A pneumatikus gumiabroncs 1888-as feltalálása óta a gumibelső egy láthatatlan, de fontos alkatrésze a kerékpárnak. Ez tartja a hatékony előrehaladásunkhoz szükséges légnyomást a kerékben, aminek megbízhatósága kulcskérdés a kerékpárra vonatkozóan, mert ha ezt a légnyomást bármely okból elveszti, akkor rengeteg bosszúságot tud okozni nekünk. Éppen ezért praktikusnak tűnne első körben vastagabb, strapabíróbb terméket választani ide, hogy minél kevésbé álljon fel egy esetleges defekt vagy más probléma kockázata, de vannak más szempontok is. Mégpedig az, hogy kerék külső ívén elhelyezkedő tömeg a legnagyobb mértékben van hatással az előre haladásunk hatékonyságára, ezért a gumiköpeny tömege mellett a belső tömege is fontos, és bárki számára érezhető differenciát tud adni.
Milyen különböző kerékpárbelsők léteznek?
Alapvetően háromféle anyagból gyártanak kerékpárbelsőt. A széles körben elterjedt típus a jó öreg fekete színű, butilból készült verzió, becslésem szerint 100-ból legalább 99 kerékpár ilyen belsővel van szerelve, mivel ez tökéletesen megfelel bárkinek, aki nem teljesítményorientáltan kerékpározik. Ezen kívül gyártanak latexból is belsőt amit a nagyközönség elsősorban a gumi óvszerekből és a gumikesztyűkből ismer. A legújabb fejlesztés a TPU, vagyis a termoplasztikus poliuretán, ami az utóbbi évtizedben kezdett némileg elterjedni a kerékpárosok körében.
A szintetikus butil gumiból készült belsők az 1950-es években törtek be a piacra, mivel a természetes gumiból készült belsők kevésbé tartották a nyomást és hamarabb elöregedtek ezért az ipar igyekezett erre a problémára megoldást találni. A butil ezt a problémát orvosolta, így sikerült ezt a megoldást mindenhol a világon széles körben elterjeszteni. Előnye például, hogy egy defektet, sérülést viszonylag könnyen lehet foltozni. Azonban a butil belsők nem könnyűek, a maximum 25 mm-es országúti külsőbe való Continental Race 28 típus például papíron 105 gramm, a 32 mm-es köpennyel kompatibilis Race 28 wide katalógus szerint 125 grammot nyom. Ez tetemes tömeg azt nézve, hogy például az általam használt Continental Grand Prix 5000 köpeny 28mm-es szélességben mindössze 235 gramm.
A latex belsők – ahogy korábban említettem – korábban léteztek, mint a butil, de utóbbinak pozitív előnyei miatt háttérbe szorultak. Pontosan nem tudom, hogy mikor kerültek ismét a színre, de két évtizede mikor elkezdtem kerékpározni, már hallottam arról, hogy versenyzők használják, mert könnyebb. És persze drágább is, valamint ahogy hajdanán, a nyomást továbbra is lényegesen könnyebben elengedi butil társánál, emiatt minden tekerés előtt pumpálást igényel. További előnye egyébként, hogy komfortosabb, és kisebb gördülési ellenállással rendelkezik, mint a butil. A Vittoria Competition latexbelső 28 mm-es külsővel kompatibilis verzióban 85 grammot nyom, tehát itt kerekenként 40 grammot takaríthatunk meg a Race 28 wide-hez képest. Persze léteznek könnyített butil belsők hasonló, vagy kisebb tömeggel, így a latex tekintetében nem a tömeg az elsődleges vonzerő, hanem a gördülési ellenállást és a komfortot illető előnyök.
Az igazán könnyű alternatívát napjainkban a TPU jelenti, feltéve, hogy maradnánk a belsős rendszernél a Tubeless Ready kerekek és külsők egyre nagyobb térnyerése ellenére. Egy TPU belső 30-35 grammot nyom mindösszesen, tulajdonképpen kevesebb, mint fele a latexnek és körülbelül a negyede a normál butilnak. Árban persze a márkás alternatívák igencsak drágák. Egy Race 28 Wide 2000-2500 forint, egy Vittoria Competition latex 4-5000 között van, addig egy márkás, Tubolito, Pirelli vagy Continental TPU belsőért 8-10 ezer forintot is elkérnek, ami nem kevés pénz annak tudatában, hogy egy gumibelsőről van szó.
Kínai TPU belső alternatívák
A fenti árak ismeretében vonzó alternatívát jelenthet, hogy ha Kínából 2000-2500 forintért, tehát egy butil belső áráért vehetünk TPU belsőt, hisz ahogy a kínaiak szinte mindent, így ezt is lemásolták. A kérdés persze a minőség: ha rendelünk Kínából egy mondjuk kormánybandázst azzal sok vesztenivalónk nincs, ugyanis a kerékpárunk megbízhatóságát egyáltalán nem befolyásolja. Egy belső azért nem ilyen: simán benne van, hogy végeredményként valahol az út szélén, viharos szélben káromkodva cserélhetjük ki – amire persze egy kerékpáros sem vágyik. Két út van: dönthetünk úgy, hogy maradunk a jó öreg butilnál, vagy bevállaljuk a kockázatot a változó kínai minőséggel szemben.
Ahogy sok mindenből, ebből is van kínálat a különböző Kínából direkt módon rendelős oldalakon. Én az AliExpressen szoktam időnként ezt-azt vásárolni, és frekventáltan háromféle TPU belsővel találkoztam, mégpedig a Cyclami, ThinkRider és RideNow márkákkal. Mivel erősebb volt a kíváncsiság és a potens helyen történő olcsó tömegspórolás iránti vágyam belevágtam a dologba. Április elején rendeltem meg az első pár Cyclami belsőmet, mely pár hét elteltével megérkezett. Miután beszereltem, hamarosan rendeltem még egy párat tartalékba. Ezután eltelt további két és fél hónap, mire július elején rendeltem két ThinkRider márkájút, eddigre egyébként mindkét tartalék példány Cyclami főszerepet kapott.
Első tapasztalatok, beszerelés
Először a kezembe véve a TPU belsőket nagyon érdekes volt az élmény, főleg az összehajtott mérete lepett meg, amiből az anyag falvastagságára lehet következtetni. Tulajdonképpen annyira kicsi, hogy ha kettőt rakunk belőle a nyeregtáskába az is lényegesen kevesebb helyet foglal, mint egy sima butil. Ez a tulajdonsága alkalmassá teszi arra, hogy valaki csak tartalék belsőnek vegye – akár tubeless rendszerhez biztos ami biztos alapon. Szintén nem szokványos dolog a műanyag szelepszár, ami egyrészt nyilvánvaló tömegspórolás, másrészt olcsóbbítja a terméket. Ez azt is jelenti, hogy a szelepszárra tekerendő anya kimarad a rendszerből, helyette adnak középen lyukas matricát amivel meg lehet erősíteni a felni és a szelep kapcsolatát hogy ha valakinek erre igénye van – én nem használtam ahogy a szelepanyát is elhagytam az utóbbi években. Ami viszont a Cyclami esetében növelni kívánná a minőségérzetet az a szintén szokatlan fém szelepsapka. Ez szintén nem különösebben izgatott, mivel szelepsapkát sem használok hosszú évek óta a saját kerékpárjaimon. Fontos megemlíteni, hogy ha felnifékes biciklink van akkor mindenképpen nézzük meg, ajánlja-e a gyártó hozzá, ugyanis egy hosszú lejtőzés alatt a fékezéstől a felni fel tud melegedni, amit a TPU mint anyag nem minden esetben visel jól, ez pedig veszélyt jelenthet számunkra.
A beszerelés nagyobb figyelmet igényel, mint egy butil belső esetén. Két dologra kell figyelni: egyrészt minimális levegőt szabad csak belefújni, hogy éppen csak felvegye a kerek alakot és feszes legyen a fala, mivel ez az anyag máshogy működik, mint a butil és kitágulás után már nem fogja az eredeti méretét visszanyerni. A másik dolog, hogy könnyebb rajta mikrosérülést okozni, így ha a gumileszedő segítségét vesszük igénybe a felszereléshez akkor nagyon vigyázzunk, hogy nehogy megsértsük.
Nálam egy Continental Tour 28 slim és az egyik képen látható Decathlonos belső helyére kerültek be a Cyclami-k, így szűk 200 grammot spóroltam vele. Ez tényleg abszolút olyan különbség a kerék ívén, ami már az első kilométereken észrevehető különbséget hozott a kerékpár gyorsíthatóságát illetően. Ez az előny számomra az elejétől kezdve olyan volt, amihez könnyű ragaszkodni.
Középtávú tapasztalatok
Április 20-án volt az első alkalom, hogy TPU belsővel tekertem, azóta közel négy hónap telt el, ezalatt mintegy 2000 kilométert mentem velük. A hat megvásárolt belsőből jelenleg elől a negyedikként beszerelt Cyclami fut, hátul viszont a hatodiknak bekerülő ThinkRidert nyúzom. Azt hiszem, hogy az előző két mondatot elolvasva és értelmezve sokak kedvét elvettem, hogy kipróbálják ezeket a TPU belsőket. A négy kiszerelt belsőből maximum két esetben lehet külső behatásra következtetni, egy defekt szerintem a saját hibám és volt egy gyárilag szelephibás példány is.
A szúrt defektek esetében sokszor nehéz megtalálni a defekt okát, de ha az ember kiszedi az apró és hegyes kavicsot a külsőből, akkor legalább némileg egyértelmű a kép. Egy butil belsőt minden probléma nélkül túl lehet fújni, majd ha a lyuk megvan akkor játszi könnyedséggel mehet rá a Tip-Top folt. Itt ez nem így van, ezeket a belsőket tilos túlfújni, mert a leggyengébb pontján keletkezni fog egy nagy dudor és ezután garantáltan kidobhatjuk a terméket. Egyszerűen arról van szó, hogy az anyagon olyan mikrosérülés tud keletkezni, ami csak nyomás alatt „nyílik ki”. Az elmúlt időszakban nem egyszer engedtem meg a mosdót vízzel, hogy a belsőt alányomjam és keressem a buborékozást, de persze a lyuk általában nem lett meg.
Volt egy eset, amikor a szelephez közel a belső oldalon találtam meg a defektet – ez utóbbit sikerült megfoltozni. Ez a gyári összehajtást ismerve arra engedett következtetni, hogy vélhetően a nyeregtáskában, a leszedő vagy a szerszám által szenvedett mikrosérülést az anyag, ami idővel okozott defektet. Előfordult olyan is, hogy lyuk híján próbaképpen be akartam szerelni egy használaton kívüli kerékbe a belsőt, és sikerült a gumileszedővel megsértenem. A TPU tulajdonsága, hogy ha egyszer valamekkorára kitágult akkor utána nem lesz már még egyszer eredeti méretű, ami rendkívül megnehezíti az újra beszerelést. Ha felfújjuk akkorára, hogy éppen kifeszüljön az anyag, akkor nagyon nehéz lesz a külsőt a helyére pattintani – ha egyáltalán sikerül. Ha viszont nem fújjuk fel eléggé, akkor az anyag tehetetlenségéből adódóan nem igazán lehet a helyére rakni a külsőben ami drasztikusan megnöveli a becsípés kockázatát. Ez azt jelenti végeredményben, hogy a TPU belső igazából egyszer szerelhető biztonsággal. Ez némileg megkérdőjelezi annak az értelmét, hogy gyárilag adnak foltokat ezekhez a belsőkhöz. Ezek egyébként öntapadósak, és kis nedves törlőkendők járnak mellé, amivel előtte a belsőt meg lehet tisztítani.
Az összes eset közül egyébként a legszerencsétlenebbül a ThinkRider belsővel jártam. A kettőből az egyik példánynak egyszerűen hibás volt a szelepmagja, mely a belső részen egész egyszerűen meg volt görbülve így már 12 óra alatt is drasztikus nyomásvesztést produkált. Megpróbálkoztam azzal, hogy kicserélem a szelepmagot és megpróbálkozom a belső megmentésével, de nem sikerült a műtét: eztán a szelepmag mellett eresztett a belső, ami így ment a kukába.
A belsők nyomásvesztése is fontos kérdés. Én minden tekerés előtt pontosan beállítom a nyomást mert úgy érzem biztonságban magamat. A Cyclami viszonylag normálisan tartja amit belepumpálok, másnap mondjuk 1 barral van benne kevesebb, aztán kisebb ütemben csökken – ebben vélhetően szerepet játszik az is, hogy amikor leveszem a pumpafejet a szelepről akkor elmegy valamekkora nyomás. A ThinkRider nyomásvesztése azonban úgy tűnt, hogy jóval magasabb, mint a Cyclamié, három nap alatt mintegy 3 bart esett benne a nyomás, és egy idő után nem bírtam ki, fogtam egy kis poharat, megengedtem vízzel, és beleraktam a szelepet. Bejött a feltételezés: itt is ugyanez a helyzet, mint párjánál, aminél kicseréltem a szelepmagot: a szelepmag és a szelepszár között ereszt a szelep. Jelenleg még nem cseréltem ki ezt a belsőt, mert tanakodok, hogy mitévő legyek, illetve az van, hogy egy 2-3 órás tekerést probléma nélkül kibír így. A jelenleg elől lévő Cyclaminak a szelepe nem a legjobb: egész időnként előfordul, hogy leveszem róla a pumpát és nem zár vissza a szelep, így lehet újra pumpálni a gumit, de a szelepcserés tapasztalat után ebben nem merem kicserélni, nehogy pórul járjak.
Végül is megérte belevágni a dologba?
Elég felemás a szájízem ezzel kapcsolatban. Többször fogadott a kellemetlen élmény, hogy a szobában leengedett kerékkel találtam szeretett kerékpáromat. Ilyenkor mindig jött a „sajnált” idő, amit a belső kicserélésére voltam kénytelen fordítani. Ellenben azt kell, hogy mondjam: eddig nem maradtam ott az út szélén – mindig hazahoztak. Egyszer volt olyan, hogy rá kellett pumpálnom útközben, miután hitetlenkedve visszaszereltem azt a belsőt, aminél nem találtam a víz alatt légbuborékot, cserébe sikerült megsértenem a gumileszedővel.
Emellett Jani kollégám hatására kitapasztaltam azt, hogy valóban érdemes elengedni a régi iskola szerinti magasabb nyomást. Én magam szolidan kifejezve nem vagyok egy hegyimenő, ennek ellenére sikerült a guminál megengedett 8 barról eljutni odáig, hogy elől 5, hátul 6 bart fújok bele a 28mm-es Grand Prix 5000-esekbe ami drasztikusan megnövelte a komfortját a biciklinek amellett hogy gyorsultam is így.
Annak ellenére, hogy nekem a ThinkRiderrel nem volt szerencsém ismerek olyan bringást szintén hónapok óta ez van és problémamentesen használja. A saját tapasztalataim alapján viszont biztosan egy életre elfelejtem a ThinkRider-t. Lehetséges, hogy a RideNow-ot ki fogom próbálni és hamarosan rendelek belőle kettőt, de az is lehet, hogy inkább veszek a némileg bevált Cyclamiból – van belőle fém szelepszáras verzió is – erre még alszom egyet-kettőt. És hogy az itt olvasottak alapján érdemes-e belevágni azt a kedves olvasó kérem döntse el a saját hatáskörében, a magam részéről én most tartózkodnék.
