Szerelés/karbantartás rovatunkban ezúttal a klasszikus kónuszos agyak szervizeléséről lesz szó. Hogy miért pont ezekről? Egyrészt azért, mert ipari csapágy ide vagy oda, szerintem ennek a szerkezeti felépítésnek még mindig van létjogosultsága, illetve bizonyos esetekben a legjobb teljesítményt még mindig ezek az agyak nyújtják. Másrészt, mert szeretek molyolni velük, gondoltam hátha sikerül megfertőzni valakit ezzel a szenvedéllyel…
Miért használjuk 140 éves múltra visszatekintő rendszert?
Tudja-e a kedves olvasó, hogy a modern gördülőcsapágy léte valójában elválaszthatatlan a kerékpártól? Jules Suriray párizsi kerékpárműszerész szabadalmaztatja ugyanis 1869-ben, majd közvetlenül ezután gördülőcsapágyakat tartalmazó kerékpáragyak gyártásába fogott. A gördülőcsapágyakat milliónyi variációban gyártják azóta, kezdve a gördülőelem típusától (golyó, hengergörgő, tűgörgő, stb.) a csapágyra eső erő hatásvonalán át (axiális, radiális, ferde hatásvonalú), a gördülősorok számáig, meg persze még ezernyi egyéb paraméter is létezik.
A hagyományos állítható kónuszos agyakban található csapágyak golyós rendszerűek, radiális hatásvonalúak és egysorosak. (Axiális hatásvonalú csapágyat is találunk e kerékpáron, ilyen a kormánycsapágy.) Miután ez talán a legközönségesebb csapágytípus, ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy mélyhornyú ipari csapágyakat az agytestbe préselve tegyük egyszerűbbé a gyártást – ez a tendencia folyik napjainkban.
Míg a nyolcvanas-kilencvenes években valódi kuriózumnak számított egy-egy ipari csapágyas agy (például: Mavic, Phil Wood, Sachs), addig ma már az agyak 70-80%-a így készül. Felvetődhet a kérdés, hogy miért… Mert talán jobbak a kónuszos felépítésűeknél? Valóban vannak magas minőségű mélyhornyú ipari csapágyas agyak, amelyek a legjobb kónuszosok teljesítményét nyújtják, vagy még annál is jobbat, de a fő ok szerintem nem ez. A valóság sokkal inkább arról szól, hogy hihetetlenül leegyszerűsíti és olcsóvá teszi a gyártást. Az első agy esetében például esztergálok egy agytestet, belecuppantok két kínai csapágyat meg egy tengelyt, feldobok rá két alu kupakot, és kész is az agy. Az már senkit sem érdekel, hogy a csapágy golyómérete nevetséges, minősége esetleg silány, élettartama minimális, cseréje körülményes vagy lehetetlen, tömítése pedig csak látszólag megoldott. Így az agy élettartama jelentősen lecsökken, arról nem is beszélve, hogy az olcsó ipari csapágyas agyak között nem ritka a konstrukciós hibás darab: miután többnyire nem utánállítható a rendszer, ezért egy idő után olykor kikotyogósodik az egész. Ez főként hátsó agyaknál jellemző, ilyenkor aztán mehet az egész a kukába.
Bizonyára sokan mosolyognak azon, hogy egy közel másfél évszázados rendszer mellett lobbizom, talán nem értik, hogy a legnagyobb gyártók – a Shimano vagy a Campagnolo – miért tartanak ki még mindig az ósdi állítható kónuszos rendszer mellett. Erre igazából csak annyit tudok mondani, hogy ha annyival jobb lenne, már 70-80 évvel ezelőtt egyeduralkodó lehetett volna az ipari csapágyas agyrendszer a kerékpáriparban. A technikai feltételek adottak voltak hozzá. Mai reneszánszukat is csak annak köszönhetik, hogy a minőség és a hosszú élettartam szerepét mára az alacsony ár kizárólagossága vette át. No de ezek szerint a kónuszos rendszer tudhat valami… No de mit is?
A válasz is kiderül a magazin nemsokára megjelenő 2009. május-júniusi számából. Emellett azonban szó lesz a szervizeléshez szükséges szerszámokról, kenőanyagokról, szétszerelésről, jellemző meghibásodásokról, beállításról és sok minden másról.
