Home Blog Page 3

WheelTop EDS TX teszt – Versenyképes kínai alternatíva az országúti váltásban?

A hátsó váltó

A Shimano és a SRAM évtizedek óta uralja az országúti elektromos váltórendszerek piacát, most azonban egy kínai gyártó is komolyabb kihívást próbál állítani eléjük. A WheelTop EDS TX kedvezőbb árával és érdekes műszaki megoldásaival figyelemre méltó alternatíva lehet, de vajon a mindennapi használatban is felveszi a versenyt a nagy nevekkel? Négy hónap és 2000 kilométer után már nem csak az első benyomások alapján lehet válaszolni a kérdésre.

A WheelTop EDS TX elektromos váltó- és fékrendszerét már tavasszal, a projektbringa elkészülte előtt bemutattuk. Ahogy a korábbi cikkben írtam, a bringa alkatrészei közül ehhez álltam a legnagyobb szkepticizmussal.

A komplett hajtáslánc a WheelTop EDS TX első- és hátsó váltóval

Őszintén szólva voltak félelmeim. Ledobja a láncot és sérül a váz, vagy épp bedobja a sor és a küllők közé tönkretéve pár karbon küllőt. Egyik sem következett be az elmúlt négy hónap 2000 kilométere során, a rendszer pedig stabilan működik.

Az első váltó felszerelése, beállítása

A WheelTop EDS TX váltórendszer vezeték nélküli, az első váltó pedig konzolos felfogatású. Van hátul egy hernyócsavar, ami a konzolnak támaszkodva stabilizálja azt. Sajnos nem tudjuk megúszni, hogy többször felrakjuk és levegyük a váltót, miközben a hernyócsavar állását finomítjuk.

Érdemes a konzolcsavar meghúzása közben figyelni, hogy a hernyócsavar feltámaszkodjon, mert a váltó hajlamos ilyenkor egy picit kifordulni, és a terelőlemez nem lesz párhuzamos a tányérral. A váltó magasságát szemre állítottam, mivel a beállító matrica magától lejött. Ezt 1-3 mm-rel kell a nagy lánckerék foga fölé állítani a terelőlemez elülső részénél.

Az első váltó integrált 500 mAh-s, nem cserélhető akkut rejt

A WheelTop EDS TX váltó külső oldalán van egy imbuszcsavar, ezzel be tudjuk állítani a nullpozíciót, ami a nagy tányér külső pozíciója. A többi beállítást a telefonunkról, a WheelTop App segítségével tudjuk megtenni. A váltónak 6 állása van, de innen nem derül ki, hogy melyik melyik.

A válasz végül WheelTop EDS Facebook-csoportban jött szembe néhány hét múltán. Az ‘1 gear a felváltási pozíció, a 2 és 3 pedig a nagytányérhoz tartozó külső és belső állás. A ‘6 gear’ pedig leváltó pozíció, a 4 és 5 pedig a kistányér két állása. Miután a fel- vagy leváltás megtörtént, egy pillanat késéssel a láncterelő láncállástól függően beáll a 2-3. vagy a 4-5. fokozat valamelyikébe.

A konzolra támaszkodó hernyócsavar a váltó stabilizálását segíti

Több fokozaton is állítottam, hogy a lánc ne érjen bele a terelőlemezbe semmilyen láncállásnál. Például, ha 34/34-nél a belső terelőlemezhez ér a lánc, akkor az ‘5 gear’ értékét kell növelni, amíg nem lesz tökéletes. Az első váltó trimmelése automatikusan történik, 12 fokozatú sor esetén a 6-7. fokozat között mindkét tányéron, amit nem tudunk állítani.

A hátsó váltó felszerelése, beállítása

A WheelTop EDS TX hátsó váltó hagyományos, menetes váltópapucsra rögzül. A két végálláscsavart úgy kell beállítani, hogy amikor beállítottuk a váltást a szélső fokozatokra, akkor ütközésig betekerjük a csavart, és egy negyed fordulatot kitekerünk. A legnagyobb fogaskerék és a görgő távolságának beállítására szolgál a „B-csavar”, itt 8-10 mm-es távolság a javallott a felső váltógörgő és a fogaskerék között.

A váltó beállítását nagy tányéron kell végezni. Az applikációban, miután kiválasztottuk a kazettánk fokozatszámát, be tudjuk állítani a nullpozíciót a legkisebb fogaskeréken. Itt figyelni kell arra, hogy mielőtt ezen állítunk, váltsunk vissza a legkisebb fogaskerékre. Ezek után ha kell, a fokozatok pontos pozícióját az applikációban tudjuk finomhangolni.

A hátsó váltó sok karbon alkatrészt alkalmaz és integrált, nem cserélhető 800 mAh-s akkuval van szerelve

A pozíciókat egyes léptékekben állíthatjuk, nálam az első váltónál 0-1140, a hátsónál pedig 0-2000 közötti tartományba esnek a fokozatok. A beállításnál először érdemes nagyobb, aztán akár egyes léptékekben állítani, amíg tökéletesnek nem érezzük a működést mindkét váltási irányban.

Emellett fontos elmondanom, hogy ha egy értéket állítunk, akkor a váltóval oda-vissza kell váltanunk, hogy a váltó beálljon az új pozícióba, és ellenőrizhessük, hogy a beállítás valóban jól sikerült-e.

A legnagyobb kompromisszum: a hátsó váltó kapacitása

Én egyértelműen 2×12-es rendszert akartam 50-34/11-34 áttétellel, amit tudni kéne kezelni egy modern rendszernek. Beállítás közben derült ki, hogy a WheelTop EDS TX hátsó váltó csak 36 fog összkapacitásra specifikált. Ez azt jelenti, hogy 50-34-es hajtás mellé már csak 11-30T sor férne bele ebbe az értékbe, ami 2026-ban sovány.

Összehasonlításképpen a 105 Di2 összkapacitása 41, az Ultegra Di2-é 39, a Dura-Ace Di2-é pedig 37 fog, de a japán rendszer tartalékait mutatja, hogy Demi Vollering használt 54-36/11-34 áttételt, ami 41 fog összkapacitást jelent a gyakorlatban!

A kívánt görgőtávolság mellett lógott a lánc kistányéron a 3-4. fogaskeréken, mert a két legkisebbet keresztváltás miatt nem is engedi a rendszer. Megoldásként a lehető legrövidebb lánc mellett 50×34-es áttételnél 20-22 mm-es görgőtávolságot kellett beállítani, ami viszont nem ideális a váltásminőség szempontjából.

A probléma előtt értetlenül állok, mert a WheelTop EDS TX hátsó váltó kanala fél centivel hosszabb, mint a 41 fog kapacitású Tiagráé, és a relatív hosszt a nagyobb, 12 fogas görgők is növelik. A kapacitást persze nem kizárólag a kanál méretei határozzák meg, így valószínűleg a váltó geometriájában keresendő a korlát oka.

Egyedi elképzelés a váltókarok kezelésében

A WheelTop EDS TX fékváltókarok döntően nem másolják egyik gyártót sem. A bütyök az elején kicsi, a karbon fékkarok kifelé vannak hajlítva, szerintem túlságosan is. A fékváltókar gumi borítása kifejezetten tetszik. Kellemes a fogása, és nem olyan vacak nyúlós, mint a Shimano, így tartósnak ígérkezik.

A fékváltókar relatíve kompakt méretű, pici elülső bütyökkel

A WheelTop saját elképzelése, hogy a bal fékváltókaron egy, a jobbon pedig két gomb van. Logikus, mert az első váltóval mindig csak egy irányba tudunk váltani. Ez azonban feltételezi, hogy tudjuk, melyik tányéron van a lánc, mert ha mászás közben elfelejtjük, hogy már kistányéron vagyunk, akkor bizony nagytányért váltunk, ami meg fogja törni a ritmusunk.

Alapesetben a jobb oldalon a közelebbi gombrész megnyomásával váltunk hátul a nagyobb fogaskerékre. A gombok úgy működnek, hogy van egy kis elfordulásuk, és a gombon lévő mikrokapcsolót nyomjuk neki a kar belső oldalának, ami finoman utánozza a mechanikus elfordulási logikáját.

A fékkarok láthatóan kifelé állnak

Azonban a kisebb lánckerékre váltó gomb nem önálló működésű, hanem az egész gomb megnyomásával két mikrokapcsolót kell működtetnünk egyszerre. Ehhez határozottság szükséges, de néha én túl finoman nyomom a gombot, és nem értem, miért nem vált a váltó, hiszen mechanikus váltásnál ehhez kellene a kisebb erő.

Kellemes meglepetés: a fékek

Összeszerelés előtt inkább a Wheeltop fékekkel kapcsolatban voltak félelmeim. Ezt mutatja, hogy kapásból rendeltem Shimano betéteket, ugyanis a féknyergek ezekkel kompatibilisek. A gyári betétek anyagáról nem találtam információt, a tapasztalat alapján fémes betétre gyanakszom.

Az első fék már Shimano RT-CL800 rotorral és L05A-RF betéttel

A rendszert összerakva viszont kellemesen csalódtam. A fékcsövek fel voltak töltve olajjal, a mellékelt légtelenítő tölcsérrel és Shimano olajjal – mivel a rendszer ásványi olajat használ – pik-pakk légtelenítettem, és a nyomáspont azóta is stabil.

A Wheeltop gyári betét a ZRACE tárcsákkal sokkal agresszívabb fékkezelést igényel, mint amit a Shimanonál megszoktam, de lassította a biciklit. Mintegy 1600 km után döntöttem úgy, hogy tárcsát és betétet cserélek, mivel a kínai rotorok elkezdtek elszíneződni.

Hátra is 160 mm-es rotor került. A mellékelt csavar viszont hosszú volt, és mint látszik, a helyette vásárolt csavar is hosszú egy picit az adapterhez

A választás a Shimano Ultegra szintű RT-CL800 rotorokra és L05A-RF organikus, hűtőbordás fékbetétekre esett, a párost pedig Felső-Ausztria lejtőin, majd a Balaton-felvidéken próbáltam ki. Fékerőben nem érzek radikális ugrást, viszont a fékkarok finomabb kezelésre jobban reagálnak, és a fékezés is simább, a rendszer pedig halk lett.

Ami nem tetszik, hogy érdemben nem lehet közelebb hozni a fékkarokat. Van ugyan egy imbuszos állítócsavar, de egyrészt nehezen hozzáférhető, másrészt nem sikerült vele érdemi javulást elérni, így a relatív kis kezemhez nem túl ideális a rendszer.

Hosszú távú tapasztalatok

Az első időszakban nem voltunk nagy barátok WheelTop EDS TX rendszerrel. Főleg az első váltóval szenvedtem, és be kell valljam, nézegettem a 105 Di2-t. Aztán idővel sikerült a rendszert megfelelően beállítani, és megszűnt a vágyakozás a cserét illetően.

Dacára a hátsó váltó kapacitásában rejlő gondoknak, jól teljesít a ZRACE Alpha EX sorral és a KMC X12 lánccal. Először valamit nem jól csinálhattam, de az is lehet, hogy az appba időközben bekerült Shimano kazetta opció lett a kulcs. Nulláról újra beállítva, a bovdenes váltóknál megszokott logikával már pik-pakk megvoltam vele.

A hátsó váltó jól működő rendszert alkot a ZRACE Alpha EX ultrakönnyű sorral és a KMC X12 lánccal

Hónapok múltán az első váltó váratlanul elkalibrálódott. Ez kényelmetlenséget jelentett, mivel több fokozatban és főleg hegymenetben súrolta a lánc a terelőlemezt. Kénytelen voltam menet közben elővenni a telefonomat, és próbálkozni a beállítással, de utólag tudom, hogy inkább a multiszerszámért kellett volna nyúlnom és az imbuszon tekerni.

Mechanikus első váltásnál a kezelés finomsága is számít, itt viszont a váltó mindig „ugyanazt csinálja”. Nem tudom, hogy ez okozza-e, hogy az átdobó ritkán, de kicsit tétovázik mindkét irányban, vagy lehetne-e még rajta finomítani, de az esetek legnagyobb részében szépen megtörténik a váltás.

Az alkalmazásban programozható mindhárom fékváltókar gomb funkciója

A rendszer jól hozza a „tiptronic” feelinget, és a reakcióidő is rendben van. Megvan a kezelésben a könnyedség, hogy nem kell a váltót fizikailag mozgatni, amihez hamar hozzá lehet szokni. Cserébe viszont adódhatnak olyan helyzetek, amik egy bovdenes váltónál nem fordulnak elő, vagy könnyen orvosolhatóak.

Mennyire jó az akkumulátorok üzemideje?

