Home Blog Page 202

Itt az esős idő, fel a sárvédőkkel! – SKS Speedrocker teszt

Az SKS Speedrocker sárvédő gyors felszerelhetőségével és praktikusságával gyorsan megnyeri azokat a gravel bringásokat, akik az őszies, esős időben is kerékpárra szállnak.

Az ősz beálltával gyakran előfordul, hogy eső nélkül is nedves reggelente az aszfalt, ha meg esik akkor nem kérdés, hogy nem csak felülről fogjuk kapni a vizet, hanem alulról is rendesen elázunk kerékpározás közben. Ilyenkor két dolgot tehetünk, vagy elrakjuk a kerékpárunkat a száraz napokra vagy teszünk a bringákra egy sárvédőt. Az utóbbi elég egyszerűen hangzik, pedig nem minden esetben az, egyre több a tárcsafékes kerékpár, sokféle gumimérettel kell számolnunk, meg még az is megeshet, hogy a gyártónk nem számolt azzal, hogy valaki sárvédőt szeretne rakni erre a típusra és nem igazán hagyott neki helyet. Aztán még az is nehezítheti a sárvédő projektet, ha például csak egy bringánk van és nem akarjuk non-stop sárvédővel használni azt, hanem csak nedves időben szeretnénk feltenni, és a szerelés a sárvédők többségénél nem mindig pár perc. Ilyenkor jön szóba az SKS, aki nagyon sokféle kerékpárhoz gyárt minőségi, gyorsan felszerelhető sárvédőket is (a millió kerékpáros kiegészítő mellett), például a nálunk otthon található gravel és cyclo-cross bringákra tervezett SKS Speedrockert, amit a gyártó állítása szerint pillanatok alatt szerszámmentesen fel lehet tenni a kerékpárokra. Ez engem is érdekelt, mert a városban többnyire a gravel kerékpáromat használom, amire nincs az az isten, hogy fixen sárvédőt tegyek, – már csak azért sem, mert terepezni is szoktam vele bőven, ahol erősen zavaró lenne – így viszont vizes úton nem szívesen ülök fel rá, mert a kerék rám dobálja a vizet. Végül a hazai forgalmazótól kaptam egy pár SKS Speedrockert + hátsó toldatot tesztelésre.

A dobozból kivéve látszott, hogy nem bonyolult szerkezet, nem igazán kell majd a használati útmutatót olvasgatni,  konkrétan 3 percen belül feldobtam a bringámra elsőre, de lehet ezzel sokat mondtam. Tényleg szerszámmentes és pofonegyszerű az egész.

Az első sárvédő két darabból áll, egy első elemből, ami a villa előtt nyújt védelmet és a hátsó elemből, ami értelemszerűen a maradék területet fedi le. Ezzel a megoldással oldották meg, hogy mindegy, hogy mekkora a sárférőhely a villában a sárvédő el fog férni, mert nem megy át a villán. A két elem egyben felül rögzül egy villa lábára egy tépőzár segítségével – így gyakorlatilag mindegy, hogy milyen alakú a villa, hozzá lehet rögzíteni – , míg a hátsó elem még a klasszikus pálcás megoldással lejjebb is rögzül a villára szintén tépőzárak segítségével (a tépőzárakat érdemes méretre vágni, mert gyárilag olyan hosszúak, hogy kb bármilyen széles villára elegendő a méretük). Gondolhatnánk, hogy ez így biztos nem tart, elcsúszik, stb… hát nem, stabilan rögzül a villára, meg sem akar mozdulni.

A hátsó sárvédő egy darabból áll, de hasonlóan rögzül az elsőhöz, annyi a különbség, hogy itt átmegy a támvillák között a sárvédő (ezért is csak tárcsafékes kerékpárokkal kompatibilis), de ugyanúgy kétszer két helyen rögzül, fent a támvillákon és pálcákkal lejjebb is. Eszméletlenül egyszerű felrakni, átdugod a villán, odailleszted a rögzítési pontokat a támvillához, kihúzod a nyeregvázcső felé tartó elemet és meghúzod a pántokat és már fent is van, ennyi… és persze ez is stabilan ott van.

Az SKS 23-42 mm széles külsőkig ajánlja a Speedrockert, tehát még valami giga sárférőhelyű országútira is felrakhatjuk, bár ahhoz már lehet másik típust választanék a gyártól, valami elegánsabbat, ezenfelül 650b és 622-es (29″-os, ami jelen esetben 28″) kerekekkel is kompatibilis. Jelenleg 37 mm-es gumikkal használtam, azok mellett van még hely, így a maximális 42 mm-es méret megállja a helyét.

A hátsóhoz toldat is kapható, arra gondolva hogyha nem szeretnénk a mögöttünk haladóra rádobálni a vizet. A toldat felszerelése sem bonyolult, bepattan a helyére, de talán ehhez kell a legtöbb erő és ügyesség a sárvédőszerelés közben. Egyébként úgysem fogjuk ezt szerelgetni, egyszer felrakjuk és kész.

Toldat az extra védelemért

Használat közben derül ki, hogy mennyire stabil egy sárvédő, mondjuk a stabilitását illetően nem volt kétségem, de azért ugrottam párat padkáról, meg átmentem rázós szakaszokon, meg sem mozdult és nem is csörgött-zörgött mint általában a sárvédők többsége, simán használható földutakon és könnyebb terepen, garantáltan nem lesz vele probléma.

