Az ember kínjában idétlen szóvicceket fabrikál annak ürügyén, hogy Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter nem hosszabbította meg Bodor Ádám kerékpáros ügyekben illetékes miniszteri biztos szerződését. Ergó nemet mondott a biztosra… Az viszont már egyáltalán nem biztos, hogy jó döntés volt a három éve eredményesen működő pozíció megszüntetése…

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élén annak idején még Kóka János miniszter hívta életre a kerékpározással kapcsolatos ügyekben illetékes miniszteri megbízott tisztségét. A korabeli szaktárca felismerte, hogy a kerékpározással kapcsolatos ügyek mennyisége már túllépett egy olyan mértéket, hogy mindenféle koordináció nélkül hatékonyan lehessen kezelni. Ekkor már civil szervezetekkel történő egyeztetés mellett folyt a kerékpározással kapcsolatos dolgok bonyolítása, így a miniszteri biztosi szerepkörre nem volt nehéz kiválasztani az aktivisták egyik hangadóját – Bodor Ádámot. A frissen kinevezett miniszteri biztos 2005 novemberében egyeztetésre hívta a hazai szakmai és civil szervezetek képviselőit, és innentől kezdve a munka végig a kerékpáros közélet szereplőinek bevonásával folyt. Munka pedig akadt bőven. Első körben a meglévő kerékpárút-állomány felmérése volt a legnagyobb falat, majd ennek fényében a hazai kerékpárút-fejlesztési terv kidolgozása, illetve a Kerékpáros Magyarország program összeállítása. Ezzel párhuzamosan számtalan a kerékpározás népszerűségét fejlesztő akcióra került sor, elég csak a „Bringázz a munkába!” vagy a Kerékpárosbarát Munkahely és Kerékpárosbarát Település programokra gondolni. Időközben vezetőváltáson és szerkezeti átalakításon ment át a szaktárca, a miniszteri biztos pozíciójának azonban a kegyelemdöfést a postásbicikli-botrány okán elhíresült egykori postavezér, Szabó Pál adta meg. Miután legutóbbi értesüléseink szerint a miniszteri biztos feladatkörét társadalmi munkában, díjazás nélkül végezte, ezért költségmegtakarítási indokai biztosan nem lehettek a döntésnek. A döntés politikai hátterét részletesen ismerteti az index cikke:

http://index.hu/politika/belfold/kermin0624/?main&rnd=362

Mi pedig maradjunk a szakmánál, és a döntés apropójából idézzük fel azt az interjút, amelyet fél év ténykedést követően a tervezett országos kerékpárút törzshálózat bemutatása után adott a miniszteri biztos magazinunknak:

„HA KELLŐ TÖMEGŰ EMBER JELENIK MEG AZ UTCÁN, ÉS KÖVETEL VALAMIT, ANNAK MINDIG VAN POZITÍV HATÁSA…”
Beszélgetés Bodor Ádám kerékpározással kapcsolatos ügyekben illetékes miniszteri megbízottal

Mint arról áprilisi számunkban már hírt adtunk, Bodor Ádám kerékpáros ügyekért felelős miniszteri megbízott 2006. március 20-án beszámolt a civil szervezetek képviselőinek és az ügy iránt érdeklődőknek közel fél éves munkájának eredményeiről. Az ez alapján összeállított kerékpáros programcsomagot ugyanezen hét szombatján Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter ismertette a budakalászi Lupa-csárdában. Miközben a miniszter úr civilek kameráinak kereszttüzében felhelyezte az aktuális Critical Mass matricáját Trek típusú kerékpárjának nyeregcsövére, mi a miniszteri megbízottal az elmúlt fél év munkájáról, és a kormányzati kereteken belüli kerékpáros érdekvédelem jövőjéről beszélgettünk.

A kerékpáros programcsomag bemutatásával véget is ért a megbízatásod, vagy lesz még folytatás?

A kinevezésem határozott idejű és 2006. május 30-ig szól. Az, hogy milyen szerepkörben folytatom majd a munkát, az majd ezután fog eldőlni, addig erről nem tudok nyilatkozni.

Amennyiben meghosszabbítanák megbízotti kinevezésedet, elvállalnád a felkérést?