Nem mértem, hogy milyen időközönként igényli a két váltó, hogy töltőre kerüljön, de az első váltót a kisebb akku dacára is ritkábban kell tölteni. A váltók töltöttségére érdemes időnként ránézni az alkalmazásban. Én amikor a bringát karbantartom, fel szoktam rakni töltőre is, mert ha bármelyik lemerül, akkor nincsen B-terv.

Az applikációba belépve és a rendszerhez csatlakozva egyesével láthatjuk a váltók töltöttségi százalékát és a fékváltókarok elemeinek feszültségét

Előfordult, hogy elindultam, és két utcával arrébb kiderült, hogy lemerült a hátsó váltó. Ebben szerepet játszott, hogy a verseny üzemmóddal kísérleteztem. Később utánanéztem, hogy a verseny mód lényege a rendszer folyamatos ébersége. Ez pedig eszi az akkut, így érdemes csak versenyzésre használni, természetesen teljesen feltöltött akkuval.

Az akkukat a mellékelt mágneses USB-kábelekkel tudjuk tölteni, ehhez biztosan találunk otthon valami régi USB-adaptert. Az érintkezésre érdemes odafigyelni, mert ez nem olyan precíz, mint az almás laptopok mágneses csatlakozója. A váltókon lévő, érintkezőket takaró gumiborításokkal nem vagyok elégedett, mert mindig játszani kell, hogy visszamenjenek.

A váltó felső részén látszik az eltakart töltőcsatlakozás

A két fékváltókarban egy-egy CR2032 típusú gombelem van, ezek feszültségét látjuk az alkalmazásban. A gyári elemek nem voltak a legjobb minőségűek, így cseréltem őket márkásra, de az sem elvetendő ötlet, hogy legyen nálunk a nyeregtáskában egy új elem.

Verdikt

Nem volt zökkenőmentes, mire eljutottunk idáig. A beállítás elsőre embert próbáló feladat volt, de ha ezen túljutunk, akkor jelentősen olcsóbban kaphatunk egy jól használható elektromos váltórendszert, mint a 105 Di2 vagy a Rival AXS. Hogy ez az árkülönbség megéri-e a fent említett kompromisszumokat, azt mindenki döntse el magának.

Ráadásul a Wheeltop EDS TX rendszer felnifékes bringák számára is kínálja az elektromos váltás lehetőségét, ami ritka opció. A TT verzió pedig észszerű, megfizethető alternatívát kínál azoknak, akik triatlonoznak, vagy az országútijuk mellé szeretnének egy dedikált időfutam bringát.

Ha valaki „plug & play” elektromos váltórendszert szeretne a bringájára, annak azt ajánlom, hogy maradjon a bevált, S-betűs alternatíváknál. Viszont ha valaki szereti a kihívásokat, annak jó szívvel tudom ajánlani a rendszert, mert 2000 kilométer alatt semmi olyat nem tapasztaltam, ami megakadályozná a rendszer normális használatát.

További információkat a Wheeltop elektromos váltókról ide kattintva találtok.

Új kihívó az elektromos váltásban: WheelTop EDS rendszer és az EDS TX országúti szett

Bringás kalandozások a Balaton-felvidéken

Még egy kép a Badacsonyról

A Balaton kimondottan vonzó kerékpáros célpont. Rengetegen bringáznak a part menti kerékpárutakon, kerülik meg a tavat vagy egy részét. Azonban úgy látom, hogy jóval kevesebben hagyják el a tó közvetlen környezetét, pedig rengeteg okot lehet találni arra, hogy miért térjünk le a Balatont körbeölelő bringaútról.

Tavaly egy barátommal egy nap alatt megkerültük a Balaton nagyobbik felét, mégpedig úgy, hogy kitérőt tettünk a Káli-medencében. Idén pedig pár napot töltöttünk Balatonakaliban, és részben ez, részben az idei Tour de Hongrie szolgáltatta az inspirációt a bringázáshoz.

Sokat nem kellett gondolkodnom, szinte magától összeállt a két útvonal. Nagyjából 60 km-es körökkel terveztem, ez szerintem jó penzum, mert erőnléttől függően 2-3 óra alatt teljesíthető a megállások nélkül, így ha nézelődünk is, egy fél napot vesz igénybe. Az alább olvasható sorokat inkább gondolatébresztőnek szánom, mintsem részletes túraleírásnak.

Új, kitáblázott kerékpáros útvonal a Balaton-felvidéken: BalatonBike365 Port nyílt Vigántpetenden

Első nap: Balatonakali – Tihany – Balatonfüred – Gella – Dörgicse

Az idei Tour de Hongrie útvonala nem járt túl közel Sopronhoz. Jó időben elmentem volna megnézni a mihozzánk legközelebbi 5. szakaszt, de az időjárás kedvemet szegte. Cserébe viszont az aznap négyszer megmászott Gella felpiszkálta a fantáziámat.

Tavaly nagyon szerettem Tihanyt, és teljesen logikus volt erre indulni. Balatonakaliból a borzasztó állapotú kerékpárúton mentem Aszófőig, majd indult a mászás fel az apátságig. Ez mindig kötelező megálló a tóra néző panoráma miatt. Innen legurultam a révig, majd a parti úton indultam Balatonfüred felé. Itt a Spar után indul észak felé a Fürdő utca, és kezdődik a hegyi szakasz.

Először a völgyben Balatonszőlősön haladunk át, hogy megkezdjük a 3,64 km hosszú, átlag 5,3%-os mászást a Gellára. Ez egy 3. kategóriás emelkedő a Strava szerint. Kifejezetten tetszik, mert nekem már jelentős kihívás, de nem aránytalanul hosszú. A végére így is 180 volt a pulzusom és időnként kicsit szlalomoztam is, pörgött a 34/34 szépen.

Tótvázsonyban a sarki cukrászdában ettem egy fagyit és megtöltöttem a kulacsomat. Innen Barnag, majd Vöröstó felé vettem az irányt. Ezek az utak borzasztó rosszak, de a jelentéktelen forgalom miatt nem volt ez igazán zavaró. A kereszteződésnél balra, Mencshely irányába kanyarodtam, hogy az itteni dombokon áttekerve újra láthassam a Balatont.

Dörgicse felé gurulva elképesztő a panoráma, és meglepő módon innen az út már teljesen jó minőségű egészen Akaliig, ahol gurulás közben lehet gyönyörködni a környező szőlőkben és a tóban.

Második nap: Káli-medence és a Badacsony

A Badacsony számomra referenciapont a Balatonon, és a mellette fekvő Káli-medence hangulatát is kedvelem. Nem véletlenül terveztem tavaly úgy a túrát, hogy Badacsonytól Zánkáig elhagyjuk a partot. Egy dolgot azonban elrontottam, mégpedig, hogy nem kerültük meg Badacsonyt délről.

Balatonakaliból most is a kerékpárúton indultam, most viszont nyugati irányba, végig döcögve az úthibákat. Szerencsére a zánkai elágazás mindössze 4 km innen, ahol megkezdődik az utazás a hullámvasúton. Ez a kör nagyon izgalmas és változatos, rövid emelkedők és lejtők, valamint megannyi kanyar kombinációja vár minket, hogy ne unatkozzunk, és eleget használhassuk a váltót is a bringán.

A Hegyestű mellett elhaladva Köveskál az első állomás, innen továbbhaladva a tapolcai útról Káptalantótinak kanyarodunk le. Ezután következik Nemesgulács, majd Badacsonytördemicen megtapasztalhatjuk a Paris-Roubaix életérzést a körülbelül fél kilométeres kockaköves szakaszon.

A tanúhegyet kerülve kötelező megálló a kikötő, ahonnan visszanézhetünk a bazaltorgonás Badacsonyra, a túlparton pedig Fonyód látható a két hegycsúccsal. Innen irány ismét Káptalantóti, a templom előtti elágazásnál térünk vissza a már járt útra, hogy onnan hamarosan, Kékkút felé ismét letérhessünk arról.

A Theodora-forrás egy osztálykiránduláson történt sztorit idéz számomra. Felsősként jártunk itt, túráztunk a testnevelő tanár osztályfőnökünkkel. Egy balfi lány osztálytársam rávett, hogy ezt a vizet mindenképp meg kell kóstolni, aztán jót nevetett, mert fintorogtam, hogy a vasas víz még Balfinál is rosszabb.

A kút után haladunk tovább Kővágóörs irányába, innen pedig irány vissza Köveskál, aztán pedig a már ismert úton, a Hegyestű után látjuk meg ismét a Balatont Zánka felé ereszkedve. Pár kilométer gurulás, és elérjük ismét a bringautat, ahonnan visszatérhetünk Balatonakaliba.

Kerékpáros infrastruktúra a Balaton partján, ami többet érdemelne

Két nap alatt több mint 120 kilométert volt szerencsém itt tekerni, és meg kell állapítanom, hogy a kijelölt kerékpárút több helyen botrányos állapotban van. Dacára a túra alatt 2000 km-t elért Triaero Flyee projektbringán jelenleg lévő 32 mm gumiknak, a túrák ezen szakaszai voltak számomra a leginkább terhesek.

Nem elég, hogy az útvonal teli van különböző kisebb-nagyobb kátyúval és úthibával, a növényzet adta árnyék sok helyen tovább ront a helyzeten, mert ezek felkészületlenül érik az embert, amiből hamar baleset lehet, ha valaki nem fogja a kormányt rendesen. Kijelenthető, hogy a Balaton-parti kerékpárút-hálózat sportcélú kerékpározásra gyakorlatilag alkalmatlan.

Ezt tetézi a 71-es út mellett folyamatosan kint lévő kerékpározást tiltó tábla. A rendőrség részéről sem nagyon lehet méltányosságra számítani: több helyről hallottam, hogy mérlegelés nélkül büntetnek, ha a főútra kimerészkedő bringást kapnak rajta. Persze az ő szempontjukból is érthető a dolog, mert ennek valahol célja, hogy megelőzzék a súlyos baleseteket.

Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló úthibával találkozni a Balaton-parti kerékpárút-hálózaton

A megoldás pedig várat magára. Lokálisan sürgető lenne, hogy az aszfaltcsíkot körben mindenhol rendbe rakják, mert a nyári hónapokban ezeket elképesztően sok bringás használja. Emellett néhány helyen érdemes lenne nyomvonal-korrekción is elgondolkozni, mert az útvonalon itt-ott előfordulnak hajmeresztő megoldások.

Januárban írtunk a pedzegetett KRESZ módosításról, amely különbséget tenne a sportolási célból kerékpározók esetében. Ez, ha lehetővé is teszi majd a főutakon a büntetlen edzést, nem oldja meg az itthoni közlekedési kultúrában rejlő problémákat. Például nem varázsolja ide azokat a gesztusokat, amikor egy osztrák autós 20-30 km/h tempóra lassítva addig képes mögöttem haladni, amíg egy megfelelően belátható szakaszon nem tud kikerülni.

Mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – érdemes letérni a Balatont körbeölelő kerékpárútról, mert néhány kilométerre egy egészen más minőségű kerékpáros élményben lehet részünk.

Nem elég a bringatároló – elindult a Balaton Bike Hotel, kifejezetten kerékpárosoknak

Súlyosabb sérüléseket okozhat az elektromos roller, mint a kerékpár vagy a motor

A kép MI használatával készült.

Egy friss brit elemzés szerint az e-rollerrel balesetet szenvedők több mint háromszor nagyobb eséllyel szenvednek traumás agysérülést, mint a motorosok. A kis kerekek, a magas súlypont és a bukósisak szinte teljes hiánya is szerepet játszhat a súlyos sérülésekben.

A kép MI használatával készült.

Folyamatosan tapasztalhatjuk, hogy az elektromos rollerek egyre népszerűbbek a városi közlekedésben, a biztonságukkal kapcsolatban azonban továbbra is komoly kérdések merülnek fel egész Európában. Egy friss, Nagy-Britanniában készült elemzés szerint az e-rollerek használói bizonyos súlyos sérülések szempontjából nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a kerékpárosok vagy a motorosok.

A David Bodansky által vezetett kutatás az angliai és walesi országos traumaregistry adatait vizsgálta. A szakemberek 2020 és 2022 között 18 városban történt, kétkerekű járműveket érintő balesetek sérültjeinek adatait elemezték. Az eredmények szerint az e-rolleresek körében különösen a traumás agysérülések, valamint bizonyos belső szervi és érsérülések fordultak elő gyakran.

