Home Blog Page 95

Ismét helyi rendezésű terepkerékpár verseny a Keszthelyi-hegységben, Gyenesdiáson

Jó néhány évvel a szép emlékű, utolsó helyi rendezésű Kürtős Kupa és Dynamo Maraton terepkerékpár versenyek után 2024-ben a Vadlán Ultra Terep futóverseny szervezője, a Cserszegtomajfutás SE május 18-án Gyenesdiásra várja a terepfutókat és terepbringásokat a Vadlán8 elnevezésű terepfutó és terepkerékpár versenyére.

Az egyesület közel 10 éve szervez terepfutó eseményeket, versenyeket a Keszthelyi-hegységben. A terepfutó berkekben jól ismert Vadlán Ultra Terep 108 km-es távja, a 3000 méteres szintemelkedésével az egyik legnagyobb hazai kihívást kínálja a terepfutóknak. Ezt a versenyt eddig 7 alkalommal tartották meg, mindig október első szombatján. Idén is így lesz és ezen a versenyszámon avatnak magyar bajnokot a terep ultrafutók között. A korábbi években rövidebb távokon és csapatban is indulhattak versenyzők a rendezvényen. 2024-ben az egyéni ultra távok (108 km és 216 km) kerülnek megrendezése október 4-5-én.

A rövidebb távok kedvelőinek egy új eseményen, a Vadlán8-on lesz lehetőségük kipróbálni magukat a Keszthelyi-hegységben. A tájra jellemző változatos domborzatot futva vagy tekerve, több távon, a kilátók érintésével ismerhetik meg a versenyzők május 18-án a gyenesdiási Nagymezőről indulva és ide érkezve.

A különböző távok az erdőben található kilátók összekötésével kerültek kialakításra. A klasszikus maratontáv a 8 kilátó érintésével várja a tapasztalt versenyzőket. A táv 42 km, a szintemelkedés 1500 m, több helyen extrém meredek köves lejtők és emelkedők teszik próbára az indulókat. A 6 kilátót érintő pályán a táv 29 km és 971 méter a szintemelkedés, a nehézsége a 8 kilátós távhoz hasonló. Ezt a kettő távot gyakorlott, a természetben és a terepen jártas futóknak és bringásoknak ajánljuk.

A 4 és 2 kilátós távok szintén komoly próbatételt jelentenek a versenyzőknek és ezen útvonalak is megmutatják a Keszthelyi-hegység valódi arcát. A kihívást jelentő és egyben a sikeres célba érést lehetővé tevő táv megfelelő kiválasztásához segítséget nyújt a versenykiírás, amely elérhető az eseménynél.

A szervezők minden szombaton nyilvános közösségi pályabejárást tartanak. Erről az aktuális információ cserszegtomajfutás fb oldalon található.
Az útvonalak letölthetők, a GPX fájlokkal megismerhetők.

A verseny napján a pályán egyértelmű szalagozás és figyelmeztető jelzések támogatják a versenyzők biztonságos haladását.

A díjazás korcsoport alapján, távonként, nemenként lesz.

A szervezők meleg étellel várják a versenyzőket a célban, akik a Nagymezőn beszélhetik meg egymással, a kísérőkkel, szurkolókkal az élményeket.

VADLÁN8 – 8,6,4,2,1 ahol közel kerülsz a természethez és önmagadhoz!
A 8, 6, 4, 2, 1 az érintett kilátók számát jelzi.

Egyéni, terepfutás- és terepkerékpár verseny a Keszthelyi-hegységben.
Maraton és rövidebb távok a kilátók mentén.
Futók, Bringások szervezik Futóknak, Bringásoknak!

IDŐPONT, HELYSZÍN
A verseny időpontja: 2024. május 18. szombat
A rajt, cél helyszíne, versenyközpont: Gyenesdiás, Nagymező

RAJT IDŐPONTOK
08:50 Vadlán8,6,4,2 terep kerékpárosok részére
09:15 Vadlán8,6,4,2 terepfutók részére
09:30 Vadlán1 terepfutók, túrázók részére

SZERVEZŐ
Cserszegtomajfutás SE, Gyenesdiás Nagyközség Önkormányzata és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park

VERSENYKÖZPONT
Gyenesdiás, Nagymező
Nyitva tartás: 2024. május 18. szombat 07:00- 18:00

VERSENYSZÁMOK: terepfutás / terepkerékpár
VADLÁN8 – 8 KILÁTÓ – 1 KÖR – 42 km, szintemelkedés 1450 m
VADLÁN6 – 6 KILÁTÓ – 1 KÖR – 29 km, szintemelkedés 971 m
VADLÁN4 – 4 KILÁTÓ – 1 KÖR – 22 km, szintemelkedés 685 m
VADLÁN2 – 2 KILÁTÓ – 1 KÖR – 12 km, szintemelkedés 435 m
VADLÁN1 – 1 KILÁTÓ – 1 KÖR – 1,5 km, szintemelkedés 50 m csak futás

Rendkívüli közlemény! – Baleset miatt elhalasztják a Mészkőember-Légrádi Béla emlékversenyt

Egy szomorú hírről kaptunk közleményt a Superior Racing Team vezetőjétől Sós Sanyától, melyet változtatás nélkül közlünk:

Bizonyára már sokan értesültek arról a szomorú tényről, hogy Somoghy Attilát kerékpáros edzése közben kamion gázolta el. Attila rendkívül szerencsésen, de nagyon súlyos sérülésekkel túlélte a balesetet. Egyik lábát sajnos nem tudták megmenteni, így egy hosszabb kórházi és több hónapi rehabilitációs kezelés vár rá.

A Superior Racing Team vette át 2023-ban a MÉSZKŐEMBER-Légrádi Béla hegyi időfutam emlékverseny szervezését azzal a feltétellel, hogy annak megálmodója és 20 éven keresztül szervezője Somoghy Attila marad a verseny arca és versenyigazgatója.

A bekövetkezett tragikus baleset miatt és az Attila iránti tiszteletből az a döntésünk, hogy nélküle, azaz személyes jelenléte nélkül NEM SZERVEZZÜK MEG MÁRCIUS 16-án a versenyt!!!!
Megvárjuk amíg felépül, hogy ő is újra rajthoz állhasson, így az új időpont 2024.10.19.

Csapatom a Superior Racing Team nevében a 21. Mészkőember hegyi időfutam verseny teljes nevezési díj bevételét felajánlom Attila gyógykezelésének finanszírozására!
Biztatok mindenkit arra, hogy nevezzen a versenyre és díjával járuljon hozzá célunkhoz!

https://sportnaptar.hu/21-meszkoember-hegyi-idofutam-verseny_341AF66946213387

Arra kérek minden bringást és nem bringást, ha teheti segítsen anyagi adományával , hogy Attilát mielőbb nyeregben láthassuk, mert ő elhatározta, ha törik, ha szakad , de a bringázásról nem mond le!
Hiszem és tudom, segítségetekkel Attila azt a hihetetlen élni és tenni akarást, amit eddig is képviselt tovább tudja fokozni…

Most rajtunk a sor, hogy hálánkat próbálják kifejezni azért a sok jóért és önzetlen munkáért ( pl. Vác Cross, Mészkőember) amit tőle kaptunk!

Várjuk támogatásotokat a :

Favorit Kerékpáros Klub Alapítvány
Bankszámlaszám : 10300002-13450937-00014904
Kérjük a közleménybe beírni, hogy: Somoghy Attila támogatására

A Superior Racing Team köszöni az összefogást és a segítséget !

Nyerj nevezést a régió legnagyobb gravel versenyére, a Woerthersee Gravel Race-re!

Nemrég írtunk róla, hogy április 7-én a Wörthi-tónál, Ausztriában rendezik a legnagyobb gravel sorozat, a 2024-es TREK UCI Gravel World Series hazánkhoz legközelebbi versenyét és érdemes sietni a nevezéssel mert már majdnem betelt a nevezési limit. Azóta betelt a verseny, de van egy jó hírünk azoknak akik lemaradtak a nevezésről. A szervezők 3 ingyen nevezést sorsolnak ki azok között, akik játszanak velünk és válaszolnak pár kérdésünkre.

A JÁTÉKÉRT KATTINTS IDE

Nincs más dolgotok a játékhoz csak válaszolni a fenti linken szereplő 5 kérdésre, és bízni benne, hogy ti lesztek a nyertesek!

A nyereményjáték szabályzatát ide kattintva találjátok.

Április elején rendezik a régió legnagyobb gravel versenyét a Wörthi-tónál

A versenyről

A gravel kerékpározás népszerűsége világszerte növekszik, az UCI hivatalosan is felvette a szakágak közé (ahogy a Magyar Kerékpáros Szövetség is), beállt a sorozat mögé és már világbajnokságot is rendeznek belőle. A kiemelt sorozat, a TREK UCI Gravel World Series, melynek versenyeinek száma folyamatosan növekszik, jelenleg a Magyarországhoz legközelebbi futamot április 7-én Ausztriában, a Wörthi-tónál rendezik, ami Budapesttől is csak 500 km-re van, az ország nyugati felétől pedig tényleg csak pár órára található. Fontos kiemelni, hogy nem kell megijedni az UCI elnevezéstől, a Gravel World Series futamai mindenki számára nyitottak, bárki nevezhet rájuk, persze a szintidőt (ha van) és a korosztálynak megfelelő távot kell teljesíteni.

