Nem hozott parázs csatát a Giro d’Italia utolsó hegyi szakasza, a rózsaszínű trikó sorsa eldőlt.
Fotó: Stefano SIrotti / sirotti.it
Az elmúlt években legendássá vált Monte Zoncolanon végződő 163 kilométeres szakaszon ismét hazaengedtek egy relatíve nagyszámú szökevénycsoportot, melynek tagjai az utolsó hegyre érkezve annak rendje és módja szerint szétszakadoztak. Végül a Bongiorno (Bardiani) és Rogers (Tinkoff-Saxo) alkotta kettős maradt az élen, akik közül mindkettejük győzelme szenzáció lett volna, hiszen előbbi csapata már három etap sikernél jár, míg Rogers visszatérése után már szintén nyert egy szakaszt.
Végül 2,6 kilométerrel a cél előtt sajnos egy őrült néző döntötte el kettejük csatáját: a bringások mellett futó elvetemült meglökte Bongiornót, aki emiatt kilépett a pedálból és egy pillanatra megállni kényszerült. Rogers kihasználta ezt a pillanatnyi megingást és rögtön gyilkos tempóra kapcsolt, végül pedig meggyőző fölénnyel nyerte a napot.
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
Hátul a Movistar kontrollálta a tempót szinte a teljes nap folyamán. Igor Anton nagyot ment a rózsaszínű trikósért, ám mire már csak az összetett top 10 maradt a csoportban, Urán, Poels vezényletével megtámadta a sort, velük csak Quintana tudta tartani a lépést. Ezzel az akcióval lényegi különbséget nem sikerült kialakítani, az összetettben Keldermann lépett előre a hetedik helyre, a további állás nem változott, így a rózsaszínű trikósnak holnap csak be kell futnia a mezőnnyel és elmondhatja majd magáról, hogy élete első Giro d’Italiáját megnyerte.
A 20. szakasz végeredménye:
1
Michael Rogers (Aus) Tinkoff-Saxo
4:41:55
2
Franco Pellizotti (Ita) Androni Giocattoli
0:00:38
3
Francesco Manuel Bongiorno (Ita) Bardiani-CSF
0:00:49
4
Nicolas Roche (Irl) Tinkoff-Saxo
0:01:35
5
Brent Bookwalter (USA) BMC Racing Team
0:01:37
6
Robinson Eduardo Chalapud Gomez (Col) Colombia
0:01:46
7
Georg Preidler (Aut) Team Giant-Shimano
0:01:52
8
Maxime Monfort (Bel) Lotto Belisol
0:02:12
9
Dario Cataldo (Ita) Team Sky
0:02:24
10
Simon Geschke (Ger) Team Giant-Shimano
0:02:37
Az összetett állása:
1
Nairo Alexander Quintana Rojas (Col) Movistar Team
83:50:25
2
Rigoberto Uran Uran (Col) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
Forradalmian új abroncsmodell 2014-ben a WTB kínálatában! Olyan könnyű, mint más gyártók karbonmodellje, egyben szélesebb, mint a legtöbb súlyra kihegyezett felnije! A titok nyitja a speciális WT69 aluötvözet, illetve a legendás amerikai márka fejlett gyártási eljárása.
A Tour de France hegyi pontverseny rövidített elnevezését kapta keresztségben az új WTB gramm-mániás Trail/All Mountain/Enduro abroncsmodellje – ami ugyebár nem a véletlen műve. A tervezők szeme előtt a lehető legkönnyebb és leggyorsabb mászás képe lebegett: a cél a győzelem, azaz elsőnek felérni az emelkedő tetejére. De ebben még távolról sem merül ki a WTB KOM „tudása”: a megnövelt profilszélességnek köszönhetően a lejtmenetekben is stabil, továbbá UST-kompatibilis abroncsprofillal rendelkezik, így a WTB saját belső nélküli szalagos rendszerével tökéletes, üzembiztos párost alkot. A grammhuszárok egy csapásra két legyet ütnek a WTB KOM-mal!
Az új modell mindhárom kurrens kerékmérethez elérhető, így bármilyen kerékpártípusra alkalmazható. Elsősorban Trail/All Mountain/Enduro felhasználásra kínálja a kaliforniai gyártó, mindemellett XC-re is bőven elég könnyű. Példának okáért az Eurobike kiállításon láttuk Tune agyra fűzve is, ami jól mutatja a WTB KOM kvalitásait. Mellesleg nem volt valami nehéz a kerékszett!
A WT69 ötvözet a szkandium-típusok családjába tartozik, így a többi ötvözetnél mindenképpen erősebb. Persze a felniprofi speciális kialakítása is meghatározó szerepet játszik abban, hogy a KOM egyszerre könnyű és stabil, a tesztek pedig bizonyították, hogy a karbon alapanyagú abroncsoknál tartósabb is. A küllőfurat ugyancsak sokkal erősebb, mint más könnyű felnik esetében: a WTB teszjei alapján 160 kg húzóerővel is simán megbirkózik. És nem utolsósorban ára is lényegesen kedvezőbb, mint a karbon alapanyagú modelleké.
A sportban nincs értelme a „Ha”-val kezdődő mondatoknak, pedig ha nem követik el a szervezők kedden a végzetes hibát, Nairo Quintana és Fabio Aru ma dolgozták volna le összetett hátrányukat, és egy remek királyetap elé néznénk holnap, három versenyzővel egy percen belül az összetettben…
Ma is ezek a lábak voltak a leggyorsabbak
Ezzel szemben a Monte Grappa meredek emelkedőjén a Giro d’Italia 26,8 kilométeres hegyi időfutamát is behúzva, a kolumbiai Nairo Quintana (Movistar) behozhatatlan előnnyel vezeti az összetett. Ha nem éri váratlan balszerencse, minden bizonnyal könnyedén megőrzi majd a Maglia Rosa-t holnap a legendás hegyi befutón, a Monte Zoncolanon. A rózsaszínű trikós mellett az olasz Fabio Aru (Asztana) teljesített még kiemelkedőt, sokáig úgy tűnt, övé lehet a kronó, de Quintana ezt nem hagyta, az utolsó pár száz méteren hajrázott még a szakaszért is, második győzelmét aratva így.