Háromszorosnál is nagyobb agysérülési kockázat

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy az elektromos rollerrel közlekedők több mint háromszor nagyobb valószínűséggel szenvedtek traumás agysérülést, mint a motorosok. Az e-rollerek használóinál az artériák és vénák súlyos sérüléseinek kockázata is több mint háromszoros volt a motorosokhoz képest, míg a belső szervek sérülése körülbelül másfélszer gyakrabban fordult elő.

Érdekes módon a csonttörések kockázata ugyanakkor alacsonyabbnak bizonyult az e-rollereseknél, mint a kerékpárosok vagy motorosok esetében. Ez jól mutatja, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az elektromos roller minden szempontból veszélyesebb, hanem arról, hogy más jellegű sérüléseket okozhat.

A korábbi brit kutatások is hasonló problémákra hívták fel a figyelmet. Egy országos vizsgálatban az e-rolleres sérültek körében a súlyos fejsérülések aránya lényegesen magasabb volt, mint a kerékpárosoknál, miközben a bukósisak használata rendkívül ritkának bizonyult.

A kis kerék nagy problémát jelenthet

Az elektromos rollerek egyik alapvető konstrukciós sajátossága éppen az, ami városi környezetben komoly veszélyforrás lehet, a kisméretű kerék.

Egy kátyú, úthiba, járdaszegély vagy más, az útfelületen található akadály egy kerékpár nagyobb átmérőjű kerekéhez képest könnyebben megállítja a roller kerekét. Ilyenkor a rollerező teste a lendület miatt előrelendülhet, és könnyen a kormányon átbukva érkezhet az aszfaltra.

David Bodansky szerint ez az e-rollerek sérülési mintázatának egyik lehetséges magyarázata. A roller használója ráadásul álló helyzetben közlekedik, így a tömegközéppontja magasabban van, miközben a kormányzás érzékenyebb, mint egy kerékpár esetében.

A konstrukció és a használati mód együtt különösen veszélyessé válhat egy hirtelen fékezésnél vagy egy olyan helyzetben, amikor az első kerék akadályba ütközik.

A bukósisak továbbra is az egyik legfontosabb kérdés

A brit adatok szerint az összes vizsgált e-rolleres sérültnek kevesebb mint 6 százaléka viselt bukósisakot. Ez önmagában is fontos tényező lehet a magas fejsérülési arányban.

A probléma nem új, az e-rollerekhez kapcsolódó korábbi kutatásokban is rendszeresen megjelenik a nagyon alacsony sisakhasználat. Egy brit országos vizsgálatban például az e-rollerrel sérültek mindössze 7,2 százaléka viselt bukósisakot, szemben a kerékpárosok 47 százalékával.

A brit szakemberek (akárcsak a magyarok) ezért a bukósisak kötelezővé tételét is szorgalmazzák, emellett közlekedésbiztonsági képzést és az e-rollerek konstrukciójának továbbfejlesztését tartanák szükségesnek.

Nem kis erővel csapódott a fej az aszfaltnak!

A nőknél még nagyobb lehet a sérülés kockázata

A vizsgálat egy másik érdekes eredménye a nemek közötti különbség. A nők körülbelül 30 százalékkal nagyobb arányban voltak érintettek rollerbalesetekben, és több mint kétszer akkora valószínűséggel szenvedtek súlyos sérülést, mint a férfiak.

A fiatalok sincsenek biztonságban

A vizsgált sérültek 16 százaléka 18 év alatti volt. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy az elektromos rollerek használata sok esetben nem igényel olyan képzést és rutin megszerzését, mint például egy motorkerékpár vezetése.

A szakértők szerint ezért nemcsak a bukósisak használatának ösztönzésére lenne szükség, hanem közlekedésbiztonsági oktatásra is. Az e-roller ugyanis hiába tűnik egyszerű, könnyen kezelhető eszköznek, a menetdinamikája jelentősen eltérhet attól, amit egy kerékpárostól megszoktunk.

Nem a roller az egyetlen veszélyes kétkerekű

Fontos ugyanakkor az eredményeket megfelelő kontextusban kezelni. A tanulmány nem azt bizonyítja, hogy az elektromos roller minden körülmények között veszélyesebb lenne egy kerékpárnál vagy motorkerékpárnál, hanem azt mutatja meg, hogy a bekövetkezett balesetek sérülési mintázata bizonyos szempontból súlyosabb lehet.

A balesetek száma ugyanis jelentősen eltér az egyes közlekedési módok között. A vizsgált időszakban sokkal több kerékpáros és motoros sérült került a rendszerbe, mint e-rolleres. A kutatás elsősorban a sérülések jellegét és súlyosságát hasonlította össze.

A kerékpárosok számára azonban van egy tanulság, amit érdemes kiemelni, a bukósisak és a megfelelő védőfelszerelés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy esésnél ugyanis nem az számít, hogy az adott járművet mennyire érezzük veszélyesnek, hanem az, hogy milyen körülmények között és hogyan következik be a baleset.

Szigorúbb szabályozás jöhet Nagy-Britanniában

A brit kutatók és közlekedésbiztonsági szakemberek a magántulajdonú e-rollerek szigorúbb szabályozását sürgetik (ahogy éppen Magyarországon is történik). A javaslatok között szerepel a kötelező közlekedésbiztonsági képzés, a bukósisak előírása, valamint a biztonságosabb konstrukciók fejlesztésének ösztönzése.

A brit közlekedési minisztérium szerint az eredmények aggasztóak, és a jelenleg zajló e-rolleres tesztprogramok tapasztalatait is felhasználják majd a szabályozás későbbi kialakításához.

Az e-roller tehát lehet gyors, praktikus és városi környezetben kifejezetten hatékony közlekedési eszköz. A brit adatok azonban azt mutatják, hogy a kis kerék, a magas súlypont, az érzékeny kormányzás és a sisak nélküli használat veszélyes kombináció lehet.

És talán éppen ez az egyik legfontosabb tanulság, attól, hogy egy jármű kicsi és egyszerűnek tűnik, még nem feltétlenül kevésbé veszélyes.

Új Merida Speeder: egyenes kormány, 50 mm-es gumik és gravel képességek

A Merida Speeder hosszú ideje azoknak készült, akik egy gyors, kényelmes és praktikus kerékpárt kerestek a mindennapokra. A klasszikus „flat bar road bike” azonban most jelentős irányváltáson megy keresztül: az új Speeder már egyértelműen a gravel felé kacsintgat. Szélesebb gumik, stabilabb geometria, több rögzítési pont és akár 50 milliméteres gumiférőhely – miközben megmaradt az egyenes kormány és az egyszerű, jól használható konstrukció.

Merida Speeder

A Merida szerint az új Speeder nem a sportos felhasználás további erősítéséről szól, hanem a mindennapi használat lehetőségeinek kibővítéséről. Egy gyors, praktikus és sokoldalú kerékpár, amely a munkába járás és a városi közlekedés mellett hétvégi túrákra, gravel utakra vagy akár rövidebb bikepacking túrákra is megfelelő alapot kínál.

És talán éppen ez az egyik legérdekesebb változás.

A Speeder egy kicsit gravel lett

A korábbi Speeder elsősorban egy gyors városi és fitness kerékpár volt. Könnyű, sportos, de még kényelmes pozícióval, egyenes kormánnyal és merev villával. Az új generáció alapfilozófiája nem változott, de a Merida jelentősen kitágította a felhasználási lehetőségeket.

A legfontosabb változás talán az, hogy immár akár 50 mm széles gumik is elférnek a vázban. Ez már messze túlmutat azon, amit egy klasszikus fitness bike-tól várnánk. A gyári kialakítás gyors gördülésű gravel gumikkal párosul, így a Speeder nemcsak kerékpárúton és aszfalton, hanem murvás utakon, csatornaparti földutakon vagy könnyebb gravel szakaszokon is otthonosan mozoghat.

A szélesebb gumik természetesen nemcsak terepen jelentenek előnyt. Nagyobb komfortot és tapadást adnak, miközben a kerékpár kezelhetősége rossz minőségű úton is kiszámíthatóbb lesz.

A geometria is ebbe az irányba mozdult. A fejcsőszög valamivel laposabb lett, ami stabilabb viselkedést eredményez a durvább útfelületeken.

Maradt az egyenes kormány

A Speeder legfontosabb ismertetőjele továbbra is az egyenes kormány. Ez az a pont, ahol a modell igazán különbözik a Merida sportosabb gravel és országúti kerékpárjaitól.

Egy Silex, Mission vagy Scultura Endurance egészen más karaktert képvisel, de nem mindenki akar koskormányos kerékpáron ülni. A Speeder azoknak lehet érdekes, akik szeretik az egyenes kormány közvetlenségét, könnyű kezelhetőségét és az ebből adódó természetesebb, városban különösen praktikus pozíciót.

Merida Mission 6000 teszt – Amikor a sebesség fontosabb a széles guminál

A Merida szerint az új Speeder így egyfajta alternatívája lehet a sportosabb modelleknek azok számára, akik kevésbé versenyorientált kerékpárt keresnek, ugyanakkor nem szeretnének lemondani a hosszabb túrák és a könnyebb terepezés lehetőségéről.

Egyszerűség, de nem fapadosság

A Speeder egyik erőssége továbbra is az egyszerű konstrukció. A Merida kifejezetten úgy tervezte, hogy kevés karbantartást igényeljen.

A modellek többségén 1x hajtásrendszer dolgozik. Ez nemcsak egyszerűbb, hanem a mindennapi használatban is kényelmesebb, nincs első váltó, nincs első váltókar, kevesebb a beállítanivaló. A nagy átfogású kazetta ugyanakkor elegendő áttételt kínál az emelkedők leküzdéséhez és a gyorsabb sík szakaszokhoz is.

A másik fontos elem a merev villa. A Speeder nem kap teleszkópot, és ez ebben a kategóriában szerintünk egyáltalán nem probléma. A szélesebb gumik már önmagukban sokat dolgoznak a komfortért, ráadásul a merev villa könnyebb és egyszerűbb megoldás.

A Merida a nyeregcső kialakításával is a komfortot célozta. Több nyeregcső látszik ki a vázból, ráadásul 27,2 milliméteres átmérőjű nyeregcsövet használnak, amely nagyobb rugalmasságot biztosít. A széles gumi és a rugalmasabb nyeregcső együtt már komoly különbséget jelenthet egy rosszabb minőségű úton.

Kétféle váz, hogy könnyebb legyen felszállni

Az új Speeder nemcsak egyféle vázzal készül. A klasszikus, sportosabb kialakítás mellett megjelenik egy úgynevezett mid-step-through változat is.

Ennek felsőcsöve alacsonyabban fut, így könnyebb a fel- és leszállás. Ez különösen a városi használat során lehet előnyös, ahol gyakran kell megállni, lámpáknál várakozni vagy rövid utakra használni a kerékpárt.

A Merida ezzel gyakorlatilag két különböző igényt próbál ugyanazon modellcsaládon belül lefedni: aki sportosabb megjelenést és karaktert szeretne, választhatja a hagyományos vázat, aki pedig a praktikumot helyezi előtérbe, annak ott az alacsonyabb átlépésű változat.

Kétféle alumínium vázszint

A Speederből kétféle vázkialakítás készül.

A felsőbb szintű AL-A váz a Speeder 500 sajátja. Ennél a hegesztési varratokat megcsiszolják, így a váz felülete sokkal inkább egy karbonvázas kerékpár látványát kelti. A Speeder 500 ráadásul karbonvillát is kap.

Az alacsonyabb árpozíciójú Speeder 100, 200 és 300 modellek AL-C alumínium vázzal készülnek. Itt kevesebb kozmetikai megmunkálást alkalmaznak, hogy a kerékpár ára minél kedvezőbb maradhasson, a villa pedig könnyű alumínium konstrukció.

Munkába járni, aztán irány a gravel

Talán ez az új Speeder legfontosabb üzenete.

A Merida nem akarja letagadni, hogy a modell elsősorban mindennapi használatra készült. Sőt, éppen ez az egyik legfontosabb feladata. Munkába járás, városi közlekedés, bevásárlás, edzés, hétvégi kirándulás – ezekre mind alkalmas.

Csakhogy a Speeder most már nem áll meg az aszfalt végén.

A sok rögzítési pont lehetővé teszi a Merida saját EQ rendszerének felszerelését, amelyhez sárvédő és hátsó csomagtartó is tartozik. Így a kerékpár könnyen átalakítható rossz időjárásra és csomagszállításra felkészített közlekedési eszközzé. A vázon a lakat rögzítéséhez is kialakítottak megfelelő pontokat.

Ha pedig levesszük a sárvédőt és a csomagtartót, marad egy széles gumikkal szerelt, könnyű és egyszerű kerékpár, amellyel már egy hétvégi gravel túra vagy akár egy rövidebb bikepacking kaland sem jelent túl nagy kitérőt.

