fbpx

KTM Tribute

A KTM Tribute című film beharangozója valahogy így szólna a magazinokban: „Minden férfi életében eljön egyszer a nagy pillanat, amikor a kitartó várakozás után végre egy igazi nagyvad kerül célkeresztbe. Pupilla kitágul, nyálelválasztás beindul, a szív visszavált és erősen felpörög, hogy a megfeszülő izmokba eljuttassa a döntő ütközethez szükséges energiatartalékokat. Előkerülnek a szekrény mélyén porosodó védőfelszerelések, a harcos asszonya segít felcsatolni a páncélokat, majd könnyes búcsút int urának. Tudja, hogy ilyenkor egy férfinak a vadonban a helye.”

A Tribute szó angolul sarcot, adót, esetleg valakinek kijáró tiszteletet jelent. Mindegyik név találó, hiszen a gép megjelenésével és felszereltségével egyszerűen követeli, hogy a lelkes tesztelő meghajoljon, és munkát, vagy egyéb programot félretéve betörje ezt a fújtató, magát magabiztosan kellető fenevadat. Ha pedig a szelídítés megtörtént, akkor mindenki tisztelettel húzódjon félre az útból, mert ha ez a fehér táltos lovasával megindul, akkor a nyomában kő kövön nem marad…

No de lássuk közelebbről ezt az erőtől duzzadó testet. Alapjaiban nagyon hasonlít az előző télen nálunk járt freeride-os Caliberre, de a fontosabb helyeken komoly eltérések mutatkoznak: sokkal hosszabb a rugóút, laposabb a villaszög, letisztultabb a felsőcső és az alsócső összedolgozása, amellyel érzésem szerint jó pár grammot faragtak le a tömegből, nem beszélve persze az esztétikai élményről.

Az irányítást – a nemzetközi trendnek megfelelően – idén már itt is süllyesztett 1,5”-os, szűkítős csapágyakon keresztül végezhetjük. A megfelelő helyeken megtaláljuk a felülhegesztéseket is. A forgáspontok hatalmas csapágyakon nyugszanak. A vázon az igazi csemegét azonban a papucsok szolgáltatják, amelyek egyrészt rendkívül meggyőzőek az átlagosan 15 mm-es vastagságukkal, másrészt a 150 x 12 milliméteres DT agyak egy Rock Shox Rear Maxle gyorszáras átütőtengellyel rögzülnek, amelyből nem sokat látni a honi terepeken. Praktikus, erős és egyszerű, emellett pedig a tökéletes szerszámmentes megoldás. További finomság a vastag papucsra hátulról rácsavart váltótartó fül. Szóval igazából egy forradalmi újításoktól mentes, de az utolsó csavarig hihetetlen ötletesen, jól és szemet gyönyörködtetően kidolgozott FSR-rendszerű vázat kap a Tribute tulajdonosa.

A KTM-ekben azt szeretem, hogy az alkatrészekkel sem sumákolnak. Egyszerűen nincs olyan kiegészítő, amelyet a minősége vagy a célterületre alkalmatlansága miatt cserélni kellene. Az egyetlen ok a könnyítés lehetne csak. A 888 villa, a Holzfeller hajtókarok, a DT 340 agyak, az SDG nyereg és nyeregcső kombó, az XT váltás, a Code fékek mind olyan márkanevek, amelyek a világkupákon szereplő gépek alkotóelemei. És ez még „csak” a Tribute, amely felett ugyanerre a vázra építve egy komolyabb felszereltségű gép is áll még – az Aphex.

Menet közben

Rugózás: a Marzocchi villák mindig is híresek voltak a kifinomult mozgásukról, és ezt a jó tulajdonságukat 2008-ban is megtartják a jelek szerint. Olyan érzékeny volt a villa már a használat előtt is, hogy tulajdonképpen a saját súlyától is beült egy picit. Terepen meg egyszerűen verhetetlen. Ráadásul ez a változat tökéletesen személyre szabható, hiszen fönt levegővel beállíthatjuk magunknak a keménységét, míg alul külön-külön belőhetjük a csillapítást, meg a kompressziót is. A DHX4.0 tag is hasonlóan sokszínűen és tág határok között állítgatható.