Toldat nélkül és toldattal:

Joggal kérdezhetitek, hogy mennyire véd a víztől. Hát igen, ez egy fogós kérdés. Eső után, nedves úton teljesen jól működik, szárazak maradunk, de nagy tempónál, nagyon vizes úton a cipőm már kap a vízből, mint ahogy az összes gyári sárvédőnél, nem véletlenül szoktunk oda házilag földig érő védőelemeket barkácsolni, de gondolom a többség nem is ilyen körülmények között szeretné használni.

Barátnőm cyclo-cross kerékpárjával is kompatibilis

Ha gravel bringád van és szeretnél egy gyorsan fel-, leszerelhető sárvédőt akkor az SKS Speedrockert mindenképpen nézd meg, de ha országútisként kerülsz bajba sárvédővásárlás kapcsán akkor is érdemes végigböngészni az SKS honlapját, mert elég reménytelen kerékpárokhoz és kínálnak megoldást.

Ajánlott fogyasztói ár: 17900 ft + 3590 ft a toldat
További információkért kattints ide.

 

A kényszerszünet után is sikeres az Alpentour Trophy

Több mint 300-an vágtak neki szeptember 16. és 19. között az Alpentour Trophy-nak Schladmingban, hogy meghódítsák a környező hegyeket. Ausztria legnagyobb nyílt többnapos mountain bike versenye nem csak kemény kihívás elé állítja a profi és amatőr versenyzőket, de a téli sportokról ismert régió legszebb hegyikerékpáros útvonalait is megmutatja. Az elit kategóriákban végül a német Markus Kaufmann és az osztrák Angelika Tazreiter diadalmaskodott.

Nagyon-nagyon pozitív következtetéseket vonhatunk le a visszatérés után, öröm volt újra fogadni a rengeteg megszállott sportolót Schladmingban. Egy nagy család vagyunk, akik másfél évig nem találkozhattak – nyilatkozta a versenyt szervező Gerhard Schönbacher, aki stábjával újra Ausztria mountain bike központjává változtatta a régiót.

Az évről-évre júniusban rendezett Trophy-t most szeptemberre tették át a pandémiás helyzet miatt. Az időjárás velünk volt, a bringások versenyzéshez ideális hőmérsékletben tekerhettek fel a Planai-ra és a szomszédos kétezres csúcsok magasságába, az amatőrök a csodás panorámában is gyönyörködhettek kicsit – mondta Schönbacher.

Az Alpentour Trophy abban különbözik a legtöbb többnapostól, hogy a rajt és célterület minden szakaszon ugyanott van. Logisztikai szempontból ez nagy előny a szervezőknek és a résztvevőknek is. Különösen fontos volt ez most a covid-szabályozások miatt, hiszen a hat nap alatt, amíg itt voltak, nem kellett hotelről-hotelre járni és mindig új szobában aludni. Mindenki a versenyre koncentrálhatott, nem kellett közben még az utazást is megoldani – mondta a főszervező.

 

Maga a versenyprogram változatlan maradt, a Dachstein-Türlwandhütte és a Giglachseen kemény emelkedőivel kezdődött, ahol a késői dátumnak köszönhetően nyoma sem volt már hónak, a résztvevőket napsütés, tökéletes körülmények fogadták a több mint 200 kilométer és közel 9000 méter szintkülönbség teljesítéséhez.

Egyszerűen pompásan érezzük itt magunkat. Minden jól szervezett és mindig újra jövünk – mondta a háromszoros mountain bike maraton világbajnok Alban Lakata, aki idén második lett az összetett versenyben. A női győztes Angelika Tazreiter is egyetértett: Álomverseny volt, igazán kemény és nehéz volt, de az időjárás és a hegyek látványa csodás emlékké tette.

2022-ben hasonló folytatás következik: Reméljük, hogy jövőre ismét júniusban rendezhetjük meg a versenyt és az Alpentour Trophy idején a Schladming Dachstein régió újra Ausztria hegyikerékpáros paradicsoma lehet – tette hozzá Schönbacher.

Eredmények: https://my.raceresult.com/127873/

Hogyan szervezzünk jó versenyt a hazai valóságban – MAPEI Tour de Zalakaros beszámoló

Mitől ma az első számú magyar országúti maraton a MAPEI Tour de Zalakaros? Attól, hogy ez egy olyan két napos kerékpáros esemény, ahová a családot is elviheted, van termálfürdő, gyerekverseny, céges csapatidőfutam, kerékpáros kiállítók, igényes versenyközpont, jó kommunikáció, na meg az egyetlen magyar rózsaszín trikóssal, Valter Attilával is fotózkodhatsz és együtt bringázhatsz.

Idén ismét lehetőségem volt részt venni a Tour de Zalakaroson, a szervezők jóvoltából egy egész hétvégét tölthettünk barátnőmmel a verseny helyszínén, hogy megtapasztalhassuk, miért látogat el évről évre egyre több kerékpáros erre az eseményre. Számomra kicsit furcsa volt a helyzet, mert már két éve nem álltam rajthoz országúti versenyen, és amit mostanában művelek kerékpáros tevékenységet nem is nevezném edzésnek, így azért voltak bőven kétségeim, de eldöntöttem, teljesíteni megyek a távot, nem versenyezni, mint ahogy az indulók a többsége teszi.

