Home Blog Page 1369

Transalp: 3 fok Livignóban

Némi jég a kocsin...

A nyolcnapos verseny leghosszabb etapján van túl a mezőny a Jeantex Bike Transalp 5. szakaszának teljesítésével. A 122 kilométernyi penzum abszolválására fagyközeli reggel hangolta rá a versenyzőket, majd Natursban, a befutónál végre ismét kisütött a nap. A megamaraton királyetapja ellenben a soron következő 6. szakasz lesz…

Némi jég a kocsin...

Az 5. szakasz:

Livigno. Az elmúlt napok „kedvelt” párosa, az eső és a hideg ide is elkísérte a Transalp mezőnyét. A délutáni szervizelés és ebédfőzés 6 fokban zajlott, ami ugyan nem sok, de legalább nem havazott. A vacsora ismételten pazar volt, s a hely melege is sokat lendített a hangulatunkon. Reggel már meg sem lepődtünk, hogy a hőmérő 3 foknál nem mutatott többet – ennek ellenére Attila kocsija le volt fagyva.

A mai szakasz kétnyomtávos gyaloglással kezdődött, mivel a pálya meredekségével többeknek gondjuk akadt. Mivel Balázsék sajnos visszaestek a C depóba, így ők is tolással kezdték a napot. Eközben Attiláék szorgos hangyaként haladtak a hegytető felé. A havas hegycsúcsot hátrahagyva kezdődött az igazi extrém lejtőzés. Meredek egynyomtávos hegyi szerpentin 20 kilométeren keresztül. Hibázásra nem sok lehetőség akadt. Távolról egy sima hegygerincnek tűnik, de közelebbről nézve egy közel 50-70 centiméteres párkányon kellett egyensúlyozni a versenyzőknek. Pihenésképpen a célig 5-7% közötti intervallokat lehetett nyomni tíz kilométereken keresztül. Az almáson való tekerés olyannak tűnt, mint egy videójáték. A turisták között a versenyzők 50 km/h tempó felett száguldoztak, hol jobbról, hol pedig balról kerülve ki őket. A célba érkezők tekintetén látszódott, hogy ezen a szakaszon éveket öregedett mindenki…

A tegnapi időjárással ellentétben ma süt a nap a Naturnsban. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy 1300 méterrel lejjebb vagyunk, mint Livigno

Közel 6 óra nyeregben töltött idő után jól esik a frissítő a célban...


Versenyzői meglátások az 5. szakasz után:


Attila (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):

„Az egynyomtávos sziklás lejtőket nem szeretem. Csak az előttem levő hátsó kerekét néztem.”

Robi (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):
„Miután a 2800 m magas havas csúcsot letoltuk, hátszéllel kellemes melegben repesztettünk a célig. S végre 6 órán belül teljesítettük a távot.”

Laca (Bikemag-George KSE):
„A mai napon kihajtottam magamat, s az almásban időfutamot mentünk Balázzsal.”

Balázs (Bikemag-George KSE):
„A tegnapi fagyos kudarcos nap után ma újra végig élveztem a verseny, s úgy érzem mindent megtettünk a beígért pizza érdekében.”

Attila a szerpentinen


Eredmények, felnőtt férfiak – 5. szakasz, 2008. július 23., Livigno-Naturns (122,24 km, 2909 m szint):


Felnőtt férfiak:

1. Team Vaude-Simplon 1 – 5:07'43,7"
2. Craft and Friends / mountainbiker.at – 5:07'45,0"
3. Team Bulls, Germany – 5:07'45,4"
(…)
45. 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC (Halász Róbert-Marton Attila) – 5:56'37,7"
(…)
82. Bikemag-george KSE (Várallyai László-Vock Balázs) – 6:28'07,9"

Nők:
1. Team Rocky Mountain – 5:43’52,4″
2. Team Cube 5 – 5:44’58,0″
3. Zwillingscraft-Ideal – 5:56’32,4″

Vegyes kategória:
1. Institut Ftan/Velo Franz Univega – 5:43’51,8″
2. Team Stöckli Wädenswil – 5:53’59,9″
3. Die Königskinder 69 – 6:01’36,5″

Master kategória:
1. Team KTM – 5:08’54,9″
2. Scott-adidas-Naturns – 5:10’35,6″
3. Team Generali – 5:16’14,3″

Senior master kategória:
1. ept connect – 5:45’01,3″
2. Giant Swiss D’Ürner Oldies – 5:50’44,2″
3. Maghagati – 5:57’50,3″

A mai harmadik helyezésük ellenére Karl Platt és Stefan Sahm – azaz a Team Bulls – továbbra is vezeti a magyar párosokat is felvonultató férfi felnőtt kategóriát, igaz előnyük alig több, mint 6 perc a Craft and Friends / mountainbiker.at csapatával szemben. Ezzel szemben a nőknél Pia Sundstedt és Alison Sydor (Team Rocky Mountain) előnye már több mint fél óra a dán Team Cube 5 páros előtt.

Viccelődésre mindig jut idő...


A hatodik szakaszról előzetesen:

A hatodik szakasz során Naturnsból Kalternbe teker a mezőny, közben 97,36 kilométert tesznek meg és összesen 3930 m szintet gyűjtenek. A szakasz legmagasabb pontja ezúttal „csupán” 1936 m lesz, ennek ellenére a szervezők szerint ez lesz az idei Transalp királyetapja. A kalterni befutó előtt egy hosszú és technikás lejtmenet várja a maratonozókat.

Letölthető dokumentumok:
– Az ötödik szakasz teljes eredménylistája

További információk: www.bike-transalp.de

Szöveg és fotó: Szücs Ferenc

Port.hu Balaton Régió Bringafesztivál

Július utolsó hétvégéjén már ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál kezdetével egy időben a Balaton Régió Bringafesztivál. A két napos, kislődi bringás jamboree alatt a sport mellett szerepet kap a kultúra is, hiszen a központi színpadon a környező települések tehetséges művészei, együttesei lépnek fel. A szervezők ezúttal is legalább félezer résztvevőre számítanak.

Balaton-régió Maraton

A már hagyományosnak mondható Bringafesztivál három versenyszámból áll: a Nosztalgia Futamból, a II. Bakony Kupa Gyermekversenyből és a 4. Balaton-régió Maratonból, melyen rövid (20 km), közép (40 km) és hosszú (70 km) távon indulhatnak a versenyzők. A Nosztalgia Futamot, valamint a Junior Kupát testközelből követhetik végig a szülők és a szurkolók. A maraton útvonala ezúttal is érintetlen és csodálatos, Balaton-felvidéki tájakon halad végig. A korábban már nagysikerű retro Nosztalgia Futamon nagyszüleik kifényesített drótszamaraival száguldozhatnak idén is a háztömb körüli verseny alkalmával a résztvevők, a közönség hatalmas ovációja közepette. A Junior Kupán egy teljesen belátható, 1 km-es körpályán tekerhetnek majd a fiatalok.

