Égő bringával érkezni a Tőzsdepalota mélygarázsába majd beállni az AMG Mercik és Porsche Panamerak közé? Amire igény lehet azt a piac megpróbálja kielégíteni. Mit szólnál egy Pininfarina tervezésű és a 43Milano által gyártott 11.000 dolcsis retro elektromos kerékpárhoz? Elég menő?
Van olyan olvasónk akinek a Pininfarina név nem mond semmit? A Battista “Pinin” Farina által 1930-ban Itáliában alapított karosszéria gyártó és tervező műhely kezei közül olyan műremekek kerültek ki az elmúlt nyolcvan évben mint a Ferrari 250 GT Coupe, az Alfa Romeo Brera vagy a BMW Gran Lusso szuper coupe.
Ma azonban nem csak autók tervezésével hanem design tárgyak, bútorok megrajzolásával is kibővítették palettájukat, legyen szó egy kávéfőzőről, egy síbakkancsról vagy irodaházról. Esetünkben pedig egy kerékpárról.
A 43Milano cég a design Mekkájában, a divat fővárosában Milánóban található, fő profiljuk pedig extravagáns, luxus városi kerékpárok gyártása. Palettájukon hosszú percekig el lehet nézelődni, olyan részletességgel vannak kidolgozva a vázaik, alkatrészeik, kiegészítőik.
De mit is kapunk 11.000 dollárért? Először is egy gyönyörű kézzel készített muffos krómozott acél vázat diófa intarziás felsőcsővel.
Emellé jön a Zehus manufaktúra által gyártott elektromos agymotor, ami magában foglalja az akkumulátort és a vezérlő elektronikát is! Természetesen okostelefonról irányítható a rásegítési fokozat és oda érkeznek az egyéb adatok is.
Az agy teljesítménye 250W és egy 160Wh-s akkumulátor látja el energiával. Akár az európai szabványú 25km/h-s (pedelec), akár a 40km/h-s (s-pedelec) sebességig is rá tud segíteni a tekerésre. Csak maga ez a rendszer 2000 dollárt kóstál!
Az első kerékben a méregdrága (de nagyon könnyű és brutális teljesítményű) SON agydinamó forog ami a szintén nem mindennapi Supernova lámpákat látja el árammal. A hátsó lámpa elhelyezése sem egyszerű!
A fékrendszer a Campagnolotól származik hiszen mégiscsak teljesen olasz kooprodukcióról van szó. A bandázs és a nyereg is eredeti bőr a The Bridge cégtől és maximálisan harmonizál a bringa egészével.
Mindössze 30 darab készül belőle, így várhatóan nem lesz év végi kiárusítás belőle akciósan. Ha eltekintünk attól hogy számít, de ha a pénz nem számítana, akkor vennél?
Mára a 120-130 mm-es rugóútas, modern 650b kerékmérettel mountain bike-ok önálló kategóriává nőtték ki magukat. Ezek mutatják az egyik legnagyobb eladási számot, kezdőknek, egyetlen kerékpárt fenntartó montisok számára ideális választás. A Merida One-Twenty sorozat ezt a népszerű MTB-szegmenst képviseli, minden területen bevethető, a legjobb egyensúlyt kínálva a felfelé és a lefelé haladáshoz. Hosszú túrákra, többnapos hegyi tekerésekre, maraton versenyekre, single trail-kalandozásokhoz is alkalmas, ha szükséged van egy kis extra kényelemre, vagy csak a munka utáni tekerésre rázós terepen.
A trail-bringázás egyik fő követelménye a megfelelő vázgeometria, illetve a felfüggesztés és a villa teljesítménye. A Merida One-Twenty a stabilitásra kihegyezett geometriával rendelkezik, intuitív módon irányítható, az átlépési magasság alacsony, tehát a nem versenyszerűen sportoló montisok számára ideális. Az új One-Twenty különleges csőformákkal készül, melyeket kizárólag hydrofroming eljárással lehet létrehozni. A Merida a HFS-alakított csöveket SMOOTH-WELDING technológiával hegeszti össze, amely varratmentes megjelenést és maximális szerkezeti erősséget és stabilitást eredményez. Erős és megbízható fékrögzítést kapunk, illetve a 180-as tárcsaméret minden körülmények között biztos kontrollt nyújt. Az X-Taper fejcső felül 1 1/8”, alul 1.5” méretű, lenyűgöző merevséget, precíz kormányzást és a minimális tömeget tesz lehetővé. A merevség fokozása érdekében a váz 12 mm átütőtengelyt fogad 142 mm-es sarutávolsággal, a kerék kiszereléséhez pedig nincs szükség szerszámra. A kiváló Fox 32 Float 650B CTD villa pedig távirányítású, fokozatos blokkolással egyszerűsíti a terepviszonyokhoz való alkalmazkodást.