A végeredmény: a tökéletes összhang. Egyszerűen minden szituációban úgy mozgott a gép, ahogy arra szükségem volt. A hegyen csak a durva köves és gyökeres szakaszokat kerestem, és új dimenziók nyíltak meg előttem. Úgy éreztem, mintha a tél folyamán intenzív downhill képzésen vettem volna részt. Sokkal bátrabban választottam nyomokat, átvágtam a kanyarokat, ha arra volt rövidebb az út, annak ellenére, hogy ott esetleg sziklák vagy éppenséggel kerékméretű gyökeres letörések voltak. Bármilyen meredek is volt a szakasz, a lapos villaszög miatt minden pillanatban uraltam a bringát, soha nem akadtam meg, illetve fel vele.

Igazi lételeme a nagy sebességű egyenes szakaszokon történő száguldás. Akármilyen talaj is volt a kerék alatt, csak ki kellett nézni a nyomot és gyorsítani, mert egyszerűen bármin át lehetett vele menni. Minél meredekebb és kövesebb volt az út, annál inkább mosolyt csalt az arcomra. Csak élveztem, ahogy szuszog, csattog alattam, mint egy vadállat, amelyik tudja, hogy ő az erdő királya. A gumikat a DH belsők miatt akár 1 baron is tudtam használni, így olyan rézsűs, gyökeres részeken is át tudtam vágni keresztben, ahol látszólag még senki nem próbálkozott, holott tele volt nyomokkal az adott kanyar.

Kanyarodás: itt a nagy tömeg, a meglehetősen hosszú láncvilla és a viszonylag magas középrész már nem volt akkora előny. A hazai csiki-csuki nyomokon nem túl könnyű navigálni vele, főleg, hogy a villa 3.684 gramm. Ennél majdnem egy kilóval könnyebb villához vagyok szokva, ráadásul szélesebb kormányhoz is, így nagyon nehezemre esett kirántani a gép elejét az ívek végén, illetve tartani az irányt. Egyszerűen olyan ellenállása van a villának, hogy azt szokni kell, de szerintem egy 710 mm-es kormány (hosszabb erőkar) is segítene valamennyit ezen.

A láncvillahossz és a magas középrész sem varázsol belőle szlalombajnokot, így jól meg kell nézni, hogy melyik ív előtt hova lehet kihúzódni (előkészítendő a fordulást), illetve hol érdemesebb inkább átvágni az íveket, kihasználva a gép rombolószerű masszívságát. Nagyon szereti viszont a gyors, sodrós és hosszú ívű kanyarokat, ahol fontos a merevség és a stabilitás, de ugyanakkor a finom mozgás is.

Fékezés: kíváncsian vártuk a Code 5 fékek teljesítményét, hiszen nagyon jóknak kell lenniük, ha a világkupák mezőnyének közel fele ezeknek a nagytestvérét használja, amely jobbára a megmunkálásban, az alapanyagban és az állítható fékpofatávolságban tér el az öcsköstől. Nem is kellett csalódnom. Ilyen erős fékkel még nem nagyon volt dolgom, tökéletesen adagolható volt, és olyan fékerőt produkált, hogy vízszintes talajon, ülve haladva, egy ujjal fékezve könnyedén elemelte a hátulját a talajról, holott fotóscuccal a hátamon, páncélban, bukóban kényelmesen egy mázsa fölötti tömeggel nyomtam. Persze ebben szerepe volt a Marzó villa masszív papucsának és 203-as tárcsákhoz gyártott PM-es felfogatásának is, amely a roppant fékerőt maximálisan csak a féktárcsára engedte hatni.

Tavaly a legutóbbi downhill gép tesztemnél azt vallottam, hogy a súly lefaragása és a minél kisebb bringa az egyik legfontosabb szempont, amely azonban egy kifinomult, kerülgetős stílust követel meg. Ez a gép pont az ellenkezőjét nyújtja: nagy, nehéz és cseppet sem kell óvatoskodni vele. Nem véletlenül jutott eszembe róla egy vadállat, amely arra lett teremtve, hogy tökéletesen boldoguljon a járhatatlannak tűnő terepen is, mindenféle óvatoskodás nélkül.