Junior Kupa

A 2008. július 26-27-ei Port.hu Balaton Régió Bringafesztivál központja a Veszprémtől 15 kilométerre található Kislődön, a település központjában lévő focipályán lesz kiépítve. Harangvölgyi András és Sportaktívos szervező csapata a „profi” kerekesek mellett az amatőröket, a kisgyermekes családokat egyaránt várja. A gyermekversenyekre szombaton 14 órától, a nosztalgia futamokra 18 órától kerül sor. A maraton mezőnye vasárnap 11-kor rajtol.

Július 25-ig még kedvezményesen nevezhetsz!

Forrás és bővebb információk:
A rendezvény honlapja: www.sportaktiv.hu

Nosztalgia futam

Transalp: már csak 357 km a célig…

Viharfelhők, jégeső és havazás kísérte a Jeantex Bike Transalp mezőnyét a 4. szakaszon. Miközben az élen a helyzet változatlan, a két magyar kettős is derekasan helytáll. Halász Róbert és Marton Attila ma a 38. helyre érkezett, míg a Bikemag-George KSE tagjainak ma sem volt szerencséje: Vock Balázs a legutóbbi váltóprobléma után ezúttal egy váztörés miatt bosszankodhatott…


A 4. szakasz:

A tegnapi vacsora mindenki számára felemelő volt, kivéve talán Lacát, mivel téliszonya van, és a 2100 m magasan fekvő éttermet bizony sífelvonóval kellett megközelíteni. A pazar és bőséges vacsora jó hangulatának a közelgő felhők vetettek véget. Mindenki sietett a táborba, hogy az előző este átélt élményeket ne kelljen megismételni. Az este hangulatát feldobta, hogy a történelem megismételte önmagát, ugyanis Robi 2006-os váztörése megismétlődött, csak most éppenséggel Balázs váza tört el, ugyanott, ugyanazzal a rajtszámmal, ugyanazon a szakaszon… Balázs közben a Cube Team segítségével újra használatba tudta venni tegnapelőtt összetört hátsó váltóját.

Scuolból közel 80 km és 2621 m mászás várt a fiúkra, amit négy részletbe kellett abszolválniuk. Rögtön az első erőpróba laza 22 km felfelé 1100 m szinttel, a hegytetőn pedig havazás jégesővel párosulva fogadta versenyzőinket. A tehéncsordán áthaladva meredek köves, egynyomtávos szakadék várta fiainkat. A szikla szélén integető rendező sárga zászlót lengetve figyelmeztette a versenyzőket – „ha itt hibázol, már csak emlék vagy”. A második emelkedő jégcsákánnyal volt járható, az égi áldás jégeső formájában köszöntette a versenyzőket. A lejtő ismét gyors, egynyomtávos, igazi száguldozós szakasz. A hegyek még ilyen zord időben is csodálatos látványt nyújtanak. Persze turistáskodásra nem volt idő, mert hol jobbra, hol balra végtelenségbe nyúló szakadékok „fogadták” a látogatókat. A frissítőt közvetlenül a tópart mellett rendezték be. Látva a csodás tájat az embernek nem sok kedvük volt továbbmenni. Az utolsó rész újra CC-sre sikerült. A pálya végső szakaszán végigtekerve tanúsíthatom, hogy Livigno júliusi hóesésben is gyönyörű…

Marton Attila és Halász Róbert



Versenyzői meglátások a 4. szakasz után:


Robi (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):

„A tegnapi díjnyertes szakasz után gondoltam felöltöm laza nyári ruházatomat, a hegytetőn viszont megbántam minden bűnömet, amikor elkapott miket a jeges-havas eső.”

Attila (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):
„Egész nap Ford Fairlane híres mondata járt a fejemben…”

Laca (Bikemag-George KSE):
„Két éve majdnem megfőttünk ugyanezen a szakaszon, most majdnem megfagytunk… Ettől függetlenül ez volt eddig a legszebb szakasz.”

Balázs (Bikemag-George KSE):
„Melegben biztosan jobban tetszett volna a pálya, most viszont megtanultam tisztelni a hegyet.”

A nap széljegyzete: „Örülök neki, hogy az esőfelhők mindenhova követnek minket.” (Laca)

Várallyai László és Vock Balázs


Eredmények, felnőtt férfiak – 4. szakasz, 2008. július 22., Scuol-Livigno (77,16 km, 2621 m szint):

1. Team Bulls (Karl Platt-Stefan Sahm), 3:33'13,4"
2. Rothaus-Cube1 (Benjamin Ruediger-mathias Bettinger), 3:35'24,7"
3. Team Idworx-Offtraxx.net (Björn Papstein-Holger Sievens), 3:36'07,1"
(…)
38. 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC (Halász Róbert-Marton Attila), 4:13'00,7"
(..)
109. Bikemag-George KSE (Várallyai László-Vock Balázs), 4:54'01,2"

Robi és Attila eddig összesen 16 óra 33 percet, míg Laci és Balázs 18 óra 5 percet töltött a nyeregben. A férfi összetettben továbbra is magabiztosan vezet a Team Bulls, míg a nőknél a Team Rocky Mountain.

Girl power: a dán Noorgard tesók, azaz Anna-Sofie és Christin. A Cube5 kettőse a 3. helyre futott be a 4. szakaszon


Az ötödik szakaszról előzetesen:

Az ötödik szakasz során Livignóból Naturnsba teker a mezőny, közben 122,24 kilométert tesznek meg és összesen 2909 m szintet gyűjtenek. Ez a szakasz a leghosszabb ugyan, de nem feltétlenül a legnehezebb, hiszen a távból „mindössze” 40 kilométer a hegymenet. Az etap legjelentősebb magaslata a Bocchetta die Forcola lesz a maga 2769 méteres magasságával.

Letölthető dokumentumok:
– A negyedik szakasz férfi felnőtt eredménylistája

További információk és részletes eredménylista: www.bike-transalp.de

Szöveg és fotó: Szücs Ferenc

MTB OX Magyar Bajnokság – eredmények

Parti András

Az olimpiára készülő Parti András megvédte bajnoki címét, Vajda Márta pedig megszerezte a tizediket. Papírforma – egy szóval akár így is lehetne értékelni a hétvégén, 2008. július 20-án Pilisborosjenőn megrendezett Mountainbike Olimpiai Cross Magyar Bajnokság végeredményét. De természetesen semmi sem ennyire egyszerű…

A gyerek, a master és a hobbi kategóriák rajtjaival kezdődött az országos bajnokság. A szervezők a rendkívül technikás, sziklás és szűk erdei ösvények miatt a korábban megszokottnál is jobban szétbontották a kategóriákat, hogy egyszerre a pályán maximum 50 sportoló tartózkodjon. A gyerek futamok a célterület közvetlen közelében zajlottak egy rövid, 500 méteres, de a gyerekek számára mégis komoly kihívást jelentő útvonalon.

Parti András

A 13 évesnél idősebbek már a nagy pályát teljesítették, amelynek a leglátványosabb szakasza mindössze 300 méter volt – itt a sportolók több mint 80 métert süllyedtek! Érdekesség, hogy a felnőtt nőknél a dobogóra csak az állhatott fel, aki ezt a szakaszt a nyeregben tudta teljesíteni – akinek le kellett szállnia egy-egy veszélyesebb sziklánál, olyan időhátrányba került, hogy az emelkedőn már nem tudta behozni. Vagyis Vajda Márta (aki 1997-ben nyerte első elit bajnoki címét) fizikai felkészültsége mellett technikai tudásának is köszönhette sikerét.