Aru óriásit szenvedett a sikerért
Quintana és Aru mögött ma egy vonalat kell húznunk, a többiek meg sem tudták közelíteni az idei Giro két legjobb hegyimenőjét, sőt voltak vesztesei is az időfutamnak a top 10-ből. Elsősorban a kanadai Ryder Hesjedal, aki csak a 26. időt teljesítette 5:36 perc hátránnyal, láthatóan még mindig a keddi „megfeszülése” következményeit nyögi, amikor a lelkét is kihajtotta az esetleges szakaszsikerért. Szerencséjére összetett ellenfelei közül Robert Kiserlovski is hasonlóan mérsékelt teljesítményt nyújtott (21. helyen 5:26 perc hátránnyal), így a 2012-es győztes nem szorult ki a legjobb 10 közül.
A Dráva Tour valójában egy négynapos kerékpárverseny rally mintára, vagy kerékpártúra szelektív mért szakaszokkal? A kiválasztott csapatok számára költségmentes kerékpáros esemény bemutatásához Eisenkrammer Károly versenyigazgatót is segítségül hívtuk…
Mindegy hogy nevezzük, eddig egyedülálló kezdeményezés az EU-s projektként megvalósuló Dráva Tour, melyre még vannak kiadó helyek magyar csapatok számára is, bár nagyon közel vagyunk már a horvátországi Varazdinban sorra kerülő rajthoz (a Dráva Tour június 12-étől 15-éig tart).
A kerékpáros körversenyek egy élsportoló felkészültségét követelik meg, a napról napra hosszú távok teljesítése nagy intenzitással teljesen lemerítik egy hobbikerékpáros szervezetét. Vannak azonban, akik mégis kipróbálnák magukat egy hosszú távú többnaposon, versenykörülmények között, nem csak túratempóban. A TEKER egyesület horvát partnerrel közös szervezésében egy olyan speciális túraverseny debütál majd, ahol egyszerre élhetik át a résztvevők a csodálatos tájak felfedezésének örömét két keréken, s emellett versenyezhetnek is egymással.
A hamarosan összeálló 120 fős pelotont tulajdonképpen a klasszikus Párizs-Dakar mezőnyéhez hasonlíthatnánk, talán annyi különbséggel, hogy itt arányaiban rövidebbek lesznek a szelektív mért szakaszok (melyek a verseny értékelésébe számítanak), és nagyobb hangsúlyt kap a közös tekerés, a régió felfedezése. Fontos kiemelni, hogy az Európai Unió által támogatott, 2007-2013 között megvalósuló, Magyarország-Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Programnak köszönhetően a kiválasztott 20 csapat költségeit (nevezés, szállás, étkezés, utazás) a szervezők állják. Még lehet jelentkezni hatfős, bármilyen összetételű csapatok számára, ami fontos, hogy a bringások igazolni tudják, képesek egy amatőr országúti kerékpáros tempójában letekerni a távokat. A részletekről az esemény honlapján lehet tájékozódni: http://www.dravatour.hu/
Az Unió kiemelten támogatja a határ két oldalán fekvő régiók együttműködését célzó projekteket, így sikerült megvalósítani ezt a kerékpáros eseményt is, az útvonal mentén rengeteg kísérő rendezvénnyel. A részletekről az ötletgazdaként is szerepet vállaló versenyigazgatót, Eisenkrammer Károlyt kérdeztük, elsőként arról, hogyan jött létre a nagyszabású rendezvény:
Eisenkrammer Károly
– Az Európai Unió az általánosan ismert pályázati rendszereken túl olyan programokat is támogat, amelyek a határ menti, nemzetek közötti együttműködést segítik. Ezek között volt az az IPA pályázat, amelynek célja, hogy bemutassa a horvát és a magyar határmenti régiókat. Jankovics Feri barátommal, a korábbi MAPEI Kanizsa kerékpáros csapat szakmai vezetőjével találtuk ki, hogy a régiót bemutató turisztikai pályázaton egy kerékpáros versennyel pályázunk. Feri már vett részt EU-s turisztikai projectekben, én pedig a korábbi Tour de Hongrie szervezési tapasztalataira építve a szakmai hátteret tudtam adni a pályázathoz. Érdekes egyébként, hogy kezdetben az egyik legnehezebb feladat a TEKER egyesületnek a horvát partner megtalálása volt. Nagyon nehéz, sőt mondhatom, hogy kívülállóknak elképzelhetetlenül bonyolult egy két országban is futó EU-s project tervezése és lebonyolítása – de ha sikeres lesz az esemény, akkor az természetesen minden beleölt munkaóráért kárpótol.
– Magyarországon te a kerékpáros események minden műfajában kipróbáltad már magad, garantálhatja a személyed, hogy rengeteg versennyel a hátad mögött sikeres lehet egy ilyen merőben újszerű, s egyben nagyszabású esemény?
– A konkrét szakmai szervezés talán a legszebb része ennek a programnak. A project pénzügyi része és a papírok, dokumentumok „gyártása” szerencsére nem az én feladatom. Viszont rám hárult magának a speciális versenynek a kitalálása. Először féltem tőle, hogy nem lesz-e negatív kicsengése, hogy „lebutítunk” egy profi versenyt, de aztán a visszajelzések azt igazolják, hogy pont ez az, amire sokaknak szükségük van. Azoknak az amatőr bringásoknak, akiknek az életéből kimaradt az élmény, hogy egy többnapos versenyen városról városra mennek, és egy csapat tagjaként egymásnak segítenek. De a hobbi bringásoktól nem várható el, hogy napi 150-180 km-t több napon át teljes erőből tekerjenek, például leszakadva a mezőnytől, egyedül vagy 1-2 sorstársukkal együtt vergődjenek el e célig, a zárókocsi előtt (ahogyan ezt sajnos sok profi bringás rosszabb napjain megéli). Ezért aztán jó ötletnek tűnik ez a lebonyolítási rend, hogy a táv nagy részében együtt tekerünk, jó tempóban, 30-as átlaggal, és minden nap versenyzünk egy kicsit. Ráadásul minden nap más verseny: rövid időfutam, sík mezőny, hegyi verseny, és körpályás városi futam. Szóval igyekeztünk változatossá tenni ezt a négy napot. És persze az útvonal nagy része is az én ötleteim alapján állt össze. Sok éves szervezői gyakorlat segíti azt, hogy nem csak az álmaimat írom le, hanem egyből a hatóság, a városi vezetők, vagy a rendőrség fejével is gondolkozom – hogy csak olyan javaslatokkal élek, ami megvalósítható. Itt azért el kell mondanom, hogy például a hévízi, belvárosi körpálya nem ez én ötletem volt. Én magamtól nem mertem volna ekkora kérést felvetni Papp Gábor polgármesternek. Ehhez kellett Jankovics Feri és a TEKER egyesület elnökének, Karádi Szabolcsnak az elszántsága. Biztos vagyok benne, hogy óriási hangulat lesz ezen a versenynapon!
