Home Blog Page 1307

Milyen kerékpár való nekem? – 3.

Ebben a részben a terepre szánt sport és/vagy verseny felhasználásra alkalmas kerékpárokról lesz szó. Ebben a kategóriában kaptak helyet az aszfalton és terepen egyaránt használatos BMX-ek és tandemek is.

12. Ciklokrossz kerékpár

Az ősi terepkerékpár-típus, mely egy módosított, kissé nagyobb sárférőhellyel rendelkező országúti vázat, hagyományos országúti kormányt, kerékméretet, és az azon elfoglalt testhelyzetet takar. A télen, sáros, havas időjárásban megrendezett versenyek mellett az ilyen kerékpár egyaránt alkalmas túrázásra, országúti- és terepedzésre. Lefele hajlított kormánya és a felfüggesztés hiánya miatt kevésbé kényelmes, mint egy cross/trekking kerékpár, ezzel szemben hajtása hatékonyabb, és nem túl nehéz terepen is kiválóan megállja a helyét. Manapság egyre népszerűbb mind a ciklokrossz versenyzés, mind pedig az ilyen típusú kerékpár. Hazánkban több neves gyártó modelljét is megvásárolhatjuk: például a Merida és a Kona egyaránt kínál kiváló „bütykösgumis” országútit. Áruk valamivel 200.000 Ft alatt indul.

Kona Jake the Snake:
Vérbeli ciklokrossz kerékpár, versenyzésre tervezve. Az amerikai és európai futamokon és bajnokságokon talán ez a típus látható a leggyakrabban az élmezőnyben. Kona Race Light 7005 butted aluminium váz, Kona karbon cross villa, FSA Gossamer Megaexo Compact CX hajtómű+középrész, Shimano 105 váltórendszer, Mavic Aksium kerékszettek. egyéb Kona ciklokrossz modellek: Major Jake, Jake. Ára: 339.900 Ft (csak váz: 79.900 Ft)

13. Cross country kerékpár:

Az ún. CC vagy XC típus a mountain bike-ok „versenykerékpárja”, a legkönnyebb, legfürgébb, leghatékonyabban hajtható, viszont nehéz terepviszonyok közt, hosszabb távú versenyeken nem nyújtja a hosszabb rugóúttal járó többlet kényelmet. Általában csak az első kerék kap felfüggesztést (telót), rugóútja 80-100 mm, és ez a súlytakarékosság jegyében levegőrugózású rendszerrel valósul meg. Kormánya egyenes, és a többi MTB típushoz képest keskenyebb és alacsonyan helyezkedik el. A vázgeometria viszonylag előre dőlt testhelyzetet tesz lehetővé, a CC kerékpár irányítása gyors, mely megkönnyíti a felfele haladást. MTB kerékméret jellemzi, illetve köpenye nem túl agresszíven bütykös, az MTB-khez viszonyítva kevésbé ballonos, szélessége 50 mm körüli. Használnak középen sima futófelületű köpenyt, döngölt, kitaposott földutakra. A CC típus versenyzésre való, így kiegészítőket nemigen fogad, a teló miatt az első sárvédő felszerelése problémás. Általános használatra a könnyű váz és a teleszkóp sérülékenysége miatt nem ideális. Árát tekintve egy amatőr versenyzésre alkalmas modell 200.000 forint körül kapható, míg a profi versenyzők által használt karbonvázas, csúcsalkatrészekkel szerelt gépeket ennek legalább négyszereséért kínálják.

Cube Attention:
Mindennapi használatra alkalmas, de egyben nagyon jó minőségű kerékpár, sportos hobbykerékpárosoknak tökéletesen megfelel, akár versenyzésre is. 7005-ös hőkezelt alumíniumból készült váz, SunTour XCM-LO villával, Shimano XT váltóval és tárcsafékkel. Ára: 166.700 Ft

14. MTB maraton kerékpár:

Általában elöl-hátul felfüggesztett, ún. össztelós gépek képezik ezt a kategóriát, melyek 100-130 mm rugóúttal rendelkeznek. Vázuk valamivel erősebb, mint a CC kerékpároké, a köpenyek ballonosabbak és mintázatuk agresszívabb, így nehezebb terepen is megállják helyüket. Az ideális felhasználási kör a teljesítmény-centrikus szabadidős tereptúrázás, illetve az amatőr MTB maratonversenyzés. A hosszú távú, akár többnapos megmérettetéseken az össztelós rendszer, a hosszabb rugóút és a felegyenesedett testtartás kényelmesebbé teszi a kerékpározást, kevésbé fárasztja el a résztvevőt. Emellett a maratongépek könnyűek, akár 12 kiló alatt is kaphatók, így nem sok többletterhet kell a hegyekre felcipelni. A telók általában blokkolhatók (sokszor távirányítással), így nem emésztenek fel többletenergiát a kaptatókon. E modellek sem rendelkeznek sárvédő, csomagtartó felszerelésére alkalmas rögzítő szemekkel, felfüggesztés rendszerük rendszeres karbantartást igényel, így általános használatra nem ajánlottak. Az árkategóriát tekintve a bonyolult felfüggesztés miatt azonos felszereltség mellett kissé drágábbak, mint a CC masinák, a belépő modellek 300.000 Ft körüli áron indulnak, de a legigényesebb, könnyű modellekért 1.000.000 forintnál is többet kell kiadni.

Giant Anthem 2:
A vérbeli maratongép jellemzői: AluxX SL Fluid Formed alumínium váz, Maestro felfüggesztés 90 mm rugóúttal, Fox Float RP2 rugóstag, Rock Shox Recon SL Air 80 mm villa, Shimano Deore első/XT hátsó váltó, 27 sebesség, Race Face Ride XC hajtómű, Hayes Stroker Trail hidraulikus tárcsafékek, WTB Laser Disc XC kerekek, Michelin XC Dry2 külsők (26 × 2,0″). Ára: 489.900 Ft

15. All mountain/enduró MTB kerékpár:

Egyre népszerűbb MTB típus, mely a teljesítmény-centrikus CC/maraton, illetve az extrém felhasználásra szánt freeride/downhill gépek közti űrt tölti be. Mindkét kerék felfüggesztését biztosító, ún. össztelós technológiát alkalmaz, rugóútja 130-150 mm közötti, általában blokkolható, hogy emelkedőn is hatékonyan lehessen vele haladni. Váza robusztus, kerekei erősek, a köpenyek ballonosak és agresszív mintázattal rendelkeznek, hogy extrém terepen is kiválóan teljesítsenek. A széles kormány és a felegyenesedett testhelyzet jobb irányíthatóságot biztosít a technikás terepakadályok esetében. A géptípusra legjellemzőbb, hogy lejtmenetben a downhill masinákhoz hasonló képességekkel bír, míg azokkal ellentétben könnyebb, hatékonyan hajtható, így emelkedők is leküzdhetők nyergében. A megcélzott vásárló az, aki szeret extrém terepen nagy tempóban kerékpározni, de nem (mindig) tudja megoldani a gép felszállítását. Mindennapi használatra, szilárd burkolatra egy ilyen kerékpár nem igazán alkalmas. Ára a felfüggesztés bonyolultsága miatt 300.000 forintnál kezdődik, és a minimális súlyra és maximális strapabíróságra kihegyezett modellek akár 1.000.000 forint felett is lehetnek.

Merida AM 800D:
A gép, amely egyszerre nyújtja a hegyi túrázáshoz, technikásabb lejtőkhöz vagy akár maratonhoz szükséges tulajdonságokat a 130 mm rugóútat, sportos, mégis laza üléspozíciót, alacsony súly mellett. A 800D felszerelése Rock Shox Tora teleszkóp, Rock Shox O2 rugóstag, Shimano XT/Deore váltórendszer, minőségi kiegészítőkkel. Ára: 369.000 Ft

16. Downhill kerékpár:

A 90-es évek extrém terepre szánt kerékpártípusa, kifejlesztésénél kizárólag a lefele történő száguldás játszik szerepet. A downhill (DH) gép jellemzője a 200 mm körüli első/hátsó rugóút, melynek csillapítása és mozgáskarakterisztikája széles értékek között állítható. Így bármilyen pályára „belőhető”, mely a lehető leggyorsabb száguldást teszi lehetővé. A kerékpáros a DH gépen alacsonyan ül, súlypontja lent van, így kanyarokban gyorsabb és stabilabb, viszont a kerékpár hajtáshatékonysága így nem éppen ideális. Ha mégis hajtani kell az út során, azt nyeregből kiállva célszerű megoldani. Kormánya a jobb irányíthatóság érdekében széles, köpenye a terepviszonyok függvényében változhat, de mindenképpen széles. DH gépek esetében a manőverezés miatt fontos az alacsony tömeg, így a gyártók törekszenek a súlycsökkentésre. Ez nagy költségekkel jár, következésképpen egy verseny DH masina ára 1.000.000 körül van, míg az amatőr versenyzésre használt példányok ennek feléből megúszhatók. Érdemes megfontolni az alkatrész-amortizáció költségeit is!

Specialized Demo-8:
Minden egyes évben továbbfejlesztik a legendás Demo geometriáját, hogy hihetetlen stabilitással megbirkózzon a terep kihívásaival. Könnyű irányíthatóság a gyors irányváltoztatás szolgálatában és összességében egy intuitív érzés. A kivételes váz szögek kombinálva a rövid hátsóháromszöggel, az erős alsó és felsőcsővel és az alacsony súlyponttal a Demo bármilyen rázós helyzetben a te oldaladon áll.

17. Freeride kerékpár:

A legújabb MTB szakág, melyben a kerékpárosok technikailag igen nehéz feladatokat (pl. ugrásokat és ugrás közbeni trükköket) hajtanak végre. A DH látványosabb, tévében is közvetíthető változatának is nevezhetjük. A hangsúly nem a nagy sebességű ereszkedésen van, hanem a többnyire természetes vagy épített terepakadályok leküzdésén, mely sokszor meredek szakadékokba történő leugrást, vagy extrém meredek sziklás terepen való leereszkedést jelent. Versenyszerűen is űzhető, ahol az időmérés helyét a zsűri általi pontozás veszi át. Amatőrök számára kecsegtetőbb, mint a DH féktelen száguldása. A freeride kerékpár természetesen össztelós, a DH változatnál is erősebb, nehezebb, fejcsöve, villanyaka túlméretes, így a legnagyobb ugratásokat is túléli, és közben lehetőséget biztosít, akár ugrás közben is, kormány teljes körülforgatására. A rugóstagok karakterisztikája tág határok közt állítható, így a freeride gép alkalmas mind száguldásra, mind ugratásokra. Ára a downhill gépekhez hasonló, tömege viszont általában nagyobb

UMF Freddy1:
Igazi freeride gép 175 mm rugóúttal, Fox rugóstaggal, Marzocchi 888 teleszkóppal. Agresszív külcsín, kompromisszummentes alkatrészek. A váz külön alkatrészként is megvásárolható. A Shimano Deore rendszer precíz váltást, a Hayes Stroker féke biztos megállást garantál. Ára: 429.000 Ft (189.900 Ft külön a váz)

18. 4X kerékpár:

Ugyancsak egy viszonylag új szakág céljaira készített kerékpártípus, melyben négy versenyző egy technikás, kanyarokkal és ugratókkal tűzdelt pályán száguld lefelé, és verseng, hogy ki ér le a többiek előtt. Az adott futam győztese továbbjut, majd a legjobb négy kerékpáros vívja a végső csatát. Fontos a tökéletes kanyarvételi technika és a gyors rajtolás. Régebben két versenyzővel, párhuzamos pályán rendezték, akkor dual slalomnak hívták ezt a szakágat, a közös pálya használata a BMX cross világából került át az MTB-be. A 4X kerékpár lehet össztelós vagy csak elöl felfüggesztett, de a váz mindenképpen erős, strapabíró, mivel igen gyakoriak a bukások. A 100-120 mm rugóút még jó irányíthatóságot tesz lehetővé, melyre a test-test elleni küzdelemben és a sok kanyarban szükség is van, viszont már nagyobb ugratókhoz is elegendő csillapítást biztosít. A versenyen csak lefele kell haladni, így nincs szükség kis áttételre, és a kis nyeregmagasság is a gyors kanyarodásra lehet kihegyezve. Egy 4X masinával dirt jump pályán célszerű gyakorolni, így a géptípus tekintetében igen nagy átfedés van a két szakág között. Az ilyen kerékpárok ára 250.000 forint körül indul, de elérheti akár a DH gépek árát is.

Kona Bass:
A Kona Clump Team egyik oszlopos tagjának tapasztalatai alapján tervezett, ízig-vérig dirt / 4X kerékpár. Rotor felfogatási opció a fejcsövön, yoke a láncvillában, középcsapágyház körüli forgáspont, vízszintes csúszópapucsok, Marzocchi Dirt Jumper 1 villa, Fox DHX Air 5.0 rugóstag, Race Face Evolve DH X-type hajtómű és középrész, Maxxis Minion 26 × 2,35″ külsők. Egyedi, Paul Bassagoitia dizájnnal! Egyéb Kona dirt/4X modellek: Cowan, Stuff, Shred. Ára: 599.900 Ft (csak váz: 299.900 Ft)

19. Dirt jump kerékpár:

A BMX és az MTB egyik közös szakága, melyben földből épített, vagy speciális formára alakított ugratókon lehet gyakorolni az ugratás technikáját, illetve szép, egyedi stíluselemekkel lehet elkápráztatni a szemlélőket. Léteznek ún. trailsek, melyek gyakorlatilag ugratósorok, amelyeken az ugrás ritmusát lehet gyakorolni, illetve speciális elemek, mint a lapos felső résszel rendelkező ún. asztalos ugratók, transzferek, hipek, illetve wallride-ok. A bonyolultabb kialakítású pályákon az egyes elemek közt döntött kanyarok találhatók, melyeken a 4X versenyekhez elengedhetetlen technikát gyakorolhatják a kerekesek. Lehet a pályán 4X-jellegű géppel is edzeni, de mivel nem a gyorsaság a lényeg (a dirtjump általában nem versenyszerű sport), felesleges a váltórendszer, akár egyetlen áttétel is megteszi. Így a gyakori esések során kevésbé sérül a kerékpár. Nincs szükség hátsó felfüggesztésre sem: ennek hiányát a kerékpáros megfelelő technikával kompenzálja. Emellett a kerék is lehet erősebb, nehezebb, mivel nem lényeges a gyorsítás során adódó időveszteség. A köpeny a döngölt agyagon a lehető legjobb tapadó, viszonylag ballonos típus. A gép ára egyszerűsége révén viszonylag alacsony, akár 100.000 forint alatt is megúszható.