Buruczki, Parti és Melts

A felnőtt férfiak versenyében a legtöbben a tavalyi bajnok Parti András győzelmére fogadtak volna, de mivel a kerékpár részben technikai sportág, az utolsó körig nyitott volt a küzdelem. Andris azonban komolyan gondolta, hogy neki itt nyernie kell: már az első körben olyan sebességre kapcsolt, amit az emelkedőkön senki sem tudott követni – közel 20 másodperces előnnyel érkezett a célkapu alá, mögötte Buruczki Szilárd és Melts András érkezett. A fiúk elképesztő sebességgel robogtak át a célterületen, és hatalmas csata bontakozott ki közöttük: Parti az ötödik körig tudta növelni az előnyét, ekkor azonban megszakadt a lendülete, és Buruczki elkezdett közeledni hozzá. Bár Szilárd az utolsó három körben közel egy percet ledolgozott a hátrányából, de ez kevésnek bizonyult, Parti András így végül magabiztos győzelmet aratott.

A 2008. év MTB OX bajnoki dobogósai

A versenyhez kapcsolódóan szervezett Vuelta Túrára több mint 30-an jelentkeztek, akik kerékpárral tekertek el a Margitszigetről Pilisborosjenőre. Legközelebb július 27-én, a Karos-Spa Kerékpáros Fesztivál második napján, a zalakarosi magyar kupa futamon találkoznak egymással a szakág versenyzői. A pekingi olimpia előtt ez lesz Parti Andris utolsó hazai versenye.

Letölthető dokumentumok:

– Teljes eredménylista

Forrás: Eisenkrammer Károly, főszervező – Vuelta Kft.; www.kerekparinfo.hu

Transalp – túl a 3. etapon

Vock Balázs és Várallyai László

A mai napon a Jeantex Bike Transalp maratonon részt vevő két magyar páros teljesítette a megamaraton 3. etapját, így eddig összesen 232 kilométert és 7670 méter szintet tudhatnak maguk mögött. Az élen a helyzet változatlan, a férfiaknál továbbra is a Team Bulls, míg a nőknél a Team Rocky Mountain vezet. Ismét a magyar csapat beszámolója következik, ezúttal Scuolból…

Vock Balázs és Várallyai László


A második etap:

Az egész éjjel „csöpögő” eső megalapozta a második szakasz reggelének hangulatát. Sokan elővették a kora őszi felszerelést és nálunk is vitatémát adott, hogy ki mit vegyen fel. A tegnapi malőrt elkerülve jócskán a rajtidőpont előtt hagytuk ott a fiúkat, hogy több helyen is elkaphassuk őket. A tegnapi túratekerés után ma sokkal nehezebb szakasz várt a párosokra. A rajt utáni laza gurulást követően 10 km 9-16% közötti emelkedőt kapott a mezőny. Sajnos Balage tubelesses külsője a lejtőn leeresztett. No defekt… S, hogy a nap a technika csodáinak teljes kudarcát hozza, a 2008-as XTR hátsó váltó is széthullott a cél előtt 20 km-rel. Eközben a csapat másik fele – Attila és Robi – mosolyogva falta a kilométereket. Eredményükön meg is látszik, hiszen tartani tudták tegnap kivívott előnyös pozíciójukat. Laci egy dolgon „vigasztalódhatott”, hogy a női kategóriában vezető párost négyszer is „megfogták”. A megérdemelt pihenésnek és az „ebédnek” az orkánerejű széllel párosult jégeső vetett véget. Ez a csapás a Transalp teljes táborát megtépázta. Nekünk csak a csapatsátrunk bánta, eltörött az alukeret, hiába próbáltuk hősiesen védeni. A tábor menekülttáborrá változott, ami könnyű és mozdítható az vagy elrepült, vagy eltört. Remélem ez lesz a legnagyobb kárunk a 8 nap alatt… A napi Transalp újságot lapozva kiderült, hogy holnap egész napra esőt és hóesést jósolnak a szervezők…

Marton Attila és Halász Róbert

A harmadik etap:

Eső, eső és még egy kis eső… Az egész készülődést eme momentum kísérte végig, hol szemerkélt, hol jobban rázendített, majd este havazott. A hóhatár 2300 m környékére húzódott le. A fiúk ilyenkor már tudják, hogy Ischgl közel 2800 m magasságában hóesés fogja várni őket. A búcsú gyors és kíméletes a lányok részéről, majd mindenki siet a „dolgára”. Míg a fiúk 28 km-t tekernek, addig kis csapatunknak 8 0km-t kell levezetni, de attól nem tartok, hogy előbb érnének oda, mint mi. Az Ischgl-re másfél óra alatt másztak fel, s a szakadó hóesésben 5 m-re csökkent a látótávolság. A megérdemelt „pihenést” a tükörsimára gereblyézett sziklás/sóderes út szolgáltatta. Hiába a svájciak precízek mindenben… Eközben idilli tekerésemet a felvezető motoros zavarta meg, kaján vigyorral közölte, hogy az elsők 3-4 percre vannak mögötte. Még ki sem ejtette az utolsó hangokat tört angolsággal, a mezőny már meg is jelent mögötte. Tegnapi nap alapján tudtam, hogy Attiláék kb. 30 percre lehetnek, így megszakítva túrázásomat, visszamásztam az előtte felderített fotóhelyemre. Robi és Attila szinte perc pontosan 30 perc késéssel jöttek, gyors beszélgetés, pár fotó és már el is tűntek a meredező hegyi úton. Balage a rajtnál elővette régi kerékpárját, a sok harcot megélt Mobstert: „Ebben még sosem csalódtam” – mosolygott. Tény, hogy ma minden remekül működött, de az aszfaltos rész sokat kivett belőlük. Majd 15 perccel később érkeztek be a célba, mint Robiék.

A Bikemag.hu-Meditech SC csapatának befutója a 3. szakaszon


Versenyzői meglátások a 3. szakasz után:

Halász Róbert (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):
„Brutális felfelé menet, kistányéros, végeláthatatlan emelkedő, majd a havazástól a tetőn semmit sem lehetett látni. A sóderes lejtőn 2 km-t gurulva egyszer csak kisütött a nap. A második hegyre fél órát sem mehettünk felfelé, már újra gurulhattunk. Nálunk csak egy defekt rontotta el a napot, szerencsére a határátkelés után szinte aszfalton mentünk végig.”

Marton Attila (185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC):
„A hóesés azért meredek volt, odafenn 2 fokban hordta a havat.”

Várallyai László (Bikemag-George KSE):
„A mai nap jól ment, ez a szinte sík aszfalt ma nagyon feküdt.”