A Woerthersee Gravel Race-re nem csak a versenyzőket várják, hanem a hobbi, kevésbé jó kondícióval rendelkező bringásokat is, ezért a „Beat Gralf” 144/96 km-es (korosztálytól függő táv) UCI kvalifikációs versenyen kívül rendeznek egy „Catch Gralf” versenyt is 96/48 km-es távokkal, ahol kevésbé szigorú a limitidő, sőt még a szakággal ismerkedők számára lesz egy 48 km-es „Find Gralf” esemény, ahol akár ebike-kal is el lehet indulni.

További információkat a versenyről és a pályáról a korábbi cikkünkben találhattok: https://bikemag.hu/magazin/aprilis-elejen-rendezik-a-regio-legnagyobb-gravel-versenyet-a-worthi-tonal/

A verseny honlapja: https://www.woerthersee-gravel.com/en

 

 

CYCPLUS AS2 Pro Max elektromos minipumpa teszt: Innentől csak ezt fogod magaddal vinni?

CYLPLUS AS2 PRO MAX elektromos minipumpa

Elektromos minipumpa? Tényleg jó ez a kerék felfújására vagy csak egy sokadik haszontalan kacat? Vajon leváltja a normál minipumpákat? Ezek a kérdések merültek fel bennem a teszt előtt, amikre végül választ kaptam.

CYLPLUS AS2 PRO MAX elektromos minipumpa

A tavalyi nagy pumpatesztünk után pár héttel megkeresett minket a CYCPLUS, hogy szeretné ha tesztelnénk az új elektromos pumpáját, ami most februárban jelenik meg. Túl sokat (semmit) nem hallottam még előtte erről a márkáról és végül a google segített benne, hogy kicsoda és mivel foglalkozik ez a gyártó. Nem ért meglepetésként, hogy kínai vállalatról van szó, viszont a termékeik alapján nem az alsó kategóriában mozognak, legalábbis az okosgörgők és az e-pumpák terén. Ezután igent mondtunk a tesztre és karácsony előtt pár nappal már itt is voltak a pumpák. Igen pumpák, mert a régebbi modellből is küldtek egyet, így volt összehasonlítási alapunk.

Balra az CYCLPLUS AS2 Pro Max, jobbra a CYCPLUS AS2

Ha a teszt előtt valaki feltette volna nekem azt a kérdést, hogy milyen kerékpáros kiegészítőről álmodozom akkor biztos nem azt mondtam volna hogy egy elektromos pumpáról. Ezért eleve kicsit kétkedéssel fogadtam a termékeket, hogy van-e ezeknek egyáltalán létjogosultsága, meg egyáltalán működnek-e. A fent már említett nagy pumpatesztünkből levonható következtetésként, hogy a minipumpák csak a rosszat teszik kevésbé rosszá, egyik sem fújja fel magától egy pillanat alatt a guminkat, mindegyikkel kell dolgozni és kérdéses az eredmény. Ha biztosra akarunk menni akkor érdemes patront vinni magunkkal, de az meg csak egyszer használatos. Én éppen ezért az összes bringázásra egy patronnal és egy minipumpával jártam, főleg a téli időszakban amikor nem jön jól az útszélén fagyoskodni percekig amíg életet lehellek a gumimba, de szerencsére viszonylag ritkán kapok defektet.

Méretek

A dobozból kivéve meglepően tapasztaltam, hogy ezek tényleg kicsik, egyik sem féltégla méretű, nem kell hátizsákban cipelni őket, hanem elférnek a mezzsebben vagy akár egy nyeregtáskában, ráadásul a régebbi kicsi CYCPLUS AS2 a 115 grammjával kb egy súlyban van a minipumpával. Az új csúcsmodell, a CYCPLUS AS2 Pro Max már kétszer ilyen nehéz, 233 grammot nyom a mérlegen, ami egyébként szintén nem nehéz, elég csak rátenni a mobiltelefonunkat a mérlegre, hogy meglássuk mekkora súlyt szoktunk magunkkal cipelni. Az AS2 45,5x28x65 mm, az AS2 Pro Max 54x32x81 mm méretű, bár a hozzákapott szilikontok ebben nincs benne, ami 1-2 mm-t mindkét modellre rátesz. A tégla szót már használtam az előbb, nem véletlenül, formára olyanok 🙂 .

A CYCLUS AS2 alig foglal helyet, Iphone13-mal összehasonlítva

A kisebbik pumpa (AS2) a gyári adatok szerint maximálisan 6,9 bar-t tud, amire 1x képes 1 töltéssel de már egy 25-ös gumit 5,5 bar-ra 2x tud felfújni. Az AS2 Pro Max-ról semmi infóm nem volt egészen 1 héttel ezelőttig így nem maradt más mint kipróbálni, annyit sejtettem, hogy többet fog tudni mint a kisebb.

A CYCPLUS AS2 Pro Max is jelentősen kisebb mint egy Iphone13

CYCPLUS AS2

A CYCPLUS AS2 mini e-pumpán mindössze egy gombot találunk, ezzel tudjuk bekapcsolni és elindítani/megállítani a pumpálást és ebben a gombban található az akku töltést jelző led is. A szelep forgatással alakítható át autó szelepről presztára (szingóra), nincs hozzá tömlő, csak rá kell nyomni. Ezenfelül egy USB-C portot látunk még rajta, amin keresztül tölteni tudjuk. Na de nézzük mire képes!

CYCPLUS AS2

Elsőként egy 622-28-as gumit kezdtem el fújni vele. Nem volt az a villám, a stopperen csak pörögtek a másodpercek miközben a gumi kezdett keményedni. Mivel nincs rajta nyomásmérő így az ujjamba beépített mérőre hagyatkoztam. A pumpa hangja kezdett egyre erőlködőbb lenni és egyre melegebb lett (ezért jár hozzá a szilikontok hogy megvédje a kezünket), a gyári adat szerint 2,5 perc alatt éri el a max nyomást, azaz a 6,9 bar-t (valószínűleg 25-ös méret mellett), de én hagytam 3 percig szenvedni. Ezután rátettem a gumira a nyomásmérőt, ami 6,8 bar-t mutatott, szóval tényleg tudja max nyomásban, amit ígérnek. Sárgán jelzett a töltő, de még rápróbáltam, hogy mennyi maradt benne, a 25-ös gumimba még 3 bar-t beletolt és utána merült le teljesen.

Újra feltöltöttem, ami tényleg csak 20 percbe tellett, mint ahogy a gyártó is ígéri és következhetett a 2×5,5 bar teszt. Nem egészen 2 perc alatt felfújta a 25-ös gumimat 5,5 bar-ra, amit a leeresztés után még egyszer megismételtem vele, másodjára 5,4 bar ment bele amikor lemerült.

CYCPLUS AS2 115 gramm szilikon tokkal

Mivel sokat gravelezek, ezért kipróbáltam szélesebb gumikkal is, a 622-40-es gumit kicsit több mint másfél perc alatt fújta fel 3 barra, amit a leeresztés után újra megcsináltam és még nem merült le teljesen a pumpa. Szóval nyugodtan használható gravel bringához, sőt talán alkalmasabb is rá mint országútihoz, főleg ha valaki a nagy nyomást szereti. Persze azt fontos megemlítenem, hogy minden pumpának a nagy nyomással van gondja legyen elektromos vagy hagyományos.

CYCPLUS AS2 Pro Max

A CYCPLUS AS2 Pro Max már jelentősen bonyolultabb szerkezetnek tűnik az AS2-höz képest. Található rajta három gomb, egy kijelző és egy tömlő is csatlakoztatható hozzá. A kijelzőn a nyomás és a töltöttség látható, a gombok pedig a bekapcsoláson kívül a nyomás beállítására szolgálnak, ugyanis az AS2 Pro Max akkora nyomásra fújja fel a gumit, amit előzetesen beállítunk rajta. A gyártó adatai szerint +-1PSI pontos a nyomásmérője. Tömlő nélkül is használható ez az e-pumpa, de célszerűbb a hozzákapott tömlőt igénybe venni, mert így kényelmesebb a fújás és kisebb a nyomásvesztés esélye. Kifejezetten igényesek a csatlakozók, messze nem egy gagyi vacak. Jár hozzá még pár kiegészítő, szelepátalakító labdához, tartalék tömítés és egy műanyag tasak amiben a zsebünkben tudjuk szállítani nagyobb eső idején. Már említettem, hogy a teszt alatt a tudásáról infó még nem volt, ezért hasonlóan teszteltem, mint a régebbi modellt. Nézzük!

Elsőként a maximum nyomást próbáltam ki, itt egyszerű volt kitalálni az értéket, mert 8,3 bar-t engedett maximálisan beállítani a pumpa. A 28-as gumit 8,3 bar-ra kicsit több mint 2 perc alatt érte el (az utólagos gyári adat 75 mp-t ír, de valószínűleg 25-ös gumira). A vége felé ennek a pumpának sem volt annyira szép hangja, de messze nem erőlködött úgy, mint az AS2 és nem is melegedett annyira fel, ami annyira nem meglepő, nagyobb pumpa nagyobb erő. Ezután azt próbáltam ki, hogy 6 bar-ra hányszor fújja még fel a 28-as gumit, még 4x felfújta és ötödszörre már csak 3,5 bar-ig tudta. Ha nincs az első max nyomás próba akkor gond nélkül 5x felfújta volna. Egy 6 bar-ig fújás 79 mp-be telik. Természetesen 25-ös gumi esetén ez gyorsabb. Az akku teljesítő képességét meghatározza, hogy mennyi ideig tart neki egy gumi felfújása. A zsinórban felfújás rendesen felmelegített a pumpát, még szilikon tokban is erősen melegnek éreztem, nélküle meg forró volt, de ki az aki fel-le fújogatja a gumiját rajtam kívül… 🙂

A lemerülés után 1 órába tartott feltölteni és következhetett a 622-40-es gravel gumi. Ezt 7x tudtam vele felfújni 3 bar-ra, ami alapján nyugodtan vihető hosszabb bikepacking túrákra is, mert nem fog cserben hagyni.

