Múlt héten írtunk arról, hogy csődbe ment az Accell Hunland és bezár a tószegi gyár, ennek kapcsán rengetegen kommenteltek facebookon a hírre, köztük sokan félelmetes baromságokat. Ez a cikk azért született, hogy rendbe tegyük, mi történik éppen a kerékpáriparban (hátha eljut a kommentelőkig).
Néhány éve még nem lehetett kerékpárt kapni. A boltok üresek voltak, az alkatrészekre hónapokat kellett várni, az árak pedig folyamatosan emelkedtek. Ma ugyanez az iparág éppen az ellenkezőjével küzd, tele vannak a raktárak, hatalmas akciók vannak, esnek az árak, gyárak állnak le, vállalatok kerülnek bajba. Hogyan jutottunk el idáig? A válasz a koronavírus-járvány alatti kerékpár-boomban és az azt követő túltermelésben keresendő.
Amikor hirtelen mindenki biciklit akart
A történet 2020-ban kezdődött, amikor a koronavírus-járvány gyakorlatilag egyik napról a másikra felforgatta a világot. Kínában, ahol a kerékpáripar és különösen az alkatrészgyártás jelentős része koncentrálódik, a járvány miatt gyárak álltak le, a termelés visszaesett, a logisztikai láncok pedig akadozni kezdtek. Az első időszakban tehát éppen az ellenkezője történt annak, amit néhány hónappal később láttunk, kevesebb kerékpár és kevesebb alkatrész készült.
Aztán a kerékpár hirtelen az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység lett.
Az emberek nem mehettek étterembe, moziba, koncertre, sokan otthonról dolgoztak, és mindenki próbált olyan elfoglaltságot találni, amit a járványügyi korlátozások mellett is lehetett csinálni. A kerékpár erre tökéletes volt. Lehetett vele sportolni, kirándulni, közlekedni, és mindezt akár egyedül is.
A kereslet olyan mértékben ugrott meg, amire a kerékpáripar nem volt felkészülve.
A boltokból elfogytak a kerékpárok, az alkatrészellátás akadozott, a gyártók pedig egyszerűen nem tudtak annyit előállítani, amennyit a vásárlók megvettek volna. Ekkor indult el az a folyamat, amelynek következményeit ma is érezzük.
Nem volt elég alkatrész, ezért mindenki többet rendelt
A gyártók természetesen megpróbáltak alkalmazkodni. Több kerékpárt akartak gyártani, ehhez viszont több alkatrész kellett. A komponensgyártók pedig ugyanezt látták, soha nem tapasztalt mennyiségű megrendelés érkezett hozzájuk.
Így mindenki elkezdett többet rendelni.
A kerékpárgyártók nagyobb mennyiségű alkatrészt kötöttek le, a beszállítók pedig próbálták növelni a termelést. A gyártókapacitás bővítése, az új műszakok, az alapanyagok és a hosszú távú megrendelések mind azt szolgálták, hogy végre legyen elég termék.
Csakhogy egy kerékpáripari beszállítói láncot nem lehet egyik napról a másikra felpörgetni. Ha ma megrendelek százezer váltót, abból nem lesz holnap százezer váltó. A gyártásnak, a szállításnak és a kerékpár összeszerelésének is megvan a maga átfutási ideje.
Ezért a gyártók gyakorlatilag a korábbi hónapok keresletéből próbálták megjósolni, hogy mi lesz hónapokkal később. És közben egyre több kerékpár került a rendelési listákra.
Az árak is elszálltak
A hatalmas kereslet és a korlátozott kínálat természetesen az árakat is megemelte.
Ha kevés a termék, miközben mindenki vásárolni akar, annak felmegy az ára. Ehhez hozzájöttek az emelkedő szállítási és alapanyagköltségek, az alkatrészárak, valamint az ellátási lánc bizonytalansága.