Én teljesen nyitott vagyok a további megbízotti munkára, de természetesen továbbra is csak megfelelő feltételek mellett. A magam részéről én ugyanazokat a törekvéseket szeretném továbbvinni, mint eddig, ehhez szükséges a megfelelő felelősségi kör, jogosultságok és támogató döntéshozói háttér. Ez ma adott, és bízom benne, hogy a választások eredményétől függetlenül az is marad.

Amennyiben nem érkezik feléd ilyen felkérés, hogyan fogod ugyanezt a munkát tovább folytatni?

Hasonló munkát végeztem a kerékpáros érdekvédelem területén kinevezésem előtt is, így amennyiben nem én leszek a miniszteri megbízott, akkor ugyanezt a munkát a másik, azaz a civil oldalon fogom folytatni.

A röpke négy hónap alatt elért eredmények közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A kerékpárút építési program és pályázat elfogadtatását – ami remélhetőleg a Nemzeti Fejlesztési Terv végleges változatába is bekerül majd – nagyon komoly eredménynek tartom. Kétmilliárd forint áll rendelkezésre már a 2006-os évben az Eurovelo kerékpárutak megépítésére, az erre vonatkozó pályázati kiírás március 27-én jelent meg. Remélhetőleg 2007-től a teljes országos kerékpárút-hálózat kiépítése megkezdődhet, illetve EU forrásból támogatott települési közlekedésfejlesztési programba integrálva lesz a „kerékpár” (azaz az útfelújításokkal párhuzamosan kerékpárút is épül, a beszerzendő vasúti kocsik kerékpárszállításra alkalmasak lesznek, a felújítandó állomásokon biciklitárolók is lesznek). Nagyon sok terület van ezen kívül még, ahol hasonlóképpen komoly változások várhatóak, például a KRESZ a kerékpárosok érdekeit szem előtt tartó módosítása is ilyen. A KRESZ változtatás egyeztetések szakmai része már lezajlott, innentől kezdve a kormányzati szintű döntéshozókon múlik, hogy mikor születik meg a politikai döntés. Átfogó módosítás a közlekedési szabályok ügyében egyébként decemberben várható. Elindult a kerékpárosbarát munkahely és település pályázat, és még az idei évre a MÁV az összes BZ és MD jelű elővárosi kocsijának átalakítását vállalta.

Az elért eredmények közül melyik volt az, amelyért a legkeményebben kellett küzdeni?

Egyértelműen a KRESZ módosításának kiharcolása volt a legkeményebb dió. A kerékpárosoknak itt nagyon sok egyéb érdekcsoporttal kellett megküzdeniük, ezek közül az autós közlekedők, illetve a konzervatív mérnöklobbi képviselői voltak a legnehezebb ellenfeleink. Vannak még területek, amelyek még a KRESZ-nél is keményebbek és még nagyon sokat kell rajtuk dolgozni. Ilyen például az oktatás, a sport, meg az Erdőtörvény kérdésköre. Ezeken a területeken nagyon sok munka van még…

Az Erdőtörvénynek a kerékpárosok szempontjából kedvező változtatása mennyi idő alatt fogadtatható el a döntéshozókkal szerinted?

Ha van rá politikai akarat akkor gyorsan átvihető. A szakmai érvek többsége véleményem szerint a kerékpárosok oldalán áll ebben a kérdésben. Ennek ellenére itt egyértelműen egy politikai döntés szükségeltetik, hogy eldöntsék melyik érintett csoport érdekei a fontosabbak. Sajnos ez a probléma úgy tűnik szakmai síkon nem megoldható. Nem lehet pusztán szakmai érvekkel meggyőzni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadászati Főosztályát arról, hogy a kerékpárosok jelenléte az erdőben nem zavarja a vadászatot. Az már eddig is kikristályosodott, hogy az ellenérdekelt felek nem tudnak előállni olyan szakmai ellenérvekkel, tanulmányokkal, amelyekből kiderülne, hogy egy-két elszigetelt esettől eltekintve a kerékpárosok károsítanák az erdőt. Az Erdészeti Főosztálytól egyébként már érkezett hozzánk olyan javaslat, ami megfelel nekünk, de a Vadászati Főosztállyal nehéz megtalálni a kompromisszumot.

Hogyan érhető el a politikai támogatottság, kedvező döntés az ilyen, a kerékpárosok számára fontos, gyakran több minisztériumot érintő ügyekben?

