Peremes extrém markolat általános használatra.
Mérete: 135 mm
Tömeg: 107 g
Ára: 800 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Spyral Branch platformpedál
Nagy terhelésre tervezett, golyóscsapágyazással szerelt, nagy felületű alumíniumpedál.
Oldalanként 8 db erős kapaszkodó szegecs segíti a stabil tapadást.
Mérete: 109,5 x 106 x 28,4 mm.
Tengely: Cr-Mo
Tömeg: 550 g
Ára: 5.600 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Spyral Branch nyereg
Erős, masszív extrém célokra tervezett nyereg.
– 8 mm átmérőjű acél sín
– strapabíró huzat, hátul nagy koptatóval
Tömeg: 378 g
Ára: 3.990 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Spyral Branch kormányszár
Hidegen kovácsolt alu alapanyag 4 csavaros előlappal.
Méretei: 50 mm-es hossz, 31,8 mm kormánybefogó, 10 fok emelés
Tömeg: 332 g
Ára: 4.900 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Crank Brothers Acid 1 pedál
A CB új verseny enduro pedálja.
– scm 435 Cr-Mo tengely
– alu + kompozit pedáltest
– acél dokkoló és hőkezelt acélrugó
– 15- és 20 fokos oldási szög
– 2 év garancia
Tömeg: 414 g/pár
Ára: 23.100 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Crank Brothers Multi-17 szerszám
Mérete: 89 mm hosszú
– 6061 alu keret
– 6051 acél alapanyagú szerszámok
– 8/9/10 sebességes lánc kompatibilis láncbontó
– 4-féle küllőkulcs
– 2; 2,5; 3; 5; 6 és 8-as imbuszok
– csillag- és lapos csavarhúzó
– 8 és 10 mm-es villáskulcs
– T-25 Torx kulcs
– élettartam-garancia
Tömeg: 174 g
Ára: 5.100 Ft
Forgalmazó:
MEGABIKE
Tel: (061) 425-4036
Lánctányérok széles választéka
Minden típusú-, márkájú-, furatkör-átmérőjű lánctányér kapható a Matuzmasternél. Például 144 mm-es furatkörös pályalánckerekek, széles lánchoz 44-63 (!) fogig – Campa Record/Shimano Dura Ace/Miche/Gipiemme.
Áruk: 6.000 – 12.000 Ft
Láncváltós kerékpárokhoz eredeti Shimano Dura Ace 8-as és 9-es tányérok – 39-54 majdnem minden fogszámmal (például ha pont egy 43-as vagy 45-ösre van szükség).
Áruk: 4.500 – 7.000 Ft
Eredeti Campa Record tányérok 10 vagy 9 fokozathoz, 39-55-ös fogszámmal, majdnem minden köztes méretben.
Forgalmazó:
MATUZMASTER
laklothp@freemail.hu
www.matuzmaster.hu
Madár és az MTB – előzetes
A hazai montiversenyek dobogósa, tavaly nemzetünket válogatottként képviselte a maraton világbajnokságon. Ami nagyon hiányzik neki: a bajnoki mez. Idén a tereptriatlonba is belekóstolt. A 27 esztendős váci rider alkalmanként fut is, műszaki végzettségét kamatoztatva munkája során tanít. Az online pókertől az éjszakai horgászaton át az XCO futamokig – mindez Szalay Pétertől. Mit tekint három életének? Erről beszélgettünk…
„Madár” – mit takar a becenév?
Amikor a munkahelyemre kerültem, az akkori munkatársak adták ezt a nevet. Közös étkezéskor az étlapomon mindig szerepelt valami gabonaféle: lenmag, szezámmag. Én müzlinek hívom, de ők madárkajának – hát így lettem madár. Ettől kezdve már csak madár voltam és az is maradtam.
Május elején volt az X2S első idei kupafutama Csesztvén. Még a sajtóanyag is megemlíti debütálásodat. Mik a benyomásaid a versenyről?
