Dirt, street montisok közül ki ne ismerné az UMF Hardy szériát. A népszerű UMF márka azonban most visszaolvad az anyacégbe, így az United Merida Freeriders-ből Merida lett ismét.
Mostantól az UMF egyszerűen csak Merida
A Merida pedig egyre jobban helyt áll a profi kerékpáros versenyeken, így természetesen az extrémebb kategóriában is képviseltetik magukat a nemzetközi elitben.
Thomas Genon teszteli az új Hardy Pro-t fotó: MarzocchiMTB
Thomas Genon neve is ismerős lehet, hiszen ezzel a vázzal nyert a 26TRIX és Dakine Air Strike versenyeken. Ezen kívül a Red Bull Rampage-en is indult s srác, népszerűsítve a Meridába olvadt UMF márkát. Természetesen a versenyek utáni visszajelzéseket is alapul vették az új Hardy Pro tervezésénél.
Merida Hardy Pro 2013 váz-szett
A váz nem csak elnevezésében újul meg 2013-ra. Egyszerű és letisztult lett, ennek köszönhetően súlyából is sokat, közel fél kilót vesztett. Csak egy méretben S, azaz 13” verzióban lehet kapni.
A taper fejcső. Szép és letisztult.
A natúr alumíniumszínű csövek igényes hegesztési varratokkal kapcsolódnak egymásba. A fejcső maradt taper rendszerű. A középcsapágyház 73 mm széles, a nyeregvázcső pedig 27,2-es nyeregcsövet fogad.
Igényes kivitelezés, gyönyörű hegesztési varratok. Nincs ISCG felfogatás, hiszen egysebességes használatra tervezett vázról van szó.
A láncvillák, egy darabból álló közdarab segítségével kapcsolódnak a középcsapágyházhoz. A papucsok szuper egyszerű és letisztult darabok. Hátrafelé nyílnak és nincs váltó felfogatás, hiszen ebben a kategóriában általában nem használnak hátsó váltót. A kerék állítása pofon egyszerű, egy kis csavarral lehet tologatni a tengelyt mindkét oldalon.
Letisztult papucsok. 135/10-es hátsó agyakkal kompatibilis
A tárcsafék konzol is speciálisan a csúszó papucshoz lett alakítva, így sok pozícióba tudjuk állítani a hátsó féket. Az új papucsokkal, illetve csőprofilokkal sikerült egy átgondoltabb vázat készíteni, amelyen nincsenek fölösleges dolgok, minden az utolsó részletig pontosan átgondolt.
Gyönyörű nyeregcső bilincs, és az új Hardy felirat
A vázszett tartalma még egy gyönyörűen kékre eloxált nyeregcső bilincs és a kormánycsapágy. Ez utóbbi ipari félintegrált ipari csapágyas típus, ezen kívül tartalmaz 2 db hézagoló gyűrűt és az A-head kupakot rózsával. A hézagolók és a kormánycsapágy felső része műanyag. A kupak pedig egy lekönnyített darab, így súlyuk is alacsony marad.
A váz-szett tartalma még a kormánycsapágy. Könnyű és jó minőségű.
Geometriai adatok:
Váz méret 13″
Vízszintes felsőcső hossz 580 mm
Nyeregvázcső hossz 315 mm
Láncvilla hossz 390 mm
Fejcső szög 69 mm
Nyeregvázcső szög 71 mm
Középcsapágy esés 15 mm
Fejcső hossza 115 mm
Villa beépítési magasság 480 mm
Ha egy könnyű és erős váz kell Dirt-re, akkor itt a megfelelő választás
Súlyadatok (mért):
váz kormánycsapágycsészékkel: 1900 g
nyeregcsőbilincs: 24 g
kormánycsapágy többi része: 104 g
Ahogy várható volt, a sportújságírók döntését követően a BBC által alapított „Év Sportolója” díjat is a Tour de France győztese, Bradley Wiggins nyerte Nagy Britanniában.
A Team Sky 32 éves sztárja ezzel öt éven belül a harmadik kerékpáros (tavaly Mark Cavendish, 2008-ban Sir Chris Hoy nyert), akit ez a megtiszteltetés ért az Egyesült Királyságban, ami az elért eredmények mellet jelzi a sportág népszerűségét is hazájában. Ráadásul a Team Sky csapatfőnöke (és a válogatott szakmai igazgatója), Dave Brailsford, elnyerte az „Év edzője” címet is.
Wiggins a hétpróbázó olimpiai bajnoknőt, Jessica Ennist és a tenisz-sztárt, Andy Murray-t (ugyancsak olimpiai aranyérmes és 76 éve az első brit Grand Slam tornagyőztes a U.S. Open megnyerésével) előzte meg. A Tour-győztes kerékpáros a szavazatok több mint 30%-át gyűjtötte be, szemben Ennis 22,92- és Murray 14,17%-ával.
(A Team Sky színeiben Wiggins idén nem csak Tourt nyert, hanem félelmetes szezont produkált: Márciusban megnyerte a Párizs-Nizzát, majd a Romandiai Körversenyt, a Tour előtt a Criterium du Dauphiné-t (utóbbi három körversenyen az időfutamokat is nyerte). Majd következett a Tour de France, ráadásként pedig olimpiai bajnoki cím az országúti időfutamon.)
Az egykori junior világbajnok baszk mountain bike versenyző, Iñaki Lejarreta ma reggel halálos balesetet szenvedett, egy autó ütötte el a 634-es főúton Iurreta térségében.
A 29 éves bringást 9:30 körül hátulról sodorta el egy autó, egy gyakorlatilag veszélytelen, egyenes útszakaszon, ahol hétköznap nagy a forgalom, de ilyenkor vasárnap sokkal kisebb. Lejarreta tehetetlenül sodródott neki a leállósáv mentén lévő cement tömböknek, és az ütközés következtében gyakorlatilag azonnal szörnyethalt, hiába érkezett hamar két mentő is, nem tudták újraéleszteni.
Lejarreta 2001-ben junior világbajnok volt (Vail, Colorado), az elit világkupában egyszer állhatott dobogóra, 2004-ben harmadik lett Livignóban, 2008-ban képviselte Spanyolországot a pekingi olimpián. Az egyik legjobb aktív spanyol mountain bike versenyző volt, hazája bajnokságán idén bronz-, tavaly ezüstérmet szerzett. Apja, Ismael Lejarreta is profi kerékpárosként ismert, aki feleségével (s egyben edzőjével) együtt mindig elkísérték a versenyekre.
Nyugodjék békében!
