Home Blog Page 16

Célkeresztben a downhillesek?

Szombaton éppen a Normafánál jártam, ahol meglepően sok fullface bukós bringással találkoztam, másnap pedig már róluk olvastam az ország egyik legnagyobb hírportálján nagyon negatív kontextusban.

A Telex.hu egy friss cikkében elég durván nekimegy a budapesti downhilleseknek, és részletesen bemutatja, mi zajlik jelenleg a Budai-hegység több pontján. A Kevélyek környéke, Budakalász és Pilisborosjenő határa, illetve a Normafa térsége mind olyan helyszínek, ahol az utóbbi időben látványosan megszaporodtak az illegálisan kialakított downhill-nyomvonalak. És itt nem arról van szó, hogy valaki letér egy kijelölt útról, és lecsorog egy kevésbé járt ösvényen. Ezek sok esetben már kifejezetten épített pályák: kanyarokkal, ugratókkal, amelyekhez a terepet is hozzáigazítják.

A downhill komoly sport. A Val di Sole Downhill világkupán készült kép. Fotó: Seffer Judit

A probléma ott kezdődik, hogy ezek a nyomok nem maradnak meg egy-egy keskeny csapás szintjén. A folyamatos használat, a fékezések, a gyors irányváltások, a nagy tempó mind-mind dolgozza a talajt. A humuszréteg viszonylag gyorsan eltűnik, alatta pedig ott marad a keményebb, sokkal sérülékenyebb réteg. A Telex cikkében megszólaló szakértők szerint több helyen már 15-20 centiméter mély vájatok alakultak ki, és ezek nemhogy nem regenerálódnak, hanem minden egyes menet után csak mélyülnek tovább. A bringások pedig – teljesen érthető módon – kerülgetni kezdik a legdurvább szakaszokat, ezzel viszont újabb és újabb nyomokat nyitnak, szélesítve az érintett területet.

Ez az a pont, ahol a dolog már nem csak esztétikai kérdés. Az erózió beindul, a csapadék még jobban kimossa a talajt, a növényzet nem tud visszatelepülni, és az egész folyamat önmagát erősíti. Egy-egy népszerűbb szakaszon pár hónap alatt látványosan átalakul a terep, és nem abba az irányba, amit egy természetjáró vagy egy erdész szívesen látna. Ráadásul az e-bike-ok elterjedése sem segítenek ezen, melyekkel könnyebb, többször fel lehet menni ezekre a „pályákra”.

A történet másik fele az, hogy ezek közül a területek közül több természetvédelmi oltalom alatt áll. A Normafa környéke például nem véletlenül szabályozott, és nem azért vannak kint a tiltó táblák, mert valaki ki akar szúrni a bringásokkal. Egyszerűen vannak olyan élőhelyek, amelyek nem bírják el ezt a fajta terhelést. A Telex által idézett – időnként erősen elfogult – szakértők elég egyértelműen fogalmaznak: amikor valaki ugratót épít egy védett területen, vagy direkt nyomvonalat alakít ki, az már nem „csak bringázás”, hanem természetkárosítás.

Valóban jogilag is nehéz ezt máshogy értelmezni. A cikk szerint természetvédelmi szabálysértésért akár 200 ezer forintos bírság is kiszabható, súlyosabb esetekben pedig büntetőeljárás is szóba kerülhet. Ez nem az a kategória, amit egy legyintéssel el lehet intézni. És bár a gyakorlatban nagyon kevés eset jut el idáig, a tendencia egyértelmű: az illegális DH pályák egyre jobban zavarja a hatóságokat.

Miközben ezt kimondjuk, érdemes egy lépést hátralépni, mert a kép azért nem ennyire egysíkú. A downhill és az enduro az ország adottságaihoz képest itthon is népszerű, az e-bike-ok elterjedésével egyre többen próbálják ki, egyre komolyabb bringákkal, egyre nagyobb tempóval. Ehhez képest viszont a legális infrastruktúra gyakorlatilag alig létezik. Van néhány bike park, néhány kezdeményezés, de ha valaki rendszeresen szeretne technikás, lejtős pályákon bringázni, nagyon gyorsan elfogynak a lehetőségek. Innen nézve már érthetőbb, miért alakul ki az a „csináljuk meg magunknak” mentalitás.

Csakhogy ez az a pont, ahol a jó szándék és a következmények nagyon el tudnak csúszni egymás mellett. Egy-egy szűkebb bringás közösség számára egy új nyomvonal izgalmas projekt, közös munka, fejlődési lehetőség. Kívülről viszont ez sokszor úgy néz ki, mint egy szétvágott hegyoldal, tele friss földdel, kivágott növényzettel és mesterséges akadályokkal. És mivel ezek a területek nem elszigeteltek, hanem népszerű kirándulóhelyek, a konfliktusok is elkerülhetetlenek.

A klasszikus „bringás vs. túrázó” vita itt már csak egy szelete a történetnek. A természetvédelem, az erdészet, a helyi önkormányzatok és a hatóságok mind érintettek, és egyikük sem abból indul ki, hogy a downhill egy támogatandó, fejlesztendő sportág. Sokkal inkább problémaként jelenik meg, amit kezelni kell. És ha ez a kép rögzül, abból hosszú távon nem jön ki jól a bringás közösség.

Az egészben talán az a legnehezebb, hogy nincs egyetlen egyszerű megoldás. A tiltás önmagában nem működik, mert a sportág iránti igény valós. Ha nincs legális lehetőség, akkor lesz illegális. Ugyanakkor az sem járható út, hogy bárki bárhol pályát épít, mert annak a természet látja kárát, és előbb-utóbb mindenki más is. Valahol a kettő között lenne az egyensúly, csak ehhez együttműködés kellene, nem pedig párhuzamos világok.

A bringások részéről talán az első lépés az lehetne, hogy egyértelműen különválasztják azt, ami még belefér, és azt, ami már nem. Nem ugyanaz egy meglévő ösvényen lefelé gurulni, és nem ugyanaz egy teljesen új nyomvonalat kialakítani, ugratókkal, földmunkával. A kettőt gyakran összemossák, pedig a megítélésük is teljesen más. Ha a közösség ezen belül sem húz határokat, akkor kívülről biztosan meg fogják tenni helyette.

A másik oldalon pedig szükség lenne olyan kezdeményezésekre, ahol a downhill nem problémaként, hanem lehetőségként jelenik meg. Legális trail-ek, kijelölt pályák, olyan területek, ahol a bringázás nem ütközik természetvédelmi érdekekbe. Ez nem egy gyors folyamat, és nem is olcsó, de hosszú távon valószínűleg ez az egyetlen fenntartható irány.

A Telex cikke jól rávilágít arra, hogy most éppen nem ebbe az irányba haladunk. Az illegális pályák száma nő, a károk egyre látványosabbak, a reakciók pedig egyre keményebbek. Ez egy klasszikus spirál, amiből nehéz jól kijönni, ha egyszer beindul. A kérdés az, hogy a hazai bringás közösség időben felismeri-e ezt, és képes-e változtatni, vagy megvárjuk, amíg a tiltások és büntetések rendezik a helyzetet.

Egy dolog biztos: a hegyek nem fognak eltűnni, és a bringázás sem. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyomokat hagyunk magunk után – szó szerint és átvitt értelemben is. És ebben most már nem csak a tempó, az élmény és a technika számít, hanem az is, hogy hol és hogyan használjuk azt a bizonyos ösvényt.

NOB – Transzneműek nem versenyezhetnek a nők között az olimpián

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése szerint transznemű nők a Los Angeles-i nyári játékoktól kezdődően nem versenyezhetnek a nők között a NOB égisze alá tartozó sportversenyeken.

A NOB végrehajtó bizottságának ülése
Lausanne, 2025. június 25. Kirsty Coventry, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke beszél a testület végrehajtó bizottsági ülésének megnyitóján a szervezet lausanne-i székházában 2025. június 25-én. MTI/EPA/Keystone/Jean-Christophe Bott

„A jövőben minden női kategóriában, legyen az egyéni vagy csapatsport, csak biológiai nők vehetnek részt” – írta csütörtöki közleményében a NOB, hozzátéve, hogy a biológiai nem meghatározásához minden női sportolónak át kell esnie egy genetikai teszten. A vizsgálat nyál- vagy vérmintából mutatja ki az Y-kromoszómához tartozó SRY-gén jelenlétét, vagy hiányát.