A vásárlók pedig sokszor nem is nagyon tudtak mit tenni. Ha kellett a kerékpár, meg kellett venni. Nem lehetett azt mondani, hogy „várok még két hetet, biztosan olcsóbb lesz”, mert mindenki attól félt, hogy két hét múlva már egyáltalán nem lesz az adott modellből.
A gyártók közben azt látták, hogy rekordmennyiséget tudnak eladni. És itt történt az egyik legnagyobb hiba.
A rendkívüli keresletet sokan új normálisnak hitték
A Covid alatt kialakult kereslet azonban nem normális piaci növekedés volt. Ez egy rendkívüli helyzetből fakadó keresleti sokk volt. A különbség óriási.
Ha egy piac évente öt-tíz százalékkal növekszik, arra lehet hosszú távú gyártási kapacitást építeni. De ha egy világjárvány miatt egyik pillanatról a másikra ugrik meg a kereslet, akkor nagyon veszélyes azt feltételezni, hogy ez a szint örökre megmarad.
A kerékpáripar jelentős része mégis pontosan ezt feltételezte.
A gyártó azt látta, hogy minden kerékpárját eladja. A kereskedő azt látta, hogy minden kerékpárját eladja. A beszállító azt látta, hogy rekordmennyiségű alkatrészt rendelnek tőle.
Mindenki ugyanarra a következtetésre jutott.
Még többet kell gyártani.
Mire elkészült a sok kerékpár, már nem kellett annyi
A probléma az időzítésben rejlett. A járvány alatt leadott hatalmas rendelések egy része hónapokkal, évekkel később érkezett meg. Addigra azonban a világ kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Az emberek újra utazhattak. Visszamentek dolgozni. Újra járhattak étterembe, moziba, koncertre. A kerékpár pedig visszakerült a normális helyére az emberek életében.
Ez nem azt jelentette, hogy senki nem akart többé biciklizni. Egyszerűen megszűnt az a rendkívüli környezet, amelyben rövid idő alatt mindenki egyszerre akart kerékpárt venni.
Csakhogy a gyártási folyamat ekkor már nem tudott ilyen gyorsan visszafordulni. A megrendelt alkatrészeket legyártották. A kerékpárokat legyártották. A hajók elindultak. A konténerek megérkeztek. És lassan megteltek a raktárak.
A raktárakban álló kerékpár nem pénz
Ez az egész válság egyik legfontosabb része.
Kívülről egy tele raktár akár jólétet is jelenthet. Rengeteg kerékpár van, tehát rengeteg pénz van az áruban. Csakhogy ez nem így működik. A raktárban álló kerékpár nem készpénz.
A gyártó vagy a kereskedő már kifizette érte az alkatrészeket, a gyártást, a szállítást, és közben a pénz ott áll egy olyan termékben, amelyet még nem sikerült eladni. Ráadásul egy kerékpár nem bor vagy whisky, nem lesz értékesebb attól, hogy két évig a raktárban áll. Éppen ellenkezőleg.
Közben megjelennek az új modellévek, új technológiák, új specifikációk, és a korábbi modellek egyre nehezebben adhatók el teljes áron.
Így a készlet egy idő után már nem vagyont, hanem problémát jelent.
És közben már gyártani kell az új modelleket
Itt kerül igazán szorult helyzetbe a kerékpáripar. A raktárban még ott állnak a régi kerékpárok, miközben a gyártónak már elő kell készítenie az új modellévet. Az új modelleket le kell gyártani, a kereskedőknek pedig helyet kell csinálniuk nekik.
De hogyan?
Úgy, hogy a régi kerékpárokat olcsóbban adják. Először csak egy kicsit. Aztán egyre nagyobb kedvezménnyel. Majd jönnek a 30-40 százalékos akciók, és bizonyos esetekben már olyan árak alakulnak ki, amelyek mellett az értékesítés veszteséget termel.
A vásárló természetesen ennek örül. És valljuk be, fogyasztói szemmel nézve most valóban nagyon jó lehetőségek vannak a piacon. Csakhogy valakinek ezt az árcsökkenést meg kell fizetnie.