Nem csak a városban érzi jól magát

A Merida érdekes módon nem egyszerűen egy gravel kerékpárként pozicionálja az új Speedert. És ez fontos különbség.

Az 50 mm-es gumiférőhely, a stabilabb geometria és a rögzítési lehetőségek ellenére továbbra is egyenes kormányos mindenesről beszélünk. Nem a Silex helyére érkezik, hanem mellé.

Aki komolyabb gravel túrákra, sportos terepezésre vagy versenyzésre keres kerékpárt, annak továbbra is a Silex vagy a Mission lesz a logikusabb választás. A Speeder viszont azoknak lehet ideális, akiknek egy kerékpárral kell megoldaniuk a hétköznapokat, de nem akarnak kizárólag aszfalton maradni.

És van még egy érdekes célcsoport, azok a kerékpárosok, akiknek már van egy komoly országúti vagy MTB kerékpárjuk, de a drága bringát nem akarják minden egyes városi ügyintézéshez elővenni.

Erre a feladatra egy Speeder kifejezetten jó választás lehet.

Gravelre tesztelve

A Merida külön kiemeli, hogy az új Speeder vázát és alkatrészeit nem pusztán városi használatra tesztelték.

A kerékpár ugyanazon a tesztelési rendszeren ment keresztül, mint a Merida gravel- és gravel versenykerékpárjai, ráadásul a gyártó állítása szerint az iparági szabványokat meghaladó terhelésekkel is vizsgálták.

Ez azért fontos, mert a nagyobb gumiférőhely önmagában még nem tesz egy városi kerékpárt valódi többfelületű bringává. A Speeder esetében viszont a stabilabb geometria, a széles gumik, a rögzítési lehetőségek és a megerősített tesztelés együtt már valóban egy szélesebb felhasználási tartományt eredményez.

Bemutatkozott az új Scott Strike – 150 mm rugóút, Bosch CX és 800 Wh az egész napos kalandokhoz

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

A Scott bemutatta a Strike eMTB legújabb generációját, ezúttal nem az volt a cél, hogy még egy agresszívebb, még gyorsabb elektromos montit építsenek. A Strike más filozófiát követ, legyen kényelmes, kiszámítható, sokoldalú és egyszerűen használható. Olyan bringa, amellyel ugyanúgy neki lehet indulni egy egész napos erdei túrának, mint egy munka utáni gyors körnek.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

A svájci Givisiezből érkező újdonságot a Scott kifejezetten a hétköznapi eMTB-zéshez és a trail bringázás szélesebb közönség számára való elérhetőbbé tételéhez tervezte. A gyártó szerint a fejlesztés során a bringások és a kereskedők visszajelzései alapján arra koncentráltak, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek egy valóban jól használható, teljes rugóutas eMTB-nél számítanak.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

Nem csak a teljesítmény számít

Az új Strike fejlesztését három fő szempont köré építették: komfort, teljesítmény és hatótáv, valamint egyszerű használhatóság. Ez már önmagában jól mutatja, milyen irányba indult el a Scott.

A Strike esetében nem a technológiai öncélúság volt a lényeg. A Scott azt szerette volna elérni, hogy a kerékpár már az első métereken bizalmat ébresszen, miközben a használata és karbantartása sem válik feleslegesen bonyolulttá. A gyártó az új modellt olyan eMTB-ként pozicionálja, amelynél a trail teljesítményhez természetes komfort és könnyű kezelhetőség társul.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

150 milliméter elöl és hátul

Az új Strike alumínium váza négyforgáspontos rugózási rendszert kapott, amely elöl és hátul egyaránt 150 milliméteres rugóúttal rendelkezik. A Scott lineáris karakterű kinematikát alkalmazott, amelynek célja a komfortos, kiszámítható működés és a folyamatos kerék-talaj kapcsolat biztosítása.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

A gyártó szerint ez a kombináció egyszerre ad kellő komfortot hosszabb túrákon és elegendő tartalékot technikásabb terepen. A Strike tehát nem pusztán egy kényelmes túra-eMTB, a geometria és a rugózás alapján a tempósabb trail használatot is kifejezetten komolyan veszi.

A félig integrált hátsó rugóstag különösen érdekes részlet. A Scott szerint ez a megoldás nemcsak tisztább megjelenést biztosít, hanem lejjebb helyezi a kerékpár súlypontját is, ami pozitív hatással lehet a stabilitásra és a felfüggesztés működésére.

Öntött motorfelfogatás

A váz egyik legérdekesebb műszaki részlete az öntött motorfelfogatás és nyeregcső együttes kialakítása. A Scott egyetlen öntött egységben alakította ki ezt a részt, amivel nagy merevséget és tartósságot szeretne elérni, miközben csökkenthető a hegesztések száma és a gyártási tűrésekből eredő eltérés.

Ez a konstrukció a kábelezés szempontjából is előnyös, miközben a Scott szerint a motor erőátvitele és a hosszú távú megbízhatóság is javulhat.

A vázba ráadásul UDH interfész került, a hátsó tengely 12×148 mm-es, 55 mm-es láncvonallal. A Bosch PowerMore hatótávnövelő számára is elő van készítve a rendszer.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

Bosch CX, 120 Nm és 800 Wh

Az új Strike egyik legfontosabb eleme természetesen a Bosch hajtásrendszer. A Performance Line CX motor akár 750 watt csúcsteljesítményre, 120 Nm nyomatékra és 600 százalékos rásegítésre képes.

Az akkumulátorkapacitással sem spóroltak, a Strike 10, 20 és 30 alapból 800 Wh-s Bosch PowerTube akkumulátort kap, míg a belépő Strike 40-ben 720 Wh-s egység dolgozik. Ha valakinek ez sem lenne elég egy hosszabb naphoz, a váz kompatibilis a 250 Wh-s Bosch PowerMore Range Extenderrel.

Külső és belső kábelezés – végre egy kis józan ész

A mai kerékpároknál egyre gyakoribb a teljesen integrált kábelezés, amely kétségtelenül látványos, de egyben a szerelést is meg tudja nehezíteni. A Scott az új Strike esetében tudatosan egy köztes megoldást választott.

Az elektromos vezetékek a kormánycsapágyon és a felsőcsövön keresztül futnak, míg a mechanikus kábelek kívül haladnak, majd egy speciális fém vezetőlemezen keresztül kerülnek a váz alsócsövébe.

Ez nem annyira látványos, mint amikor minden kábel eltűnik a kormányban, viszont van egy hatalmas előnye, sokkal egyszerűbb lehet a karbantartás.

A Scott külön kiemeli, hogy az akkumulátor kivétele és a szervizelés így egyszerűbb, miközben a kábelek vezetése optimalizált, kevésbé törik meg őket, így csökkenhet a súrlódás és a zaj is.

Trail-geometria 29-es kerekeken

A Strike minden méretben 29 colos kerekekkel készül. A geometria alapján egyértelműen modern trail eMTB-ről van szó.

A fejcsőszög 64,8 fok, a nyeregvázcsőszög 77 fok, a láncvilla pedig minden méretben 465 mm. A középcsapágy magassága 349,5 mm, a reach S méretben 430, M-ben 450, L-ben 475, XL-ben pedig 505 mm.

A 64,8 fokos fejcsőszög már kellően lapos ahhoz, hogy a meredekebb lejtőkön is stabil legyen a Strike, miközben a 77 fokos nyeregvázcső az emelkedőkön segíti a megfelelő testhelyzetet.

A Scott ezzel egyértelműen nem egy klasszikus, könnyű túra-eMTB-t épített. A Strike akkor is otthon lehet, amikor a kényelmes erdei ösvényből egyszer csak technikásabb trail lesz.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

Strike 10 – XT és Fox

A négy modell közül a Strike 10 képviseli a csúcsot. Ennél a változatnál Fox 36 Rhythm villa és Fox Float Rhythm LV EVOL hátsó rugóstag dolgozik, természetesen 150-150 mm rugóúttal.

A hajtás Shimano XT 12 sebességes rendszer, 10–51-es kazettával és 36 fogas első lánctányérral. A fékezésről négydugattyús Shimano XT BR-M8220 fékek gondoskodnak, elöl 220, hátul 200 mm-es tárcsával.

A kerékszett Alex Rims MD30 Disc felnikből épül fel, amelyekre 29×2,6 colos Maxxis Forekaster gumik kerülnek. A Strike 10 tömege körülbelül 25,3 kg.

Photo © Scott Sports / Pierre Vieira

Strike 20 és 30 – lefelé is van bennük tartalék

A Strike 20 szintén 800 Wh-s akkumulátort kap, a felfüggesztésnél pedig Fox alkatrészek dolgoznak. A hajtás Shimano Deore 12 sebességes rendszer.

A Strike 30-nál RockShox Psylo Silver RC Air villa és X-Fusion O2 Trunnion PRO RL hátsó rugóstag található. A hajtás itt is Shimano Deore 12 sebességes, a fékek pedig négydugattyús Shimano egységek.

Mindkét modell 29×2,6 colos Maxxis Forekaster gumikkal készül. A Strike 20 megadott tömege 24,8 kg, míg a Strike 30-é körülbelül 25,7 kg.

A 30-as több színben is elérhető lesz, így a műszaki tartalom mellett a Scott ezúttal a megjelenésre is ráment, Mist Blue és Peach Pink színek szerepelnek a kínálatban.

Strike 40 – belépőmodell 720 Wh-val

A kínálat legalján a Strike 40 található, de a váz és a koncepció itt is ugyanaz. Marad a 150 mm-es első és hátsó rugóút, a Bosch Performance Line CX motor és a 29-es kerékméret.

A felfüggesztés SR Suntour XCR 36X villából és SR Suntour Edge X hátsó rugóstagból áll. A váltórendszer Shimano Deore 12 sebességes, a fékek pedig négydugattyús Shimano BR-MT420 egységek.

Itt már 720 Wh-s Bosch PowerTube akkumulátort találunk, a gumik pedig 29×2,4 colos Maxxis Forekasterek. A komplett kerékpár tömege körülbelül 25,4 kg.

Négy modell, nyolc szín

A 2027-es Strike sorozat összesen négy modellt és nyolc színváltozatot tartalmaz. A Scott ezzel nem egyetlen csúcsmodellt akar eladni, hanem egy teljes modellcsaládot épített ugyanarra a vázkoncepcióra.

A 2027-es Strike modellek a tervek szerint 2026 szeptemberének közepétől lesznek elérhetők a Scott hivatalos kereskedőinél. Az árak piaconként és pénznemenként eltérhetnek.

8,99 kilós mestermű – ilyen lett Dangerholm legújabb Scott Spark RC építése

 

Miért van válságban a kerékpáripar? A Covid-boom után most mindenki fizeti a számlát

Múlt héten írtunk arról, hogy csődbe ment az Accell Hunland és bezár a tószegi gyár, ennek kapcsán rengetegen kommenteltek facebookon a hírre, köztük sokan félelmetes baromságokat. Ez a cikk azért született, hogy rendbe tegyük, mi történik éppen a kerékpáriparban (hátha eljut a kommentelőkig).

Néhány éve még nem lehetett kerékpárt kapni. A boltok üresek voltak, az alkatrészekre hónapokat kellett várni, az árak pedig folyamatosan emelkedtek. Ma ugyanez az iparág éppen az ellenkezőjével küzd, tele vannak a raktárak, hatalmas akciók vannak, esnek az árak, gyárak állnak le, vállalatok kerülnek bajba. Hogyan jutottunk el idáig? A válasz a koronavírus-járvány alatti kerékpár-boomban és az azt követő túltermelésben keresendő.

Amikor hirtelen mindenki biciklit akart

A történet 2020-ban kezdődött, amikor a koronavírus-járvány gyakorlatilag egyik napról a másikra felforgatta a világot. Kínában, ahol a kerékpáripar és különösen az alkatrészgyártás jelentős része koncentrálódik, a járvány miatt gyárak álltak le, a termelés visszaesett, a logisztikai láncok pedig akadozni kezdtek. Az első időszakban tehát éppen az ellenkezője történt annak, amit néhány hónappal később láttunk, kevesebb kerékpár és kevesebb alkatrész készült.

Aztán a kerékpár hirtelen az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység lett.

Az emberek nem mehettek étterembe, moziba, koncertre, sokan otthonról dolgoztak, és mindenki próbált olyan elfoglaltságot találni, amit a járványügyi korlátozások mellett is lehetett csinálni. A kerékpár erre tökéletes volt. Lehetett vele sportolni, kirándulni, közlekedni, és mindezt akár egyedül is.