Péntek délután érkeztünk Zalakarosra, egy hotelban kaptunk szállást (ez már a harmadik különböző hotel ezen a településen, ahol a verseny kapcsán voltam), és este még bementünk a versenyközpontba körülnézni, ahol már elkezdődött a program. Sokan nem voltak, de engem is meglepett, hogy másfél nappal a verseny előtt szerveznek programokat, nem kérdés, a cél az hogy minél hosszabb időre érkezzenek a kerékpárosok és ne csak a verseny idejére rohanjanak le Zalakarosra, aztán gyorsan haza.

Őszintén megmondom, engem a fürdő része nem igazán érdekel Zalakarosnak, nem az én világom, viszont szívesen elmentem szombaton megnézni, hogy milyen kiállítók vannak kint és milyen programok vannak. A Szabadics Ride céges csapatidőfutam már elkezdődött mire odaértem, rajtoltak egymás után a csapatok, volt hangulata és versenyzőként sem lehetett rossz legurulni a hatalmas színpadról (jövőre össze kéne rakni rá egy csapatot…). A kiállítóknál is eltöltöttem egy kis időt, volt egy-két érdekes bringa, amit eddig még élőben nem láttam. A gyerekverseny pályája is egész izgalmasra sikerült, nem csak unalmas parkolóban körözésre lehetett számítani, hanem volt benne kihívás. Aztán persze Valter Attila aláírt rózsaszín mezét is meg lehetett nézni a színpadon és később érkezett Ati is autogramot osztogatni és fotózkodni, de én azt már nem vártam meg, hanem elmentem bringázni a pályára, megnézni, hogy milyen lesz az első emelkedő, amin eddig még nem mentem. Gyorsan konstatáltam, hogy meredek lesz. 🙂

 

Amikor verseny előtt ott alszunk a helyszínen, mindig rá kell jönnöm, hogy ez mennyivel egyszerűbb, mint hajnalban kelni és autózni pár órát, elég felkelni a verseny előtt 3 órával, nyugodtan megreggelizni, aztán a szállásról átgurulni a versenyre. „Melegítettem” kb 15 percet, aztán odamentem a rajthoz. Éppen a rövidtávos túrázók indultak, amikor odaértem, a középtávosok meg már elrajtoltak előttük negyed órával. A 60 km-en indulók brutál sokan voltak, több mint 500-an álltak rajthoz azon a távon. Nálunk, a 135 km-es távon nem igazán úgy ment a rajtoltatás, mint amire számítottunk, mindenkit beengedtek egyszerre a rajtba, nem volt külön helye a licenceseknek, bár kezelhetetlenül sokan nem is volt a mezőny, mindenki előre tudott menni, aki akart, kicsivel 300 fő alatti bringással rajtolt el ez a táv. És persze ne felejtsük el, hogy Valter Attila is ott volt az első sorban. Természetesen ő nem versenyezni jött, csak a lassú rajt alatt bringázott velünk.

A csapi emelkedő (ez a számomra új, meredek, folytonos aszfaltfelületet csak nyomokban tartalmazó emelkedő) szétszedte a mezőnyt, csak pár másodperces szakadások keletkeztek, de bőven elég volt arra, hogy már soha ne zárjanak össze a bolyok. Én is próbáltam felérni az előttem lévő csoportra (ennyit arról, hogy csak teljesítem a távot…), de aztán esélytelennek tűnt és innentől kényelmesebb üzemmódba kapcsoltam. Meglepő volt, hogy mennyire haladtunk, nem vagyok ehhez hozzászokva a magyar amatőr versenyeken, képesek voltak a többiek is egyenletes tempó mellett váltott vezetéssel bringázni, úgy látszik történt fejlődés az elmúlt időszakban, és olyan jól ment, hogy felértünk a második bolyra, és velük együtt kezdtük meg a legendás Gelsét. Így edzetlenül és kövéren annyira nem élveztem, de azért sikerült felrugdosni a bringát rajta, nem úgy mint az egyik mellettem tekerő srácnak, aki eldőlt. Egyébként a 2018-as pályához képest sokkal jobb volt így, hogy nem tömegben érkeztünk erre az emelkedőre, mert akkor tényleg nehéz volt feltekerni a sok összeakadás, leszállás, eldőlés miatt. A tetőn a szervezők nyújtották a vizet, de két tele kulacs mellett nem kértem semmit.

A lejtőn viszont beütött a balszerencse, nem tudom hogyan történt, de a hátsó gumimba kaptam egy szöget úgy, hogy csak a futófelületet szúrta át ferdén, így nem eresztett le, de minden egyes fordulatnál beleért a fék a szögbe. Meg kellett állnom kihúzni. Ezzel elment a bolyom, mögöttem meg senkit nem láttam, ennél rosszabb nincs is egy országúti versenyen. Ezért úgy voltam vele, hogy megpróbálok visszazárkózni, a síkon megyek tempót, Börzöncénél meg mindent beleadok, aztán talán felérek másokra. Hát nem így történt, ehhez erősnek kellett volna lenni 🙂 . Börzönce egyébként jó élmény a beöltözött szurkolókkal, bár én ilyenkor teljesen befordulok, maximum egy előttem menő kerék az ami jobban tud motiválni, de szerintem a többség imádta őket. A hegy után feladtam az üldözést, és megfordult a fejemben, hogy felhívom a barátnőmet, hogy jöjjön értem, mert én biztos, hogy nem fogok még majdnem 2 órát egyedül bringázni ezeken a rázós utakon. De aztán pár percen belül jött a megmentő boly hátulról, ahová be tudtam állni. Mindenben tökéletes volt, haladtunk rendesen, nem rángatták szét az emelkedőket, szóval jó helyre kerültem.