A bizottság első női elnöke, a tavaly megválasztott Kirsty Coventry azzal kommentálta a döntést, hogy már versenyző korában is azért küzdött, miszerint minden sportoló igazságos küzdelemben mérethesse meg magát, s ez a mostani szabályozást ennek érdekében hozták meg tudósok és orvosszakértők segítségével.

„Az olimpián sokszor apróságok döntenek győzelemről és vereségről, már csak ezért is teljesen nyilvánvaló, hogy nem lenne sportszerű, ha biológiai férfiak női versenyeken indulhatnának. Több sportágban ez ráadásul nem is lenne biztonságos”

– jelentette ki a zimbabwei sportvezető.

Transznemű sportolók teszik tönkre a női kerékpársportot?

A NOB közleményében hangsúlyozta, hogy a mostani döntés előtt szakemberek hosszú hónapokon át gyűjtötték az adatokat, egyeztettek szakértőkkel a kérdésben, és kutatásaik szerint kijelenthető, hogy a férfinak született sportolók egyértelműen előnyben vannak a nőként születettekkel szemben, elsősorban azokban a sportágakban, melyek erőre, fizikai teljesítményre, és kitartásra épülnek.

Fürjes Balázs, a NOB magyar tagja Facebook-oldalán jelezte, hogy a „józan ész győzött!!!”

Atlétikai vb Tokióban
Tokió, 2025. szeptember 11. Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állandó tagja az atlétikai világbajnokság sajtóeseményén Tokióban 2025. szeptember 11-én. MTI/Czeglédi Zsolt

„Mostantól az olimpiai versenyek női mezőnyében zéró tolerancia érvényesül a biológiailag/genetikailag férfinak született sportolókkal szemben, vallják magukat bárminek is. Megvédjük a női sportolókat!”

– írta közösségi oldalán.

„Ma a Nemzetközi Olimpiai Bizottság feketén-fehéren kimondta: mostantól olimpiai versenyen a női mezőnyben kizárólag biológiai nők indulhatnak. A hölgyek között soha többet nem versenyezhetnek olimpiai játékokon olyan személyek, akik bármilyen okból igazságtalan előnnyel (magasabb tesztoszteronszint!) indulnának. Azzal ugyanis a kontaktsportokban veszélyeztetnék a valódi női sportolók testi épségét és minden sportágban megakadályoznák a tisztességes versenyt. A szabály betartását a NOB vizsgálattal kényszeríti ki” – fogalmazott Fürjes, aki bejegyzésében feltette a kérdést: „kiket zár ki a döntés a női mezőnyből?”

„Kizár minden transzgender személyt, aki férfinak született és később nemváltoztató beavatkozáson esett át – függetlenül attól, hogy az milyen életkorban történt és milyen beavatkozás volt. Kizárja továbbá azt a nagyon-nagyon csekély számú sportolót, akik XX-kromoszóma összetételűnek születtek, de felmerül náluk ez a rendellenesség és magasabb a tesztoszteronszintjük – a világ atlétáinak bőven kevesebb mint egy százalékát. Ők mindannyian indulhatnak az olimpiai versenyek férfimezőnyében, már ha teljesítik a kvalifikációt.”

„Az olimpiai részvétel tehát kizárólag a biológiai nemen alapul – nők között csak nők, férfiak között csak férfiak versenyezhetnek”

– írta Fürjes Balázs.

(MTI)

Botrány a masters pályakerékpáros VB-n! – Egy transznemű lett a világbajnok

Sram XPLR a Roubaix-n – amikor a gravel beköszön az országúti klasszikusokra

Az országúti kerékpársport egyik legkonzervatívabb területe mindig is a hajtásrendszer volt. Dupla lánctányér és sűrű kiosztású sor, ez volt a rend, különösen a tavaszi klasszikusokon, ahol a macskakő és a káosz mellé nem szívesen kértek még technikai bizonytalanságot is a versenyzők. Aztán jött valami, ami elsőre inkább gravelnek tűnt, mint WorldTour-megoldásnak. A SRAM XPLR.

Klasszikusok, új megoldások

A tavaszi egynaposok – Flandria, Roubaix vagy épp a Gent–Wevelgem – mindig is a technika határait feszegették. A modern váltórendszerek, például a SRAM RED AXS Orbit csillapításával szerelt hátsó váltók már eddig is sokat javítottak a lánc stabilitásán, de a klasszikus 2x rendszer még mindig kompromisszumokat jelentett a legdurvább szektorokon. A változást részben a vázgyártók hozták el. Az UDH (Universal Derailleur Hanger) szabvány megjelenésével megnyílt az út egy teljesen új megközelítés előtt, és a SRAM nem is habozott élni vele.

Pedersen húzása: gravel hajtás, WorldTour győzelem

2025-ben a Lidl-Trek dán klasszisa, Mads Pedersen nemcsak egy versenyt nyert meg, hanem a győzelmével új megoldást honosított meg az országúti versenysportban. A Gent–Wevelgemen egy Trek Madone SLR-rel állt rajthoz, de a hajtásrendszer finoman szólva sem volt „országút standard”. Elöl egy 56 fogas aero lánctányér, hátul egy 13 sebességes, 10–46-os sor, mindez SRAM RED XPLR AXS rendszerrel. Papíron gravel, a valóságban viszont egy macskakövekre optimalizált fegyver. És működött.

Pedersen ezzel a szettel lett az első, aki klasszikus egynapost nyert olyan hajtással, amit eredetileg terepre találtak ki. Nem véletlenül. Az XPLR Full Mount kialakítása közvetlenül a tengelyhez rögzíti a váltót, megszüntetve a váltófület, így az egész rendszer merevebb, pontosabb és ellenállóbb lesz.

A történethez hozzátartozik, hogy ezelőtt már többször próbálkoztak a Lidl-Treknél egytányéros rendszerrel és többször technikai kudarccal zárult a próba. Kellett az XPLR szett ahhoz, hogy bátran odaállhassanak a rajtvonalhoz.

2026-ban a többiek is rájöttek

A 2026-os klasszikus szezonra már nem egyedi húzásról beszélünk. Több SRAM-os csapat is elkezdett kísérletezni, majd versenyezni az XPLR-rel. A CANYON/SRAM zondacrypto, az Uno-X Mobility vagy a Visma | Lease a Bike bringáin egyre gyakrabban tűnik fel az egytányéros, széles áttételtartományú rendszer. Wout van Aert például a Strade Bianche murvás útjaira egy 54 fogas lánctányérral szerelt XPLR rendszert választott a Cervélójára. Nem véletlenül, amikor az eső és murva egyszerre támad, a megbízhatóság többet ér, mint az elméleti áttételi finomság.

Egytányér országúton?

A kérdés adja magát: van-e helye az 1x rendszernek az országútin?

A válasz attól függ, hol és hogyan használod.

Az XPLR egyik legnagyobb előnye a brutális áttételtartomány és az egyszerűség. Kevesebb alkatrész, kevesebb hibalehetőség, nagyobb lánctartás. Klasszikusokra, rossz utakra, vegyes terepre szinte adja magát.

Ugyanakkor a hagyományos 2x rendszer még mindig verhetetlen ott, ahol a tempó magas és az út kevésbé rá. Pl a gyors mezőnyversenyek, a hosszú hegyi menetek, vagy amikor minden watt számít, és finoman kell lépkedni az áttételek között.

Nem csak a profik játéka

Ami külön jó hír, hogy az XPLR nem marad a WorldTour kiváltsága. A 13 sebességes, 10–46-os áttételtartomány nemcsak a RED, hanem a Force és Rival szinteken is elérhető, így egyre több bringás számára válik opcióvá, feltéve, hogy a váz kompatibilis az UDH szabvánnyal.