A kereslet olyan mértékben ugrott meg, amire a kerékpáripar nem volt felkészülve.

A boltokból elfogytak a kerékpárok, az alkatrészellátás akadozott, a gyártók pedig egyszerűen nem tudtak annyit előállítani, amennyit a vásárlók megvettek volna. Ekkor indult el az a folyamat, amelynek következményeit ma is érezzük.

Nem volt elég alkatrész, ezért mindenki többet rendelt

A gyártók természetesen megpróbáltak alkalmazkodni. Több kerékpárt akartak gyártani, ehhez viszont több alkatrész kellett. A komponensgyártók pedig ugyanezt látták, soha nem tapasztalt mennyiségű megrendelés érkezett hozzájuk.

Így mindenki elkezdett többet rendelni.

A kerékpárgyártók nagyobb mennyiségű alkatrészt kötöttek le, a beszállítók pedig próbálták növelni a termelést. A gyártókapacitás bővítése, az új műszakok, az alapanyagok és a hosszú távú megrendelések mind azt szolgálták, hogy végre legyen elég termék.

Csakhogy egy kerékpáripari beszállítói láncot nem lehet egyik napról a másikra felpörgetni. Ha ma megrendelek százezer váltót, abból nem lesz holnap százezer váltó. A gyártásnak, a szállításnak és a kerékpár összeszerelésének is megvan a maga átfutási ideje.

Ezért a gyártók gyakorlatilag a korábbi hónapok keresletéből próbálták megjósolni, hogy mi lesz hónapokkal később. És közben egyre több kerékpár került a rendelési listákra.

Az árak is elszálltak

A hatalmas kereslet és a korlátozott kínálat természetesen az árakat is megemelte.

Ha kevés a termék, miközben mindenki vásárolni akar, annak felmegy az ára. Ehhez hozzájöttek az emelkedő szállítási és alapanyagköltségek, az alkatrészárak, valamint az ellátási lánc bizonytalansága.

A vásárlók pedig sokszor nem is nagyon tudtak mit tenni. Ha kellett a kerékpár, meg kellett venni. Nem lehetett azt mondani, hogy „várok még két hetet, biztosan olcsóbb lesz”, mert mindenki attól félt, hogy két hét múlva már egyáltalán nem lesz az adott modellből.

A gyártók közben azt látták, hogy rekordmennyiséget tudnak eladni. És itt történt az egyik legnagyobb hiba.

A rendkívüli keresletet sokan új normálisnak hitték

A Covid alatt kialakult kereslet azonban nem normális piaci növekedés volt. Ez egy rendkívüli helyzetből fakadó keresleti sokk volt. A különbség óriási.

Ha egy piac évente öt-tíz százalékkal növekszik, arra lehet hosszú távú gyártási kapacitást építeni. De ha egy világjárvány miatt egyik pillanatról a másikra ugrik meg a kereslet, akkor nagyon veszélyes azt feltételezni, hogy ez a szint örökre megmarad.

A kerékpáripar jelentős része mégis pontosan ezt feltételezte.

A gyártó azt látta, hogy minden kerékpárját eladja. A kereskedő azt látta, hogy minden kerékpárját eladja. A beszállító azt látta, hogy rekordmennyiségű alkatrészt rendelnek tőle.

Mindenki ugyanarra a következtetésre jutott.

Még többet kell gyártani.

Mire elkészült a sok kerékpár, már nem kellett annyi

A probléma az időzítésben rejlett. A járvány alatt leadott hatalmas rendelések egy része hónapokkal, évekkel később érkezett meg. Addigra azonban a világ kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Az emberek újra utazhattak. Visszamentek dolgozni. Újra járhattak étterembe, moziba, koncertre. A kerékpár pedig visszakerült a normális helyére az emberek életében.

Ez nem azt jelentette, hogy senki nem akart többé biciklizni. Egyszerűen megszűnt az a rendkívüli környezet, amelyben rövid idő alatt mindenki egyszerre akart kerékpárt venni.

Csakhogy a gyártási folyamat ekkor már nem tudott ilyen gyorsan visszafordulni. A megrendelt alkatrészeket legyártották. A kerékpárokat legyártották. A hajók elindultak. A konténerek megérkeztek. És lassan megteltek a raktárak.

A raktárakban álló kerékpár nem pénz

Ez az egész válság egyik legfontosabb része.

Kívülről egy tele raktár akár jólétet is jelenthet. Rengeteg kerékpár van, tehát rengeteg pénz van az áruban. Csakhogy ez nem így működik. A raktárban álló kerékpár nem készpénz.

A gyártó vagy a kereskedő már kifizette érte az alkatrészeket, a gyártást, a szállítást, és közben a pénz ott áll egy olyan termékben, amelyet még nem sikerült eladni. Ráadásul egy kerékpár nem bor vagy whisky, nem lesz értékesebb attól, hogy két évig a raktárban áll. Éppen ellenkezőleg.

Közben megjelennek az új modellévek, új technológiák, új specifikációk, és a korábbi modellek egyre nehezebben adhatók el teljes áron.

Így a készlet egy idő után már nem vagyont, hanem problémát jelent.

És közben már gyártani kell az új modelleket

Itt kerül igazán szorult helyzetbe a kerékpáripar. A raktárban még ott állnak a régi kerékpárok, miközben a gyártónak már elő kell készítenie az új modellévet. Az új modelleket le kell gyártani, a kereskedőknek pedig helyet kell csinálniuk nekik.

De hogyan?

Úgy, hogy a régi kerékpárokat olcsóbban adják. Először csak egy kicsit. Aztán egyre nagyobb kedvezménnyel. Majd jönnek a 30-40 százalékos akciók, és bizonyos esetekben már olyan árak alakulnak ki, amelyek mellett az értékesítés veszteséget termel.

A vásárló természetesen ennek örül. És valljuk be, fogyasztói szemmel nézve most valóban nagyon jó lehetőségek vannak a piacon. Csakhogy valakinek ezt az árcsökkenést meg kell fizetnie.

Elindult az árháború

A probléma akkor válik igazán komollyá, amikor nem egyetlen gyártó akciózik, hanem gyakorlatilag mindenki.

Ha az egyik márka 20 százalékkal olcsóbban adja a kerékpárját, a másik sem akar teljes áron maradni. Ha az egyik kereskedő 30 százalékos kedvezményt ad, a konkurensnek is lépnie kell.

A vásárló pedig megtanul várni.

Miért vegyek ma egy kerékpárt teljes áron, ha lehet, hogy néhány hónap múlva ugyanazt jelentős kedvezménnyel kapom meg?

Ez tovább lassítja az értékesítést, ami újabb akciókat kényszerít ki. Így alakul ki az a furcsa helyzet, hogy a kerékpáripar egyszerre szenved a gyenge kereslettől és a túl nagy készletektől.

Voltak, akik nem szálltak fel a Covid-vonatra

Az egész történethez hozzátartozik, hogy nem mindenki követte ugyanazt a stratégiát.

Voltak olyan gyártók, amelyek a járvány alatt is visszafogottabb mennyiségekkel dolgoztak. Nem próbálták mindenáron kihasználni a teljes keresletet, és nem akartak úgy kapacitást építeni, mintha a Covid alatt tapasztalt eladások örökre megmaradnának.

A csúcson ezek a cégek talán kevésbé tűntek sikeresnek. Ma viszont könnyen lehet, hogy éppen ők jártak jobban. Az óvatosság ugyanis a rekordévekben nem látványos. Egy válságban viszont hirtelen kiderül az értéke.

A Shimano már akkor óvatosságra intett

Érdekes ebből a szempontból a Shimano története is. A japán alkatrészgyártó már a járvány időszakában jelezte a kerékpárgyártók felé, hogy nem érdemes korlátlanul növelni a rendeléseket, mert a Covid alatt tapasztalt kereslet nem feltétlenül marad fenn.

A Shimano alkatrészgyártóként ráadásul különleges helyzetben volt. Sokkal korábban láthatta, milyen mennyiségű rendelés érkezik a különböző gyártóktól. Ha mindenki egyszerre akar háromszor annyi alkatrészt, az egy beszállító számára már önmagában fontos piaci jelzés.

A figyelmeztetés lényege egyszerű volt, attól, hogy ma nem tudsz annyi kerékpárt gyártani, amennyit el tudnál adni, még nem biztos, hogy egy év múlva is ennyit fogsz értékesíteni. Utólag nézve meglehetősen jó tanács volt. Csakhogy a Covid csúcsán ezt nagyon nehéz volt meghallani.

Egy osztrák bolt története jól mutatja a problémát

Saját tapasztalatból is van egy nagyon jó példa arra, hogyan változott meg a piac. A járvány végén egy osztrák kerékpárboltnál olyan erős volt a forgalom, hogy azt mondták, ők mostantól mindig ennyi kerékpárt fognak eladni. Teljesen érthető volt a gondolat. Ha egy üzlet egyik évről a másikra olyan forgalmat produkál, amilyet korábban elképzelni sem tudott, nagyon könnyű azt hinni, hogy ez az új normális. Nagyjából egy évvel később azonban már tavaszi akcióval kezdték a szezont.

A háttérben pedig ott volt a felhalmozott készlet. Nem az üzlet lett rosszabb. Nem a kerékpározás tűnt el. Egyszerűen a piac visszatért egy normálisabb szintre, miközben a korábban megrendelt kerékpárok megérkeztek.

Ez kicsiben pontosan ugyanaz a történet, ami az egész iparágban lezajlott.

Csődbe ment az Accell Hunland – leáll a termelés a tószegi kerékpárgyárban

Az Accell Hunland esete sem véletlenül érdekes

A Bikemagon korábban részletesen írtunk az Accell Hunland tószegi gyárának csődjéről és a termelés leállásáról. A történet természetesen nem vezethető vissza egyetlen okra, és egyetlen gyár sorsából sem lehet az egész kerékpáriparra következtetni. Mégis jól mutatja azt a környezetet, amelyben a kerékpárgyártók az elmúlt években működtek.

A Covid alatti felfutást követően a kereslet visszaesett, miközben az iparágban hatalmas kapacitások és készletek maradtak. A vállalatoknak egyszerre kellett volna csökkenteniük a termelést, kezelniük a készleteket, finanszírozniuk a működésüket és felkészülniük az új modellévekre. Ez már nem egyszerűen egy rossz értékesítési év. Ez egy komoly finanszírozási probléma.

A pénz ott van a raktárban

Talán ez a legjobb mondat az egész válság megértéséhez: a pénz a raktárban van.

Egy gyártónak lehet több ezer, akár több tízezer eladhatatlan vagy csak nagy kedvezménnyel értékesíthető kerékpárja. Papíron ez hatalmas vagyon. A vállalat számláján azonban ebből semmi nem látszik.

A pénzt már elköltötték.

Az alkatrészekre.

A gyártásra.

A szállításra.

A munkabérre.

A logisztikára.

A kerékpár pedig ott áll a raktárban.

Ha sikerül eladni, visszajön a pénz.

Ha csak jelentős veszteséggel sikerül eladni, akkor a veszteséget le kell nyelni.

Ha pedig nem sikerül eladni, akkor egy idő után a vállalat finanszírozási problémával találja magát szemben. Ezért olyan veszélyes a túltermelés.

A mostani válság valójában egy hosszú korrekció

Ezért nem érdemes úgy tekinteni a jelenlegi helyzetre, mint egy egyszerű „rossz évre”. A kerékpáripar most nem egyetlen gyenge szezont próbál átvészelni. A korábbi túltermelést próbálja ledolgozni.

Ki kell üríteni a raktárakat, le kell építeni a felesleges készleteket, hozzá kell igazítani a gyártási kapacitást a valódi kereslethez, és közben újra olyan üzleti modellt kell kialakítani, amely nem egy világjárvány idején tapasztalt rekordévre épül.

Ez időbe telik. És közben fájni fog. Gyárak zárhatnak be, vállalatok mehetnek csődbe, dolgozók veszíthetik el a munkájukat, a kereskedők pedig kénytelenek lesznek egyre kisebb árréssel dolgozni.

A vásárlók viszont rövid távon ennek a helyzetnek a nyertesei.

2020-ban nem volt kerékpár, ma túl sok van

Talán egyetlen mondatban így lehet összefoglalni az elmúlt hat évet.

2020-ban az volt a probléma, hogy nem volt elég kerékpár. Néhány évvel később pedig az lett a probléma, hogy túl sok van.

A kerékpározás közben nem lett kevésbé népszerű. A mai kerékpárok sem lettek rosszabbak. A technológia folyamatosan fejlődik, és továbbra is rengeteg ember számára a kerékpár az egyik legjobb sport-, közlekedési és szabadidős eszköz.