A szaporodó twitter-üzenetek alapján a spanyol kerékpársportot nem csak sokkolta a hír, de sokan hangot adtak felháborodásuknak is azzal kapcsolatban, ami az utakon folyik, rövid időn belül ez nem az első hasonló gázolás Spanyolországban. Joseba Beloki, az ONCE egykori kiváló profi kerekese például nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fejezte ki elkeseredését…
Oscar Pereiro (a 2006-os Tour de France győztese: Kerékpársávok?? Mondjanak egyet Spanyolországban, amit kerékpársávnak lehet nevezni! Galíciában csak használhatatlanokat ismerek, és ez állandó veszélyt jelent.
Pereiro volt csapattársa, a Movistarban tekerő Ivan Gutierrez tovább megy: Soha nem láttam olyan közlekedési rendőrt, aki megbüntetett volna valakit azért, mert másfél méteren belül haladt el egy kerékpáros mellett.Ugyanúgy büntetném ezt is, mint aki átmegy a piros lámpán. Ez kultúra kérdése és a kerékpáros tiszteletben tartása! semmi más!
Manolo Saiz, a legendás spanyol csapatvezető is ingerülten ír: Nézelődünk össze-vissza, azt látjuk, amit akarunk, de nem vesszük észre, ami vajában előttünk van. Nézz előre, és meglátos, hogy ott megy egy kerékpáros!!!
A legsikeresebb spanyol mountain bike-os, José Hermida így emlékezik: A mai volt életem legrosszabb edzése! Nyugodj békében barátom, Mindig emlékezni fogunk rád…
De részvétét fejezi ki Lejarreta családjának Alberto Contador, Alejandro Valverde, Francisco Ventoso, az Euskaltel csapat tagjai, Roberto Heras, Pedro Delgado és sokan mások, nem csak Spanyolországból, többek között Fabian Cancellara is írt twitter-üzenetet.
Bevallom, azokat a tesztbringákat szeretem a legjobban, amelyeknél már az első ránézésnél/ráülésnél érzem, hogy jó lesz… . Nos, a Kona Process személyében is egy ilyen bringát ismerhettem meg.
Király kis mini DH masina
Magát a márkát nem kell senkinek bemutatni, hiszen régóta kapható hazánkban és valljuk be, az egyik legerősebb presztízzsel rendelkező kultuszmárkáról van szó. A zúzósabb szakágakból ki ne ismerné a Coiler, Stinky és Stab modelleket.
A Process, a Kona „belépő szintű” 26”-os AM össztelósa. A gyártó már elég régóta foglalkozik ezzel a szakággal, így a Process is nagyon jól átgondolt vázzal, de megfizethetőbb felszereltséggel száll versenybe a vásárlók kegyeiért. A kategóriában átlagos, elöl 160, hátul 150 mm-es rugóúttal és 14-15 kg körüli súlyával nem rossz kis élménybringa.
Az igazi élmény bicaj
Lássuk mit is rejt a bringa a szolid, de vidám külső alatt. Maga a váz alumíniumból készült, klasszikus 4 forgáspontos rendszer (nem Horst Link-es). Kiforrott, megbízható és természetesen csapágyazott az összes forgáspont. A fejcső Taper rendszerű, felül 1 1/8”, alul pedig 1,5”-os. Az alsócsövön fut a fékvezeték és a hátsó váltó bowdenezése. Utóbbi a láncvillában vezetve tovább, hogy megóvjuk a lánc csapkodás káros hatásaitól. Apró figyelmesség, hogy a nyeregvázcső a középcsapágy ház fölött lyukas, így ha Rock Shox Reverb Stealth nyeregcsövet vennénk, simán be tudjuk vezetni a nyeregváz csőbe a hidraulika vezetéket.
A kis lyukon bevezethető a Reverb Stealth vezetéke
Ha már előbb említést tettem a középcsapágy házról, akkor most még kiegészíteném azzal, hogy nem egy szokványos darab, hiszen az új PF92-es rendszerű középrészek barátja. Press Fit rendszerű, azaz a csapágyak szinte egyből a vázon fekszenek fel, ezáltal könnyebb a rendszer. Hasonlóan a fél integrált kormánycsapágyakhoz, itt is a csapágycsészéket a vázba préseljük, nincs menet, nincs kilógó csapágyház. Azokra is gondolt a Kona, akik esetleg láncvezetővel turbóznák a bringában megbújó, lejtőző ördögöt, mégpedig azzal, hogy ISCG05-ös felfogatást helyeztek el a vázon. A hátsó kereket 142mm széles 12mm-es tengelyű, úgynevezett X-12 papucsok tartják a helyén. Ennek előnye, hogy oldalanként 3,5mm-el szélesebb a papucs és van rajta egy kis félkör- ív, amelyen könnyen megtámaszkodik a kerékagy tengelye. Így lényegesebben könnyebb az átütős kerék ki és beszerelése, no meg a merevség is javul a precíz befogatás miatt.
Az új Tipe2 rendszerű hátsó váltó a CageLock gombbal
Alkatrészek tekintetében a Sram termékei dominálnak. A váltás X7-X9 mix, teszi a dolgát, ahogy kell. Ami nagyon tetszett, hogy az új Tipe2 hátsó váltó van a bringán. Ezeknek az a jellemzője, hogy feszesebb, erősebb a kanál visszahúzó rugója, ezáltal kevésbé könnyen esik le, vagy ugrál el a lánc. Ezen kívül van rajta egy kis gomb (Cage Lock), amellyel a kerék ki és beszerelésén könnyítik meg számunkra. A dolog úgy működik, hogy benyomva a gomb nem engedi a kanalat teljesen hátra csuklani, így könnyű a kerék szerelése. Gyakorlatban pár másodperc a különbség. A hajtómű egy egyszerűbb „egybe tengelyes” Sram, 2 lánctányérral és egy Rock Ringgel. A 24/38 és hátul 11-36-os 2×10-es váltás rendszer jó erre a bringára, hiszen könnyen feljuthatunk a hegyre a kis lánckerékkel, a nagyobbal meg csapathatjuk lefelé. A hátsó váltó erősebb rugójának köszönhetően a teszt időszak alatt egyszer sem esett le a lánc menet közben, még a DH-zások közben sem. Jól működik.
Ellenben a fékek egy kicsit kevésnek bizonyultak erre a bicóra, a jelenlegi 180/160-as tárcsaátmérőkkel. Az igazság az, hogy jobban passzolna egy 200/180mm-es méret, mivel ez a bringa kívánja a száguldozást. Mindenesetre igyekeztem belátóan előre fékezni és nem csak az utolsó pillanatban, mint a saját fékeimmel. Így nagyjából kielégítőek voltak, de hangsúlyozom, hogy a nem túl nagy súlyomhoz is kevés a 160-as tárcsa hátra.