Jankovics Ferenc
– Sokféle bringás eseményt szerveztél, tudod pontosan definiálni, kikre számítasz? Esetleg megfordítva a kérdést – hiszen ismered már a különböző bringás típusokat – szerinted miért jöjjön el az, akinek nagy kihívás már a napi 100 kilométer is, és miért jöjjön el az, aki sikeres mondjuk a hazai amatőr versenyeken?
– Azt látni, hogy egyre szaporodik azon országúti bringások száma, akik felnőtt fejjel, a tv előtt szerettek bele ebbe a sportba. Az én baráti társaságomban is vannak sokan, akinek a bringa lett a mániájuk, és karbon csodákra költik a kemény munkával megkeresett pénzüket. Sokan sokat, sőt, nagyon sokat edzenek, és keresik azokat a lehetőségeket, ahol kibontakozhatnak. Meg kell nézni, hogy a Tour de Pelso mezőnye lassan eléri a 2000 főt! Az azért jelent valamit, ha ennyi ember tudja értelmes időn belül teljesíteni a több mint 200 km-es távot. Igaz, az amatőr versenyeken látom, hogy a legtöbben nem értik még a szélárnyék, vagy az egyenletes tempó jelentőségét, de ez azért van, mert nem is mondta el neki eddig senki. Egy ilyen többnapos verseny a legjobb lehetőség azok számára, akik tanulni szeretnének. Mert mi másról is lehet majd esténként beszélni vacsora közben, mint a nap közben történtekről?
Kísérőprogramok
– Te szervezted Magyarországon a Tour de Hongrie-t, ami élsportolók számára kiírt esemény, Ha amatőr kerékpárosok számára esetleg nem életszerű hasonlót csinálni, miért működhet egy ilyen – Dakar mintára – szelektív szakaszokkal tarkított teljesítménytúra?
– 2001. és 2005. között szerveztük a Tour de Hongrie-t, az utolsó két évben komoly nemzetközi mezőnyökkel, hogy csak egy nevet mondjak: többek között Gerald Ciolekkel (a tavalyi Milano-San Remo győztese, U23-as világbajnok, GT-szakaszgyőztes). És mégis sikerült úgy összeállítani a meghívott csapatokat, hogy például az olimpiai bajnokokkal teletűzdelt német vagy az ausztrál csapatok előtt magyar győztesnek örülhettünk. Lengyel Tamás akkori sikere kicsit az én sikerem is. Így utólag már el lehet mondani, hogy 2005-ben úgy raktuk össze a szakaszokat, az egész versenyt, hogy az összességében kedvezzen Stubán Feri csapatának, és persze Tomikának. Ez persze semmit nem von le Tomi sikeréből, hiszen neki becsülettel meg kellett küzdenie az ellenfelekkel.
De az az idő elmúlt. Ha ma szerveznék profi körversenyt, nem biztos, hogy azt a hangulatot meg tudnánk teremteni, mert egyszerűen elfogytak az olyan a magyar csapatok, akik egy ilyen kihívást eredményesen tudnának teljesíteni. Természetesen ez alól vannak kivételek, és vannak próbálkozások, akiknek nagyon szurkolok is, de ettől még tény, hogy ma Magyarországon lényegében nincs kinek komoly profi körversenyt szervezni. Marketing szempontból a mai országúti sport nehezen eladható. És bizony, pénz nélkül nem lehet nagy versenyt szervezni.
Ezért is gondoltuk úgy, hogy sokkal célratörőbb, ha most az amatőröket célozzuk meg, és nekik kínálunk fel egy ilyen lehetőséget. Talán badarságnak hangzik, de ha a mezőnyben csak egy olyan cégvezető gurul majd a karbon kerekein, aki itt ráérez ennek a sportnak az igazi ízére, és hazamenve úgy dönt, hogy a környezetében levő fiatalokat hozzásegíti, hogy ehhez hasonló élményekben legyen részük, akkor már megérte nekivágni a DrávaTour szervezésének.
Zalai tájakon bringázva
– Egy személyes kérdés, ha te bringásként vennél részt, miért indulnál el?
– Ez a verseny pont nekem való – lenne. Sajnos, nem hiszem, hogy tíz kilométernél többet fogok rajta tekerni, de ez pont az, amire egy negyvenes éveiben járó, egykori versenyzőnek szüksége van. Több napon át, biztonságos körülmények között, gyönyörű környezetben, hibátlan utakon, jó társaságban, gondtalanul kerékpározhat. És közben még a szállással sem kell foglalkoznia. Mint egy álombéli, ideális edzőtáborban. És mindezt ingyen. Azt azonban már előre sajnálom, hogy ez az esemény egyben az utolsó is lesz. Hiszen nagyon sokba kerül a szervezése, és még nem látunk a mostanihoz hasonló pályázati forrást. De ha megkedvelik a bringások ezt a lebonyolítást, akkor talán még lesz hasonló verseny. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon sokan lesznek, aki visszatérnek ezekre az utakra, mert a táj és a környék a Dráva mentén is, és Pécstől Hévízig is gyönyörű.