Vock Balázs (Bikemag-George KSE):
„V-fékkel más az élet a lejtőkön…”

Transalp 2008 - tábori csendélet


Eredmények, felnőtt férfiak – 3. szakasz, 2008. július 21., Ischgl-Scuol (75,26 km, 2547 m szint):

1. Team Bulls (Karl Platt-Stefan Sahm), 3:20'14,4"
2. Craft and Friends (Martin Kraler-Heinz Verbnjak), 3:21'34,3"
3. Fiat/Rotwild (Thomas Nicke-Silvio Wieltschnig), 3:24'07,5"
(…)
67. 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-Meditech SC (Halász Róbert-Marton Attila), 4:13'15,2"
(..)
107. Bikemag-George KSE (Várallyai László-Vock Balázs), 4:31'42,5"

Ezzel a teljesítménnyel Robi és Attila jelenleg kategóriájukban a 36., míg összetettben az 55. helyet foglalják el, míg Laci és Balázs esetében 74. illetve 111. helyről beszélhetünk a 3. szakasz után.

A negyedik szakaszról előzetesen:

A negyedik szakasz során Scuolból Livignóba teker a mezőny, közben 77,16 kilométert tesznek meg és összesen 2621 m szintet gyűjtenek. A leküzdendő legkomolyabb magaslat ezúttal 2290 méteres lesz. A szervezők szerint látvány tekintetében valóságos álomutazás vár a résztvevőkre, már akinek lesz kedve és energiája a tájban gyönyörködni. A célba érkezés előtt közvetlenül 400 méternyi szinttel teszik fel a habot a negyedik szakasz képzeletbeli tortájára.

Letölthető dokumentumok:
– A harmadik szakasz férfi felnőtt eredménylistája

További információk és részletes eredménylista: www.bike-transalp.de

Szöveg és fotó: Szücs Ferenc

II. Tisza-tó Maraton – országútival és hegyikerékpárral

A Tisza-tavat megkerülő július 20-ai kerékpáros maratonon az országúti- és a hegyikerékpárosok együttesen mérkőzhettek. A tiszafüred-halastéri rajtnál 260 kerekes vágott neki a 70 és 44 kilométeres távnak; kit a versenyzés, kit pedig egy hangulatos túra-részvétel motivált. Az EuroVelo 11-en való tókerülés alkalmával az országúti abszolútot Vígh Zoltán és Vajkó Ildikó, a hegyikerékpárosok közt Specziár Viktor és Budai Anita nyerte.

A Nagy SE és a Szilvásváradi Túrakerékpáros Klub szervezte, családok számára is népszerű kétnapos bringás jamboreet vízbeugró bemutató, Neon-koncert és vízi programok színesítették. A szervezők országúton és hegyikerékpárban 6 kategória férfi-női kerekeseit díjazták. A viadal a 11-es jelű EuroVelo kerékpárúton vezetett. A Tisza-tó menti szakasz része az európai országokat összekötő kerékpáros vándorút-hálózatnak, mely a norvégiai Nord-Capot a görögországi Athénnal köti össze. A 6000 km-es útvonal Kelet-Európa legérdekesebb régiót is érinti. A szakmai támogató Hauser jóvoltából ingyenes kerékpárszervíz és bemutató állt az érdeklődők rendelkezésére illetve értékes kerékpárok kerültek sorsolásra.
Középen Specziár Viktor
Specziár Viktor, abszolút győztes (MTB): „Montival is tartani lehetett a lépést az országútiakkal, bár kicsit más az áttételtartomány, na meg megfelelő gumit kellett választani. Két technikai problémám is akadt, melynek következtében meg kellett állnom, de kategóriámban így is győzni tudtam. Minden versenyzési lehetőséget próbálok kihasználni, ezúttal egy Tisza-tavi fürdőzés is belefért a végén.”.

Vajkó Ildikó, abszolút győztes (országút): „Tiszafüredi vagyok, hazai pályán versenyeztem, nap mint nap itt készülök. Ritkán versenyzem, de ha helybe hozzák a viadalt, természetesen örömmel elindulok rajta.”

Tarnai Csaba, főszervező:
„Kiváló minőségű aszfaltúton, gyönyörű környezetben vezetett a verseny. A jövőt illetően el kell gondolkodnunk, hogy hogyan tudjuk még jobban elkülöníteni a profibb versenyzőket a túrázni vágyó családoktól.”

Eredmények, II. Tisza-tó Maraton, 70 kilométer:

Vígh Zoltán az abszolút győztes
Férfi országúti abszolút
1. Vígh Zoltán (Postás SE) 1 ó 34:30
2. Nagy Gyula (Alföld KS) 1 ó 34:32
3. Vízer Barnabás (Katay Team) 1 ó 36:57

Férfi hegyikerékpár abszolút
1. Specziár Viktor (FTC) 1 ó 40:26
2. Farkas Attila 1 ó 40:29
3. Lengyel László (Chilli Sport) 1 ó 40:30

Női országúti abszolút
1. Vajkó Ildikó 1 ó 55:53
2. Lőrincz Mónika 2 ó 06:51
3. Péter Zsuzsanna 2 ó 24:53

Női hegyikerékpár abszolút
1. Budai Anita (Sólyom Team) 2 ó 15:53
2. Farkasné Solymosi Anett 2 ó 16:35
3. Sándor Edina 2 ó 19:27

[flv]http://www.bringatv.hu/videos/tisza_to_elonap.flv[/flv]

Részletes eredmények:
http://www.nse.hu/nse/index.php/tisza-to-eredmenyek

Elrajtolt a Transalp – beszámolók a helyszínről

A magyar csapat (balról): Mikula Gábor, Kis József, Tarján Tamás és Adorján Sándor

Szombaton – 2008. július 19-én – elrajtolt a Jeantex Bike Transalp maraton, a résztvevők között a felnőtt férfiak kategóriájában induló két magyar párossal. Az összetettet győzelmet az első szakaszon a Team Bulls szerezte meg – azaz a Karl Platt és Stefan Sahm páros. Két etap után jelenleg is ők állnak az élen, míg a magyar párosok a mezőny első harmadában foglalják el pozíciójukat.

Az alábbiakban Szücs Ferenc beszámolója olvasható az előkészületekről és az első etapról:

Előkészületek:

Minden a szokásos az év első napján lefolytatott tekeréssel kezdődött. Balázs feldobta, hogy idén is ki kellene menni a Transalpra. Persze, akkor még két angyalka között viccelődtünk a havas tájakon, amelyeket júliusban jó néhányszor mindketten átéltünk már…

Az indulás előtti nap pakolással és a szervezés áttekintésével telt, az időközben felmerülő problémákat éjjel 11 órára sikerült orvosolnunk. Másnap – július 18-án – gyors körtelefon és néhány óra alvás után nemsokára már az osztrák autópályán „száguldunk”. A csapat másik fele kis késéssel Linz magasságában ér utol minket. Hiába: „a dízel az traktorba és teherkocsiba, a benzin meg személyautóba való”. Kis pihenés után a 3 járműre duzzadó karaván útnak indul Füssenbe (Németország). Nemsokára Neuschwanstein kastélyának csodálatos látványa fogad, emellett pedig a felhős ég és a sárga „Umleitung” táblák hada tárul elénk. Gyors becsekkolás, és máris kezünkben van minden „ajándék”, ami a nevezéssel a versenyzőknek, illetve a médiaszemélyeknek jár. A tésztaparti részünkről egy gyors evéssel véget is ért. Versenyzőink pihenni tértek, hiszen reggel fél hatkor kelés, 10 órakor pedig rajtol az első etap.