A probléma az, hogy az iparág egy rendkívüli keresletre rendkívüli mennyiséggel válaszolt, majd túl későn vette észre, hogy a világ visszatér a normális kerékvágásba.

Most pedig mindenki próbálja eladni azt, amit néhány évvel ezelőtt még mindenki azonnal meg akart venni. Csak most már olcsóbban. Sokkal olcsóbban. És amíg a raktárakban ott áll a múlt, addig az iparágnak már a jövőt kellene gyártania.

Talán ez a kerékpáripar jelenlegi válságának lényege. Nem az a baj, hogy nincs mit eladni. Az a baj, hogy túl sok mindent gyártottunk akkor, amikor még mindenki azt hitte, hogy a Covid-boom örökké tart.

A számlát pedig most kell kifizetni.

A pénz ugyanis nem a kasszában van. Hanem a raktárban.

Megszűnhet az egyik nagy hiányzó láncszem: összekapcsolják a dunakeszi és a budapesti EuroVelo 6 szakaszt

Hamarosan közvetlen és biztonságos kerékpáros kapcsolat jöhet létre Dunakeszi és Budapest között, ezzel pedig megszakítás nélküli kerékpáros útvonal épülhet ki a főváros és a Dunakanyar között. A fejlesztéshez szükséges forrást a Kormány az IKOP Plusz program keretében biztosítja.

Jó hírt kaptak az észak-pesti és a Dunakanyarban élő kerékpárosok, végre megvalósulhat az EuroVelo 6 Budapest és Dunakeszi közötti hiányzó kapcsolatának két fontos szakasza. Vidézy Dávid mai Facebook-bejegyzésében számolt be arról, hogy a Közlekedési és Beruházási Minisztérium javaslatára a Kormány augusztus 7-i döntésével biztosította a fejlesztéshez szükséges forrást.

A beruházás jelentőségét jól mutatja, hogy nem egy teljesen új útvonal kiépítéséről van szó, hanem azoknak a hiányzó szakaszoknak a pótlásáról, amelyek eddig megszakították az EuroVelo 6 észak-pesti kapcsolatát.

Két hiányzó szakasz készülhet el

A tervek szerint a Dunakeszi irányából érkező kerékpárutat kötik össze a gáton korábban megépült, aszfaltburkolatú úttal, illetve a gát és a Duna sor között is kialakítják a biztonságosan és kényelmesen kerékpározható kapcsolatot.

Ez elsőre talán csak néhány hiányzó útszakasznak tűnik, kerékpáros szempontból azonban jóval nagyobb jelentősége van. A hiányzó kapcsolatok miatt ugyanis jelenleg nem lehet folyamatos, egyértelmű és biztonságos útvonalon végigtekerni Dunakeszi felől Budapest irányába.

A most biztosított forrásnak köszönhetően ez a helyzet változhat meg.

Budapesttől egészen a szlovák határig

A fejlesztés az EuroVelo 6 magyarországi szakaszának egyik fontos hiányzó elemét pótolja. A nemzetközi kerékpáros útvonal a Duna mentén halad, és Budapestet a Dunakanyaron keresztül Váccal, majd Szobbal és az országhatárral kapcsolja össze.

A cél, hogy a Duna bal partján vezető kerékpáros útvonal közvetlenül kapcsolódjon a főváros belső kerékpáros hálózatához. Ehhez nemcsak a már elkészült budapesti EuroVelo-szakaszok továbbépítésére, hanem a jelenleg hiányzó Duna-parti kapcsolatok pótlására is szükség van.

Ha a most bejelentett beruházás megvalósul, jelentősen egyszerűbbé válhat a Budapest–Dunakanyar útvonal kerékpáros használata.

Nem csak a túrázóknak fontos

Az EuroVelo 6 fejlesztését hajlamosak vagyunk elsősorban a kerékpáros turisták szempontjából értékelni, pedig a beruházás a mindennapi közlekedésben is fontos szerepet tölthet be.

Dunakeszi, Göd, Vác és a környező települések felől rengetegen ingáznak Budapestre. Egy összefüggő, biztonságos kerékpáros útvonal számukra nem turisztikai érdekesség, hanem valódi közlekedési alternatíva lehet.

A jól használható kerékpáros infrastruktúra egyik legfontosabb feltétele éppen az, hogy ne néhány kilométerenként szakadjon meg az útvonal. Egy kerékpárút akkor tud valódi közlekedési alternatívává válni, ha az útvonal folytonos, biztonságos és kiszámítható.

A mostani fejlesztés éppen ezt a folytonosságot teremtheti meg.

A Dunakanyar kerékpáros megközelítése is egyszerűbb lehet

A Dunakanyar az elmúlt években egyre népszerűbb kerékpáros célponttá vált, miközben az EuroVelo 6 egyes szakaszain már most is komoly kerékpáros forgalom tapasztalható. A Budapest felől érkező bringások számára ezért különösen fontos, hogy a főváros és a Dunakanyar között ne legyenek olyan hiányzó láncszemek, amelyek miatt veszélyesebb vagy kényelmetlenebb útvonalat kell választani.

A most bejelentett fejlesztés ezt a problémát orvosolhatja.

A végső cél egy olyan összefüggő Duna menti kerékpáros kapcsolat, amely Budapesttől a Dunakanyaron keresztül egészen Szobig, illetve az országhatárig használható, és egyaránt kiszolgálja a mindennapi kerékpáros közlekedést, a szabadidős bringázást és a nemzetközi kerékpáros turizmust.

Kevesebb autó, több kerékpár?

A fejlesztés természetesen nem oldja meg egyik napról a másikra a Budapest környéki közlekedési problémákat, de egy összefüggő kerékpáros hálózat fontos lépés lehet abba az irányba, hogy az autózás mellett valódi alternatíva álljon rendelkezésre.

A bejelentés szerint a kerékpáros ingázás könnyebbé tétele társadalmi és környezeti szempontból is előnyös lehet, csökkenhet a közúti forgalom, a zaj- és légszennyezés, miközben élhetőbbé válhatnak a főváros és az agglomeráció zsúfolt útszakaszai.

A legfontosabb azonban talán az, hogy az EuroVelo 6 ezen a szakaszon végre valóban összefüggő útvonallá válhat.

A Dunakanyar és Budapest között ugyanis már régóta nem az a kérdés, hogy lenne-e igény a kerékpáros kapcsolatra. Az igény megvan. Most már a hiányzó szakaszokon van a sor.

Superteam S-All Carbon Ultra H2 kerékteszt: Prémium karbon kerékszett Kínából

Superteam S-All Ultra H2 teszt - első kerék

A cikkünket frissíttettük.


Lehet-e top kategóriás karbon kerékszettet vásárolni a nyugati márkák belépő szintű áráért?
 Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor lehetőségem adódott tesztelni a Superteam S-All Carbon Ultra H2 D30-50 Disc kerékszettjét. Egy kínai gyártó egyik csúcsmodellje kerül most terítékre, amely papíron minden szempontból felveszi a versenyt az UCI WorldTourban használt szettekkel azok árának töredékéért. Lássuk, mit tud a gyakorlatban!

Manapság a kerekek az országúti bringa egyik legpotenciálisabb alkatrészei. Ez harminc éve még nem így volt, a változást a gyári kerékszettek hozták el többek között a szénszálas felnigyártásban rejlő lehetőségek kiaknázásával. Manapság, ha vásárolunk egy országúti bicót kevesebbért, mint másfél-két millió forint, akkor sanszosan a legnagyobb fejlesztés egy komoly, sok esetben karbonfelnis kerékszett vásárlása lesz.

Így volt az én esetemben is. Egy Van Rysel NCR CF-et használok, amit belépő szintű Mavic Aksium kerekekkel szereltek. Nincs vele gond; az egyszerű szerkezet modern, széles felnivel párosul, de majd’ 2 kiló a szett. Fejlesztés gyanánt szóba jött magasabb szintű alu kerékszett és a nyugati brandek belépő karbon kerekei is. Aztán jött a lehetőség, hogy a Superteam kerékszettjét tesztelhessem.

Superteam: évtizedes tapasztalat a karbon kerekek piacán

A Superteam egy évtizedes múltú kínai gyártó. Elsősorban karbon felniket gyártanak, melyet kerékszettként, jellemzően direkt módon értékesítenek, évi 30 ezer garnitúrát. Emellett gyártanak felnit más brandek számára is. A kerékszettek acél, és saját gyártású karbon küllőkkel is készülnek. Ezeket elsősorban saját tervezésű, de külső gyártású agyakba fűzik, az S-ALL Carbon EVO Ⅱ viszont DT Swiss agyakra épül.

Superteam S-All Carbon Ultra H2: Csúcstechnológia negyedáron

Tesztre a saját aggyal készült szettek közül a csúcsmodellt kaptam, amelybe szinte minden elérhető technológiát belezsúfoltak.

A felnik kialakítása a jelenlegi aerodinamikai ismeretekre épül. A hullámos belső él például Zipp NSW szériájánál is alkalmazott, mert jobb teljesítményt nyújt különböző szélszögekben, stabilabb oldalszélben amellett, hogy növeli a szerkezeti merevséget és a rezgéscsillapításban is segít, de a felnik oldalán lévő cápauszonyok is elősegítik a szerkezeti merevséget és csökkentik a légellenállást.

A felni 23mm-es belső és 30mm-es külső szélessége ideális a 28-32mm széles gumikhoz, 50mm magasság mellett 430 grammot nyom.

A karbon küllők házon belül készülnek, 3,2mm szélesek és 1,75 grammot nyomnak. Ez mintegy 100 grammos spórolást jelent a kerékszettre nézve a legjobb acél küllőkhöz képest, de a titán küllőanyák is segítik a fogyókúrát. További előny, hogy az acél küllő erőhatásra „nyúlik”, a karbon viszont nem, így direktebb módon közli a hajtási energiát az útra.

Az agyakból is kihozták a maximumot. A csapágyak kerámiásak és cartridge rendszerűek (vagyis „ipari csapágyak”). A racsni mechanikája 54 fogas, mely elég közvetlen pedálreakciót ad, és a gyártó szerint kompatibilis a DT 350-es agyaival. Ennek létjogosultsága országúton megkérdőjelezhető, mivel a DT 180 agyakba, amire több WorldTour csapat által használt kerék is épül csak 36 fogas racsnit raknak.

Az egyenes küllőkhöz tervezett agyakból választhatunk Shimano HG és Sram XDR rendszerű kazettatesttel szereltet, centerlockos és 6 csavaros tárcsához valót, valamint átütőtengelyest és gyorszárasat is.

A kerekeket 21 küllővel, 2:1 arányban fűzték. Ez a technológia elősegíti azt, hogy az agynak a kazettatest és a féktárcsa miatti aszimmetrikussága okán fellépő eltérő küllőszög miatti feszességkülönbséget kiegyenlítse. Elöl a tárcsa, hátul pedig a hajtás oldalára került 14 küllő két keresztre fűzve, a másik oldalra pedig 7 radiálban.

A kerekek tubeless kompatibilisek hozzá való szalaggal szerelve, de szelepet nem mellékelnek hozzá. A gyártó 1290 grammos tömeget ígér a szettre, mely partiban van a Pogacar által is használt ENVE SES 4.5 Pro-val – hozzá teszem, körülbelül negyedáron.

Teljesítmény papíron és az életben

A „potom” 1.099 dolláros, tehát 360-370 ezer forintos ár mellett elméletben minden adott, hogy a kerekeken semmi ne múljon, papíron minden szempontból a legjobbak között van. A gyakorlat persze egy másik dolog. Az utóbbi években a kínai termékek minősége jelentősen javult, de a nyugati vásárlók viszont gyakran szkeptikusak.

Én azt gondolom, hogy a felniknek nagy hibája nem lehet, karbon cuccokat gyártani megtanultak. A küllők más kérdés, szerintem nem véletlen, hogy a WorldTourban használt kerekek közül sok acélküllővel fűzött ma is.

A fő kérdés az agy megmunkálása és anyagminősége. Talán nem véletlen, hogy ezekre csak egy, míg a felnikre és küllőkre pedig három év garanciát vállalnak. Egyesek odavannak a kerámia csapágyakért, szerintem viszont ennél árnyaltabb ezt a kérdés, és szeretném látni, hogy hosszabb távon is megállják-e a helyüket, ahogy a szabadonfutó mechanikája is.