Elindult az árháború
A probléma akkor válik igazán komollyá, amikor nem egyetlen gyártó akciózik, hanem gyakorlatilag mindenki.
Ha az egyik márka 20 százalékkal olcsóbban adja a kerékpárját, a másik sem akar teljes áron maradni. Ha az egyik kereskedő 30 százalékos kedvezményt ad, a konkurensnek is lépnie kell.
A vásárló pedig megtanul várni.
Miért vegyek ma egy kerékpárt teljes áron, ha lehet, hogy néhány hónap múlva ugyanazt jelentős kedvezménnyel kapom meg?
Ez tovább lassítja az értékesítést, ami újabb akciókat kényszerít ki. Így alakul ki az a furcsa helyzet, hogy a kerékpáripar egyszerre szenved a gyenge kereslettől és a túl nagy készletektől.
Voltak, akik nem szálltak fel a Covid-vonatra
Az egész történethez hozzátartozik, hogy nem mindenki követte ugyanazt a stratégiát.
Voltak olyan gyártók, amelyek a járvány alatt is visszafogottabb mennyiségekkel dolgoztak. Nem próbálták mindenáron kihasználni a teljes keresletet, és nem akartak úgy kapacitást építeni, mintha a Covid alatt tapasztalt eladások örökre megmaradnának.
A csúcson ezek a cégek talán kevésbé tűntek sikeresnek. Ma viszont könnyen lehet, hogy éppen ők jártak jobban. Az óvatosság ugyanis a rekordévekben nem látványos. Egy válságban viszont hirtelen kiderül az értéke.
A Shimano már akkor óvatosságra intett
Érdekes ebből a szempontból a Shimano története is. A japán alkatrészgyártó már a járvány időszakában jelezte a kerékpárgyártók felé, hogy nem érdemes korlátlanul növelni a rendeléseket, mert a Covid alatt tapasztalt kereslet nem feltétlenül marad fenn.
A Shimano alkatrészgyártóként ráadásul különleges helyzetben volt. Sokkal korábban láthatta, milyen mennyiségű rendelés érkezik a különböző gyártóktól. Ha mindenki egyszerre akar háromszor annyi alkatrészt, az egy beszállító számára már önmagában fontos piaci jelzés.
A figyelmeztetés lényege egyszerű volt, attól, hogy ma nem tudsz annyi kerékpárt gyártani, amennyit el tudnál adni, még nem biztos, hogy egy év múlva is ennyit fogsz értékesíteni. Utólag nézve meglehetősen jó tanács volt. Csakhogy a Covid csúcsán ezt nagyon nehéz volt meghallani.
Egy osztrák bolt története jól mutatja a problémát
Saját tapasztalatból is van egy nagyon jó példa arra, hogyan változott meg a piac. A járvány végén egy osztrák kerékpárboltnál olyan erős volt a forgalom, hogy azt mondták, ők mostantól mindig ennyi kerékpárt fognak eladni. Teljesen érthető volt a gondolat. Ha egy üzlet egyik évről a másikra olyan forgalmat produkál, amilyet korábban elképzelni sem tudott, nagyon könnyű azt hinni, hogy ez az új normális. Nagyjából egy évvel később azonban már tavaszi akcióval kezdték a szezont.
A háttérben pedig ott volt a felhalmozott készlet. Nem az üzlet lett rosszabb. Nem a kerékpározás tűnt el. Egyszerűen a piac visszatért egy normálisabb szintre, miközben a korábban megrendelt kerékpárok megérkeztek.
Ez kicsiben pontosan ugyanaz a történet, ami az egész iparágban lezajlott.