A Kronolog út állítója. Kényelmes és elegáns. A váltókarok integrálhatóak a fékkarra (MacthMaker), így szép rend van a kormányon.
A nyeregcsővel, nyereggel, kormánnyal és kormányszárral viszont nagyon ki voltam békülve. A kormányszár 60mm (pont ezt szeretem egy ilyen bringán), a kormány pedig 740mm széles, nem túl magas darab. Nagyon kényelmes, elég széles, szépen kidolgozott házi márkás termékek. A nyeregcső ellenben az új Crank Brothers Kronolog. Elsőre nem rossz, hiszen a kormányról vezérelhető 125mm út-állítással bír. Próbálgatva is ugyanezt éreztem, hogy nem rossz, de van pár dolog, amin még lehetne finomítani. Tetszett a nyeregcső oldalába csatlakozó kábel, ami szerintem okosabb megoldás, mint a befogó fejhez rögzülő vezeték. Így nem kell a tekergőző, liftező, beakadó huzal miatt aggódni, mert nem mozog a bowden a nyereg fel- letologatása közben. Ami kevésbé tetszett az a kis kotyogás amit „kirugózott” állapotban éreztem. Ez egy fel-le történő apró mocorgás, ami csökkent a maximális légnyomás belefújásával, de így óvatosan kell a karral felemelni a nyeregpozíciót, hiszen a nagy nyomás miatt gyorsan megtörténik az útállítás, csak az alsó felünk ne kapja telibe, mert az fájna. Viszont ami ezeket feledteti az a kényelem, amit a WTB nyereggel együtt nagyon jól eltaláltak a tervezők. Gurulás közben, ha emelkedőhöz érünk, csak egy pillanat és a letolt nyereg a fenekünk alatt van.
Nagyon szerettem vele gurulni…
A kerekeket említeném még meg, hiszen itt is újdonságokkal állunk szemben. A már említett hátsó tengely-rögzítésen kívül Tubeless Ready felniket tartalmaz a kerék szett. Egy megfelelő külsővel (akár a jelenlegivel is) és némi defekt gátló folyadékkal könnyedén belső nélküli rendszerré alakítható. Külsőkből egyébként Maxxis High Roller II-ket találunk a bicón. Vastag falú, 2,4-es szélességű gumik, a híres előd nyomdokaiba lépnek. Gyors és kiválóan kanyarodik. Nagyon megtetszettek, hiszen száraz és esős időben sem volt gond velük. A nagyon nagy sár azért nem nekik való, de minden más helyzetben kiválóan teljesítettek.
A műszaki beszámoló végére hagytam a rugózó elemeket, mivel alig akartak az eszembe jutni, annyira nem volt gond velük, tökéletesen tették a dolgukat, finom megindulással, kellemes rugózással tompították a Mátra köves ösvényeit. Elől egy Rock Shox Lyrik R 160mm rugóúttal, tekercsrugós belsővel, míg hátul egy Rock Shox Monarch R HV azaz nagyobb légkamrás verzió csillapított. Igaz mindkét modellben csak a visszaút csillapítás állítható, de pont jó volt a rugó keménysége a Lyrik-ben, hátul meg könnyen fel tudtam pumpálni, majd beállítani a tagot. Apropó beállítás: nagyon tetszik, hogy a Rock Shox telók és tagok becsúszóin egy kis skála segít a SAG azaz a beülés beállításában. Hasznos, mert nem kell számolgatni, csak ránézünk és látszik.
A Lyrik R levegős tag
Mint már utaltam rá, rejlik a bringában egy DH ördög. Ez, így ahogy van teljesen igaz, hiszen rugóútját megszégyenítő módon lehet száguldozni vele. Persze kipróbáltam a hegyre való feljutást is, nem volt rossz, szép lassan kényelmesen fel lehet tekerni vele szinte bárhova, de inkább lefelé érzi jól magát. A hegytetőn nyeregcső leenged, 38-as lánckerékre föl és irány lefelé! Kezes, kis bringa, hamar összebarátkoztunk és kedvenc ösvényeimen újra jókat bicóztam. Szeret kanyarodni és szállni a levegőben.
Okos dolog, hogy a fontosabb tudnivalókat ráírták a vázra.
A tökélyre hangolt 4 forgáspontos rendszernek hála, hátul elmerülhetünk a 15cm nyújtotta élvezetben. Igazából csak nagyobb leérkezésekkor éreztem a rugóút végét, így jó fejlesztés lehet egy több állítással bíró levegős vagy akár rugós tag. Megjegyzem először próbáltam ki Monarch tagot, de nagyon meggyőzően mozog. A megindulása természetesen letagadhatatlanul levegős, de nem vészesen. Terepen észrevehetetlenül teszi a dolgát. A Lyrik meg olyasmi, mint egy kis Boxxer. Szuper a mozgása, szintén csak nagyobb ugrások utáni landolásnál éreztem a kompresszió állítás hiányát. Viszont kanyarodni nagyon jó vele, mert a 20mm-es Maxxle tengely elég merev (a meghúzására viszont érdemes odafigyelni, mert fellazulhat).
Egykerekezni is könnyű vele
Minden egyes gurulás azt erősítette bennem a bringával kapcsolatban, hogy ennél nagyobb rugóútra nem mindig van szükség a hazai hegyek között. Változatos körülmények között próbálgattam, volt sima AM útvonal is, de a legtöbbet köves-gyökeres DH-sabb utakon gurultam a Processel. Sehol sem éreztem kevésnek és mindenhol tudtam tartani a DH bicókkal közlekedő haverokat. Az állítható nyeregcső miatt sokszor kerültem előnybe a többiekkel szemben, amikor tekerős részhez értünk. Egy dolog volt kevésbé jó, mégpedig a már említett fékhatás. Ezt leszámítva egy frankó enduró bicónak álcázott mini DH-val van dolgunk.
Elsősorban Kona megszállottaknak javaslom, de mindenki jól jár vele, ha egy olyan bringát szeretne, ami itthon akár hobbi DH versenyzésre is jó lehet, de átlag bringázásra is megfelel. Ha meg DH őrült vagy és kell egy jó „kisbicó” edzeni, akkor itt a megfelelő választás!
Ami tetszett:
– a narancssárga festés, visszafogott design
– a nyeregcső
– nagyon jó volt vele bringázni
Ami nem tetszett:
– a fékerő
– miért alul vezetik el a bowdeneket???
AM köntösbe öltöztetett mini DH bringa
Ára: 855.800.-
Vázgarancia: élettartam garancia (az első tulajdonos esetében; regisztrációhoz kötött; blokk vagy számla megléte kell hozzá!)
