Nemrég három napot és három éjszakát töltöttem Besztercebánya (Banská Bystrica) környékén, ahol a szervezők bemutatták nekünk a régió természeti értékeit, kulturális látnivalóit és kulináris élvezeteit. Kerékpáros kalandból is kijutott, sőt, a harmadik napon egy hamarosan megnyíló bringaparkba is ellátogattunk.
Soproniként ha hegyvidéki kirándulásra indultunk, akkor Ausztria felé vettük az irányt. Ennek köszönhetően Szlovákiában csak a délnyugati, sík területeken jártam, pedig az ország mintegy kétharmada dombos-hegyes vidék. Az Alacsony-Tátra pedig a magyarok által is kedvelt sícélpont. A hegyek nyáron is vonzóak, június elején igen barátságos arcukat mutatták meg a zöld szín végtelen árnyalatával.
Úgy érzem, kerékpárosként bőven van miért ide jönni. A Besztercebányai kerület 4500 km hosszú kerékpárút hálózattal rendelkezik, ami a leghosszabb az ország 8 kerülete közül. Megannyi látványosság van, amit útba lehet ejteni, több napot eltölthetünk úgy, hogy ötvözzük a kulturális látnivalókat, a szabadidős programokat és a kulináris élvezeteket a kerékpáros kirándulással.
Néhány nap, végtelen látnivaló
Kiindulópontunk Besztercebánya volt. Innen Breznóbányára (Brezno) indultunk rövid városnézésre. Az első bringás program a Zbojska tanyáról vezetett fel az erdőn át a Chlipavica nyeregre, ahol Szlovákia legnagyobb kakukkos órája, és egy igazán autentikus ebéd várt minket.
A nyeregről visszagurultunk a tanyára, majd kocsival visszatértünk Breznóbányára egy különleges múzeumba, ahol fél évszázad megannyi ritka vagy kultikus autóját állították ki. A nap végén Garamfőre (Telgart) vettük az irányt, ahol egy 35 éve működő családi panzióban töltöttük az első éjszakánkat egy kitűnő vacsora után.
Másnap reggeli után egy vasúti kocsiból kialakított kávézóban vártunk egy mesebeli viadukt szomszédságában. Innen Baráttelkére (Magnezitovce) mentünk, ahol egy urbex jellegű bringás túra során végig tekertünk egy 2,5 km hosszú, eredetileg vasúti célra épült alagútban is.
Következő állomásunk Jolsva (Jelsava) közepén álló kúria. Innen Gömörrákosra (Rákoš) mentünk megtekinteni a 13. században épült katolikus templomot. Murányalján (Muráň) ebédeltünk, majd a település melletti erdei parkban ürgéket etettünk és simogattunk. Innen ellátogattunk Borosznóba (Brusno) a római stílusú Caracalla SPA-ba, majd Besztercebányán, egy kellemes vacsora és néhány ital után tértünk nyugovóra.
A harmadik napon Zólyomlipcse (Slovenská Ľupča) vára volt a kezdőállomás. Innen visszatértünk Besztercebányára, ahol megnéztünk egy bányászati tematikájú interaktív kiállítást, majd egy olasz étteremben ebédeltünk.
Ebéd után Dóval (Donovaly) hamarosan megnyíló bringaparkja várt minket. A lejtőzés és az ugratók után megtekintettük a helyi kézműves sörfőzdét, majd a hotelben vacsoráztunk.
A negyedik nap korán indultunk, mert a hazaút előtt Úrvölgy (Spania Dolina) települését látogattuk meg, sétánk során a helyi bányászatról meséltek nekünk, majd egy iskolamúzeumot volt szerencsénk meglátogatni.
A vidék múltjának sarokpontja, a bányászat
Az alsó-magyarországi bányavárosok, mint Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya és Breznóbánya a történelmi Magyarország bányászatának igen fontos részét képezték. Némi kötődésem nekem is van a vidékhez, ugyanis alma materem, a Soproni Egyetem elődje az első világháborút követően Selmecbányáról költözött ide.
Ez a vidék a 15-16. században Európa egyik legfontosabb bányavidéke volt, az innen származó réz egész Európába eljutott. A bányavárosok gazdagsága pedig ma is meghatározza a történelmi belvárosok, templomok és polgárházak képét.
A környéken bányásztak aranyat, ezüstöt, rezet, vasércet, sőt ólmot és cinket is. Besztercebányán és Úrvölgyben rezet bányásztak, ami a 15-16. században a Thurzó-Fugger társaság kezében volt. Érdekesség, hogy a legenda szerint a fukar szavunk a Fugger családnévből alakult ki, mivel a mérhetetlen gazdagság mellett nagy pénzügyi szigor jellemezte őket.
