Az alábbiakban egy meglehetősen fiatal, komolyan csak pár év óta dolgozó fiatalembert mutatunk be nektek, akinek ennek ellenére már szinte minden nagyobb külföldi lapban jelentek meg képei, illetve a külön fotós kiadásokban is szerepelnek munkái, tehát joggal állíthatjuk, hogy tehetséges. Ő Joakim Andreassen Norvégiából…
Milyen a helyzete manapság egy norvég sportfényképésznek?
Bár a hazám egy kis ország, a montis piac egyre nő. Van sok tehetséges bringásunk, akiket mind ismerek, ami hatalmas előny a fotózás terén. Nálunk egyébként a snowboard a húzóágazat, ez a sportág tíz éve robbant egy nagyot. Most a monti él meg egy eléggé hasonló időszakot, hiszen az utóbbi években sokan érdeklődnek a sport iránt, ami nagy növekedést generált. Ma már nagyon ügyesnek kell lenned, ahhoz, hogy az élmezőnybe juthass. Emellett pedig mivel a versenyzők folyamatosan hajtják egymást, magadhoz képest is mindig sokat kell fejlődnöd.
Csak megrendelésekre dolgozol vagy versenyeken is fotózol?
Az igazat megvallva, nem vagyok nagy rajongója a versenyek fotózásának, mert fotósként nincs jobb dolog, mint az alkalmi munkák. Természetesen a versenyeken is rengeteg akció van. Ilyenkor legtöbbször egy trükkös vagy gyors szakaszon keresek jó szögeket, de mindenekelőtt a jó fényviszonyokat figyelem.
Mi a tipikus munkamódszered?
Először megbeszéljük a srácokkal, hogy mi a megrendelő elvárása, meg dumálgatunk, hogy oldottabb legyen a hangulat. Majd kihelyezem a fényeket, ha ez szükséges. Mindig nagyon fontosnak tartom, hogy ők dönthessék el, mikor akarnak menni, ugrani. Soha nem hajtom bele őket olyan helyzetbe, amit nem akarnak, vagy nem tudnak megcsinálni. Egyszerűen tudnod kell, hogy ki, mire képes, kitől, mikor, mit várhatsz el. Talán emiatt is az a legfontosabb dolog, hogy ismerd nagyon jól a bringásokat, és hogy jó kapcsolatban légy velük.
Egy versenyen inkább csak dokumentálod az eseményt vagy igyekszel alakítani azt?
Két évig sajtófotós voltam mielőtt elkezdtem a fotós iskolát. Ez valószínűleg nagyban befolyásolta a sportfotós munkamódszeremet is, így igyekszem csak dokumentálni az eseményt. Persze, ha kellenek életképszerű dolgok, akkor azt is beállítom, ha szükséges. Alapvetően viszont a természetes beállításokat és képeket szeretem.
Hogyan férkőzöl közel a nagy nevekhez a versenyeken, rendezvényeken?
A legjobb, ha ismered őket. Ha nem, akkor pedig légy szerény és kérd meg őket kedvesen, hogy engedjenek egy fotót készíteni magukról, így jelzed, hogy tiszteled őket, ami fontos, mert akkor ők is máshogy néznek majd rád legközelebb.
Joakim Andreassennel KGÁdám beszélgetett, az interjú pedig magazinunk nemsokára megjelenő 2009. május-júniusi számában lesz olvasható.