Sok olyan ügy van, amelyik több tárcára van kihatással, ezek akkor vihetők mindenhol hatékonyan keresztül, ha az embernek a saját minisztériumában a saját minisztere részéről megfelelő támogatottsága van, ami esetleg politikai döntésekben is tárgyiasul. Én azt gondolom egyébként, hogy ebben a civilek nagyon sokat segíthetnek. Ez a támogatottság kétféleképpen alakulhat ki. Az egyik, amikor van egy személyes elkötelezettsége az illető politikai döntéshozónak a kerékpáros ügyek felé (ne adj Isten biciklizik), a másik pedig amikor a civil szervezetek és mozgalmak kikényszerítik belőle azt, hogy a bringásokat komolyan vegye. Ha kellő tömegű ember jelenik meg az utcán, és követel valamit, annak mindig van pozitív hatása, még akkor is, ha korábban az adott szakminiszter, minisztérium nem vonzódott a kerékpáros ügyekhez.

Jól érzem-e, hogy ez a fajta elkötelezettség politikai beállítottságtól teljesen független?

Igen. Akikkel én tárgyalok azok legtöbbször a szakminisztériumok főtisztviselői. Ők eleve nem is lehetnek semelyik politikai oldal elkötelezettjei. A miniszterekre illetve az államtitkárokra ez már nem igaz, de a főtisztviselőkre igen. Úgy érzem egyébként, hogy mindkét jelenleg meghatározó politikai oldalon vannak a kerékpárosoknak támogatói.

Milyen tapasztalataid vannak a civilekkel való közös munkával kapcsolatosan?

Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Igaz, hogy többségüket már nagyon régóta ismerem, tehát ez nem egy új keletű munkakapcsolat. Nekem megbízottként nincsen apparátusom, azokra az anyagokra tudok támaszkodni, amit a civilek beküldenek javaslatként. Legtöbbször ezek teljesen használható dolgok, amiből jól tudunk dolgozni. Én nélkülük nem tudnék semmiféle munkát megvalósítani. A legkülönbözőbb civil szervezetek küldik az ötleteket, én meg bíztatom őket, hogy továbbra is ezt tegyék. Nem gondolom, hogy én vagyok minden témában a legjáratosabb, ráadásul ez egy eléggé szerteágazó szakterület. A civilek közül nagyon sok ember ért ebből egy-egy kisebb szelethez, de ahhoz nagyon magas szinten. Nem gondolom, hogy jobban értenék a környezetvédelemhez, a környezetszennyezéssel kapcsolatos dolgokhoz mint Lenkey Péter, vagy többet tudnék a bringautakról mint Tóth Péter, a kerékpárgyártásról és forgalmazásról, mint Sipiczki Róbert vagy Klimon Péter, azt sem hiszem, hogy kerékpársporttal kapcsolatos tudásom megközelítené Eisenkrammer Karcsiét. Nem szeretnék versenyezni Stiggs-szel és a Bringaút Egyesülettel abban, ki tud többet a kerékpárutak állapotáról. Ők és a mögöttük álló szervezetekben található szakemberek ezekben a témákban teljesen profik, így inkább együttműködöm velük. Folyamatosan ellátnak javaslatokkal, anyagokkal, amikor arról van szó, hogy hogyan javítsunk, hogyan módosítsunk jogszabályokat és egyéb rendszereket.

Komolyabb apparátusod van valójában, mintha lenne tényleges minisztériumi apparátusod…

Ez a háttér nekem olyan, mintha lenne egy láthatatlan minisztériumi osztályom, csak sokkal hatékonyabb, mert ezek azok az emberek akik ténylegesen a civil mozgalmakban működnek, lelkesek, és szívügyük a kerékpározás valamely témaköre. Közvetlenül anyagi érdekeltség nélkül adják az információkat, és tényleg elkötelezettek az ügy érdekében, így őszintébbek lehetnek, nem kockáztatnak semmit. Megmondhatják azt, ha valami tetszik és megmondhatják azt is ha valami szerintük nagyon rossz. Abban az esetben ha a szakértőid teszem fel a saját pártod vagy szervezeted emberei, vagy fizetett alvállalkozók akkor előfordulhat, hogy a dolgaidról akkor is jókat mondanak, ha nem úgy gondolják, erre létezik is egy csúnya kifejezés. A civil szakértőknek ez nem áll érdekükben, teljesen őszinték lehetnek velem szemben. Egyszóval úgy érzem, hogy jó háttérszakértőim vannak…