Ahogy a versenyigazgató is zárja gondolatait, fontos hangsúlyozni, hogy a Dráva Tour útvonala egy sok hazai bringás által kevésbé ismert régióban halad, annak ellenére, hogy a táv második felét már jórészt Magyarországon teljesíti a mezőny. A Varasd – Koprivnica – Barcs – Pécs – Nagykanizsa – Hévíz érintésével lebonyolított kerékpáros esemény horvát részen a Száva, a Dráva és a Mura-folyók vidékéről indul, ami tele van történelmi várkastélyokkal, Koprivnica-Križevci megyében pedig nyolc gyönyörű középkori templom található.
A magyar oldalon a Duna–Dráva Nemzeti Park egyrészt egyedülálló élővilággal, madárvilággal rendelkezik, másrészt Baranyában kiváló aszfalton, forgalommentes, fasorral szegélyezett utakon tekerhetnek a résztvevők, kisebb-nagyobb emelkedőkön is. Somogy- és Zala megyében a táj jellegét a szőlődombok határozzák meg, Hévíz felé haladva pedig a Kis-Balaton – Magyarországon egyedülálló szépségű– ártéri vidékein közelíti majd meg a célt a mezőny. Az útvonalról hamarosan egy bővebb összeállítással jelentkezünk, a helyszínről…
Őszintén szólva, már a Shimano 2013-as új fejlesztéseit bemutató találkozóról is kissé csalódottan távoztunk: jövőre még nem lesz montis elektronikus váltórendszer. A 2014-es újdonságok bemutatója után még ennél is nagyobb volt a hiányérzet. Miért késlekedik ennyit a japán óriás? – tettük fel magunkban a kérdést. A választ az idei bemutatón kaptuk meg: az új XTR elektronikus szett egy valóban összetett rendszert alkot, amely számos olyan funkciót biztosít, ami az elektronikus országúti szetteken bőven túlmutat. Akkor jöjjön a várva-várt bemutató!
A (kipróbálható) prototípuson lévő XTR Di2 meghajtásrendszer a integrálva a Fox elektronikus felfüggesztés-vezérléssel…
Miben különbözik az elektronikusan vezérelt monti és országúti kerékpár? Kezdjük ott, hogy nem ugyanolyan gyakran, és nem ugyanúgy használjuk a váltórendszert. Másodsorban az MTB világában egyre terjedőben az egyetlen első lánckerekes meghajtás, amíg aszfalton stabilan tartja magát a két lánctányér. Erre jön a még a hátsó felfüggesztésrendszernek köszönhető többféle technikai megoldás szükségessége. Ráadásként pedig ott a strapabíróság kérdése: egy extrém terepviszonyok közt hajtott kerékpár nagyobb terhelést ró a váltókra, illetve az őket összekötő vezetékekre is.
A Shimano az összes fenti kérdésre hatásos választ ad a most bemutatott XTR Di2 (M9050) szettel. Nem bízták a véletlenre annak sikerességét: három év fejlesztőmunka van mögötte, több tucat profi és amatőr MTB versenyző bevonásával több tízezer kilométert abszolváltak az ösvényeken: fagyban és forróságban, tűző napon és zivatarban egyaránt. A rendszer alapja természetesen a nemrég bemutatott, teljes egészében megújult XTR M9000, amely már önmagában egy jelentős mérföldkőnek ígérkezik a MTB alkatrészfejlesztések terén. A lehető legnagyobb pontosság és gyorsaság jellemzi: bármilyen terepen, bármilyen időjárásban és bármilyen bicajtípussal. Az XTR Di2 a tökéletes működés eme szintjén kíván még egy kicsit emelni: valószínűleg a mechanikus váltórendszeren már nincs mit.
Most végre érthető, hogy a mechanikus M9000 esetében miért döntött a Shimano az első átdobó működésének teljes átalakítása mellett. Az új típus kétszer erősebben tereli a láncot, ami alapvető igény a Di2 esetében, ahol az erős hüvelykujjal szemben apró szervomotor végzi a láncterelő keret mozgatását. Egyben érthető a látványos egyetlen lánckerék felé való elmozdulás: az elektronikus váltásvezérlésnek könnyebb falat a hátsó váltó mozgatása, mint az első lánckerekek közti váltás. Mindazonáltal az összes ma alkalmazott meghajtásrendszerre ki kellett dolgozni a működőképes vezérlést: minden bizonnyal ezt tartott ennyi ideig!
A több lánctányéros váltás első átdobót igényel, ami az XTR Di2 egyik eleme. Használata fakultatív, nem úgy, mint az országúti Di2 esetében, ahol nélküle az elektronikus vezérlés működésképtelen. Tudja kezelni mind a két, mind a három első lánckereket alkalmazó meghajtásrendszert, továbbá – amelyre a Shimano fejlesztők a legbüszkébbek – a Synchro Shift funkciónak köszönhetően válaszhatóan az első és hátsó váltót együttesen is működteti a központi vezérlő egység. Tehát a kerékpáros mindössze az egyik elektronikus váltókart (akár jobb, akár bal oldali) kezeli, a rendszer pedig – ha szükséges – elöl is vált, meg hátul is, ahogy a fokozatok jönnek egymás után. Erről a Shimano készített videót is, amit itt nézhettek meg!
A montis „elektronikus váltókar” neve Firebolt (villám), amelynek használata maximálisan ergonomikus és intuitív, számos profi és amatőr versenyző visszajelzései alapján csiszolták a végleges formára, kezelési módra és érzésre. Érzékelhető visszajelzést kapunk a váltás bekövetkeztéről, mivel terepen nem mindig hallani magát az „eseményt”. A működtetés mikéntje pedig ugyanúgy „agyonprogramozható”, mint a legújabb generációs országúti Di2 váltórendszer esetében. Ennek neve E-tube, szoftver jár hozzá, amivel számítógépen vagy akár okostelefonnal a működés átprogramozható – testre, körülményre, stílusra, terepre szabható. Például a táv felénél is változtathatunk azon, hogy a váltógomb hosszú megnyomása 1, 2, 3 vagy az összes maradék fokozatot váltsa az egyik vagy másik irányba. Esetleg átállíthatjuk „top-normal”-ról „low-normal”-ra a vezérlést, vagy megcserélhetjük a jobb-bal, illetve le-fel gombok működését. Ezekre sémákat is létre hozhatunk, amit a központi egységen menet közben lehívhatunk.
