Vásárosnamény és Nyíregyháza között egy 117,4 kilométeres szakasszal zárult a 2022-es magyarországi ifjúsági kerékpáros világkupa, melynek végén lengyel etapsiker született – ráadásul Hubert Grygowski ezzel az összetett versenyt is megnyerte.
Fotó: Vígh Attila
Az éles rajtot követően azonnal megindultak a próbálkozások, egymást követték a szökési kísérletek, sajnos azonban alig négy kilométer megtétele után egy bukás borzolta a kedélyeket, amelybe a legjobb magyar versenyzőnek járó megkülönböztető trikót viselő Tóth Márkó (Magyarország) is belekeveredett, aki tudta ugyan folytatni, de a nap végén elveszítette a mezt.
Az első gyorsasági részhajrához közeledve egy hat fős csoport lépett el minimális előnnyel, ám a kisvárdai sprint előtt utolérték őket. A megszerezhető pontokért hatalmas csata alakult, végül az összetett verseny éllovasa, a sárga trikós Dominik Ratajczak (Lengyelország) bizonyult a leggyorsabbnak, ezzel virtuálisan átvéve a pontversenyben is a vezetést.
Mintegy hatvan kilométer megtétele után tizenhárom fő szakadt el, s mivel szinte minden erős nemzet képviseltette ebben a sorban magát, így hamar elkezdett nőni az előnyük. A második gyorsasági részhajrát Malthe Ostergaard Bergenholz (Dánia) nyerte, majd a nyíregyházi körpályára beérve Hubert Grygowski (Lengyelország) ment tovább egyedül a szökésből, pillanatok alatt tetemes előnyre szert téve, s végül magabiztosan megnyerve a szakaszt. Másodikként Martti Lenzius (Észtország), míg harmadikként Mihnea-Alexandru Harasim (Románia) ért célba. A legjobb magyar a szintén a Grygowskit üldöző csoportban tekerő Takács-Valent Márk (Magyarország) lett, aki a 14. helyen zárt.
Fotó: Vígh Attila
„Tavaly ugyanezen a szakaszon buktam az egyik kanyarban, így mindenféleképpen vissza akartam térni, hogy revansot vehessek. Azt hiszem ez sikerült. Remek versenyt zártunk, végig nálunk volt a sárga trikó, megnyertük a csapatversenyt és a zöld trikót is megszereztük. Hatalmas köszönettel tartozom a társaimnak, mindenki kiadott magából mindent” – nyilatkozta a díjátadót követően Grygowski.
Fotó: Vígh Attila
Összetettben tehát Hubert Grygowski (Lengyelország) bő egy perc előnnyel diadalmaskodott Mihnea-Alexandru Harasim (Románia) előtt – a harmadik Gabriele Bessega (Olaszország) lett. A legjobb magyarnak járó megkülönböztető trikót a tizenharmadik helyen végző Takács-Valent Márk (Magyarország) szerezte meg, a pontversenyt a prológ győztese Dominik Ratajczak (Lengyelország), míg a fiatalok összevetését Martti Lenzius (Észtország) nyerte.
Fotó: Vanik Zoltán / Bringasport
„Folyamatos támadások jellemezték a mai napot, az erősebb csapatok igyekeztek minél nagyobb tempót diktálni. A táv második felében belekerültem egy bő tíz fős szökésbe, s habár nem gondoltam volna, hogy ez az elmenés életképes lesz, de végül hazaértünk. A mai teljesítményemmel elégedett vagyok, nem éppen a sík szakaszok kedveznek nekem, de sikerült jó eredménnyel zárnom és természetesen annak is örülök, hogy én lettem a legjobb magyar versenyző” – mondta Takács-Valent Márk.
Holland start, madridi befutó, a kettő között azonban Spanyolország bebarangolása - ez vár a Vuelta mezőnyére 2022-ben!
Roglič, Roglič, Roglič – az utóbbi három kiírás győztesének a nevével van tele a kerékpáros sajtó, nem véletlenül: a szlovén versenyző súlyos sérüléséből felépülve rajthoz áll az idei spanyol országúti kerékpáros-körversenyen, és mint az utóbbi években rendre, ezúttal is fő esélyesként, címvédőként, az egyes rajtszámmal a kerékpárján hódíthatja meg Hispániát. És persze Hollandiát, ahol ma kezdetét veszi a 77. Spanyol Körverseny.
Korábbi cikkünkben már bemutattuk a Vuelta 2022-es útvonalát, igazán azonban most válik érdekessé az a 3280 kilométer, ami a versenyzőkre vár a következő három hétben. A rajthoz álló 23 csapatból (18 WorldTeam és 5 ProTeam) 22-ben 8 kerékpáros alkotja a gárdát, az egyetlen kivétel az Arkéa Samsic együttese, ahol a tramadol használat miatt a Tourról utólag kizárt kolumbiai kerékpáros, Nairo Quintana – aki saját állítása szerint nem tudott a szer használatáról, és nem is ismeri azt – tegnap visszalépett a Spanyol Körtől, ennek megfelelően pedig a csapatbemutatón sem vett részt. A tramadol egy szintetikus fájdalomcsillapító, melynek verseny közbeni használatát az UCI 2019. március 1-i rendelete tiltja. Azonban ahogy azt a szövetség közleménye is kiemeli: a szer használata nem minősül doppingvétségnek, így Quintanát nem zárják ki a versenyzésből, tehát elviekben ott lehetne a mai rajton. (Vélhetően erős fájdalmai lehetnek a Giro- és Vuelta-győztes kerékpárosnak, aki a Tourt is csak a tramadol segítségével bírta végig, és ért el rajta 6. helyezést. Most, hogy az UCI emberei még jobban monitoroznák a kolumbiait, vélhetően jobbnak látta, ha inkább rajthoz sem áll, minthogy verseny közben a szer hiánya miatt kiújuló fájdalmai feladásra késztessék.)
Quintana idén biztosan nem húzhatja magára a piros trikót – 2016 bajnoka tramadol-ügye miatt visszalépett a körversenytől
A 2022-es Vuelta-rajt, a Gran Partidas tökéletesen illik az idei háromhetesek sorába. Budapest és Koppenhága mellé harmadiknak Utrecht városa társul, a három hollandiai szakasz pedig különösen jól jöhet a Jumbo-Vismának. Az együttes Vingegaard személyében egyszer már meglepte idén a kerékpársport kedvelőit, arról nem is beszélve, hogy a közelmúltbéli versenyeken többször is kisajátították maguknak a dobogót. A csapat összetétele valamivel gyengébb, mint a Touron, hiszen kevesebb specialista áll majd a hollandok rendelkezésére, akik reálisan Roglič piros (és zöld) trikójában bízhatnak. Az időfutamon pedig jó lesz Rohan Dennisre is figyelni, SeppKuss személyében pedig az egyik legjobb segítő (és hegyi menő) is jelen van a csapatban.
Csapata kapitányaként érkezett Hollandiába MiguelÁngelLópez. A 28 éves kolumbiai a Vuelta előversenyén, a Burgosi Körön harmadik lett, emellett a hegyi pontversenyt is megnyerte. A Girót csípőfájdalmai miatt feladni kényszerülő versenyzőnek ez lesz a hatodik Vueltája, legjobb eredményét 2018-ban érte el: akkor az összetettben harmadikként zárt. Az Astana fele a burgosi versenyről érkezik, a csapatban helyet kapott az utolsó Grand Tourjára készülő korábbi győztes, VincenzoNibali, AlexeyLutsenko személyében pedig szakaszgyőztest is köszönthetünk a csapatban. YevgeniyFedorovra az időfutamok során hárulhat fontos szerep. Az EFRigobertoUrán vezetése mellett hozza HughCarty-t és a korábbi összetett-dobogós EstebanChavest is, míg a Cofidisban a sprinter DavideCimolai, és 2017-es hegyi pontverseny győztese, DavideVillella is. Az AG2R együttese csupa hegyi menővel érkezik a viadalra (Ben O’Connor, Bob JungelsClément Champoussin, Andrea Vendrame), akiknek ráadásul már szakaszgyőzelmei is vannak háromhetesekről, jó eséllyel idén is szereznek egyet.
A Jumbo a legnagyobb esélyes a mai időfutamon, Roglič pedig az egész Vueltán. Fotó: Jumbo-Visma Twitter
Bombasorral érkezik a Bahrain-Victorious: Mikel Landának már van szakaszgyőzelme a Vueltáról, az idei Girón második lett, és GinoMäder mellett az idei évben üstökösként berobbanó (szakaszgyőzelem a Girón és a burgosi versenyen is) SantiagoBuitrago támogatására is számíthat. A tapasztaltabb versenyzők mellé fiatalok is szerepet kaptak az ázsiai együttes sorában, jó lesz rájuk figyelni. Hasonlóan erős keretet rakott össze a Bora is: SamBennett vezetésével a friss Giro-győztes JaiHindley idei második háromhetesén áll rajthoz, SergioHiguita a Katalán Kört nyerte meg idén, Wilco Kelderman pedig segítőként fontos szerepet játszhat társai eredményeiben. A Valter Attila nélkül érkező Groupama-FDJ egyetlen támasza Thibaut Pinot: a francia közepes idényt fut, meglátjuk, mennyi maradt még benne a Vueltára.