Neuzer Airborne Pro:
U6 alumínium váz, dirt specifikus geometria, SunTour Duro-D 100 mm villa, Shimano Alivio hátsó váltó, 8 sebesség, Truvativ Hussefelt hajtómű, Truvativ Boxguide láncterelő, Avid Juicy 3 hidraulikus tárcsafékek, Sun Single Track felnik, Continental Gravity külsők (26 × 2,3″) Ára:186.900 Ft

20. BMX kerékpár:

Húszcolos kerékméretű bicaj, mely a 80-as években jött divatba, és a mai napig népszerű. Két fő szakág fejlődött ki belőle: a BMX krossz és a BMX freestyle. Az előbbit épített, ugratókkal nehezített földpályán űzik, míg a freestyle során a városok terein akrobatikus mutatványokat végeznek kerékpáron. A BMX már gyermekkorban gyakorolható sport, mely kiválóan fejleszti a motorikus készségeket. Nem véletlen, hogy a világklasszis cross country vagy downhill kerékpárosok gyakran eredményes BMX-es múlttal rendelkeznek. A kerékpár a BMX krossz esetében lényegében egy 20 colos kerékmérettel rendelkező dirtjump típus, mely a kis méretnek köszönhetően még strapabíróbb kialakítást tesz lehetővé. Ára viszonylag alacsony, alkatrész-utánpótlása olcsó. A BMX freestyle gép sima futófelületű köpenyt alkalmaz, geometriája kissé eltér a krossz változattól, a tengelyvégeken pedig a trükkök elvégzését segítő támaszokat, ún. pegeket találunk.

Mongoose Mischief:
Street/freestyle BMX, Hi-Ten acél váz, villa (Cr-Mo villanyakcső), Háromrészes, üreges Cr-Mo hajtókar, Rush RX3.0 fékkar, Tektro U-fék, 1 1/8″ A-Head rendszer, Alex F-303 36/48l abroncs, Mongoose 2.0 gumikülső, Mongoose aluminium pedál és sarokvédős Jumper nyereg. Piros és szürke színben kapható. Ára: 51.900 Ft

21. Tandem:

Két ember egy kerékpáron. Igazán különleges érzés, amikor két egyforma erőnlétű ember hajt egy kerékpárt felfelé, hihetetlen sebességgel, és gurul lefelé sokkal gyorsabban, mint egy normál kerékpárral, a magasabb össztömegnek köszönhetően. Ugyanakkor kitűnő lehetőség az eltérő erőnlétű családtagok együtttartására is, túrázáskor kellemesen beszélgethetünk, a hátul ülő „kazánfűtővel”. Jó lehetőséget nyújt a nagyobbacska gyermeknek igazi közös túrázásra, mivel nem kell számolni az eltérő erőnléttel. A tandemek építésekor az igényesebb gyártók figyelemmel vannak a két ember tömegéből és erejéből következő sajátosságokra, erősebb felnik, szélesebb gumik, dupla hátsó fék, masszívabb teleszkóp jellemzi a komolyabb modelleket. Létezik országútra szánt, monti jellegű, összecsukható és fekvő változatban egyaránt.

A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi “Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.

Milyen kerékpár való nekem? – 2.

Ebben a részben azok a masinák kapnak helyet, amelyek a szilárd vagy vegyes burkolatú utakon biztosítanak sportolási, kikapcsolódási, edzési esetleg versenyzési lehetőséget.

7. Országúti kerékpár

Régen „versenykerékpárnak” nevezték ezt a típust, mivel a legendás versenyzők ilyen masinák nyergében aratták győzelmeiket. Jellemzőjük az előre, majd lefele és hátra hajló (országúti) kormánytípus, a rendkívül keskeny, teljesen sima felületű köpeny, a nagyméretű (országúti) kerék, a keskeny, kemény nyereg és a patkófék. Kétségtelenül ezzel a típussal lehet a leggyorsabban és leghatékonyabban száguldani, aminek a kényelem terén kell megfizetni az árát. Jó állóképességgel és fizikummal rendelkezők ezt a hátrányt alig érzik, így számukra – főként hosszabb távolságokra – az országúti kerékpár az ideális. E típus hátránya, hogy kiegészítőket nemigen fogad, még a sárvédő felszerelése is gyakran komoly problémát okoz, így általános kerékpározásra nem kimondottan ajánlott.

Az ár tekintetében – mivel szabadidős sportolásra, edzésre vagy akár versenyzésre tervezett típusról van szó – az országúti modellek az alsó középkategóriában indulnak, de a profi versenyzők által használt modellekért több millió forintot is elkérnek. Ma már 150.000 forint körül is találunk fékváltókarral szerelt modellt, mely nagyban megkönnyíti az országúti kerékpár használatát.

Spacialized Allez Double:
Specialized A1 Premium alumínium váz, kompakt országúti design, integrált fejcsapágy, homokóra alakú támvillák, Specialized karbon villa (karbon szárak, alumínium villanyak), Specialized Sport kormányszár, Shimano 9 sebességes hajtáslánc Tiagra hátsóváltóval. Ára: 226.900 Ft

8. Országúti időfutam-/ triatlonkerékpár

Az országúti kerékpár minimális légellenállásra kifejlesztett változata. Mivel a sebesség növelésével a légellenállás jelenti a legfőbb akadályt a kerékpáros számára, célszerű olyan testhelyzetet biztosítani, mely ezt hatékonyan csökkenti. A könyöktámasszal rendelkező kormány, az aerodinamikus vázforma és a magas profillal rendelkező kerekek mind ezt a célt szolgálják. Ilyen kerékpárral célszerű indulni az országúti időfutam-versenyeken, vagy a hosszú távú triatlon viadalokon, ahol minden versenyzőnek egyedül kell haladnia. Ez a típus mindennapi közlekedésre kevéssé alkalmas, de a csekély kényelemérzet miatt még országúti edzésekre sem ajánlott. Hazánkban ritkán lehet komplett kerékpárként megvásárolni, bár a legtöbb neves gyártó rendelkezik ilyen modellel.

Ridley Cheetah:
A kiváló belga márka vérbeli időfutam bringáját különlegesen aerodinamikusra alakították, Campagnolo Centaur váltórendszerrel. Ara: 675.000 Ft

9. Pályakerékpár

Pályaversenyzésre alkalmas kerékpártípus, mely évtizedekkel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett. Az örökhajtós futárkerékpárokhoz (fixikhez) hasonlóan itt is folyamatosan hajtani kell a pedált – azaz a láb sosem állhat le. Ez speciális hajtás- és irányítástechnikát igényel. Mivel a kerékpárpályán (velodromban) nincs emelkedő vagy akadály, a pályakerékpáron nem találunk sem váltót, sem pedig féket. A lehető legkevesebb alkatrésszel működik ez a kerékpártípus, így könnyű, és a karbantartással sem kell sokat vesződni. A futárok előszeretettel használnak pályakerékpárt a nagyvárosok utcáin, de a fék nélküli közlekedés igen veszélyes. Pályakerékpárt leginkább szakkereskedésekben lehet építetni, vagy használtan vásárolni. Áruk éppen ezért tág határok közt mozog, de az alkatrészek minimális számának köszönhetően nem túl magas.


10. Fitneszkerékpár

Azok számára, akik élvezik a keskeny, sima felületű köpenyek által biztosított sebességet, de nem kívánnak a vázra hasalva hajtani órákon keresztül, kifejlesztették az országúti kerékpárok egyenes kormányos változatát. Testhelyzetünk olyan, mintha egy crossgépen ülnénk, viszont a gép hajtáshatékonysága, súlya az országúti kerékpárokat idézi. Így kényelme a testhelyzet szempontjából jó, de az út egyenetlenségeire a nagynyomású köpenyek miatt fokozottan érzékeny. Ráadásul ebben a kategóriában igen ritka az első felfüggesztés, így érdemes a jó minőségű utakat igénybe venni. Az alkatrészek általában az országúti kerékpárokhoz kifejlesztett modellekből állnak össze, de nem ritka a széles áttételskálát biztosító három első lánctányér. Ennek segítségével még a kevésbé edzettek is fel tudnak hajtani a hosszú kaptatókon. A fékrendszer tekintetében vagy patkóféket, vagy legújabban módosított V-féket, esetleg mechanikus tárcsaféket alkalmaznak. Kiegészítőket nemigen lehet szerelni ezekre a kerékpárokra, így mindennapi használatra egy városi vagy crossgép praktikusabb lehet. Az országúti típusú fékváltókar megspórolásával a fitneszkerékpárok – azonos felszereltséget figyelembe véve – valamivel kedvezőbb áron kaphatóak, mint országúti társaik.

Giant FCR2:
AluxX alumínium váz, „Compact Road Sloping” geometria, karbon villa, T440 első/Tiagra hátsó váltó, 27 sebesség, Truvativ Touro tripla hajtómű, Tektro kétforgáspontos fékek, Alex DA22 felnik, Kenda külsők (622 × 26 mm). Ára: 188.900 Ft

11. Fekvőkerékpár (rekumbens)

A fekvőkerékpár egyáltalán nem új találmány: már a múlt század 30-as éveiben létezett, elterjedésének leginkább a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség versenyekről való kitiltása szabott gátat. A kerékpáros nem ül a kétkerekűn, hanem rajta fekszik, így a sajgó ülep ismeretlen fogalom a rekumbens használók körében. Emellett lényegesen kisebb légellenállást okoz, tehát gyorsabb is, mint hagyományos felépítésű társai. (Pontosan emiatt tiltották ki a fekvőket a versenyekről!) A sok előny mellett hátránynak legfeljebb az róható fel, hogy kissé nehezebbek, tárolásuk, szállításuk nagyobb gondot jelent, és hegymenetben nehézkesebb velük a haladás. Nem utolsósorban bonyolultabb felépítésük miatt drágábbak is, mint a hasonló felszereltségű normál kerékpárok. Rekumbens típusokból több száz létezik, mind más és más előnyökkel és hátrányokkal. Ha fekvőkerékpárt szeretnénk vásárolni, mindenképpen célszerű felkeresni az egyetlen hazai szakkereskedést, ahol segítenek eligazodni a zavarba ejtően széles kínálatban. Az árak 250.000 Ft-nál kezdődnek és határ a csillagos ég!

RANS Tailwind:
A lehető legrövidebb és egyben a legolcsóbb hosszú tengelytávú (LWB) fotelbringája az amerikai RANS-nak. Jól kezelhető, szinte minden nehézség nélkül könnyen át lehet rá ülni a normál kerékpárokról. Rácstartós konstrukciójú trianguláris vázának köszönhetően könnyű és merev. Kiváló választás túrázásra, hétvégi kerekezésre, de akár munkába járásra is. Ára: 420.900 Ft

A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi “Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.

Milyen kerékpár való nekem? – 1.

Ebben a részben ismertetjük azokat a bicajokat, amelyeket a gyártó főképp mindennapi közlekedésre tervezett, ezekkel lehet munkába járni, ügyeket intézni, esetleg hétvégenként szabadidős tevékenységet végezni, vagy annak helyszínére eljutni.

1. Városi kerékpár (city bike)

A klasszikus városi kerékpár megegyezik a nagyapáink által használt hagyományos kerékpárral, egyetlen áttétellel rendelkezik, kereke országúti méretű (a felosztást lásd később), köpenye közepesen széles, abroncsfékes, hátul gyakran kontrás. Az ilyen típus meglepő módon még ma is kapható. Ezzel szemben a modern városi kerékpárt többfokozatú váltóval szerelik, mely megkönnyíti az emelkedőre való haladást, modern, hatékony V-féket találunk rajta, és természetesen számos hasznos kiegészítőt, mint például csomagtartót, sárvédőt, világításrendszert és láncborítást. Ez lehetővé teszi, hogy a városi kerékpárral bármilyen ruházatban, bármikor, bárhová praktikusan közlekedhessünk. Mivel közepesen széles, sima futófelületű köpennyel szerelik, rosszabb minőségű szilárd útburkolat sem fog ki rajta, akár murvás, kitaposott földes utakon is használható. Valódi terephasználatra már kevésbé alkalmas: ha mégis a turistautakat célozzuk meg vele, akkor érdemes köpenyt cserélni rajta, és a sárvédő leszerelése is megfontolandó. A klasszikus modellek a 30-50.000 Ft-os árfekvésben kaphatók, a magasabb minőségi szintet képviselők, illetve a jobban felszerelt modellek ára 70-100.000 Ft, de léteznek alumíniumvázas, igényesebb alkatrészekkel szerelt modellek a középkategóriában is (150-300.000 Ft).