Tehát az XTR Di2 E-tube alapú „plug & play” rendszer, az országútihoz hasonló portokkal és vezetékrendszerrel, továbbá az akkuk is ugyanazok, ugyanúgy külső és belső elhelyezési lehetőséggel. A központi egység a kijelzőben kapott helyet, egy, két vagy több elektronikus váltókar (kiegészító váltógomb), csak hátsó vagy első és hátsó váltó, különböző érzékelők, GPS, stb. csatlakoztatható, illetve a Fox elektronikus első/hátsó felfüggesztésrendszer is beiktatható. Ezek természetesen mind-mind a rendszer által lesznek központilag vezérelve, a töltés pedig ugyancsak a központi egységen keresztül végezhető. Na például ebben is más az MTB Di2, mint az országúti!
Azért a váltók – ha elektronikusan vezéreltek is – végtére mechanikus mozgást végeznek, és a terhelés gyakran nagyobb, mint aszfalton történő bicajozáskor. Az új bivalyerős első átdobóról már szóltam, a hátsó esetében pedig a Shadow RD+ technológia jön a váltórendszer segítségére. Bár a láncfeszességet magunknak kell állítani rajta, ezt egy imbuszkulccsal megtehetjük akár kisebb fokozatokban is. (Erről a Shimano készített videót, amit itt nézhettek meg.) Az első átdobó „tudománya” pedig az automatikus hátsó fokozat szerinti finomállítás, angolul „trimming”.
Mit mondjunk még? Idén augusztusban már elérhető lesz az új XTR Di2, az áráról szerintünk nem érdemes vitát nyitni, legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy ki is valójában az elektronikus MTB váltás célközönsége! Alább a száraz súlyadatok olvashatók, illetve közzé tesszük még a teljes XTR M9000 kompatibilitás-táblázatát.
Az erdei ösvények királya, az ideális maraton- és trailkerékpár! A Mondraker Factor 29 lehetővé teszi, hogy mind a többnapos hegyi túrákon, mind pedig a maratonversenyeken könnyedén vedd az akadályokat. A 120 mm-es rugóút Zero Suspension rendszer ötvözve a Forward Geometry forradalmi újításával, illetve a gyönyörűen megmunkált Stealth 2.0-ás vázcsövekkel nem csak szemet gyönyörködtető látvány, hanem ízig-vérig a Mondraker extrém vonalát képviseli.
A Mondraker által tavaly a DH/Enduró és All Mountain kategóriában piacra dobott Forward Geomteriát 2014-től a maraton szériát képviselő Factor családnál is megtaláljuk. A Forward Geometria előnyeiről a Foxy XR 2013-as és 2014-es tesztek során már többször írtunk. A Foxy annyira jól sikerült, hogy az egyik külföldi szaklapban 25 kerékpárból az év Trail kerékpárjának választották – éppen a Forward Geometria miatt.
Mit is jelent a Mondraker Factor modelleknél is megtalálható Forward Geometria? Leegyszerűsítve: egy meghosszabbított első háromszöget és egy rövidebb kormányszárat. De miért is jó mindez a gyakorlatban?
Fokozott biztonság: a hosszabb tengelytáv (1206 mm az „L”-es váznál!) nagyobb menetstabilitást jelent nagy sebességnél, és kisebb az esélye, hogy meredek terepen ereszkedve a pilóta „átrepüljön” a kormány fölött.
Közvetlen irányítás: a rövidebb kormányszár (50 mm) biztosítja, hogy sokkal kisebb kormánymozdulatok mellett ugyanazokat az első kerékszögek elérését teszi lehetővé, ami jelentősen növeli a kormányzás pontosságát a megnövekedett tengelytáv ellenére is.
Megnövelt stabilitás nehéz terepen: az új geometria lehetővé teszi, hogy az első kerékre nagyobb súly kerüljön, ami különösen a kanyarodásnál jelent jobb tapadást a gumiknak.
A Forward Geometrián kívül érdemes kiemelni még a váz készítésénél alkalmazott Stealth cső technológiát. A Stelath technológia egy új eljárás, melyet a gyártásban alkalmazott négyszögletes profilok jellemeznek a hagyományos gyártási technológiák kerek profiljaival szemben. A megfelelő irányban lapított csövek lehetővé teszik, hogy az igénybevételtől függően bizonyos helyekre több anyagot, – és ami talán még lényegesebb – hosszabban és egyenletesebben terhelt hegesztési varratot lehessen létrehozni anélkül, hogy túlságosan megnövelnénk a cső falvastagságát és tömegét. Minden egyes cső tervezésekor az elsődleges szempont az elvárt funkciónak való maximális megfelelés. A mérnökök magabiztosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a Mondraker vázak élettartam garanciával rendelkeznek.
Fontos kiemelni még, hogy a Factor R kerékpár az összes többi Mondraker össztelóshoz hasonlóan a Zero Suspension System himbarendszerrel rendelkezik. A Zero itt nem a rugóútra, hanem a lebegő felfüggesztéssel rendelkező rugóstag és a VPP (virtuális forgáspont) által nyújtott előnyökre vonatkozik, amelyek a következők:
Fékfüggetlen felfüggesztés: a fékezés által generált erők nem változtatják a rugózási tulajdonságokat, azaz a menettulajdonságok nem változnak fékezés közben.
Nincs pedál visszacsapás: a láncvilla hosszának változása a rugóút egész tartományában minimális, aminek következtében a pedál visszacsapás minimálisra szorítható, azaz rugózás közben egyenletes hajtást tesz lehetővé.
Nincs erőveszteség: a hajtásra és rugózásra ható erők teljesen kiegyensúlyozottak, ami megakadályozza, hogy tekerés közben bármilyen be- illetve kirugózást indukáló erő hasson, ezzel lehetővé téve, hogy a tekerési energia ne vesszen el.