Forrás: SRAM

Milyen bringával lehet a Cape Epicen dobogóra állni? – A Wilier Urta Max SLR-rel biztosan

Az Absa Cape Epic mindig jó lakmuszpapír, itt nem lehet elrejteni semmit. Sem a formát, sem a technikát. A Wilier-Vittoria MTB Factory Team ismét összetett második lett, melyben nagy szerepe volt a csapat kerékpárjainak, a Wilier Urta Max SLR-nek, amik komolyabb technikai probléma nélkül tűrték az egy hetes verseny megpróbáltatásait.

Az a bringa, ami végig bírja

A Wilier Urta Max SLR nem egy újabb XC fully a sok közül, legalábbis az Epic után ezt elég nehéz lenne állítani. Nyolc nap alatt olyan terhelést kapott, ami sok bringának már az első két szakaszon sok lenne, por, sár, kövek, hosszú mászások és technikás lejtők, minden egyben.

És ami igazán beszédes, hogy egyetlen komoly technikai probléma nélkül ment végig a versenyen. Ez nem hangzik látványosan, de az Epicen ez fél siker. Amikor a hetedik napon már minden rezdülés idegesít, és a koncentráció is fogy, akkor az a bringa jó, ami nem kérdez vissza. Az Urta Max SLR pontosan ilyen volt, tette a dolgát.

Riders during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic

 

Versenytempóra hangolva

A karaktere inkább „race”, mint „comfort”. Mászásokon kifejezetten élénk, jól reagál a megindulásokra, ami egy ilyen páros versenyen kulcsfontosságú. Ha menni kell, azonnal ott van. Lefelé viszont nem ideges. Stabil, kiszámítható, nem akar többet mutatni, mint ami. A Cape Epic végén már nem az nyer, aki a legmerészebb, hanem aki még képes hibamentesen lejönni.

Itt jön ki igazán az a finom egyensúly, amit az XC bringákon nehéz eltalálni, könnyű és gyors, és lejtőkön sem jön zavarba.

Luca BRAIDOT and Simone AVONDETTO chasing during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

Nem csak papíron működik

A legtöbb bringa jól néz ki a specifikációs listában. Az Wilier Urta Max SLR viszont azt mutatta meg, hogy versenyhelyzetben mit tud. Nem egy steril tesztpályán, hanem a világ egyik legkeményebb többnapos MTB versenyén. Ez az a különbség, amit nem lehet marketinggel pótolni.

A csapat és a gép

Persze a Wilier-Vittoria MTB Factory Team teljesítménye sem elhanyagolható, sőt. A királyszakasz-győzelem és az összetett második hely mögött komoly forma és taktika van. De a Cape Epicen ez mindig közös történet. Ha a bringa nem működik, nincs eredmény. Itt viszont látszott, hogy a rendszer egyben van, versenyző és technika ugyanabba az irányba dolgozik.

Simone AVONDETTO and Luca BRAIDOT win stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

Ami megmarad

Az idei Absa Cape Epic után nem csak egy újabb dobogós hely maradt meg a Wilier-Vittoria neve mellett. Hanem egy elég erős bizonyíték arra, hogy az Urta Max SLR nemcsak egy gyors XC bringa, hanem egy olyan gép, ami extrém körülmények között is működik. És sokszor pontosan ennyi a különbség egy jó és egy igazán versenyképes bringa között.

Wilier Urta Max SLR specifikáció:

Váz:Wilier Triestina URTA SLR
Villa: FOX 34 Factory Kashima
Rugóstag FOX Float SL Factory Kashima
Kormány: URTA Max Bar
Nyeregcső: FOX Factory SL Kashima
Kerékszett: Miche K1 RD
Kormánycsapágy: ACROS Cuscinetti Ceramic Speed
Váltókar: Shimano XTR
Fék: Shimano XTR
Féktárcsák: Shimano XTR
Váltó: Shimano XTR
Hajtómű: Shimano XTR
Középcsapágy: Shimano XTR
Lánckeréksor: Shimano XTR
Lánc: Shimano XTR
Gumi: Vittoria Mezcal / Barzo / Terreno
Nyereg: Prologo Rail Carbon 3
Kulacstartó: Elite Prism
Pedál: Shimano XTR

Cape Epic: sár és eső – Az éllovasok domináltak a királyetapon

Rekord számú programmal indul az idei bécsi városi túrasorozat

2026 gibt es ein Rekordprogramm mit über 120 kostenlosen Spaziergängen und Radtouren.

2026 áprilisában ismét elindul a nagy népszerűségnek örvendő „Gemma Zukunft” programsorozat Bécsben: több mint 120 ingyenes városi séta és kerékpáros túra várja az érdeklődőket egészen október végéig. A program célja, hogy a résztvevők új szemszögből fedezhessék fel a várost, miközben közvetlen betekintést kapnak a városfejlesztés aktuális folyamataiba és jövőbeli terveibe.

©  Stadt Wien/Luiza Puiu

Immáron ötödik alkalommal rendezik meg az osztrák fővárosban a „Gemma Zukunft” programsorozatot, amely ingyenes vezetett sétákkal és kerékpáros túrákkal kínál lehetőséget arra, hogy az érdeklődők új nézőpontból ismerjék meg Bécset. Az egyes programok alkalmával a sétálni és biciklizni vágyók személyesen tapasztalják meg, hogyan épül, alakul és fejlődik a város. A vezetett séták és kerékpáros programok során lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők megismerjék többek között a bécsi klímaalkalmazkodás, a közlekedésfejlesztés és a fenntartható várostervezés konkrét példáit. A túrák az általános tájékoztatás mellett, párbeszédre is lehetőséget adnak: az érdeklődők kérdéseikre első kézből kaphatnak választ, hiszen a sétákat a Bécsi Városháza városfejlesztési szakértői és külső szakemberek vezetik. Így a túrázók nemcsak jobban megérthetik a várost érintő fejlesztéseket, hanem bennfentes információkhoz is juthatnak kötetlen beszélgetések során.

©  Stadt Wien/Luiza Puiu

A 2026-os programkínálat számos eddig népszerűen fogadott eseményt és izgalmas újdonságot egyaránt tartalmaz. Az egyik legegyedibb a „Bécs egy nap alatt” túra, amely reggel a Naschmarkttól indul, és mintegy 12 órás gyaloglás után Simmeringben, Bécs 11. kerületében ér véget. Szintén kiemelt program az Otto Wagner Areal bejárása, ahol a résztvevők betekintést nyerhetnek a történelmi terület jövőbeli átalakításába. A kerékpáros túrák közül külön figyelmet érdemel a nyugat-bécsi fejlesztéseket bemutató útvonal, amely a városi kerékpáros infrastruktúra legújabb elemeit ismerteti. A programban szerepelnek tematikus séták is, újdonságként például a „Von Gender Planning zur Caring City” túra a Sonnwendviertelben, ahol a résztvevők megismerhetik, hogyan építették be a 20 éve indult városfejlesztési tervek során a gender planning szempontjait is, és milyen konkrét intézkedésekkel alakítottak ki vasútállomás környéket a „caring city” elveinek megfelelően – például közterületek átalakításával, biztonságos sétáló- és kerékpárutak kialakításával, valamint lakó- és zöldterületek fejlesztésével –, így biztosítva a lakhatás minőségét, a közbiztonságot és az életminőséget. A korábbi évek népszerű programjai közül több is visszatér, például a bécsi kikötő logisztikai működését bemutató túra, a Kabelwerk negyed felfedezése vagy a fenntartható városfejlesztés mintaprojektjeként ismert Biotope City bejárása.

Az átlagosan másfél órás túrák minden érdeklődő számára nyitottak, előzetes tudás nem szükséges. A részvétel ingyenes, azonban a korlátozott létszám miatt előzetes regisztráció szükséges.

A programsorozat így egyszerre kínál mozgási lehetőséget, városismeretet és szórakozást – nem csoda, hogy tavaly is több mint kétezer résztvevőt vonzott.