Gepida Reptila 300:
A városi felhasználásra szánt city kerékpárok egyik kiemelkedő modellje. Felszereltsége minden kényelmi elvárást kielégít, az alkatrészek között megtalálható az alumínium váz, Shimano agydinamó, késleltetős hátsólámpa, teleszkópos nyeregcső, kényelmes, géles nyereg, állítható kormányszár a kényelmes testtartásért. Azok számára készült, akik városi közlekedésüket elfogadható áron szeretnék megoldani. Ára: 109.900 Ft

2. Túra-/trekking-/komfortkerékpár

Egyes gyártók kínálnak túrázásra tervezett, megerősített vázas, széles áttételskálával rendelkező modelleket, melyek fő jellemzője, hogy kényelmes testtartást biztosítanak, kormányuk több fogást tesz lehetővé, gyakran állítható magasságú, és általában a nyeregszár is rugózást kap. A hagyományos városi kerékpárokhoz hasonlóan megtalálhatjuk rajta a csomagtartót, de a többi kiegészítő már az esetek nagy részében csak opcionálisan szerelhető fel. Ennél a kategóriánál a hangsúly a kényelmen van, így elvárhatjuk, hogy a nyereg széles legyen, zselés párnázással rendelkezzen. A váltás néhány modellen bolygóműves agyváltóval történik, mely praktikus, karbantartásmentes megoldást kínál ebben a kategóriában. A komfortkerékpár a megfelelő kiegészítők felszerelésével általános célra tökéletesen megfelel, az extrém terepviszonyokon kívül, nyergében bárhova kényelmesen eljuthatunk. Árszegmens tekintetében a legtöbb modell a középkategóriában foglal helyet, 80-250.000 Ft-os árfekvésben, de kaphatók kiváló alkatrészekkel szerelt, rendkívül megbízható masinák többszázezer forintos áron is.

Merida Freeway 9500:
Mindent tud, amit egy mai modern túrakerékpártól elvárunk: minőségi váltórendszer, első teleszkóp és aluváz a felszereltség alapja, és mellette a számtalan kiegészítő: pl. csomagtartó, agydinamós világítás, sárvédők, rugós nyeregcső és komfort nyereg biztosítja, hogy hosszú távon hű társunk legyen a kerékpártúrákon. Ára: 139.900 Ft

3. Futár/fixi kerékpár

Nagyvárosokban divatos egyetlen fokozattal rendelkező kerékpárt használni. Eredetileg a gyors csomagszállítást vállaló kerékpáros futárok használtak ilyen gépeket, de manapság a munkába járók mellett a divatos, trendi megjelenést előtérbe helyező fiatalok is ilyenen hajtanak. A lehető legegyszerűbb felépítés, könnyű súly, csekély karbantartásigény, a lopás szempontjából nem túl vonzó megjelenés jellemzi ezt a kategóriát, és egyetlen áttétele miatt főleg olyan városokban válhat be, ahol nincsenek meredek, hosszú emelkedők. Az ún. fixik ráadásul örökhajtósok, azaz nem lehet a hajtással leállni. Ez speciális irányítási technikát igényel, főleg ha egyetlen fékkel, vagy extrém esetben, fék nélkül használják őket. Ilyen kerékpártípust már egy-két nagyobb gyártó is kínál, hazánkban például a Kona és a Giant. Építtetni is lehet ilyen jellegű kerékpárt, mellyel már több kerékpár-kereskedés foglalkozik. Áruk 20-120.000 forint körül alakul a felhasznált alkatrészek minőségének függvényében.


4. Összecsukható városi kerékpár

Ha rendszeresen szeretnénk kerékpárunkat tömegközlekedési eszközön szállítani, illetve otthon sincs elegendő tárolóhelyünk, akkor megfontolandó egy összecsukható kerékpár beszerzése. A régen oly népszerű „kempingkerékpár” modern változatáról van szó, mely kisméretű kereket alkalmaz, váza félbehajtható, a fejlett modellek esetében a kormány is lehajtható, a nyeregszár pedig a „csomagba” betolható. Így néhány perc alatt egy nagyobb bőrönd méretére redukálhatjuk a kerékpárt, melyet így már buszon, metrón vagy vonaton is tudunk szállítani, ráadásul fizetni sem kell érte. Otthon is kis helyen tudjuk tárolni – akár egy gardróbszekrény aljában. Hátránya a kis kerékméretből és a hajlékonyabb vázból adódó szerényebb teljesítmény, de praktikussága elvitathatatlan. Hazánkban több cég forgalmaz összehajtható kerékpárt: az Olimpia és a Mali kedvező áru modelljei mellett a felfüggesztéssel és többfokozatú váltórendszerrel rendelkező német Birdy képviseli a csúcstechnikát. Ár: 30-700.000 Ft-ig

Dahon JetStream:
A több mint 25 éves múltra visszatekintő Dahon piacvezető az összecsukható kerékpárok terén. Szabadalmazott eljárása egyedülállóan könnyű és gyors összecsukást biztosít, amellett, hogy a kerékpár teljes értékű bringa marad. Komplett felfüggesztéssel rendelkezik, SRAM X7-es váltórendszerrel szerelik. Ára: 196.000 Ft

5. Cruiser kerékpár

Divatos kerékpártípus, mely a cruiser motorkerékpárok szabadságérzetét képviseli a kerékpárok világában. A cél semmiképpen sem a maximális teljesítmény vagy a hajtáshatékonyság fokozása, hanem inkább a stílus, a megjelenés és a személyiség kifejezése, illetve a kényelem, amit hátradőlt testhelyzetben élvezhetünk. Sajnos a cruiserek irányítása nem éppen könnyű, városi közlekedésben egyáltalán nem praktikus, és ugyanezt mondhatjuk el túra vagy fitnesz célú felhasználásra. Több gyártó forgalmaz ilyen típusú kerékpárt Magyarországon, közöttük a Giant és az Elektra. Áruk változó, de egy szép, stílusos modell legalább 100.000 Ft-ot kóstál.

Neuzer Beach:
Hazai gyártó kínálatában is találunk kiváló cruisert, a gép Hi-Ten acélvázzal és villával készül, egysebességes kontrafékes, krómozott kiegészítőkkel és fehér oldalfalú cruiser gumikkal kapható. Ára: 42.900 Ft

6. Cross kerékpár

Azok, akik hétvégén a turista- és dűlőutakon ugyanazon a kerékpáron szeretnének kirándulni, amellyel nap mint nap közlekednek, megfontolhatják egy hibridkerékpár – ma divatosan trekking vagy cross – beszerzését. Ezek bütykös, de a mountain bike-okhoz képest viszonylag keskeny köpennyel rendelkeznek, a futóél viszont általában sima, hogy az aszfalton is hatékonyan, csendesen lehessen velük haladni. Hagyományos egyenes kormánnyal szerelik e modelleket, modern, hatékony V-fék- vagy akár mechanikus tárcsafék-rendszert alkalmaznak. Kerékméretük ugyancsak az országúti kerékpár szabványának felel meg. Áttételezésük a túrakerékpárokhoz hasonlóan széles, terephasználatra is alkalmas. A crossgépek gyakran első kerékfelfüggesztést (teleszkópot) kapnak, melynek segítségével valóban élvezetes lehet a terepen való haladás. A teló gyakran blokkolható, mely szilárd burkolaton növeli a hajtás hatékonyságát. Erre a kerékpártípusra is szerelhetünk kiegészítőket, de ezek általában nem képezik az alapfelszerelés részét. A cross jellegű kerékpárok a középkategóriában indulnak, de kaphatók csúcskategóriás alkatrészekkel szerelt, karbonvázas modellek is: áruk 80.000 Ft-nál indul.

Cube LTD Pro:
Ha könnyű és megbízható „cross” kerékpárt keres akkor önnek készült a német gyártó modellje. Kényelmes nyereggel, 24 sebességes Shimano Deore váltórendszerrel, sárvédő és csomagtartó felfogatási lehetőséggel az alu Lite 7005 vázon. Ára: 132.200 Ft

A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi “Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.

Mennyibe kerül egy kerékpár?

A technika nagyléptékű fejlődése mellett az utóbbi két évtized a kerékpártípusok sokszínűségét is megteremtette. A kerékpár-kereskedésben a laikus vásárló meglepődve szembesül a soha nem látott típusválasztékkal. A bőség zavarában felmerülhet a kérdés: melyik típus mire is való, kerékpározási szokásunkhoz melyik lenne a legmegfelelőbb? Jelen írás ebben kíván segítséget nyújtani.

Aki 2009 tavaszán kerékpárt szeretne vásárolni, annak számos fontos döntést kell hozni a kerékpár-kereskedésben. Míg régebben legfeljebb a mountain bike, a versenykerékpár és az egyszerű, hagyományos kerékpár (parasztbicikli) jelentette a választási lehetőséget, mára az árkategória, gyártó, szín- és modellválasztás előtt célszerű tisztázni, hogy egész pontosan mire szeretnénk használni a beszerzendő masinát. Ha nem tervezzük elhagyni a szilárd burkolatú utakat, máris fél tucat típus esik ki a lehetőségek közül, viszont a mountain bike-okhoz vonzódva azt is célszerű tudnunk, hogy milyen jellegű terepútvonalakon fogunk leggyakrabban hajtani, illetve a felfelé tekerést ki tudjuk-e váltani valamilyen szállítási módszerrel. Ha pedig a közeli ugratópályán szeretnénk technikai tudásunkat fejleszteni, tökéletesíteni, akkor megint egy teljesen más MTB kerékpártípust célszerű választani… Az alábbiakban három fő kategóriát kialakítva vesszük sorra az egyes típusokat.

Mennyibe kerül egy bicikli?

Mindenki felteszi a kérdést és sokaknak a választ sajnos a nagyáruházak szórólapjai adják meg, meglehetősen téves árelképzelést gerjesztve. 20-30 évvel korábban egy kerékpár ára minimum egy havi átlagkereset volt, amely ma kb. 100-120.000 Ft-nak felel meg. Hiába próbálják elhitetni 15.000 Ft-os kerékpárnak látszó tárgyakról, hogy ennyiért valódi kétkerekűt kapunk. A szakkereskedések árai – ahol valódi kerékpárt vehetünk – nagyjából az alábbi képet mutatják az új, felnőtt kerékpárok vonatkozásában:

Felejtős: 0-25.000 Ft-ig

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennyiért lehetetlen ma vállalható minőségű kerékpárt gyártani, vásárolni. Még elfogadható szinten, a kategória felső határánál egy hagyományos egysebességes kerékpár férhet bele a keretbe, illetve a legegyszerűbb, kisgyermekeknek szánt kerékpár. Ha ennél olcsóbban kínálnak többfokozatú váltóval, esetleg felfüggesztéssel rendelkező kerékpárt, mindenképpen okunk van gyanakodni, és ha jót akarunk magunknak, hamar tegyünk le a vásárlási szándékunkról.

Alapszint: 25-50.000 Ft között

Ez az a minimális összeg, melynél a készterméket már valóban kerékpárnak nevezhetjük. Az egyes kategóriákban más-más műszaki tartalom jelenik meg, a merevvázas városi kerékpárok, egyszerűbb túragépek vásárolhatók ennyiért elfogadható minőségben, egy mountain bike műszaki tartalmához a kategória tetejéből választva is csak alacsony minőségi szintű alkatrészeket kaphatunk. Kerüljük ebben a kategóriában a „látszatteleszkópokat”, kizárólag merevvázas kerékpárt válasszunk, melyhez igény szerint később érdemi teleszkópot lehet vásárolni. Ebbe az árba használható felfüggesztést sajnos egyik gyártó sem tud kínálni.

Alsó szint: 50.000 – 100.000 Ft között

Ebben az árkategóriában hétköznapi használatra szánt kerékpárokból városi/trekking/túra felhasználásra már tartósabb darabot vásárolhatunk és a felső ársáv közelében indulnak a már használható minőségű, első teleszkópos hegyikerékpárok is. Népszerű árkategória, így több neves gyártó számos modellje közül választhatunk.

Alsó- középszint: 100.000 – 150.000 Ft között

Ez az árkategória, amelynél a városi/trekking/túra kategóriában az első minőségi kerékpárokat kapjuk, a mountain bike kategóriában, az intenzívebb hobbi-túra felhasználásra szánt darabok jöhetnek szóba, illetve megjelennek az első modern fékváltókaros országútiak. Kaphatók továbbá alapszintű dirtgépek, mellyel már ugratókat is biztonsággal kipróbálhatunk.

Középszint: 150.000 – 300.000 Ft között

Itt már egyre kevesebb kompromisszummal rendelkező, egyre magasabb technikai szintű kerékpárt kapunk. Aszfaltra szánt kerékpárokból már minden igényt kielégítő, akár amatőr versenyzésre is alkalmas modellt választhatunk, vagy olyan túragépet, mellyel föld körüli útra indulhatunk. Az MTB kategóriában maratonversenyzésre tervezett, felfüggesztéssel rendelkező modellek vásárolhatók, vagy akár extrém felhasználásra alkalmas gépet is vehetünk. A Lajtától nyugatra mellesleg ez a legnépszerűbb árszint – nem véletlenül…

Felső- középszint: 300.000 Ft – 500.000 Ft

Akik komolyan gondolják a kerékpározást, életük szerves részévé vált, azok minden bizonnyal egy kompromisszumoktól többé-kevésbé mentes gépre vágynak. Ehhez minimum 300.000 forintot kell kiadni, de egyes kategóriákban – mint az összteleszkópos, könnyű MTB-k, vagy az extrém felhasználása szánt, minden terepen helytálló masinák esetében – ez a határ félmillió forint felett van. Ennyi pénzért már megbízható, több szezonon át kiválóan működő, könnyű kerékpárunk lehet, mellyel a legtöbbet hozhatjuk ki magunkból.