És hogy a felszereltségről is megemlékezzünk, a Fox első és hátsó rugóstagok kormányról állíthatóak (Hegymenet/Trail/Lejtmenet fokozatokban), Elöl 1.5/1.125″ “tapered” villanyak és 15mm-es átütő tengely, hátul pedig a 142*12mm-es átütő tengely segíti a váz csavarodási merevségének maximalizálását. A váltásról a megbízható Shimano XT váltó gondoskodik, a hatásnál az erőveszteséget a Hollowtech technológiával készült Shimano XT hajtókarok biztosítják. A DT által épített X1900-as kerekek agyainak finom járása és élettartalma szinte már legendás, és az abroncsok 29-es kerekekhez képest versenyképes súly mellett a Maxxis Crossmark külsőkkel együtt biztosítanak kedvező menettulajdonságokat. A megállásról pedig Formula fékrendszer gondoskodik. Az új Factor modellcsalád három változatban érhető el, amelyből kiemelkedik a most bemutatott, kiváló felszereltségű, haladó montisoknak tervezett Factor R 29, de a Forward Geometria és Zero Suspension System előnyeit a kezdő kategóriát képviselő Factor 29 nyergében egyaránt élvezhetjük! Jellemzők:
Váz: Factor 29er Stealth 2.0 alloy Zero Suspension System FG 120 mm
Méretek: S / M / L / XL
Rugóstag: Fox Float CTD LV Evolution Remote 190×50 mm
Teleszkóp: Fox 32 Float 29 CTD Remote Evolution 15mm 110 mm Tapered
Kormánycspágy: Onoff Integrated Tapered 1-1/8″->1/5″
Kormányszár: Onoff Peak FG, 50 mm
Kormány: Race Face Evolve 31,8 mm, emelés nélküli, 720 mm
Markolat: Onoff Wave
Nyeregszár: Race Face Evolve, 31,6 mm, 375 mm
Nyereg: Mondraker Factor R 29er „custom design”
Első Fék: Formula C1, 180 mm
Hátsó Fék: Formula C1, 160 mm
Fék Kar: Formula C1
Felnik: DT X1900 Spline 29 wheelset
Küllők: DT
Első Agy: DT X1900 Spline 29, 15 mm
Hátsó Agy: DT X1900 Spline 12×142 w DT RWS tengely
Külsők: Maxxis Crossmark 29×2.10”
Hajtómű: Shimano XT FC-M785 38/24 fogszám
Középrész: Shimano HollowTech II
Lánc: Sram PC-1031 10 fokozat
Első Váltó: Shimano SLX FD M-676-10D Direct mount
Hátsó Váltó: Shimano XT RD-M781 SGS 10 fokozat
Váltókar: Shimano SLX SL-M670-10 fokozat
Fogaskoszorú: SRAM PG-1031 11-36T 10 fokozat
Súly (pedálok nélkül): 12,7 kg
Akciós fogyasztói ár: 919,000 helyett 719.000 Ft*
*29-es akció 29 napig (2014. Június 26 –ig), illetve a készlet erejéig, tart. Az akcióban a Factor modell is elérhető. Az akció érvényesítéséhez a BIKEMAGFACTOR kódot jelezzétek.
Ritkán fordul elő, hogy egy olvasói komment a hírek közé kerül, de úgy gondoljuk, fontos lenne, hogy minél több kerékpársport-rajongóhoz eljusson, miért nem érdemes froclizni Nairo Quintana-t…
Nairo Quintana (Fotó: Stefano Sirotti)
Kerion néven regisztrált olvasónk az alábbi névelemzést írta a Giro d’Italia összetettjét vezető, és a tegnapi szakaszon is sebezhetetlen kolumbiai hegyimenőről:
„Quintana = 5 Ana mivel quint/kvint az 5 és Ana pedig An/y/a, An/n/a.
5 = a beavatás/beavatott száma, az 5. elem maga a szer-elem, az 5. bolygó a Jupiter/Zeusz – a Naprendszer szívcsakrája, a római 5/V a győz-elem jele.
Ana = Inanna, Helena, Elena, Tündér Ilona, a Teremtő Ős-AN/y/A, TündérKirálynő.
Tehát Quintana a nevében az a beavatott kerékpáros aki “Szer-Elem-ben” van a Teremtő ŐsAN/y/A-val. Lehet froclizni de ez kb. olyan hatású mint erdőtűznek a vízipisztoly.”
A mai etap szintrajza
A mai napon tompíthatja a Movistar versenyzője a szervezők keddi hibájából rávetült árnyékot, hiszen egy az egyben, az óra ellen folyik majd a küzdelem, a 26,8 kilométeres hegyi időfutamon a Monte Grappa csúcsára. Az első 10 versenyző háromnegyed négytől rajtol majd, három percenkénti indítással.
A rózsaszínű táltos a szerelőállványon (Fotó: Canyon)
Talán a képeken látható rózsaszínű Canyon CF Ultimate kerékpár is segítségére lesz Quintanának, ami már elkészült, de tegnap még nem ezzel láthattuk versenyezni az összetett éllovast.
A rendező Veszprémi Kerékpáros Egyesület egy videót készített tegnap este a vasárnapi Bikemag Eplény Kupa cross country magyar kupafutam elite pályájáról.
Az időjárás várhatóan nem ismétli önmagát és a verseny napján nem lesz probléma a sárral. Az utóbbi napok esői is nagyon gyorsan száradnak, így már tegnap délután is végig tekerhető volt a pálya.
Az amatőr (U11, U13, Fun) pálya nyomvonala 8:30-ig megegyezik a videón látható elit pályával, ahonnan ők a videó utolsó percén is látható sípályán legurulva érkeznek vissza a célhoz.
A versenyek beszámolói után következzenek az érdekességek. Technikai újdonságok, a legjobbak bringái, legendás arcok a jelenből és a hőskorból. Bónusz VIDEÓ!
Nemcsak a futamok miatt érdemes kilátogatni egy világkupára. Ez rögtön az első nap bebizonyosodott, hiszen a kiállítási területen egyből több világújdonságot is megcsodálhattunk. Az egyik a SRAM sátornál kiakasztott Canyon kerékpárba épített RS-1 villa volt. Még a bemutatás előtt írtunk róla, azóta publikussá vált, hogy egy 29”-es kerekekhez kifejlesztett, XC és trail felhasználásra tervezett teleszkópról van szó.