Az Ineos csapatára nincsenek szavak. RichardCarapaz teszi teljessé a Giro dobogóját, mellette a Burgosi Kör friss győzteseként, de alapvetően segítőként érkezik PavelSivakov, Dylan van Baarle idén megnyerte a Párizs-Roubaix-t, és a csapat brit triójáról, a Tao Geoghegan-Ben Turner-Ethan Hayter hármasról se feledkezzünk meg. Az Intermarché csapatában nincs ott Peák Barnabás, aki a müncheni Európa-bajnokságon szerepelt ezen a héten. Szintén hiányzik a Girón történelmet íróBiniam Girmay, és kicsit érthetetlen, hogy miért Jan Bakelants-ra osztották a kapitány szerepet: a 36 éves belga névrokona, Jan Hirt sokkal jobb szezont fut (szakaszgyőzelem a Girón). Domenico Pozzovivo és Rein Täärämäe hűséges segítők, az észt kerékpárosnak ráadásul szép emlékei lehetnek a tavalyi versenyről: néhány napig a piros trikót is magára húzhatta.
Az Ineos erős kerettel érkezett, mint mindig, Carapazt pedig fűti a visszavágás lehetősége a Girón elért 2. helye után. Fotó: INEOS Grenadiers Twitter
Az Israel legnagyobb neve természetesen Chris Froome: a kétszeres győztes britre azonban segítőként, mintsem kiemelt kerékpárosként számítanak. Idén ott volt a Touron, amelyet majdnem végig is tekert a mezőny legjobb eredménysorával rendelkező kerékpárosa. Kapitányként Michael Woods neve szerepel a listában, de ott van AlessandrodeMarchi is, mindketten nyertek már szakaszt a Vueltán. Az időfutamok során OmerGoldsteinben van a csapat reménye. A Lottót a Girón szakaszt nyerőThomas de Gendt vezeti fel Utrechtben.
16. (!) Vueltájára készül az idény végén visszavonuló spanyol legenda, Alejandro Valverde. 2022 óta mindössze három alkalommal hagyta ki kedvenc versenyét, melyről 12 szakaszgyőzelme mellett egyszer vihette haza a piros trikót. Idén kora ellenére is parádés szezont fut, több dobogós helyet szerzett, egy Vuelta-győzelem azonban nem valószínű. A Movistarban ott van a tavaly második EnricMas, míg segítőként GregorMühlbergerben és MathiasNorsgaard-ban bízhat az egyetlen spanyol WorldTeam. A BikeExchange csapatába 6 ausztrál mellett egy-egy brit és amerikai versenyző került be. Simon Yates parádés idényt fut, a Párizs-Nizzán és a Girón szakaszt nyert (Budapesten időfutamot), ráadásul a Roglič előtti idők utolsó piros trikósát tisztelhetjük a 30 éves versenyzőben. LawsonCraddock inkább az időfutam során szólhat bele a versenybe. Roglič mellett a másik összetett esélyes Yates lehet.
Különleges mezzel tiszteleg Valverde előtt a Movistar csapata. Fotó: Movistar Twitter
Az idei Vuelta legnagyobb kérdése, hogy hogyan szerepel majd a Quick-Step gárdája. Julian Alaphilippe a Liégé-en elszenvedett bukása után építi újra magát, a regnáló világbajnok nagy reményekkel érkezik Spanyolországba. Csapatában nem kisebb nevek szerepelnek, mint RémiCavagna, vagy FaustoMasnada, meg persze RemcoEvenepoel, akinek már nagyon kinéz egy jó szereplés a háromheteseken. A 22 éves belgának ez lesz az első Vueltája, idén nyert két rangos egynapost, illetve a Norvég Körről is győztesen tért haza. Belgiumban időfutam-bajnokságot nyert, szakaszgyőzelemre mindenképp esélyes. A Lengyel Kör második helyezettje, Thymen Arensman által vezetett DSM csapatában három újonc is helyet kapott, mellettük a 2014-ben zöld trikós John Degenkolbra lehet érdemes figyelni a sprinteknél.
A Trek csapatában a tapasztaltabb versenyzők mellé fiatalokat is felhoztak. Juan Pedro Lópeznek a Girón jó sokáig ragaszkodott a rózsaszín trikóhoz, a fiatal spanyolnak a hazai pálya vélhetően még nagyobb motivációt jelent majd. Mads Pedersen Tour-szakaszgyőzelme ott lesz a sprinteknél, ahogy az idei Tour de Hongrie királyszakaszán elsőként célba érő AntonioTiberire is megéri odafigyelni. Az UAE sorát stílusosan egy spanyol, MarcSoler vezeti, és az együttes valamennyi tagjának van idénről szakaszgyőzelme. João Almeída első Vuéltáján tekerhet, a BrandonMcNulty, PascalAckermann, JanPolanc alkotta sor pedig bármilyen magasságokba repítheti kapitányát.
Sok ilyenre lesz szükség a fiatal belgától – Evenepoelnak van a legnagyobb esélye, hogy letaszítsa Roglicsot Spanyolország trónjáról. Fotó: Remco Evenepoel Twitter
A WorldTeamek mellett idén öt csapat kapott szabadkártyát Spanyolországba. A három hazai ProTeam (Euskaltel-Euskadi, Burgos-BH, Equipo Kern Pharma) mellett ott lesz az Alpecin-Deceuninck sora Tim Merlier-vel, míg Quintana hiányában Élie Gesbert vezeti majd az Arkéát. A legfiatalabb versenyző a 19 éves Juan Ayuso, a legidősebb pedig a már említett Valverde. Valverdén kívül még ketten (Luis León Sánchez – Bahrain, Luis Angel Maté – Euskaltel) vannak a mezőnyben, akik már több, mint tíz Vueltán vettek részt. 37-en első háromhetesükre készülnek, a mezőnyben összesen 8 olyan versenyző van, aki Grand Tour-elsőséggel rendelkezik. Korábban a Girón 3 magyar, a Touron 10 dán szerepelt, most a Vueltán 13 holland áll csatasorba, érdekes lenne, ha közülük valaki Vingegaard-hoz hasonlóan meglepetést okozna, és hazavinné a piros trikót.
A fogadóirodák az idei versenyen is toronymagasan Roglicsot favorizálják, akinek az utóbbi három évben Spanyolország egyet jelentett a győzelemmel. Nagy kérdés, hogy a sérüléséből felépülő szlovénnak hogy jön ki a lépés, megkapja-e a megfelelő támogatást csapatától, illetve, ha esetleg feladnia kényszerülne ezt a háromhetesét is, kit tud helyzetbe hozni a Jumbo. Evenepoel győzelmére is sokan számítanak, míg Hindley, Carapaz és Yates neve is megtalálható a legesélyesebb versenyzők közt. Kíváncsiak vagyunk, hogy ha Roglič a Vueltát nem fejezi be, ki lép elő csapatából kapitánynak, vagy a fent említett versenyzők közül ki lesz az ebben az esetben, aki megtöri a szlovén egyeduralmát.
Holland start, madridi befutó, a kettő között azonban Spanyolország bebarangolása – ez vár a Vuelta mezőnyére 2022-ben! Fotó: lavuelta.es
A Vuelta a España ma Utrechtben kezdődik egy 23,2 km hosszú csapat időfutammal, ahol a legesélyesebbnek a Jumbo sora ígérkezik. Az első három hollandiai szakasz után hétfőn pihenőnapot tartanak, kedden folytatódik a verseny az Ibériai-félszigeten. A befutó szeptember 11-én lesz, Madridban, és ezúttal egy sík szakasszal, nem pedig egyéni időfutammal zárul. A versenyen 4 trikóért folyik a harc: a piros mellett a pontverseny győztese zöldet, a legjobb hegyimenő pöttyöset, a legjobb fiatal versenyző pedig fehér trikót vihet haza.
Természetesen a Vuelta nemcsak a wattokról és a taktikáról szól, hanem a sportág körüli izgalmakról is. Ahogy a mezőny átszeli Hispániát, az esélylatolgatás éppoly forró téma, mint a brutális hegyi szakaszok. Aki szereti fokozni a feszültséget és a kerékpársport kiszámíthatatlanságában keresi a szerencséjét, annak érdemes körülnéznie az nv casino fogadási ajánlatai között. A profi kerékpár és a stratégiai játékok világa ugyanis közel áll egymáshoz: mindkettőhöz hideg fej, pontos időzítés és egy kis szerencse szükséges.