Képaláírás:

©  Stadt Wien/Luiza Puiu

Tomac ’98 Special ’02 – A szárnyaló sas

„There I was on a July morning
Looking for love
And with the strength of a new day dawning
And the beautiful sun”

– énekelte David Byron, az Uriah Heap énekese az 1971-es dalban.
Hasonló gondolatok jártak fejemben is azon a fülledt júliusi reggelen, mikor a 2002-es Tomac ’98 Special-t avattam fel.

Pár éve már mountain bike-oztam, mikor a 90-es évek első felében egy svájci üzletből kaptam egy menő, fényképpel nyomott pólót, amin egy elszánt tekintetű mountain bike versenyző volt, aki egy sasos sisakban tekert. Jó pár év eltelt, mire megtudtam, ő John Tomac, a mountain bike történetének egyik legsokoldalúbb versenyzője, akit sokan minden idők legjobbjának tartanak. Később, jó pár Mountain Bike Action Hungary-t kiolvasva, már persze tudtam, hogy egyedi Troy Lee Designs festésű Bell sisakjáról egyértelműen azonosítható.

Valahogy ilyen lassan esett le az is, hogy ezt a Tomac montit meg kell vennem. 2019 nyár végén láttam meg a legnagyobb magyarországi használt kerékpáros bolt oldalán. Több héten át csak nézegettem, olvasgattam utána. A híres Tomac 204 DH gép lebegett egyre a szemem előtt, ahogy élőben csodáltam egy olasz boltban. Na ez nem az, de mégiscsak egy Tomac. Sok infót nem találtam róla.

A Tomac Bicycles-t John Tomac többszörös cross-country és downhill bajnok, a 90-es évek ikonja alapította 1998-ban a Manitou atyjával, Doug Bradburyvel. Kis szériában gyártottak kerékpárokat, Doug tervei alapján.

A ’98 Special piros-fehér színe túl egyszerűnek tűnt, felszereltsége sem volt a legjobb, ráadásul akkor már 55 gépem volt, soknak tűnt. Azóta persze tudom, hogy a szükséges kerékpárok száma mindig „n+1”, ahol „n” mindig a meglévő kerékpárok számát jelenti (jelenleg 108db). Végül megegyeztünk és pár nap múlva meg is érkezett a gép.

De miért is döntöttem végül így?
Több okból kifolyólag:
John Tomac neve valahogy mindig ott volt a tudatomban, ráadásul egyik kedvenc márkám, a Mongoose versenyzője volt, a vázat pedig Doug Bradbury, a Manitou felfüggesztések legendás atyja tervezte. A CNC-zett részletek már a képeken is feltűntek, a Manitou Black pedig úgyis kellett volna a kollekciómba.

Mint minden használt kerékpár, ez a gép is átesett a sokak által már ismert, agyelborítós felújítási programomon. Darabokra szedést követő teljes tisztítás, fertőtlenítés, majd egy átpihent, szabad ég alatt töltött éjszaka utáni harmatos reggelt követő végső fényesítő kezelés után összeraktam minden alkatrészt, majd mérlegelés után megkezdődött az újjáépítés.

Ez olvasva gyors folyamatnak tűnik, de a többi, folyamatban lévő projekt miatt elhúzódott 4 hónapon át. 2020 februárjára már majdnem elkészült a gép. Ekkor az egyik legalapabb alkatrész, az Avid BB5-ös mechanikus tárcsafék okozta a leghosszabb fennakadást, ugyanis az egyik egyedi méretű és formájú bowdenház akasztó elgurult szerelés közben és feltehetően egy párhuzamos világba teleportált. Vártam a random csodát, hogy amikor teljesen mással foglalkozok, hirtelen a szemem elé kerül, de ez a csoda azóta sem történt meg. Szóval a megmaradt egy szent akasztót elvittem a helyi mesterhez, hogy ugyan esztergáljon már nekem egyet.

A kb. 10 perces műveletet több hónapos ráhangolódás előzte meg, míg végül elkallódott az alkatrész és soha többet nem találtam. Akkoriban még nem lehetett könnyen beszerezni hasonló alkatrészt, így a hirdetéseket nézegettem, hátha lesz valakinek egy másik tárcsaféke. Végül 2025 júniusában sikerült a messzi Ázsiából beszereznem két ugyanolyat, csak fekete változatban. Rögtön neki is láttam a végső szerelési fázisnak, aminek végén a bowdenvégeket lezáró kupakok kerülnek fel a gépre, a szerelés megkoronázásaként.

Felszereltsége alapján a Tomac ’98 Special egy alsó-középkategóriás mountain bike volt, olcsóbb alkatrészekkel, belépő Fox rugóstaggal, béna mechanikus tárcsafékkel, viszont egy felső kategóriás Manitou Black Comp teleszkóppal. Észrevehetően azt szerette volna Doug és John, ha megfizethető áron marad a kerékpár és így több rider számára teszik elérhetővé a márka kisszériás gépeit. A korabeli kb. 2.000 $ körüli ár, mai áron kb. 1.250.000 Ft lenne + adók és vámok.

A ’98 Special nevét John Tomac 1998-as visszavonulásáról, illetve a márka születési évéről kapta. A Doug Bradbury által tervezett, alumínium váz jellegzetessége a széles, négyszög keresztmetszetű tám- és láncvilla, valamint a CNC-zett papucsok, lánc- és támvillavégek, valamint a nagyon szépen kialakított yoke. A himbakar is CNC eljárással készült és nagyon szép, íves darab, némi kontrasztot ad a szögletes, gépies formáknak. A fő háromszög változó falvastagságú csövei kellő merevséget adnak a 98 mm rugóút, lejtőkön való kihasználásához. Az ipari csapágyas fő forgáspontot a középrész fölé és elé pozícionálták, ez minimalizálta a pedálozás közbeni bemozdulást.

Az agresszív geometria és a könnyű szerkezet miatt cc-re, mászáshoz is tökéletes. A 2101 grammos váz 2002-ben elég jónak számított. A jóval drágább Klein Adept vázszett több, mint 250 grammal nehezebb volt nála.
A 290 grammos alap Fox Float rugóstagon csak a légnyomást lehet állítani, viszont ha jól be van lőve, csodásan működik.

A felső kategóriás, sokszor bizonyított TPC+ olajcsillapításos rendszert alkalmazó Manitou Black Comp teleszkóp útja 80 és 100 mm közt választható. Ezen kívül a rugóelőfeszítés (Preload) és a visszaút-csilllapítás (Rebound Damping) is állítható rajta. Sajnos a korabeli Manitoukra jellemző matricázási gondok erre is jellemzőek. A 3D műanyag Black felirat könnyen leesett a telóról, a többi matrica is elég sérülékeny. De minden más még mindig szuperül teszi a dolgát.

A hajtáslánc a tuning alkatrészeiről híressé vált Race Face Prodigy XC hajtókarából és Shimano Deore, Deore LX alkatrészekből tevődött össze. Bár a katalógus szerint Deore LX járt volna hozzá, ez a példány érintetlennek tűnt a sima Deore karokkal is, így a hitelesség kedvéért ezeket tartottam meg.
A kerekekkel is hasonló volt a helyzet. Gyári Sun Rims Tomac DS-2 XC-k helyett Mavic X223 Disc felnikkel jött a gép.

A fékrendszeren érezhető a legjobban a spórolás. 2002-ben már árulták a Deore tárcsafékeket a nagyon ritka, küllőperem nélküli agyakkal. Mennyivel ütősebb lenne a gép ezekkel… Viszont az Avid fékkarok a mechanikus féktestekkel működnek. Nem hidraulikus, nehezebb a beállítás, mivel csak az egyik oldali fékpofa mozog, emiatt hosszabb, erősebb fékezéskor már súrlódik is a féktárcsa a fékpofához, de teszik a dolgukat.

A kiegészítők mind Tomac logósak, külön elismerés illeti a Tomac logóval hímzett nyerget. A kormánycsapágy is egy nevesebb darab, a Cane Creek C2-ese.
Újjáépítéshez egy korhű, piros-fekete Lizard Skins MOAB markolatot használtam. Régóta megvolt és végre lett egy gép, amihez színben is passzol.