CYCPLUS AS2 Pro Max 233 gramm szilikon tokkal

Az AS2 a mérete alapján pont befért a szerszámos dobozomba, amit a második kulacs helyére szoktam betenni és onnantól végigkísért a téli bringázások alatt. Egyébként az AS2 Pro Max is beférne a szilikon tok nélkül, de annál már sokat kellene legóznom, hogy minden elférjen mellette. Ahogy most jobb idő lett és szükségem lett a második kulacsra is az AS2 bekerült a hátsó zsebembe az eddig normál minipumpa helyére. Tavasztól a hosszabb gravel túrákra valószínű át fogok váltani az AS2 Pro Max-ra biztos ami biztos alapon ha több defektet összeszednénk akkor ne kelljen senkinek a társaságból normál pumpával bénáznia. Meg még az is megfordult a fejemben, hogy kihasználom vegyes terepen a nyomásmérőjét és ha hosszabb aszfaltos szakaszok lesznek (mint pl a KalandKör400-on) akkor felfújom a gumit, a rázósabb részeken pedig leengedem.

Hasznos az elektromos minipumpa?

Egyértelműen igen. Egy normál minipumpánál jelentősen jobb, sokkal gyorsabb, nagyobb nyomást tud és nem mellesleg el sem fáradunk pumpálás közben, arról nem beszélve, hogy nem nehezebb és nem foglal több helyet (az AS2)

Persze egy ilyen e-pumpa sem megoldás mindenre, én például semmiképpen nem helyettesítenék vele egy műhelypumpát, mert egy jó műhelypumpával azért sokkal gyorsabban fel lehet fújni a gumit. Ezenkívül a patronokat sem helyettesíti maximálisan, hiszen nem tudja felugrasztani a tubeless gumikat plusz egy patron gyorsabban felfújja a guminkat, mint az e-pumpa, bár előnyként ott van, hogy többször használható és az AS2 könnyebb, mint 2 patron és egy hozzájuk tartozó fej.

Nekem már nem kérdés, hogy edzésre, túrára a hagyományos minipumpán helyett valamelyik CYCPLUS e-pumpát fogom vinni, nem tudok hátrányt mondani az én felhasználásomnál sem országúton, sem terepen. Gravel versenyre még nem tudom, hogy patronnal fogok nekivágni vagy az AS2-t választom, bár az utóbbi felé hajlok éppen, de az is lehet, hogy mindkettőt fogom vinni, mert amikor a tubeless gumim ereszt akkor az e-pumpával fújok rá, amikor meg belsőt kell beletennem akkor a patronnal fújom fel a gumit (ezzel az infóval szezonban még frissítem a cikket).

A CYCLUS AS2 Pro Max e-pumpáról további infót és árat a gyártó honlapján találtok, ami ide kattintva érhető el.

Ezenkívül létezik egy új kistestvére az AS2 Pro Max-nak, a CYCPLUS AS2 Pro, melynek tesztjét ide kattintva tudjátok elolvasni, további infókat pedig itt találtok róla: CYCPLUS AS2 Pro

CYCPLUS AS2 Pro elektromos minipumpa teszt: A nyerő választás!

Cargo4Arló – Szlovákia felé

Koppenhágából hazatekerni nem is annyira egyszerű, főleg ha az ember egy cargo bringával és egy folding bike-kal tervezi megtenni az utat, ráadásul februárban, ami Európa ezen részén kissé hűvös a hosszú bringázásokhoz és a sátorban alváshoz. Ezt most már a Cargo4Arló túra részvevői is tudják, de nem adták fel, bár a tervezetthez képest lassabban haladnak már majdnem elérték Szlovákiát, ahonnan szinte „már csak egy köpés” Magyarország. Nézzük, hogy telt nekik az elmúlt pár nap, legutóbb akkor számoltunk be a túráról amikor elérték Berlint.

Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal

Lélegzetvisszafojtva az éjszakában

Február 22 – By Andris

Lépésről lépésre közeledtünk Berlin felé. Az útjelző táblák gyakoribbá váltak, a dombok átadták helyüket a sík vidéknek, hosszú, egyenes kerékpárutakkal. És persze ellenszéllel… Sok időt töltöttem azzal, hogy Szoki szélárnyékában bújkáltam, pár centiméterrel a hátsó kereke mögött gurulva. Megálltunk egy gyors útszéli ebédre, megolajoztuk a láncomat és terveket szőttünk. Két lehetőségünk volt: ma még sokat haladunk, vagy vonattal Zittau felé vesszük az irányt és onnan az eredeti menetrendünk szerint folytatjuk.

Az előbbit választottuk. Ez azt jelentette, hogy kihagytuk az éjszakai szállást egy barátunknál Berlinben és újraterveztük az útvonalunkat a városon keresztül: Oranienburgból a Google Maps navigációval arra a helyre mentünk, ahol az eredeti nyomvonalunk elhagyja Berlint a déli oldalon.

Ez szórakoztatónak tűnt: a navi a külvároson keresztül vezetett minket, néhány dombon át, focipályák és autókereskedések mellett, és mindvégig azt éreztük, hogy haladunk. Elmúltak a mecklenburgi magányos falvak között töltött éjszakák, itt percről percre közeledtünk a célunkhoz.

De nem minden akadály nélkül. Berlinben a kerékpárút gyakran a járda része és nem az úté. Sokszor keskeny, a fák gyökerei miatt göröngyös, és apró, nyelvharapós macskakövekkel van kikövezve.Újra és újra fák, parkoló autók és kátyúk között kellett kanyarogni. Néha kerékpárútként jelölt földúton találtuk magunkat. Határozottan vacsoraidő volt, ezért leültünk egy török bárba és egy kis lakomát tartottunk, majd továbbmentünk a Parlament, a Brandenburger Tor, a fal maradványai mellett, majd fel a Kreuzbergre. Tizenegy óra körül érkeztünk meg a megjelölt úti célhoz.De tovább kellett mennünk, el kellett érnünk az aznapi 200 km-t, különben túl nagy lett volna a lemaradásunk. A kerékpárutak szélesek és autómentesek voltak, Szoki a túráiról szóló történetekkel szórakoztatott, a külvárosokból falvak lettek, közöttük erdővel, és hajnal 1:00 körül elértük a 200 km-es határt. A sátrunk alatt puha moharéteg volt éjszaka, most reggel 7 óra van, zabkását majszolunk, hallgatjuk az esőt, a madárcsicsergést és az úton haladó autókat és készülünk az új napra.

Összeszorított foggal

Február 22. – By Andris

Ma rossz idővel indult a nap, esett és szembe fújt a szél. Minden méterért meg kellett dolgoznunk a Spreewald-on át, de legalább vízszintes volt. Egy elképesztő kis pékségben ebédeltünk, ahol ötven éve megállt az idő, de a fánk és a süti nagyon finom volt. Szoki magabiztosan vezeti a Bullittot, már menet közben is tud müzli szeletet enni. Az eső elállt, a szél is gyengült, mindenütt virágok nyílnak, de nekünk megint egy hosszú emelkedő kezdődik. 150 km van hátra a mai napból.

Megállunk éjszakára

Február 22. – By Andris

Szokinak fájnak a térdei. Találtunk egy esőházat egy bányató mellett, megálltunk pihenni, és maradunk éjszakára. Reméljük, holnap újra tudunk haladni, de minden valószínűség szerint fel kell adni a tervet, hogy Budapestig biciklizzünk. Holnap újratervezünk, valószínűleg alacsony padlós vonatok fognak nekünk segíteni, hogy átjussunk Csehországon, az is lehet, hogy keresünk egy furgonos cimborát, aki fel tud venni Szlovákiában. Biztonságos, védett helyen vagyunk, jóízűen megvacsoráztunk, a többi a Jóisten kezében van.

Haladunk tovább

Február 23 – By Szoki

A csütörtöki napunk sajnálatos módon a bedagadt térdemmel ért véget egy óriási felhagyott bányató feletti dombon, ahol egy kiváló, széles padokkal megáldott pihenő nyújtott menedéket a szél ellen. Andris még szívesen ment volna, de muszáj volt gyógyulásra bírni az ízületeimet. Így már korán nyugovóra tértünk, amit csak egy óriási, ún. KNK (kérdezzétek privátban Andris a jelentéséről!), azaz egy nagy, fehér, hosszú szőrű kutya zavart meg, mi ordibálással jeleztük neki, hogy nem kívánunk a vacsorájává válni, de szerencsére kisvártatva megérkezett a gazdája, aki jobb belátásra bírta. Szemmel láthatólag a gazdit nem zaklatta fel az eset, bocsánatot kért, kérdezett kettőt, majd tova ballagtak, mi pedig aludtunk tovább. Már kezdett világosodni, mikor gyorsan bekaptunk valamit, összepakoltunk (ami a sátorcsomagolás hiánya miatt gyorsabban megtörtént, mint eddig). Schwarzkollm benzinkútjánál töltekeztünk, most pedig folytatjuk utunkat – még 100 km körül van a cseh határ. Egyelőre pontosabb becsléseket és találgatásokat nem teszünk hazaérkezésünkkel kapcsolatban, a lehetőségeket majd nap közben megvitatjuk.