A legmagasabb szinten a győzelem a technikai felkészültség és a tiszta logika diadala. Aki a piros trikóért folyó küzdelem után a kerékpáros taktika világából egy másfajta, hasonlóan gyors döntéseket igénylő közegbe vágyik, az az nv casino összes játéka között találhat magának mentális felfrissülést. Ahogy a hegyi szakaszokon, itt is a higgadtság és a helyzetfelismerés a kulcs, legyen szó a mezőny mozgásáról vagy a stratégiai játékok izgalmáról.
Ritka amikor a szerkesztőségünkben egy olyan kerékpáros kiegészítőről vagyunk ugyanazon a véleményen, ami nagyban függ a kerékpáros paramétereitől. Jelen helyzetben viszont ezt történt, egy sisakról – történetesen az ABUS AirBreakerről – mondjuk azt, hogy életünk eddigi legkényelmesebb fejvédője pedig mindegyikünknek más a fejformája és mindegyikünk használt már életében jó pár sisakot. Személy szerint a kényelmen kívül engem még a sisak szellőzése lepett meg (a mostani 40 fokos kánikulában), ami egy 10 fokozatú skálán is minimum 11-et ér. Tudtam, hogy profi versenyzők segítségével tervezték az ABUS top országúti/endurance fejvédőjét, de messze nem számítottam ilyen teljesítményre…
Az ABUS AirBreaker biztosan ismerős sokak számára, mert sok profi versenyző fején láthatjuk, pl Mathieu van der Poel is rendszeresen használja ezt a modellt más ABUS sisakok mellett, de a Movistar versenyzőinek fején is folyamatosan feltűnik, nekem pl a férfiaknál Alejandro Valverde, a nőknél pedig a világ legjobb országúti versenyzőnője Annemiek van Vleuten az AirBreaker arca. Persze az nem feltétlenül jelent sokat, hogy profik használnak egy adott terméket, mert ők is hajlandóak kompromisszumot kötni a bankszámlájuk érdekében, viszont az ABUS meggyőző abban a tekintetben, hogy az új fejvédőket – az AirBreakert is – a Movistar segítségével fejlesztették és alacsonyabb szinteken számos csapat választja az Abust fejvédő beszállítónak.
Technológiák
Hiába gondolják sokan azt, egy kerékpáros fejvédő megtervezése nem könnyű feladat, figyelni kell a megfelelő védelemre, a szellőzésre, a tömegre, a kényelemre, az állíthatóságra és persze a megjelenésre. Sok, sok munka van egy sisak mögött mire az a piacra kerül, és nem feltétlenül csak a gyártási költségeket fizetjük ilyenkor meg, hanem a mérnökök és a marketingesek teljesítményét is. Az ABUS az AirBreakerbe gyakorlatilag mindent beletett, amit egy teljesítményorientált kerékpáros fejvédő bele lehet tenni, technológiák hadát vonultatja fel benne. A sisak In-Mold technológiával készült, ami nem lenne különleges, hiszen a belépőkategóriában is gyártják a fejvédőket, viszont belekerült egy váz az EPS habba, melynek köszönhetően könnyebb és erősebb sisak készíthető, ezt a belső erősítést ActiCage Lite-nak nevezi az ABUS.
Az AirBreaker tervezésekor egy nagyon jól szellőző sisak megalkotása volt a cél, ennek érdekében egy teljes szellőzőrendszert integráltak a fejvédőbe, elöl 11 légbeömlő nyílás, hátul pedig 3 kivezető található rajta. Itt fontos elem a Multispeed felsőrács, ami alacsony sebességnél segít az általában kritikus terület, a tarkó felé irányítani a levegőt, nagy sebességnél pedig aerodinamikai funkciókat lát el.
A sisakpántok sem maradtak különlegesség nélkül, ugyanis szemből kiszélesedő, aerodinamikus formájúvá tervezték meg őket, ami egyrészt jobb légellenállási mutatót produkál, másrészt megakadályozza a pántok behullámzását. FlowStraps névre hallgat ez a technológia az ABUSnál. Ezenkívül semmilyen állító műanyag nincs a fülek alatt, hanem egyszerűen összevarrták a pántokat, ezzel pár grammot spórolva és az Abus tesztjei alapján a legtöbb ember fejével kompatibilis.
A szivacsozás (Floating Padding) is igazán egyedire sikerült, nincsenek benne tépőzárak, helyette kissé merevebbek mint egy átlag szivacs, de lényegében szabadon tudnak mozogni és fel tudják venni a fejünk formáját.
Az állíthatóságért az ABUS AirBreakerhez tervezett Zoom Ace állítórendszere felel, ami 3 dimenzióban könnyedén állítható és a hosszú hajú férfiak és nők is tudják használni a copfkompatibilitásának köszönhetően.
Egy jó sisaktól elvárható, hogy a szemüvegünket is bele tudjuk tűzni amikor azt nem használjuk, az AirBreakert ezért úgy tervezték, hogy előre és hátra is be lehessen tenni a szemüvegünket.
Használat közben
A beállítás nem tartott sokáig, kicsit az állítórendszer magasságával kellett játszani és már a fejemen is volt az AirBreaker. A pántok az én fejemen tényleg az optimális helyen futottak, csak a pánt hosszát kellet belőni és becsatolni. Az M-es méret éppen jó volt rám, tökéletesen illeszkedett, de ha valakinek kicsit szélesebb vagy szögletesebb a fejformája neki már biztosan nem lesz jó. Inkább a kissé hosszúkásabb formákhoz passzolnak tökéletesen az ABUS sisakjai. Ezért is mondjuk mindig, hogy úgy vásároljunk fejvédőt, hogy előtte megpróbáljuk, és ha kényelmes és jól néz ki a fejünkön akkor vegyük meg.
Fotó: Tirszin János / BalatonBike365
Tavasz óta használom gyakorlatilag folyamatosan, egyedül a hidegebb napokon mellőztem a viselését, mert akkor majdnem lefagyott benne a fejem. A nyár kezdetével nagyon jó választásnak bizonyult, a mostani forró időjárásban is imádom, van itthon mellette 5 db top kategóriás sisakom és ennek ellenére mindig az AirBreakert választom. Egyszerűen nem tudom hova magasztalni a szellőzését annyira jó és ehhez még az az érzés párosul, mintha semmi nem lenne a fejemen. A szivacsozás is nagyon bevált, bár én olyat nem állítok, hogy nem folyik az izzadság a szemembe, mert az nem lenne igaz, meleg időben izzadok eléggé és a gyakorlatilag kopasz fejem semennyi izzadságot nem tart meg és az mind lefolyik. Viszont azt tudni kell rólam, hogy „eszem” a sisakszivacsozásokat, egyszerűen szétmarja őket az izzadságom, félévente újat szoktam venni, és az ABUSnál nem jelentkezett ilyen probléma, nagyon jól bírja. Ráadásul a szivacsok többségéből az izzadságom hatására olyan anyag oldódik ki, amitől ekcémás kiütéseim szoktak lenni a szemem körül, na ez sincs az AirBreakernél. Egyébként maximum 1 perc alatt szét lehet szedni a sisakot és ki lehet belőle venni a teljes szivacsozást és a pántokat is, amit utána ki lehet mosni külön.
Számomra is fontos, hogy a szemüveget a sisakba tudjam tűzni amikor nem használom, szerencsére ez működik az AirBreakernél is, de főleg hátulra tudtam jól betűzni a Rudy Project szemüvegeimet, elöl már akadtak problémák, a hajlított szárúakat lehetetlen küldetés volt betenni főleg ha menet közben egy kézzel akartam feltenni őket.
Kánikulában versenyen is használtam az AirBreakert, ilyenkor kipróbáltam, hogy tényleg működik a sisak tetején található felsőrács azon funkciója, hogy eloszlatja a kulacsból érkező vizet. Nem működött, ugyanúgy ömlött előre, mint bármelyik másik sisaknál, ami engem pont soha nem zavart. Inkább csak marketingfogásnak tartom, hogy ezt a funkciót kitalálták erre a rácsra.
A tesztet olvasva szerintem senki számára nem kérdés, hogy bevált számomra az Airbreaker, ilyen jól szellőző és kényelmes sisakom még nem volt, valószínűleg a következő nyári sisakom is ugyanez a modell lesz, hűvösebb időre pedig valószínűleg beszerzek egy GameChangert (ami ugyanez a forma csak kevesebb szellőzővel) vagy esetleg egy StormChasert.
Sokféle sisakot használtam már, de még így is tudott meglepetést okozni az ABUS AirBreaker. Sőt, ki merem jelenteni, hogy nem életem „egyik” legkényelmesebb fejvédője, hanem „az” eddigi legkényelmesebb.