A versenyt megelőző kötelező technikai ismertetés zajlik, miközben az előtérben tésztapartival melegít a mezőny


Az első szakasz:

A reggeli ébresztőt – mint a csapatok „hajcsára” – fél hétre „rendeltem” el. Kellemes hőmérséklet, néhol egy-egy felhő, de napsütésre készülődik a táborban mindenki. A reggeli taktikai megbeszélésen Évával és Melindával megegyeztünk, hogy ők a célba érkezésnél lesznek, míg én a pályán próbálom elcsípni a fiúkat. Rajtnál mindenki próbál viccelődni, hogy laza nap lesz, hiszen „csak” egy emelkedő… A szintrajt és a térkép amúgy mintaszerű. Odahaza sosem látok ilyet… Miért?

Nem olyan komfortos mint egy lakóbusz, de 3 ember 4 bicikli és 1 hónapra elegendő kaja bőven belefér

A város központjából a kísérőkön kívül kilométereken át a helyi és környékbeli lakosok buzdítják a versenyzőket. A következő pillanatban azonban minden reggeli megbeszélés borult. Egy baleset miatt több órára megállt az élet a környékbeli utakon. Esélyem sincsen, hogy az előre megbeszélt helyeken találkozzak a fiúkkal. Aztán a technika segítségemre sietett, így igaz, hogy csak a cél előtt néhány kilométerrel, de sikerült néhány képet készíteni a fiúkról. Most pedig következzenek a versenyzők meglátásai az első szakaszról:


185.80.49.65/teszt-uj-wp/–Meditech SC:

Halász Róbert: „Az első 44-45 km csiki-csuki, inkább cross-country pályára emlékeztetett, majd a nap egyetlen emelkedőjét bő félóra alatt abszolváltuk Attilával. A végén egy kellemes murvás lejtő, majd újra síkra váltottunk. Elsőre ennyi elég is volt.”

Marton Attila: „Amikor Lacáék utolértek, az első mondatom ez volt: túl vagyok már három infarktuson…”

Marton Attila és Halász Róbert


Bikemag–George KSE:

Várallyai László: „Nem esett jól a városi csiki-csuki, a síkon összehúztam a két mezőnyt. Ennek kárát a hegyen éreztem meg. A végén viszont jó volt újra látni Robiékat.”

Vock Balázs:
„Az első 50 km rövid intervallumokból állt. Egyszer 100 méter fel, majd 100 méter le. Aztán a hegy tetején tolni kellett pár száz métert. A lejtő hatalmas kövek között kezdődött, majd murvásra váltott. A mai nap várakozáson felül alakult, görcsölés nélkül teljesítettünk. Közben próbáltam a városban rövidíteni, de egy üzletben kötöttem ki. Szerencsére mindkét ajtó nyitva volt, így hamar ki tudtam jönni…”

Várallyai László és Vock Balázs


Összetett eredmények, férfiak:

1. szakasz, 2008. július 19., Füssen–Imst (80,13 km, 1961 m szint):

1. Team Bulls (Karl Platt–Stefan Sahm), 3:05’54,1”
2. Craft and Friends (Martin Kraler–Heinz Verbnjak), 3:07’32,7”
3. Team Cube 10 (Uwe Hardter–Frank Lehmann), 3:09’10,9”
(…)
29. 185.80.49.65/teszt-uj-wp/–Meditech SC (Halász Róbert–Marton Attila), 3:33’06,0”
(..)
38. Bikemag–George KSE (Várallyai László–Vock Balázs), 3:36’43,3”

2. szakasz, 2008. július 20., Imst–Ischgl (76,54 km, 3161 m szint):

1. Craft and Friends (Martin Kraler–Heinz Verbnjak), 3:45’47,3”
2. Team Bulls (Karl Platt–Stefan Sahm), 3:45’47,9”
3. Team Imst Gurgltal Radcenter Wolf (Daniel Federspiel–Daniel Rubisoier), 3:49’50,1”
(…)
33. 185.80.49.65/teszt-uj-wp/–Meditech SC (Halász Róbert–Marton Attila), 4:33’48,0”
(..)
80. Bikemag–George KSE (Várallyai László–Vock Balázs), 5:03’25,3”

Az Alison Sydort és Pia Sundstedtet kiszolgáló Rocky Mountain csapatbusz – két szakasz után a Team Rocky Mountain párosa vezeti a női összetett tabellát


A harmadik szakaszról előzetesen:

A harmadik szakasz során Ischgl-ből Scuolba teker a mezőny, közben 75,26 kilométert tesznek meg és összesen 2.547 m szintet gyűjtenek. Ez a szakasz foglalja magába a verseny második legmagasabb hegyét, mely esetében 2.738 méter tengerszint feletti magasságra kell felmászni a versenyzőknek. A mászás után hosszú, dózerúton vezetett lejtmenet következik, majd a pálya a svájci határ közelében folytatódik. Az utolsó 30 kilométer jó minőségű kerékpáros útvonalakon halad majd egészen a Scuol belvárosában található célig.

További információk: www.bike-transalp.de

Letölthető dokumentumok:
– Első szakasz eredménylistája
– Második szakasz eredménylistája

Magyar ezüst a Salzkammergut Trophy extrémtávján

Ismét a felső-ausztriai Salzkammergut tartományban gyülekezett a környékbeli országok montisainak színe-java 2008. július 12-én, hogy megint nekivágjanak az égbenyúló hegyeknek. Idén a verseny új főszponzora, a Kelly’s jóvoltából lehetett jelen stábunk, hogy a helyszínen szerezzen benyomást a már nálunk is legendás versenyről és az annak hátteréül szolgáló csodálatos tájról. Meglepetés, mint mindig, most is volt…

Tavaly a hegyikerékpár egyik ősatyjának tekintett Gary Fisher volt az esemény sztárvendége, idén az országúti nagymenő Gilberto Simoni állt rajthoz, sőt mi több meg is nyerte a 109 km-es távot!