A hangulat lepett meg. Családias közeg – hasonlóan, mint a montiban – mindenki ismer mindenkit. Jó volt látni új arcokat is versenyszerűen sportolni. Még nem voltam olyan versenyen, ahol a figyelmemet teljesen lekötötte a versenyzés szelleme és a taktikai csata.
Télen már tudtam, hogy indulni fogok terepduatlonon is, ezért a futást is belevettem az edzéseimbe, de nem hittem volna, hogy ennyire kevés a futásteljesítményem. Sajna még a masterek is lefutottak, ennek ellenére tudtam, hogy bicajban fel tudok menni az elejére, ezáltal a versenyláz egyből feltört a mélyből.
Mennyire „jött be” az Xterra? Lesz folytatás?
Az első verseny után sok pozitív élményem van, amit a többi montis is megtapasztalhat, ha elindul Xterra, azaz terepduatlon viadalokon. Volt első és lesz több is! Visegrád – bár itt csapatváltóban indulok – és Ausztria, csapatban. Nőtincsen megpróbálkozom azért az úszással is… Jövőre biztosan egyedül indulok a magyar terep-többtusa kupafutamokon, terveim közt van az egyik dobogós helyezés megszerzése is, no persze, ha addig sikerül megtanulnom gyorsan futni.
Apropó, X2S. Csömör után ez egyben új csapatot is jelent számodra. Miért és hogyan jött a váltás?
Eddig Valter Tibi csapatában tekertem, ő segített hozzá, hogy életem során a legjobb biciklikkel kerékpározzak és belekóstoljak a „csak edzés” életmódba. De itt az idő, hogy megálljak a saját lábamon, meg aztán az akkori kicsik felnőttek – így jött, hogy csapatot váltottam. A profizmus szelleme az, ami Tibit körülvette. Ő „fedezett” fel, amiért külön köszönetet mondok. A csapat fiatalokból állt, emiatt vidám, bohókás volt a hangulat. Életemnek egy jó szakasza zárult le a csapatváltással, és remélem egy másik jó szakasz kezdődött el a X2S Yasec Team soraiban.
És a régmúlt? A gyermekkor és az első bringák?
Dunakeszin laktam, majd’ 22 évet. Volt háromkerekű biciklim, majd ezt követte számos kétkerekű. Olyan nagy szerelési vágyam volt kiskoromban, hogy előfordult, hogy az új bicikliket már másnapra szétszedtem, összerakni meg vagy sikerült, vagy nem… A kezdetet számomra egy orosz férfivázas versenybicikli jelentette. Ezen tanultam meg önerőből bringázni. Túl nagy volt a váz, emiatt a felsőcső és a hajtómű közé préseltem be magam, így tanultam meg bicózni. Általánosban aztán jött a bandázás suli után, persze bringával. Ekkor kezdődött a montis korszakom. A versenyzést csak a középsuli után kezdtem, ’98-ban. Első versenyem a hobbi kategóriában, Pátyon volt, itt lettem 13., ez azért is volt felejthetetlen számomra, mert 13-án születtem. Majd sorra utaztunk számos más versenyre az akkori Wilker Főnix KE kisbuszával. Úgy érzem én végigjártam a szamárlétrát, hobbiból haladó, majd elit lettem, és jelenleg itt tartok…
Szalay Pétert Vasvári Ferenc faggatja számos további olyan dologról, ami érdekelheti a gyakorló montisokat. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában.