Egy felhasználói véleményben a biztonsági fokozatokkal, különböző technológiákkal kapcsolatos tudnivalókat szerencsére elintézhetem annyival, hogy magánszemélyként nem különösebben érdekelnek. Nem mondom, hogy ez a rész marketing-bullshit, de a személyes véleményem az, hogy a komoly gyártók kivétel nélkül adnak magukra annyit, hogy szemetet nem árulnak. Fenntartás nélkül tudok hinni benne, hogy ha például egy ABUS terméket használok, lényegesen nagyobb biztonságban van a fejem, mint nélküle, vagy mint egy gagyi sisakban. (De ugyanezt mondanám bármelyik nagy gyártóra.)
Ami nekem sokkal fontosabb egy fejvédőben, hogy kényelmes viselet legyen tetszetős dizájnnal. Mi járul hozzá ehhez? Például legyen könnyű. Elhiszek bármilyen aero-maszlagot, de egészen addig a pontig egyáltalán nem érdekel, ameddig nem versenyzek olyan szinten, hogy ez érdekeljen… Márpedig a legtöbb aero-költemény nem könnyű. Az én sisakom inkább legyen 200 gramm környékén, az AirBreaker 214 gramm, pipa.
Az is fontos, hogy tudjam pontosan és egyben kényelmesen rögzíteni a fejemen. Az AirBreakernél úgy tudom, hogy a pántoknál azért nincs külön csat a fül alatt, mert megpróbálták úgy tervezni a rögzítőrendszert, hogy a legtöbb fejformához passzoljon a hossza. Az enyémhez passzol, vagyis csak az állunk alatt kell beállítani. A fejkörnél klasszikus tekerentyűvel szorítjuk meg, nekem tökéletesen működik, pontosan, gyorsan tudom rögzíteni. A csat hiányának van egy olyan előnye is, hogy kényelmesebb így a pánt, mintha ott lenne az állkapocsnál egy kemény műanyagdarab. Komfortos, mégis szorosan illeszkedik. Ez a feltétel is kipipálva.
Fotó: Tirszin János / BalatonBike365
Szellőzés. Zseniális. A napokban 40 fokok uralkodtak és konkrétan hihetetlen az ABUS AirBreaker szellőzése, illetve a homloknál lévő szivacsok száradási gyorsasága. Utóbbihoz az is kell, hogy nem közvetlenül az EPS-hez tapadnak, hanem függetlenítették ettől a párnázást. Így a menetszél szárítja folyamatosan. Azt a jelenséget, amikor csöpög a sisakból a homlokodnál az izzadtság, felejtsd el. Ez már önmagában eldönthetné a választást, de mindezt megfejelte az Abus a tarkó fölött található műanyag légterelővel, ami a tarkóra irányítja a menetszelet és kellemesen hűti a fejünk egyik legkönnyebben felhevülő részét. Még egyszer csak azt tudom mondani, hogy zseniális.
A márkaképviselő azt is mondta, hogy ez a műanyag panel szétszórja a kulacsból fejünkre locsolt vizet úgy, hogy a tarkó irányába folyik tovább és nem csöpög előre… Nos, ez így ebben a formában nekem nem sikerült, és csakis azért írom ide, mert rosszindulatú disznó vagyok és szerepeljen itt negatívum is. Szóval amikor locsolom a fejem, tök olyan, mint bármelyik másik sisakban. Mindenesetre a szellőzés így sem sima pipa, hanem orbitális nagy csillaggal ellátott ötös.
Nekem a kényelemhez a szemüveghez való kapcsolódás is hozzátartozik. Oakley modelleket használok, a Radarral és a Jawbreakerrel tökéletes, a Sutróval azt mondom, 95% jó. A szellőzőkbe a szemüvegek biztonságosan beszúrhatók. Fontos az is, ha már nem egy olcsó termékről van szó, őrizze meg sokáig eredeti fényét. Három hónap használat után most megnéztem közelről, nyoma sincs például a tetején karcoknak, vagy a sisak asztalra helyezése nyomán kialakuló mattulásnak. Az UV-sugárzás sem kezdte még ki. A párnázás tökéletes állapotban van, három hónap után először megszagolva közelről mindössze egy mosás fér majd rá.
Hogyan is foglaljam össze röviden? Zseniális szellőzési tulajdonságok és extra kényelem, ebből a szempontból kenterbe ver minden általam eddig használt sisakot. Könnyű és nekem tetszik is. Ha az árát nézzük, a túlárazott konkurenciákhoz képest kimondottan kedvező. „Szakállas tetkósrafás körökben” talán nem annyira menő egyelőre, de Matyi és Sanyi örömmel hordja.
Valószínűleg mindannyian emlékszünk arra az intenzív, döbbenettel és csodálattal kevert érzésre, amikor először ültünk fel egy komolyabb bringára az addig használt olcsó, alsókategóriás gépünk után, még a kezdetekben. Na ez az az érzés, amit nem sokszor érez többször az ember, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs már akkora ugrás a közép- és csúcskategória között, mint az alsókategória és középkategória között.
Nekem most mégis ezt az érzést idézte némileg az első tekerés az AirBreaker sisakban, annak ellenére, hogy jó pár éve használok top bukókat, így abszolút nem számítottam ilyesmire. Igazából maximálisan meg voltam elégedve az eddig használt sisakommal minden tekintetben, ha egy eséssel nem kukáztam volna ki, nem is lehetett volna meggyőzni a váltásról, mivel nem számítottam semmi nagy dologra már ezen a fronton. Így viszont muszáj volt, és mivel az általam tesztelt MoDrop meggyőzött róla, hogy az ABUS sisakok tudnak valamit, amit más gyártók nem, megelőlegeztem a bizalmat az AirBreakernek is, aminél jobb döntést aligha hozhattam volna.
Ez a bukó annyira igényesen és okosan van megtervezve a legapróbb részletekig, hogy nagyon nehéz nála jobbat elképzelni is. Nem részletezném a tulajdonságait már, megtették ezt előttem, egyszerűen egy új etalont teremt az illeszkedés, szellőzés és szivacsozás terén. Kb 2000 km-t mentem benne eddig montival és országútival vegyesen, ezalatt nem jött ki semmilyen gyengesége. Letekertem benne a Salzkammergut Trophy A távját, és hiába volt rajtam reggel 4.15-től este 20.15-ig, felőlem még másnap reggelig is rajtam lehetett volna, annyira kényelmes. Mivel van több bukóm, ezért referenciának tekertem még időnként azokban is – ezután valahogy az összes középszerű modellnek tűnik, pedig nem azok. A mostani nyár extrém meleg időjárásának köszönhetően lehetett alaposan tesztelni a szellőzést is – most mondanám, hogy ennél már tényleg csak akkor szellőzik jobban a fejed, ha nincs rajta sisak, de ez egyrészt nem opció, másrészt az okos légterelése miatt igazából erre sem vennék mérget.
Nem tudok mást mondani, amíg nem próbálja ki az ember saját maga, addig nem fogja tudni elképzelni, milyen pluszt tud adni az Airbreaker, de higgyétek el, hogy tud, nem is kicsit, és szinte mindegy, mennyire jó sisakokat használtál előtte.
Gondolj a biztonságra, gondolj a sisakodra! Most itt a lehetőség a vásárlástól számított 2 éven belül a megtört ABUS sisakod cseréjére! A részletekért és a feltételekért keresd fel a szakkereskedőt, ahol a sisakodat vásároltad!
a 2021-es modellévtől számolva minden Abus sisakra vonatkozik
érvényes: 2021. 01.01-től
a vásárlástól számított 2 éven belül, érvényes blokkal együtt bemutatva
Mezőnyhajrával zárult Ibrányban a háromnapos nemzetközi viadal első mezőnyszakasza, ahol az olasz Matteo De Monte zárt másodikként és a szlovén Natan Gregorcic lett a harmadik.
A 111,6 kilométeres etapon Nyíregyházáról indulva két nagyobb és három kisebb kör várta a kerekeseket Ibrány térségében – három gyorsasági részhajrával megfűszerezve.
Az éles rajtot követően folyamatosak voltak a próbálkozások, elsőként Erdős Gergely (magyar nemzeti válogatott) tudott elszakadni, ám a gyorsasági részhajrához közeledve utolérte őt a főmezőny. Ez a koreográfia volt jellemző az etap további részében is, a második sprint előtt Filippo Omati (Olaszország), míg a harmadikat megelőzően Aaron Aus (Észtország) került elmenésbe, ám ezek a kísérletek egy percnél messzebb nem jutottak.
A gyorsasági részhajrákat sorrendben Ramzan Yilmaz (Törökország), a sárga trikós Dominik Ratajczak (Lengyelország) és Gabriele Bessega (Olaszország) nyerték, utóbbinál egy bő tíz fős sor próbált immáron a kis körön ellépni, ám ez az akció sem járt sikerrel.