A cseh határ felé

Február 23 – By Andris

13:32 Egyre többet megyünk felfelé, de hátszél van, és nem esik. A kesztyűm szinte száraz, és új a nyergem, mert Szoki hozott otthonról, és a Bullittét meg átraktuk a Birdyre. Hátrahagytuk a barnaszénbányákat és a ‘Glückauf’ táblákat, megérkeztünk a lengyel nyelvű táblák és útmenti feszületek közé. Egy gyors ebéd és egy kedves, de nem szomjas német fickóval való beszélgetés után elmaradt a hátunk mögött Bautzen, az utolsó német város a határig.

17:22 Átléptük a cseh határt!

Egy új világ

Február 23 – By Andris


Megérkeztünk Csehországba. Németország nem nagyon akart elereszteni, egyik hegyre küzdöttük fel magunkat a másik után. Átkeltünk néhány festői kisvároson, ahol favázas házak álltak, némelyiken természetes palatetővel. A lejtőkön teljes erővel kellett tekernem, hogy le ne maradjak Szoki mögött – vagy tíz centivel mögötte izgulni a szélárnyékában.

Zittau közvetlenül a lengyel határra épült, utána egy kilométeren belül három benzinkút és öt dohánybolt jön, majd megérkezik az ember Csehországba. Felmásztunk egy szerpentinen, hallgattuk a hegyi patak moraját, szimatoltuk a kőszénfüst és a kiadós vacsora szagát. Még kb este 10-ig tekerünk, aztán letáborozunk.

Hullámvasút Liberecben

Február 24 – By Andris

A határ utáni nagy emelkedő után könnyű menetben reménykedtem. Kitaláltam, hogy a határ valószínűleg a vízválasztó lesz és akkor végre mehetünk le, le, le és le, és egy időre elfelejthetjük a hegyeket. Nos, tévedtem. Liberec városa egy olyan medencében fekszik, amely nyilvánvalóan észak felé folyik le. De még előtte is ki kellett bírnunk néhány igazán meredek utcát, ahol a kijelölt kerékpárút elkerüli a forgalmas főutat. Némelyik olyan meredek volt, hogy Szokinak le kellett szállnia és tolnia kellett a teherbiciklit. Elkezdett esni az eső, és néhány óra óta már sötét volt. Megálltunk enni egy benzinkútnál, örültünk, hogy valódi székekre ülhettünk. Amikor összeszedtük az energiát a folytatáshoz, folytatódott a hullámvasút. A pálya többször átment a vasút és az autópálya felett valamint alatta, majd kivezetett a városból. De persze megint csak felfelé. A zuhogó esőben másztunk és másztunk felfelé, majd egy buszmegállóban megálltunk egy gyors pihenőre. Kísértésbe estünk, hogy ott éjszakázzunk, de úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk.

A térkép szerint a főgerinc egy kilométerre lenne és körülbelül 100 métert kellene megmásznunk. Elértük a varázslatos helyet és elindultunk lefelé. A folyó egy keskeny szurdokban folyt, az autópálya a völgyben haladt, itt-ott keresztezve azt, a mi kis utunk pedig a kettő között haladt. Láttam Szoki fényszóróját jobbra-balra villogni, ahogy hiába keresett alkalmas táborhelyet. Be kellene érnünk azzal, hogy az egyik autópálya hídja alatt éjszakázunk? Nagyon zajos, de legalább száraz. Végül este 11 után találtunk egy kis lapos oldalvölgyet és rekordidő alatt felállítottuk a sátrat.

Reggelre már nem esett az eső. Korán keltem és megmártóztam a patakban – mindenképpen megérte, hiszen már majdnem egy hete nem zuhanyoztam. A sátorban a tábori tűzhelyen instant tésztát főztünk, nem szívesen hagytuk el a hálózsákunk melegét. De aztán minden készen volt, összepakoltunk és elindultunk lefelé. Néhány kilométer után újabb hajtűkanyarokból álló emelkedő jelentett kihívást, de utána a hegyi fennsíkon való sima száguldás jutalmazott minket. Aztán kisütött a nap. Tisov felé még egy gurulás lefelé, majd újra kezdődött a hullámvasút, meredek kis sikátorok és mellékutak fel és le. Egy vasúti átjárónál a biztonsági sín olyan szűk volt, hogy a hosszú Bullittal nem lehetett bevenni a kanyart. Az első kereket beékeltük a kanyarba, Szoki pedig felemelte a bicigli hátulját és átemelte a korláton. De sok-sok emelkedő és mélypont után végül a 35-ös útra értünk, amelyen a következő órákban haladunk. Ez az út széles, a forgalom rendben van, de azért elég sok dombra fel kell mennünk.

Gerillatöltés Csehországban

Február 25 – By Szoki

Első és legfontosabb szolgálati közlemény: ma legfeljebb Brno környékén tudnánk együtt tekerni, mivel akkora késésben vagyunk a tervekhez képest, így a közös pilisi átkelés elmarad.

A tegnapi nap kemény, de szép volt: mind az időjárás, mind az útviszonyok kedvezőek voltak. Kellett keményeket mászni, de elértünk az előre kiszemelt esőbeállóhoz – ahol persze 2 nappal ezelőtt kellett volna nyugovóra hajtani a fejünket. Ennek ellenére is úgy döntöttünk, hogy nem tekerünk tovább egy bizonytalan táborhely reményében, hanem az esőbeálló helyett sátrat verünk és megpihenünk. Az eddigi 7-8 °C helyett 2-3 °C közé süllyedt a hőmérséklet, a szél lengedezett, így ezért is jobb volt a sátorban meghúzni magunkat. Igyekeztünk korán kelni, amit a hideg kissé hátráltatott, de fagy még mindig nem volt. Miután elindultunk, rögtön mászásba kezdtünk – itt az út szélén egykori hóemberek szétszórt hamvait is látni véltük. Legurultunk Hlinsko-ba és szerencsénkre a helyi Coop tárt ajtókkal várt. Az első, amit mindketten megpillantottunk, egy konnektor volt az előterben, így rögtön gerilla töltésbe kezdtünk, míg vásároltunk, ettünk, ittunk, láncot olajoztunk. Most pedig – mivel kezd hideg lenni és több dolgot már nem tudunk kitalálni, amiért maradhatnánk, újra útrakelünk.

Besztercebánya és tovább

Február 25 – By Szoki

Egy benzinkút vendégszeretetét élvezzük újra, miközben az írás születik. A mai napon eddig (fél 2) igen kemény és hosszú mászásokkal kellett megbirkóznunk, amiket csak kis részben ellensúlyoztak a lejtők – azok inkább voltak rövidek, mint hosszúak. A fékek szerencsére bírják, néha izzanak, néha csak langyosak. Tekerünk tovább, Brno egy köztes cél, a mai nap végére mindenképp át akarjuk lépni a határt is, a továbbiakról pedig még mindig csak elképzeléseink vannak, de a hétfőt még rá tudjuk szánni az útra.

Követés

Itt tudjátok követni, hogy hol tart a túra: https://movingobject.co/cargo4arlo/

Jótékonyság

A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.

Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269

IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB

Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!

Kiket támogatnak?

Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük. Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: biciklitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a

A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu

400 km-es kerékpáros KalandKörrel bővült a Balaton kínálata

A BalatonBike365 projekt keretein belül már korábban kijelölt 1000 km összefüggő kerékpáros útvonalhálózat után, most egy 400 km-es KalandKörrel bővült a kínálat, mely teljes egészében megkerüli a Balatont.

Ezen, a 400 kilométer hosszúságú, mindkét irányból végig kitáblázott, de nem a hagyományos kerékpárúton vezető túraútvonalon a könnyebb és nehezebb terepszakaszok váltják egymást, melyek új kalandokat rejtegetnek a bringásoknak.
Az új nyomvonalon egységes jelrendszer vezeti végig a kerékpárosokat 263 irányjelző táblával. A BalatonBike365 hálózat segítségével bármelyik part menti településről is könnyen lehet csatlakozni a KalandKörre, a GPS alapú tájékozódást pedig az ingyenesen letölthető BB365 applikáció segíti.

A KalandKör sok, a parttól távolabb lévő turisztikai attrakciót érint, de nem nélkülözi a Balaton közelségét sem, időnként vissza-vissza tér a partra. A KK400 teljesítésének időbeli mérését 50 kihelyezett QR kód segíti, melyeket a telefonnal leolvasva akár másodperces pontossággal versenyezhetünk magunkkal, barátainkkal, sporttársainkkal.

„A KalandKör megalkotásának gondolatát két dolog vezérelte. A legnépszerűbb kerékpárturisztikai termék hazánkban egyértelműen a Balaton kerülés, de ezt már nagyon sokan többször is teljesítették a tó partján futó kerékpárúton és új kihívást és élményt keresnek a térségben. Elsősorban nekik kínál új alternatívát ez az új nyomvonal, mely tökéletes alapja lehet egy több napos, vagy több egynapos, de mindenképpen új formátumú tókerülésnek. A teljes táv szakaszokra (12) bontásával is a desztináció többszöri felkeresését kívánjuk ösztönözni. A szakaszokat úgy választottuk ki, hogy azok kihívást és kalandot jelentsenek mindenkinek, de ne legyenek túlzottan nehezek.