Freeride Costa Ricában – előzetes
Az év első felében az Adidas nemzetközi Freeride Crew Costa Ricába utazott, ahol a csapat riderei látványos, extrém környezetben mutathatták be tudásukat. A profi fotós, Haruki „Harookz” Noguchi lencsevégre kapta a trükköket, melyet a két costa ricai túravezető által összeállított 10 napos tekerés során a csapat bemutatott. A kaland főszereplői Ben Boyko, Richie Schley, Alex Reveles, Pierre-Edouard Ferry és Niki Leitner…
„Biztos van itt valami érdekes, csak még nem látjuk pontosan, mi az!” – mondja Ben Boyko, és folyamatosan keresi-kutatja az ideális helyszínt. Richie Schley helyeslően bólint: „Ez tényleg egy olyan hely, ahol ki lehet valamit találni.” A két rider egy hegytetőn lévő tisztáson áll Costa Rica kellős közepén, körülöttük sűrűn benőtt őserdő. A panoráma lélegzetállító. A gyorsan haladó felhők majdnem a hegytetőt súrolják, a tisztáson egyetlen magányos fa áll, felületét vastag világoszöld moha borítja. A helyszín túlvilági, misztikus hangulatot áraszt. Boyko a magányos fát szemléli, majd hirtelen, arcán széles mosollyal, fordul Schley felé. „Már tudom, hogy mit kell tenni! Látod azt a tönköt? Erre építünk egy hipet az ott lévő fatörzsből!” Richie szkeptikus a tervvel kapcsolatban: „Szerintem nem fog menni: túl nagy a távolság.” Ben kitart ötlete mellett: „Harookzzal már egy jóval nagyobb ugratót is összehoztunk. Hidd el, menni fog! Vágjunk bele, de először kérdezzük meg Paulót, hogy szabad-e itt építeni.”
Paulo Valle a helyi túravezető, ő ma Costa Rica legjobb freeridere. Nála senki sem ismeri jobban a potenciális bicajos helyszíneket és az odavezető ösvényeket. Az Adidas őt, illetve a sofőrt, Nenét szerződtette a 10 napos eseményre. Paulo szerencsére a környék majd’ minden gazdáját, földművesét és favágóját ismeri, így nemcsak a beleegyezés megszerzése könnyű, hanem fél órán belül még két favágót és egy traktort is felhajt, ami igencsak megkönnyíti a munkálatokat. „Siessünk! A két fickó nem maradhat túl soká, nem akarnak ujjat húzni a főnökükkel.”
A különleges vállalkozásról Németh Balázs fordításában olvashattok magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában. A beszámolót Haruki „Harookz” Noguchi nem gyenge fotói illusztrálják…
Specialized Rockhopper Comp
Már szinte hagyományosan a Rockhopper az állandó „évadnyitó bringa” a Specializedtől. Amikor Robotka megmutatta a raktárban, hogy miből választhatok, azonnal ez a gép „tülekedett” a többi elé, szinte úgy helyezkedett, hogy kiszúrjam – teljesen egyértelmű volt, hogy Őt fogom tesztelni. Gyönyörű volt, pont a méretemben. Nagyon rég volt utoljára szerencsém Rockhopperhez, mely méltán egy legenda az amerikai gyártó kínálatában.
Megint azon vágyamnak kell hangot adjak, hogy „bárcsak ez lenne az átlag sportmonti”. Bárcsak a többségnek lenne pénze minimum(!) egy RH Compra. Akkor mindenki örülne jól, és érezhetné, amit én is: az igazi gondtalan, problémamentes, kényelmes és egyúttal teljesítmény-centrikus sportmontizás örömeit…
A vázanyag továbbra is M4, de mögé került egy „manipulated” kifejezés, amiről bővebb értelmes infót nem igazán találni, de a gyártó szerint természetesen jobb, erősebb és könnyebb is, mint elődje(i). Persze nem is ez a legfontosabb, hiszen a Speci minőségével, tömegével és eleve a vázaival általában minden rendben van. Nem is változtattak a lényegen, így az M4 alapanyagon túl a főbb jellemzők: az ORE alsócső, a kovácsolt vázpapucsok (cserélhető váltófüllel) és hogy csak tárcsaféket fogad a váz. A geometriát illetően a Speci hozta a formáját: az egész összhang tökéletes – sportos, gyors haladásra hegyezték ki. A vázszögek nem hoznak semmi rendhagyót, de nincs is rá szükség, mert pont így jók.