A Tribute tulajdonságai kissé újragondoltatták velem az eddigi véleményemet is, mert ez a gép hihetetlen önbizalmat és önmagunk erejébe, ügyességébe vetett hitet ad, hiszen olyan sebességet érhetünk el vele kemény terepen, amelyről addig még csak nem is álmodtunk. Persze a downhill versenyeket a kanyarokban lehet megnyerni, ahol azért ezzel a géppel nem lehetünk a leggyorsabbak.
fotók: Atom
Szóval elsősorban azoknak ajánlanám, akik sokat járnak külföldre, durva pályákra bringázni, versenyezni, illetve szeretik, ha bármin gondolkodás nélkül átrombolhatnak, és nem utolsósorban kellőképpen erősek és nagyok ahhoz, hogy ezt a tömeget irányítani és tartani tudják. Mert azért azt ne higgye senki, hogy a finom rugózás, a masszív felépítmény és a lapos villaszög miatt erőnlét már nem is kell a bringa irányításához… Szenzációsan jó és jól felszerelt bringa ez, de laposabb talajon, illetve szűk kanyarokban rettentően meg kell dolgozni vele.

Ár/érték arányát tekintve – közel három év tesztelés alatt – számomra eddig ez volt a gyártók által megadott célterületre legtökéletesebben összerakott gép, amelyet vérző szívvel adtam vissza.
[poll id=”32″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. márciusi lapszámában.

Forgalmazó: HT Sport Kft.; www.ktm-bikes.hu
Származási hely: Ausztria, Mattighofen; www.ktm-bikes.at
Vázméret: 41 cm (tesztelt); 46 cm
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Ajánlott fogyasztói ár: 799.000 Ft

Váz: 6061 Alu, 1,5” fejcső átmérő; 150 mm-es hátsó tengely; tömített forgáspont csapágyazás; 225 mm rugóút
Rugóstag: Fox DHX 4.0; 220 mm; 500×2,8 acélrugó; állítható csillapítás; Pro Pedal; légnyomás
Villa: Marzocchi 888 RCV; 200 mm; acélrugó; állítható csillapítás és kompresszió; levegőráfújás; 20 mm-es átütőtengely
Hátsó váltó: Shimano XT Shadow
Váltókar: Shimano XT Rapidfire
Lánc: Shimano CN-HG93
Lánckeréksor: Shimano XT; 11-32 fog
Hajtókar: TruVativ Holzfeller 1.1 BG 40 + láncfeszítő-láncvezető-Rockring kombináció
Középcsapágy: TruVativ Howitzer Team
Fékek: Avid CODE 5; 203 mm-s tárcsák
Első agy: DT 340; 6 csavaros tárcsarögzítés; 20 mm-es átütőtengely; 32 furat
Hátsó agy: DT 340; 6 csavaros tárcsarögzítés; RockShox Rear Maxle 150 / 12 mm tengely
Küllők: DT Competition 2,0/1,8; DT Prolock Hexagonal alu küllőanyák
Felnik: Syncros DPS32; alu; 32 mm széles; 32 furat
Gumik: Maxxis Minion DH; 26x 2,50
Kormánycsapágy: Syncros Factory Ballistic Inside; 1,5”
Stucni: Marzocchi; 53 mm; integrált
Kormány: Syncros FR20/7075; 31.8 mm / 690mm; emelkedés: 20 mm
Nyereg: SDG Bel Air ST
Nyeregcső: SDG SP229; alu; 30,9 mm
Pedál: KTM B77; cserélhető tüskékkel

Geometriai adatok: (keretes írás)
Fejcsőszög: 63,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 66,0 fok
Felsőcsőhossz: 540 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 575 mm
Középcsapágy-magasság: 385 mm
Nyeregvázcső-hossz: 410 mm
Tengelytáv: 1175 mm
Láncvillahossz: 449 mm
Tömeg: 19,1 kg

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.