Végül az előzetes várakozásoknak megfelelően mezőnyhajrá döntött, amit Karl Kurits (Észtország) nyert meg Matteo De Monte (Olaszország) és Natan Gregorcic (Szlovénia) előtt.
„Egy nagyon gyors, pörgős szakaszon vagyunk túl. A csapatunk végig remek munkát végzett, ennek megfelelően próbáltuk felvezetni a mezőnyhajrát, ami végül sikerült is, így magabiztos győzelmet arattam. Tetszett a pálya és a szervezéssel is elégedett vagyok. Természetesen szeretném megnyerni a záróetapot is ”– nyilatkozta a célba érkezést követően Kurits.
Legjobb magyarként Radics Milán (MKB Cycling Team) ért célba a tizenegyedik helyen.
Összetettben továbbra is a prológ győztese, a lengyel Dominik Ratajczak vezet, az előnye hét másodperc a második helyre előrelépő szlovén Natan Gregorcic ellenében. A pontversenyben az olasz Gabriele Bessega, a fiatalok különversenyében a szakaszgyőztes Kurits, míg a magyarok összevetésében Tóth Márkó (magyar nemzeti válogatott) az első.
„Egyértelműen csalódott vagyok, ennél azért szerettem volna sokkal jobb eredményt elérni. Az első részhajránál igyekeztünk jóváírást szerezni, de csak az ötödik helyet sikerült megszereznem a sprintben. Később sajnos buktam, igazából nem is tudom, hogy miként, de szerencsére nem ütöttem meg nagyon magam. Örülök, hogy sikerült megőriznem a trikót, bízom benne, hogy az utolsó szakasz során elérhetek egy jobb eredményt is” – mondta a szakaszt követően a legjobb magyarnak járó megkülönböztető mez tulajdonosa, Tóth Márkó.
Eredmények 1. szakasz, Nyíregyháza-Ibrány (111,6 km)
1. Karl Kurits (Észtország) 2:34:48
2. Matteo De Monte (Olaszország) a.i
3. Natan Gregorcic (Szlovénia) a.i
4. Simon Gottstein (Szlovákia) a.i
5. Mihnea-Alexandru Harasim (Románia) a.i
6. Zak Erzen (Szlovénia) a.i
7. Pawel Wieczkowski (Lengyelország) a.i
8. Juraj Vrbik (Szlovákia) a.i
9. Hubert Grygowski (Lengyelország) a.i
10. Antoni Kida (Lengyelország) a.i
11. Radics Milán (magyar, MKB Cycling Team) a.i
.
16. Tóth Márkó (Magyarország) a.i
A PEDELEC-2022 pályázat 1 milliárd forintos keretéből 860 millió forintra érkezett 6204 pályázat, így 140 millió forint támogatásra lehet még pályázni. Az elektromos rásegítésű teherszállító kerékpárok pályázatának 400 millió forintos keretéből 291 millió forintra érkezett 144 pályázat 244 e-cargo kerékpárra, így itt 109 millió forint áll még rendelkezésre.
Összesen 3011 nyomatékszenzoros és 3193 pedálszenzoros pedelec-kerékpárra érkezett pályázat. A pályázatértékelési folyamatban eddig 5774 pályázat kapott megfelelt minősítést, ezeket összesen 800 millió forint támogatásra adták be. Pályázaton a biciklik bruttó vételárának fele, de hajtási rendszertől függően legfeljebb 100 ezer, illetve 180 ezer forint összegű támogatás nyerhető el. Az elektromos rásegítésű kerékpárok beszerzésére az https://elektromobilitas.humda.hu/ oldalon 2023. április 14-ig, vagy a rendelkezésre álló forrás kimerüléséig folyamatosan lehet pályázni.
Az elektromos rásegítésű teherszállító kerékpárok beszerzésére kiírt pályázat értékelési folyamatában 127 pályázó összesen 221 e-cargo kerékpárja, 271 millió forint értékben kapott megfelelt minősítést. A magyarországi egyéni vállalkozók egy, a gazdasági társaságok, civil szervezetek, egyesületek, egyházi szervezetek és önkormányzatok maximum öt e-cargot szerezhetnek be utófinanszírozott támogatással. Egy kerékpárra legfeljebb 500 ezer forint lehet a támogatás összege.
A szintén lengyel Hubert Grygowski lett a második, míg a szlovén Natan Gregorcic zárt harmadikként – a magyarok közül Tóth Márkó érte el a legjobb időt, ami a 16. helyhez volt elegendő.
12 óra 01 perckor a bolgár Yoan Stankov volt az első, aki nekivágott a One Belt One Road Nations’ Cup Hungary ifjúsági világkupa prológjának a nyíregyházi A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház római katolikus templom előtt felállított rajtból (Kossuth tér), majd 3,8 kilométer megtételét követően, nem messze onnan a Szabadság téren ért célba.
Az első komolyabb időt a dán Boas Lysgaard repesztette, 4 perc 36 másodperc alatt abszolválva a távot, akit sokáig nem is tudtak a riválisai megközelíteni.
A győzelemért küzdők között előbb a lengyel Hubert Grygowski ért el kimagasló eredményt, majd honfitársa, Dominik Ratajczak volt az, aki 4 perc 25 másodperces idejével végül megnyerte a prológot. A dobogó harmadik fokára végül a szlovén Natan Gregorcic tudta felküzdeni magát.
„Kedvezett nekem ez a pálya, ráadásul a hőséget is nagyon szeretem, így tisztában voltam azzal, hogy esélyem lehet a győzelemre. Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a lehető legjobb időeredményt érhessem el, ez végül sikerült is, ezzel megnyertem a prológot. Technikás, jó kis útvonal lett kitalálva az egyéni időfutam számára. Az elkövetkezendő két napban azért fogunk dolgozni, hogy megőrizzük a sárga trikót” – mondta a díjátadóra várva a prológ győztese.
Ami a magyarokat illeti Tóth Márkó szerezte meg a legjobb hazai versenyzőnek járó megkülönböztető trikót. A válogatott színeit erősítő kerékpáros tizenhat másodperc hátránnyal a tizenhatodik helyen zárt.
„Nagyon jól sikerült már a bemelegítés is, éreztem, hogy sikerülhet elérnem azt az eredményt, amit előzetesen kitűztünk. Persze az lett volna az igazi, ha nyerek, de ez a bő tíz másodperces hátrány volt a realitás. A szervezéssel is minden rendben volt, élveztem ezt a közel négy kilométert itt Nyíregyháza belvárosában. Az elkövetkezendő két napban szeretnék még javítani az összetettbeli helyezésemen” – mondta az egyéni időfutam legjobb magyar kerekese, Tóth Márkó.
Természetesen a prológot követően összetettben is ugyanez a sorrend – a legjobb fiatalnak járó kék trikó a tizenharmadik legjobb időt elérő, Mitt Virgo (Észtország) vállaira került.
A One Belt One Road Nations’ Cup Hungary kerékpárverseny augusztus 18-án egy 111,6 kilométeres mezőnyszakasszal folytatódik Nyíregyháza és Ibrány között.
A céges kerékpárok adómentes magánhasználatával egy új ajtó nyílt ki a cégek számára, ha szeretnék segíteni a munkavállalóik munkába járását, sportolását és szeretnék zöldebbé tenni a világot. Ebben partner a Hellovelo e-bike flottakezelő, ami elektromos kerékpárok bérbeadásával foglalkozik vállalati ügyfelek számára az egész országban. Számos pedelec közül választhatnak a cégek, ha a Hellovelotól szeretnének flottát bérelni, ezenfelül több hasznos szolgáltatás is jár a kerékpárok mellé, amik kifejezetten jól jönnek ha egy céges flotta létrehozásán gondolkozunk.
Nemrég írtunk arról, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása szerint, ami 2022 január 1-től lépett életbe, a vállalatok adómentesen biztosíthatnak céges kerékpárt magánhasználat céljából is a munkavállalóik (és még egy meghatározott kör) számára. Abban a cikkben kiszámoltuk, hogy magánszemélyként vagy cégként érdemes kerékpárt venni és egyértelműen kijött, hogy akár vásároljuk, akár béreljük a kerékpárokat (a flottát) sokkal jobban járunk, mintha magánszemélyként vennénk meg.
A törvénymódosítás lehetőséget biztosít a vállalatok számára, hogy ezentúl jelentősen olcsóbban tudják biztosítani a munkába járáshoz szükséges eszközöket -kerékpár vagy pedelec formájában- a munkavállalóik számára. A környezetbarát közlekedési eszközök ezen túl remek sporteszközök is és segíthetik a dolgozókat a hétvégi kikapcsolódásban. Ezzel a lehetőséggel mindenki jól jár, a munkavállalók extra juttatást kapnak pedelec- vagy kerékpárhasználat formájában, a vállalat pedig tesz a környezetvédelemért és a dolgozói egészségéért, mindamellett nagyobb eséllyel tudja megtartani a munkaerőt is.
