Cadel Evans az egy héten keresztül zuhogó esőt követően rózsaszínbe öltözött, s innentől nem az a kérdés, hogy dobogón végezhet-e a veterán ausztrál, hanem hogy megnyerheti-e a Giro d’Italia-t…
Ha kimondhatok ilyet, mi a BMC-s srácok nagyon jók voltunk ma. Köszönöm! – írta Evans a tegnapi szakaszt követően, s igen, kimondhatja, sőt a teljes Giro d’Italia-ra igaz eddig, hogy a BMC gépezete tökéletesen olajozottan működik.
Kiválóan helyt álltak a folyamatosan nehéz körülmények között, s most úgy tűnik, az emelkedőn is elég erősek ahhoz, hogy védjék a 37 éves, Tour de France győztes (2011) kapitányt. Morabito is megmutatta, hogy nem csak akkor képes egyedül felhúzni egy fél hegyet, ha nincs mögötte ott a mezőny.
És ami a további esélyeket illeti? Most rövid leszek, mert az idei ismét egy olyan Giro, ahol nehéz jósolni, hiszen napról napra történtek eddig is nem várt események. Ami tény, mielőtt elkezdődött a verseny, több Cadel Evans-nél jobb (három hét alatt percekkel jobb) hegyimenő sorakozott fel a rajtvonalnál, a Giro pedig a kemény emelkedőkön dől el.
Ami viszont nem tény, pusztán megfigyelés azóta, hogy Evans áttört egy gátat a vb-cím, majd a Tour de France megnyerésével 2011-ben: az ausztrál félelmetes összpontosításra képes azokban a helyzetekben, amikor a többiek kezdik elveszíteni a kontrollt, és ha felcsillan a lehetőség a jó eredményre, az megsokszorozza erejét. Elég a tavalyi Giróra gondolni, ahol úgy ért el dobogós eredményt, hogy szinte nem is sorolták az esélyesek közé. Ahogy az esélylatolgatásban is írtam, Evans szélsőséges körülmények között nagyon jó, aminek titka, hogy a többiek ilyenkor gyengülnek, ő talán pont ebből merít erőt, hatalmas rutinjával képes a maga javára fordítani a helyzetet.
Ahogy a minap a Quick Step menedzsere, Davide Bramati is nyilatkozta, a mögöttünk álló első hét lehet, hogy az utolsó héten érezteti hatásait. Ilyenkor jobban eltompul a szervezet, padlóra kerül az immunrendszer, elszáll a frissesség az egyébként robbanékony, támadó szellemű versenyzőkből is.
A Joaquim Rodriguez kiesésével topfavorittá előlépő Nairo Quintana, aki mondhatjuk, hogy a mezőny legjobb hegyimenője, így értékelt tegnap: “Annak ellenére, hogy negyedik lettem, a lábaim nem forogtak valami jól ma, és fogalmam sincs miért. Lehet, hogy a tegnapelőtti bukás ma éreztette a hatását. Az utolsó meredek részen – bár eredetileg támadni akartam – már csak arra figyeltem, hogy ne veszítsek időt.”
És ez az állapot Evans többi ellenfelére is jellemző lehet majd, akár a harmadik héten is, miközben Evans nagy erénye, hogy ilyenkor is, sőt, pont ilyenkor képes előhúzni a 110%-ot. Persze lehet, hogy mindez kávéházi okoskodás, és ma már rám cáfol ez a kiszámíthatatlan Giro d’Italia, de annak csak örülhetünk, hogy nyílt az összetettért folyó küzdelem!
Fotók: Stefano Sirotti
Rózsaszínű reggeli: kárjelentés és egy kérdés: „Várni vagy nem várni?”
Rózsaszínű reggeli: még hosszabb a leghosszabb, nőhetnek a különbségek…
Rózsaszínű reggeli: amikor a versenyzőknek már tele van a hócipője – jegyzet
Rózsaszínű reggeli: kezdődik az „olasz” körverseny, Rigoberto Uran értékel, Kittel feladta
Rózsaszínű reggeli: a favoritok egymáshoz képest, Cavendish válasza és egy bombahír!
Rózsaszínű reggeli: újabb csapás Puritónak; így szurkolnak az írek – képek
Rózsaszínű reggeli: kikockázva a bukás, Purito őrjöng, Uran elégedett – videók
________________________________________________
Giro-jegyzet 1. – esélylatolgatás a rajt előtt
Giro d’Italia 2014: rajtlista, kik lehetnek a főszereplők?
A 2014-es Giro d’Italia útvonala: szakaszok, adatok, elemzés
.