Az idő múlásával azért egyre jobban éreztem a fájó derekamat, a rossz útminőséget nem igazán szeretem, itt meg ebből volt többségében. Szerencsére a kisebb emelkedőkön ki lehetett állni átmozgatni egy kicsit. Lassan elfogyott mindkét kulacsomból az innivaló, de tudtam, hogy lesz még egy frissítőpont, bár arra is emlékeztem, hogy síkon lesz, ami bonyolítani fogja az ásványvizes üveg felvételét. Sikerült megoldani, de azért nagyot kellett mennem, hogy visszaérjek a bolyra. Az addigi nyugodt közös bringázás az utolsó 20 km-re megszűnt, elkezdődött a verseny, sajnos én sem bírtam ki, hogy ne szálljak bele (ha a hülyeség fájna… 🙂 ), így jól elfáradtam a végére, viszont a cél előtt felértünk az előttünk lévő bolyra.

A célban frissítő fogadott minket, meg is ittam pár kulacs vizet, aztán átöltözés és az eredményhirdetésig/tomboláig nem maradt más mint egy kis beszélgetés arról, hogy kinek hogyan ment a verseny, amire szintén jó hely volt a versenyközpont a rengeteg paddal és büfével, és persze Alaphilippe VB győzelmét is éppen meg tudtuk nézni a tombola előtt. 🙂

Egyértelműen megállapítható számomra, hogy nem véletlenül nőtt ekkorára ez a kerékpáros esemény, még a járvány idején is hihetetlen mennyiségű kerékpárost vonzott. A Tour de Zalakaros jóval több mint egy országúti verseny, ez egy családi program, rövid nyaralás, hétvége a barátokkal, csapatépítés és még sorolhatnám, hogy kinek mi. Végezetül azt megjegyezném, hogy jót tenne a versenynek, ha a Közút beszállna a támogatók közé, mert jelenleg az útburkolat minősége a leggyengébb pontja a versenynek.

Eredmények: https://tourdezalakaros.hu/eredmenyek/

Fotók: https://tourdezalakaros.hu/galeria/

 

Julian Alaphilippe megvédte a világbajnoki címét

Fotó: SWpics

Julian Alaphilippe sikerét hozta az Országúti Világbajnokságon az elit férfiak futama. A francia többszöri támadás után 17 km-rel a cél előtt tudta végleg otthagyni a többieket, mellyel zsinórban a második országúti világbajnoki címét szerezte meg.

Fotó: SWpics

Az Országúti Világbajnokság utolsó napján rendezték meg a királykategória, azaz az elit férfiak mezőnyversenyét. A világ legjobb férfi kerékpárosai számára 268,3 km volt a táv a flandriai pályán. Előzetesen a hazaiak versenyzőjét, Wout van Aertot tartották a legnagyobb esélyesnek, a belga csapat komoly győzelmi szándékkal állt rajthoz a VB-n. További esélyesként Mathieu van der Poel és Sonny Colbrelli neve került szóba. A magyar színeket Peák Barnabás képviselte ebben a futamban.

A hosszú táv ellenére hamar megkezdődött a verseny, „csupán” 200 km volt hátra, amikor már akcióba léptek a nagyok ezzel megalapozva, hogy biztosan kemény verseny fog zajlani egészen a célig. A franciák az EB-hez hasonlóan sokat próbálkoztak, a belgák pedig az egyik legnagyobb sztárjukkal, Remco Evenepoellal fárasztatták a többieket. A mezőny gyorsan fogyott, rengeteg versenyző adta fel verseny közben, végül pedig másfél tucat kerékpáros maradt az élen. A belgák taktikája egyértelműen az volt, hogy megpróbálják Wout van Aertot elvinni a célig, ahol a sprinten megnyerheti a versenyt, ezért Evenepoel folyamatos tempót ment a mezőny élén. Az olaszok hasonló taktikával vágtak neki a versenynek, csak ők Colbrellit akarták a hajráig vinni. A franciák pedig azt akarták megakadályozni, hogy sprintre érkezzen a mezőny.