Felső szint: 500.000 Ft felett

Elsősorban versenyfelhasználásra kihegyezett kerékpárokat találunk ebben a csoportban, melynek komolyabb darabjai bármely kategóriában átléphetik, vagy jóval meghaladják a hétszámjegyű határt. Ezen a szinten milliméterekről, grammokról, vázanyagokról szól a kerékpár, amely minden elemében az adott felhasználási területre kihegyezett.

Mi kerül ennyibe egy biciklin?

Akik sokallják a fent meghatározott árakat egy adott kategóriájú kerékpárért, gondolkozzanak el azon, hogy a kellemes, problémamentes kerékpározáshoz magas szintű technika szükséges – mind a váz, mind pedig az alkatrészek terén. A kerékpároknál ugyanolyan különbségek vannak a váltó és fékrendszerek terén, mint az autóknál, vagy más műszaki cikkeknél. A legismertebb alkatrészgyártó Shimano pl. csak monti felhasználásra 10 alkatrészcsaládot kínál, melyek között ár és minőség tekintetében akár tízszeres különbség is lehet. A rugózási rendszereknél a belépő szintű első teleszkópok, hátsó rugóstagok ára nagyjából egy áruházi szörnybringa árának felel meg, és a komolyabb darabok ára egy alsó-középkategóriás kerékpáréval azonos. A vázanyagok tekintetében acélt, alumíniumot, karbont és titánt használnak. Az utóbbi anyagokból készült vázak ára akár egy középkategóriás kerékpár ára is lehet, a felfüggesztési rendszerek, ugyancsak nincsenek jó hatással az árcédulára… Ha nem akarunk folyamatosan váltót vagy féket állítani, ha azt szeretnénk, hogy a váltókar megnyomásával valóban egy fokozattal kisebb vagy nagyobb áttételben tudjunk hajtani, ha nem akarunk minden emelkedőn leszállni a bringáról, mert az tekerhetetlenül „kőnehéz”, ha kényelmes nyergen szeretnénk ülni, akkor erre valóban pénz kell szánni. Egy jól működő teleszkóp kényelmesebbé varázsolja a turistautak buckáit, és csak a szép tájra kell figyelnünk, miközben tüdőnkbe friss levegőt szívunk. Befektetésünk megtérül: a kényelem, a megbízhatóság, a magasabb teljesítményszint sok örömet szerezhet, a gyengébb minőség miatti bosszúság, a gyakori mechanikai meghibásodás, a kényelmetlen testhelyzet pedig csak meggyűlöltetik velünk a kerékpározást. Ha nincs anyagi forrásunk egy legalább alapszintű kerékpárra, akkor inkább válasszunk olcsóbb kikapcsolódási tevékenységet: kiránduljunk gyalogosan!

Új vagy használt?

Ha nincs sok pénzünk új kerékpárra, felmerülhet az igény, hogy használtan vegyünk egyet. Ez a döntés ésszerű lehet, de nem minden kerékpártípus esetében és nem minden árkategóriában. Mint minden mechanikus eszköz, a kerékpár is amortizálódik, forgóalkatrészei a szó szoros értelmében elkopnak, váza idővel kifárad, eltörik. Minél drágább egy kerékpár, váz vagy alkatrész, annál gyorsabban veszít értékéből. A mozgó alkatrészekre ez fokozottabban igaz, mivel életciklusuk igencsak korlátozott – főleg ha könnyű súly volt a tervezés fő szempontja. Következésképpen drága alkatrészekkel szerelt kerékpárt – főleg felfüggesztéssel rendelkezőt – csak rendkívül jó áron érdemes venni, és akkor se legyen túlságosan leamortizált, mivel az ilyen kategóriájú alkatrészek pótlása nem olcsó mulatság. Ellenben egy felfüggesztés nélküli, középkategóriás alkatrészekkel rendelkező, kifáradásra alig hajlamos acélvázzal és villával rendelkező darabot érdemes másodkézből venni, mivel nem sok minden romolhat el rajta, a váz sokáig fogja bírni, és az alkatrészek cseréje sem jelent akkora terhet. Az új kerékpár vásárlása mellett szól a garancia, az alkatrészek teljes életciklusa, és az eredet is biztos. (Használt kerékpár esetében mindenképpen kérdezzük ki az eladót a kerékpárral szerzett tapasztalatokról – ha nem tud érdemben válaszolni kérdéseinkre, legjobb, ha elállunk a vételtől…) A kereskedő segít a megfelelő beállításban, és hozzá fordulhatunk kérdéseinkkel, kéréseinkkel. Sokak számára ezek a biztosítékok megérik a felárat, és így kevesebb problémával kell szembenézni az elkövetkező 1-2 év során.

Hol adjam el használt kerékpáromat?

Manapság kizárólag az interneten keresztül történő hirdetés és értékesítés jöhet számításba. Nemcsak ingyenes, de rendkívül gyors (egy üzlet akár a hirdetésfeladást követő pár percen belül megtörténhet), és rengeteg potenciális vevő böngészi az internetes aprókat. A legfrekventáltabb a piacter.bikemag.hu, napi közel 150-200 új hirdetéssel, 5000 napi látogatóval. Itt érdemes meghirdetni a megunt, „kinőtt” gépet, illetve ide célszerű jönni, ha valaki használt kerékpár, váz vagy alkatrészt szeretne vásárolni, de megtalálhatók itt a kerékpárboltok ajánlatai is. Magánszemélyek számára 3 hirdetés ingyenes.

A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi “Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.

Április 28-ig kedvezményes nevezés a Buda Maratonra!

A május elsején megrendezésre kerülő VII. Uniqa – Schwinn Csepel Buda Maraton napján idén is legalább 700 kerekest vár a szervező Sportaktív SE. Az egész napos bringás majális fesztiválon kicsik-nagyok elindulhatnak, a viadal lesz az esztendő első montis maratonja.

Reggel tíztől az ovisok, majd az iskolások tekerhetnek a rajt-cél terület mellett számukra kijelölt pályán, délben indul a „főverseny”, melyen amatőrök és profik egyszerre vághatnak neki a Budai-hegység ösvényeinek. Érdekesség lesz, hogy a bringások menet közben eldönthetik, hosszabb vagy rövidebb távot teljesítenek-e, a zavartalan lebonyolítást a chipes időmérés biztosítja majd.

A 21 kilométeres hobby kategória szintkülönbsége 700 méter, a 42 kilométeres, 2 körös sport kategória alkalmával pedig 1600 métert kell majd leküzdeni. A versenyen bárki indulhat 14 és 70 év között, a díjazás 12 kategóriában, korosztályok szerint történik. A turista mezőnyben rajthoz állóknak 1,5 órás szintidő alatt kell letekerni a 10 kilométeres távot, itt a részvétel a fontos, hogy azok a kerékpárosok is megérezzék a hegyikerékpározás „ízét”, akik még csak most ismerkednek a sportággal.

Forrás: Buda Maraton sajtóközlemény
Bővebben: www.sportaktiv.hu / Buda Maraton

Több toleranciát!

Az utóbbi két évtizedben a kerékpározás sokat színesedett, a gombamód szaporodó szakágak köré kisebb-nagyobb, néha igencsak fanatikus rajongótábor verődött. A magazin kapcsán sokszor felmerül, hogy ki mennyire tolerálja a többi szakágat, és internetes fórumunk hemzseg az olyan megjegyzésekkel, hogy ezt vagy azt a szakágat radírozni kellene a tartalomból. Sokan magukból vagy szűk látókörű gittegyletükből kiindulva a társadalmunkban egyre erősödő intolerancia-mintát követve kívánják befolyásolni a közvéleményt. Ez csakis a tolerancia további hanyatlásához vezethet. A jelen cikkben saját példámon keresztül szeretném bemutatni számukra, hogy érdemes nyitott szemmel járni a világban…

Négy évvel ezelőtt kerültem a Bikkmakkhoz, és akkor már évek óta lelkesen foglalkoztam mind a kerékpározással, mind annak elméleti és technikai hátterével. Faltam az interneten közzétett és a könyvekben kiadott szakirodalmat, külhoni fórumokon cseréltem tapasztalatokat, és kialakítottam a kerékpározásról egy személyre szabott világképet. Eldöntöttem, hogy visszautasítom a felesleges, céljaiban profitnövelő, de a kerékpározás „alapszolgáltatását” nemigen gazdagító technikai fejlesztéseket. Lelkes érdeklődésem ellenére sajnos szűk látókörűvé váltam. Hittem a haszonkerékpározás (munkába járás, futárkodás, egészségmegőrzés) felsőbbrendűségében, az országúti versenysportot pedig jó motiváló erőnek tartottam. A szakágak nagy részét – melyek ebbe a koncepcióba nem illettek bele – méltatlanul lenéztem.

tolerancia_1

A magazint csapatához csatlakozván gyakran adtam hangot eme nézeteimnek. Az egy év alatt, míg honlapunkat szerkesztettem (2001. április – 2002. május), nagyrészt ezekkel a dolgokkal traktáltam a nagyérdeműt, és a mountain bike extrémebb műfajaira gyakran tettem ironikus megjegyzéseket. Ezeket a szakágakat (DH, DS, triál) egy kalap alá vettem, és nemes egyszerűséggel az egészet destruktív kerékpározásnak neveztem. A DH esetében különösképpen zavart, hogy hegyre felfelé nem hajtható, tehát több köze van a műlesikláshoz, mint a kerékpározáshoz. Egyedül a CC tetszett – főleg miután a csillebérci VK-futamokat élőben élvezhettem. Így átalakított országúti kerékpáromon elkezdtem járni a Börzsöny csodálatos turistaútjait.

bek1

Ezek után szép lassan valami változni kezdett. Atomot sokat fényképezgettem, és kedvet kaptam, hogy valamilyen szintem én is szert tegyek arra a technikai tudásra, amivel ilyen látványos dolgokat lehet művelni. Leckéket vettem tőle – sajnos idő és motiváció hiányában elég keveset fejlődtem. Viszont mint a magazin idegen nyelvekben leginkább jártas embere, beszámoltam az extrém kerékpársport nagy eseményeiről, és riportot készítettem világhíres freeride sztárokkal. Érzelmileg is egyre közelebb kerültem az extrém sportokhoz, és már azon kaptam magam, hogy élvezettel nézem végig a New World Disorder harmadik részét.

bek2

Kerékpározásaim is lassan átalakultak. Hónapokig kizárólag montiztam, és eljutottam egy olyan szintre, hogy kollégáimnak már nem kellett a völgyben megvárniuk, mint Bikkmakkos pályafutásom kezdetén. Meglett az első telóm, majd a második. 2005 tavaszára eljutottam oda, hogy építettem magamnak egy elöl-hátul 120 mm össztelóst, hogy a sziklák se tudják lelassítani a lefelé száguldást. Már nem úgy vagyok, mint régen, amikor élveztem a felfeléket, majd elfogott a szorongás, amikor a meredek lejtőhöz érkeztem: manapság alig várom, hogy a tempós felfele után a lehető legtökéletesebben meg tudjam oldani a technikás lefelét! Erre négy évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy hülye az, aki kompromisszumot köt a mászás terén, hogy utána ésszerűtlen száguldással kockára tegye testi épségét…

bek3

Itt még távolról sincs vége a történetnek: van még hova fejlődnöm. Persze ettől még országútizom – de főleg akkor, ha egy kiadós eső után reménytelenül sárossá válik a terep, vagy ha aszfaltrovatos kollegáimmal gurulunk egyet. Erről jut eszembe, hogy a HBalage művésznéven publikáló Horváth Balázson is kezdem felfedezni a fejlődés jeleit. Honnan is indult a történet? A Campa és a SunTour történetét feldolgozó cikkek (ez igencsak próbára tette egyesek toleranciaküszöbét), „miért jó a nem pozícionált váltásrendszer”, „kinek kellenek a kétforgáspontos fékek”, stb… Ezután – saját példámból okulva – rávettem üzlettársaimat, hogy ő kapja tartós tesztre az idén debütált Ultegra szettet. Hogy a lúd legyen kövér, egy aluvázra szereltük fel, hogy a megszállott „acélvázmániáját” is próbára tegyük. Az eredmény: teljes elégedettség, és a szobájában manapság ott porosodnak a régi relikviák.) Ezek után érdemes elolvasni HBalage tesztjét eme lapszámban a Campa Record szettel felszerelt Olmo gépről!) Ma már saját bicajában karbonváz is figyel… és a Sport Kiállításon ment egy kört LCS DH-gépével! Mit hoz még a jövő?

bek4

Ezt az utat jártam be jómagam, és ajánlom az intoleranciával átitatott, hőzöngő írások szerzőinek, hogy ne féljenek elindulni a saját útjukon!

Eredeti cikk: BikeMag, 2005 július

Közép – Ázsia bringatúra, második rész

2. rész

A szűk szerpentinek egyre kiszélesedtek, s hirtelen föltűnt a Pyanj folyó, s a másik oldalon Afganisztán és a Hindukush hegységrendszer. Innentől fogva majd egy héten át a folyó partját követtük, s gyönyörködhettünk a másik oldalban. Olyan volt, mint egy mozi, betekintést nyerhettünk a középkorba. Afganisztán e félreeső helyére nem vezetett út, vagyis kocsik nem közlekedtek, nem volt bevezetve az áram, s nyoma sem volt a betonnak. A nők színes selymekbe burkolózva hordták fejükön a vízzel teli köcsögöket, a hosszú szakállú férfiak hosszú lebernyegben vagy kaftánban ökrökkel művelték a földeket. A falvakat szűk ösvények kötötték össze, néha a meredek sziklafalba vésve, vagy farönk és gallyhidakon keresztül. Mesébe illő volt a táj, s a kis emberkék, ahogy végezték mindennapi teendőiket a másik oldalon.