A változatos felszereltség és leginkább az alap rugóstag miatt nagyon kíváncsi voltam, milyen menet közben.

A felavatás a kb. 20 km-es „házi tesztpályán” történik. Aszfalt, sóderes, nyomvályúkkal izgalmasított földút, szántóföld, erdei trail, uphill és enyhe downhill is része a próbaútnak.
Alapból van egy fílingje a hajnali tekeréseknek, főleg nyáron, amikor mindenféle illatot hoz a szél. A városban még csend, alig van mozgás, csapathatjuk neki. A külterületre érve jobban látni a hajnali derengést, az egyre közeledő napfelkelte folyamatosan változtatja a környezet színét. Ilyenkor alapból nagyobb tempóra kapcsolok, amit a Tomac-kel játszi könnyedséggel tudtam megtenni. Nagyon gyorsul a gép. Betapad, eleje elemelkedik picit, mint egy ’71-es Cuda drag race közben. Szinte olyan, mintha merevfarú lenne. A pogózásra figyeltem, de nem volt érezhető. Gondoltam na majd a sóderes emelkedőn adok neki.

A kb. 3 km aszfalt bemelegítés után jött a helyi „1. kategóriás emelkedő” kemény 100 m hosszával, majd át a technikás, kátyús, nyomvályús, nagy köves szétbomlott aszfaltos szakasz után éles ballal ráfordultam a kilátóhoz vezető, keréknyomos, homokos, sóderes, tüskés, belógó ágak simogatásával biztató emelkedőre. Ez a szakasz mindig örök harc az elemekkel és az idővel. A cél, hogy a csúcson én legyek előbb, megelőzve a felkelő nap első sugarait.
Az 595 grammos külsőknek hála kicsi maradt a gördülő tömeg, de azért a sóderes, homokos részen csúszkáltak, kifaroltak.

A napfelkeltés, feltámadós fotózást követően indulás tovább, be a helyi dzsungelbe, ahol kígyók és pókok helyett akáctüskék, vadrózsák támadnak az emberre. Ráadásul a gép gyors, akár névadója. Kell a reflex és a jó manőverezhetőség. Mind meg van. S-kanyarok követik egymást, buszmegálló, újra S, enyhe mászás, közben lehet elmélkedni, melyik kerékjáratban ver össze kevesebb belógó ág. A helyi őzek meg csak reggeliznek röhögve a szántóföldön.

Aztán kiérek a leharcolt aszfaltosra, mászós, Strava szakasz kezdődik, de én rögtön le is fordulok az első elágazásnál, be az egyik legjobb helyi trailhez, ahol majdnem egy kilométer erdei szakasz vár. Ez a fantáziadús, egyben irónikus „Új erdő” elnevezést kapja, ami mindig más arcát mutatja. A gép itt is jól teljesít, hiába a semislick külsők, tökéletesen nyomban marad. A Fox rugóstag szintén nagyon jól teljesít, a légnyomást pont jól eltaláltam, még a lejtő vége után következő erős, meredek jobbost is teljes összenyomódás nélkül letudja. Majd jön egy hosszú, szélesebb, gyors szakasz, ahol nagy tempónál is tesztelhetem a felfüggesztést. A kb. 2 km-es csapatás után, kiérve az erdővel körülvett szántóra ismét előkerül a nap. Megállok, megcsodálom a gépet és elismerően elmosolyodok.

Ez a Tomac tudja, amit kell. A rugóstag okozta a legnagyobb meglepetést. Ahhoz képest, milyen egyszerű, nagyon jól és szinte elsőre össze tudtam hangolni a teleszkóppal. A göröngyös, buckás terepen is olyan volt, mintha valami varázsszőnyegen lebegnék. A váz nagyon rendben van, szépek a részletek, jó az összkép, sportos a geometria, szépek a feliratok és a logók. A támvilla kialakítása miatt néha útban van a lábnak, de ez is megszokás kérdése csak.

A hajtás, váltás, fékezés rendben volt, bár a fékeket amint tudom, lecserélem korabeli Deore tárcsafékekre.
Az IRC Mythos XC SemiSlick külsők meglepően jól kontrollálhatóak száraz, kemény, gyökeres terepen is. A Manitou Black 100 mm-es útja és a hátsó rugóstag összehangolt mozgása stabilan az úton tartotta a gépet.

Bár a 2002-es technika nem rendelkezik a mai modern platformos csillapításokkal, a Tomac mégis meglepően hatékonyan falta a szintkülönbséget.

A Tomac ’98 Special a hegyikerékpározás egyik legnagyobb legendája, John Tomac neve alatt fémjelzett márka aranykorából származik. Ez a kerékpár nem csupán egy gép volt a sok közül, hanem a technológiai innováció és a versenyzői tapasztalat találkozása egy olyan korszakban, amikor az össztelós gépek még keresték az utat a hatékonyság és a megbízhatóság között.

A Tomac ’98 Special nem a legdrágább vagy legkönnyebb gép a gyűjteményemben, de azon a júliusi reggelen bebizonyította, hogy 23 év után is képes arra, amire született: mosolyt csalni a rider arcára.

Ha szeretnéd, hogy a Te arcodra is mosoly kerüljön, gyere el május végén a „Moutain&Bike Kiállítás Pilis” (ejtsd: Montendbájk) rendezvényre, ahol a Tomac mellett többek közt Cannondale, Klein, Mongoose, Reflex, Trek, és Yeti kerékpárokat is láthatsz.
Ha elérzékenyülős típus vagy, hozzál zsebkendőt is. Kelleni fog.

Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/

Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596

Történelmi győzelem a Cape Epicen: Beersék hátrányból fordítottak, Lill végre felért a csúcsra

LEADER JERSEYS during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic PLEASE ENSURE THE APPROPRIATE CREDIT IS GIVEN TO THE PHOTOGRAPHER AND ABSA CAPE EPIC

Az Absa Cape Epic 2026-os kiadása pontosan azt a drámát hozta, ami miatt ez a verseny legendává vált. Az utolsó szakasz előtt mindössze 13 másodperc különbség volt az összetett élén, a finálé pedig nemcsak izgalmat, hanem történelmet is hozott: a Matt Beers – Tristan Nortje páros lett az első tisztán afrikai csapat, amely megnyerte a Cape Epicet. A nőknél közben Candice Lill hosszú évek után végre felért a csúcsra, Alessandra Keller oldalán domináns teljesítménnyel.

LEADER JERSEYS during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

13 másodpercből történelem

A zárónap előtt az olasz Luca Braidot és Simone Avondetto még vezették az összetettet, de a lendület már egyértelműen a dél-afrikaiaknál volt. A kérdés az volt, hogy ki bírja jobban a végét? A válasz már az első emelkedőn körvonalazódott. Beersék azonnal támadtak, és a Saaltjie mászásán már fél percet adtak az olaszoknak. A helyi közönség szinte tolta őket előre, miközben a sárga trikósoknál egyre inkább látszott a fáradtság.

A különbség a szakasz első felében két percre nőtt, és úgy tűnt, eldőlt a verseny.

Cape Epic: 13 másodpercre csökkent az előny az első és a második helyezett között – mindent eldönt a zárónap

Bukás és visszatérés

A Cape Epic azonban ritkán enged egyszerű történeteket. A szakasz felénél Nortje egy technikás részen beakadt egy fába, átbukott a kormányon, és komolyan megütötte magát.

„Tudtam, hogy nagyot estem” – mondta később. „A könyököm és a lábam is megsérült, gyakorlatilag el is zsibbadt, alig tudtam tekerni.”

Innen kezdődött az igazi verseny.

Luca BRAIDOT and Simone AVONDETTO chasing during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

Miközben Sam Gaze és Luca Schwarzbauer (Canyon) a szakaszgyőzelemért mentek elöl, Beers minden erejével segítette társát, tolta, motiválta, és próbálta egyben tartani az előnyt.

„Ezért van ez a tetoválás a karomon: Never give up” – utalt Nortje a karján lévő feliratra. „Sok balszerencsénk volt a héten, de végig hittünk benne.”

