Január második hétvégéjén a Cyclo-Cross Országos Bajnokságnak a debreceni VeloPark adott otthont, ebben a szezonban már másodszor mérték össze tudásukat ezen a helyen versenyzők, viszont ezúttal a novemberi sáros körülmények után téli fagy fogadta a bringásokat és az eseményre kilátogatókat, szerencsére. A nagy nevek közül Vas Blanka idén kihagyta a piros-fehér-zöld mezről döntő versenyt, de ettől eltekintve majdnem minden futamban láthattuk hazánk legjobbjait. Az elit férfiaknál Dina Márton védte meg címét, míg az elit nőknél az éppen ebbe a korosztályba felkerülő Farkas Janka győzedelmeskedett, de az idősebbekről és az utánpótlásról sem szabad megfeledkezni, sőt az ifi kategóriákban láthattuk az abszolút leggyorsabbakat Takács Zsombor és Bruchner Regina személyében.
A világ legtöbb országában január második hétvégéjén rendezik a cyclo-cross országos bajnokságokat, ebben hazánk sem kivétel, bár az időjárás ebben az időszakban a kontinens belsejében nem mindig kedvez ennek a szakágnak, gyakran fagyos körülmények fogadják a bringásokat a sár helyett. Idén is éppen januárban köszöntött be a tél hazánkban, ami a csapadékos december után nem feltétlenül volt rossz hír.
A 2023-2024-es hazai cyclo-cross versenynaptár érdekesen alakult, a két legrangosabb versenyt is a debreceni VeloParkban rendezték, egy UCI kategóriás versenyt novemberben (nem volt lelkierőm írni róla akkora sár volt 🙂 ) és az országos bajnokságot, ami egyébként nem meglepő hiszen itt található hazánk egyetlen kifejezetten cyclo-cross versenyzésre és edzésre épített teljes pályája, amit az évben kb bármikor lehet használni. „Politikai hovatartozástól” függetlenül szerintem mindenki elismeri, hogy ez egy hasznos létesítmény (és elfogadna egy ugyanilyet a „kert végébe” 🙂 ), – persze a kihasználtságról és az elhelyezkedésről lehet vitatkozni, de az már más kérdés – és remélhetőleg egyszer az infrastruktúrájának a befejezésére is lesz forrás. Szóval november után ismét Debrecenbe utazott a hazai cyclo-cross közösség, hogy eldőljön kik nyerik a bajnoki trikókat.
A verseny hetében száraz, többnyire fagypont alatti időjárás volt jellemző az ország nagy részére és én is abban reménykedtem, hogy hétvégére sem fog túlságosan felmelegedni az idő és nem olvad ki teljesen a talaj, amivel elkerülhetjük az óriási sárban dagonyázást. A debreceni pályán sok rövid meredek emelkedő található, amin sáros körülmények között nem könnyű vagy egyáltalán nem lehet feltekerni, és a többségünk általában szeret nyeregben maradni és kedveli a tekerhető pályákat. A kocsiban Debrecen felé is még azt néztük, hogy 0 fok fölé megy-e a hőmérő, aztán a VeloParkba érve kellemesen csalódtunk. A pálya keménnyé volt fagyva, sőt helyenként porzott, így nemhogy sárosak nem lettünk, hanem inkább a betonkeménnyé fagyott nyomokkal kellett megküzdeni.
A szeles, hideg idő nem igazán barátja a versenyzőknek – bár én viszonylag jól bírom -, a hosszú mezek, nadrágok, kesztyűk, sapkák nem voltak ritkák az idei ob-n, ennek ellenére indulóban nem volt hiány, aki egész szezonban készül és éppen nem beteg, az rajthoz állt ezen a versenyen.
Érdekes, hogy a gyors pálya ellenére alig lehetett látni kiélezett versenyt az első helyért, mindenhol viszonylag hamar kialakultak a különbségek, amik a célig megmaradtak, talán a női elit futam volt az egyik kivétel, ahol az utolsó előtti körig közel volt egymáshoz az első két versenyző (Farkas Janka és Szekeres Viki). Úgy látszik idén egyértelmű volt minden kategóriában, hogy ki az korosztály legjobbja, bár az is lehet, hogy nem figyeltem eléggé.