Aki érdeklődik a bányászati múlt iránt, annak ajánlom besztercebányai várkastélyban berendezett Thurzo-Fugger interaktív kiállítást. Itt kreatív, modern bemutató elemek segítségével átélhetjük, milyen volt az élet és a bányászat itt 500 évvel ezelőtt, és akár egy VR berendezés segítségével sétálhatunk is az akkori Besztercebányán.
Rendkívül gazdag kulturális örökség vár reánk
Breznóbányán a város tornya jó példája egy régi épület többcélú hasznosításának. Remekül kombinálták itt az ajándékboltot, a kávézót, a múzeumot, a harangtornyot és a kilátót. A kilátás mellett a legjobban az első szinten kialakított, kávézóhoz tartozó vendégtér hangulatát imádtam itt.
Jolsva lepusztult külsejű kastélya számomra szürreális hangulatot idéz. Berendeztek itt egy szálláshelyet, ahol az ablakot nélkülöző helyiségben egy alvófülke kapott helyet, és a fürdő-WC-teakonyha blokk is hasonló módon lett megoldva. Ezen kívül egy kisebb múzeum is helyet kapott itt, ahol bemutatják az épület korábbi, oktatási célú hasznosítását.
Gömörrákos 13. században épült temploma a régió egyik legértékesebb középkori emléke, amely az Európai Örökség címet is elnyerte. A kívülről egyszerűnek ható, különálló harangtoronnyal és apró román kori ablakokkal rendelkező épület belsejében azonban valódi művészeti kincsek rejtőznek. A 14–15. századi freskók a középkori Magyar Királyság gazdag kulturális kapcsolatairól tanúskodnak.
Nagyon megfogott Zólyomlipcse vára. A várudvarra belépve Mátyás király 700 éves hársfája fogad. A vár rendkívül gazdag történelme, magyar királyok és királynék hosszú sorához, valamint harcokhoz, háborúkhoz kapcsolódik. Az épület felújítása folyamatos, a megújult részeken korabeli lakóhelyiségek, érmekiállítás és bronzszobrok is kiállításra kerültek, de egy esküvői rendezvényterem is kialakításra került itt.
A végtelen zöld világa
A helyszínek között autózva és a különböző kilátókból, várból szerte nézve nagyon megszerettem az itteni tájat. A természet a legszebb arcát mutatta így nyár elején, esőzések után. Amerre nézünk erdőket vagy legelőket láthatunk megannyi állattal.
A Chlipavica nyereg nem csak az autentikus étterem miatt volt remek bringás úticél. A táj is elsőrangú, igazán természetközeli élmény volt itt lenni a hegyek közt, állatok környezetében. A kakukkos óra egy külön attrakció, mely egy mesebeli házban kapott helyet, ahonnan minden órában előjönnek a zenészek, és népzenét muzsikálnak nekünk.
Garamfő mellett áll egy varázslatos vasúti viadukt, ami önmagában is látványszámba megy. Mellette található a Depo Café, mely egy vasúti kocsiból kialakított kávézó. A helynek rendkívül különleges aurája van, ahogy a viadukt, a legelő és a sípályák látványa találkozik, miközben a kávézó teraszán fogyasztjuk éppen a cappuccionkat.
Murányalja mellett különleges természetközeli élmény vár ránk. A Sysľovisko egy rét, ahol ürgéket lehet simogatni és etetni, akik teljesen megszokták már az emberek közelségét. A hely úgy jött létre, hogy a ragadozó madarak hiányára eszméltek a környéken, és szerették volna a természetes tápláléklánc beindításával visszacsalogatni őket.
Alternatívák akár rossz idő esetére
Breznóbányán a Double Red autómúzeum gyűjteményében a hatvanas évektől kezdődően egészen a kétezres évekig megannyi különleges autó található. Az ötszintes gyárépületből kialakított múzeumban ritka sportkocsik és hajdanán mindennaposnak számító oldtimerek is bemutatásra kerülnek. Képtelenség összefoglalni azt a sokszínűséget, amit itt láttam, mindössze annyit tennék hozzá, hogy autóőrültek számára kötelező program.
Ha a természet felfedezése, a kulturális emlékek és a bringázás közepette vágyunk némi felfrissülésre, akkor választhatunk a környéken található számos fürdő közül. Mi Borosznóban (Brusno) jártunk a Caracalla SPA-ban, ami pár éve épült római stílusban.