Közben az olaszok új erőre kaptak, és az utolsó 10 kilométerre már 40 másodpercre zárkóztak fel. A verseny újra nyitottá vált.

Matt Beers pushes Tristan Nortje during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

A végjáték, amikor már nem a lábak döntenek

Az utolsó kilométereken már nem a wattok számítottak, hanem az, ki tudja jobban elviselni a fájdalmat. A sérült Nortje és a tapasztalt Beers végül kitartott, és harmadikként értek célba, ami épp elég volt ahhoz, hogy összetettben megőrizzék az előnyüket.

Az olaszok negyedikként futottak be, így a dél-afrikai páros 1:04 perces előnnyel megnyerte a versenyt.

„Ennél nagyobb dolgot nem lehet elérni” – mondta meghatottan Nortje. „Rengeteg áldozat van mögötte, a családom, a csapat… ma értük is mentem. Ez nagyon különleges.”

Beers ezzel már négyszeres győztes, és egy lépésre került a rekordtól.

„Ez azért különleges, mert azt vittük véghez, amit sok dél-afrikai próbált már előttünk” – mondta. „Tristan egész héten elképesztően ment, és ma is megmutatta, milyen karaktere van.”

Matt Beers and Tristan Nortje during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

Női verseny: dominancia ez egész verseny során

A nőknél az utolsó nap már nem hozott meglepetést. Candice Lill és Alessandra Keller hetedik szakaszgyőzelmüket szerezték meg a nyolcból, és magabiztosan húzták be az összetettet. A verseny sorsa gyakorlatilag már korábban eldőlt, miután Greta Seiwald betegsége miatt kiesett, így Kate Courtney egyedül maradt.

SYMBTECH.NET during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

Lill számára ez a siker különösen sokat jelent:

„Hosszú út vezetett idáig” – mondta a dél-afrikai bajnok. „Néha át kell menni a nehéz időszakokon, hogy eljuss oda, ahol most vagyok. Ettől még értékesebb ez a győzelem.”

THÖMUS MAXON SABI SABI during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

Keller sem rejtette véka alá az érzéseit:

„Ez kicsit olyan, mint egy világkupa-sorozat megnyerése, mert nyolc napon át kell kiegyensúlyozottnak lenni. És itt csapatként éred el – ez különlegessé teszi.”

ALL JERSEYS during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

Cape Epic, amiért szeretjük

A 2026-os Cape Epic mindent megmutatott, amiért ezt a versenyt a világ egyik legkeményebbjeként tartják számon: taktika, összeomlás, visszatérés és végül egy történelmi győzelem.

TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO during stage 7 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 22nd of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

EREDMÉNYEK

 Elit férfi 7. szakasz

  1. CANYON Luca SCHWARZBAUER & Sam GAZE (2:19.54)
  2. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO 2 Marco Joubert & Travis STEDMAN (2:20.58 | +1:04)
  3. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO: Matt BEERS & Tristan NORTJE (2:21.02 | +1:08)
  4. WILIER-VITTORIA: Luca BRAIDOT & Simone AVONDETTO (2:22.20 | +2:26)
  5. KLIMATIZA ORBEA: David VALERO SERRANO & Marc STUTZMANN (2:23.00 | +3:06)

Elit férfi összetett

  1. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO: Matthew BEERS & Tristan NORTJE (26:55.51)
  2. WILIER-VITTORIA: Luca BRAIDOT & Simone AVONDETTO (26:56.56 | +1:04)
  3. CANYON:Luca SCHWARZBAUER & Sam GAZE (26:59.25 | +3:33)
  4. KLIMATIZA ORBEA: David VALERO SERRANO & Marc STUTZMANN (27:07.59 | +12:08)
  5. BUFF-BH Wout ALLEMAN & Martin STOSEK (27:14.51 | +19:00)

Elit női 7. szakasz

  1. THÖMUS MAXON SABI SABI: Candice LILL & Alessandra KELLER (2:48.27)
  2. MASSI ISB SPORT Monica CALEDERON & Tessa KORTEKAAS (2:50.54 | +2:27)
  3. CHEMCHAMP HONEYCOMB Hayley PREEN & Hayley SMITH (2:52.59 | +4:32)
  4. SYMBTECH.NET Margot MOSCHETTI Claudia PERETTI  (2:54.18 | +5:51)
  5. TORPADO FSA KENDA Katazina SOSNA-PINELE & Giorgia MARCHET (2:56.46 | +8:19)

Elit női összetett

  1. THÖMUS MAXON SABI SABI: Candice LILL & Alessandra KELLER (24:32.38)
  2. CHEMCHAMP HONEYCOMB: Hayley PREEN & Haley SMITH (25:25.36 | +52:58)
  3. TORPADO FSA KENDA Katazina SOSNA-PINELE & Giorgia MARCHET (25:41.37 | +1:08.59)
  4. SYMBTECH.NET Margot MOSCHETTI Claudia PERETTI  (25:46.17 | 1:13.39)
  5. MASSI ISB SPORT Monica CALEDERON & Tessa KORTEKAAS (25:55.56 | +1:23.18

Cape Epic: 13 másodpercre csökkent az előny az első és a második helyezett között – mindent eldönt a zárónap

Riders during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic PLEASE ENSURE THE APPROPRIATE CREDIT IS GIVEN TO THE PHOTOGRAPHER AND ABSA CAPE EPIC

Az Absa Cape Epic utolsó előtti szakasza pontosan azt hozta, amit egy többnapos világklasszis versenytől várunk, teljes újrarendeződést az összetett élén és egy mindent eldöntő finálé ígéretét. A stellenboschi etapon a hazai Matt Beers – Tristan Nortje páros óriásit ment, és 1 perc 37 másodpercet hozott az addig stabilan vezető olaszokon. Az eredmény? Az összetett különbség 13 másodperc. Egy Cape Epicen ez gyakorlatilag semmi.

Riders during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic

Beersék visszajöttek a játékba

A 76 kilométeres, de brutális, 2450 méter szintet tartalmazó szakasz már profiljával is jelezte, itt még történhetnek dolgok. A pálya ugyan kevésbé volt technikás, mint a hét korábbi napjain, de a tempó ettől még nem lett kisebb – sőt.

A szakaszt végül a Wout Alleman – Martin Stosek (Buff-BH) duó nyerte, akik a hét eleji technikai problémák után most megmutatták, hogy bőven van bennük erő.

„Hihetetlen élmény volt, a nézők végig üvöltöttek mellettünk” – mondta Alleman. „Szerettük volna megmutatni, hogy a balszerencse ellenére is jó formában vagyunk.”

A nap igazi nyertesei azonban nem ők voltak, hanem a második helyen célba érő Beers és Nortje. A dél-afrikai páros a szakasz végén, a The Doctor emelkedőn indított támadást, és látványosan közeledni kezdett az élmezőnyhöz.

Bajban az olasz páros

A királyetap után még úgy tűnt, Luca Braidot és Simone Avondetto kézben tartják a versenyt. Az utolsó előtti napon viszont először látszott rajtuk a fáradtság. Különösen Braidot szenvedett a végjátékban, amit a riválisok azonnal kihasználtak. Beersék támadása után az olasz páros nem tudta tartani a tempót, és végül csak az ötödik helyen értek célba, ez volt az első alkalom a héten, hogy lecsúsztak a dobogóról.

„Kemény nap volt, Luca a végén már a határon ment” – mondta Avondetto. „De még mindig harcban vagyunk a sárga trikóért. A 13 másodperc semmi, de jobb elöl lenni, mint üldözni.”

A számok azonban most már nem az olaszok mellett szólnak – a lendület egyértelműen a dél-afrikaiaknál van.

Matt Beers and Tristan Nortje during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

Szenvedés mindkét oldalon

A történethez hozzátartozik, hogy ez nem egy sima „erőből visszajöttek” sztori volt. Mindkét páros küzdött.

„Láttuk, hogy Luca szenved, de Tristan sem volt jól az elején” – mondta Beers. „Kemény srác, nem adja fel. Tudtam, hogy vissza fog jönni, még ha kicsit tovább is tartott.”

