Princzinger Péter, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke interjúban értékelte a 2021-es évet. Szóba kerültek a covid hatásai, a szenzációs nemzetközi eredmények, valamint a turizmus és a kerékpársport kapcsolata tükrében részletesen beszélt az országúti és a mountain bike maratonok helyzetéről és jelentőségéről.

Itt vagyunk, 2021 szeptember végén: egy szörnyű 2020-as és egy szintén covid-sújtotta 2021-es kerékpáros szezon végén. Mekkorák a veszteségek?

A 2020-as év valóban sokkszerű volt a kerékpársport számára is, ugyanakkor a kerékpársportot a covid válság nem viselte meg annyira, mint más sportágakat vagy egyes gazdasági ágazatokat. Edzeni és versenyeket rendezni szigorú korlátozások mellett ugyan, de lehetett. Jelentős eredmény, hogy minden szakágban meg tudtuk rendezni az országos bajnokságot, illetve, hogy meg tudott valósulni a két legjelentősebb országúti verseny, a Tour de Hongrie és a V4 Junior Világkupa is.

A 2021-es év valamivel „könnyebb” volt, bár a biztonsági szabályok betartására még mindig különös gondot kellett fordítani. Látszólag paradox módon a korábbi években végzett munka gyümölcsei épp ekkorra értek be: 2021 hosszú idő óta a magyar kerékpársport legeredményesebb éve volt, elég Valter Attila, Vas Kata Blanka, valamint Fetter Erik és Dina Márton eredményeire utalni.

A covid válság érezteti hatását az amatőr versenyek világában is: 2021-ben lényegében minden népszerű országúti maraton elmaradt. Erre a sorsra jutott a Tour de Debrecen, a Tour de Tisza-tó, de a Tour de Pelso is. A Mátra körön alig 200-an indultak. Ami a monti maratonokat illeti, a Mátra Maraton – az EMMI támogatásának köszönhetően – éppenhogy meg tudott valósulni, de a 24 órás MTB maraton is elmaradt, és a szervezők a napokban jelentették be, hogy Balaton Maraton sem lesz már jövőre.

Szerintem ezeket a versenyeket nem a covid tette tönkre. Egy régebbre visszanyúló, összetett folyamatról van szó. A maratonok évek óta leszálló ágban vannak, egyre kevesebb az induló, ennek több oka van, a covid csak az utolsó csepp volt a pohárban. Mindenekelőtt szögezzük le: a maraton versenyek csak részben sportversenyek, nagyobb részben szabadidősport fesztiválok, ha úgy tetszik: turisztikai attrakciók. Hogy váltak azzá?

Az „ősrobbanás” a rendszerváltozás környékére, az új divat, a mountain bike elterjedésének idejére tehető. A kerékpáros versenyek szervezői a ’90-es évektől kezdődően egyre több olyan versenyt hirdettek meg, amelyek a profik mellett az amatőrök, illetve a hobbiversenyzők igényeinek is megfeleltek. Sőt, sokszor az amatőröknek és hobbistáknak szóló programelemek nélkül nem is tudták volna rentábilisan megvalósítani azokat. A versenyek lassacskán többnapos eseményekké fejlődtek, a felnőtt futamokhoz kapcsolódóan megjelentek a gyerekversenyek, a túrák is, tartalmas kikapcsolódást kínálva immár az egész családnak. Így a kerékpárversenyek jelentős részben turisztikai vonzerővé váltak, több száz, vagy több ezer vendéget, vendégéjszakát és költést generálva az eseménynek otthont adó desztináció számára a verseny napjaira, illetve az azt megelőző és követő napokra.

A szervezők, akik értelemszerűen az évek során komoly útvonal-biztosítási és rendezvényszervezési tudást halmoztak fel, a versenyeik helyszínéül szolgáló térségeket amúgy is jól ismerték, valamint élénk marketingmunkát is végeztek, lényegében a turisztikai szolgáltató hálózat szereplőivé váltak. Majd a többségük egyszer csak észrevette, hogy csökken a nevezők száma, és mivel ezek a versenyek alapvetően üzleti alapon működtek, ez egyúttal a nevezési díjak elmaradásához, végső soron az események ellehetetlenüléséhez vezetett.

Jól értem? Azt mondod, hogy a piac maga mondott ítéletet ezekről az eseményekről?

Pontosan. A maraton egy kerékpáros turisztikai termék. Amit az emberek vagy megvesznek, vagy nem. Igaz, van szerepe a versenysport tekintetében is! A maratonok, ha vannak, a versenyszerűen sportolók számára „edzőversenyként” funkcionálnak.

