Nem túl erős mezőny a 2014-es Giro d’Italia-n, ellenben remekül összeállított itiner, Monte Zoncolan és egyéb finomságok várnak, a hóhelyzetet idén talán megússzuk, de a tavalyi „túlélőtúra” azért megtette a hatását…
Papíron annyira egyszerűnek tűnik a rajt előtti esélylatolgatás, hogy pont ezért veszélyes jósolni: Kétesélyes meccs, Joaqim Rodriguez vagy Nairo Quintana… Persze ugyanezt mondtuk tavaly: Nibali vagy Wiggins… s végül Wiggo be sem fejezte a versenyt…
Mindnyájan szeretnék hazavinni, de csak egyvalaki fogja
Szóval a Giro a legkiszámíthatatlanabb GT, az év korai szakasza, az időjárás, az útvonal szempontjából is. Meredekebbek az emelkedők, technikásabbak a lejtők, nehezebb kontrollálni a csapatok számára. Sokaknak pont ezért a kedvenc háromhetese, több a támadás, váratlan akciók, szenvedés, egyesek szerint emberibb, más a hangulata, mint a Tour de France-nak. Olasz.
Ha szóba került az időjárás, úgy tűnik, idén sokkal kellemesebb tavaszunk van Európában, valószínűleg nem kell számítanunk a 2013-as hóhelyzetre, ami miatt le kellett mondani több várva-várt emelkedő megmászását. Bár nem valószínű, hogy Nibalit bárki megverte volna, hiányérzet maradt bennünk tavalyról az igazi kerékpárversenyzéssel kapcsolatban.
A tavalyi hó azonban nem száradt fel nyomtalanul. Sok csapat láthatóan nem veszi annyira komolyan idén a Girót, messze nem olyan erős sorral érkeznek, mint amilyet egyébként ki tudnának állítani. Ez érthető is, sokat olvashattunk a rengeteg szenvedésről, nehézségekről, amit a 2013-as verseny szervezési hibái, hosszú transzferek, kegyetlen időjárás okoztak.
és az áhított ruhadarab: az összetett éllovasnak járó Maglia Rosa
Bár a címvédő Nibali távolmaradását elsősorban annak köszönhetjük, hogy idén mindent a Tour de France-ra tesz fel, mégis eszébe jutnak az embernek Gilberto Simoni szavai: „világítótorony nélküli verseny lesz”. A másik két legerősebb GT-menő, Chris Froome és Alberto Contador is a Tour de France-ra készülnek, valamint a feltörekvő fiatalokat, például Michal Kwiatkowskit, Carlos Betancurt is a francia verseny érdekli inkább, és sorolhatnánk tovább a Tourra gyúró sztárokat.
A sprinterek közül hiányzik majd a legnagyobb név, Mark Cavendish, de sérülése után a német Andre Greipel sem vállalja a Girót. Peter Sagan sem fricskázhatja meg a klasszikus sprintereket (a szlovák bajnok Kaliforniába utazik inkább), gyakorlatilag marad Marcel Kittel, aki már a második hétig behúzhat annyi szakaszt, amennyit nem szégyell. Akár búcsút is inthet majd a további versenyzésnek a német, ha köszöni szépen és nem kér a Zoncolanból… (Hogy Vivianinak megmaradjon a trieszti befutó.) Bouhanni, Apollonio, Swift és akár Kittel csapattársa, Mezgec lehet még jó a hajrákon.
Vannak nagy csapatok, melyek látványosan gyengék, ilyen a Team Sky, mondjuk a tavalyi szereplésük után nem is lehet rajta csodálkozni, hogy nem veszik komolyan a Girót. A nehezen kiszámítható olasz körverseny nem passzol a britek versenyzési stílusához. Talán a csapatidőfutamon való jó eredmény lehet a cél, de a mai kronón mégis az Orica-GreenEdge a topfavorit. Tegyük hozzá, az ausztrálok is körülbelül ehhez a szakaszhoz válogatták össze a sort, ami nem is rossz elképzelés, tekintve, hogy az olasz bajnok Santaromita napokig viselhetné a Maglia Rosa-t.
Joaquim Rodriguez
Visszatérve az esélyesekhez, Joaquim Rodriguez így nem először áll élete nagy lehetősége előtt, hogy végre nyerjen egy háromhetest. Talán nem csak szurkolói értenek egyet abban, hogy nagyon rászolgálna már, de a rózsaszínű trikót nem érdem, hanem eredmény alapján osztják. Purito számára több tényező kedvező: van több rövidebb, meredek befutó, ahol csipegetheti az időjóváírásokat, bombaerős csapat és a tapasztalat is mellette szól.
Ami nem kedvez Rodrigueznek, egy bizonyos 24 éves Nairo Quintana jelenléte, aki a tavalyi Tour de France-on bemutatta, hogy Chris Froome kivételével bárki ellen jobb volt az emelkedőkön. Kérdés, hogy képes-e a Giróra is hasonló formába lendülni, ha igen, akkor nagyon nehéz dolga lesz Puritónak, ugyanis az időfutamkilométerek, valamint a hosszabb, magasabb emelkedők talán inkább kolumbiainak kedveznek.