Felülve a gépre azt éreztem, hogy oké, hogy a méretem a váz, de sok más gyártónál ez mégsem elég a kényelemhez. Sokszor egyből azon gondolkozom, milyen rövidebb/hosszabb stucni kell, vagy jobban/kevésbé hátranyúló fejű nyeregcső, stb. Nem úgy, mint ennél a gépnél. Hát igen, a Specialized ahhoz nagyon ért, hogyan kell egy bringát komplett egészként, tökéletesen mérethelyesen előállítani. Ezt az érzést csak tovább fokozza a kitűnő alkatrészválasztás és a saját BodyGeometry kiegészítők.
Az alrovatcímben az áll, hogy „figyelj a részletekre!”. Azért választottam éppen ezt, mert a Rockhopper attól állt össze egy szuper jó egységgé, hogy a gyártó is kellő figyelmet szentelt neki: sok apró, okos megoldással és jó kiegészítőkkel színesítették a Compot.
A kedvenceim:
A villa egy remekmű. Általánosságban kicsit túllihegtük, hogy a Fox így, meg a Fox úgy, és csak az mozoghat a legjobban. Hát, ha én ilyet mondanék, az csak azért lehetne, mert régen mentem RockShox villával, de most itt ez a Recon, amely előtt bizony le a kalappal. Könnyű – hiszen alunyakas -, páratlanul finoman mozog (köszönhetően a pontos gyártásnak és a csavarrugónak), valamint merev, mivel 32-es becsúszói vannak. A rugó oldalán csak a keménységet állíthatjuk, a jobb szárban viszont a csillapítást, a kompressziót és lockolhatjuk is a villát. Valójában egy SL-ből „OEM-esített” típus, így nem állítható az útja és nem távirányítható a lockout. A működéséről csak jókat tudok mondani: mindenféle körülmények között jól irányítható és állítható volt, a mozgás minősége pedig 10-ből 10 pont!
A kiegészítőket külön kiemelném, hiszen nekik köszönhető a kényelem és a teljesítmény nagy része. Ismét beigazolódott, hogy a Body Geometry működik. A kormányszár nem 100 mm-es, mint az már sajnos megszokott az ilyen kisebb méretű egyéb bringákon (nem is értem miért késztet mindig majd’ minden gyártó nyújtózkodásra 165-170 cm magas emberkéket), hanem 70 mm-es. Ez a tökéletes hossz a 17”-os vázhoz – gyors az irányítás, de ugyanakkor haladós a testhelyzet. A kormány hátra- és felfelé ívelését sok egyéb gyártmánynál egyszerűen elrontják, konkrét csukló- és hátfájdalmakat okozva ezzel hosszú távon. Ezt az XC Riser kormányt azonban jól eltalálták. Nyolc fok az ívelés mindkét irányba, alacsony az emelés, és ráadásul 640 mm széles – ezek miatt azonnal jól éreztem magam. Mászáshoz is egész jó, de a lejtőzés esetében elmondható, hogy nem nagyon mentem még jobban irányítható kombóval. Síkon, hosszú távon is nagyon kényelmes. A nyeregről csak annyit, hogy magam is ilyet használok – számomra ez a legjobb nyereg. Van nála könnyebb, vékonyabb, de erre a bringára inkább kényelmes nyereg kell – nos az Indy nagyon az, és itt is tény, hogy a BG fogalmának minden betűje szóról szóra igaz.
A kerekek is megérnek egy hosszabb misét. A DT 445-ös felnijei duplafalúak és csak tárcsafékhez tervezték őket. A komplett kerékszett okos, mert elöl 28 db 1,8 mm átmérőjű küllővel fűzték 3 keresztre, hátul viszont 32 darabbal. Ez is jó példa arra, hogy mennyire ésszel tervezték a Rockhoppert. Ha a teljesítmény a cél, abban az esetben a könnyű kerék talán mindennél fontosabb. Ennek érdekében választották a külsőket is, azok ugyanis speciális LK (low knob – alacsony bütykös) típusú FastTrakek, kevlárperemmel. Így a tömeg alapból rendben van, de a 2Bliss (belső nélküli rendszer) előkészítés nincs kihasználva, hiszen belsővel szerelik a kereket. A FastTrak jó terepképességeiről már régen meggyőztek, ám a gördülési ellenállása (főleg aszfalton) jelentős, még ezzel az alacsony mintával is. Terepen azonban bátran lehet durvulni vele: a vastag oldalfal nagyon tart, mászni, fékezni, kanyarodni pedig isteni vele. A sarat ellenben nem szereti – nem is dobja ki azt…
A meghajtás fő elemei: Octalinkes hajtókar, XT/Deore váltómix, Ezek úgy működnek, mint mindig, ellenben a lánc (KMC) furcsán, állandóan „rocogva” futott, nem sikerült a váltást pontosan beállítani. Ezen erősen csodálkoztam és nem is értettem, mi lehet a baj. A fék jó. Semmi extra, gyorsan bekopott és megfelelő erővel fogott.