A 27,5-es (650b) kerékméret alkalmazása lehetővé teszi a trail-bringázáshoz szükséges 130 mm körüli rugóutat, emellett alacsonyabb gördülési ellenállást, jobb útfekvést és nagyobb kényelmet biztosít. A One-Twenty rugóútja egyébként nagyobbnak érződik az úszó (Float Link) rugóstag megoldásnak és a FOX rugóstag karakterisztikájának köszönhetően. Progresszívebb lesz a rugóút is, a végén pedig felkeményedik, kisebb eséllyel koppan fel a tag. A kerékpár két lánctányéros hajtóműhöz optimalizált, az emelkedőkön hatékony haladást tesz lehetővé, szinte egyáltalán nem mozdul be a felfüggesztés pedálozás hatására. A fékezés is sokkal kevésbé befolyásolja a felfüggesztés működését, mint ahogy az össztelósoknál szokásos, és a „pedálvisszarúgás-effektust” is sikerült minimálisra csökkenteni.
Bónuszként élettartam garanciás a váz és a vásárlás előtt akár ki is próbálhatjuk, mit tud a One-Twenty a BikeFun HungaryTeszt Center partnerüzleteiben. A BikeMag nemrég tesztelte a One-Twenty „nagytesóját”, a 7.900-es modellt, amely azonos vázra épül. Munkatársunk tollából idézve:
„A német fejlesztők viszont három év után teljesen újragondolták a One-Twenty konstrukcióját. A váz anyaga maradt a tajvani gyártó jobbik alumínium ötvözete, atrendeknek megfelelően 27,5”-es kerekeket fogad, a hátsó papucs kialakítása 142X12 mm-es átmenő tengelyes agyakkal kompatibilis. A merevség érdekében a fejcső kúpos (1,5” – 1 1/8”) kialakítású. Az első váltó felfogatása konzolos, a féknyereg Post Mount szabványú, a kábelek elvezetését, a hátsó fék kivételével, a vázon belül oldották meg.”
„A felfüggesztési rendszer is átalakult, hiszen a rugóstag mindkét bekötési pontjánál el tud mozdulni. A rugóstag alsó bekötési pontja nem az alsócső és az ülőcső között rögzül fixen a váz első háromszögéhez, hanem tulajdonképpen a láncvilla főforgáspont utáni meghosszabbított részéhez kapcsolódik. A „Floating Link” meglehetősen hasonlít a Trek Fuel EX gépeken látható kialakításhoz, viszont míg az amerikaiak a támvilla és a láncvilla csatlakozásához tették a forgáspontot a hátsó háromszögben (Split Pivot/ABP), a Merida esetében ez a támvillán kapott helyet.”
„Összességében egy olyan bringa megalkotása volt a cél, amivel felfele is jól lehet haladni, de lefelé tud többet hozzátenni a felhasználó képességeihez vagy a bringázás élményeihez.”