Egy elektromos kerékpárflotta felállítása nem kis feladat egy vállalat számára, nem egyszerű sem a megfelelő pedelecek beszerzése, sem azok karbantartása, mindenképpen extra munkát igényelnek ezek a feladatok, ezért sokkal kézenfekvőbb egy olyan céghez fordulni, aki kifejezetten ezzel foglalkozik és a vállalatnak mindössze egy havidíjat kell fizetni (az egyszeri nagy összegű beszerzés helyett) és minden munkát levesz a vállukról az adott vállalkozás. A Hellovelo is pontosan ezzel foglalkozik, vállalati ügyfelek számára ad bérbe elektromos kerékpárokat, amikhez több extra szolgáltatást biztosít, hogy a vállalatnak ne kelljen már ezekkel foglalkozni. Fontos kiemelni, hogy a flottaszolgáltatás már három kerékpárral is elindítható.
A Hellovelo a flottakínálatát úgy alakította ki, hogy elsősorban a munkába járást és a hétvégi kikapcsolódást segítsék ezek a pedelecek, ezért többnyire City és Trekking elektromos bringák alkotják a választható kerékpárok listáját, de találunk köztük Folding és teherszállításra is alkalmas Cargo e-bike-ot. A kerékpárok teljes városi felszereléssel rendelkeznek, defekttűrő gumik, professzionális lakat, kitámasztó, hátsó csomagtartó, első és hátsó lámpák és csengő alkotja a felszerelést, továbbá rendelkeznek sár- és láncvédővel is (amelyik modell kialakítása lehetővé teszi). A kínálatot képező pedelecek mind középmotorosak és nyomatékszenzorosak (ami jól mutatja, hogy nem belépő kategóriás bringákról van szó), tehát a kerékpározás dinamikájának megfelelően segítenek rá. A kerékpárok között megtalálhatóak a láncváltós és agyváltós modell egyaránt – sőt szíjhajtásos modell is található -, így tényleg mindenki kiválaszthatja az ő felhasználási területéhez leginkább passzolót.
A biztonság kiemelten fontos, hiszen nagy értékű kerékpárokról van szó, ezzel kapcsolatban már említettük, hogy minden kerékpárhoz minőségi lakat tartozik, de ezenfelül GPS jeladót is helyeztek el a kerékpárokban, és a flotta bérléshez lopásbiztosítás is tartozik. Ezeket sem magunknak kell megoldani, ha a Hellovelotól béreljük a flottánkat.
Szerviz szolgáltatás is részét képezi a flottabérlésnek, félévente kiszállnak a Hellovelo szakemberei, akik átnézik a kerékpárokat és orvosolják a hibákat, de természetesen ha meghibásodik valami akkor szintén hívhatjuk őket és megjavítják a hibákat.
A kerékpárokhoz igényelhető Assistance és Cserekerékpár szolgáltatás, így ha bajba kerülünk akkor gyorsan kimentenek minket és arra se kell várnunk, hogy a pedelecünket megjavítsák, hanem a javítás idejére egy cserekerékpárt használhatunk.
A kapcsolattartás egyszerűen megoldott, ugyanis a saját fejlesztésű applikációnkon keresztül a kerékpárhasználó tudja tartani a kapcsolatot a Helloveloval, illetve nyomon követheti a szerviz adatokat, a megtett km-eket és távokat.
Nézzük, hogy mik közül választhatunk!
CAPRIOLO VOLTA 9.4 29″
(középmotoros integrált akkumulátoros pedelec)
CORRATEC E-POWER MTC AP5 EX
(középmotoros integrált akkumulátoros pedelec, mindennel felszerelve városi és túra felhasználáshoz, akár terepre is vihető)
LAPIERRE E-EXPLORER 3.4 400 Wh
(középmotoros félintegrált akkumulátoros pedelec, mindennel felszerelve városi és túra felhasználáshoz)
WINORA TRIA N8f i400Wh
(agyváltós, középmotoros integrált akkumulátoros pedelec, mindennel felszerelve városi és túra felhasználáshoz, optimális társ városban)
MY ESEL E-Cross Pure
(Igazi különlegesség, a váza fából készült)
THOMPSON INSPIRE BELT INTER-5 500 Wh
(agyváltós, SZÍJHAJTÁSOS, középmotoros integrált akkumulátoros pedelec, mindennel felszerelve városi és túra felhasználáshoz)
TERN Vektron S10
(Összehajtható pedelec, tökéletesen kombinálható vele a tömegközlekedés és a kerékpározás)
LEVIT NEFEL
(agyváltós, középmotoros integrált akkumulátoros pedelec, mindennel felszerelve városi és túra felhasználáshoz) HERCULES CARGO 1000
(elektromos teherkerékpár, amivel nagyobb tárgyakat is tudunk fuvarozni, belvárosban az egyik legpraktikusabb csomagszállító eszköz)
A Continental GP sorozata szinte már legendává nőtte ki magát az országúti kerékpárosok körében, tipikusan azok a gumik, amik versenykörülmények között is megállják a helyüket, de minőségi edzőgumiként is használhatók. A tesztünkben a sorozat legutóbb megjelent tagjáról a GP5000-ről olvashattok.
A 2010-es évek legelején találkoztam először a Continental GP sorozattal, akkor a GP4000S került fel a versenykerekeimre, – persze még szigorúan 23-as méretben – és nagyon megszerettem őket. Onnantól fogva szinte csak ilyen gumit vettem az országútimra (tesztelésre és szponzorációban érkezett más is) amíg lehetett kapni. Az egyetlenegy baj csak az volt vele, hogyha csak a versenykeréken volt fent akkor nem akart elkopni és pár év alatt elöregedett, ezért elkezdtem edzésen is használni őket. Lassan kifutott a GP4000S széria és hiába spájzoltam be belőle több szettet, végül kifogytam a gumikból. Mit tehet ilyenkor az ember? Kipróbálja az utódot, a GP5000-t, melyben szerencsére a Continental hazai forgalmazója is partner volt.
Tömeg, méret
Tavaly nyáron érkezett meg hozzám az egy pár Continental GP5000 25-ös méretben. A díszes dobozból (mégis csak egy top márka) első dolgom az volt, hogy rátettem őket a mérlegre. Hozták a Continental átlagos szórását, az egyik gumi 219 g volt, míg a másik 237 g. A gyári adat 225 gramm, nagyjából egyeznek és +-5%-os szóráson belül vannak. Egy guminál ezen nem szoktam fennakadni (láttam már jóval nagyobbat is), a gyártásfolyamat közben kerülhet bele kicsit kevesebb vagy több anyag is. Feltenni olyan volt, mint az elődöt, simán kézzel feltettem a felnikre (először Fulcrumon, később No Limiteden volt). Felfújáskor egy kis meglepetés ért, a GP5000 nem annyira ballonos, mint a GP4000S, pontosabban fogalmazva azt kell mondanom, hogy mérethelyes, a 25-ös gumi (17-es belső szélességű felnin mérve) 25 mm széles, míg az előd mindig egy mérettel nagyobb volt, mint ami rá volt írva (pl a 25-ös az 27,5 széles volt, a 28-as meg 30 széles, az utóbbiból volt is gond egy teszt során még 2017-ben). Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy így a valóságban tömegcsökkentésben nem történt előrelépés a két típus között, sőt talán a régi a könnyebb.
Technológia
A menettapasztalatok előtt még mesélnék a Gp5000 technikai paramétereiről. Szövetsűrűség tekintetében a 330TPI-vel az egyik legjobb az országúti gumik között, részben ennek köszönheti az alacsony tömegét és az alacsony gördülési ellenállásban is fontos szerepet játszik. A futófelület alapanyaga BlackChili komponensű, ami a Continentalnál a legjobb alapanyag, a gyártó állítása szerint jó tapadás, alacsony gördülési ellenállás és az átlaghoz mérten lassabb kopás párosul hozzá. A defektvédelem sem maradt ki a GP5000-ből, egy vectran réteg található a futófelület alatt, ami megvédi a belsőt és kellően rugalmas ahhoz, hogy a gördülési ellenállást csak minimálisan növelje (a merev, vastag védőrétegek nagyban növelik a gördülési ellenállást). A méretválaszték rendkívül széles belőle, 622-es méretben 23-astól 32-es méretig minden kapható, így a retro bringákon és a modern országútikon is használhatunk GP5000-et, egyébként még elérhető 584-es felnikre 25-ös és 28-as méretben. A retro dizájnt szeretőknek extra, hogy 25-ös és 28-as méretekben készül belőle krém, illetve transzparent oldalfalú is.
A tubelesst használóknak sem kell aggódniuk, mert elérhető (lesz) a GP5000S TR verzió.