Na de ne ugorjunk ennyire előre! A pálya hasonló volt a tavalyihoz, legalábbis ami a két rövidebb 26 és 53 km-es távot illeti. A versenyt megelőző nap azonban leszakadt az eső, és a verseny reggelén is esőcseppek kopogtak a párkányon. S bár a rövidebb távok rajtja előtt napsütés váltotta fel az égi áldást, az azonban kicsit rányomta bélyegét a pályára. Noha az főként sóderes erdészeti utakon vezetett, azért volt néhány folyósan sáros szakasz. Ez sok bringást szemlátomást egyáltalán nem zavart. A Trophy igazi erőpróbája azonban nem a két rövidebb táv, hanem a 100 km-es hosszútáv és a többek között a verseny hírnevét is adó 200 km-es extrémtáv. Ők már kora hajnalban elrajtoltak, hogy az embert próbáló 7006 m-es szintemelkedést is tartalmazó távot még sötétedés előtt befejezhessék. E célból idén jó pár chipes ellenőrző ellenőrzőpont volt a pálya mentén, meglehetősen szűkre szabott limitidővel, emiatt többen nem tudták abszolválni az áhított hosszútávot. Őket a rendezők idén először külön a számukra egyedi designnal készített „DNF 200 km” feliratú pólóval vigasztalták. Annál nagyobb megbecsülést kaptak a távokat teljesítők, őket név szerint fogadták a célban, és világbajnokságokat megszégyenítő hangulatú díjkiosztó gálával ünnepelték. A verseny nemcsak az Inter Mountain Series, hanem a Rocky Mountain Maraton Series része is volt, utóbbinak ráadásul utolsó állomása, így az összetettben győzteseknek is itt adták át a díjakat.

Az indulók számát tekintve idén újabb csúcs dőlt meg, 34 nemzet több mint 3400 kerékpárosa állt rajthoz. A második legkeményebb táv is tiszteletet parancsoló 109,7 km volt a domborzati viszonyokat jól jellemző kb. 3600 méteres szintemelkedéssel, míg az 53 km-es táv szintemelkedése is elérte az 1663 m-t, amit itthon azért nehéz összehozni.


A 208,7 km-es táv győztesei:

Nők, abszolút:
1. Andrea Huser (Aeschlen, svájci), szül.: 1973, ideje: 13h 18’12”
2. Doris Steenfatt (Conway Factory Team, német), szül.: 1964, ideje: 13h 30’24”
3. Anita Wais (Arbö-Merida, osztrák), szül.: 1968, ideje: 13h 37’32”
4. Nagy Hedvig (Bringabanda, magyar).szül.:1976, ideje: 14h 32’51”

Férfiak, abszolút:
1. Thomas Dietsch (Gewiss-Bianchi Team, francia) szül.: 1974, ideje: 10h 09’14”
2. Ondrej Fojtik (Toyota Kelly’s Bikezone, cseh), szül.: 1977, ideje: 10h 16’17”
3. Stefan Danowski (TrengaDe Team, német), szül.: 1971, ideje: 10h 22’14”
(…)
78. Lőrincz Olivér (Bringabanda SC, magyar), szül.: 1972, ideje: 12h 55’33”


A 109,7 km-es táv győztesei:

Nők, abszolút:
1. Jennifer O’Connor (Patterson Training, új-zélandi), szül.: 1976, ideje: 5h 56’45”
2. Ruth Hagen (Merida Österreich, osztrák), szül.: 1971, ideje: 6h 07’28”
3. Verná Pauliná (MTBTeam Pichovice, cseh), szül.: 1980, ideje: 6h 09’56”
(…)
10. Simon Emese (KTM Team Klaus, magyar), szül.: 1982, ideje: 6h 32’00”
(…)
17. Horváth Ágnes (Meditech SC, magyar), szül.: 1975, ideje: 6h 54’52”

Férfiak, abszolút:
1. Gilberto Simoni (Diquigiovanni Androni, olasz), szül.: 1971, ideje: 4h 29’59,79″
2. Leonardo Paez (Gewiss-Bianchi Team, kolumbiai), szül.: 1982, ideje: 4h 29’59,99″
3. Heinz Verbujak (KTM-Mountainbiker.at, osztrák), szül.: 1973, ideje: 4h 38’27”
(…)
12. Blazsó Márton (Szegedi KSC, magyar), szül.: 1980, ideje: 4h 58’57”
(…)
15. Bogár Gábor (Bringavilág S.K.Born Sport, magyar), szül.: 1974, ideje: 5h 00’51”
(…)
41. Szalay Péter (X2S-Yasec-Garmin, magyar), szül: 1981, ideje: 5h 27’46”

Nagy Hédinek sikerült a leghosszabb távon összetettben megszerezni a 4. helyet, ám az ő kategóriájában csak a svájci Andrea Huser előzte meg, így a tavalyi eredményéhez képest egy helyet javítva a dobogó második fokára álhatott! A férfiaknál a legjobb magyar ezen a távon Lőrincz Olivér volt, ő a kategóriájában a 36. helyen zárt.

A 109,7 km-es távon a hölgyeknél új-zélandi győzelem született Jennifer O’Connor jóvoltából, míg a férfiaknál az inkább a Girókról ismert Gilberto Simoni győzött, még ha csak 20 századmásodperccel is a kolumbiai Leonardo Paez előtt a nagyon respektálandó 4 óra 29’59”-es idejével. Magyar eredmények akadtak itt is: a hölgyeknél az abszolútban tizedik, kategóriájában ötödik helyet szerző KTM-es Simon Emese, valamint a kategóriájában 9. helyet szerző Meditech-es Horváth Ágnes nevét említeném meg. Férfiaknál Blazsó Márton volt a legjobb hazánkfia 4óra 58 perces idővel, ami neki egy kategória 5. helyet ért, illetve még Bogár Gábor védte az erősebb nem becsületét egy kategória 9. hely megcsípésével. Azért megemlítem még Szalay Péter (X2S-Yasec-Garmin) nevét is egy kategória 10. hellyel.

Rövidebb távokon nem nagyon születtek kiemelkedő magyar eredmények, talán az utánpótlás alakul: a 26 km-es távon a junior Koós Brigitta állhatott a dobogón egy bronzéremmel a kezében.

Minden távon külön értékelték a tandemmel indulókat, a 26 km-esen pedig külön kategóriaként szerepeltek az egykerekűek, és nem is volt hiány indulókban. A legjobb egykerekes egy 17 éves srác volt, de meglepő módon akadt a 40-es éveiben járó egykerekes is. Ezen kívül az idei Trophy-t másnap egy kifejezetten gyerekeknek kiírt Junior Trophy, illetve egy egykerekű downhill futam színesítette.

A versenyt idén is kísérte egy kis bikeexpo, mely a célterület körül volt felállítva. Ugyan ez idén kicsit szerényebbre sikerült az elmúlt éviekhez viszonyítva, de azért így is akadtak érdekességek. A Rotwild standján az új, általam eddig még sosem látott kidolgozású karbonváz volt az újdonság, a nálunk jórészt ismeretlen Progress márka sem volt kispályás, a Tune standján pedig maga cég atyja, Uli Fahl válaszolt a szemet gyönyörködtető színekben pompázó és híresen könnyű alkatrészeivel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Az expón kívül is találkoztunk érdekességekkel, például a helyi bringaboltban már ott virított néhány 2009-es Merida modell is!

A verseny szervezése a négy táv pályájának kijelölésével és a számos frissítőpont, az összesen több száz kilométernyi pálya biztosítása nemcsak pályaőrökkel és irányítókkal, de mentősökkel éppúgy igazi erőpróba volt a szervezőknek, de az elmúlt évekhez hasonlóan most sem lehet panasz a munkájukra. És íme még néhány szemléletes adat a versenyről: 600 önkéntes segítette a rendezők munkáját, az utolsó beérkező összesen 17 órát töltött nyeregben. Az indulók a verseny alatt elfogyasztottak: 2500 kg banánt, 2000 kg almát, 3000 kenyeret, 4000 süteményt, 3500 energia gélt, valamint 3500 Powerbar szeletet, nem is beszélve a sok hektoliternyi energiaitalról és vízről.

