Ismét kiváló magyar helyezések születtek a Szlovák Kupában, a második forduló csupa kettest hozott, az U15 kategóriában Muszula Balázs, a Mastersben pedig Szabó Endre szerzett ezüstérmet. Azonban nem csak ettől marad emlékezetes a mala lucivnai forduló, ugyanis a döntők közepén leszakadt az ég…

Szabadtéri versenysportról lévén szó, gyakran foglalkozunk az időjárással, sőt előfordul, amikor szinte az egész hétvége ekörül forog. Így volt ez most is, egy nyári, meleg hétvégét prognosztizáltak, néhány kiadós záporral, ami nagyon nem mindegy, hogy épp mikor jön.

Pénteken a pálya tökéletes megismerésével telt a szabadedzés. A nyom mindössze néhány kisebb módosításon esett át a tavalyi versenyhez képest, ami egy nagyon meredek hegyoldalon kanyarog le és igen élvezetes tud lenni főként a változatossága miatt: két sípályás száguldás és ugratgatás, illetve három erdős, technikás szakasz, mindez 500 méter szintkülönbséggel 2100 méter hosszon.

Összefoglaló videó a pénteki edzésnapról:

[youtube height=”380″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=pHqcHFMAkH4[/youtube]

Szombatra jósoltak egy záport, ami szinte percre pontosan meg is érkezett. Rendesen kieste magát, de szinte csak a pálya alsó felét érte csapadék. Így alul persze sár lett, ami az edzés végére fel is száradt. A magyarok nagyrészt 2-2-3 felállásban rótták a köröket, mindegyikben egy-egy Péterrel. Szabó NF Endre Keresztes Péterrel, Káposzta Dávid Tóth Péterrel, a két ifjoncot (Soronics Olivért és Muszula Balázst) pedig jómagam (Gács Péter) terelgettem.

Vasárnapra virradó éjjel még esett egy kicsit, de ahhoz kevés volt, hogy sárgumizni kelljen, ismét a Muddy Mary gumikombó volt az optimális megoldás. Az időmérőket szokás szerint a legfiatalabbak kezdték, köztük Muszula Balázzsal, aki a kiváló második helyen kvalifikálta magát. A Masters-eknél Szabó NF Endre is összehozta ugyanezt, így szépen indultak a mért futamok a magyarok számára.

Jöttek-mentek a felhők, néha el-el eredt az eső az időmérők alatt, de ez még semmiben sem befolyásolta a pályát. Juniorban Soronics Olivér 18., Tóth Péter 20., az Elite Férfiaknál Keresztes Péter 14., Gács Péter 28., Káposzta Dávid 29. helyről várhatta a döntőket. Az abszolút legjobb magyar időt (ismét) Keresztes Péter tudhatta magáénak: „Amint felértem a lifttel az időmérőre, észrevettem, hogy lelazult a hajtásom. Gyors körbekérdezés után jöhetett is a lutri kör… nem volt vész a helyzet, de tekerni nem mertem sehol sem. Így egy atom biztos stabil körrel sikerült tizennegyediknek lennem, ami azt sugallta, hogy ha a döntős köröm jól lesz, akkor a top 10 megint összejöhet.”

Azonban ennél sokkal több változó került az egyenletbe, amint megkezdődtek a mindent eldöntő futamok, egy kisebb zápor zúdult a hegyre. Ettől függetlenül még minden nyom és ugrató működött továbbra is. Muszula Balázs nyolc másodperc javítással bebiztosította az U15-ös második helyét, így a mraznicai első fordulóban szerzett negyedik helyezése után Mala Lucivnán már dobogóra is állhatott, méghozzá ezüstéremmel a nyakában! Balázs két versenytársát is meg tudta előzni, akiket három hete még nem sikerült, ezzel az összetett harmadik helyre jött fel.

Szabó NF Endre futamára már alábbhagyott az eső: „A hétvége folyamán nagyon jól sikerült beállítanom a biciklit és magamhoz képest rengeteget gyorsultam. Az időmerőn már kiderült, hogy a győzelemre legfeljebb akkor van esélyem, ha a leggyorsabb ellenfelem, az Európa Kupa győztes Rostislav Stencel esetlegesen hibát vét a döntőben. A döntő futamomra egy rövid zápor közepette indultam fel a lifttel, de kereket már nem cseréltem, mert úgy gondoltam, hogy a rajtomig még nem fog átázni a talaj az erdőben annyira, hogy indokolt legyen a sárgumi. A pálya utolsó nyílt szakaszán voltak csak nehézségek, de egyébkent milliméterre ugyanott el tudtam menni a döntőben is, ahol az időmerőn vagy az egész hétvége edzései folyamán. Ez a második helyre volt elegendő, aminek nagyon örülök, mert a többi ellenfelemet magabiztosan tudtam verni.”