Irány az országút
Az első használatkor még próbáltam nem feszegetni a gumi határait, mert általában minden guminak kell egy minimális koptatás, hogy elérjék a maximális tapadásukat, pl a BlackChili alapanyagúaknál ezzel fontos számolni. Volt is pár nyikorgás még a bringázás első felében és az első jobban bedöntésekkor érezhető volt némi kifelé mászás, de hazafelé már elég jól tapadt a gumi. Innentől fogva nem vigyáztam rá, mentem ahogy szoktam. Igazából sem tapadásban, sem gördülési ellenállásban semmi különbséget nem vettem észre a GP4000S-hez képest, de nincs tizedre pontos wattmérő beépítve a lábamba és a kanyaroknál sem veszem észre, hogy most most 0,2 km/h-val tudtam-e gyorsabban elfordulni 🙂 . Azt viszont éreztem, hogy gyors és jól tapad (nedves felületen is!), tipikus versenygumi. Ezután már csak az a kérdés maradt, hogy mennyire ellenálló és milyen gyorsan fog elkopni. A tartós tesztet már nem a kapott gumikkal végeztem, mert az én ízlésemnek a 25-ös gumik általános használatra már túl keskenyek, kényelmetlenek, ezért vettem egy párat a 28-as méretből és azok kerültek fel a bringámra, míg a 25-ös gumik barátnőm (aki egyébként többet bringázik és versenyzik mint én) országútijára mentek. A 25-ös vs 28-as gumiszélességről egy másik cikkemben hamarosan olvashattok.
Összefoglalás
Az elmúlt 5000 km alatt 2 defektet sikerül összehozni vele, egyszer egy tüske szúrta át a futófelületet, egyszer pedig egy üvegszilánk jutott el a belsőig. Az utóbbihoz megjegyezném, hogy használható maradt a gumi utána is, a vectran réteg szépen megállította a szilánkot, mindössze a hegye ért el a belsőig és csinált egy lassú defektet.
Kopás terén szintén jól bírja, ha a kopásjelzőt nézzük akkor el fog még menni kb ugyanennyit a hátsó (az első meg kb csak elöregedni fog egyszer a jövőben), bár én akkor már nem használnám versenyzésre mert elég kocka lesz. A tartóssághoz még hozzátenném, hogy én nem fékezem állóra a gumikat meg nem sprintelgetek non-stop 1000+ wattokkal, láttam már facebook csoportokban csúnyán (szövetig) elfékezett GP5000-eket amikor a gumit hibáztatták (nekik vagy meg kell tanulni fékezni vagy válasszanak más gumit).
A Continental GP5000 minden előzetes elvárásomnak megfelelt, hozta az elődök remek tulajdonságait (és a labor mérések szerint még kicsit gyorsabb is), kiváló versenygumi a hazai utakra, de a tartóssága és a defektvédelme miatt edzőguminak is használható ha nem megyünk nagyon sokat egy évben, vagy bírjuk pénztárcával a (hátsó)gumit cserélgetni 6-10ezer km-enként. Személy szerint én edzőguminak használom (mert nagyon ritkán versenyzek már) és élvezem, hogy nem húz vissza a gumi sem tapadás, sem gördülés terén. Mindenképpen érdemes megfontolni, hogy milyen gumit választunk, hiszen a gumi az egyetlen kapcsolódási pont az úttal és ez nagyban befolyásolja a kerékpározás élményét. Egy jobb gumival jobb bringázni!
A Balaton a strandoláson kívül sokkal többet kínál, nekünk kerékpárosoknak is megvan a lehetőségünk a kikapcsolódásra a tó környékén. Ilyenkor persze nem arra gondolok, hogy a nem igazán kerékpárosbarát Balaton körüli kerékpárúton rójuk a kilométereket, hanem kicsit messzebb megyünk a parttól és a gravel bringánkkal megnézzük az északi part hegyeit vagy a déli, nem is annyira sík oldalt. Hétvégén éppen az utóbbin – az Aliréti Vadászháznál – rendeztek gravel versenyt a BalatonBike365 Fest keretein belül, ahová mi is ellátogattunk.
Emlékezhetünk rá, hogy május végén arról írtunk, hogy június 11-12-én BalatonBike365 fesztivált tartanak többféle rendezvénnyel, több helyszínen a Balaton körül, ahol a gravel-, az országúti bringások és a családok is kipróbálhatják magukat, ráadásul ingyenesen. Akkor a balatonszőlősi gravel versenyről írtunk bővebben és megemlítettük, hogy a másik gravel esemény a tó déli partján a kedvezőtlen időjárás eredményeképpen elmaradt, de a későbbiekben meg fogják tartani. Végül augusztus 13-ra csúszott az Aliréti Vadászháztól rajtoló verseny, amire végül én is ellátogattam.
Soha nem volt kérdés, hogy a Balaton-felvidék egy igazi gravel paradicsom, gyönyörű szőlők, elképesztő panoráma, viszonylag könnyű emelkedők, már 5 éve is ezeket az útvonalakat nézegettük a magazinnál a kollégákkal, amikor még a gravel kerékpározás messze nem volt annyira népszerű mint manapság. A júniusi balatonszőlősi túra erre ment, amire eredetileg én is akartam menni, de sajnos ütközött már egy előre betervezett országúti versenyemmel, így sajnos kimaradt. „Szerencsére” a déli régió gravel versenye az időjárás miatt elhalasztásra került és pont egy szabad hétvégémre tették így szívesen vállaltam be az indulást. Bár kicsit húztam a számat, hogy egy olyan versenyre kell mennem, amit a Balaton sík oldalán rendeznek, gondoltam biztos nagyon könnyű pálya vár majd ránk. Óriásit tévedtem!
A pályarajzot nézegetve gyanús volt, hogy itt lesznek komolyabb emelkedők, de kissé zavarosak voltak az információk, az 51 km-es távra a Bikemap 760 méter szintet mutatott, a szervezők 900 m-t írtak, a gpx fájl alapján a Garmin meg 1200 méter körüli szintkülönbséget mutatott, inkább hittem a 760-900 méternek, meg hát a Balaton körüli túrákból is az maradt meg, hogy a Balaton déli oldala egy-két kisebb puklit leszámítva sík. Az, hogy létezik a Somogyi-dombság vagy hogy Közép-Európa leghosszabb viaduktja, a Kőröshegyi völgyhíd is közvetlenül a pálya mellett van már csak részletkérdések voltak. 🙂
A verseny célterületének az Aliréti Vadászház adott otthont, ami önmagában gyönyörű hely a kis tavaival és az erdőszéli elhelyezkedésével. A helyszín egyszerűen megközelíthető, az M7-es balatonendrédi lehajtójától 5-6 km-re található, nekem Fehérvárról mindössze 50 perc volt az út, de Budapestről sem sokkal több, mint másfél óra. A navigációval érdemes vigyázni, mert a google engem egy utcával előbb akart leküldeni a főútról egy kavicsos útra (amin autóval soha nem jutottam volna oda), de szerencsére ki van táblázva és a szervezők is egyből küldtek oda egy embert, amikor jeleztük, hogy a navigáció rossz úton akart minket odavinni.
Mivel egyáltalán nem ismertem a pályát ezért a verseny sok meglepetést tartogatott számomra. Az elején elég sokáig csak aszfalton haladtunk kisebb emelkedőket legyűrve, már-már azon gondolkodtam, hogy lehet rossz bringát választottam a versenyre és országútival kellett volna jönnöm. A montival indulók szépen szakadtak le ezen a szakaszon, mindösszesen csak csak ketten maradtak a 10 fős élmezőnyben (amit egyébként végig egy montis húzott Zóka-Újhelyi Zoltán személyében). Aztán végre elértük a terepet, ami a mostani aszály miatt inkább a homok és a por birodalma volt, itt gyorsan szétszakadt a mezőny és mindenki a saját tempójára állt be. A pályának szerintem ez volt az egyik legszebb része, ahol láthattuk felülről és alulról is a völgyhidat, bár a nagy por és a pálya okozta nehézségek miatt nem volt annyi idő nézelődni. Lentről egyébként nem is tűnt olyan magasnak a híd, mint fentről amikor az autópályán megyünk rajta.
Ezután a verseny legnehezebb mászása következett, majd innentől a montival indulóknak kedvezett a pálya, rengeteg homok, kisebb vízmosások és helyenként rázós keréknyom nehezítette, hogy útközben a panorámát kémleljük. Igazából ez inkább egy egyszerűbb mtb maraton pályája volt, mint gravel nyomvonal. Ebben többen meg is állapodtunk a célban, bár a többségünk montisként kezdte és sokszor a gravelben is a montizást keresi, ezért nem okozott megoldhatatlan kihívást a pálya, de nagyobb gumikon és könnyebb áttétellel egyszerűbb dolgunk lett volna, én például azért nem szálltam le sehol, mert országúti pedállal indultam. A verseny montisságát jól mutatja, hogy két montis (Zóka-Újhelyi Zoltán és Zoboki Péter) ért be az első két helyen, bár lehet ez akkor sem lett volna másképp, ha gravel bringával vágnak neki a távnak.