A részletes beszámoló a magazinunk szeptember-októberi számában lesz olvasható.

Szöveg: Gajdov Géza; további hírek, érdekességek a versenyről akár magyarul is: http://www.trophy.at

A részletes eredmények pedig itt olvashatók:
http://www.sport-timing.at/results/results_overview.php?Event_ID=1438

Hétvégén Tisza-tó Maraton – Európa „legsíkabb” maratonja

A hétvégi, Tisza-tavat megkerülő kerékpáros maraton alkalmával az országúti- és a hegyikerékpárosokat egyaránt várják a szervezők. A tiszafüredi rajtnál több száz bringásra számítanak a rendezők; a kezdők, a hobbi kategória képviselői épp úgy nevezhetnek, mint a tapasztaltabb kerekesek.

2008. Július 19-én és 20-án irány a Tisza-tó! Kettőezer-hét után, idén második alkalommal kerül megrendezésre Magyarország egyik legnagyobb állóvizének körbekerekezésére kiírt maratoni verseny. Országútival vagy hegyikerékpárral egyaránt lehet nevezni, a családosoknak, kezdőknek egy kellemes tóparti kikapcsolódást, a versenyezni vágyóknak komoly megmérettetést kínál a II. Tisza-tó Maraton. Tiszafüred – Halastérről indulva 0 méter szintkülönbséggel (!), 70 és 44 kilométeren rendezi a Nagy SE és a Szilvásváradi Túrakerékpáros Klub a bringás fesztivál „tekerős” részét. Aki pedig versenybe száll és a legjobbak közt ér célba: azok között a szervezők értékes díjakat osztanak szét. A rövidebb távot választóknak a tavon egy rövid kompútban is részük lehet. A kísérőrendezvények között kerékpáros bemutatók, vízbe ugró verseny, szombaton filmvetítés, bográcsos vacsora szerepel. A szombat esti koncert keretében a Neon zenekar játszik. A fakultatív lehetőségek között Tisza-tavi vízitúra és ártéri gyalogtúra szerepel a programban. A tiszafüredi rajtra vasárnap reggel tíz órakor kerül sor, eredményhirdetés délután három óra körül várható.
További információ:

A rendezvény honlapja: www.tiszatomaraton.nse.hu
Szálláslehetőségek: www.tisza-to-info.hu
Főszervezők: Nagy Ádám (06 30) 869 4233 www.nse.hu
Tarnai Csaba (06 30) 869 4228 www.kerekparkolcsonzo.hu

Nazca Pioneer

Tekerni jó dolog. Feküdni is jó dolog. Így aztán fekve tekerni sem lehet olyan rossz – vonhatja le a logikusnak tűnő konzekvenciát az egyszeri kerékpáros. De ugye ott van az a furcsa, vagyis inkább egyelőre szokatlan és átláthatatlan kialakítás, hogy elöl a hajtókar, alattunk a kormány, hát szóval, no. Éppen ezért érdekes, vonzó, csábító tesztnek néztem elébe, és alig vártam, hogy megtudjam, miért beszél mindenki elragadtatással a rekumbensekről.

A tavalyi év derekán kezdtek megjelenni fekvőkerékpárokkal kapcsolatos cikkek a magazinban, azóta szinte minden hónapban jelentkezik a rovat bemutatókkal, érdekességekkel, a különféle típusokat, kialakításokat, stílusokat részletekbe menően kitárgyaló írásokkal. Megjelent két teszt is annak idején, ám azokat rekumbens szakik írták, így az első éjszaka öröme, az e téren tapasztalatlan bringás toporgása a gép körül, az első ijedt hajtókarcsapások hónaljszagú, tesztoszterontól terhes légköre nem volt kézzelfogható közelségben. Most azonban az egyszeri szakállas bringás kapott egy narancsszín gépet, hogy vele veszítse el szüzességét, toporogjon a kora tavaszi szélben a gép körül, majd eleinte fehéredő ujjakkal markolva a kormányt tekerésszen, tapasztaljon, fejtsen okot és vonjon le tanulságot.

A teszt előtt igyekeztem minél több szakirodalmat átfutni a fekvőgépekkel kapcsolatban, így az is világos lett, hogy a Nacza Pioneer egy SWB/HR. Vagyis rövid tengelytávú (Short WheelBase) és magas építésű (High Racer). Szerencsére a magazin korábbi számaiban megjelent cikkekben megtalálhatók a különféle altípusok közötti különbségek, így most erre nem térnék ki. No, hol is kezdjem… Lássátok be, nem könnyű úgy írni, hogy nem tudom, ki mennyire ismeri a rekukat, kinek volt lehetősége próbálni őket, ki az, aki nem is hallott róluk, és még sorolhatnám. Bár azt hiszem, maradok a saját szemszögemnél (az egyszeri bringás kellemes archetípusánál) talán így szól az írás a legszélesebb réteghez. A felszereltségi szintek szerint változik a Pioneerok ára, a tesztgép az olcsóbba közül való, ám ettől még nem lett szemérmetlenül olcsó.

A váz króm-molibdén ötvözetből készült, ami a sarki boltban acélvázat jelent. Az elsőcső alumínium, ezt tudjuk ugye ki-be tologatni az állítási pontok szerint, így hosszabb illetve rövidebb lábú bringások alá lehet igazítani a gépet. Az első kényelmetlenség ekkor adódik, ugyanis ezzel változik a lánchossz is, s ily módon már szabhatjuk, vagy pótolhatjuk is a gigászi hosszúságú láncot. A hátsó villa – amit leánykorában, normál gépeken lengőkarnak hívtak – egy viszonylag egyszerű, DNM taggal kapcsolódik a hmm… izéhez, a vázhoz, vagyis a vázat alkotó egy szál csőhöz. A tagot 3 pozícióba állíthatjuk aszerint, hogy milyen rugóstag karakterisztikát kívánunk, illetve milyen üléspozíciót szeretnénk elérni. (A háttámla dőlésszöge emellett külön állítható.) Nekem személy szerint a legmagasabb jött be. A villa szintén acélból készült, leginkább az országúti gépek villájához hasonlít, kivéve a váll bal oldalán kialakított szemet, melybe a váz alatt csatlakozó kormányról induló rudazat kapcsolódik. Nagyon muris, főleg, hogy ezzel kormányozzuk a szerkezetet. A kormányon levő csatlakozási pontnál két szögben rögzíthetjük a kis rudat, ezáltal változik a kormány és a kerék elmozdulása közötti arány. Tudom, nem kifejezetten egyszerű, fejben nekem legalábbis nem állt össze egyből, de ahogy rápattan az ember, valahogy minden olyan kézenfekvő lesz, a nap kisüt, és rájövünk, hogy hát ez is csak egy bringa, nem harap a fenekünkbe. A már emlegetett lánc hosszú, mint egyévnyi cölibátus, ám ettől némiképp eltérően teflonbevonatos csőben fut. A lánc egyébként elegáns fekvő nyolcast rajzol a váz mellé, tekerni kicsit olyan, mint egy láncvezetős DH bringát, vagyis minimális ellenállással fut a lánc a csövekben, és halkan kerreg tekerés közben. Ettől függetlenül a hajtáshatékonyságot érezhető mértékben nem rontja. A felszerelés többi részét bármelyik alsó kategóriás cross vagy speed gépre felaggathatnánk, különösebben egyik sem érdekes. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az elébb említett gépeket jó vázzal is csak 150.000 Ft körüli áron lehetne értékesíteni, ez meg itt alattunk bőven több mint a duplája. Miért is ilyen drága egy reku? Nos, mert a flamand ajkú Van der Bilder kézzel áll neki hegeszteni, összeszerelni, ezáltal mindegyik gép színtiszta kézimunka, már ami a vázat és összeállítást illeti, ezt pedig ugye meg kell fizetni.