A Szovjetuniónak stratégiailag fontos határ volt, főleg az afgán megszállás alatt. Az egész határsáv alá volt aknázva, s lőállásban álltak a tankok. Mindkettőt tapasztalhattuk, előfordult hogy aknamezőn keresztül vezetett az út, s a sziklákon mindenhol „Mini” felirat volt. Kilőtt tankot is láttunk, de jellemzőbb volt a sorsára hagyott, örökölt darab, melyet az újonnan függetlenné vált ország hadvezetése nem tudott fenntartani.

azsia330
Túránk legmagasabb pontja: a Fehérló hágó...

Gyakorivá vált a katonai ellenőrzés, 15 kilométerenként kis orosz támaszpont fogadott, hol gyanakvóan, kérdőre vonva, hol lelkesen, integetve (…) Furcsállották is, hogy nem félünk ilyen közel az afgán határhoz, hiszen odaát lakik Osama bin Laden. Sok tadzsik szerint egyébként a Pamírban bújkál…

Találkoztunk egy osztrák motorossal, aki hosszú évek óta járja már Ázsia elfelejtett sarkait. Mindig otthagyva motorját valahol, mert csak a nyári hónapokban motorozik. Tőle tudtuk meg, hogy közel járunk már a félve várt útleszakadáshoz, akkor már 18 napja nem lehetett közlekedni rajta, s ahogy a helyszínen megtudtuk, pár órára újra és újra megnyitották a gyalogosoknak (…) Végül odaértünk, sok-sok ember és nagy kavalkád közepette látszott már a hírhedt hely. Lendületet vettem, de egy 20 méteres szakaszon csak tolni lehetett, szerencsére odaugrott két férfi és segített. A meredek, keskeny sávon aligha tudtam volna egyedül átkelni. A másik oldalon a mély homokban hirtelen otthagyva engem elfutottak.

azsia3041
A kerékpáros nomádok találkoznak ősi társaikkal…

Föntről hangos morajlás hallatszott, s kövek kezdtek potyogni. Nagyobb falat ezúttal nem érkezett, minden komolyabb gép nélkül, csákányokkal verték alul a falat, s lapátokkal hordták el az alágördülő hegyomladékot. Mikor már biztonságban tudtam a bringám, visszamentem a következő vállalkozónak Évának, hogy segítsek. Mikor a közepén volt a leszakadásnak, hirtelen vissza kellett farolni, majd futni amerre látnak, segítőstül együtt, mert nagydarab kövek kezdtek alázúdulni, s olyan porfelhő lett, hogy nem láttam már, mi történik odaát. A porhoz hozzájött a félhomály, majdnem besötétedett addigra már. Vártak egy pár percet, míg megnyugodott a hegy szelleme, s újra próbálkoztak. Szép sorban átkelt mindegyikünk, s elhagyva a teherautókat, felvertük sátrainkat az út szélére (…)

A következő napokon a Pyanj folyó kiszélesedett és egy széles tó mellett tekerve jutottunk el Gorno Badakhshan fővárosába: Khorogba. Az útikönyvünk által ajánlott legolcsóbb szállás bezárt, s miután nem tetszett a kamionosszálló konténere, leszólított egy helyi, hogy ő szívesen átadja a házát nekünk. Ámultunk bámultunk, egy igazi pamiri domot kaptunk, s ránk bízta mennyit fizetünk. A jellegzetes pamíri négyzet alakú ház a jurtákra emlékeztetett, belül minden fa, középen egy kályha, réssel a plafonon a kályhacsőnek. Hatalmas szőnyegeken pihenhettük ki túránk első 900 kilométerét.

azsia336
Néha a bringámnak is pihenésre volt szüksége…

Este felkerestük a helyiek fürdőjét, melyet kiürítettek csak a mi számunkra. Reggel nagy meglepetés volt a bazár, ahol hosszú sorokban ültek a mamókák saját termékeikkel. Itt reggelizett a fél város, leültünk velük szembe s kentük a túrót a kenyerünkre. Volt aki tepsiben sütit hozott, de volt kompót is! Újra netközelbe kerültünk, így rá is cuppantunk nyomban a gépekre a fiatalok házában. A bringákat az előtérben hagytuk lezáratlanul. Éva elment sétálni, majd félóra múlva visszajött, s mit sem sejtve rákérdezett, hogy hova raktuk a brinyókat. Hogyhogy hova?!! Kiszaladtunk, s hűlt helyük volt. Az utcán rohangálva, hamarost több rendőr is segített már, nyugtatgattak, hogy itt semmi sem tűnik el. Aztán megláttuk az egyiket, letéptük róla a srácot, s majdnem fölkoncoltuk, hogy hol a többi, de nem tudott róluk.

Többször végigfutott a gondolat bennem – vége a túránknak! Pont itt, a Pamír fennsík lábánál! Nem telt el negyed óra, mikor hirtelen kacagó fiúk tűntek fel száguldozva bringáinkkal. Nem értették a felháborodásunkat, hiszen ők csak kipróbálták… Nem tudtam lenyugodni, erre föl kaptam ajándékba egy tradicionális pamíri sapkát.

azsia345
Elértük a Pamír főgerincét! Háttérben a Lenin csúcs (7134m)

Másnap fölmálháztunk, s nekivágtunk a Pamírnak, 800 kilométer várt ránk a másik oldalon elterülő Ferghana völgy legnagyobb városáig Oshig, a nagyrészt 4000 méter fölött kanyargó úttal átszelt, gyéren lakott ismeretlen fennsíkon.

Napokig a Gunt folyó ligetes völgyében tekertünk rendületlenül fölfelé. A híres fürdőváros, Dzhelondi híre hajtott minket is. Képesek voltunk engedni a csábításnak, s egyik nap fölfele 80 kilit tekerni, hogy beáztassuk magunk. Mindenképp megérte, bár a fürdőváros, csupán egy 2×2 méteres kád volt (külön férfi-női!), de így is felejthetetlen élményt nyújtott.

azsia348
Hopsz… az út hova tűnt?

Harmadik nap délutánjára fölértünk a Koy Tezek hágóra, 4271 méterre. A furcsa csak az volt, hogy a másik oldalon nem egy hosszú lefele vezető szerpentin fogadott, hanem egy enyhe lejtő – gurulhattunk vagy száz métert! A vegetáció teljesen eltűnt, a távolban kiszáradt sóstavak maradványai, kietlen sziklák, s havas hegycsúcsokkal tarkított végtelen táj fogadott. Az akklimatizációval nem volt gond, hiszen lassan tekertünk fölfelé, szervezetünknek volt ideje hozzászokni a megváltozott körülményekhez. Néha azért mégis azon kaptam magam, hogy kapkodom a levegőt, s mély lélegzeteket veszek. Helyenként tökéletes aszfalton gurultunk, majd néha hepehupássá vált, foltossá, majd teljesen eltűnt. Zötykölődve botorkáltunk nagy kavicsokon, mikor Bazsinak egyszer csak keresztülszúrta a kerekét egy százas szög, viccesen mutatott…

A térképeken jelzett települések – otthon úgy terveztem, hogy ott majd föltankolhatunk élelemmel, ha úgy adódik – gyakran csak egy-két házból álltak. Azokba a házakba viszont mindig behívtak, s leírhatatlan szeretettel fogadtak. Az egyik családnál megtudtuk, hogy csak nyáron laknak itt fönt, több ezer birkájukkal, több száz tehenükkel és lovaikkal. Pazar látvány volt a kenyérsütés, egy nagy kondér hátoldalára ragasztott tészta kisütése.

azsia356
Határhágó senkiföldjén, több mint 30 kilit tekertünk a tadzsik és kirgiz ellenőrzőpont között...

Napközben általában napos idő volt, de ahogy estefelé eltűnt a nap, hirtelen zuhant 10 perc alatt 25 fokot a hőmérséklet, s éjszakára röpködtek a mínuszok. Ahogy közeledtünk a Pamír főgerincéhez, egyre szélsőségesebbé vált az időjárás, gyakran nem tudtam fázzak-e vagy megsüljek, mivel hogy hátulról tűzött a nap, szemből meg fújt a jeges szél. A Tehén-kút (Uybulok) hágó tetején, 4234 méteren még havazott is! Általában délelőtt hátszéllel indultunk, s 11 körül 180 fokkal megfordult, próbálva visszatolni minket.

A fennsík keleti részén föltűntek az első jurták, melyekben Tadzsikisztánban élő kirgizek laktak. A tadzsikok és pamíriak hosszú évszázadok óta kő- és agyagkunyhókban laknak, míg kirgiz társaik a szovjet kényszer városítással is dacolva fölmenekültek a magas lejtőkre, s megtartották ősi szokásaikat. A jurtákból hihetetlen sebességgel rohantak kis kölkök teáskannával ki az útra, s invitáltak be sátraikba. Mesés látvány volt belülről egy-egy jurta. Minden kézimunka, s az eszközök tényleges használati tárgyként, némelyik ütötten-kopottan, másik díszesen, egészen máshogy festettek, mint halvány árnyékuk otthoni múzeumainkban…

azsia381
Kati szívesen felcserélte drótszamarát paripára Kirgizisztánban...

Más fogalmak közt élnek az emberek a fennsíkon, más az idő és tér érzékelésük. Úgy tűnt, mint ha elcsíptünk volna egy utolsó csücsköt, egy az egész világon megszűnőben lévő életvitelből. Az embereknek nem volt hova sietniük, napjaik minden perce ki volt töltve értelemmel teli cselekedettel. Meg volt mindenük…bár…, egy éve megnyílt a határ Kínához. Kamionkonvojok hozzák be Tadzsikisztánba a szemetet. Szomorú látvány volt, de a helyi bazárokat ellepte a kínai dömpingáru, a fröccsöntött műanyagtenger… Nyugatra általában kicsit szkepticizmussal gondolnak, az igazi megváltó, a hőn áhított és bálványozott ország, az ő „nyugatuk”, ahova sokan vágynak: Kína. Hónapok kérdése, s rájönnek a pamíriak, hogy mennyi mindenük nincsen, s mennyi mindenre vágynak tulajdonképpen, s hogy az, milyen sokba kerül, s nekik azt mind meg kell szerezni, hogy boldogabb emberek legyenek, s elindul az ördögi kör, amit mifelénk már jól ismerünk. Nem maradhat senki sem a paradicsomban, ki lesz mindenki tuszkolva a farkasok közé.

Folyópart mellett haladtunk a fennsík második legnagyobb városa Murghab felé. A Pamírból alázúduló vízmennyiség eddigre már lenyugodott, s a szabályozatlan meander kanyarulatok az Őstisza képét varázsolták szemünk elé. A füves parton szúnyogok tanyáztak, akik nyomban meg is támadtak minket, s hiába próbáltuk lehagyni őket, lazán tartották a 40-es átlagsebességet, sőt képesek voltak a gorekabáton is keresztül szúrni.

azsia100
Dinnye... Foto: Koncz Csaba

Murghab korábban katonai támaszpont volt. A környéken 17 szovjet bázis működött, nem csoda hiszen közel a kínai, pakisztáni, afganisztáni határ. Pár éve csomagoltak, s eltűntek az orosz alakulatok, a városban azóta a lakosok többsége munkanélküli (…) Az egyetlen közfürdő a városban épp zárva volt, így hosszas keresgélés után találtunk egy családot akiknek volt fürdőjük. Nagy megtiszteltetés volt számukra, hogy külföldiek látogatják „bánjájukat”. Kérték, jöjjünk vissza kér óra múlva, addig fölfűtik a vizet. A meleg fürdő és szauna után vacsora várt ránk, azaz a többiekre, mert jómagam gyomrommal gyengélkedve a szállásunkon maradtam. A kaja után előkerült minden csecsebecse, Katit kifestették, a helyi szokás szerint vastagon összehúzva a két szemöldököt. Befonták haját egy hosszú fonállal, s majdnem föladták rá a menyasszonyi ruhát…

azsia102
Foto: Koncz Csaba

A család kedvességétől megittasulva indultunk másnap tovább a legmagasabb hágó felé. Bár ezer méternél kevesebbet kellett fölfele küzdenünk, a ritka levegő miatt igen fárasztónak tűnt. Havas hegycsúcsok között kanyargott fölfele az út, míg 4655 méteren elértük a Pamir Highway legmagasabb pontját, a Fehér Ló hágót (Ak Baital). Tűző napsütés mellett is csak pár fokkal volt nulla fok fölött a hőmérséklet. De mit számított az, fölértünk s hónak nyoma sem volt, mint ahogy két héttel előttünk még állítólag tetemes mennyiséggel küszködtek az átkelők. A másik oldalon föltűnt a hosszú elektromos kerítés, még a szovjetek építették ki a kínai határ mentén. Bizarr látványt nyújtott, főleg amikor kénytelenek voltunk ötven méterre tőle sátrazni, mert úgy összeszűkült a völgy egyik este.