A kereslet létezik, amint ezt a Tour de Zalakaros vagy a Salzkammergut Trophy példája mutatja. Nem véletlen szerintem, hogy a kiszolgálásra igényes „kerékpáros turista” hova nevez be és hova nem. Ha egy maraton évről évre ugyanazon a pályán zajlik, ne adj Isten ugyanazon a kb 30 km-es pályán egy kör a rövid-, két kör a közép- és három kör a hosszútáv, akkor nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy a résztvevők ezt pár éven belül megunják, és – hacsak nincs valami „élmény-fejlesztés” – harmadszor vagy negyedszer már nem neveznek be.

Valami miatt itt, Zalakaroson 136 gyerek indult a gyerekversenyen, úgy hogy csak U5-U13 közötti korcsoportoknak voltak futamok. Valami miatt itt perceken keresztül tartanak a rajtok, annyian vannak. Valami miatt itt, Zalakaroson csütörtöktől vasárnapig nem volt szabad ágy a városban. Ha megnézzük az elmúlt két-három napon a közösségi médiában érkezett kommenteket, túlnyomó többségében elégedett hangokat hallunk. Jó pálya, szakszerű biztosítás, profi kiszolgáló háttér, színvonalas kommunikáció, értékes nyeremények, „A” kategóriás sztárvendég.

A Salz-on részt venni „menő”, számos hazai MTB maratonon meg „egyre kevésbé menő”. Azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy a maratonok célcsoportját alkotó bringások – többségében amatőr sportolók, hobbisták – hány versenyre mennek el évente, mi alapján szelektálnak, melyikre hogyan készülnek fel, melyiket tekintik a „fő” versenynek.

Úgy tűnik, hogy az országúti szakágban sokan a Tour de Zalakarost tekintik a fő szabadidős versenynek.

Az amatőrök mindenképp, de látjuk azt is, hogy egyre több MKSZ licences is részt vesz, főleg az U23 alatti korosztályokból. Kiváló pályák, profi szervezés, egy UCI versenynek megfelelő biztosítás és kulisszák, gazdag díjazás, többnapos program, több távon, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Mindez egy egyedülálló összefogás és 13 éves munka eredménye: itt a város, a turisztikai szolgáltatók, a térség többi gazdasági és turisztikai szereplői mind egyetértenek abban, hogy Tour de Zalakarosnak lennie kell.

A 2020-as Tour de Zalakaros összefoglaló videója

Provokatív leszek: Miért nem mindegy az MKSZ-nek, hogy vannak-e maratonok, illetve, hogy a maratonok milyen szakmai színvonalon valósulnak meg?

Egyenes leszek: Több szempontból sem mindegy. Az MKSZ ezzel – az egész kérdéskörrel – kapcsolatban akár teljesen közömbös is lehetne. Visszavonulhatnánk a sáncaink mögé azzal, hogy a sportági szakszövetség feladata a versenyrendszer működtetése, a sportág szabályzatainak megalkotásával és ezek betartatásával. Azonban nem így gondolkodunk, ugyanis egyrészt messzemenő jelentősége van annak, hogy akik eljárnak a maratonokra, vagy hasonló versenyekre, azok éppen azok a 20-as, 30-as, 40-es éveikben járó, sportos, egészségtudatos emberek, akik a legfontosabb dolgot teszik: példát mutatnak a gyerekeiknek és a mások gyerekeinek is.

Másrészt ezek azok a programok, amik révén a kerékpározás és a kerékpársport közelebb vihető a hétköznapi emberekhez. Egy-egy jól sikerült TdZ után sokan megfogadják, hogy jövőre indulnak, vagy, hogy csapatot alakítanak, vagy éppen, hogy beruháznak egy új országúti kerékpárba. Egy ilyen látványos eseménynek nagyon komoly szemléletformáló hatása van.

Végül, de nem utolsósorban ezek azok a programok, amelyek révén belföldi és külföldi „sportturistákat” szólíthatunk meg.

Ezt hogyan kell elképzelni?

Már az idén is voltak a versenyen osztrák, szlovén, román nevezők. Marketingkommunikációs kreativitás és büdzsé kérdése, hogy meg tudunk-e szólítani például olasz, francia vagy brit résztvevőket!

A Tour de Zalakaros ma az egyetlen olyan maraton itthon, amely joggal ambicionálhatja az UCI Gran Fondo besorolást, vagy, hogy a világhírű L’Etap maraton széria része legyen. A következő időszakban azért fogunk dolgozni, hogy ez az esemény néhány éven belül egy nemzetközi Gran Fondo lehessen.

A cikk forrása: Bringasport.hu