Kicsomagolás után

A kerekek három hét alatt érkeztek meg Kínából, minőségi csomagolásban. A mellékelt dobozban a használati útmutató mellé adtak 1-1 darab tartalék küllőt és küllőanyát, valamint szelephosszabbítókat. A kerekek szerintem nagyon jól néznek ki, a gyártó kínálatát átnézve megállapítottam, hogy ez a legvagányabb modelljük, ráadásul a bringámhoz ez a matt fekete fényes fekete matricával megy leginkább.

Ezután következett a kötelező mérlegelés: az első 590, a hátsó pedig 695 grammot nyom, tehát 5 grammal alatta is vagyunk a gyári tömegnek. Ezután ellenőriztem, hogy a keresztbe fűzött küllők nem érnek-e össze – természetesen nem. Ez karbon küllőknél azért fontos, mert az esetlegesen összeérő küllők közötti súrlódás a küllők sérüléséhez vezethet (ami pedig balesethez).

Érdekesség a karbon küllőkkel kapcsolatban, hogy fém végek vannak ráragasztva, tehát a felniből kilógó fém részek nem küllőanyák, ne próbáljuk meg centrírozni – a hatlapfejű anyák a felni belsejében vannak.

Miután szemügyre vettem a tesztalany kerekeket, felgumiztam őket Continental Grand Prix 5000 28mm-es gumikkal. Ezek a Mavic felnin is 29,5mm szélesek voltak, itt viszont 31mm-t mutatott a tolómérő. A kerékbe 60mm hosszú szelep ideális. Az 54 fogas DT rendszerű racsni nem viccel, már itthon tologatva a bringát is kiderült, hogy komoly hangra kell majd számítani guruláskor.

Menet közben: Porsche-élmény a nyeregben

Már az első pár pedálfordulat alatt érződött, hogy a bringa könnyebben indul meg, és nagyon finoman gördül. Mire az első tekerés végén leszálltam a bringáról, egyértelmű volt számomra, hogy ez más szint, olyan érzésem volt, mintha a bringát kicserélték volna alattam.

Vannak helyzetek, amelyek kínálják magukat. Egy pici lejtés vagy hátszél, és a bringa kifejezetten meggurul, és pik-pakk 40 km/h körül vagyok, ha pedig megindult, akkor nagyon könnyű a tempót tartani. A kerekek 35-40 km/h körül kezdenek el igazán élni, és ha felgyorsítottuk a bringát akkor igazán könnyedén, lendületesen tudunk haladni.

Próbálgattam sprint megindulásokat is, és abszolút érezhető, hogy mennyire direkt a reakció, és a pedál lenyomásának hatása azonnal ott van az aszfalton, a bringa pedig ugrik, mint egy Porsche, mikor lepadlózzák.

A tömegelőny a hegymenet során is egyértelműen megmutatkozik: amikor 8-10%-os szakaszokon mászok, akkor ott van az érzés, hogy a pedálfordulatok könnyebbek, és a legkönnyebb áttételeken történő pörgetés is könnyebb, mint korábban megszoktam.

Viselkedés szélben és komfortérzet az úton

Nagy kérdés volt a viselkedés szélben, mert felénk ebből ritkán van hiány. Szerencsére jobban, mint vártam és jól kezelhető marad a bringa. Persze az oldalirányú széllökések megdolgoztatják a törzsizomzatot, és a kormányt is jobban kell fogni, de a kezelhető tartományon belül van ez.

Féltem, hogy milyen lesz a komfort, mert a karbon küllő kevésbé megengedő, mint az acél. Szerencsére abszolút pozitívak az élményeim, az úthibákat pedig szebben csillapítja, mint az alufelnis Mavic kerék. Az érdes aszfalt okozta vibrációk persze érződnek, de nagy baj nincs ezzel.

Korábban gondolkodtam, hogy a lassan elkopó 28mm-es GP5000 gumiknak mi legyen az utódja és kell-e szélesebb, de a felnikkel elöl 5,2 hátul 6 baron nagyon jó párost alkotnak, és ha nem kapok valamit tesztre, akkor maradok ennél a szélességnél és típusnál a jövőben is.

Volt egy érdekes élményem a kerékkel. Az első féktárcsában volt némi nyolcas ami vibrációt okozott intenzív fékezésnél, így felemeltem a bringa elejét, és éppenhogy megforgattam a kereket megkeresni, hol kell korrigálni. A kerék pedig csak forgott és forgott, nem akart megállni.

Mi lesz, ha valami hiba adódik a kerekekkel?

Sokakban felmerülhet ez, hiszen egy távol-keletről rendelt termék esetén nehezen megyünk be a helyi bringaboltba, hogy orvosolják a garanciális problémánkat. Ezért utána jártam, hogy mi a protokoll a tipikus meghibásodások esetén a gyártó részéről és milyenek a hibastatisztikáik.

Tegyük fel, hogy a felni reped, sérül. Ha garanciális hibáról van szó, akkor a gyártó egy komplett kereket küld nekünk, de ha mondjuk a mi hibánkból következik be a sérülés, akkor lehetőségünk van cserefelnit vásárolni, amit akár a helyi bringaszervizben átfűzethetünk.

Küllőkből a gyártó minden hosszból ad egy tartalékpéldányt, de ha esetleg szükség lenne továbbiakra, akkor a gyártó garanciaidőn belül küldi őket, azon túl pedig tudunk tőlük küllőket vásárolni.

A kritikus pont az agy, elsősorban a csapágyak és a szabadonfutó. Garanciális időn belül a gyártó biztosítja a cserealkatrészeket, de azon túl a termék kivezetése után is három évig biztosítják a pótalkatrészeket.

Találkoztam olyan tapasztalattal, hogy valakinek egy év után tönkrementek a csapágyak, de hozzá tette, hogy ő bizony esőben és télen is nyúzta a biciklit amit amúgy kint tárol, ami így nem meglepő. Ennek ellenére küldtek neki két garnitúra csapágyat, és nagyon elégedett a gyártó hozzáállásával.

A hibastatisztikákban semmi kirívó nincs. A felniknél 1% alatti a meghibásodási arány, a küllők és agyak esetében pedig 1-2% közötti – és ahogy látjuk, ebbe beletartozik az is, ha valaki esőben-latyakban nyüstöli a bringát. Ezek a számok egyébként egy szinten vannak a többi jó nevű ázsiai, vagy a nyugati márkák meghibásodási arányaival.

Összegzés

Összesen mintegy 500km-t tettem meg az elmúlt egy hónap alatt Superteam H2 kerékszettel. Mentem síkon és hegyre, szélcsendben és szeles időben, sőt, még egyszer rommá is áztunk. Hozzá kell tegyem, hogy nem vagyok vékony, a gyártó által megadott tömeghatár környékén mozgok bringával együtt, mondhatni komoly terhelésnek tettem ki a kerekeket.

A tapasztalataim több oldalról is abszolút pozitívak. A kerékszett remekül teljesített ez idő alatt és rengeteg örömöt adott, ellenben nem sikerült sem nyolcast, sem más problémát összeszednem.

Emellett a harmadik ismerősöm döntött a Classic Pro D28-45 mellett. Egy tőlem függetlenül, egy a hatásomra, a harmadik pedig az ismerősnél látva döntött a vásárlás mellett. Utóbbi két szettet én szereltem be, így két különböző terméket látva mondhatom, a cucc rendben van, a minőségérzet nem rosszabb a nyugati esetében.

Az egyik rendelt szettnél miután a DPD-nél átkértem másnapra a szállítást, következő reggel kaptam egy emailt, hogy úgy látják, valami baj van, keressem meg őket. Jeleztem, hogy mi történt, de megnyugtató ez a fajta odafigyelés a vásárlókra.

Kinek ajánlom a Superteam kerekeket?

Én azt javaslom, ha valaki úgy látja, hogy a kerékszett a leggyengébb láncszem a bringájában, annak érdemes egy Superteam szett beszerzését megfontolnia. Egy komolyabb nyugati alufelnis szett árában kapunk egy Classic vagy Classic Pro-t, egy belépő nyugati karbon árán pedig egy csúcs S-All Carbon Ultra H2 D30-50 szettet. Az élmény és az érzet pedig egész más lesz, mint egy alu kerékszett esetén.

Ha pedig valaki vásárol egy kerékszettet egy profi tippet adnék: érdemes az eredeti szettet letakarítva elrakni a Superteam dobozában. Egyrészt, ha bringát cserélünk, akkor érdemes azzal eladni a bringát. Emellett biztonságérzetet ad, hogy ha valami történik a Superteam kerekünkkel, akkor a garanciáztatás idejére sem maradunk bringa nélkül.

A teszt pedig folytatódik, terveim szerint nyáron frissíteni fogom a cikket, remélhetőleg addigra már több ezer kilométer lesz bennük. A BIKEMAGHU kedvezménykóddal pedig lehetőségetek van 5% kedvezménnyel megvásárolni a Superteam S-All Carbon Ultra H2 kerékszettet. Fontos megemlítenem, hogy a gyártó weboldalán az ár magában foglalja a szállítást, az áfát és a vámot, tehát nincsen plusz teendőnk a vásárlás után, várhatjuk, hogy a futár hozza az új kerekeinket.

Frissítve

Amikor a Superteam csúcskereke megérkezett, sejtésem sem volt, hogy hová fut ki a dolog. Az elején őszintén megmondva volt bennem bizalmatlanság, és volt, hogy egy tekerés után megnéztem, lett-e nyolcas valamelyik kerékben.

Aztán ahogy teltek a kilométerek, egyre nőtt a bizalmam a termék iránt, és az érdeklődésem is a magas minőségű kínai alkatrészek iránt. Az eredmény pedig az lett, hogy egy komplett kerékpárt összeraktam kínai márkák által készített fő komponensekből. A szett így 1600 km után átkerült a projektbringába.

A Superteam csúcskerekei a Triaero Flyee-ben is hibátlanul teljesítettek.

Eddig összesen 3300 km került beléjük, és majdhogynem hibátlanul teljesítettek. A csapágyak hibátlanul futnak, a küllők feszesek, a racsni is teszi a dolgát. Mindössze az első kerékben lett egy jelentéktelen, 1–2 mm-es nyolcas, de hozzá kell tenni, hogy nem vagyok könnyű bringás.

Én úgy látom, hogy a karbon kerékszettek a kínai kerékpáripar legelfogadottabb termékei a teljesítménycentrikus szegmensben. A Superteam termékei pedig igen magas ár/érték aránnyal rendelkeznek, a hosszú távú tapasztalat alapján pedig bárkinek jó szívvel tudom ajánlani ezeket a kerekeket.

További információkat a kerékről a gyártó oldalán ide kattintva találtok.

A projekt további részei:
Új kihívó az elektromos váltásban: WheelTop EDS rendszer és az EDS TX országúti szett
Kínai országúti projekt – hogyan teljesít egy 1,2 milliós bringa 2026-ban?
ICAN Triaero Flyee teszt – Mit tud egy 899 dolláros kínai karbon országúti vázszett?
ICAN Triaero Blade-R integrált cockpit teszt – A Flyee vázszett hiányzó láncszeme

Nemcsak női pályacsúcs: Zelinka Gabriella minden magyar férfit legyőzött Nagyatádon

Zelinka Gabriella új női pályacsúcsot teljesített a 2026-os nagyatádi ExtremeManen, de teljesítményének igazi értékét az mutatja, hogy a teljes mezőnyben abszolút második lett, és minden magyar férfi versenyzőt maga mögé utasított.

A hosszútávú triatlonban ritkán születnek olyan eredmények, amelyek évekig beszédtémát szolgáltatnak. A 2026-os nagyatádi ExtremeMan azonban pontosan egy ilyen versenyt hozott. Zelinka Gabriella nem egyszerűen megnyerte a női versenyt, hanem olyan teljesítményt nyújtott, amely a teljes mezőnyt figyelembe véve is egészen kivételes.

A 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló klasszikus ironman távot 8:42:31 alatt teljesítette, amivel új női pályacsúcsot állított fel Nagyatádon. Ez önmagában is hatalmas eredmény, de ami igazán történelmivé teszi a teljesítményét, az az abszolút sorrend.

A versenyen egyedül a szlovén Gošnjak Tim tudott gyorsabb lenni 8:04:15-ös idővel. Zelinka azonban minden férfi magyar versenyzőt maga mögé utasított, így ő lett a legeredményesebb magyar induló a 2026-os ExtremeManen. A második helyen végző Szilágyi Tamás 8:49:36-os idővel közel hét perccel maradt el tőle, míg Petsuk Zoltán 8:50:27-tel zárt.

Ez azt jelenti, hogy Zelinka Gabriella nemcsak női győztes lett, hanem abszolút második helyezettként ért célba, ami a nagyatádi verseny történetének egyik legkülönlegesebb eredménye.