Az utolsó gyöngyszemek egyike a Karakul tó volt, melyet félig megkerültünk egy nap alatt, s melynek színe folyamatosan változott türkizből lila felé. Ő a nagy fekete tó, kisebb testvére a határ mentén húzódó hegy másik oldalán, a Pamír óriás Muztagh Ata lábainál fekszik, s 4 évvel azelőtt pont ott sátraztunk. A tavat elhagyva végre föltűnt a Lenin csúcs, a maga 7134 méterével! Bár neki is van ősi neve, mégis rajta maradt a nagy főnök emlékezete. Nem úgy a legnagyobb Pamír csúcs, a Kommunizmus csúcs, melyet mindenki már a régi-új nevén, Ismoil Somoni csúcsnak hív, a tadzsikok Mátyás királya után.

azsia103
Határőrök... Foto: Koncz Csaba

Soha nem tapasztalt ellenszélben harcoltunk a határ felé az utolsó hágóra. Megelőzött egy mikrobusz, s kipattant belőle néhány svájci turista, hogy fényképezzenek. Alig tudtak megállni, s nem igen sikerült mozdulatlanul tartani a kamerát, végül hangos káromkodás mellett visszaszálltak s tovasuhantak. A határon aztán beértük őket, kiderült, egy utazási irodától vannak, s épp útvonalat járnak be. Jövőtől fogva Tadzsikisztán is fölkerül a felkínált utakhoz, az utolsó országok egyikeként…

A kilépésnél majdnem csúnyán megjártuk, mivel a vámtiszt közölte, hogy ő gyűjti az érméket, s addig nem mehetünk tovább, míg nem kap egy magyart ajándékba (…) Csabi szerencsére talált egy kétszázast, melyet nagy nehezen elfogadott a vámos, s csillogó szemekkel jelentette ki, hogy igazi barátok vagyunk…

Három hetet töltöttünk Kirgizisztánban, mégis nehezemre esik olyan lelkesedéssel írnom róla, mint túránk első részéről. A táj itt is gyönyörű, de Tadzsikisztán után nem igen tudott semmi se lázba hozni már. Utoljára akkor esett le az állunk, amikor visszatekintettünk a Pamírra. A közelből jól látszott az egész főgerinc, a legmagasabb csúcsokkal. Itt is voltak kedves emberek, bár sokan pénzt reméltek tőlünk. A falvakban iszonyú munkanélküliség van, sokszor akaszkodtunk össze részeg emberekkel. Az országban a nyugat szele fúj. Európai autók garmadája, benzinkút építési dömping, roskadásig megpakolt boltok, európai útjelző táblák (az EU által előírt színekkel). S az emberek tekintete? Ismerős volt, de nem az új élményeinkre hasonlított, hanem az otthoni tapasztalatokra. De nem akarok igazságtalan lenni. Vendégségben voltunk egy kávézó tulajdonosának lányánál, egy vidéki család idilli kertjében, Oshban pedig az ország egyetlen palaentológusa hívott meg pici lakásába. Az útépítés során dinoszauruszra bukkantak, kaptunk is szuvenírbe egy-egy dinó fogat.

azsiamap1
Szintrajz

Közeledett a naplemente, mikor egyik este, egyszer csak eltörött a nyeregcsövem. Megadta magát a hiper-szuper Syncros alu nyeregcső. Tanulság: minél kevesebb alu cuccot szabad egy komolyabb bringatúrára elvinni. Pedig kibírta a korábbi ázsiai utjaimat… Már-már azt hittem, nekem annyi a túra, mikor a következő falu ezermestere megpreparálta valahogy. Így se volt egy leányálom letekerni 25 kilit a csomagokon ülve, vagyis legtöbbször inkább állva…

Napokig egy felduzzasztott folyó partján tekertünk, majd egy hágó másik oldalán, a melegvizű Toktogul tó partján napokig pihentünk és dolgoztuk fel friss élményeinket, pisztráng és dinnyeevészet mellett. Az utolsó kilométereket a fővárosig nem is tudtuk már megtenni, mert az egyik kis városban elterjedt a hír, hogy érdeklődünk a kézzel készített nemezszőnyegek, a híres shyrdakok iránt. Házról házra vonszoltak minket, minden nagymama készít életében hármat-négyet. Végül jómagam csak egyet, de volt, aki hármat is vett belőle. Felmálházva (darabja: 10-15 kiló) indultunk tovább, de az erős szélben úgy imbolygott minden, hogy félő volt a csomagtartók nem élik túl az utolsó hágót.

azsiamap2

Megállítottunk egy szakadt Zsigát, becuccoltunk mindannyian (máig érthetetlen hogyan??!), s irány a főváros, Bishkek. Az utolsó napok szállásunkon teltek, délben keltünk, nagyot reggeli-ebédeltünk, majd aludtunk estig. Bementünk kicsit a városba, s másnap ismét vízszintesen töltöttük a nap nagy részét. Most jött ki rajtunk csak igazán, mit is kért tőlünk a Pamír fennsík!

A tiszta tekintetek, akik utunk során fogadtak minket, mindenüket odaadták nekünk. Felbecsülhetetlen ajándék ez, hiszen szeretetüket adták, viszonzást nem várva cserébe. Rég feledésbe merült vidékeken tekertünk, most kezdik csak újra felfedezni. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy bátran látogassatok el minél előbb, amíg még él az ott lakókban az érdeklődés és bizalom a másik ember iránt.

Mennyit kóstált a túra fejenként:

-repülőjegy: 140e Ft

-vízumok, engedélyek: 50e Ft

-kinti költségek: 50e Ft

összesen: 240e Ft/fő

Netinfók:

http://utazas.com/utazas/forum/forum.cgi/?action=temak&uticel=3
„Pamir Highway Tadzsikisztánban”

Más utazoktól friss infók: thorntree.lonelyplanet.com

Tadzsikisztánról:

http://www.traveltajikistan.com/

http://www.lonelyplanet.com/destinations/central_asia/tajikistan/

http://www.angelfire.com/sd/tajikistanupdate/Pamirról: www.pamirs.org

Térkép: http://www.lib.berkeley.edu/EART/tajikistan/100k.html

(1:100 000 (!!) tuti jó szovjet katonai térkép Tadzsikisztánról)

A túrával kapcsolatosan bármi infó: jorgrudolf@yahoo.com

Szöveg: Jörg Rudolf
Képek: Jörg Rudolf
Eredeti cikk: BikeMag, 2005 áprili
s

A túránk megvalósításában segített az Univer Magyarország, a Velotrade, a VauDe és a Zöldpont kerékpárbolt (Bp., XI. ker., Bartók Béla u. 21.Tel.: 1/365-0945, www.bicycle.hu), ahol Kántor Zoli végtelen türelmével és magas fokú szakértelmével startra kész állapotba hozta bringáinkat! Köszönjük Mindenkinek!!

Bringás reggeli a Föld Napján

Félidejéhez érkezett a „Bringázz a Munkába!” kampány, amely eddig soha nem látott népszerűségnek örvend. A Föld Napja remek atkalom arra, hogy ezt megünnepeljék a szervezők, ezért péksüteményt osztottak a kerékpárosoknak Budapesten a Batthyány téren, a felső rakparton.

Két és fél hét alatt húszezren regisztráltak a "Bringázz a Munkába!" kampány honlapján
Két és fél hét alatt húszezren regisztráltak a "Bringázz a Munkába!" kampány honlapján

A Bringás reggeli házigazdája Hegedűs D. Géza színművész, aki köztudottan lelkes híve a kerékpározásnak, valamint reggelit osztott még Németh Lajos meteorológus. Az eseményen Szabó Imre miniszter hangsúlyozta: a tárca támogatásával megszervezett program fő célja, hogy az egész országban népszerűsítse a kerékpározást és felhívja a figyelmet a fenntartható városi közlekedés kialakításának fontosságára. Csak azzal, hogy a „Bringázz a Munkába!” akcióban most húszezren kerékpároznak, 160 tonnával kevesebb széndioxid került a légkörbe. A Föld Napja alkalmat ad arra, hogy mindenki mérlegelje: kíméletesen bánik-e környezetével, s mit tesz azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebben éljen. Büszke vagyok rá, hogy a zöldtárca 12, nemzeti parkjaink és zöld hatóságaink pedig országszerte 10 csapattal vesznek részt a versenyben, köztük Oláh Lajos államtitkár is – tette hozzá a miniszter.

A kampány félidejében reggeli és sajtótájékozató helyszíne volt a Batthyány tér
A kampány félidejében reggeli és sajtótájékozató helyszíne volt a Batthyány tér

A Magyar Kerékpárosklub nevében Németh Ders, a kampány főszervezője örömét fejezte ki, hogy két és fél hét elteltével már húszezren regisztráltak, több mint 900.000 km-t tekertek le összesen, majdnem 170 tonna széndioxid kibocsátásától kímélték meg a légkört, és közel 20 millió forint benzinpénzt spóroltak meg, valamint ugyanennyi kalóriát égettek el, ami mellesleg 80 ezer – aznap is osztott – kakaós csigának felel meg.

A szervezők bringás reggelire invitálták a munkába igyekvő kerékpárosokat...
A szervezők bringás reggelire invitálták a munkába igyekvő kerékpárosokat...

A főszervező fontosnak tartotta kiemelni, hogy a tavaszi regisztrálók húsz százaléka, azaz kb. 2500-an, autóról váltott kerékpárra, ami azt bizonyítja, hogy egyre többen ismerik fel, hogy a kerékpár mindenki számára tényleges választási lehetőség a városi közlekedésben.

...akik nyugodtan elfogyaszthatták a kakaóscsigát, hiszen bringával sehonnan sem lehet elkésni :)
...akik nyugodtan elfogyaszthatták a kakaós csigát, hiszen bringával sehonnan sem lehet elkésni 🙂

Véleménye szerint bár a számok sokat mondanak, a legfontosabb eredmény mégis az általános attitűd megváltozása, amire néhány példát hozott:
– hiszen végre a munkahelyeken is mindenhol beszédtéma a kerékpározás
– egyre több történetet hallani olyan esetekről, hogy olyan ül bringára, „akiből aztán sosem néztük volna ki”
– sokan azért vesznek szoknyát vagy öltönyt, hogy beikszelhessék a „ma szoknyában/öltönyben tekertem”-et a közlekedési naplóban, és hogy minderről büszkén beszámoljanak. Ezzel azt az üzenetet közvetítik, hogy a kerékpározás a legtermészetesebb és legegyszerűbb közlekedési forma.

A sajtótájékoztató helyszínére Szabó Imre miniszter is bringával érkezett
A sajtótájékoztató helyszínére Szabó Imre miniszter is bringával érkezett

Aki pedig szeretné kipróbálni, még mindig nem késett el, hiszen a kampányba folyamatos a regisztráció, a következő két és fél hétben teljesíthető a nyolc tekerés. Németh Ders meghirdette a „Bringázz szoknyában és öltönyben” fotópályázatot, amelyet a Magyar Kerékpárosklub a Nők Lapja Café internetes magazinnal közösen szervez. A legtöbb közönségszavazatot elnyert bringás jutalma egy kerékpár.

Forrás: Magyar Kerékpárosklub sajtóközlemény
További információk:
www.kamba.hu

A sajtótájékoztató résztvevői balról jobbra: László János MK elnök, Németh Ders BAM főszervező, Szabó Imre miniszter és Oláh Lajos államtitkár
A sajtótájékoztató résztvevői balról jobbra: László János MK elnök, Németh Ders BAM főszervező, Szabó Imre miniszter és Oláh Lajos államtitkár

Critical Mass 2009. 04. 19.

Az idő múlását sok mindenen lemérhetjük, néha csak csodálkozunk, hogy igen már megint Karácsony, már megint szülinap, a fene egye meg… És igen megint CM! Immár a 10-ik hivatalos nagy CM. …azaz csak lenne, de a 2006 őszit le kell számítanunk, a CM-es pólón is csak egy kis tank jelzi, hogy a belpolitika hullámai sajnos elmosták szeretett bringás seregszemlénket…

cm_11

A hivatalos bringás felvonulások hazai története 2004 őszén kezdődött, mikor az Autómentes Napra biciklisfutárok és barátaik nagyjából 2 hét alatt szervezték meg az ország addigi legnagyobb kerékpáros demonstrációját 4000 résztvevővel. A kiváltó ok a főpolgármester azon döntése volt, hogy az Autómentes Nap rendezvényeit az autóközlekedés zavartalanságára hivatkozva hétvégére tolta. Az autózás zavartalanságának biztosítása okán elhalasztott autómentes nap jogosan korbácsolta fel a kedélyeket.

cm_2
Bár ekkor túl sok közvetlen eredménye nem volt a demonstrációnak, ám a rákövetkező tavasszal már 10 000-en ültek nyeregbe, aztán 20 000-en és ez a szám azóta is szinte rendíthetetlenül nőtt, és valahol 50 000 környékén tűnik kicsúcsosodni, de igazából ekkora számnál már majdnem mindegy mennyire nagyon sok. Most már talán figyelnek ránk. A lényeg nem is az, hogy hányan ünneplik közösen a csodálatos kétkerekűt egy-egy ilyen rendkívüli alkalommal, hanem az, hogy a hétköznapokon is egyre nagyobb számban ülnek nyeregbe az emberek.

cm_3

És a növekedés egyelőre megállíthatatlannak látszik. A reggeli munkába tekerés egészen más érzéssel tölt el ma, mind akár csak négy éve. Már nem érzem magam egyedi csodabogárnak, hanem egy nagyobb kereszteződésben a túloldalon négy-öt, sőt nemritkán – mint e cikk írása napján is – 8-10 bringás néz velem farkasszemet. Ki zakóban, ki pulcsiban, ki munkásoverallban igyekszik dolgára, ki iskolatáskával a hátán. Még kicsit furcsa érzés, kicsit hihetetlen, de valami nagyon örömteli bizsergést vált ki bennem.

cm_4

Elindult valami. Egy csendes szerény forradalom a hatékonyság álcája mögé bújt motorizáció mindent elszürkítő, mindent legázoló, megmérgező, önnönmagát is megfojtó szörnye ellen. És amikor már annyira sokan leszünk, hogy elfoglalunk egy sávot, onnantól azt hívhatjuk akár kerékpársávnak is. Ezt egyszer majd odafönt is észreveszik, és akkor már nincs visszaút… Ez az igazi Critical Mass! Magáról az amúgy szép időben hatalmas lelkesedéssel lezajlott felvonulásról pedig beszéljenek a képek maguk! Csak annyit jegyeznék meg, hogy feltűnően sok volt a csinosan öltözött bringás hölgy!