Tehát Bandi is a második helyen végzett, amivel két forduló után toronymagasan vezeti az összetettet. Míg a többiek „körbeverték” egymást, addig Bandi az első fordulóban két első helyet, a másodikban két másodikat szerzett. Sok van még hátra, négy forduló, de kezdetnek kiváló!

Elérkeztünk a sorsdöntő pillanathoz, amikor is a Junior mezőny közepénél óriási zápor öntötte el a hegy alsó kétharmadát. Totális káosz alakult ki a 18 évesek és fiatalabbaknál, mindenki száraz gumin, folyamatos esés-kelés, oda-vissza előzgetések, azaz követhetetlen lett a verseny. A két magyar induló is rendesen megjárta, a mezőny végébe csúsztak vissza. Ráadásul Olivér egyik esésénél keményen odaverte a kezét és mint később kiderült, két kisebb csont is eltörött a kézfejében, amitől 4-5 hét pihenőre kényszerül. A pályán így is lejött, sőt a magyarok közül ő lett a jobbik. Gyógyulj meg mihamarabb Oli!

Mindeközben az Elite Férfiak mezőnye éppen készült felmenni futamára, és óriási fejtörést okozott, hogy milyen gumi fog kelleni, mi lesz az ideális, mennyi eső esik még és a pálya mely részeit éri majd intenzívebben. Mindenféle megoldás született, a két LiMiT-es Peti is a végletekig kivárt a döntéssel.

„Jött a döntő előtti egy óra – meséli Keresztes Péter – amikor úgy gondolta az időjárás, hogy most esni fog. Gács Petivel ment a matek rendesen, aztán meghoztuk a nagy döntést, SÁRGUMI! Jó döntés volt, fent porban gurultam, majd az első sípályától jött a sár. Sosem ért még ilyen nagy váltás, pláne döntő kör alatt. Furcsa volt, de jól tudtam alkalmazkodni a viszonyokhoz, egészen az utolsó kanyarig, ahol sajnos annyira kikopott a fű, hogy esélytelen volt megfogni a bringát. Nagy driftelés, kicsúszás, majd óriás sprint a célba. Tizennyolcadikként végeztem Lucivnán, aminek azért még így is nagyon örülök.”

A két Peti a tavalyi versenyen azonos sorsra jutott, mindketten hátsó defektet kaptak a döntőben. Idén újra pacsit érdemelt a dolog, hiszen ugyanabban kanyarban sikerült talajmintát venni, ami az előbb említett utolsó kanyar. Az esőtől és az agyagos talajtól olyannyira csúszott a pálya a teljes szélességében, hogy a sárgumi mit sem ért már ott. Sok más versenyzővel egyetemben esés lett a vége, majd egy hosszabb-rövidebb kapkodás a célig.

Az Elite Férfiak versenyét a regnáló szlovák bajnok Martin Knapec nyerte, a második helyen az első fordulóhoz hasonlóan Rastislav Baranek végzett, a harmadik a 2011-es összetett győztes Martin Mikulenka lett. A magyarok közül Keresztes Péter 18., Gács Péter 25., Káposzta Dávid 26. helyet szerezte meg. Keresztes úr két forduló után az összetett lista 11. helyén áll, a top 10-től mindössze két pontra!

A legjobb időket a körülmények miatt így nem is az Elite Férfiak és Juniorok produkálták, hanem a korábban (még a nagy eső előtt) rajtoló kategóriákból. A Masters-es Rostislav Stencel lett az abszolút győztes és a magyarok között a szintén 30+-os Szabó NF Endre ideje lett a legjobb.

A csapatok versenyében két forduló után a LiMiT Racing Team a tízedik helyen áll, a Freeriderz SC a huszadikon.

Igaz néha teljesen követhetetlenné és végletekig embert próbálóvá tette a döntő közbeni zápor a versenyt, de ettől nagyon ritka izgalmakban lehetett része az indulóknak és a nézőknek egyaránt. Óriási szépséget rejt magában és az éles versenyzés egyik valódi élményét adja vissza, mikor az embernek csak másodpercei vannak arra, hogy eldöntse mi lesz a helyes út vagy irány, amivel mind a technikát, mind önmagát a lehető legjobban és leghatékonyabban a körülményekhez tudja igazítani. Ezek a szélsőségesnek mondható helyzetek még jobban összehozzák az amúgy is szinte családként viselkedő több száz fős mezőnyt. Folytatás egy hónap múlva ugyanitt, természetesen a másik pályán. A forduló a Szlovák Országos Bajnokság is lesz egyben és közel tíz versenyző is nagy eséllyel pályázhat a bajnoki címre, a kupaeredményekre pedig ott vannak még a csehek is és mi, magyarok is.

Összefoglaló videó a versenyről:

[youtube height=”380″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=hvYVNwx-sEY[/youtube]

Fotók: Bedécs Péter és Marek Marcinasko