Julian Alaphilippe volt a franciák kulcsembere, többször próbálkozott 2020 világbajnoka és végül miután Evenepoel elfáradt és kiállt az élről 25 km-rel a cél előtt tudta bevinni a győztes támadást, 17 km-rel a cél előtt megindult és senki nem tartott vele. A maréknyi mezőnyből a belga Stuyven, a holland Van Baarle, a dán Valgren és az amerikai Powless vált ki üldözőként, de nem igazán volt meg köztük az összhang, ezért nem tudtak felérni a franciára. Csak teltek a kilométerek és Alaphilippe előnye nemhogy csökkent volna, hanem nőtt az üldözőkkel szemben, míg hátul a mezőnyben passzívan ült van Aert és van der Poel (nem is mehettek, mert elöl emberük volt), a mezőnyt pedig nem sok sikerrel Colbrelli olasz segítője húzta, amíg bírta. Egyre jobban látszott, hogy Alaphilippe-nek sikerülni fog a címvédés, míg az üldöző négyes a második helyért fog versenyezni, a mezőnyből pedig csak Pidcock próbált meg felérni az élen lévőkre, sikertelenül.
Végül hatalmas ünneplés közepette Julian Alaphilippe érkezett elsőként a célba, a második helyért folytatott sprintet Dylan Van Barlee nyerte, míg a bronzot Michael Valgren szerezte meg, Stuyven pedig csak egy negyedik helyet hozott a belgáknak. A verseny után érdemes elgondolkodni a belgáknak és az olaszoknak, hogy mit rontottak el ennyire…
Peák Barnabás nem tudta befejezni a versenyt.

Vas Blanka 4. az Országúti VB-n

Balsamo győzelem, Vas Blanka balra hátul

Hihetetlen eredménnyel zárult az elit nők versenye az Országúti Világbajnokságon, Vas Blanka a világ legjobbjai között a 4. helyet szerezte meg a hajrán. A világbajnoki címnek az olasz Elisa Balsamo örülhetett, aki a hajrán legyőzte a Marianne Vost. Az U19-es nőknél szökésből Zoe Backstedt győzött.

Schmid és Backstedt

Szeptember 25-én a női mezőnyversenyeket rendezték a flandriai Országúti Világbajnokságon, délelőtt az U19-esek versenyére került sor, ahol az amerikai Kaia Schmid és a brit Zoe Backstedt tudtak ellépni a mezőnytől. A brit többször próbálta leszakítani Scmidet, de a kis termetű amerikai stabilan tartotta a kerekét az ellenfelén. Végül hajrá döntött köztük, ahol Zoe Backstedt volt a gyorsabb, és az időfutam ezüst után egy aranyat is szerzett. A harmadik helyért folytatott mezőnyhajrát a német a Linda Riedmann nyerte.

Balsamo győzelem, Vas Blanka balra hátul

Az elit nők mezőnyversenyén már magyar versenyzőnek is szurkolhattunk, Vas Blanka is rajthoz állt a világ legjobbjai között a 157,7 km-es távon. Rengeteg szökési kísérlet volt a verseny során, több nagy név is megpróbálta idő előtt döntésre vinni a dolgot, de tartós szökést nem sikerült kialakítani. A spanyol Mavi Garcia szökése tűnt ígéretesnek az utolsó 30 km-en, de az előnye neki sem volt túl nagy, végig közel volt hozzá a mezőny, de hátul nem igazán vették komolyan az üldözését. A hollandok maradtak a legnagyobb létszámmal a mezőnyben, és folyamatosan támadták a többieket, de nem sikerült ellépniük, csak a mezőny létszámát redukálták nagyon kicsire. Vas Blanka végig tartotta ez élbolyt, így volt bizakodásra okunk. Az utolsó km-ekre a hollandok már a mezőnyhajrára készültek, amit Marianne Vosnak készültek felvezetni. A lengyel Niewiadoma még próbálkozott, ő mindenképpen el szerette volna kerülni a mezőnyhajrát, de nem engedték el a holland versenyzők. A célegyenesre fordulva a holland vonatot megelőzték az olaszok, mellyel az olaszok irányították a hajrát és Vos is az olaszok mögé tette a kerekét. Végül Elisa Balsamo indult meg elsőként, akit nem tudott kikerülni Vos és senki más, így elsőként haladhatott át a célvonalon, amivel az olaszok megtörték a hollandok évek óta tartó uralkodását. Vos a második helyet szerezte meg, ami látszólag csalódás volt a számára, míg harmadikként Katarzyna Niewiadoma gurult be a célba. Számunkra a legnagyobb eredmény ezután következett, Vas Blanka hátulról érkezve a 4. helyet szerezte meg, ami az eddigi legjobb női eredmény országúti vb-ről.

„Elégedett lehetek ezzel az eredménnyel, mert nincs olyan sok tapasztalatom országúton. Boldog vagyok az eredményemmel! Hihetetlen volt egy ilyen versenyen indulni ahol ennyi néző van. Nem tudtam, hogy mit várhatok, még soha nem versenyeztem olyan pályán, ahol kockaköves emelkedők voltak. Mivel nem volt csapattársam a mezőnyben, elöl akartam lenni. Hatalmas meglepetés, hogy olyan közel végeztem a győzteshez.” – nyilatkozta Vas Blanka az SD Worx oldalán.

Izgalmasan alakultak az U19 és az U23 férfi futamok az Országúti VB-n – Fetter Erik beszámoló

Kezdetét vették a mezőnyversenyek az Országúti Világbajnokságon, az U19-es férfiaknál a norvég Per Strand Hagenes nyert, míg U23-ban az olasz Filippo Baroncini lépett el a többiektől az utolsó 5 km-en, amivel világbajnoki címet szerzett. A magyarok közül U19-ben Lepold Zoltán tudta befejezni a versenyt a 62. helyen, míg U23-ban Fetter Erik a 41., Karl Ádám az 57. helyen végzett.