Másodsorban, szerettük volna megalkotni hazánk legnagyobb és összefüggő ún. gravel útvonalhálózatát. Ez, az Amerikából indult kerékpározási forma a legnagyobb trendnek számít most világszinten a bringásoknál, már a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség is külön szakágként kezeli, melynek Világ és Európa-Bajnokságot is rendeznek és 2024-ban az Országos Bajnokság is debütál. A KalandKör nyomvonal a hazai és nemzetközi szakújságírók véleménye alapján is igazi gravel paradicsomnak számít!

Ami pedig a játékos versengés részét illeti: egy rövid regisztráció után és minden szakasz sikeres teljesítését követően letölthető, a közösségi médiában megosztható online oklevelet kapnak a bringások, valamint személyre szabottan gyűjthetik a teljesített szakaszokat, melynek időtartama egy online „eredménylistában” látszódik. Így folyamatosan láthatjuk, hogy ki melyik szakaszon mennyivel javította meg a korábbi saját idejét és azt is, hogy az abszolút időeredmények tekintetében hol áll. Amennyiben valaki mind a 12 részszakaszt teljesíti, emlékül egy BB365 ajándékkal lesz gazdagabb.” – mondta Princzinger Péter a VisitBalaton Nkft. ügyvezetője a KalandKör útvonal átadása kapcsán.

A változatos, gyönyörű tájak magukért beszélnek, hiszen a Balaton-felvidéki, a zalai vagy a somogyi utak különböző világokba vezetnek. Aki szereti várromokat, szívesen pihen meg csendes falvakban, esetleg finom borokat is kóstolna, egyikről sem kell lemondania, ha a KalandKör400-on indul el. Az új kerékpárturisztikai termék lehetőség ad olyan helyekkel bővíteni a kedvenc balatoni látnivalók listáját, ahova eddig a kerékpárosok csak nagyon nehezen juthattak el.

A KalandKör 400 honlapja elérhető itt: kk400.balatonbike365.hu

Az útvonal itt található és a megosztás gombra kattintva letölthető a GPX fájl: https://www.balatonbike365.hu/turautvonal/kalandkor400

Berlin után jár a Cargo4Arló túra! – Nem várt akadályok

Elérkezett a túra nagy napja, Andris és Szoki elindultak haza Koppenhágából egy cargo bicikli és egy folding bike nyergében. A jótékony céllal bringázó párost már az induláskor nem várt akadályok lassították, de még az eredetileg tervezett időben hazaérhetnek. Nézzük az első pár nap történését!

Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal

Mikor elindul a vonat

By Andris

Eljött a pillanat, összeszedtük a zacskós leveseket, lezártuk a biciklitáskákat, ellenőriztük a keréknyomást, megöleltük a feleségeinket, és elindultunk az állomásra. Budapest gyönyörű délutáni napsütéssel köszönt el, ami beragyogta a Keleti pályaudvart. Eltartott egy darabig, amíg végigsétáltunk a peronon a rengeteg csomagunkkal (két biciklitáska, egy vízitúrazsák, egy nagy vízhatlan sporttáska, egy hátizsák, egy fotóstáska és az összecsukott bicikli), de végül meglett a megfelelő kocsi és kigördült velünk a vonat.
Kedves társaságunk volt Bécsig: egy beszédes, nagyon életvidám néni és egy hölgy, aki egy babát horgolt, egy hosszú zarándoklatra készül, és mint kiderült, szeret sziklát mászni. Útközben a Magyar Turistának írtam cikket, úgyhogy hipp-hopp elrepült az idő, máris Bécsben voltunk.

Az állomáson egy kis szájkarate következett az ügyfélszolgálattal, mert pár hete kaptunk egy értesítést, hogy változik a menetrend, később érünk Hamburgba, így most már biztos, hogy lekéssük a korábbi vonatot Koppenhágába. Adtak helyjegyek a két órával későbbi járatra, de veszítünk két óra nappali világosságot ezzel, ami bizony hiányozni fog.
Még egy gyors telefonhívás haza (a legkisebb fiamnak ma volt a születésnapja), és begördült a nightjet. Felraktuk a sok csomagot, kiagyaltuk, hogy működik a csomagok lezárása, megvártuk, hogy a kedves (magyar) főkalauz reset-elje a  fülkéink nyitókártyáit, de most itt vagyunk fáradtan és jóllakottan (teljesítménytúrás maradék, hurrá!), és mindjárt alszunk.

A visszaszámlálás már nulla napot mutat. Ja, és az előrejelzés szerint Koppenhágában erős déli szél fog várni, ami nem könnyítené meg a dolgunkat. Persze esővel.

Später und später

By Andris

Az éjszaka békésen és zavartalanul telt, leszámítva a német határőrt, aki Szokira nem is volt kíváncsi, és a mérges úriembert, aki azt hitte, hogy az egyikünk az ő fülkéjében alszik, de hamar kiderült, hogy eltévesztette a kocsit. Ágyba kaptuk a reggelit, jóízűen megettük, aztán én kísérleteztem egy kis jógával, amennyire a szűk fülke engedte.

A bécsi vasutasoknak igaza volt: egy órát késett a nightjet, és úgy tűnt, hogy ez rajtunk kívül mindenkinek természetes. A koppenhágai vonat csak egy bő óra múlva indult, úgyhogy ráértünk. A hamburgi állomásról szép emlékeket őrzök, még azokból az időkből, amikor félig Dániában dolgoztam – mennyivel fiatalabb voltam hat éve! Kipattintottuk a Birdy-t, ráakasztottunk amennyi táskát csak tudtunk, és kisétáltunk az állomásról a főtér felé a sétálóutcán. Hát, úgy tűnik, hogy Hamburgban minden tele van teherbiciklivel. Mindjárt az állomásnál elsuhant mellettünk egy elöl-hátul rugós, dupla akkus csodagép, jöttek-mentek a háromkerekű “pedálos babakocsik”, a tárolókban leláncolva a kedvenc csukható platós mini-cargómból is állt néhány, volt egy házilag hegesztettnek tűnő elektromos rekumbens tricikli, a csomagfutár egy hatalmas, zárt fülkés, utánfutós cargo bike szörnnyel közlekedett, és minden második büfé előtt ott állt a futár teherbringája. Még leláncolva otthagyott, szétlopott, rozsdásodó teherbringát is láttunk egy sushis előtt. Hétfő reggel volt, a normál bringák számolatlanul jöttek-mentek. Ja, és persze összecsukható bringa is volt bőven, nyüzsögtek az állomás körül, mint a kishalak.

Megcsodáltuk a városházát, megálltunk egy pillanatra a döbbenetesen minimalista első világháborús emlékműnél (“a város negyvenezer fia vesztette életét” – hirdette a felirat), kinéztünk a tengerre és visszaballagtunk az állomáshoz. A koppenhágai vonat is késve állt be, komoly tömeg gyűlt össze a peronon, volt egy kis kavarodás, mert nem a jó kocsinál kezdtem el bepakolni, de nemsokára minden csomag ripsz-ropsz a helyére került és helyet foglaltunk. Erre bemondták, hogy a vonat még fél órát várakozik műszaki probléma miatt. Ez azt jelenti, hogy napnyugta körül érünk Koppenhágába és a minimum hét órás tekerés Gedserig erősen az éjszakába fog nyúlni, de legalább biztosan oodaérünk a bringabolthoz, mielőtt bezár. Hogy melyik kompot érjük el, az egyelőre bizonytalan: lehet késő este, éjfél után, vagy holnap kora reggel.

Addig is összekötöttük a kamerákat és a telefont, töltőre tettük a lámpákat és megettük az utolsó péksütiket. Az eső odakint hol szitált, hol szakadt, a rétek és erdők belvízben állnak, ami kicsit aggasztó a sátorozásra nézve. Átkeltünk a gyönyörű Rendsburgi hídon a Kiel-i csatorna fölött, majd nemsokára csodálkozva láttunk egy nagyon hasonló másik hidat. Ez becsapás, a vonat a magas híd után a tengerszinten fekvő állomást úgy éri el, hogy a pálya egy teljes kört tesz meg. Nemrég léptük át Padborgnál a dán határt, figyelgetjük az időjárást, spekulálunk a várható átlagsebességünkről, és általában véve nagyon várjuk már, hogy pörögjenek a küllők alattunk.

https://bikemag.hu/magazin/furcsa-bringakon-koppenhagabol-haza-a-felszereles/

1. nap – Indulás

By Szoki

A Koppenhága és Gedser közötti út igen egyenes volt és csak pár említésre méltó pillanat akadt – természetesen a bringa átvétele egy pár ajándék kulaccsal egyetemben, az első méterek a teherbringával és kishíján ütközés pár kukával, egy kebab, ami csillapította éhségünket, átkelés a Storstrøm hídon, amely a Storstrømmen felett köti össze a Falster és a Masnedø szigeteket. Átkelés közben csak egy félelmetes tengeri tornyot láttunk a ködben, a szél tombolt, pont, mint egy horrorfilmben. És természetesen az érkezés Gedserbe, ahol elfogyasztottunk egy páncélos tarhonyát (azaz konzervet) a komp várótermében egy hatalmas gőzös mellett. Most fekszünk a kompon – 8 óra van és várjuk az újabb izgalmas napot.