Alkatrészgarancia: 1 év
Felszereltség:
Váz anyag: Kona 6069 Aluminum Butted 150mm Travel
Méretek: S, M, L, XL
Hátsó teleszkóp: RockShox Monarch R HV
Első teleszkóp: RockShox Lyrik R Coil 160mm
Hajtókar: Sram S1000
Lánctányérok: 24/38t
Középrész: Sram Press Fit GXP
Pedálok: Kona Wah Wah
Lánc: Sram PC1031
Fogaskeréksor: Sram PG1030 11-36t 10 spd
Első váltó: Sram X7 Direct Mount
Hátsó váltó: Sram X9 Type 2
Váltókarok: Sram X7
Fék munkahengerek: Avid Elixir 5
Első tárcsa: Avid G2 Clean Sweep 180mm
Hátsó tárcsa: Avid G2 Clean Sweep 160mm
Fékkarok: Avid Elixir 5
Kormánycsapágy: FSA Orbit 1.5 ZS No.57
Kormány: Kona XC/BC Riser
Kormányszár: Kona XC/BC
Nyeregcső: Krank Brothers Kronolog
Nyeregcső: bilincs Kona Clamp
Markolat: Kona G-LOG
Nyereg: WTB Volt Comp
Első agy: Formula 20mm
Hátsó agy: Formula 142x12mm
Küllők: Stainless 14g
Felnik: WTB ST i23 TCS
Első külső gumi: Maxxis High Roller 2 26×2.4″
Hátső külső gumi: Maxxis High Roller 2 26×2.4″
Festés színe: Matt Narancs/fekete
Egy kis ízelítő, milyen is a gurulás a Process-el:
Spitz és az olimpiai ezüstérme - fotó: Picture Alliance
A 40 éves, idén olimpiai ezüstöt szerző Sabine Spitz kicsit már lazábbra veszi a felkészülést, mondván fiatalabb már nem lesz. Idén november végén kezdte a felkészülést a következő, immáron huszadik szezonjára. A Londonból aranyéremmel hazatérő cross-countrys Jaroslav Kulhavy pedig némi tétovázás után újabb két évre kötelezte el magát a mountian bike és a Specialized mellett.
Spitz és az olimpiai ezüstérme – fotó: Picture Alliance
Sabine ahogy az elmúlt négy évben is, úgy idén is Cipruson kezdi a szezonját. Néhány cross country versenyen is fel fog tűnni, de csak edzés céllal.
„Cipruson megvan minden, ami kell nekem. Jó utak az alapozó edzésekhez és szép tájak, csodás ösvényekkel. Ez tökéletes.”
Nemcsak a hőmérséklet vonzza, ami a legdélebbi Földközi-tengeri szigeten uralkodik, hanem a napsütés is, amit nagyon szeret. A ciprusi ott tartózkodást november közepén kezdte, majd a hónap végén jött el az első edzéshét, ami három héttel később van, mint az előző években.
2012 London
Spitz 2012-es szezonja márciusban, a pietermaritzburgi világkupával kezdődött és októberben maraton világbajnoksággal ért véget.
Ezenkívül a 2013-as versenynaptárában csak májusban van az első megmérettetés, a Gonso MTB Classic Albstadtban. Egy kacsintás kíséretében ezt mondta:
„Ez nagyban különbözik az előző szezonomhoz képest. Minek kellene stresszelnem ezen? Már nem leszek fiatalabb.”
A következő évi célokat motiváló szavakkal fűszerezve menedzsere és férje, Ralf Schäuble ismertette:
„Egyértelmű, hogy az Albstadt-i világkupa nagyon fontos, aztán az Európa Bajnokság Bernben és még egy világbajnoki medált is jó lenne szerezni. Azért is, mert a 14-ik világbajnoki érmét szeptemberben egy defekt miatt nem sikerült begyűjteni és különben is van még egy hely a vitrinben.”
Kulhavy az olimpiai arany felé hajt
Kulhavy olimpiai győzelme után hónapokig gondolkodott jövőjén, de végül továbbra is terepen folytatja karrierjét. A cseh versenyző sokat rágódott, hogy a Tour de France győztes, korábban sikeres mountain bike versenyző Cadel Evanshez hasonlóan egy országúti csapathoz, a Quick Stephez igazol. Ehelyett egy két éves szerződéshosszabbítást írt alá a Specialized Racingnél.
„A dillemázásomnak az vetett véget, hogy múlt pénteken kaptam egy ajánlatot a jelenlegi csapatomtól, a Specialized Racingtől és nem akartam tovább várni. Nagyon boldog vagyok a kínált feltételektől.”
Jaroslav Kulhavy
Zdenek Löffelman, Kulhavy menedzsere megerősítette a Word Tour csapat érdeklődését.
„Sajnos a procedúra túl sokáig tartott és mi november végét tűztük ki határidőnek.”
2012 London
A 2011-es világbajnok végül még hozzátette:
„Országútizni vagy versenyezni a Tour de France-on régi nagy álmom, de a földön járok. Egyelőre a következő négy évben még a hegyikerékpározásra és a 2016-os riói olimpiára koncentrálok, ahol szeretném megvédeni az elsőségem. Azután majd lehet megpróbálkozok az országúti kerékpározással.”
Valószínűleg 2013-ban is mindkét versenyzőt láthatjuk rajthoz állni a hagyományosnak mondható ciprusi Sunshine Cup év eleji erőfelmérő versenyen.
Új elnököt és elnökséget választott a Magyar Kerékpársportok Szövetsége
Tisztújításra került sor a mai napon a Magyar Kerékpársportok Szövetségében, az új elnök a Mountain Bike Szakági Szövetséget is irányító Katona Kálmán lett, aki mellé új alelnököket és elnökséget is választottak a küldöttek a Biker Kft. csepeli üléstermében.
Új elnököt és elnökséget választott a Magyar Kerékpársportok Szövetsége
Az „ernyőszövetség” éléről leköszönő elnök, Madarász Gábor értékelte először a tavasz óta végzett munkát felhívva a figyelmet azokra az eredményekre, amit a „kerékpáros élettér” elfogadtatásával kapcsolatban sikerült elérni, vagyis azokra a törekvésekre, hogy az országúton és az erdőben is legálisan sportolhassunk.
Madarász Gábor – leköszönő MKSZ-elnök
Idén a kerékpársportnak – második körben – sikerült bekerülni az államilag kiemelten támogatott, végül 14 sportág közé, a sportági szövetségek első emberei külön miniszterelnöki egyeztetésen vettek részt. Ezzel a kerékpározás nagy lehetőség előtt áll, a közgyűlése a küldöttek el is fogadták a három szakág által kidolgozott, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) felé benyújtott tervezetet, amely a megpályázott források elosztását taglalja.