Szeptember 24-én rendezték az U19-es és az U23-as férfi mezőnyversenyeket az Országúti Világbajnokságon. A klasszikusokra emlékeztető pályán az U19-esekre 122 km várt közel 1000 méter szinttel. Hosszú meredek emelkedők híján akár sprintbefutó is elképzelhető lett volna ezen a versenyen, de biztosra vehető volt, hogy sokan lesznek, akik próbálnak megszökni. A juniorok mezőnyében négy magyar versenyző is ott volt, név szerint Árvai Kristók, Mészáros Bence, Szijártó Zétény és Lepold Zoltán képviselték a magyar színeket. A verseny végig idegesen alakult, sok bukás történt, amiben magyar versenyzők is bekerültek, végül egy közel 30 fős élboly alakult ki, ahonnan az utolsó 6 km-en a norvég Per Strand Hagenes indult meg és ért haza 19 mp előnnyel a második helyezett francia Romain Grégoire előtt, akit a mezőnyhajrá győztese az észt Madis Mihkels követett a 3. helyen. A magyar versenyzők közül csak Lepold Zoltán ért célba, ő a 62. helyet szerezte meg.

Az U23-as férfiakra már hosszabb táv várt, 161 km-t kellett teljesíteniük a rövid emelkedőkkel tűzdelt pályán. Ebben a futamban is voltak magyar versenyzők, Karl Ádám és Fetter Erik küzdöttek meg a nemzetközi mezőnnyel. Az U23-asok versenye még idegesebben kezdődött, mint az U19-eseké, bukás bukás hátán volt már a lassú rajt alatt is. Fetter Erik okosan helyezkedett és végig az élbolyban tekert. Egy kisebb csoport tudott ellépni a többiektől, ami akár ígéretes is lehetett volna, olyan ismertebb versenyzők alkották ezt a csoportot, de a mezőny végül megfogta őket. Az utolsó előtti emelkedőn az olasz Filippo Baroncini indult meg, mindenki a másikra várt, pedig már csak 5 km volt a célig. Fetter Erik próbált meg felugrani rá, de egy olasz tette rá a kerekét és a cél előtt még megfogták a magyar kerékpárost, míg Baroncini hazaért és megszerezte a VB aranyat. Az ezüstöt érő mezőnyhajrát az eritreai Biniam Girmay szerezte meg, míg a bronz a holland Olav Kooij-é lett. Fetter Erik a 41., Karl Ádám az 57. helyen ért célba.

Fetter Erik így foglalta össze a versenyt:

„Nem volt egy egyszerű nap, iszonyatos káosz volt, bukások bukások hátán, már csak a lassú rajtban volt kb. 5. Úgyhogy én az első 50 km-en az utolsó pozícióból a mezőny mögött közlekedtem, hogy biztos, ami biztos ne legyek bukásban. A belgák és a spanyolok főembere és az összes nagy esélyes mind így gondolkodott, mindenki hátul jött velem, ez elég jó volt. Aztán egyre keményebb lett a verseny. Ahogy beértünk a klasszikus körökre, ott is folyamatosak voltak az esések, amik eléggé befolyásolták a versenyt. Szerencsére az összesből kimaradtam. Ahogy közelítettünk a végéhez, a Dér Zsolt, szövetségi kapitánnyal megbeszélt taktikánkat követve kezdtem egyre előrébb menni, hiszen egész nap az utolsó körre vártam, addig csak a mezőnyben megbújtam, próbáltam a lehető legtöbb energiát megspórolni. Ahogy beindult a nagy verseny a végén, onnantól kezdve elöl helyezkedtem, amennyire csak tudtam. Egyébként ugyanazt a taktikát tűztük ki célul, mint az olasz, aki végül nyert, hogy az utolsó nagy emelkedőn egy mindent bele támadást indítsunk. Az én gondom az volt, hogy az emelkedő elején sajnos kicsit bezártak, és nem bírtam támadni, mert előttem és mellettem is volt versenyző. Ezért nagy kár. Ott el is ment az olasz versenyző, és szerintem a nagy nemzetek ott elkövettek egy nagy hibát, hogy nem kezdték el egyből üldözni, hanem folyamatosan egymásra nézegettek és nem nyomták, úgyhogy lett egy akkora előnye az olasznak, hogy onnan meg is nyerte. Mivel viszonylag nagy mezőnnyel mentünk a cél felé, tudtam, hogy ott vannak a legjobb sprinterek felvezető emberekkel, akikkel szemben nem lesz esélyem, úgyhogy nagyjából 1 km-nél megint támadtam. Az volt a balszerencsém, hogy pont egy olasz jött velem, aki nem dolgozott be, mert elöl volt egy embere, így nagyjából 300 méterre a cél előtt megfogtak, ahonnan már csak begurultam. A nap fő célja az volt, hogy talpon maradjak, kimaradjak a bukásokból. Ez sikerült, jól versenyeztem szerintem, ennek örülök” – mondta Fetter Erik, akinek a VB-vel nem ért véget a szezon, még több olasz egynapos vár rá csapata, az EOLO-Kometa Cycling Team színeiben.