Nem tudom, más hogy van ezzel, de a láncvilla/középrész kapcsolódásánál a keresztmerevítő elhagyásának előnyére még mindig nem jöttem rá. Az lehet, hogy „DirectDrive” vagyon odaírva, de hajtáskor akkor is hajlik. Jelentősen – még alattam is.
A láncon kívül amúgy mást nem is cserélnék a bringán, és ez ebben a kategóriában, egy komoly sportmonti esetében szerintem nagy dolog. Már csak azért is, mert az ilyen gépek esetében mindig különösen szőrözős vagyok :-).
Amihez a Specialized nagyon ért, az ebben a gépben különösen markánsan jelenik meg. Olyan kompakt valamit alkottak, amin azt érezni a legjobban, hogy nem csak úgy a vakvilágba dobáltak össze egy számukra költséghatékony, itt-ott olcsósított, „jó lesz az a parasztnak” kerékpárt, hanem ott volt az EMBER, és alá- valamint hozzáigazítottak egy tökéletes járművet. Nekem legalábbis ez jött le, és ha valaki a lehető legtöbb örömöt (és mindenekelőtt ezt) szeretné kapni a montizástól, az döntsön eme kiforrott klasszikus mellett!
[poll id=”28″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. márciusi lapszámában.
Forgalmazó: Velotrade Kft.
Származási hely: Tajvan
Ajánlott fogyasztói ár: 336.900 Ft
Vázgarancia: az első tulajdonosnak a regisztrációs kártya visszaküldésével élettartam-garancia
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 15”, 17” (tesztelt), 19”, 21”
Vázanyag: M4 alu; ORE alsócső
Villa: Rockshox Recon Race SLite; 100 mm út
Kormánycsapágy: TH; 1 1/8”
Hajtómű: Shimano FC-M532; Hollowtech; 175 mm; 22-32-44 fog
Középrész: Shimano BB-ES25
Lánckeréksor: Shimano HG50; 11-34 fog; 9 seb.
Lánc: KMC GX78
Hátsó váltó: Shimano XT
Első átdobó: Shimano Deore
Váltókar: Shimano Deore
Fék: Avid Juicy3 SL; 160 mm
Fékkar: Avid Juicy3 SL
Első agy: Specialized Stout; 28 furat
Hátsó agy: Specialized Stout; 32 furat
Felnik: DT Swiss 445D; 28 furat elöl, 32 hátul
Küllők: 1,8 mm fekete rozsdamentes acél; alu anyákkal
Külsők: Specialized FastTrak LK; 26 x 2,0
Kormány: Specialized XC Rise; 640 mm / 31,8 mm befogó
Kormányszár: Specialized 3D kovácsolt alu; 70 mm / 7 fok emelés
Markolat: Specialized Enduro
Nyeregcső: Specialized; 30,9 mm / 350 mm
Nyereg: Specialized Indie XC Sport; 143 mm
Pedál: –
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,0 fok
Tengelytáv: 1075 mm
Láncvillahossz: 426 mm
Nyeregvázcső-hossz: 432 mm
Felsőcsőhossz: 568 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 590 mm
Kormányszárhossz: 70 mm
Középcsapágy-magasság: 300 mm
Súly: 11,73 kg (pedál nélkül)