Szöveg és fotók: Gajdov Géza @ cyclechic.hu
További információk: www.criticalmass.hu

Közép – Ázsia bringatúra, első rész

Közép – Ázsia bringatúra, első rész

Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Kirgizisztán
2004. június 2- augusztus 24.

Tashkent – Samarkand – Buhara – Khiva – Samarkand (idáig busszal) – Pendzikent – Ayni – Dushanbe – Khorog – Mhurgab – Sary Tash – Osh – Toktogul – Bishkek
Tekerve összesen: 2200 km

Hogy jut az ember eszébe pont Tadzsikisztán, kérdezhetnénk, bár ha valaki jártas Ázsia földrajzában, hamar feltűnik neki ez a kis ország a Pamír hegység szívében. Első ázsiai biciklitúrám végén Kathmanduban – akkoriban Pakisztánból indulva átkeltem a Himaláján, s Kínán keresztül felkerestem Tibet fővárosát Lhaszat, majd Nepálban ért véget a felejthetetlen túra – több biciklis vándor összefutott, s egy apró hotelszobában egy kiterített Ázsia térképen feküdve kiszúrtam magamnak egy különös hurkot a hegyek között, a Pamír Highway-t Tadzsikisztánban – akkor még szóba se jöhetett (2000-ben), mivel polgárháború dúlt, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy egyszer be kell vállalni!

Hangulat a Pamír fennsíkon. A helyiek szerint a világ teteje...

Azóta böngészem az interneten a Közép-Ázsiai híreket, s mikor megszületett a béke, választásokat tartottak, s elindult a normális élet, intenzíven tervezni kezdtem. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy az egyébként leghasznosabb magyar utazós honlapon, az utazas.com-on senkit sem találtam, aki járt volna már Tadzsikisztánban. Angol verzióján, a lonelyplanet.com -on akadt már némi morzsa, ami elég volt, hogy belevágjunk.

Közép-Ázsia térképére tekintve adta magát az útvonal. Üzbegisztánba repültünk, majd Tadzsikisztánban végigtekertünk a Pamíron át Kirgizisztánba. Tanító lévén az időkeret max. 2 hónap volt, mely első számítások szerint nagyon feszes menetrendet sejtetett. Persze fogalmunk sem volt mi vár majd a hegyekben, tibeti tapasztalatokból kiindulva nem mindig lehet 35-45 kilométernél többet tekerni, na de sebaj, legfeljebb a végén buszozunk majd…

Samarkand templomai Dzsingisz kán és fiai emlékét őrzik...

A túra nagy különlegessége az volt, hogy ezúttal lányok is jöttek velünk, Lomen Éva, akivel korábban már együtt bringáztunk egy spanyol-marokkó-portugál túrán és kedvesem Varga Kati. Katinak ez volt az első túrája, de sikerült lelkileg felkészítenem, s így nagyszerűen bírta a biciklizést. A csapatban volt még természetesen Koncz Csaba, nélkülözhetetlen társam a nagy túráimon, és Irimiás Balázs, akivel a neten keresztül ismerkedtünk meg, s gyönyörű felvételeket készített a helyiekről egy kis digitális kamerán.

Mindig kérdéses, mi lesz abból, ha elindul együtt egy maroknyi ember, aki előtte nem ismerte még egymást, nem szoktak össze. Nagy a veszélye a széthúzásnak, veszekedésnek, de mindezekből szerencsére nem jutott ki nekünk, sőt roppant jó kis csapat verbuválódott, tolerálni tudtuk egymás fóbiáit, sokat nevettünk, s születtek igazi beszélgetések is.

Június 24-én hagytuk el a magyar légteret, Moszkván keresztül az üzbég fővárosba, Tashkentbe repültünk. A bringák épen megúszták a vasmadár gyomrát, felmálháztuk őket és egyenest tekertünk be a bazárba. Jó érzés volt ismét belemerülni Ázsia illataiba, zajába és forgatagába. Bár elég anakronisztikusnak tűnt a mindenhol szembeötlő szovjet múlt. Bár többsége az üzbégeknek mohamedán vallású, még se gyakorolhatják szabadon hitüket. Meg vannak félemlítve a kormányzat által, hihetetlen de a napi ötszöri imára hívás, a müezzin éneke is be van tiltva. Este egy hideg sör (!) mellett megtudtuk, hogy a helyi fiatalok legtöbbjének álma kijutni valamelyik öbölmenti országba dolgozni. Az üzbég átlagkeresetből, 40-50 dollárból nem igen lehet boldogulni…

Az iszlám művészet kiemelkedő alkotásai: a festett csempék...

Nem sokat időztünk az egyébként látványosságban igen szegényes fővárosban, mikrobuszt béreltünk, s indultunk Samarkand felé. A 6 órás út félsivatagos tájon vezetett keresztül, míg végre megérkeztünk a híres Samarkandba. Ázsia utazók között mindig is különleges, misztikus csengése volt e városnévnek, „the golden road to Samarkand” az arany út Samarkandba, ahogy a Selyem úton emlegették. Mikor Nagy Sándor Kr.e. 329-ben elfoglalta, a kor egyik legnagyobb városa volt a szogd királyság fővárosaként. A görög hadvezér azt találta mondani, hogy „minden igaz amit Marakandáról [Samarkand ókori neve] hallottam, és sokkal szebb mint ahogy valaha elképzelhettem”. A középkorban Omar Khajjám XI. századi perzsa költő, filozófus, csillagász és matematikus városa (…)

A város gyakran cserélt gazdát, míg végül Dzsingisz kán a porral tette egyenlővé 1220-ban. Ezek után talán el is felejtődött volna a város, ha százötven évvel később Timur nem teszi meg fővárosává. Timur és leszármazottai Ázsia egyik kulturális és gazdasági központjává tették… A város mesés helye a Guri Amir mauzóleum, Timur és leszármazottainak sírhelye. Éjjel zöld fény ragyogta be, napközben meg a gazt tépkedték a hatalmas kupola tetejéről. A kíváncsi szovjet antropológus, Gerasimov annak ellenére kinyitotta Timur sírját, hogy bele volt vésve, ha bárki ki meri nyitni, nála is nagyobb ellenség fog rátámadni. Másnap, 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót (…)

Timur sírján a kétkezű fűnyíró mindenhova eljut...

Samarkandból, s egy bazári bóklászással telt nap után elindultunk végre drótszamarainkon a határ felé. Az utolsó falvak egyikében gazdag reggelivel hívtak meg, sőt még borral is megkínáltak, ami errefelé kuriózumnak számít. Délre értünk a kihalt határátkelőhelyhez, ahol igencsak csodálkoztak a határőrök. A modern üzbég oldal után nehéz volt elhinni, hogy a tadzsik szervek megelégednek egyetlen egy konténerrel. Kis kenőpénz segítségével hamar begördülhettünk a várva várt, ismeretlen, titokzatos Tadzsikisztánba. A turizmus még ismeretlen fogalom, magyarok rajtunk kívül nem igen fordultak meg szerintünk 2004-ben, s az odalátogató külföldiek – főleg segélyszervezetek- száma is csupán pár ezer évente.

A régi szovjet műúton tekerve majd odasültünk az aszfaltra, a hőmérséklet elérte a 44 fokot, mégis a földeken mindenhol állig beöltözött asszonyok dolgoztak. A fő közlekedési eszköz a szamár, általában roskadásig pakolták őket, s mellette szaporán szedték a lábukat a helyiek. „Csak érjünk el az első faluba és találjunk egy árnyékos helyet!”- pihegtük kimerülten. De a várva várt hűsölőhely nem váltotta be reményeinket, a sárkunyhók között nem hogy bolt nem volt, de ivóvíz sem akadt. Tovább kellett poroszkálni, míg a következő nagyobbacska faluban boltot nem találtunk. Az egyik sárkunyhó oldalán lyuk volt a falon, előtte álldogált néhány helyi, s egyre több dolog került a kezükbe bentről. Vizet nem tartottak, viszont megismerkedhettünk az RC Colaval, a nagy testvér tadzsik öccsével. Tadzsikisztán azon kevés országokhoz tartozik a Földön, melyekben nem lehet se a Pepsi, se a Coca-Cola cég termékeit kapni. Futótűzként terjedt a hír a furcsa idegenekről, s egyre többen jöttek megnézni, kik vetődtek e magányos helyre. A két ország viszonya nem teljesen felhőtlen. A mai napig vita folyik a határ pontos helyéről, elaknásították a hegyekben a feltételezett határvonalat. A szovjet időkben épült vasút, néha áttér pár kilométerre tadzsik területre, aminek használatáért földgázzal kell fizetnie Üzbegisztánnak.

Üzbég bringabolt fejedelmi épületben...

Találtunk egy árnyékos helyet egy házikó oldalába, s leheveredtünk. Fél óra múlva már a falu összes gyereke köröttünk sereglett, de nem jöttek közelebb öt méternél. Néha a kíváncsiskodó tömegbe keveredett egy idősebb bácsika, aki odajött hozzánk s nevetve üdvözölt minket. Felváltva ugyan, de azért sikerült aludnunk pár órát, míg késő délután ismét nekivághattunk. Mikor föltűntek az első város, Penjikent lakótelepei, autókkal is találkoztunk. 20-30 éves Ladák és Volgák zötykölődtek a kátyús, gödrös utakon. Beérve a központba beültünk egy étterembe, de mivel nagyon sötét volt odabent, kihozattunk egy asztalt, nagy feltűnést keltve a bámészkodók között. Étlappal nem is próbálkoztunk, rutinosan egyből a konyhába mentünk, s fölemelgettük a fedőket, miközben a szakács lelkesen magyarázott, melyikben mi van. Megkérdeztük előre az árakat, nehogy később pórul járjunk, mint számtalan más ázsiai országban. Pont az ellenkezője történt, jóval kevesebbet fizettünk végül, mert elengedték az ár nagy részét, lévén külföldi vendégek vagyunk. Sötétben tekertünk már ki a városból, s két learatott búzaföld találkozásánál vertünk sátrat. Elhatároztuk, hogy jó korán kelünk, s így a következő napokban már 4.30 kor nyomtuk a pedált. 7 óra körül megálltunk egy elágazásban reggelizni, s pár perc múlva föltűnt egy szakállas öreg, s leterített elénk egy nagy terítőt, s hozott magával kenyeret, lekvárt és teát. Nem hittünk a szemünknek, sőt hihetetlennek tűnik, de mindennapossá váltak e kellemes emlékek. A bácsi csak mosolygott, s nyomban elmesélte az út másik oldalán várakozóknak, mi mindent tudott meg rólunk. Szerencsére kicsit törtük az oroszt, s a legfontosabbakat mindig el tudtuk mondani magunkról. Nem időzhettünk sokáig, mert már perzseltek az első napsugarak, s hiányzott a menetszél. Az út fokozatosan, de nagyobb emelkedő nélkül kúszott fölfelé. Túránk első megpróbáltatása, az Anzob hágó, a maga 3343 méterével még messzinek tűnt, de sok szint volt hátra, hiszen 780 méterről indultunk Samarkandban.

Az Anzob hágó megmászása napközben: pihenő egy chaykhane-ban...

A délutáni pihenő, 11-től 17 óráig, folytonos vándorlással telt: polifoamunkkal követtük a tovakúszó árnyékot. A távoli házakból félóránként küldöttség érkezett, forró teavízzel, édességekkel, s kenyérrel, melyet Közép-Ázsiában nagy becsben tartanak, szent táplálékként kezelik, mely nem kerülhet a földre, s illetlenség fordítva lerakni az asztalkendőn. Minden étkezés azzal kezdődött, hogy vendéglátónk közül mindig a legidősebb férfi – volt, hogy csak nők voltak otthon, s az öt éves fiú végezte e fontos feladatot – megtörte a kenyeret, s mindenki elé rakott 4-5 darabkát. A faluban, melyben pihentünk nem volt ivóvíz a házakban, viszont volt egy nagy kút az országút mellett, melynél délután el kezdtek sorakozni a mamókák sok-sok gyerekkel. Egyszer csak hirtelen el kezdett zúdulni a víz a kútból kivezetet csapból, s töltötték egymás után a vödröket. Kerek egy órán keresztül folyt a víz, ennyi ideje volt a falunak, hogy föltöltsék készleteiket, s számolni kellett azzal is, hogy másnap nem biztos, elindul-e a víz.

Napról napra közeledtek a hegyek, míg végül már szűk katlanban tekertünk, néhol összeszűkült a nyílás pár száz méterre, a hömpölygő folyó és az út szorosan fért csak el egymás mellett a kilométerre magasodó sziklafalak alatt. Egyik este sötétedett már, s nem volt semmi kiálló, na, ma hol alszunk? Emelkedett az út meredeken, míg az egyik kanyarból kibukkanva vízesés robaja jutott el hozzánk. Betonból gyalogösvény vezetett föléje, így föllélegezhettünk volt hol aludni, csak a vízpárával nem számoltunk, mely egész éjszaka belepett, de kárpótolt érte az alázuhanó víztömeg sajátos morajlása.

Az útépítők nem ismernek akadályt, ha kell, megküzdenek egy gleccserrel...

„Zordult” a táj, egyre gyakrabban kellett vízmosáson áttekernünk, míg végül rátértünk a hosszan kanyargó szerpentin első kanyarjára. 36 kilométeren keresztül emelkedett meredeken, s majdnem kétezer méterrel kellett magasabbra jutnunk. Az emelkedőn összetorlódtak a kamionok, s igen csak megkeserítette mászásunkat a mindenhol gomolygó porfelhő. Gyakran intettek, hogy kapaszkodjunk, húznak majd felfele, de a göröngyös út miatt csak egy-egy perc erejéig kísérleteztünk az életveszélyes manőverrel. 2400 méteren volt az utolsó chaykhane, ahova fáradtan bezuhantunk, s aludtunk pár órát, lehörpintettünk néhány jéghideg kefirt, s kóstolgattuk a pezsgő forrásvizet. A nagy utak mentén újra és újra előforduló chaykhanek – a teherautósofőrök kedvelt megállóhelyei, számunkra mindenhol oázisokat jelentett. Ezek kisebb éttermek, kifőzdék voltak, ahol pár somoniért (a helyi valuta) – 50-60 forintért, príma leveseket ettünk. Az igazi ajándék az ebéd utáni szunyókálás volt minden nap, melyet a franciaágy nagyságú, anyagokkal, néha szőnyeggel kipárnázott emelvényen töltöttünk. Közép-ázsiai sajátosság, hogy egy pici lábakon álló asztalt körbeülnek egy emelvényen, s az étkezés után mindenki kiterül. Pontos feljegyzéseket készítettem a sok-sok chaykhaneról amikben megpihentünk, így elkészült Tadzsikisztán „chaykhane térképe” , legalábbis amerre jártunk.

A pár évvel korábbi csaták emléke. Velük már nem kellett felvennünk a harcot...

Továbbtekerve egyszer csak föltűntek a távolban a magasból alázuhanó gleccserek, s csak találgattuk, hogy merre vezethet utunk. Arra viszont nem is mertünk gondolni, hogy az egyiken keresztültekerünk majd. A szovjet útépítők képesek voltak egy járatot dózerolni 3000 méter környékén át a gleccseren, keresztülvezetve így az utat! Hamar lepattantunk s kattogtak a képek, hihetetlen volt a látvány, hogy nálam magasabb gleccserfalnak döntöm a felmálházott bringámat. A hágó előtti utolsó métereken már kapkodtuk a levegőt, s furcsamód elfáradtunk. Alig fújtuk ki magunkat, föltűnt egy alacsony, sötét ábrázatú férfi és szívélyesen invitált egy antennákkal telezsúfolt ház felé. Kiderült, hogy a fővárosból kihelyezett meteorológus volt, s itt fönt lakott feleségével és öt gyermekével – és várták a hatodikat, ja és a házigazda a 30as éveinek közepén járt. Lakásuk egy konyhából és hálóhelyiségből állt, melyet mindjárt átadtak nekünk. A háziasszony főzni kezdett, s onnantól fogva ennünk kellett, hiszen illetlenség bármit is visszautasítani, bár Évának vega lévén ki kellett találnia valamit, hogy a húst visszautasíthassa. Mivel alig volt haja, attól fogva buddhista lett. Szegény családnak megettük kétheti élelmét, de csak hozták és hozták, örvendve, hogy mi is örülünk. Kiderült, hogy sokáig 5000 méter magason szolgált, s ahhoz képest itt már meleg van, bár akkor éjjel is mínusz volt. Reggel megmutatta morzekészülékét, családi fotót készítettünk, s nem tudtunk úgy elbúcsúzni, hogy ne kárpótoljuk őket valamelyest pár dollárral.

A sokasodó akadályoktól nem tántorodtunk meg, s töretlenül tekertünk tovább az afgán határ felé...

Beöltöztünk, azaz fölhúztunk mindent, amit találtunk táskáinkban, télikesztyű, vastag sapka, s indulás lefele. De előtte még fölszerelte Csabi a videokameráját a csomagtartójára, Bazsi az övét meg a sisakjára. Két irányból filmezték a „downhillt”. Számtalan szerpentin és kanyar látszott lefele, furcsamód eltűntek a teherautók, s az út minősége is nagyban javult. A száguldás fénypontja egy másik guruló jármű leelőzése volt, mely földet szállított. Egy apró kis deszkára kerekek voltak felerősítve, kormánya fából volt felerősítve, s lábfékkel lehetett lassítani – ha egyáltalán – hiszen jól meg volt pakolva, s csak úgy viharzott lefele. Sofőrje vakmerően próbált kanyarodni és egyensúlyozni, s szélesen vigyorgott a két kamera össztűzében. Jó pár kilométerrel arrébb homokbuckába ütközve állt meg, s kiderült, hogy házépítéshez hordta le fentről a vörös agyagot.

Leérve a völgyben ellenőrzési pont fogadott, ahol hosszasan faggatott egy rendőr, jobb e most a kommunizmus után Magyarországon. Visszasírta a múltat, amikor testvéreik (!) az oroszok segítették őket, bezzeg most kapitányként csak 30 dollárt keres egy hónapban. Egyébként nagyon kedélyes volt, s nem zavarta, hogy filmezzük az általa vezetett rendőri posztot.

Ázsiában a pocsolyák is másmilyenek...

Innentől a Varzob patak völgyében gurultunk másfél napon keresztül a fővárosig. Nagy örömünkre összefutottunk egy másik bringással, Valerioval Olaszországból. Ő Hong Kongból indult, s megjárva Vietnamot, Laoszt, Kínát. Vale is a Pamírba készült, de mint megtudtuk, egy hétig kell várni az engedélyre, s addig kiszemelte magának az Anzob hágót. (ő is a meterológusnál aludt :)) Sokszor összefutottunk utunk során, néha heteken át üldöztük egymást egy nap lemaradással, s végül Kirgizisztánban együtt tekertünk 4 napot.

A tadzsik főváros, Dushanbe híres a méregdrága, lepattant, szovjet időkből hátramaradt óriás hotelekről. Így nem tekertünk be a városba, hanem a tadzsik Rózsadombon, itt „Rózsavölgy”, a Varzob folyó egyik kávézójának kertjébe bepofátlankodtunk. Először csak pihiztünk, majd főzőcskéztünk, végül ott is aludtunk, mondván, másnap majd fogyasztunk. De miután kiderült, hogy egy ebéd 20 dolcsival könnyítené meg zsebünket fejenként, visszakoztunk. De ezek után se dobtak ki minket, sőt eltűrték, hogy megfürdünk a folyóban előttük, s még egy éjszakát ott alszunk. Közben a pihenőnapon, Bazsival bestoppoltunk Dushanbeba és megkértük a GBAO engedélyt. A GBAO a Gorno Badakhshan Autonoumus Oblast rövidítése, s a Pamíri terület Tadzsikisztánon belül. Pár évvel korábban még szigorúan tilos volt bemenni külföldieknek, s ha adtak is rá engedélyt, csak kísérettel lehetett utazni (…)

Ha élve akarsz hazajutni, jobb nem lelépni az útról… Tekerés aknamezők között...

Megdobbant a szívünk a sok Ikarust látva Dushanbe széles, mérnökien megtervezett utcáin. Mondták is sokan, miután hallották, honnan jövünk, hogy Győr, Székesfehérvár, Ikarus, „hárosi ávtobusz”!

(…) Tadzsikisztán egyetlen autopályályán hagytuk magunk mögött a fővárost, de nem élvezhettük sokáig a külön sávot, csakhamar egysávossá vált az út. Másnap megszaporodtak a lyukak, egyre görönygyösebb lett az út, és lassacskán lyukból lyukba evickéltünk tovább. Pár nap után már nagy szám volt, ha föltűnt egy-egy aszfaltdarab. A mély kátyúkon keresztülszáguldottak a 30-40 éves Ladák, betemetve minket, a hőségben jól jövő, kellemes porfelhővel (…)

Nem volt sok választásunk, hova verjük sátrainkat. A túloldalon sziklába vájt afgán karavánút...

Közben elkezdett esni az eső, szokatlanul erősen a nyári évszakhoz, s abba se hagyta 3 napon át. Magyarországon leközölte az MTI, hogy Tadzsikisztánt történelmének egyik legsúlyosabb esője sújtotta, sokan meghaltak, utakat mosott el az alázúduló víz… A továbbindulás reggelén omlettet kértünk, s mivel egy tálca tojás volt még a szakácsnak, hát annyiból. Súlyos hibának minősült, itt kezdődött többünknél aztán a tojásundor és a rosszullét. Jómagam napokig még a folytonos hányással is küszködhettem, miközben a hegyekből lezúduló iszaptenger próbált visszatartani minket elhatározásunktól (…) Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a finomabbnál finomabb ajándékok. Hihetetlen történetek, este miközben állítjuk sátrainkat, föltűnik a folyó másik oldalán pár alak, két óra múlva már a mi oldalunkon közelítenek felénk megpakolva friss kenyérrel, tejjel, sajttal, vajjal. Másik nap megáll egy autó a sátrunknál, lelkesen üdvözöl, majd továbbhajt. Pár órával később tülkölve visszatér, családja által készített tejtermékekkel. Boltra nem igen akadhat az ember errefelé már, mindenki állatokat tart és saját kis kemencéje van, megtermeszti a szükségest a háza körül. Nyugati szemmel alig van valamilyük, mégis azt a keveset – vagyis mindent megosztottak velünk. Azt a keveset rossz kifejezés, hiszen nem is vágyakoztak másra, hiszen mindenük meg volt, nem úgy a városokban ahol csak panaszkodtak, hogy nem elég a pénzük semmire -azaz alkoholra és cigire – (pedig mohamedán ország! -hát ez a szovjet testvér öröksége). Gyakran behívtak döngölt földpadlójú házaikba, s nyomban átadták a két szobából a nagyobbikat, maradjunk náluk.

Rátértünk a Saghirdasht (Khaburabot) hágó felé vezető útra. 2000-es útikönyvem még óva int mindenkit, hogy ezen a rettegett szakaszon közlekedjen, teli van rablóval, fegyveres banditákkal, akik minden átutazót kirabolnak. Persze megnyugtattak a helyiek, hogy azoknak az időknek már vége. Ugyanakkor bizarr volt az út szélén magukra hagyott tankok látványa, melyek a kormánycsapatokkal vívott harcokról tanúskodtak. Azóta minden mozdíthatót elvittek róluk, s mi mindenre nem jó például egy lánctalp – láttunk kutyaházat belőle.

Parkoló kamionoktól megtudtuk, hogy előttünk 100 kilivel leszakadt az út, s már egy hete nincs semelyik irányba közlekedés. A hágó előtt jégeső fogadott minket, s minden ködbe borult. Csorgott rólunk az eső, s igen csak szívtuk fogunkat a 3-4 fokban 3000 méter fölött. Valahogy mégis csak fölküzdöttük magunkat, s pár pillanatra bepillantást nyertünk a felhőföveny között a völgyre. A másik oldalon vad, ősi táj fogadott. Kinyúló magas sziklaformációk hajoltak az út fölé, s helyenként csak a sziklafalba robbantott nyíláson tudtunk áthaladni. Több napi mászás után kárpótolhatatlan élmény a sok órás gurulás, még akkor is, ha az ember keze majd szétszakad, az öklömnyi nagy köveken száguldva.

Egy kanyar után lobogó orosz zászló tűnt föl, s egy egész erődítményrendszer gépfegyveres katonákkal. Lobogtathattuk a GBAO papírunkat, s beírhattuk magunkat a nagykönyvbe, ahol benne volt mindenki, aki az elmúlt 10 évben belépett Gorno Badakhshan területére. Innen már a tadzsik határőrség mellett nagy létszámban orosz katonák is állomásoznak. Pontosabban egy egész ezred, és több tízezer orosz katona egész Tadzsikisztánban. Tadzsikisztán mintegy felét teszi ki ez a tartomány, az összlakosságnak viszont csak a 4 százalékát adja. A lakosság zömét a pamíriak adják, saját nyelvük van, s így kultúrájuk is teljesen más. Számtalan dialektus létezik, s vallásukban is különböznek tadzsik rokonaiktól, akik síiták. A pamíriak izmaeliták, ami a síitizmus egy ága, nincsenek templomaik, papságuk, heti szent napjuk. Gyakoriak az út menti szentélyek, ahova áldásért betérnek, s otthagynak kenyeret vagy pénzt a rászorulóknak. A szellemi vezetőjük Aga kán, egy svájci üzletember, akit élő istenségnek tartanak. Hatalmas alapítványt működtet, s több ezer embert óvott meg az éhhaláltól a háború idején. Azóta is ő látja el a tartományt a főbb élelmiszerekkel.

A szűk szerpentinek egyre kiszélesedtek, s hirtelen föltűnt a Pyanj folyó, s a másik oldalon Afganisztán és a Hindukush hegységrendszer. Innentől fogva majd egy héten át a folyó partját követtük, s gyönyörködhettünk a másik oldalban. Olyan volt, mint egy mozi, betekintést nyerhettünk a középkorba. Afganisztán e félreeső helyére nem vezetett út, vagyis kocsik nem közlekedtek, nem volt bevezetve az áram, s nyoma sem volt a betonnak. A nők színes selymekbe burkolózva hordták fejükön a vízzel teli köcsögöket, a hosszú szakállú férfiak hosszú lebernyegben vagy kaftánban ökrökkel művelték a földeket. A falvakat szűk ösvények kötötték össze, néha a meredek sziklafalba vésve, vagy farönk és gallyhidakon keresztül. Mesébe illő volt a táj, s a kis emberkék, ahogy végezték mindennapi teendőiket a másik oldalon.

Holnap innen folytatjuk…

Szöveg: Jörg Rudolf
Képek: Jörg Rudolf
Eredeti cikk: BikeMag, 2005 március

A túránk megvalósításában segített az Univer Magyarország, a Velotrade, a VauDe és a Zöldpont kerékpárbolt (Bp., XI. ker., Bartók Béla u. 21.Tel.: 1/365-0945, www.bicycle.hu), ahol Kántor Zoli végtelen türelmével és magas fokú szakértelmével startra kész állapotba hozta bringáinkat! Köszönjük Mindenkinek!!