Rock Shox RS-1
Különlegessége a fordított, úgynevezett USD (Up Side Down) kialakítás, ami lehetővé teszi, hogy a nyakcső, a villaváll és a szárak egy egységet alkossanak, az alacsony tömeg érdekében karbonból. Élőben meglehetősen masszív, bizalomgerjesztő kinézetet nyújt, reméljük hamarosan menettapasztalatokkal is be tudunk számolni róla. Ami eddig nem látszott jól, hogy milyen lockout rendszert használ a villa. Erre is választ kaptunk, mert a jól bevált hidraulikus XLoc kapcsolót fedezhettük fel a kormányon. A merevség fokozása érdekében Maxle Ultimate átmenő tengely tartja az első kereket a papucsban. A bemutató bringa szintén újdonságnak számító Rise XX karbon kerekekkel került kiállításra.
A legnagyobb piaci ellenfél, a Shimano is elhozta legújabb fejlesztését, az M9000-es szériájú XTR szettet. Korábban részletes cikk készült az alkatrészcsaládról, de nekem ez volt az első alkalom, hogy kézzelfogható közelségből megfigyelhessem. Ami meglepő, hogy a kiállított bringán, és a versenyzők gépein is a sajtóanyagtól eltérő, kisipari benyomást keltő lánctányér volt.
Shimano XTR M9000
A high-tech világmárkák mellett több helyi kiállító is volt, többségük kifejezetten színvonalas, főleg ruházati termékekkel. Azért egy klasszikus cseh csetreszes is bekerült a forgatagba, ahol villogóktól kezdve, dudákon keresztül a kereplőig mindent lehetett venni.
Nyitva van a bazár, tessék, csak tessék!
A csapatsátrak környékén a versenyzők bringáit is szemügyre vehettük. A pénteki XCE verseny női kategóriájában diadalmaskodó Alexandra Engen Ghost Lector-ja például nem szenvedett hiányt a kis szériás egyedi alkatrészekben. A váz világbajnokhoz méltó, különleges festést kapott, a váltást egy jól bevált XX1 szettre bízták. A kerekek Tune agyas, AX Lightness felnis darabok. Előbbi márka látja el kormányszárral, míg utóbb nyereggel, nyeregcsővel és kormánnyal a svéd hölgyet. Engen a könnyebb Eggbeater pedál helyett a nagyobb dokkolási felületű Smarty-t használja.
Alexandra Engen Ghost Lector kerékpárja
Talán a legfeltűnőbb kerékpárokat a BH Suntour csapatánál láthattuk. A legsokkolóbb részlet a kerék ívét követő lapított nyeregvázcső, ami emiatt nem hagyományos nyeregcsövet fogad, hanem integrált kialakítású. Szett terén elég vegyes az összkép a karbon FSA hajtókarral, XTR váltással és KMC lánccal. A fékek a Magura MT8-as típusai, míg a kerekeket francia csapat lévén a Mavic szállítja, a legújabb 27,5”-es SLR-ek formájában. A névadó szponzornak köszönhetően a villa egy karbon lábas és nyakas, átmenő tengelyes Axon.
BH Ultimate, a franciák különlegessége
A Trek World Racing sátrában folyamatosan dolgoztak a szerelők a lányok babakék és a fiúk piros masináin.
Rebecca Henderson edzőbringája
Rebecca Henderson átmozgatásokhoz és bemelegítéshez a wattmérős XT hajtóművel szerelt merevvázas bicajt használta, de a versenyre a 980-as XTR szettes fully került elő. Párja, Daniel McConnell is összteleszkópos kerékpár mellett tette le a voksát vasárnapra, de az ő gépén már az új XTR teljesített szolgálatot.
Daniel McConnell kerékpárja
Tanja Zakelj bringája szintén Trek, de SRAM felszereléssel. Az Unior Tools csapat szlovén versenyzője egyike volt azon keveseknek, akik már az új RS-1 teleszkópot használták.
Tanja Zakelj gépe éppen szervizelés alatt
Erre a pályára meglehetősen sokan választottak fully-t, így tett a későbbi győztes, Nino Scurter és csapattársa Florian Vogel is. Nekem kicsit meglepő volt, hogy a rajt előtt 5 perccel a Scott csapat szerelői még fújtak a tagokba, de vagy csak finomhangolást végeztek, vagy a női futamról kapott információk miatt módosították a beállításokat. Az 50 mm-es, egyedi felirattal ellátott Dugast szingókat is a megfelelő nyomásra lőtték be, amit a csapatvezető Frischknecht többször is ellenőrzött. Sikerült meglesnem, hogy Nino 38-as tányért használt a versenyen, ami az emelkedők meredekségét nézve combos áttételt adhatott. A biztonság kedvéért egy kis láncvezető azért felkerült, hátha nem 100%-ig megbízható az XX1.
Nino Schurter Scott Spark bringája a rajt előtt nem sokkal
A harmadikként végző Moritz Milatz is összteleszkópos bringával és egy első lánctányérral ment. Furán hat a Saint felirat a tányéron egy cross country világkupán, de mivel elöl nem kell váltani, teljesen megfelel.
Moritz Milatz egytányérossá alakított hajtóműve
Hiába a sok karbon csoda, leginkább nekem egy titán vázas Kona tetszett. Már korábban felfigyeltem rá, azóta apróbb változásokon ment keresztül.
Karla Stepanova a titán Kona Raijin nyergében
A nyers vázon színekkel látták el a feliratot, valamint lekerült a hekkelt elektromos Ultegra váltás, SRAM XX vette át a helyét.
Csúszópapucs egy XC világkupán?
A technikai érdekességek tanulmányozása mellett személyesen találkozhattunk kedvenc versenyzőinkkel is. Érkezésünkkor egyből összefutottunk Benkó Barbival, aki épp az XCE futamra készült. Mivel csapata, a Focus XC Team sátra a Specialized alakulattól nem messze kapott helyett, szemtanúja volt Kulhavy érkezésének, aki stílusosan indította a hétvégét, amikor beparkolt fehér Porschéjével.
Benkó Barbi dedikál
A Specialized csapatnál nem volt túl közvetlen a hangulat, ezzel szemben a Cannondale mókamesterei, Manuel Fumic és Marco Aurelio Fontana is szívesen fogadták a szurkolókat. Egyedül az új, neonzöld prototípus bringákat dugdosták a nézelődők elöl.