Ami Quintana ellen szól, hogy élete első Giro d’Italia-ján indul, az olasz terep nagyon különbözik a franciától, de rögtön lehet érvelni, hogy a Tour de France-on is először járt tavaly. Tegyük hozzá, csapata, a Movistar is otthonosabban mozog a francia körversenyen, mint Olaszországban, a „játékosanyag” viszont hasonlóan erős a spanyoloknál is, mint az orosz Katyusában.
Talán a kimondottan hosszú etapok – az első olaszországi hét napról napra kétszáz km fölötti távokat tartogat – szintén az Itáliában rutinosabb Katyusa-sor malmára hajthatják a vizet, az összetettért csatázóknak ugyanis meg kell majd küzdeni a megvaduló helyi hősökkel. Utóbbiaknak létkérdés a szakaszgyőzelem, nehezen kontrollálhatóvá teszik majd a versenyt az Androni, a Neri Sottoli és a kis csapatok versenyzői is. Ha ezeken a vegyes domborzatú szakaszokon az időjárás is „bejátszik”, rengeteg múlik majd a rutinon, hogy ne veszítsen valaki időt.
Az olasz fiatalok a szakaszokon villoghatnak: Diego Ulissi és Moreno Moser
Akárhogy is nézzük, Rodriguez és Quintana mögött vonalat kell húzni az esélylatolgatáskor, talán csak az olaszok reménysége, Domenico Pozzovivo a határeset, az Ag2R hegyimenője remek formát mutat idén, és egyértelmű dobogóesélyes, ráadásul most csapata is erős. Az 1-es rajtszámmal induló Michele Scarponit (Asztana) én már nem sorolnám a favoritok közé, legalábbis a dobogóra esélyesek táborába, sokkal érdekesebb viszont, mire lehet képes a csapatból a fiatal Fabio Aru, akitől Olaszországban sokat vár a szakma.
Hogy az olasz illetőségű prokonti sorokból – Androni, Bardiani, Neri Sottoli – törhet-e borsot valaki a nagyok orra alá, kiderül majd, hasonló kategóriába tehetjük a Columbia csapatát is. A dél-amerikaiak biztosan villognak majd, de ahhoz nem elég jók ezek a csapatok – és egyénileg a versenyzők sem – hogy a rózsaszínű trikóért küzdjenek a végelszámolásnál.
A GreenEdge a csapatprezentáción
Szót kell ejteni 2013-as dobogósokról is. Ha a hegyekben mégis kialakul hóhelyzet, vagy szélsőséges körülmények, akkor Cadel Evans-hez hasonló harcosokról sem szabad megfeledkezni, előzőleg talán az ausztrál veterán tavalyi harmadik helyéért sem adott volna senki egy fabatkát sem. A kolumbiai Rigoberto Uran szereplése nagy talány. Az idén mutatott forma alapján nem úgy tűnik, mintha megismételhetné tavalyi sikerét, de számtalanszor láthattunk ellenpéldát, hogy nem kell feltétlenül a Girót megelőző tavaszi versenyekből kiindulni. „Rigó a sötét ló…” – írhatnánk át a magyar nótát… Tegyük még hozzá, hogy a Quick Step sorában ott van a belga Wouter Poels, aki viszont remekül halad idén.
Marcel Kittel, a mezőny legjobb sprintere
Nagyon erős a Tinkoff-Saxo sora, mondhatnánk a kétfejű sárkány, a lengyel Rafal Majka és az ír Nicholas Roche mindketten top10-es összetett menők. Ráadásul a mezőny egyik legrutinosabb GT-versenyzője, a felmentése következtében visszatérő Michael Rogers is nagy segítség lehet, még ha lábai talán nem is forognak úgy, mintha versenykilométereken edződött volna, az eszére szükség lesz a mezőnyben. Máshogy jó például a Garmin-Sharp, hiszen annak ellenére, hogy nyert már Girót, Ryder Hesjedal dobogója bombameglepetés lenne, de szakaszokon rajta kívül Dan Martin és Tom Jelte Slagter is győzhet.
Lehet, hogy sok csapat nem veszi túl komolyan a Girót, de vannak versenyzők, akiknek ez hozhatja meg az áttörést, hiszen kapitányi szerephez jutnak így. Biztosan nagyot fog küzdeni a Trekből a horvát Robert Kiserlovski, az Europcarból a francia Pierre Rolland, vagy a Belkinből a holland Wilco Kelderman is, kérdés, hogy az összetettért, vagy inkább szakaszokra hajtanak majd.
Fotók: Stefano Sirotti – sirotti.it
Giro d’Italia 2014: rajtlista, kik lehetnek a főszereplők?
A 2014-es Giro d’Italia útvonala: szakaszok, adatok, elemzés
.