A SPA hangulata magával ragadó lehet azok számára, akik kedvelik a római építészet monumentalitását, az oszlopokat és a boltíveket. A fürdőrészben van úszó- és ülőmedence, a szaunavilág pedig igencsak változatos. Többféle gőzfürdőt, finn szaunát, jakuzzit, aromaterápiás szobát és erdőre néző pihenőszobát is kínálnak.
Kirándulásunk legvégén Úrvölgyben (Spania Dolina) egy iskolamúzeumban jártunk. Itt bemutatták, hogyan tanultak a gyerekek hajdanán. Érdekes élmény volt számomra tintába mártogatott lúdtollal írni, mert kedvelem a töltőtollakat, de lúdtollhoz még nem volt szerencsém.
Változatos bringás kalandok
Korábban említettem, hogy a besztercebányai kerület 4500 km kerékpárút-hálózattal rendelkezik. Ebből 800 km a Felső-Garammentén van, ahol az első napot töltöttük. Az Erdőközben (Pohronská Polhora) lévő Zbojská tanyáról indulva először a közeli Rozhľadňa Zbojská kilátóhoz tekertünk fel, ahonnan meseszép panoráma nyílik.
Innen az erdőn át mentünk tovább széles erdei úton, ahol az esőzések miatt némi sárral is találkoztunk. Jó szolgálatot tettek itt az elektromos MTB-ok, de az út járható gravel kerékpárral is. Célpontunk a Chlipavica nyereg volt, ahol ebédeltünk, és megtekintettük Szlovákia legnagyobb kakukkos óráját. Ebéd után pedig egy aszfaltos úton gurultunk vissza a kiindulási helyünkre.
Másnap egy urbex stílusú bringás kirándulást szerveztek nekünk. 1938-ban Csehszlovákia egy részét, így egy iparilag fontos vasútvonalat is visszacsatoltak Magyarországhoz. Ezért a háború alatt elkezdtek itt építeni egy új, összekötő vasútvonalat, amihez egy viadukt és két alagút is megépült, de sínek soha nem kerültek lefektetésre. A háború közbeszólt, a pótolni kívánt vasútvonal pedig később ismét Csehszlovákiához került, így az épülő új vonal elvesztette jelentőségét.
Kiindulópontunk Baráttelke (Magnezitovce) mellett volt, a 120 méter hosszú és 36 méter magas Slavošovsky viadukton keltünk át, és tekintettük meg a tájat. Először egy rövid alagút következett, majd egy kis erdei kerékpározás után elértünk a 2,5 km hosszú Nagyszabosi-alagúthoz (Slavošovský tunel), mely Európa leghosszabb kerékpáros és túraalagútja. Ide mindenképpen ajánlott, hogy komoly lámpákkal menjünk, ugyanis az alagútban teljes sötétség van.
Riders Park Donovaly – bringapark mindenkinek
A sílesiklásnak megvan a kerékpáros megfelelője. Így egy síparadicsom, mint Dóval (Donovaly) kiváló terep egy bringapark kialakításához. A bringapark pedig azzal a koncepcióval épült, hogy képes legyen élményt nyújtani akár családoknak vagy kezdőknek, de fejlődési lehetőséget és flow-élményt adjon a tapasztalt bringásoknak, akár downhilleseknek is.
A park bemutatója némi bringakezelési-technikai oktatással kezdődött számunkra, ugyanis a meghívottak nem rutinos hegyikerékpárosok voltak. Ezt követően egy pumpapályát, vagyis egy ügyességi pályát próbálhattunk ki, ami gyerekkorom emlékeit idézte, amikor időnként kijártam a helyi BMX-krossz pályára.
Ezt követően egy spontán húzással visszamentem az út túloldalán lévő kölcsönzőbe, és az összteleszkópos e-MTB helyett kértem egy merevfarú, nem elektromos bringát. Ez nagyon jó húzásnak bizonyult annak ellenére, hogy a pálya melletti lift még nem működött. Megérte a fáradtságot a többszöri feltekerés, mert a könnyű bringa sokkal kezesebb volt alattam.
Családi panziótól a wellness szállodáig
Az első éjszakát Garamfőn töltöttük a Penzión U Hanky-ban. A nagyon tiszta és rendezett családi panzió különösen jó benyomást tett rám, mert pedig kifejezetten szeretem az ilyen egyszerű és igényes szálláshelyeket. Az ágy kényelmes volt, a szoba pedig kellemes hűvös, így jól aludtam.