Kerékpáron is a férfi élmezőnyben

A hosszútávú triatlonban sokszor a 180 kilométeres kerékpározás dönti el a versenyt, és itt általában jelentős különbségek alakulnak ki a férfi és női versenyzők között. Éppen ezért különösen figyelemre méltó, hogy Zelinka Gabriella nő létéra 4:42:09-es kerékpáros részidőt teljesített.

Ez az idő az abszolút negyedik legjobb kerékpáros eredmény volt az egész mezőnyben. Előtte csupán három férfi végzett ezen a szakaszon gyorsabban, miközben több rutinos elit férfi triatlonost is maga mögé utasított.

A maratonon sem fogyott el

Sokszor látni olyan versenyzőt, aki kiválóan kerékpározik, de a futásra már nem marad elég ereje. Zelinka Gabriella esetében ennek éppen az ellenkezője történt.

A 42,2 kilométeres maratont 2:56:16 alatt teljesítette, vagyis még egy ironman táv végén is három órán belüli maratont futott. Ez önmagában is olyan eredmény, amelyet sok futó frissen sem tud teljesíteni, nemhogy közel nyolc órányi versenyzés után.

Mindez azt mutatja, hogy teljesítménye nem egy kiemelkedő részszámnak volt köszönhető, hanem a nap minden szakaszában a legmagasabb szinten versenyzett. Már az úszásban is az élmezőnyben kezdett 58:21-es idővel, a kerékpáron tovább javított helyzetén, majd a maratonon végleg bebiztosította történelmi eredményét.

Egy eredmény, amely túlmutat a női győzelmen

A sportban gyakran elhangzik, hogy a női és férfi mezőnyt nem érdemes összehasonlítani. Az ilyen teljesítmények azonban kivételek. Zelinka Gabriella Nagyatádon nem egyszerűen a legjobb nő volt, hanem az egész mezőny egyik legjobb versenyzője.

Az, hogy egy ironman távon női pályacsúcsot futva abszolút másodikként, a legjobb magyarként, az abszolút negyedik legjobb kerékpáros idővel, valamint három órán belüli maratonnal zárjon valaki, rendkívül ritka kombináció.


Infobox

Zelinka Gabriella – ExtremeMan Nagyatád 2026

  • 🏆 Női győztes
  • ⏱️ Új női pályacsúcs: 8:42:31
  • 🥈 Abszolút 2. hely (férfiakat is beleszámítva)
  • 🇭🇺 A verseny legjobb magyar indulója
  • 🚴 Abszolút 4. legjobb kerékpáros részidő: 4:42:09
  • 🏃 Maraton: 2:56:16 (3 órán belüli futás ironman végén)

Tour de Mátra 2026: fejlődő szervezés, kemény mászások és igazi granfondós hangulat

Sokat fejlődött a Tour de Mátra az elmúlt egy évben. A rajtok, a lebonyolítás és a verseny hangulata már valóban egy UCI Gran Fondo futamot idézi, miközben a Mátra továbbra is az ország egyik legkeményebb országúti kihívását jelenti.

Vannak olyan versenyek a hazai amatőr kerékpársportban, amelyeknek minden évben külön helyük van a naptárban. Nálunk ilyen a Tour de Mátra is, amely néhány év alatt az egyik legkomolyabb országúti eseménnyé nőtte ki magát Magyarországon. Nem véletlenül, hiszen az UCI Gran Fondo World Series részeként nemcsak egy látványos hegyi versenyt kapnak a résztvevők, hanem lehetőséget arra is, hogy amatőrként világbajnoki kvalifikációért tekerjenek.

Idén ismét feleségemmel, Adrival álltunk rajthoz. A program ezúttal is háromnapos volt: pénteken rendezték az UCI időfutamot, amelyen nem indultunk, szombaton következett a Kékestetőre vezető 16 kilométeres hegyi futam, vasárnap pedig a 94 km-es Mediofondo és a 161 km-es Gran Fondo mezőnyverseny.

Szombat: jó döntés volt felcserélni a hétvégét

Az idei év egyik legjobb változtatása szerintem az volt, hogy a szervezők megfordították a programot, vagyis a Kékesre vezető hegyi futam került szombatra, a hosszú mezőnyverseny pedig vasárnapra. Ez sokkal logikusabb felépítés, és a lebonyolításon is érződött.

A tavalyi rajtkáosznak nyoma sem volt. Kulturáltan, gördülékenyen zajlott minden, a célban pedig frissítő, étel és ital várta a befutókat. Látszott, hogy rengetegen érkeztek, ami külön öröm volt. Az utánpótlás-versenyzők U17-es korosztályig ingyen nevezhettek, így nagyon sok fiatalt lehetett látni a mezőnyben. A saját csapatomból is többen rajthoz álltak, jó volt együtt készülődni és drukkolni egymásnak, sőt végül még egyikükkel is értem a célba.

Én ezen a napon tudatosan visszafogtam magam. Tudtam, hogy másnap vár rám az igazi feladat, ezért nem akartam feleslegesen elfáradni. Inkább egy közepesnek mondható tempóban másztam fel a Kékesre, és tartalékoltam a Gran Fondóra.

Adri viszont nem tartalékolt. Megnyerte a saját korosztályát, ráadásul az abszolút női mezőnyben is a harmadik helyen végzett, pedig idén alig bringázott, ami remek előjel volt a vasárnapi hosszú verseny előtt.

Ha már ott vagyunk akkor a csúcsra is érdemes felmenni.

Vasárnap: kezdődhetett az igazi Tour de Mátra

A vasárnapi program jelentette a hétvége csúcspontját. A Mediofondo mezőnye a közel 94 kilométeres távot teljesítette, míg a Gran Fondo indulóira körülbelül 161 kilométer és több mint 2550 méter szintemelkedés várt. Mi természetesen a hosszú távot választottuk.

Újdonságként a rajt a Giant gyár parkolójából történt, és már az első pillanatokban látszott, hogy sokat fejlődött a rendezvény. A hangulat, a rajtkapu, az emberek, egyértelműen olyan érzés volt, mintha egy igazi granfondón lennék. A külön rajtboxok végre úgy működtek, ahogy egy igazi UCI Gran Fondón kell. Ez nálam egy hatalmas piros pontot ér a szervezőknek.

Papíron lassú rajttal indultunk volna, de én valahogy soha nem láttam a mezőny elejét. Ez a „lassú rajt” elég gyorsra sikerült. Gyöngyösön keresztül vezetett az első szakasz. Az útburkolat itt nem volt túl jó minőségű, maga a város pedig inkább ipari hangulatot áraszt, így számomra ez továbbra sem a verseny legszebb része ellenben a mátrai szakaszokkal. Az erős oldalszél darabokra szedte a mezőnyt, én pedig próbáltam higgadt maradni. Tudtam, hogy nagyon hosszú nap lesz, nem az első tíz kilométeren kell kihajtani magam.

Háromszor fel a Mátrába

Az első Mátraháza-mászást sikerült teljesen kontrollált tempóban megcsinálnom. Aztán jött az egyik kedvenc részem. A teljesen lezárt úton ismét fantasztikus élmény volt lesuhanni Parád felé. Ritkán adatik meg Magyarországon, hogy ilyen hosszú hegyi lejtőt teljes útzár mellett lehet végigszáguldani és bátran átmehetsz a szembejövő sávba. Egyedül a szemerkélő eső, ami aggodalommal töltött el, de nem lehet belőle szerencsére semmi.

Parádtól viszont ismét előjött egy régi probléma. A Mátra körüli utak több helyen elég rossz állapotban vannak, ezért direkt alacsonyabb nyomásra fújtam a gumijaimat, hogy valamennyire elnyeljék az ütéseket. Lent sikerült felérnem egy bolyra, amely egészen Mátrafüredig elvitt. Nem volt akkora hőség, mint amitől sokan tartottak, de már az első kör végén látszott, hogy rengetegen szenvednek.

A második Mátraháza-mászásnál már szinte kizárólag a saját tempómat mentem. A Gran Fondón kevesen maradtunk együtt, hiszen a Medio Fondo résztvevőinek ez volt a befutója.

Ami továbbra sem ideális, hogy felfelé ismét megszűnt az útzár, és visszaengedték a forgalmat. Ez mindig egy kicsit kellemetlen, de érthető, hogy egy napra nem lehet elzárni a Mátra másik felét Gyöngyöstől.

A hegytetőn feltöltöttem a készleteimet. A frissítőállomás szerintem sokkal jobban működött, mint tavaly. Persze mindig lehet még fejlődni, de egyértelműen pozitív irányba változott.

A második kör már fejben dől el

A második lejtőn kifogtam egy lakóautót, amelyet nem tudtam biztonságosan megelőzni, így ezúttal visszafogott tempóban gurultam le Parádig. Innen már szinte végig egyedül tekertem. Ez az a része egy Gran Fondónak, amikor már nem a mezőnnyel versenyez az ember, hanem saját magával. A gondolataimmal voltam együtt. A derekam már fájt, a cipő is kezdett nyomni, szóval innentől egyszerűen túl kellett élni a következő kilométereket.

Az alsó frissítőponton megálltam, újratöltöttem mindkét kulacsomat. A szervezők tényleg mindenben segíteni akartak, szinte rám akartak pakolni mindent, ami csak rendelkezésre állt. 🙂 Ezen a szakaszon még több versenyzőt utolértem, és sokakon látszott, hogy nagyon nehéz állapotban vannak.

A harmadik Mátraháza-mászás viszont meglepően jól sikerült. Sokkal könnyebben ment, mint tavaly. Nem fogytam el annyira, sőt voltak részek, amelyeket kifejezetten élveztem. Mátraházán még egyszer megálltam egy kulacs izotóniás italért, aztán következett az utolsó meredek. Magamhoz képest szinte szárnyaltam felfelé. Ezúttal sikerült úgy felérnem a Kékesre, hogy nem nulláztam le teljesen magam, mint egy évvel korábban.

A célban

A célban ugyanúgy segítőkészek voltak a szervezők, mint előző nap. Megkerestem Adrit, aki ezúttal is alaposan elvert.vJött a jól megérdemelt beszélgetés, evés, frissítés, majd az eredményhirdetés.vAdri végül megnyerte a kétnapos összetettet. Ő volt az egyetlen női versenyző, aki vállalta a szombati Kékes-futamot és a vasárnapi Gran Fondót is, így különösen szép siker lett a hétvége vége. Persze a nyereményeket megint nem tudtuk levinni kerékpárral az autóhoz, de Tirszin Jani, a verseny egyik fotósa segített nekünk ebben.

Zero kóla? Ennyire látszik, hogy fogynom kell? 🙂

Ezután azonban még nem ért véget a nap. A Giant parkolójában hagyott autónkig még 23 kilométert kellett visszatekerni, pontosabban visszagurulni. Ez azért már nem kevés egy 161 kilométeres verseny után. Egy tipp a szervezőknek, jó lenne ha a jövőben ajánlanának egy visszaútvonalat azoknak, akik a rajtnál hagyják az autójukat, idegen városban, ahol sok a kerékpározni tilos tábla, nem annyira egyszerű visszatalálni az autóhoz.

Egyértelműen jó irányba halad

A Tour de Mátra évről évre fejlődik, és ezt idén minden eddiginél jobban lehetett érezni. A rajtrendszer, a frissítőpontok, a lebonyolítás és az egész rendezvény hangulata egyre közelebb kerül ahhoz a szinthez, amit egy UCI Gran Fondo futamtól elvár az ember.

Persze mindig van min javítani. Az útzár időtartamán, a frissítésen, a zero kóla helyett több normál kóla legyen, a célból történő visszajutáson vagy néhány útszakasz minőségén továbbra sem lehet változtatni egyik napról a másikra. De az összkép egyértelműen pozitív.

Én személy szerint nagyon élveztem ezt a hétvégét. Pedig idén messze nincs annyi kilométer a lábamban, mint az előző években. Mégis sikerült úgy teljesíteni a három Mátraháza-mászást, hogy a végére is maradt erőm és mosolyom.

A Tour de Mátra ma már nem egyszerűen egy hazai országúti verseny. Egy olyan esemény lett, amely nemzetközi hangulatot kínál, és megmutatja, milyen érzés egy UCI Gran Fondón rajthoz állni.

Jövőre is ott leszünk a rajtban. Nem azért, mert könnyű, hanem pontosan azért, mert a Mátra minden évben emlékeztet rá, hogy az országúti kerékpározás egyik legszebb része a saját határaink újra és újra történő átlépése.

Tour de Mátra 2026: itt az esély, hogy amatőrként világbajnokságra juss a Kékesen át