 

Kezdődik az Országúti Világbajnokság! – Program és magyar indulók

Október 2-án a Lupa Beachen kezdődik a cyclo-cross szezon

Egy nem mindennapi helyszínen rendezik a 2021-2022-es hazai cyclo-cross szezon első versenyét, ugyanis a Lupa Beach ad otthon a Kometa Cyclo-cross Challenge első fordulójának, amiről a többségünknek elsőre a strandolás jutna eszébe, de ott a sok homok, a tengerparti környezete és persze a kiváló infrastruktúra. Tehát minden adott egy szuper cyclo-cross versenyhez. Ennek kapcsán kérdeztük a verseny szervezőjét, Sós Sándort.

Bikemag: Egy elég különleges helyszínen fogjátok megrendezni a szezon első cyclo-cross versenyét. A budapestiek többsége biztos hallott már a Lupa Beachről, de azoknak a kedvéért, akik nem ismernék, tudnál mesélni róla? És arról, hogy miért ezt a helyet választották a szezonnyitó verseny helyszínének?

Sós Sándor: A Lupa Beach Budapest tengerpartja, gyönyörű strandot építettek itt fel tengeri homokkal, minőségi szolgáltatásokkal, a strand lényegében olyan mintha az Adria tengerpartján lennénk. Már tavaly is szerettünk volna itt versenyt rendezni, de sajnos a pandémia közbeszólt.
Azért esett a választásunk a Lupa Beachre, mert szerettük volna elhozni a belga és a holland tengerparti cyclo-cross versenyek hangulatát Magyarországra, amire a Lupa Beach strandja alkalmas lehet. Kicsit hunyorítva olyan mintha a tengerparton lennénk. Emellett a strand infrastruktúrája nagyon magas színvonalú, tökéletes lehetőséget biztosít egy minőségi cyclo-cross verseny megrendezésre. Például egy VIP terem is található itt, ahol a verseny ideje alatt partnertalálkozó lesz különböző vállalatok számára miközben körülöttük a cyclo-cross verseny fog zajlani, amit az üvegfalakon keresztül tudnak nézni, hasonlóan mint egy Forma1-es versenyen.

 

Bikemag: A helyszínből adódik a pálya kérdése. Milyen pályára számíthatunk? Sok lesz a homok?

Sós Sándor: Igen, sok homok lesz. De olyan homokra kell gondolni, ami a part mentén összetömörül és lehet rajta haladni. Hasonló lesz az idei világbajnokság pályájához, az egyik oldalon a víz fogja határolni a pályát, a másik oldalon pedig a szalagok. Természetesen a kanyarokban figyelni kell majd, mert az első kereket könnyen elviszi a homok. A hely adottságai miatt túl sok szintet nem fog tartalmazni a pálya, de a homok kellő nehézséget fog jelenteni. Ezenfelül egyéb akadályokkal is készülünk.
A pályát most is Buzsó építi, de számára is újdonság egy ilyen jellegű pálya megtervezése, sőt még versenyezni sem versenyzett ilyenen, viszont az első tesztkörök után szerelem első látásra neki. Kíváncsiak vagyunk, hogy az indulóknak mennyire fog tetszeni a pálya, vagy nagyon utálni fogják vagy nagyon szeretni.

Bikemag: Köszönjük. Már mi is várjuk a versenyt.

Dübörög az Országos Bringapark Program

Fót, Kozármisleny, Szigethalom, Dévaványa és Iszkaszentgyörgy is kapott bringapályát

5 új bringaparkot adtak át az elmúlt napokban az ország különböző területein, összesen közel 64 millió forintos állami támogatással. A márciusban meghirdetett Aktív Magyarország Programban önkormányzatok, nemzetiparki igazgatóságok, erdészeti szervezetek, valamint sportegyesületek pályázhattak 50%-os állami támogatás mellett többek között bringa- és görparkok építésére. A bringapályákon bármely korosztály szórakozva sajátíthatja el a megfelelő kerékpárkezelési technikákat.

Az Országos Bringapark Program célja, hogy Magyarországon minél nagyobb számban és minél magasabb színvonalon álljon rendelkezésre a sportolni vágyók számára bringa- és görpark. A pályákon minden korosztály biztonságos keretek között, játékosan sajátíthatja el a helyes technikákat, javíthatja ügyességét, egyensúlyérzékét és koncentráló képességét. Azok a gyermekek, akik ilyen pályákon töltik a szabadidejüket, nem csak egészségesebbek lehetnek, hanem az ügyesebb kerékpárkezelési tudásuknak köszönhetően a forgalomban is magabiztosabb közlekedőkké válhatnak. Ráadásul nemzetközi trend, hogy a jövő nagy kerékpáros bajnokai is ilyen pályákon kezdik a pályafutásukat.

Az építési program támogatási kerete számos különböző pályatípust tartalmaz. A pályázók single trailek (egynyomvonalas, földutas pálya), pumpapályák (épített, egyensúlyérzéket fejlesztő ügyességi pálya) és kifejezetten az extrém sportok szerelmeseinek szánt BMX-, triál- és görparkok, valamint dirt/freeride pályák létesítését vállalták. A most átadott bringaparkok is jól mutatják a pályák sokszínűségét: Kozármislenyben és Fóton erdei pályák épültek, Szigethalmon a pumpapálya mellett egy oktató KRESZ és mini pumptrack pályát is kialakítottak, Dévaványán egy futókör közvetlen közelében létesült pumpapálya, Iszkaszentgyörgyön pedig egy körpanorámával rendelkező, szimmetrikus kialakítású ügyességi pálya várja a bringázás szerelmeseit. Szigethalom közel 20, Fót csaknem 15, Iszkaszentgyörgy 12, Kozármisleny 9, Dévaványa pedig 8 millió forintos állami támogatást kapott a bringaparkok építéséhez úgy, hogy az önkormányzatok ugyanennyi önrészt vállaltak.