Nortje sem kertelt: „Ez az én rossz napom volt. Luca és köztem az volt a kérdés, ki szenved jobban. De hittem benne, hogy vissza tudok jönni, és nem akartam én lenni az, aki előbb feladja.”

Ez a fajta mentális párharc az, ami igazán eldönti az ilyen versenyeket.

SANI2C EFFICIENT INFINITI during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

A női versenyen betegség döntött

A nőknél drámai fordulat történt még a rajt után: Greta Seiwald láz miatt feladni kényszerült a versenyt, így Kate Courtney egyedül teljesítette a szakaszt. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a második hely sorsa is.

Az élen viszont nem változott semmi: Candice Lill és Alessandra Keller (Thömus Maxon Sabi Sabi) újabb, immár ötödik szakaszgyőzelmüket szerezték meg.

„Nagyon sajnáltuk Gretát, senki nem szeret így előnyt szerezni” – mondta Lill. „Egész héten jó volt velük versenyezni. Ma viszont egy kifejezetten jó napunk volt, élveztem, hogy Alessandra mögött mehetek a lejtőkön – sokat tanulok tőle.”

A második helyre a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Hayley Preen és Haley Smith (Chemchamp Honeycomb) lépett elő.

„Én így szeretek versenyezni: hátulról építkezve, napról napra előrébb jönni” – mondta Preen. „De még nem ünneplünk, amíg nincs vége.”

THÖMUS MAXON SABI SABI during stage 6 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Stellenbosch to
Stellenbosch on the 21st of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

Minden a zárónapon dől el

A képlet egyszerű: 58 kilométer, 2150 méter szintemelkedés, és mindössze 13 másodperc különbség az összetett élén. A Luca Braidot – Simone Avondetto páros még vezet, de a Matt Beers – Tristan Nortje duó lendületben érkezik a fináléra.

Egy biztos, ilyen helyzetben nincs taktikázás. Itt már csak egy dolog számít, ki bírja jobban a végét.

Cape Epic: sár és eső – Az éllovasok domináltak a királyetapon

EREDMÉNYEK

Elit férfi 6. szakasz

  1. BUFF-BH Wout ALLEMAN & Martin STOSEK (3:13.49)
  2. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO: Matt BEERS & Tristan NORTJE (3:14.08 | +18)
  3. CANYON Luca SCHWARZBAUER & Sam GAZE (3:14.20 | +30)
  4. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO 2 Marco Joubert & Travis STEDMAN (3:15.36 | +1:46)
  5. WILIER-VITTORIA: Luca BRAIDOT & Simone AVONDETTO (3:15.44 | +1:55)

 

Elit férfi összetett

  1. WILIER-VITTORIA: Luca BRAIDOT & Simone AVONDETTO (24:34.35)
  2. TOYOTA SPECIALIZED IMBUKO: Matthew BEERS & Tristan NORTJE (24:34.48 | +13)
  3. CANYON:Luca SCHWARZBAUER & Sam GAZE (24:39.31 | +4:55)
  4. KLIMATIZA ORBEA: David VALERO SERRANO & Marc STUTZMANN (24:44.39 | +10:03)
  5. BUFF-BH Wout ALLEMAN & Martin STOSEK (24:48.14 | +13:38)

 

Elit női 6. szakasz

  1. THÖMUS MAXON SABI SABI: Candice LILL & Alessandra KELLER (2:56.08)
  2. SYMBTECH.NET Margot MOSCHETTI Claudia PERETTI (2:58.55 | +2:47)
  3. CHEMCHAMP HONEYCOMB Hayley PREEN & Hayley SMITH (3:01.09 | +5:01)
  4. MASSI ISB SPORT Monica CALEDERON & Tessa KORTEKAAS (3:01.52 | +5:44)
  5. TORPADO FSA KENDA Katazina SOSNA-PINELE & Giorgia MARCHET (3:05.43 | +9:35)

 

Elit női összetett

  1. THÖMUS MAXON SABI SABI: Candice LILL & Alessandra KELLER (21:44.11)
  2. CHEMCHAMP HONEYCOMB: Hayley PREEN & Haley SMITH (22:32.36 | +48:25)
  3. TORPADO FSA KENDA Katazina SOSNA-PINELE & Giorgia MARCHET (22:44.50 | +1:00.39)
  4. SYMBTECH.NET Margot MOSCHETTI Claudia PERETTI  (22:51.59 | 1:07.48)
  5. MASSI ISB SPORT Monica CALEDERON & Tessa KORTEKAAS (23:05.01 | +1:20.50)

 

BlackHeart Road Plus – egy bringa, ami nem kérdez rá, milyen úton akarsz menni

Az országúti és a gravel kategóriák közötti határ az elmúlt években látványosan elmosódott. Egyre több bringás szeretne gyors aszfaltos tempót, de nem akar visszafordulni, ha az út kavicsosra vált. A kaliforniai BlackHeart Bike Co. erre a valós használatra reagál az új Road Plus modellel, amely titán és alumínium változatban is elérhető.

BlackHeart Road Plus Ti Gravel

A koncepció lényege egyszerű: a modern országúti bringák integrált, aerodinamikus formavilágát kombinálni az allroad gépek nagy gumiférőhelyével és sokoldalúságával. Az eredmény egy olyan kerékpár, amely kerékszettől függően lehet gyors országúti bringa vagy akár gravel versenygép.

BlackHeart Road Plus Ti országúti

A kulcs a 700×42 mm-es gumiférőhely. A BlackHeart szerint ezzel a bringa gyakorlatilag egy kerékcserével átváltozik: keskeny gumikkal aerós, hosszú napokra való országúti gép, szélesebbekkel pedig gravel utakat faló allroad bringa.

Road Plus Ti – modern titán, 3D-nyomtatott elemekkel

A Road Plus Ti a márka titán országútijának, a Road Ti modellnek a testvérmodellje. A bringa megtartja a modern, integrált és aerodinamikus dizájnt, miközben átveszi a klasszikus Allroad Ti sokoldalúságát és nagyobb gumiférőhelyét.

A 700×42 mm-es gumiférőhely lehetővé teszi, hogy a bringa országútiból gravel versenygéppé alakuljon pusztán kerékcserével. A gyártó példája szerint egy 60-as méretű váz akár 32 mm-es országúti gumival vagy 40 mm-es téli szöges gumival is gond nélkül használható.

A modell egyik különlegessége a 3D-nyomtatott nyeregvázcső kivágás, amely lehetővé teszi, hogy sárvédő mellett is elférjen a 42 mm-es gumi. A 3D-nyomtatott technológia más pontokon is megjelenik a vázon:

  • speciális középcsapágy-ház, amely több helyet ad a hátsó fékcső belső vezetésének
  • láncvillába integrált fékcső-port, amelynek belső kialakítása megkönnyíti a kábelvezetést
  • új hátsó papucsok, integrált sárvédő- és csomagtartó rögzítési pontokkal

A váz 3/2.5-ös duplán húzott titáncsövekből készül, ami nemcsak tartósságot, hanem teljes újrahasznosíthatóságot is jelent.

Főbb jellemzők

  • 100% újrahasznosítható prémium 3/2.5 double-butted titanium csövek
  • 3D-nyomtatott részletek a jobb használhatóságért
  • levehető direct mount első váltófül
  • FSA ACR kormánycsapágy
  • T47-86 középcsapágy
  • 31,6 mm-es kerek nyeregcső
  • UDH váltófül
  • elektronikus 1× vagy 2× hajtás kompatibilitás
  • 9 méret, széles magasságtartománnyal

A vázszett (váz, ENVE villa, nyeregcső, kormánycsapágy) ára 3399 dollár, a komplett bringa pedig SRAM Force AXS XPLR szettel, wattmérővel, BlackHeart karbon kormánnyal és Hunt 40 Carbon kerekekkel érkezik.

BlackHeart Road Plus AL

Road Plus AL – az alumínium új generációja

A BlackHeart hagyományosan minden modelljét kínálja alumínium változatban is, és a Road Plus AL sem egyszerű „olcsóbb verzió”. A gyártó szerint ez a modell közvetlenül versenyez a belépőszintű karbon bringákkal.