Nehéz küzdelem

By Andris

A mecklenburgi Teterowban vagyunk amikor ezeket a sorokat írom, ahol egy benzinkútnál feltöltjük a vizes kulacsainkat. A kompút után, ahol nekem kb. egy órát sikerült aludnom, Szokinak pedig kb. 15 percet, dél felé fordultunk Berlin felé, átkeltünk Rostockon, gyorsan megreggeliztünk egy szupermarketben és megmásztuk az első hegyet. Majd a következőt és a következőt. A Mecklenburg-Előpomeránia szakasz rázós, minden domb után jön egy még magasabb. A Bullitt úgy megy a sík terepen, mint egy álom, de amikor emelkedő következik, nem tagadhatja le a súlyát. Nézem, ahogy Szoki váltja a sebességfokozatokat, beletapos a pedálba, néha szuszogva és fújtatva ahogy megyünk fel az emelkedőkre. De ehhez idő kell. Én is ismerem ezt az érzést, amikor családi bringatúráimon fél Magyarországot végighúztam egy megrakott biciklis utánfutóval, de ott a sebesség nem volt kérdés, hiszen gyerekekkel tekertünk. A mai tervezett célunk Berlin volt, 240 km-re a parttól. Eddig 50 km-t tettünk meg, úgyhogy át kell ütemeznünk a napi szakaszokat.

Jó hír, hogy az első adományok már megérkeztek! Nagyon szépen köszönjük kedves követőink!

2. nap – Mecklenburgon át

By Andris

Kevés hang esik olyan jól a szívemnek, mint az eső dobolása a sátorponyván, hát még, ha ezt a gázfőzőn rotyogó tészta hangja festi alá! Mára letáboroztunk, bent vagyunk a sátorban, odakint ponyva alatt alszik a két bringa: a hős Bullitt és a bátor kis Birdy.

Fáradtak és törődöttek vagyunk és még nagyon messze járunk Berlintől, ami a mai úticél lett volna. A nap nagy részét az országúton töltöttük, miközben kamionok és traktorok előzgettek minket. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan kamion, ami Rostock felé a kompon is velünk utazott már, majd megelőzött, célba ért, visszafelé eljött szembe, majd később újra megelőzött. Megfigyeltem, hogy Mecklenburgban a foci nem játék: minden transzformátorházat és támfalat vastagon borít a grafitti, éltetve a Hanse Rostock-ot. A kamionokat csak kibírtam valahogy, de a Hanse Rostocknak már nagyon vártam, hogy vége legyen. Tartottunk egy gyors ebédszünetet egy benzinkútnál, majd a Remplin-i tavak felé letértünk egy mellékútra. Gyönyörű volt a táj, millió vadliba gágogása töltötte be a levegőt, de már az erőnk végén jártunk, úgyhogy megbeszéltük, hogy sziesztázunk. Sajnos a rétek belvízben álltak, de végül találtunk egy száraz foltot egy gát tetején. Füldugó be a libák ellen és már aludtam is. Arra ébredtünk, hogy valaki aggódva kérdezget, hogy baleset történt-e vagy miért fekszünk ott. Így viszont még világosban összepakolhattunk, és újra útnak eredtünk.

Mecklenburg tájait a gleccserek formálták, a gleccserek viszont sajnos szörnyű rendetlenek. Nem válogatják meg a hordalékukat súly szerint, mint a folyók, csak összekeverik a homokot, a murvát, és a kőtömböket, majd lepakolják, ahova eszükbe jut. Nem igazán alakítanak ki folyó- és mellékfolyó-hálózazot, hanem a morénáikkal szabálytalan dombokat formálnak, amiket aztán a szél is áthalmoz néha. Szóval a világnak ez a része szép, de nem könnyű itt biciklitúrázni. Vannak például bicikliutak, de nincs megjelölve, hogy melyik aszfaltos, melyik macskaköves, melyiket borítja murva és melyiket sáros homok. Volt egy útvonal, ahonnan vissza kellett fordulnunk a sár miatt, ráadásul a cargo hátsó váltója csupa homok lett, mert belelógott egy pocsolyába. Ez egy igen gyéren lakott régió, néha órákig tekertünk anélkül, hogy egy embert vagy autót láttunk volna. Néha olyan távol vitt az út a falvaktól, hogy még a fényük sem látszott a látóhatáron. Minden tele van vándorkövekkel, a szántóföldek sarkain úgy tűnik, évszázadok óta gyűlnek. A kereszteződésekben hatalmas öreg tölgyfák állnak. De valahogy különös, magányos hangulatot árasztott a táj, az alvó falvak, és a vég nélküli szántóföldek.

Este 11 körül vertünk tábort és épp akkor kezdett el esni az eső, amikor elkészültünk.

Berlin ist eine Reise wert

By Andris

Ma eddig jól mentünk. 8 előtt indultunk, megvárva, hogy elálljon a hajnali eső, átkeltünk néhány dombon és falun, majd elértük Neustrelitz városát. Itt a bolt parkolójában reggeliztünk péksütit és tésztalevest, aztán húztunk tovább dél felé Fürstenberg an der Havel és Berlin irányába, tavak között, fenyveseken át. A terv az, hogy keresztülmegyünk Berlinen és ki a másik oldalán, hogy a városon kívül táborozzunk majd valahol. Már kevesebb, mint 1000 km van hátra összesen, ha meglesz mától a napi 200, hazaérünk időre.

Követés

Itt tudjátok követni, hogy hol tart a túra: https://movingobject.co/cargo4arlo/

Jótékonyság

A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.

Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269

IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB

Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!

Kiket támogatnak?

Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük. Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: biciklitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a

A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu

Április elején rendezik a régió legnagyobb gravel versenyét a Wörthi-tónál

A legnagyobb gravel sorozat, a 2024-es TREK UCI Gravel World Series hazánkhoz legközelebbi versenyét április 7-én Ausztriában, a Wörthi-tónál rendezik, mely jó lehetőség a gravel szakág kedvelői számára, hogy kipróbálják magukat egy ilyen rendezvényen. A verseny népszerűségéről mindent elmond, hogy már betelt a nevezési limit, viszont nevezésről lemaradók most nevezést nyerhetnek játékunkban.

A JÁTÉKÉRT KATTINTS IDE

Nincs más dolgotok a játékhoz csak válaszolni a fenti linken szereplő 5 kérdésre, és bízni benne, hogy ti lesztek a nyertesek!

A nyereményjáték szabályzatát ide kattintva találjátok.

A gravel kerékpározás népszerűsége világszerte növekszik, az UCI hivatalosan is felvette a szakágak közé (ahogy a Magyar Kerékpáros Szövetség is), beállt a sorozat mögé és már világbajnokságot is rendeznek belőle. A kiemelt sorozat, a TREK UCI Gravel World Series, melynek versenyeinek száma folyamatosan növekszik, jelenleg a Magyarországhoz legközelebbi futamot április 7-én Ausztriában, a Wörthi-tónál rendezik, ami Budapesttől is csak 500 km-re van, az ország nyugati felétől pedig tényleg csak pár órára található. Fontos kiemelni, hogy nem kell megijedni az UCI elnevezéstől, a Gravel World Series futamai mindenki számára nyitottak, bárki nevezhet rájuk, persze a szintidőt (ha van) és a korosztálynak megfelelő távot kell teljesíteni.

A Woerthersee Gravel Race-re nem csak a versenyzőket várják, hanem a hobbi, kevésbé jó kondícióval rendelkező bringásokat is, ezért a „Beat Gralf” 144/96 km-es (korosztálytól függő táv) UCI kvalifikációs versenyen kívül rendeznek egy „Catch Gralf” versenyt is 96/48 km-es távokkal, ahol kevésbé szigorú a limitidő, sőt még a szakággal ismerkedők számára lesz egy 48 km-es „Find Gralf” esemény, ahol akár ebike-kal is el lehet indulni.

A pályát a Wörthi-tó körül jelölték ki egy 48 km-es kör formájában, melyből versenytől és korosztálytól függően 1, 2 vagy 3 kört kell teljesíteni. A szintkülönbség nem jelentős, de azért síknak sem nevezném, körönként 560 méter szintet kell legyűrnie a gravel bringásoknak kisebb dombok formájában. A szervezők által megadott diagram alapján a nyomvonal többségében jól bringázható aszfalt, kavics keveréke helyenként egy kis földes erdei úttal és egynyomos ösvénnyel, egy igazi gravel pálya. A nyomvonal gyorsaságáról még a szintidő is sokat elárul, a 144 km-es távon 7 óra szintidő, ami 20 km/h feletti átlag, tehát várhatóan valóban gyors pálya lesz, ha az utolsókkal is ilyen átlaggal számolnak.

A versenyen felül a Woerthersee Gravel Race-en számos kerékpáros kiállító is kint lesz, így találkozhatunk olyan bringákkal és kiegészítőkkel is, amiknek nincs hazai forgalmazója és itthon csak ritkán láthatunk.

Nevezni és további információkat a verseny honlapján találtok: https://www.woerthersee-gravel.com/en

Milyen ruhában bringázom télen?

Levettem "pár" téli ruhát a szárítóról egy fotó erejéig :)

Legutóbb arról írtam, hogy hogyan lettem megrögzött ” jó idős bringásból” téli kerékpáros, mi kellett ahhoz, hogy ez a nem is annyira egyszerű változás megtörténjen, most pedig egy ehhez szorosan kapcsolódó téma következik, ami hatalmas szerepet játszik abban, hogy képes vagyok a téli időszakban is kint bringázni, ez a téma nem más, mint a téli kerékpáros öltözködés, mit viselek, hogy túléljem a hideg évszakokat.