Az elit-master1 futamban voltam ezen a versenyen is érdekelt mint ebben a szezonban mindig. Az indulók létszáma sajnos nem volt túl magas, a két kategóriában összesen 16-an voltunk, nem emlékszem mostanában olyan ob-ra, ahol ilyen kevesen álltunk volna rajthoz, de magyarázat lehet rá, hogy rengetegen betegek voltak a környezetemben mostanában és amiatt nem álltak rajthoz (én is beteg voltam egy hetet az ünnepek alatt…). A kevés indulónak köszönhetően az első sorból indulhattam, ami kb rajt utáni 20 méterig tarthatott, ahol már az utolsó helyre csúsztam vissza. A célegyenes utáni első kanyarban kicsit feltorlódott a „mezőny”, így ott már utolértem a többieket. Az emlékeimben nem igazán találok olyan versenyt, ahol hasonló körülmények között kellett volna versenyeznem, a kijárt nyomok megfagytak, amiken nem voltam túl magabiztos a kanyarokban. A pálya a sok rövid, meredek emelkedő ellenére gyors volt, részben az említett fagyott talajnak köszönhetően, az igazán ügyesek akár egy leszállással is végig tudtak menni körönként. A novemberi versenyhez képest most én is élveztem a pályát, de nem igazán haladtam, ez most nagyon nem az én napom volt, kb a rajttól kibéreltem az utolsó helyet a futamban, az összes fel-leszálló helyen bénáztam, ami gyorsan „megpecsételte a sorsom”. A kedvencem a homokágy volt, ahol végre gyorsan lehetett haladni a homokban, ilyenre is ritkán kerül sor a hazai versenyeken. Dina Marci kicsit a verseny fele után körözött le először, bár sejtettem, hogy ebből lehet még egy kör hátrány ha lassulni fogok a verseny második felére és lett is. Verseny közben meglepő volt tapasztalni, hogy Kárpáti Bálint és Endrédi Máté küzdenek a második helyért, simán Mátét mondtam volna a második helyre a verseny előtt, de a végén Bálint végzett előrébb kis előnnyel.
Az utolsó előtti körben új élménnyel gazdagodtam, szerintem bemutattam a verseny esését, a palánkok után egészen addig bénáztam az eltömődött cipőtalpam miatt a becsatolással, hogy nem tudtam lendületet venni az utolsó hídra, persze rápróbáltam és a tető előtt fél méterrel álltam meg. Letettem a lábam, egy pillanatra azt hittem, hogy megvan a tapadás, de elkezdtem visszacsúszni a hídon és egészen lecsúsztam az oldalamon az aljára. Kintről a beszámolók alapján elég rosszul nézett ki, Cser Gabi meg is kérdezett lekörözés közben, hogy minden rendben van-e, de sok bajom nem lett, a könyökömet és a térdemet horzsoltam le egy kicsit. Viszont a fékváltókarom befordult, ami megnehezítette az utolsó köröm teljesítését, minden nehezebb helyen át kellett fognom alulra, hogy stabilan tudjam fogni a kormányt, arról nem beszélve, hogy fékváltókar fogásból nem tudtam fékezni a hátsó fékkel. Végül persze beértem és még élesben nézhettem a már említett Kárpáti Bálint Endrédi Máté csatát.
A Master2-3-4, WU19, WMaster futamot még megnéztem a depóból, durva volt látni, hogy Bruchner Regi rengeteg férfinél jobban megy, lesz kinek szurkolnunk Blanka mellett a nemzetközi versenyeken az elit-u23-as futamban. A köridőket megnézve azt lehet látni, hogy a legjobb női U19-es Bruchner Regina és legjobb férfi U19-es Takács Zsombor jobb időket mentek átlagosan mint a legjobb elit női és a legjobb elit férfi versenyző, tehát jövőre várhatóan változni fognak az elit dobogók.
A verseny után még két kérdés merül fel bennem. Jövőre hol lesz az OB? Lesz-e egységes cyclo-cross szakág? 😉
Eredmények: https://sportorigo.com/HU/5/Rajtlistak-Eredmenyek/329/VeloPark-Debrecen-Cyclocross-Orszagos-Bajnoksag