A váz 6066-os duplán húzott alumíniumból készül, és a modern csőformák, valamint a fejlett gyártástechnológia miatt menetkomfortban és tömegben is közel kerül a karbon konkurensekhez, gyakran alacsonyabb áron.

Az alumínium másik nagy előnye a végtelen újrahasznosíthatóság. A gyártó nem is rejti véka alá a véleményét: miközben egyre több karbonváz végzi hulladékként a lerakókban, az alumínium bringák teljes mértékben újrahasznosíthatók.

A Road Plus AL szintén 700×42 mm-es gumiférőhelyet kínál, így ugyanúgy működik országúti és gravel használatnál – a karakter itt is kerékszettel változik.

Főbb jellemzők

  • prémium 6066 double-butted alumínium csövek
  • teljesen újrahasznosítható vázanyag
  • FSA ACR kormánycsapágy
  • T47-86 középcsapágy
  • 31,6 mm-es nyeregcső
  • UDH váltófül
  • elektronikus 1× vagy 2× hajtás kompatibilitás
  • 8 méret

A vázszett ára 1699 dollártól indul, a komplett bringa pedig SRAM Rival AXS XPLR szettel, BlackHeart kormánycsapággyal és Hunt 40 Carbon kerekekkel 4049 dollárért érhető el. Egyedi Cerakote festés is kérhető felárért.

Egy bringa több szerepre

A Road Plus mögött álló filozófia egyszerű: a legtöbb bringás nem kategóriákban gondolkodik, hanem utakban és élményekben. Ha egy bringa képes gyors országúti tempóra, de nem jön zavarba egy kavicsos utas kerülőtől sem, akkor valószínűleg pont azt tudja, amire a legtöbb bringásnak szüksége van. A BlackHeart Road Plus pontosan ezt a gondolatot testesíti meg: modern országúti gép, allroad szabadsággal – egyetlen kerékpárba sűrítve.

Cape Epic: sár és eső – Az éllovasok domináltak a királyetapon

Riders during stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on the 20th of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic PLEASE ENSURE THE APPROPRIATE CREDIT IS GIVEN TO THE PHOTOGRAPHER AND ABSA CAPE EPIC

A férfi és a női elit kategória összetett éllovasai is megmutatták az 5. szakaszon, hogy miért ők a legerősebb párosok a 2026-os Absa Cape Epic versenyen. A férfiaknál az olasz Luca Braidot és Simone Avondetto (Wilier-Vittoria) megszerezte első szakaszgyőzelmét, és tovább növelte előnyét az összetettben, míg a nőknél az éllovas Candice Lill és Alessandra Keller (Thömus Maxon Sabi Sabi) már negyedik szakaszsikerét ünnepelhette a héten.

Riders during stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic

A 2026-os Absa Cape Epic királyetapja idén a Greyton és Stellenbosch közötti 5. szakasz volt, amit az időjárás még inkább embert próbálóvá tett. A 134 kilométeres táv és a 2750 méter szintemelkedés önmagában is brutális kihívás, a sár és az eső viszont igazi túlélőversennyé alakította az ötödik napot.

A férfiaknál az összetett éllovas olasz páros, Luca Braidot és Simone Avondetto (Wilier-Vittoria) végre szakaszgyőzelemmel is nyomatékosította fölényét. Bár már napok óta vezették a versenyt, most először ők haladtak át elsőként a célvonalon, ráadásul éppen a legnehezebb etapon.

Photo by Sam Clark/Cape Epic

A szakasz elején a dél-afrikai Matt Beers és Tristan Nortje próbálták borítani a papírformát. Az oldalszeles részeken indított támadásuk ugyan megmozgatta az élmezőnyt, de az olaszok ezúttal is higgadtan versenyeztek, és nem hagyták, hogy kicsússzon a kezükből az irányítás.

Simone AVONDETTO and Luca BRAIDOT win stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Nick Muzik/Cape Epic

„Nagyon szerettünk volna nyerni, és jó érzés, hogy pont a királyetapon sikerült” – mondta a célban Avondetto. „Az első 40-50 kilométer nagyon nehéz volt, most már a következő két napra koncentrálunk.”

A nap során több támadás is kialakult, köztük a Luis Mejía – Keyron Fonseca duó szökése, de a döntés végül a nagy emelkedőkön és a technikás szakaszokon született meg. A Gantouw-hágó kerékpárcipelős része és a Lourensford mászása alaposan megrostálta az élbolyt, amelyből végül három csapat maradt versenyben a szakaszgyőzelemért.

Riders during stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Sam Clark/Cape Epic

A hajrá drámai fordulatot hozott, három kilométerrel a cél előtt Avondetto támadott, bukott, majd visszatért az élre, és Braidottal együtt végül sikerült leszakítaniuk a riválisaikat. A második helyen David Valero és Marc Stutzmann zártak, míg Beers és Nortje harmadikként értek célba, megőrizve ezzel második helyüket az összetettben.

„Láttuk az oldalszelet, és be is dobtunk egy nagy támadást” – értékelt Beers. „Volt egy kis pánik a mezőnyben, de reméltük, hogy jobban szétszakadunk. A végére viszont már csak túlélni próbáltunk.”

SANI2C EFFICIENT INFINITI during stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

A nőknél még egyértelműbb volt az erősorrend. Candice Lill és Alessandra Keller (Thömus Maxon Sabi Sabi) már a szakasz elején átvették az irányítást, miután riválisaik technikai problémába ütköztek. Innentől kezdve saját tempójukban haladva fokozatosan növelték előnyüket.

„Kemény szakasz volt, de nem akartunk végig csatázni” – mondta Lill. „Elöl haladva tudjuk a saját ritmusunkat menni, ez fekszik nekünk a legjobban.”

Kate COURTNEY during stage 5 of the 2026 Absa Cape Epic stage race from Greyton to Stellenbosch on
the 20th of March 2026. Photo by Michael Chiaretta/Cape Epic

A második helyen célba érő Kate Courtney és Greta Seiwald számára nehéz nap volt, különösen Seiwald küzdött sokat.

„Kate ma a hősöm volt, szó szerint feltolt minden emelkedőn. Egyszerűen nem voltak meg a lábaim” – vallotta be az olasz versenyző.

Öt szakasz után egyre inkább kirajzolódik az összkép: a férfiaknál az olaszok stabilan kézben tartják a versenyt, de még változhat a helyzet, míg a nőknél Lill és Keller előnye már komoly lélektani és időbeli fölényt jelent. A Cape Epic azonban mindig tartogat meglepetéseket, a döntéshez még két kemény nap áll a mezőny előtt.

Folytatás

Szombaton az utolsó előtti szakasz következik: a férfiakra 76 kilométer és 2460 méter szintemelkedés vár, míg a női elit mezőny 62 kilométert és 1850 métert teljesít.

Early Bird nevezés

A szervezők pénteken bejelentették, hogy a 2027-es Cape Epic early bird nevezése hétfőn nyílik meg: 16:00-kor a Full Access tagok, 17:00-kor pedig a nagyközönség számára.

Eredmények

Férfi elit – 5. szakasz:

  1. Wilier-Vittoria: Braidot / Avondetto – 5:09:51

  2. Klimatiza Orbea: Valero / Stutzmann +8 mp

  3. Toyota Specialized Imbuko: Beers / Nortje +12 mp

Férfi elit – összetett:

  1. Wilier-Vittoria – 21:18:51

  2. Toyota Specialized Imbuko +1:49

  3. Klimatiza Orbea +5:59

Női elit – 4. szakasz:

  1. Thömus Maxon Sabi Sabi: Lill / Keller – 4:29:08

  2. She Sends Foundation: Courtney / Seiwald +9:29

  3. Chemchamp Honeycomb: Preen / Smith +11:32

Női elit – összetett:

  1. Thömus Maxon Sabi Sabi – 18:48:02

  2. She Sends Foundation +14:18

  3. Chemchamp Honeycomb +43:24

Végre megtört a jég – Courtney és Seiwald megszerezték első szakaszgyőzelmüket a Cape Epicen