Az esemény kifejezetten jól szervezett volt, amin a rajt-cél terület nyugodt környezete még rengeteg dobott. Reméljük, lesz még alkalmunk visszatérni ide valamilyen kerékpáros rendezvény kapcsán.
Amíg a gyerekek nem elég nagyok az mindig egy fontos kérdés, hogy hogyan szállítsuk őket kerékpárral, akár napi közlekedésről, akár hétvégi tókerülő túrákról legyen szó a gyerekeknek is el kell jutni valahogy A-ból B-be és általában nem az a legpraktikusabb módja ennek ha ők is saját bringával jönnek. Kétféle megoldás létezik (azonkívül, hogy otthon hagyjuk a gyerekeket 🙂 ), az egyik az, hogy kerékpáros gyerekülésbe ültetjük őket, a másik pedig, ha egy kerékpáros gyerekszállító utánfutóba tesszük őket. Jelen cikkünkben az utóbbi megoldással foglalkozunk és a Polisport és a Bobike különleges, multifunkciós kerékpáros utánfutóját vesszük szemügyre.
Egyre jobban terjednek a zöld, környezetkímélő közlekedési formák Európában és szerencsére Magyarországon is, egyre többen szállnak ki az autóból az óriási dugók, a drága üzemanyagárak és a környezet kímélése miatt. Persze sokan azzal védekeznek, hogy azért vannak az autóhoz nőve, mert a gyerekeket valamivel a bölcsődébe, az óvodába kell vinni és emiatt sem a kerékpár, sem a tömegközlekedés nem lehet alternatíva. Egy részüknek természetesen igaz van, mert a tömegközlekedés nem megoldott mindenhol hazánkban, és a nagyobb távok megtételére nem a legjobb megoldás a kerékpár. Viszont rengetegen vannak, aki nagyvárosban állnak napi több órát a dugóban, ahelyett, hogy kerékpárra szállva töredék idő alatt eljuttathatnák a gyerekeket a rendeltetési helyükre és megspórolhatnának rengeteg időt és idegeskedést.
A gyerekszállítás kerékpáron már megoldott, – főleg amióta léteznek pedelecek, amik ellensúlyozzák a gyerekek plusz tömegét – akár használhatunk kerékpáros gyerekülést vagy kerékpáros utánfutót, mindkettő kiváló megoldás lehet. Két gyerek esetén már inkább az utánfutó a jobb választás, amivel nem csak gyerekeket tudunk szállítani, hanem kisállat- vagy teherszállításra is alkalmasak, sőt bizonyos modellekből pár pillanat alatt babakocsit is tudunk varázsolni. Nyugaton már teljesen hétköznapi dolog, hogy kerékpárral (és utánfutóval) szállítják a szülők a gyerekeket és itthon is egyre többet látni utánfutós bringából, bár még az infrastruktúra nem teljesen adott hozzá mindenhol, de remélhetőleg ez idővel változni fog.
A Polisport és a Bobike kiemelten foglalkozik a gyerekekhez kapcsolódó kerékpáros termékekkel, bátran nevezhetnénk mindkét bringás márkát gyerekspecialistának, például gyerekszállításra többféle alternatívát kínálnak, a számos gyerekülés mellett utánfutót is találunk a kínálatukban. Az utánfutóik sokban hasonlítanak, ami nem véletlen, hiszen szoros kapcsolat van a két márka között, ugyanis a Bobike eredetileg egy holland márka, de mára már a Polisport csoport tagja és a prémium kategóriát testesíti meg, míg a Polisport a jó ár-érték arányú kategóriát képviseli.
Polisport kerékpáros utánfutó
Két gyerek szállítására alkalmas a Polisport kerékpáros utánfutó, de akár egy közepes méretű kutyát is tudunk benne szállítani vagy a bevásárlásainkat is meg tudjuk oldani ezzel az utánfutóval. A gyártó 9 hónapos kortól 6 éves korig ajánlja ezt az utánfutót. Az utánfutó maximális terhelhetősége 41 kg, ami a 16 kg-os önsúly mellett azt jelenti, hogy 25 kg súlyt rakhatunk bele), tehát ha csomag- vagy kutyaszállításra használjuk akkor ennyit pakolhatunk bele. És ha már a pakolásnál tartunk akkor érdemes megemlíteni, hogy belső rekeszek is találhatóak az utánfutóban, ahová az egyéb dolgainkat tehetjük.
Az utánfutó parkolófékkel van ellátva, tehát nem gurul el, ha lejtőn állunk meg vele. Ötpontos biztonsági övek tartják a gyerekeket a helyükön, így biztosan nem fognak könnyen kimászni bringázás közben az utánfutóból. Ezenkívül zászló és nagy méretű fényvisszaverők teszik biztonságosság a Polisport termékét.
A kényelem is mindig fontos egy gyerekeknek készült eszköznél, ezért lengéscsillapítókat is kapott az utánfutó – ami ebben az árkategóriában elég ritka – azért, hogy a rossz út ne utáltassa meg az utánfutót a gyerekekkel. Az óriási ablakok segítenek abban, hogy a gyerekek is kilássanak és élvezzék az utazást, és ezt még az eső sem teszi tönkre mert átlátszó esőhuzat jár az utánfutóhoz. Ezenfelül bogárháló is található az utánfutóban, ami megvédi a gyerekeket a rovaroktól és emellett segíti a jó szellőzést. A belső gumipadló kivehető és könnyen tisztítható, ezért akár bátran ehetnek, ihatnak a gyerekek az utazás alatt.
Az utánfutó kompatibilis a gyorszáras vagy hagyományos 10 mm-es tengelyű kerékpárokkal, minden más mérethez átalakítószett/adapter szükséges. Két horog jár a Polisport utánfutóhoz, így egy mozdulattal bármikor átrakhatjuk a másik bringákra és nem kell szerelgetnünk. Ha nincs használatban az utánfutó és valahova szállítanánk vagy tárolnánk akkor sem kell aggódnunk, a kerekei levehetőek és könnyen összehajtható kisméretűre, egy átlagos méretű csomagtartóba és bőven befér.
Az egyik extrát a végére hagytuk, a Polisport kerékpáros utánfutóhoz kapható olyan szett, amivel gyorsan babakocsivá alakítható, csak egy első kereket és egy fogantyút kell felszerelni és máris tologathatjuk benne a gyerek(ek)et.
Ha szeretnénk egy prémium kategóriás kerékpáros utánfutót akkor érdemes a Bobike-ot választani, nagyon sok paraméterben megegyezik a Polisporttal, de az anyaghasználatban és a megoldásokban a Bobike abszolút felső kategóriás. Ugyanúgy két személyes és 9 hónapostól 6 éves korig ajánlják az utánfutót gyerekek számára, viszont a terhelhetősége nagyobb, önsúllyal együtt 44 kg-t szállíthatunk vele.
Rugózásban is többet nyújt, kétféle módban (hard és soft) tudjuk használni, a gyerekek ezáltal nagyobb kényelemben utazhatnak az utánfutóban. Az ötpontos biztonsági öv, a nagy fényvisszaverő felületek, a parkolófék és a zászló ugyanúgy tartozékok, tehát a biztonság ennél a modell tervezésénél is nagyon fontos volt (ami nem meglepő, hiszen gyerekek utaznak benne). Ami plusz még, hogy a kerekek is fényvisszaverőcsíkkal ellátottak.
Két réteg, egy vízálló és egy jól szellőző, hálós anyag alkotja a Bobike utánfutó külső burkolatát, így esőben és napos időben is hibátlanul használható, ezenfelül nagy ablakok találhatók rajta, amiken keresztül a gyerekek nézelődni tudnak utazás közben. A pakolás is megoldott, nagy mérető rekeszek találhatóak a belsejében.
Kompatibilis a gyorszáras vagy hagyományos 10 mm-es tengelyű kerékpárokkal, minden más mérethez átalakítószett/adapter szükséges. Két horog jár az utánfutóhoz, így egy mozdulattal bármikor átrakhatjuk a másik bringákra és nem kell szerelgetnünk. Ha szállítani szeretnénk akkor szerszámmentesen gyorsan összehajtható (kisebbre mint a Polisport) és a kerekek leszerelhetőek róla.
A Bobike kerékpáros utánfutóhoz tartozék a futóbabakocsi átalakító szett, az elsőkerék és a fogantyú szerszámmentes felszerelésével már tolhatjuk is a gyerekeket a babakocsiban, igazi kettő az egyben megoldás.