Bár éppen miközben befejezem ezt a cikket jól mutatja a magyar téli időjárás változatosságát az, hogy az elmúlt héten végig rövidnadrágban bringáztam…

Elsőként szeretném leszögezni, hogy nem fogom tudni megmondani az egyetemes igazságot arról, hogy kinek mi a megfelelő ruházat télen, annyifélék vagyunk, annyiféleképpen bringázunk, különböző intenzitáson, más a hőérzetünk, máshol fázunk, stb. Én arról tudok mesélni, hogy nekem mi a jó, mi vált be adott körülmények között, ami lehet jó kiindulási alap lehet másoknak.

Több cikket írtam, szerkesztettem már ebben a témában, teszteltem téli ruhákat és mindig nehéz volt objektív véleményt mondani, hogy adott körülmények között milyen ruhát érdemes felvenni vagy éppen az adott ruha kinek, mire lesz jó. Gyakran úgy éreztem, hogy én teljesen másképp működök, mint ahogy a gyártók szerint kéne, aztán rájöttem, hogy sokszor a gyártók vannak „vakon” ezekben a témákban, néha meg nekem mások az igényeim. Meg a téli öltözködéssel kapcsolatos mítoszok egy része is megbukott nálam, például nem sokszor fagytam még úgy át, mint amikor sok réteget vettem fel magamra…

Levettem „pár” téli ruhát a szárítóról egy fotó erejéig 🙂

Mielőtt még rátérnék a konkrét ruhatípusokra leírom, hogy a magyar teleket nehéz egy kabáttal és egy téli nadrággal végigcsinálni, – hiába írnak a ruhadarabokra a gyártók például -5 – 10 fokos tartományt miközben a valóságban kb 5 fokos hőmérséklet tartományon belül használható – nekem is több nadrágom és felsőm van különböző időjárási körülményekre. Például a fotón látható ruhák azok, amik éppen használatban vannak nálam és levettem őket a szárítóról fotózni, szóval készülj fel arra, hogyha a mínuszoktól +15 fokig szeretnél télen kint bringázni akkor jó pár ruhadarabra szükséged lehet.

Ha csorog a hátamon az izzadság az első fél órában akkor garantáltan meg fogok fagyni az edzés végére.

A téli kerékpáros ruhák elsődleges feladata, hogy optimális hőmérsékleti tartományban tartsák az ember testhőmérsékletét kerékpározás közben. Itt okkal nem azt írtam, hogy melegen tartsák az embert, mert az csak részben vagy részben sem lenne igaz, mert az a fontos, hogy ne hagyják lehűlni a testet vagy éppen túlmelegedni, az utóbbi mértéktől függően pont ugyanannyira lehet rossz mint az előbbi. Tehát lényeges, hogy a téli ruhában is meglegyen a testünk megfelelő hűtése, ami bár télen furcsán hangzik, de igaz. A hűtés működhet úgy, hogy a bőrünkkel érintkező levegő hőmérséklete annyira alacsony, hogy pont elég hűtést ad, vagy történhet a leggyakoribb módon, azaz izzadással, aminek a szabályozása kulcskérdés télen, hiszen ha teljesen átizzadjuk a ruhánkat akkor garantáltan fázni fogunk, mert a víz sajnos nagyon jól átadja a hőt (hideget).

Amin nem fúj át a szél az nem szellőzik? – Ez egy gyakran felmerülő kérdés a kezdők világában, a gyakori olvasóink persze tudják, hogy a különféle membrános ruhák képesek szellőzni amellett hogy kívülről nem engedik be a szelet. Persze a szellőzés mértéke korlátozott, egy komolyabb izzadással egyik membrán sem tud mit kezdeni, én jellemzően átizzadom az összeset pár óra alatt vagy nagyon össze kell párosítanom a ruházatot, az intenzitást és az időjárást, hogy ne legyen gond, ez jellemzően nagyon hidegben szokott előfordulni.

A fentiekből valószínűleg már sokan sejtik, hogy izzadós vagyok és fontos számomra a jó szellőzés. A téli kabátoknál például amíg csak lehet próbálom kerülni a teljes membrán felülettel rendelkezőket és preferálom a hátnál és az ujjak hátsó részénél szélállóréteg mentes kabátokat, de 4-5 fok alatt már kénytelen vagyok felvenni a teljesen védetteket, viszont szigorúan csak rövidujjú aláöltözetet veszek fel ilyenkor. Nálam (mint minden embernél) a kar hajlata egy fontos szellőző pont, ha a teljesen szélálló ujj alá felveszek egy hosszú aláöltözetet akkor szép lassan átázik a ruhám ujja. Ugyanez igaz a csuklónál is, az is egy szellőző pont, amíg lehet úgy húzom fel a kesztyűt és igazítom a kabát ujját, hogy némi levegő jöjjön be a csuklóm belső felére. Ez pont az ellentéte mint amit sokan javasolnak, elárulom nekik is igazuk van, kellemetlen tud lenni ha ott fázunk, bár én csak átfagyva szoktam ezen a helyen fázni. Kevésbé hideg időben próbálom minimalizálni a felsőtestemen a szélálló/membrános felületek nagyságát, ami segíti a szellőzést, ezáltal a ruhák átizzadását is lassítja, mert mint már feljebb említettem ha átizzadod a ruhádat akkor a nedvesség garantáltan át fogja fagyasztani a testedet. Hosszúujjú aláöltözet, thermo felső és egy hátulról nyitott szélmellény nekem általában már elég országúton 8-9 foktól alapállóképességi tempónál. Gravelezés közben kevésbé fázom, mert ott lassabban megyek és nem hűt annyira a levegő.

A ruhák minősége fontos, ezt a tesztek és a saját ruháim alapján is megtapasztaltam, a nagy márkák ruhái bizony általában jobbak (főleg szellőzés és hőmérséklet optimalizálás terén), mint az egyszerűbb márkák termékei. Membrános téli kabátból 2XU-t és Endurát használok, érezhetően jobbak mint pl egy decathlonos vagy egy 575 kabát, jelentősen jobban átgondoltak, jobb az anyagválasztás és jobban működnek. Thermo felsőből bevált a bikemagos régi 575 modell és ugyanennek a vékonyabb változata, de az igazán nyerő számomra a Northwave Extreme Polar modellje, ahol a fontos részeken vastagabb a thermo réteg, melynek köszönhetően sokkal jobban működik a hőszabályozás, én pl ezt viseltem az összes cross versenyen, ahol hideg volt.

Az aláöltözet szintén egy nem egyszerű téma, vannak belőle vékony nyári modellek, vastag téliek, hosszú ujjúak, rövid ujjúak, na meg millió márka különböző anyagokból. Van itthon pár „heroin árú” szuper modell, amiről azt tartják, hogy nedvesen is melegek, személy szerint nekem ezek nem váltak be kerékpározáshoz (viszont téli sportokhoz annál inkább), mindegyikben szétizzadom magam bringán, inkább a vékonyabb változatokat szeretem, sőt szoktam „nyári” ujjatlan teljesen hálós aláöltözetet is felvenni, az vezeti el rólam legjobban az izzadságot. Lehet hihetetlen de a decathlonos hosszú ujjú és rövid ujjú, amit legjobban szeretek (bár lassan cserés lesz mindkettő és lehet kipróbálok helyettük mást), az ujjatlanból meg a Bioracer számomra a nyerő.

A nadrág számomra a kényes kérdés, mert a combjaim fázósak és még nem volt olyan nadrágom, amiben 0 fok körül nem fáztak volna a combjaim alaptempós országútizás közben, mindig kellett rájuk egy extra réteg. Ezenfelül a nadrág kantárja, a térdhajlat kialakítása és persze a betét sem mindegy, mert nagyban függ ettől a kényelem. Sokáig hideg időben egy 575 vékony triatlon betétes, téli nadrágot (a dupla térd okos ötlet) viseltem rajta egy normál betétes rövid bringás nadrággal, ez nagyjából működött, de a dupla kantár már időnként meleg volt és a betétek sem illeszkedtek mindig megfelelően, plusz az 575 téli nadrágjának szára nagyon hosszú, kamásli alatt tocsogott a szára az izzadságban (a bokámmal úgy vagyok, mint a csuklómmal, szükségem van szellőzésre ott). Használtam még NW membrános nadrágot, abban a membrán alatt hidegebb volt, mint a polar anyag alatt, szóval jó hideg volt benne, viszont enyhébb esős, sáros időben egész jól használható. Meglepetésemre az első decathlonos téli nadrágom volt a legjobb anatómiára és hőtartásra (persze ehhez is kell a combjaimra extra réteg már 5 fok körül), viszont a tartóssága nem az igazi és finoman fogalmaztam. Aztán ebben a szezonban vettem egy Van Rysel csúcs nadrágot, aminek a combjain membrános anyag van és anatómiailag is abszolút rendben van, önmagában ebben tudok a leghidegebben bringázni, a tartósságot meg majd meglátjuk év végén, hogy visszaviszem-e garanciában cseréltetni. A thermo kantáros és magas nadrágokat nem szeretem, a felső ruhám alatt már ne adjon extra meleget, mert csak aláizzadok, el sem tudom képzelni, hogy sokan hogyan tudnak mellkasig felérő nadrágokban kint bringázni. Már említettem, hogy szoktam használni rövid nadrágot a téli nadrágokon, de ez normál betétes nadrágoknál nem igazán működik, viszont egy feszülős, rövid futónadrágot gond nélkül fel tudok húzni kívülre, ami pár fokkal kitolja a hidegtűrésemet és még abban is segít, hogy ne fagyjon le a nemi szervem, mert az utóbbi szinten egy probléma. Páran biztos az aláöltözetet javasoljátok a téli nadrág alá, nálam ezzel az a baj, hogy ilyenkor a betét kidörzsöl. Egyébként biztos van olyan nadrág, ami melegebb és a többi kívánalmamnak megfelel, csak meg kéne találni 🙂 , mert hiába állítja egy gyártó róla, hogy ez jó lesz, az még messze nem biztos, hogy igaz, 60-80-100eft-okat elkölteni kísérletezgetésre meg elég nagy luxus szerintem.