Somogyi Miklós – alelnök/BMX
A következő olimpiai ciklusra szóló tisztújításon kívül sor került egy „szekrényben talált csontváz” problémájának megoldására is, a sokáig szabálytalanul működő BMX Szakági Szövetséget „újra létrehozta” a küldöttség, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) tervezett szerkezeti változtatásainak megfelelően Magyar BMX Cross-Triál Szövetség néven, Somogyi Miklós elnökletével. Az alapszabály módosítására és a jövő évi költségvetés megtárgyalására, elfogadására is kitűzött időpontot a közgyűlés, ez 2013. március 9-e lesz.
Az urnás titkos szavazáson az elnökválasztást illetően nem alakult ki küzdelem
Katona Kálmánt gyakorlatilag ellenjelölt nélkül választották meg, a jó néhány klub által támogatott Lánczi Tamás – bár a közgyűlésen megjelent – végül nem fogadta el a jelölést az elnöki tisztre, így a Mountain Bike Szövetség elnöke maradt az egyetlen elnökjelölt, aki be is gyűjtötte a szükséges számú szavazatot.
Lánczi Tamás végül nem fogadta el a jelölést Katona Kálmánnal szemben
Az MKSZ-elnökön kívül alelnököket, elnökségi tagságot, valamint felügyelőbizottsági elnököt és tagságot is választottak a küldöttek. Az alelnökök Nagy Ádám (mountain bike), Törzsök Zsolt (országút) és Somogyi Miklós (BMX) lettek. További elnökségi tagok Sutkó Mihály és Schettrer Zsolt lettek, így áll össze az elnök+alelnökök+2 elnökségi tag=6 fős elnökség. A felügyelő bizottság elnöke Kovalóczi Áron, FB-tagok Gyurján János és Szatmári Csaba lettek.
Katona Kálmán – új MKSZ-elnök
„Korai lenne még a konkrét tervekről beszélni, itt most a szakágak gördülékeny együttműködését alapoztuk meg a tisztújítással. A célunk olyan szervezet létrehozása, amely egységes képet mutat a MOB és az UCI felé – ez fontos a leendő támogatások szempontjából is, de a szakágak mégis megtartják önállóságukat. A munka oroszlánrésze csak most kezdődik, és a következő közgyűlésen már bízom benne, hogy elégedett lesz a teljes küldöttség az eredménnyel.” – kommentálta megválasztását Katona Kálmán.
Új elnököt és elnökséget választott a Magyar Kerékpársportok Szövetsége
Az elnökségben a mountain bike szakágat legerősebben képviselő Nagy Ádám is óvatosan nyilatkozott egyelőre: „Nagyon az elején vagyunk, remélem sikerül majd eredményesen együtt dolgoznunk. A mountain bike szempontjából a legfontosabb rendbe tenni a versenyrendszert (beleértve az XCO-t, DH-t, 4X-t és maratont), hogy megfelelő helyekre kerüljenek az állami támogatások, jusson elég működési forrás azoknak a szakágaknak, melyek nem tudják önmagukat fenntartani. Személy szerint a válogatott ügyeit is szeretném rendbe tenni, fontos, hogy legyen egy felelős személy, aki intézi a válogatott ügyeit, szervezi a versenyeztetést, és gondoskodik róla, hogy egységesen jelenhessünk meg bárhol a világon.”
Törzsök Zsolt – alelnök/országút (középen)
Törzsök Zsolt örömmel konstatálta, hogy helyére került az országút képviselete: „Végre megfelelő arányban szerepel az országúti szakág az elnökségben, sajnos ez eddig nem volt így, Sutkó Mihály személyében most egy nagyon komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező személy került tisztségbe. A megválasztott elnökség szerintem képes lesz együttműködve, érdemi munkát végezni, talán ez a legfontosabb a kerékpársport jövője szempontjából.”
Gondolom már sokan hallottatok róla, hogy a következő szezonra leszerződtem az újonnan alakult magyar-olasz Utensilnord csapatába. Biztosan sokakat meglep, amiért így határoztam, de nézzünk egy kicsit a színfalak mögé, hogyan is jutottam erre az elhatározásra.
Az idei év végén elkezdődtek a szokásos munkálatok a csapatkeresésben. November környékén négy kontinentális alakulatba volt esélyem bekerülni. Lehetett miből válogatnom, de amire igazán vágyakoztam – egy Pro szerződés – végül az idén sem jött össze. A négy opció közüli legesélyesebb helyről az utolsó pillanatban hívtak fel, hogy sajnos nem szerződhetek hozzájuk. Így már csak három kérőm maradt, melyből az egyiket én magam mondtam le. A lehetőségek redukálódtak, Svájc vagy pedig Stubán Feri. Meg kell mondanom, hogy először nem igazán hittem a Feri-féle projectnek. Nagyon jól hangzott minden, amiről szó esett: remek versenyek, szuper feltételek, Olaszország, ismert sportvezető, de mégis volt egy kis fenntartásom. Svájcban viszont nem szerettem volna tovább maradni, valami másra vágytam, új motivációra, kihívásra. Tömérdek jó dolgot tanultam odakint, rengeteg új ismerősre tettem szert, de változásra volt szükségem.
Rengeteget őrlődtem, hogy mi lenne a legjobb, mikor egyszer csak Feri hívott, hogy Magyarországra érkezik Fabio Bordonali. Szeretett volna velünk – Krisztiánnal, és velem – beszélni, és leszerződtetni bennünket a 2013-as szezonra. Tényleg idejött, a mi kis hazánkba. Sokat kommunikáltuk, felvázolta a terveket, a lehetőségeket. Nagyon szimpatikus úriembert ismerhettem meg a személyében, határozott, céltudatos. Végül megegyeztünk, és itt kezdődött el egy újabb fejezet a sportkarrieremben. Öröm van bennem, hogy ismételten egy részben hazai sorban tekerhetek. Izgatottan várom az előttünk álló évet, szeretnék megállni a helyemet az új csapatomban. Lovassy Krisztiánnal – felnőttben – még soha nem tekertem egy klubban, kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudunk majd egymásért dolgozni, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz köztünk probléma. Dér Zsoltot nagyon jól ismerem, rengetegszer tekertünk már egymás oldalán. Cador Rida az Atlas-nál is megfordult, együtt laktunk majd’ egy évet, úgyhogy nem leszünk egymásnak túlzottan ismeretlenek :). A többi magyar sráccal egyelőre alig versenyeztem, de biztosan mindenki a lehető legjobbat fogja kihozni a magából. Olasz részről a Giro-t is megjárt Gabriele Bosisio a legismertebb név, a többi versenyzőt én nem nagyon ismerem.
Végezetül szeretném megköszönni Stubán Ferinek a remek lehetőséget. Hiszek benne, hogy ez tényleg egy ütőképes csapat lesz, és a legjobb eredmények eléréséhez minden támogatást meg fogunk kapni. Nagyon örülök, hogy szinte egész évben Olaszországban állhatok rajthoz a legnehezebb egynapos és többnapos viadalokon. Szeretem az ottani közeget, terepviszonyokat, versenyzési stílust. De természetesen Európa többi részén is képviseltetni fogjuk magunkat. Célom, hogy minél több gyönyörű eredményt tudjak gyűjteni, dobogós helyeket, győzelmeket. Bízom benne, hogy az egész csapat sikeres lesz, biztosan mindenki kimagaslóan motivált.
Nagyon szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel:
Kuszti
A Katyusa szerdai közleményében már kilátásba helyezte ezt a lépést, de azóta az UCI részéről nem reagáltak hivatalosan, sőt, részletes indoklás sem látott napvilágot, miért nem felelt meg az orosz csapat a követelményeknek. Pedig az Armstrong-botrány kapcsán napvilágot látott, az UCI-ra is terhelő korrupciós ügyek fényében a kerékpáros szakma már-már felháborodottan várja a magyarázatot a nemzetközi szervezettől.
A Katyusa részéről közölték, hogy a kerékpáros világ 80%-a mellettük áll, a maradék 20% semleges, vagy elkötelezett Pat McQuaid irányába… A csapatvezető, Jekimov pedig megerősítette, hogy minden versenyző kitart egyelőre a csapat mellett, hiába kerültek szabadon igazolható státuszba.
Sok gyártónál találkozhatunk egy „almárkával”, ami egy másik piaci szegmenst céloz meg. Nincs ez máshogy a Tektro házban sem, ahol a TRP márka megalkotásakor a kiemelkedő szintű teljesítmény és tartósság elérése volt a cél. A gyártás fejlett technológiája és aprólékos minőségellenőrzése a garancia felhasználók elégedettségére. A felhasznált alapanyagok közt találkozhatunk titánnal és karbonnal is, ami a felsőbb kategóriába pozícionálja a termékeket.
A TRP megoldása a hidraulikus tárcsafékre
A TRP még sokak előtt ismeretlen lehet, de ha szóba kerül, hogy a Tektro márkája, akkor már szinte mindenki tudja miről van szó. Rengeteg kerékpáron találkozhatunk vele, mivel sok gyártó használja OEM termékeit, és a legismertebb nagy alkatrészgyártók fékei közül is számos modell ugyanazokban a csarnokokban készül… Míg a Tektro a középső és alsó kategóriát, addig a TRP a prémium kategóriát szolgálja ki.
Tektro Orion
A Tektro tárcsafékek csúcsa az Orion. A 300 gramm alatti tömegével és a 30 ezer forintot alig meghaladó árával jó alternatívája lehet bármely neves gyártó fékének. A fékkaron látható piros gombbal szerszám nélkül állíthatjuk a fékkar nyomáspontját.
A három tárcsaméret mellett a színek kavalkádja is bővíti a lehetőségeinket, mivel a fehér és fekete szín mellett pirosban és szürkében is megvásárolhatjuk.
A kormányszár alatt elhelyezett adapter
A Parabox rendszer lényege, hogy egy normál bowdenes fék-váltókar mellett tudjuk használni a hidraulikus tárcsafékünket (A témát bővebben egy korábbi cikkünkben részleteztük). Ehhez a kormányszár alá szerelhető adaptert kell használnunk. Az adaptert húzza a bowden, ami pedig a munkahengert működteti. Az ötlet alapvetően jó, a megoldás és a kivitelezés is dícséretes, a tömege miatt viszont nem fog tudni elterjedni a profi versenyzői körökben, ahogy a bowdenes tárcsafékek sem hódítottak maguknak túl nagy teret.
Niels Albert kerékpárja
Niels Albert (a 2011-2012-es szezon cyclocross világbajnok) kiállított kerékpárján is a Parabox bowdenes-hidraulikus tárcsaféke található. Niels a versenyeken általában a hatásfokában kissé elmaradó, de könnyebb canti féket használja.
A Parabox féktest
A Parabox egy darabból készült alumínium fékteste direkt Post Mount felfogatással rendelkezik a maximális merevség érdekében. Adapterekkel elérhető akár 140mm-es hátsó tárcsamérethez is.
A TRP cyclocross fékei
A TRP széles skáláját vonultatja fel a cyclocross fékeknek is. Legyen szó mini v-fékről vagy canti fékről. A canti fékek két csoportra oszthatók: az első a hagyományos (a képen a sárga) és a nagyobb sártűrést biztosító (a képen a fehér) fajta.
A legkönnyebb verziók darabonként alig vannak 100 gramm felett, ami a két lemezből álló felépítésnek és a felhasznált prémium anyagoknak is köszönhető.
Bowdenes tárcsafék
Kevés gyártónál találkozhatunk már bowdenes tárcsafékkel. Pedig sok esetben nincs lehetőség mást felszerelni. Bizonyára többen vannak, akik anyagi megfontolásból megtartják a régebbi fék-váltókarukat és csak egy bowdenes tárcsaféket beszerezve lépnek előbbre a kerékpár fejlesztésben. De ne feledkezzünk meg egy hazánkban komoly fejlődésben levő szakágról, a cyclocrossról. Az első hidraulikus fékek még csak most kerülnek forgalomba, így egy jó darabig még előnyben lesznek a bowdenes fékek.
Tektro Mota
A bowdenes tárcsafék mellett egy belépőszintű olajos tárcsafékkel bővül a Tektro paletta. A Mota sokak kedvence lehet, mivel olcsó és külsőre mégsem tűnik „gagyinak”. Önállóan beálló munkahengerek, a karcsú féktest az okosan elhelyezett olajtartállyal és három választható szín várja a bringásokat.
Az időfutam bringák fékei elérhetők középről vagy a képen látható oldalról húzott bowdenvezetéssel is. Az időfutamon elvárt aerodinamikus dizájn és az akár 144 grammos darabonkénti tömeg jellemzi a féket.
Országúti fékek jó alternatívája
A Tektronak egyik nagy előnye, hogy nem komplett szetteket gyárt, hanem csak egy bizonyos területre koncentrál. Ez azért jó, mert egy területen tud igazán jó lenni és gyorsabban le tudja reagálni a piaci igényeket. Sok kerékpáron találkozhatunk eltérő márkájú hajtókarral, mint maga a szett, ugyanez tapasztalható a fékeknél is. A Tektro kínálatával is számos cég olcsósítja a kerékpárját.
Az elterjedésre váró időfutam „V-fék”
Az időfutam kerékpárok kevésbé elterjedt fék, aminek a v-fékhez hasonló felfogatása van, a Ridley Naoah-n például F-féknek nevezik. Egyelőre úttörő szerepet tölt be a közvetlenül rögzíthető aerodinamikus fék, ami a teljesen a villa síkjába lapulva biztosít tökéletes légáramlást. Direkt ilyen váz szükséges hozzá, de hamarosan több gyártónál is találkozhatunk ezzel a rendszerrel.
Kevin Livingston vezet a sárga trikós Armstrongnak 1999-ben: 1992 óta együtt hajtottak, a hála jeléül 2001-ben menesztés…
Tyler Hamilton és Daniel Coyle könyve a profi kerékpársportban folytatott szisztematikus doppingolás eseményeit dolgozza fel 1996-tól 2004-ig. Sorozatunk végigveszi a könyv fontosabb mozzanatait, lehetővé téve, hogy a jelenleg folyó doppingbotrányt, illetve a profi kerékpársport ebből következő átalakulását az olvasó jobban átlássa, megértse. Az előző részben Lance Armstrong megnyerte a Tour de France 2000-es kiadását, de a Postal-gépezet olajozott működésébe kavicsot szórt Pantani sértődött, ésszerűtlen attakja. Egy rossz időben és helyzetben adott „szakaszajándék” majdnem Lance összetett sikerébe került. A csapatnak hegyi erősítésre lesz szüksége az elkövetkezőkben – állapította meg Bruyneel és Armsrtong, majd sebtében megkezdődött a „munkaerő-átszervezés”…
„A Tour-győzelmet követő ünnepségek után pár héttel Lance-szel edzettem a Nizza körüli hegyekben, beszélgetésük közben mellesleg megemlítette, hogy Kevin [Livingston] megkereste Johant egy kétéves szerződésajánlattal, amelyben fizetésemelést kért.
Két bombasiker Tour után hullanak az amerikai segítők…
’Nem tudom mi a f***t gondol magáról ez a Kevin, azt hiszi, hogy neki bármit szabad. Szart kap, nem pénz!’ – kommentálta az esetet Lance. Megállt bennem az ütő. Most tényleg a csapattársunkról, Kevin Livingstonról beszélt, aki önfeláldozóan hajtotta végéig a két előző Tourt, amikor könnyedén dobogós helyezése is lehetett volna? Ez az a Kevin, aki a Motorolában Lance legjobb barátja volt, az egyetlen, aki folyamatosan látogatta betegsége alatt a korházban?” (p. 245)
Livingston és Armstrong együtt edz a rövid Cofidis-korszakban, majdan két évig a texasi korházi ágya mellett alkotnak csapatot…
„Két héttel később ugyanígy edzésen voltam Lance-szel, beszélgettünk erről-arról, majd egyszer csak megemlíti, hogy Frankie Andreu is jelentős fizetésemelést kért 2001-re. ’Ezek a szemetek mind pénz akarnak! Szart kapnak, nem pénzt’ – folytatta Lance. Ha Lance akar valamit, a csapat azonnal megvalósítja: ha Kevin vagy Frankie kér… De itt egyértelmű volt, hogy valami más is van a dolog mögött. […] Sem Kevin, sem Frankie nem kapott szerződést 2001-re, Livingston jogos sértődöttségében a Telekomhoz szerződött, ahol Ullrich segítője lett. Jó nagy pofon volt ez Lance-nek, aki úgy kommentálta a lépést, mintha Norman Schwazkopf tábornok [az Öböl-háború hadművelet parancsnoka] a kommunista kínai hadseregbe vállalna munkát. Frankie pedig visszavonult, nem akart más csapatba beilleszkedni, miután 4 éven át segítette Lance-t a Motorolában, majd 3 évig a Postalban húzta az igát.” (pp. 246-247)
Kevin és Lance 2000-ben…
A két meghatározó amerikai segítő utódait Johan Bruyneel valójában már a szerződésajánlatok kézhez vétele előtt kinézte magának: a Kelmés Roberto Heras-szal, csapattársával Chechu Rubierával, illetve a kolumbiai Victor Hugo Peñával – a később elhíresült „Spanyol Amadával” – már a Tour-t követő héten folytak a tárgyalások. A jelenlegi Garmin ProTour csapat szakvezetője, az 1999-es Tour egyik meghatározó „postás” katonája, Jonathan Vaughters, már nem is kért szerződést, mivel a francia Cofidishoz igazolt. Biztos források szerint ott csak egyetlen feltételt szabott: nem akar szisztematikusan doppingolni, még ha ez alacsonyabb fizetéssel is jár, mint amit Lance mellett élvezett. Tehát nemcsak a versenyzők, hanem a csapat is vérfrissítést kapott a következő szezonra.
Roberto Heras és a „Spanyol armada” másik két illusztris tagja lett Livingston, Andreu és Vaughters utódja…
De hogy ne legyen a felkészülés olyan problémamentes és egyszerű, a francia tévében megjelent egy videofelvétel, amelyben a U.S. Postal masszőr, Jeff Spencer éppen egy csomagot dob a kukába, majd miután elmegy, a riporter kitúrja a szemetet, kibontja, és egy jó adag elhasznált Actovegin ampulla és fecskendő kerül elő. Az eset kapcsán a francia rendőrség vizsgálatot indít, és az egész sportvilág erről az ügyről beszél…
„Valójában már az 1999-es Tour-on is használtunk Actovegint, főleg azok a csapattársak, akik nem tudtak EPO-hoz jutni. Del Moral szerint az Actovegin fokozza az oxigénszállítást, doppingteszten nem kimutatható, de a tiltólistán természetesen szerepel. […] Lance és Bruyneel ismét jól kezelte a kényes helyzetet, azonnal támadásba mentek át, a francia tévécsatornát mindennel megvádolták. Ezzel párhuzamosan legyártották a magyarázatot is: az egyik csapatszerelő, Julien DeVriese, cukorbeteg, az ő szemetét dobta el Spencer. Lance még – jól begyakorolva – a tévében ’Activo-valaminek’ nevezte a kérdéses gyógyszert, mintha fogalma sem lenne, hogy milyen cuccról van szó.” (pp. 248-249)
Livingston 2001 tavaszán már Ullrich oldalán…
A botrány aztán szépen elcsitult, az amerikai támogatók és a média tett róla, hogy a francia kollégák ne üssék tovább a vasat, vagy inkább a forró pitét. Ellenben a botrány folyománya volt, hogy a franciák egyre kevésbé örültek annak, hogy Armstrong Nizzában él és edz. „Elegem van a ki****ott franciákból, eladom a házat!” – fakadt ki a telefonba. Megkérdezte, hogy szerintem hova lehetne menni, amire én rögtön kedvenc európai városomat, a középkori spanyol Gironát említettem. Ott éltem, mielőtt Lance-hez költöztem, gyönyörű hely, tökéletes időjárás, klassz kaja, fél tucat jó fej amerikai kerékpárversenyző, és nem utolsósorban sokkal liberálisabb hozzáállás a doppingkérdéshez, mint Franciaországban. A döntés öt perc alatt megszületett. Valójában már csak ketten költöztünk, mivel Kevin és Frankie kiesett a kismaccsból […]” (p. 249)
Girona tényleg varázslatosan szép városka…
Spanyolországban a média egyáltalán nem foglalkozott a kerékpárosok doppingolásával, a rendőrség pedig még a napnál is világosabb helyzetekben is szemet hunyt a probléma felett. Egyedül a WADA- ellenőrzésekre lehetett számítani.
Kevin és Tyler 2000 őszén – utoljára egy csapatban…
„Az ellenőrök között itt is több spanyol volt, emlékszem egy barcelonai fickóra, aki a látogatás előtt mindig odatelefonált, nehogy feleslegesen utazzon Gironába.” (p. 257) Hamilton elmondása szerint az ellenőrzés rendszere köszönő viszonyban sem volt egy valódi doppingteszttel, inkább volt egyfajta intelligenciateszt, amely azt mérte, hogy a versenyző képes-e kiszámolni, hogy mikor szedhet szert, és mikor nem:
„Ha volt nálad óra, mobiltelefon, hematokritszám-ellenőrző, illetve tisztába voltál azzal, hogy az adott szer mennyi ideig mutatható ki a szervezetben, akkor a lebukásveszély még teljes adagolás során is elenyésző volt. […] 2000-től valamelyest megszigorították a rendszert, rögtön jelentkeztem az önkéntes USADA-programba, amely még több ellenőrzéssel, az értékek összehasonlításával próbálta tisztábbá tenni a sportot. Így bekerülhettem az olimpiai csapatba, és nem mellesleg a gyanú árnyékát is elkerültem. Kicsit több odafigyelést igényelt, de ugyanúgy kijátszható volt, mint a sima WADA-protokol. […] Az ellenőrzések blokkokban történtek, tehát volt egy riasztórendszerünk, és ha valakit meglátogatott a USADA, akkor az rögtön értesítette a többieket. Na, ezért fontos, hogy mindig legyen nálad mobiltelefon! Ha éppen ’töltött’ voltam, akkor jött a sótabletta és a több liter folyadék. Ha egy-két órán belül szólt volna csengő, sötét, üres lakás várta az ellenőröket. […] Arra az esetre, ha te lennél az első ellenőrzött, ott volt a feleség vagy barátnő, aki kimentett. Velem ez szerencsére mindössze egyszer esett meg.” (pp. 253-255)
Dél-Spanyolországban egész évben jó időjárásban, szép tájakon, médiafelhajtás és többé-kevésbé doppingellenőrzés nélkül lehet tengetni a profi kerékpáros életet…
„Bizonyos szerek esetében nem is a jó időzítés volt a megfelelő módszer. Egyszerűen orvosi receptet kértünk egy bizonyos nem létező betegség kúrálására. […] Már csak arra kellett figyelni, hogy az ellenőrök azon keresztkérdésére, hogy javul-e a bal térd, ne mondjunk igent, hanem helyesbítsünk, hogy a jobb térdszalag van begyulladva.” (p. 256)
A világhíres golfozó, Tiger Woods is Actoveginnel bukott meg…
A spanyolországi letelepedésnek a másik nagy előnye a mediterrán napirend volt. A hispánok ugyebár nem kelnek korán, este pedig mindenki a családdal van, amikor nem illik zavarni. Az éjszakai pihenés is szent, tehát a nap fele garantáltan lebukásmenetes. A legtöbb kerékpáros este töltötte fel magát, amely reggelre már ki is ürült a szervezetből. „2000-ben már nem a régebbi módszerrel adagoltuk az EPO-t, hanem a Ferrari doktor által kidolgozott mikrodózisokban fecskendeztük be. A röhej az egészben az, hogy a WADA egy éven át megfeszített tempóban dolgozott az EPO-teszten [hogy kész legyen az olimpiai játékokra], Ferrarinak pedig mindössze öt percre volt szüksége, hogy egy cetlin kiszámolja, hogy mekkora adagok még kimutathatatlanok. […] A régebben három-négynaponta bejuttatott 2000 egység helyett minden este egyenesen a vénába juttattunk 400-500 egységet, amely reggel 7-re már messze a határérték alatti tesztet eredményezett. […] Itt ismét előnyben volt Lance, akinek akkora erei vannak, mint egy főnyomócső, akár vakon is végezhette az adagolást: ellenbe nekem nagyon pontosan kellett szúrni, mivel ha az EPO a bőr alá is kerül, lassabban szívódik fel, és tovább kimutatható.” (pp. 257-258)
A csapategység megbomlott, ellenben a doppingolás továbbra is szervezetten folyt…
A tesztoszteron-használat is korszerűsödött: a „postások” 2000-ben már nem pirula formában szedték, hanem a hasra helyezett tapasszal dolgoztak, amely este néhány óra alatt felszívódik, nem marad az emésztőrendszerben, így reggelre már kimutathatatlan. Csak arra kellett figyelni, hogy lefekvés előtt leszedje a versenyző. „Egyszer esett meg velem, hogy egy vendégség után pár pohár bortól kissé megszédülten gyorsan lefeküdtem, és elfeledkeztem a tapaszról, amely éjszaka tovább dolgozott. Ha akkor reggel 7-kor csöngetett volna egy ellenőr, tényleg bajban lettem volna.” (p. 260)
2001 tavaszán ismét elkezdődött a felkészülési verseny a vetélytársakkal. Pantani mély depresszióba esett, így közvetlen veszélyt már nem jelentett, ellenben Ullrich egy híres spanyol orvoshoz, Eufemiano Fuenteshez igazolt. Tavaszra egy új EPO-tesztet is beharangoztak, de ezzel párhuzamosan megjelent egy újabb EPO-változat, amelyre még nem egyáltalán nem létezett teszt. A fegyverkezési versenyben a „csodaorvosok” folyamatosan egy lépéssel az ellenőrök előtt jártak…