Csődbe ment az Accell Hunland – leáll a termelés a tószegi kerékpárgyárban
Az Accell Hunland esete sem véletlenül érdekes
A Bikemagon korábban részletesen írtunk az Accell Hunland tószegi gyárának csődjéről és a termelés leállásáról. A történet természetesen nem vezethető vissza egyetlen okra, és egyetlen gyár sorsából sem lehet az egész kerékpáriparra következtetni. Mégis jól mutatja azt a környezetet, amelyben a kerékpárgyártók az elmúlt években működtek.
A Covid alatti felfutást követően a kereslet visszaesett, miközben az iparágban hatalmas kapacitások és készletek maradtak. A vállalatoknak egyszerre kellett volna csökkenteniük a termelést, kezelniük a készleteket, finanszírozniuk a működésüket és felkészülniük az új modellévekre. Ez már nem egyszerűen egy rossz értékesítési év. Ez egy komoly finanszírozási probléma.
A pénz ott van a raktárban
Talán ez a legjobb mondat az egész válság megértéséhez: a pénz a raktárban van.
Egy gyártónak lehet több ezer, akár több tízezer eladhatatlan vagy csak nagy kedvezménnyel értékesíthető kerékpárja. Papíron ez hatalmas vagyon. A vállalat számláján azonban ebből semmi nem látszik.
A pénzt már elköltötték.
Az alkatrészekre.
A gyártásra.
A szállításra.
A munkabérre.
A logisztikára.
A kerékpár pedig ott áll a raktárban.
Ha sikerül eladni, visszajön a pénz.
Ha csak jelentős veszteséggel sikerül eladni, akkor a veszteséget le kell nyelni.
Ha pedig nem sikerül eladni, akkor egy idő után a vállalat finanszírozási problémával találja magát szemben. Ezért olyan veszélyes a túltermelés.
A mostani válság valójában egy hosszú korrekció
Ezért nem érdemes úgy tekinteni a jelenlegi helyzetre, mint egy egyszerű „rossz évre”. A kerékpáripar most nem egyetlen gyenge szezont próbál átvészelni. A korábbi túltermelést próbálja ledolgozni.
Ki kell üríteni a raktárakat, le kell építeni a felesleges készleteket, hozzá kell igazítani a gyártási kapacitást a valódi kereslethez, és közben újra olyan üzleti modellt kell kialakítani, amely nem egy világjárvány idején tapasztalt rekordévre épül.
Ez időbe telik. És közben fájni fog. Gyárak zárhatnak be, vállalatok mehetnek csődbe, dolgozók veszíthetik el a munkájukat, a kereskedők pedig kénytelenek lesznek egyre kisebb árréssel dolgozni.
A vásárlók viszont rövid távon ennek a helyzetnek a nyertesei.
2020-ban nem volt kerékpár, ma túl sok van
Talán egyetlen mondatban így lehet összefoglalni az elmúlt hat évet.
2020-ban az volt a probléma, hogy nem volt elég kerékpár. Néhány évvel később pedig az lett a probléma, hogy túl sok van.
A kerékpározás közben nem lett kevésbé népszerű. A mai kerékpárok sem lettek rosszabbak. A technológia folyamatosan fejlődik, és továbbra is rengeteg ember számára a kerékpár az egyik legjobb sport-, közlekedési és szabadidős eszköz.
A probléma az, hogy az iparág egy rendkívüli keresletre rendkívüli mennyiséggel válaszolt, majd túl későn vette észre, hogy a világ visszatér a normális kerékvágásba.
Most pedig mindenki próbálja eladni azt, amit néhány évvel ezelőtt még mindenki azonnal meg akart venni. Csak most már olcsóbban. Sokkal olcsóbban. És amíg a raktárakban ott áll a múlt, addig az iparágnak már a jövőt kellene gyártania.
Talán ez a kerékpáripar jelenlegi válságának lényege. Nem az a baj, hogy nincs mit eladni. Az a baj, hogy túl sok mindent gyártottunk akkor, amikor még mindenki azt hitte, hogy a Covid-boom örökké tart.
A számlát pedig most kell kifizetni.
A pénz ugyanis nem a kasszában van. Hanem a raktárban.