A bevezető alatt a hazai változatos télről írtam egy rövid mondatban, tavaly és idén is többször megesett, hogy annyira meleg volt, hogy rövidnadrágban mentem ki bringázni. Jellemzően ezt egy thermo rövidnadrágban tettem, ami szerintem az egyik legnagyobb találmány, akár 10-12 foktól 16-17 fokig tudom használni, nem fázik benne a combom, felül már hálós így nem rohadok bele, nekem találták ki 🙂 . Persze nem csak télre jó, hanem az őszi és tavaszi időszakban is sokat lehet hordani, ezenkívül még a leghidegebb időben is egy ilyenben álltam rajthoz a cross versenyeken. Jelenleg két Van Ryselt használok belőle és teljesen meg vagyok velük elégedve, de más márkákból is vannak ilyen modellek.

A kesztyű sok embernél kritikus pont, nekem is fázós a kezem, de ha nem csak szédelgek az úton akkor tudok elég hőt termelni arra, hogy 0 fok körül egy szimpla kesztyű elég legyen. Téli kesztyűnél nekem az a legfontosabb hogy kompatibilis legyen a kezem formájával és ne fázzon benne a kezem, van 5 pár őszi-téli kesztyűm, de jellemzően csak kettőt hordok belőlük két decathlonost, egy vékonyabb 500-as modellt és egy vastagabb 500-as modellt. A tenyerükön kívül mindennel elégedett vagyok velük (túl vastag a tenyér, én a nagyon vékony, párnázás nélkülieket szeretem), talán még a tartósságukat lehet negatívumként kiemelni, mert viszonylag gyorsan széthullanak, de legalább olcsók. A vékonyabb modellt hordom 6-10 fok között, míg a vastagabbat 6 fok alatt. Nagyon hidegben pedig egy aláöltözet kesztyűt szoktam még felvenni, de erre az elmúlt 2 évben nem volt példa.

A fej védelme nálam viszonylag egyszerű, 10-12 fok alatt felveszek egy egyszerű Kínából rendelt csősálat a fejemre dupla rétegben és ez egészen 4-5 fokig optimális viselet számomra. Ezalatt egy 575 téli sapkát szoktam hordani, ami a homlokán és a füleknél dupla anyagvastagságú. Ezenkívül még a sisakkal szoktam variálni, hogy jó szellőző vagy kevésbé jó szellőző modellt veszek fel, attól függően, hogy várhatóan mennyire fogok izzadni. De mindenképpen szükségem van szellőzésre, a sisak alatt is, van ismerős aki leragasztja télen a szellőzőket, de nekem ez egyáltalán nem működik, ilyenkor hamar átizzadom a csősálamat vagy a sapkát. A csősál azért is jó, mert kis helyen elfér, általában van belőle 1-2 tartalék a zsebemben ha átizzadnám ami a fejemen van, meg persze hidegben sálként is jól funkcionál, bár nekem a felsőim nyaka közel optimálisan véd.

Télen a cipő mindig egy érzékeny kérdés. A kamásli vs téli cipőről már cikket is írtam, ahol nálam a téli cipő nyert, de csak terepen. Montin, gravel bringán elvagyok a téli cipővel még ha nem is annyira merev a talpa, meg vastagabb is és problémásabb viselni, de nincs vele gondom. De országúti felhasználásnál igénylem a merev, vékony talpú top cipőket, amik megfelelően támasztják alá az ember lábát, ezekben nem kezd el zsibbadni a lábam és normális a keringésem (terepen a sok egyensúlyozás miatt dolgoznak a talpizmok és kerül beléjük vér), viszont ilyen cipőből nincs igazán téli. Jellemzően minden gyártó egy alap-középkategóriás talpra építi fel az országúti téli cipőit, ami nálam nem működik. Egy gyártóról tudok akinek van top téli cipője is de annak meg a nyári modellje nem volt kényelmes számomra, így az is ki van zárva. Plusz a téli cipőknél gyakori, hogy magas a száruk (éljen a védelem!), ami ráadásul rosszul szellőző neoprén szerű anyagból szokott lenni, ami alatt jól beizzadok és a nedvesség lecsorog a cipőbe és végül lefagy a lábam, szuper 🙂 . Tehát télen országúton kamáslit viselek. Nagyjából sikerült kifejleszteni, hogy nálam mi működik jól. Az egyik legjobb találmány szerintem a cipő orrára húzható kamásli, ami éppen azt a területet védi, ami közvetlenül kapja a hideget, de mellette a bokám tud szellőzni és nem izzad meg. 7-8 fokig egy ilyen kamáslit hordok téli zoknival, amiben akár órákat is tudok bringázni. Ezalatt ráhúzok egy téli kamáslit az orrkamáslis cipőre és ez 0 fok alatt kicsivel is még elég nekem. Viszont a kamáslival is vigyáznom kell, mert egy full neoprén kamásliba is hajlamos vagyok beizzadni, ami garancia a fázásra. A lélegző modellek jöhetnek csak szóba, egyelőre még keresem belőlük a tökéletes modellt. És ami még nagyon fontos, hogy a cipő talpán le kell ragasztani a szellőzőket, különben gyorsan lefagy a lábam.

Végezetül még annyit megjegyeznék, hogy ahol írtam hőmérsékletet azok a számok az én hőérzetemhez tartoznak, másnál esélyes, hogy más számok lesznek és a szél és a páratartalom is tudja tologatni fel-, illetve le ezeket az értékeket.

Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal

Koppenhága - Budapest

1300 kilométer, öt ország, két jó barát és két nagyon furcsa bicikli – Szoki és Andris hazahoznak egy teherbiciklit Koppenhágából, és adományokat gyűjtenek az Arlói Elfogadlak Alapítvány javára.

Koppenhága – Budapest

Az akcióval arra hívják fel a figyelmet, hogy a kerékpározás nem csak egy egészséges hobbi lehet, hanem megoldás a mindennapokra, éppen a legszegényebbek számára is. Magyarországon a mélyszegénységben élők számára gyakran jelent problémát, hogy eljussanak az otthonuktól a munkalehetőséget adó nagyobb településekre. Autót fenntartani drága dolog, jogosítványt szerezni sem könnyű, és a mélyszegénységgel érintett falvak, szegregátumok jelentős részén nem hatékony a tömegközlekedés. Ilyen körülmények között a kerékpár kulcs lehet a munkába, iskolába járáshoz.

Honnan jött az ötlet?

Szoki és Andris egy térinformatikai cégben dolgoztak együtt, ahol hamar kiderült, hogy mindketten biciklivel járnak dolgozni, egész évben. Néhány közös túra és sok-sok közös szerelés után merült fel, hogy Szoki szeretne egy teherbiciklit, de mivel Magyarországon nem nagyon lehet még ilyet kapni, Koppenhágából hozna egyet – persze egy hosszú túra keretében. Andris örömmel csatlakozott a kalandhoz. Ahogy kialakult az időpont és az útvonal, egyre nagyobb őrültségnek tűnt a vállalkozás, így jutott eszükbe, hogy valamilyen figyelemfelhívó vagy jótékonysági akciót lehetne köré rendezni. Andris már járt Arlón (persze biciklitúrán), hallott már a helyiek közlekedési nehézségeiről, így adta magát az ötlet, hogy őket támogassa a projekt. Végül sikerült megfelelő időpontot találni a családi és munkahelyi elfoglaltságok között, és most már ott tartanak, hogy megvannak a vonatjegyek Hamburgig. Igen, vonattal mennek, hogy elkerüljék a repülés okozta szennyezést és zajterhelést. A napok lázas készülődéssel telnek, gyűlik a felszerelés, és alakul a túra másik kétkerekű résztvevőjének egy összecsukható biciklinek a felújítása. Február 18-án indulnak!

Kiket támogatnak?

Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük.

Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: biciklitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a legfontosabb szerelési, karbantartási fogásokat és rendelkezésre állnak az ehhez szükséges szerszámok.

A túra

Az akció során Szoki és Andris Koppenhágából Németországon, Csehországon és Szlovákián át Budapestre hoznak egy teherbiciklit – és vele szimbolikusan a dán kerékpáros kultúrát. Magyarországon sokak számára a kerékpáros közlekedés legfőbb akadálya az, hogy nem érzik magukat biztonságban a forgalomban, ebben pedig a közlekedési kultúra fejlődése jelentheti a legfontosabb változást. Az utat egy teherbiciklivel és egy összecsukható biciklivel teszik meg, ezzel is illusztrálva, hogy sokféle bicikli létezik, amelyek különböző helyzetekre tudnak megoldást nyújtani. Teherbiciklivel gyerekeket is jól lehet szállítani, és olyan csomagokat is, amelyekhez általában autót használunk. Az összecsukható bicikli a tömegközlekedés és a kerékpározás összekötésének az eszköze.

Az érdeklődők a projekt blogján, nálunk és élő online térképen követhetik nyomon, hogy merre jár a két bicikli, miközben tekernek Magyarország felé és személyesen és online adományokat gyűjtenek.

Jótékonyság

A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni erre a célra. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.

Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269

IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB

Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!

 

A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu