Bringás körökben Szlovénia neve semmi esetre sem hangzik ismeretlenül. Kerékpáros paradicsom az egész ország; nagy hegyek, kis hegyek, dimbek-dombok és mesés tájak váltakoznak. Országúti, monti vagy trekking? Mindegy, egészen biztos, hogy maradandó élményben lesz részünk. S ha már begyűjtöttük azokat a bizonyos maradandó élményeket, miért ne néznénk meg délnyugati szomszédunk kevésbé ismert fővárosát, Ljubljanát is?

Maradandó élmény lesz ez is, de nem azért, mert fővárosról van szó – és ezért ránk húzhatják egy puccos kocsi kormányát, vagy netán elsodorhat egy pótkocsis IFA – hanem mert Ljubljana nagyszerű város, ahol a gyakorlatban is alkalmazzák azt az elvet, hogy a városok az embereknek épültek, és épülnek elvileg ma is. No meg ahol a város felfedezéséhez meglehetősen fejlett kerékpáros infrastruktúra áll rendelkezésre – szerintem. Ezzel viszont nem feltétlenül ért egyet Janez Bertoncelj a Ljubljanska Kolesarska Mreža (LKM) – Ljubljanai Kerékpáros Hálózat – elnöke. Erről azonban essen szó majd pár bekezdéssel odébb.

Városnézés

Derítsük ki előbb, hogy milyen is valójában Ljubljana. Nézzük például a Prešernov térre minden irányból érkező, áthaladó bringásokat, gyalogosokat, görkorisokat. Más jármű? Nincsen, mert a város közepén lévő tér és környéke – a szűk értelemben vett óváros – 2007. szeptember 1-től autómentes övezet, így még a helyi busznak is más útvonalat kellet találni. Behajtás csak áruszállítás céljából a nap bizonyos szakaiban. Itt a Prešernovon adnak egymásnak randit a ljubljanaiak nagy költőjük France Prešeren szobra és a barokk Szt. Ferenc templom előterében.

Nyeregbe hát, és kerekezzünk át a Jože Plečnik tervezte Tromostovjén (Hármas hídon) a piacra, amit – mint megannyi más középületet, hidat, parkot – szintén a 20. század eleji Ljubljana legmeghatározóbb városképformáló építésze, azaz Plečnik tervezett. A piacon nézelődjünk kicsit – az árkádok alatt fűszeres, sajtos, mézes nénik kínálják a portékát; átellenben színes virágpiac, mellette gyümölcs-zöldség temérdek standon, az árkádok folytatásában kávéznak, bureket vagy poticát falatoznak. Innen akár fel is tekerhet az ember a várba.

Feltekerünk és nézzük… a hegyeket, ahogyan körbeveszik egész Ljubljanát. Észak fele a Savinjske Alpe csúcsai úgy ezerötöt vernek rá a mi Kékesünkre. Körben hegyek, lent folyók – a belvárost átszelő Ljubljanica, távolabb a Száva és kisebb-nagyobb patakok. Miután legurultunk, vegyük az irányt Gornji trg., Stari trg. és Mestni trg. Felé, majd egy 180 fokos fordulóval a Cankerjev Nabrežjéig meg se álljunk, hogy végül egy asztalnál verjünk tanyát a Maček teraszán. A Cankarjev amolyan parti sétány tele jobbnál jobb kávézókkal. Rendeljünk egy kapucínert, meg némi vizet és figyeljük a sétányon elhaladó bringás arcokat – kis híján a társadalom teljes keresztmetszetét adják.

A kávészünetet befejezve vessük bele magunkat a Ljubljanica bal partjának nyüzsgésébe, nézzük meg milyenek is arrafele a bringautak. Tegyük mindezt mondjuk a Zoisova-Slovenska-Masarykova-Metelkova útvonalon. Közben, ha érdekeset látunk, álljunk meg. Például a „Felhőkarcolónál” – azaz Nebotičniknál -, ami valóban olyan, mint egy felhőkarcoló a ’30-as évek Amerikájából a ’30-as évek Szlovéniájában előadva. Majd, ha elértük a Metelkova ulicát mindenképp nézzük meg a Celica Hostelt és környékét, hiszen ez Ljubljana alternatív kultúrájának fellegvára. Tűzraktér, Szimpla meg Trafó együtt megbolondítva egy kis Kuplunggal. A hely maga, amikor Szlovénia még Jugoszlávia része volt, a néphadsereghez tartozott, a Celica Hostel pedig katonai börtön volt egykor. A pörgés este indul, bringázzunk majd ide ismét vissza akkor! Ha van még kedvünk kicsit kerekezni, kövessük a folyót Krakovóig, ott is a Vrtna ulicáig, keressük meg az Okrepčevalnica Harambašát és töltsünk újra égetni való kalóriából egy remek csevapcsicsa formájában, és legyen hozzá egy korsó párától gyöngyöző Union pivo is…

Az LKM és Janez Bertoncelj

Nos, egy hasonló nap után elégedetten csettinthetünk – Micsoda bringautak! És valóban, a hazai állapotokhoz képest kissé előrébb tartanak szlovén barátaink, azonban itt sem fenékig tejfel a kerekezők élete. Hogy mégis tejfel legyen, ezért dolgozik a 2000. július 10-én alakult LKM és élén Janez Bertoncelj. Az LKM egyik fő tevékenysége a kerékpáros érdekvédelmen túl a fenntartható városi közlekedésért történő lobbizás. Próbálják az önkormányzatot minden lehetséges eszközükkel együttműködésre bírni és állandó nyomást gyakorolni az autóforgalom minimalizálása érdekében. Mint azt Janez elmondta, viszonyuk a városvezetéssel se nem jó, sem pedig rossz. Az amúgy meglehetős népszerűségnek örvendő polgármester, Zoran Janković kezdeményezte fejlesztések, túrás-fúrások, lezárások során nem valószínű, hogy teret kapnak a bringások, ennek ellenére Janez derűsnek látja a jövőt, legalábbis, ami Ljubljana belvárosát illeti. A külvárosokban pedig – bár a főutak mellett külön bringasávokon közlekedhetünk – lesz mit fejleszteni, főképp az új munkahelyekre vezető új utak mentén.

Az LKM remek ötletekkel rukkol elő, például hogy az utcák egy részét egyirányúsítani kéne, így a felszabaduló sávban kétirányú kerékpársávot lehet létrehozni, így kevesebb helyen kellene osztozniuk a gyalogosokkal a járdán. (Bizony, itt is van olyan, hogy a járda egy részét választották le a kerekeseknek.) Ezt a gyalogosokkal együtt bringázást itt sem annyira favorizálják. Janez szerint a kerékpár jármű, így az úton a helye. (Nemrég nálunk ugyanez fórumtéma lett a CM honlapján.) Kérdésemre, hogy Ljubljana bringásai miként fogadták az óváros szeptember eleji, forgalom előli lezárását, Janez úgy reagált, hogy támogatták a városvezetést a megvalósításban, ennek elsősorban a gyalogosok örültek, mert az utóbbi két-három évben bringás szempontból a kérdéses részen már nem volt túl jelentős a forgalom.

Arra az észrevételemre, hogy Ljubljana többszöri tapasztalataim alapján meglehetősen kerékpárbarát város Budapesthez vagy más magyar nagyvárosokhoz képest, Janez megjegyezte, hogy sajnos nem ismeri a budapesti helyzetet, de ők Ljubljanát nem tartják bringabarátnak. Ennek ellenére, ha ezt mégis így látom, akkor a helyzet mifelénk meglehetősen rossz lehet. A célunk – tette hozzá – hogy Koppenhágához vagy Amszterdamhoz hasonlítsunk. Valóban nem rózsás a helyzet mifelénk – válaszoltam – de nagyon lassan javulgat, köszönhetően többek közt a mi az övékéhez hasonló kerékpáros klubunknak.

A helyzet az utazó szemével

A ljubljanai bringautak hálózatot, használható rendszert alkotnak, átszövik a várost, a szó legjobb értelmében közlekedhetünk bringánk nyergében. Úgy tűnik, itt nem annyira a kilométereket mérik építéskor, inkább az utak valódi rendszerré történő összekapcsolását. Mint fentebb elhangzott, itt is van hely, ahol a gyalogosokkal osztoznak a járdán, de úgy találtam, jóval kevesebb gyalogos őgyeleg a bringások oldalán, ha mégis odakerül, akkor a bringás sem rakja meg ezerrel, hogy kis híján elsodorja szegény gyalogost; nem megy az anyázás olyan szinten, mint nálunk hasonló körülmények közt. Ilyesmi a helyzet az autósokkal is. Itt is láttam kerékpársávon parkoló autót – különösen a Miklošičeva cestán, ahol a város legelőkelőbb szállodája előtt gyakran parkolnak gépkocsik a bringasávon -, de nagyságrendekkel kevesebbet, mint itthon. Amúgy a kereszteződéseknél meglehetősen udvariasan járnak el a sofőrök az áthaladni készülő bringással szemben. Jártam már párszor Ljubljanában, de eddig még nem láttam olyat, hogy valaki a pumpáját suhogtatva próbálná jobb belátásra téríteni a szabálytalankodó autóst, amire az meg mondjuk fegyvernek látszó játékpisztolyt ránt.

Kerékpártárolókkal is jól ellátott a város. Persze azért lehet még ezen is fejleszteni. Egyébként bringalopás itt is van (No de hol nincs?), olykor Ljubljanában is szőrén-szálán tűnik el egyik-másik bringás szíve csücske.

Van még az LKM honlapján egy szép nagy adatbázis a kerékpárutak hibáiról, hiányosságairól állandóan frissítve, fotókkal ellátva (www.kolesarji.org/lkm). Érdemes megnézni, mert ebből is látni, milyen kiterjedt hálózattal rendelkezik a szlovén főváros.

Turistáknak való

Ha nincs nálunk kedvenc drótkecskénk Ljubljanában járva, ne essünk kétségbe, ugyanis a ljubljanai turisztikai hivatal jóvoltából a belváros öt pontján igényes, kényelmes, kosárral felszerelt, agyváltós „city” bicajokat kölcsönözhetünk 5 euró/nap áron, áprilistól októberig. Októbertől áprilisig is tudunk bringát bérelni pár helyen, de a legjobb megoldás persze mégis az lenne ilyenkor, ha az ember elcipeli magával a saját gépét. „Egy meleg napon bringára pattanva járhatjuk be Ljubljana belvárosát valószínűleg a legkellemesebb módon” – áll a turisztikai hivatal honlapján. Ezt annyival egészítenénk ki, hogy járjuk be bátran a külvárost is, és ne csak meleg napokon… Bővebb információkat a www.ljubljana.si honlapról szerezhetünk.

Eredeti cikk: BikeMag, 2008 jan/feb.
Szöveg: Vereckei András
Fotó: Bézsenyi Zsolt