Fontana és egy ifjú rajongó
A Liv/giant hölgyei is barátságosak voltak, még bemelegítés közben sem zavarta őket, ha készített róluk pár képet az ember.
Maja Wloszczowska és Jolanda Neff
A jelen sztárjai mellett a nagy öregekkel is könnyen találkozhattunk. Szombaton, az U23-as női verseny közben Bart Brentjens-szel elegyedtem szóba, aki épp versenyzőjének, Yana Belomoynának segített és szurkolt. Mondta, hogy az ukrán lány sérült volt, de most már javul a formája, amit alátámasztani látszik 2. helye. Meg volt lepődve az első helyen haladó francia lány tempóján, aki messze a többiek előtt haladt. A pályán való rohangálásban kicsit belekavarodott a körszámokba, így tőlem kérdezte hány kör lehet még hátra.
Thomas Frischknecht várja a rajtdepóban a versenyzőit
Thomas Frischknecht is gyakran megfordult a pálya szélén, az U23-as fiúk versenyében fiát, Andrit bíztatta. Úgy látszik a dokumentációt is fontosnak tartja, mert jó pár fotót is készített, illetve telefonjával videózott is. A rajtdepóban aztán csapatvezetőként Nino Schurter és Florian Vogel mellett tűnt fel.
Az ifjabbik Frischi versenyez, az idősebbik fotózza
Sydney olimpiai bajnoka, Miguel Martinez indult is a versenyen. A sisak, péksapka, szemüveg, bajusz kombináció, amit hordott egyszerűen zseniális. Kár, hogy a futamot nem sikerült befejeznie.
Miguel Martinez verseny közben
Az egyik legnagyobb cyclocross sztár, Sven Nys is rajthoz állt vasárnap. Talán kevesen tudják, de a kannibál a regnáló belga bajnok MTB szakágban. Célja az volt, hogy a legjobb 30-ba kerüljön a 69. starthelyről, amit teljesített, hiszen 25. lett. Kíváncsian várjuk mire lesz képes Albstadtban most hétvégén.
Sven Nys
Összességében elmondható, hogy a versenyeken nem kímélték sem a technikát, sem egymást az indulók.
Egy esés következményei a Rock &Roll szakaszon
Láthattunk rengeteg bukást, technikai problémát is.
Nadine Rieder első kereke nem bírta a megpróbáltatásokat
VIDEÓ! Az U23-as fiúk a Vertical Drop részen, hatalmas eséssel 0:50-nél!
A szurkolók mindent beleadtak, az elit mezőny rajtjára megtöltötték a tribünt. A start után emberek ezrei özönlötték el az erdőt, egyesek rossz felniket és vázakat ütögettek speciálisan erre a célra levágott kormánnyal, míg mások inkább a nyugalomra szavaztak és besodortak egy füves cigit a sör mellé.
A tribün megtelt
Amikor viszont cseh versenyző közeledett mindenki teli torokból üvöltött és bíztatta honfitársát. A legnagyobb szurkolást természetesen az olimpiai bajnok Jarda Kulhavy kapta, de náluk Tereza Hurikova is hatalmas népszerűségnek örvend. A hangulat fenomenális volt!
Tereza Hurikova hatalmas bíztatást kapott
Remélem olvasóink is élvezték a beszámolókat, átélték virtuálisan egy világkupa eseményeit!
A Maglia Rosa-t viselő Nairo Quintana-n nem tudtak fogást találni az összetett ellenfelek, egy korábbi rózsaszínű trikós viszont bajba került a Giro d’Italia 18. szakaszának hegyi befutóján.
Arredondo a célban (Fotó: Giro d’Italia – RCS)
A Balluno és Valsugana közötti 171 kilométeres táv közben a hegyi befutón kívül egy első és egy második kategóriás emelkedőt is teljesíteni kellett. Nem meglepő, hogy az emelkedőkön kialakult egy nagyobb szökevénycsoport, többek között a közelmúlt olasz sztárjaival, Ivan Basso-val és Franco Pellizottival. Nem ők vitték azonban a prímet, hanem a hegyi pontokat vadászó kék trikós, Julian Arredondo (Trek). Amellett, hogy értékes pontokkal növelte előnyét a hegyi pontversenyben az apró termetű kolumbiai, a szakaszsikerért is maradt ereje küzdeni. Sikerült is mindenkit elráznia az utolsó, hosszú és meredek emelkedőn, megnyerte a szakaszt honfitársa, Fabio Duarte (Colombia) előtt.
Az összetett menők küzdelmére rányomta a bélyegét a kaotikus keddi szakasz, Nairo Quintanának (Movistar) már nem kellett támadni, azt pedig megmutatta, hogyha nem történik újabb nem várt esemény a verseny menetében, róla senki nem veszi már le a Maglia Rosa-t. Pierre Rolland-nak (Europcar) és Fabio Arunak (Asztana) is voltak próbálkozásai, végül a cél előtti pár száz méteren a fiatal olasz sztár adott néhány másodpercet a kolumbiainak. A top10 menők közül Cadel Evans (BMC) került bajba, már a hegy derekán leszakadt az esélyesek csoportjáról, s visszacsúszott az összetettben, ahol per pillanat csak a dobogóért szoros a küzdelem.
Giro d’Italia 18. szakasz eredménye:
1
Julian David Arredondo Moreno (Col) Trek Factory Racing
4:49:51
2
Fabio Andres Duarte Arevalo (Col) Colombia
0:00:17
3
Philip Deignan (Irl) Team Sky
0:00:37
4
Franco Pellizotti (Ita) Androni Giocattoli
0:01:20
5
Edoardo Zardini (Ita) Bardiani-CSF
0:01:24
6
Thomas De Gendt (Bel) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
0:01:38
7
Ivan Basso (Ita) Cannondale
0:01:43
8
Dario Cataldo (Ita) Team Sky
0:01:59
9
Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team
0:02:43
10
Nairo Alexander Quintana Rojas (Col) Movistar Team
0:02:46
Összetett állás:
1
Nairo Alexander Quintana Rojas (Col) Movistar Team
77:58:08
2
Rigoberto Uran Uran (Col) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