Az itt felszolgált vacsora is remek volt, tésztát kaptunk húsgombóccal és gombamártással, mellé egy remek szlovák fehérbort is fogyasztottunk. Az igazi kedvencem azonban a reggelihez felszolgált, helyben sütött friss kenyér volt. Manapság divatos a kovászos kenyér, de amit itt kínáltak az az egyik legjobb volt, amit valaha ettem.
A második nap után Besztercebányán éjszakáztunk a Hotel Arcade-ban, ami egy nem rég épült, modern szálloda közvetlenül a fő tér mellett. Az ágy kényelmes, a reggeli pedig bőséges és változatos volt.
Utolsó éjszakánkat Dóvalban a Hotel Galileoban töltöttük. Ez egy láthatóan régebben épült szálloda, de szépen fel volt újítva, és az itt felszolgált vacsora és reggeli is rendben volt. A rend és a tisztaság itt is példaértékű volt, ahogy a másik két szálláshelyen is.
Kulináris élvezetek
A Chlipavica nyergen nem csak Szlovákia legnagyobb kakukkos órája található, hanem egy autentikus étterem is. Itt nem mindennapi falatokkal, házi sajtokkal és sonkával, kolbásszal, meg persze slivovicával vártak minket, hogy addig se éhezzünk, amíg az ebédünket kihozzák.
A szlovák konyha érdekessége, hogy előszeretettel nyúlnak a pacalhoz. Van például egy a gulyásleveshez hasonló ételük, csak pacallal készítve. Híres étel innen a tócsni vagyis lapcsánka, ezt is érdemes megkóstolni itt járva. Nekem nagyon ízlett a túrós tésztánkat idéző juhtúrós pirog (bryndzové pirohy), ami egy töltött tésztatáska szalonnapörccel.
A vendéglátóhelyeken jól megférnek egymás mellett a helyi specialitások és a nemzetközi konyha ízei. Sok helyen választhatunk rántott húst vagy kézműves hamburgert is, tehát nem kell félnie annak, aki válogat, hogy éhes marad – hiába hallottuk ezt annyiszor gyermekkorunkban.
Murányalján helyi specialitásként kínálták nagy kedvencemet, a Dobos tortát. Ez azonban nem hat lapos, mint az általunk ismert (eredeti) verzió, hanem megszámlálhatatlan vékony lapból, és a közé kent vékony krémből állt.
Ha Szlovákiában járunk, akkor a Kofolát kötelező megkóstolni. Ez egy üdítő, amely kólaszerű, de gyógynövényes jellegű, és hidegen, csapolva igazán jó nyári frissítő. Én egyébként nem szeretem, de van olyan, aki kifejezetten készül rá, hogy itt kedvére fogyaszthatja majd.
A sört hajlamosak vagyunk a csehekhez kötni, de a szlovák kultúrának is szerves része. Számos kiváló sört ihatunk itt a nagyüzemi söröktől egészen a kézművesekig. Dóvalban volt szerencsénk meglátogatni a Donovalsky Pivovar sörházat. Itt a főzdében is körbevezettek minket, és bemutatták nekünk a sörkészítés folyamatát is.
Verdikt
Közép-Szlovákia tartalmas és sokszínű kikapcsolódási lehetőséget kínál a nyári hónapokban is. Ha hegyekbe vágyunk bringázni, és mellette szeretnénk remek programokkal megtölteni a nyaralást, akkor ez a vidék igazán izgalmas. A helyi turisztikai hivatal oldalán pedig számos kerékpártúra útvonaltervet is találhatunk.
Nem véletlen, hogy a szlovák kerékpáripar olyan márkákkal van a piacon, mint a nálunk is közkedvelt Kelly’s, vagy a CTM és a DEMA. Látható, hogy a bringázásnak komoly kultúrája van itt. Én elsősorban montis és graveles vonalon gondolkodnék a régióban, de lehet, hogy ezt csak az osztrák vidékhez szokott agyam gondolja, és országútival is jókat lehet tekerni.
A vendéglátás árszínvonal teljesen vállalható. Ha szeretnénk inni egy kávét, sört, vagy üdítőt, nyalnánk egy fagyit, vagy megéheztünk, akkor olyan áron fogyaszthatunk, hogy nem kell a fogunkat szívni emiatt.
Ráadásul a régió közelebb van, mint gondolnánk. Besztercebánya 180 km-re fekszik Budapestről, így autóval mintegy három óra alatt eljuthatunk ide. Kelet-Magyarországról pedig az Alacsony-Tátra vidéke közelebb van, mint Ausztria hasonló bringás terepei.
