fbpx

Pokoli út a csúcsra – előzetes

Kelet-Tirolban tett többnapos túránk részét képezte a Giro d’Italia Ausztriához közeli helyszínen megrendezett 16. szakaszának megtekintése. Természetesen ezt is összekötöttük egy kerékpártúrával, hiszen a Giro helyszínére már egy hegymászást követően érkeztünk. A Passo Furcia hágónál keresztezte a mi útvonalunk az egyenkénti indításos hegyi szakasz pályáját. A szakasz hossza nem egészen 13 km volt, de a szint, az valami döbbenetes…

Ha megnézzük a hivatalos adatokat, a közel 13 km alatt 1086 m szintet kellett leküzdeniük a versenyzőknek, de ebből mintegy 500 métert az utolsó 5 kilométeren. Ezen a részen az átlagos szintemelkedés 8,4%, míg a legdurvább emelkedő 24%-os. Aki sokat teker hegyekben, tudja, hogy ez már terepen sem számít enyhe emelkedőnek, országúton pedig különösen brutális, főleg egy versenykerékpár szokásos áttételeivel. Éppen ezért ez a szakasz a verseny utolsó hetében sok kérdést el is dönthetett az esélyesek között a végső győzelmet érintően.

Némi várakozás után elindult a második turnus, feltűntek az előfutárként érkező motorosok, majd ismét belelendült a szpíker is, aki folyamatosan tájékoztatta a közönséget, hogy hol is tartanak a következő bolyban elindult versenyzők. A morajló tömegtől övezve hamarosan fel is tűnt az ebben az ötvenfős bolyban elsőként induló Perez Cuapio (CSF Navigare), aki nagy iramot diktált, így a biztatás is harsányabb volt. Végül ő igen jó idővel a 20. lett ezen a napon, a későbbi győzteshez képest közel 3 perc hátránnyal. Itt már egyre ismertebb nevek következtek, mint pl. Efimkin, Gasparotto, Velo, majd Zabel. Esetenként egymást megelőzve jöttek sorban az indulók, más-más stílusban legyűrve a kemény kaptatót. Volt, aki nagyon szenvedő arccal, más szinte csukott szájjal, volt, aki ülve, más kiállva, megint más a felsőtestét erősen lóbálva küzdött az emelkedőkkel. Feltűnő volt Zabel, aki végül a 129. helyen végzett, de látszólag fáradtság nélkül tekert el előttem. Igaz, a későbbi győztestől kapott jó 8 perc hátrányt. Persze azt is tegyük hozzá, hogy mégiscsak sprinter, és már nem éppen fiatal – 38 éves.

Nagy élmény volt így testközelből látni ezeket a sportembereket, ahogy megküzdöttek ezzel a kemény heggyel, szinte emberfeletti teljesítményt produkálva. Másrészt az is látszott, hogy nekik is küzdelem ez az erőpróba, csak hát kicsit más dimenzióban történik mindez, mint egy magamfajta amatőr bringás esetében. Az üdvrivalgás megint felerősödött, amikor a ciklámen mezes Bennati (Liquigas) érkezett (pontversenyben vezető), majd később az olasz bajnoki mezben Pinotti (High Road). Később az egyik olasz kedvenc a meredek emelkedőn kissé megemelte az első kerekét, ahogy a motorversenyzők szokták, ekkor aztán robbant a közönség. Amúgy is óriási hangulat uralkodott, két Contador fan hangosbeszélőn dallamosan éltette kedvencét, az olaszok pedig sportszerűen tűrték ezt, pedig összetettben Contador ekkor már az élen álló az olasz kedvencek előtt foglalt helyet a tabellán.

Domonkos György látványos fotókkal illusztrált részletes beszámolója magazinunk nemsokára megjelenő júliusi számában olvasható.

Hozzászólások

Címkék:

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.