Az Országos Bringapark Programot az Aktív Magyarországért Felelős Kormánybiztosi Iroda a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) bevonásával hirdette meg, lebonyolítója pedig az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK). A Kormánybiztosi Iroda az 50 százalékos önrész mellett idén 558 millió forint támogatást nyújtott ilyen létesítmények építésére. „2022 tavaszáig 36 új bringapark és 3 vadonatúj görpark épül az országban”, mondta Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos, aki hozzátette, hogy két héten belül meghirdetik a 2022-es Aktív Magyarország Programhoz tartozó Országos Bringapark Programot is.

Csúcson a MOL Bubi kihasználtsága

Átlépte a napi tízezer utazást a megújult MOL Bubi. A tavasszal újjászületett szolgáltatás töretlen népszerűségét további mutatószámok is igazolják. A fővárosi közbringaszolgáltatás nemzetközi viszonylatban is kimagaslóan teljesít, a BKK ezért még idén tovább bővíti a flottát több száz új kerékpárral.

A MOL Bubi közbringaszolgáltatás minden eddigi várakozást felülmúlt május 20-ai újraindulása óta. Szeptember 16-án több mint 10 ezer utazás történt, ami az eddigi legmagasabb érték a közbringaszolgáltatás történetében.

A MOL Bubi szűnni nem akaró népszerűségét több adat is egyértelműen alátámasztja.

  • A napi utazások száma már a szolgáltatás újraindulását követő első két hétben megdöntötte az első szériás MOL Bubi rekordját, és azóta is stabilan napi 7-9 ezerszer utaznak a biciklikkel.
  • Az eddigi legsikeresebb éve a közbringaszolgáltatásnak 2015 volt, 652 ezer utazással. Ezt a rekordot a második széria 100 nap alatt meghaladta, szeptember 19-ig pedig már közel 850 ezerszer választották a MOL Bubival való közlekedést, jórészt a BKK egyéb közösségi közlekedési szolgáltatásaival kombinálva.
  • Szeptember közepéig 75 ezer fő regisztrált a szolgáltatásra, az első generáció hét év alatt érte el a 117 ezer regisztrációt.

A folyamatos pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a megújuló applikációban is felfelé ível a közbringaszolgáltatás értékelése. Android rendszerben 3,1-ről 4,7-re nőtt az érték, Appstore-ban pedig ez a szám 4,5-re változott.

Nemzetközi szinten is kiemelkedő a MOL Bubi, további  flottabővítés még idén

A nemzetközi sztenderdek alapján a sikeres közbringa-szolgáltatásoknál egy kerékpárral átlagosan 4-8-szor utaznak egy nap. A MOL Bubi a rekordnak számító napi tízezer utazással 8 utazás per kerékpár per nap értéket mutat, ami kimagaslónak számít. Ezzel Budapest olyan városok csoportjához csatlakozott, mint New York vagy Barcelona, ahol a nemzetközileg elismert közbringaszolgáltatások kerékpárjaival átlagosan 6-szor utaznak egy-egy napon.

A BKK látva a MOL Bubi kerékpárok magas kihasználtságát, még idén közel 30%-kal, további több száz kerékpárral tervezi bővíteni a flottát.

Forrás: bkk.hu

Orosz és dán arany a junioroknál időfutamban az Országúti VB-n, Szijártó Zétény 46., Mészáros Bence 57.

Az U19-es nőknél az orosz Alena Ivanchenko, az U19-es férfiaknál pedig a dán Gustav Wang győzelmével zárultak az egyéni időfutamok az Országúti Világbajnokságon. A férfiaknál két magyar versenyző is volt, Szijártó Zétény a 46., Mészáros Bence az 57. helyen végzett.

Hétfőn rendezték az U19-es versenyzők időfutamait a belgiumi Országúti Világbajnokságon, a nőkre 19,4 km, a férfiakra 22,3 km várt a szinte sík pályán. A nőknél a két héttel ezelőtt EB-t nyerő orosz Alena Ivanchenko legnagyobb kihívója a brit Zoe Backstedt (aki a híres svéd kerékpáros Magnus Backstedt lánya, és a nővére már profi versenyző) volt, de az orosz ismét nem talált legyőzőre és a brit lány csak a második helyet tudta megszerezni. Harmadikként a német Antonia Niedermaier végzett. Ebben a kategóriában magyar induló nem volt.

Az U19-es férfiak versenyén az U23-as kategóriához hasonlóan dán aranyérem született, Gustav Wang 20 másodperccel verte a brit Joshua Tarlingot és 29-cel a belga Alec Segaertet. Érdekesség, hogy a belga éppen el tudta csípni a dobogót, mert egy másik dán versenyző, Carl-Frederik Bevort 1 másodpercen belül volt hozzá képest.

Ebben a futamban két magyar induló is volt, Szijártó Zétény 2 p 17 mp hátránnyal a 46., Mészáros Bence 2 p 33 mp hátránnyal az 57. helyen végzett.

Kezdődik az Országúti Világbajnokság! – Program és magyar indulók