A bringát megszokni igazából 3 percbe telt, és ebben már benne volt a szélben toporgás, hogy akkor most melyik végtagomat hova is tegyem az indítási konfigurációhoz, és akkor ez itt a combom alatt a kormány, rajta a fékek, meg a váltókarok, igen, az ott elöl a pedál lesz, a lábamat letenni az első kerék mellé tudom, oké. A fejemben ott volt a rosszarcú Sala fórumtárs intelme, hogy induláskor az első taposás konkrét legyen, ergo izomból legyek kedves, ha már ugye. Nos, igen, tényleg működött a precesszió, és a bringa elkezdett egyenesen futni – menni, szaladni, száguldani. A következő 15 perc alatt a megállást, indulást, kormányzást gyakorolgattam, és hát igen, megvolt az érzés. Alighanem átjött, mint Molnár „Caramel” Ferenc az SMS falon. Markolod a kormányt, a lábaid előtted kalimpálnak, mint méretes dugattyúk, a szél az arcodban, hátad az ülésnek feszül, gyorsuló kerregés, halk klattyanás, megvolt az ötödik fokozat, a gép gyorsul, ott a hatodik, a gépet le sem lehet lökni az egyenesről, még egy pár tekerés csak a rend kedvéért, és hopszala, véget ért a gát, fékezünk. A gép gyors és rendkívül stabil. Rekuzni jó. Igazi élmény. Rekut mindenkinek, alanyi jogon. De legalább egy próbakört, hogy érezzék, miről is beszélnek az eleinte furcsa tekintetű fanatikusoknak tűnő, tapasztalt fekvőbringások.

A gép egyébként kifogástalan, és nem érdekel, hogy Van Der Bilder mennyit kér érte, ez bizony szerelem a javából. A váltók pontosak, direkt jó, hogy az első kar nem pozícionált, a fékek elégséges fékerőt küldenek a tárcsákra, a kerekek könnyűek, merevek, a kis Stelviók gördülési ellenállása minimális, igazi aszfaltszaggató a lelkem. A hátsórész mozgásából nem sokat éreztem, bár ez nyilván azért van, mert nem próbáltam még merev fenekű fekvő bringát, az út egyenetlenségei mindenesetre nem okoztak gondot. A legfurább az egészben az indirekt kormányzás. Bár létezik felső kormányos verzió is, nekem az alsó kialakítás tetszik, egyrészt, mert nehezebb megszokni, másrészt, mert a karoknak sokkal kényelmesebb a test mellett pihenni.

Megvallom, nem szívesen passzoltam vissza a gépet, sok héten keresztül el tudtam volna viselni a vele járó kényelmetlenségeket. Mert azok azért vannak. Kezdő rekusként még lekötnek az irányítással kapcsolatos dolgok, a megállásokat, elindulásokat jellemző koncentráció, így városi körülmények között, ahol minden kereszteződésben meg kell küzdeni vasdobozos cimboráinkkal, az autósokkal, nos, megvallom eleinte nem mennék nyugodt szívvel. Ily módon azonban a bringát oda kell vinni a célterületre, ahol be kívánjuk vetni. A kerekeket kiszerelve személyautóban is szállítható, ha egyedül utazunk, és a beltér nagy részét a gép rendelkezésére bocsátjuk. Később nyilván mi leszünk a városi utak betyárjai, de a baba is mászik, mielőtt járni tanul, nemde? A másik kényelmetlenség a nagyságából ered. Van neki egy egyébként sem kicsi 1100 mm-es tengelytávja, ami a kerekekkel ugye már 180 centi hosszt jelent, van továbbá a kinyúló elsőcsövön dekkoló hajtómű, ami által egy több mint 2 méteres, merev tömeget kapunk. Nos, aki még nem próbált egy 18 kg-os, 2 méteres létrát a harmadik emeletre felvinni a szűk, muskátlikkal bélelt lakótelepi lépcsőházban, annak hiába is próbálnám ecsetelni ezen tevékenység örömeit. Persze elérhető a Nazca 2 db 20” keréken is és akkor kisebb hosszúságú bringát is nyerhetünk belőle sokkal alacsonyabb ülésmagassággal!

Megvolt tehát az első rekum, és szeretnék még sokat, sokat. Mindenkinek javasolt legalább néhány próbakör erejéig megérezni, hogy milyen, amikor a saját magunk termelte erő gyorsít minket addig nem ismert sebességtartományokba, a könnyünk a hátunkon folyik, és vigyorgunk, és vigyorgunk, és különcök vagyunk, és igazi, tökös bringások vagyunk…
[poll id=”54″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. áprilisi lapszámában.

Forgalmazó: EvoBike
Származási hely: Hollandia
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 382.000 Ft alapár, a teszt bringa 424500 Ft

Vázanyag: alu elsőcső (bumm); Cr-Mo váz és hátsó villa
Rugóstag: DNM DV22; olajcsillapítás, acélrugó
Villa: merev; acél
Kormánycsapágy: X-Act; 1”
Kormány: alsó kialakítású; acél
Ülés: merevhéjú; választható méretben
Hajtómű: Tracer; 52-42-30 fog
Középcsapágy: monoblock; négyszögtengely
Fékkarok: Shimano Alivio; V-fékkarok
Váltókarok: Shimano Alivio trigger
Első agy: Shimano Deore; 32 furat
Hátsó agy: Shimano Deore; 32 furat
Első fék: Shimano BR-M465; mechanikus tárcsafék
Hátsó fék: Shimano BR-M465; mechanikus tárcsafék
Első váltó: Shimano Tiagra
Hátsó váltó: Shimano Alivio
Lánckeréksor: Sram; 8 sebesség; 11-32 fog
Lánc: Sram PC-38
Felni: Weinmann Taurus; 32 furat; duplafalú
Küllők: 2 mm; acél
Külsők: Schwalbe Stelvio

Geometriai adatok:

Ülésmagasság: 560 mm
Középcsapágy-magasság: 740 mm
Tengelytáv: 1100 mm
Ülés dőlésszöge: 30-35 fok (állítható)
Súly: 17,8 kg (pedál nélkül)