Specifikációk:
Váz: Merida One-Twenty Pro 7-D Single BC A-link alumínium, 142X12 mm átmenő tengely, Tapered fejcső
Rugóstag: Fox Flat CTD remote-factory
Villa: Fox 32 Float 650B CTD O/C remote-ready (1.5T, 15QR)- Evolution 130 mm
Fékek: Shimano SLX Centerlock, 180 mm/180 mm
Hajtómű: Shimano SLX 38/24 fogszám
Középrész: Shimano
Első váltó: Shimano SLX konzolos
Hátsó váltó: Shimano SLX Shadow Plus
Váltókar: Shimano SLX 2X10 fokozat I-Spec
Lánckeréksor: Shimano CS-HG50-10 11-36 fogkiosztás
Lánc: KMC X10 10s
Kerékszett: Shimano Deore 15 mm/Shimano Deore-12/DT Swiss 533D-27
Köpeny: Schwalbe Nobi Nic 2.25 TSC/PSC (első/hátsó) , Ultralite-27.5 belső
Kormány: MERIDA pro OS 740 mm hossz, 12 mm emelés (R12)
Kormányszár: MERIDA Pro Carbon 5
Kormánycsapágy: Big Conoid A-bearing félintegrált
Markolat: MERIDA Vise 135
Nyereg: Prologo Kappa 2
Nyeregszár: KS SuperNatural SB0 31.6
Nyeregcsőbilincs: MERIDA pro gyorszáras
Tömeg gyári adat szerint: 13,6 kg (pedál nélkül)
[divider scroll_text=”Merida One-twenty 7.800″]
Ajánlott fogyasztói ár: 729.000 Ft.
A második generációs Merida Reacto története a Lampre-Merida profi országúti csapattal forrt össze, 2013-ban még csak prototípusként használta Alessandro Petacchi és Filippo Pozzato. Az idei szezonban pedig már a nagyközönség is megvásárolhatta pontosan ugyanazzal a felszereltséggel, ahogy a profi bringások – többek között a világbajnok Rui Costa is – nyúzták a WorldTour-versenyeken.
DA, mint Dura Ace
A csúcsmodellt már februárban kipróbáltuk, illetve akkor részletesebben írtunk arról is, mik lehetnek az aerodinamikus forma előnyei és hátrányai a versenyző vagy a hobbikerékpáros számára. Természetesen az észérveken túl sokat számít ebben a szegmensben, hogy mivel mennek a profik, és ez a Reacto mellett szól, hiszen a világbajnok ezt a bringát hajtotta gyakorlatilag a teljes szezonban.
a kábelvezetés is aerodinamikus
A Reacto EVO-ért azonban nem kevés pénzt kell kifizetni, az eggyel alacsonyabb kategóriás karbonvázas, Ultegrával szerelt team-festésű változat pedig hiába volt elérhető kevesebb, mint a feléért idén, mégsem volt ugyanaz, mint Rui Costáék lovai. Tesztalanyunk, a 2015-ös „kedvező árú” Reacto nem akar „megtéveszteni” a Lampre Team festéssel, ellenben felszereltségében közelebb áll a legmagasabb szinthez.
masszív középrész
A váz (CF3) tömege 1150 gramm, ez 100 grammal több, mint a legdrágább, legalacsonyabb súly mellett legnagyobb merevséget és szakítószilárdságot adó karbonból készülő csúcsmodell (CF4) súlya. Így nem a legkönnyebb aero-karbonvázak közé tartozik, viszont a kedvező légellenállás és a maximális merevség, hajtáshatékonyság hasonlóvá teszik a „zászlóshajóhoz”, továbbá az élettartam-garancia sem utolsó szempont. A Dura Ace váltórendszer, a Rotor hajtómű és a magasfelnis kerekek is komoly értéket sugároznak, fogyasztói ára azonban egy lélektani határ, egymillió Forint alatt marad.
A Reacto nyergében
A kategória definiálása után ismétlésképpen nézzük röviden, mit nyújt az aero kialakítás az amatőr felhasználó számára. Még mindig az a legreálisabb érv, hogy „faszán néz ki”, elismerő tekinteteket arat le a laikusok részéről is stb. Emellett valóban javul a légellenállás, de a kerékpáros és a kerékpár egészét nézve csak elenyésző mértékben köszönhető ez a jelenség az aerodinamikus formáknak. Sokkal inkább az alacsonyabb homlokcső következtében alacsonyabb felsőtest pozíció felelős ezért.
Kb. így nézne ki a pozíció triatlon kormánnyal
Vicces egyébként, hogy nekem, mint hobbibringásnak pont a gyárilag hozzáadott hézagolóval adta ki az ideális kormánypozíciót, vagyis mintha egy kevésbé alacsony építésű vázat használtam volna hézagoló nélkül. Egyébként szinte minden aero-fejlesztést megtalálhatunk a palettán második legjobb Reactón is, aero keresztmetszet szinte a váz minden alkotóelemén (NACA Fastback profil), aero S-Flex nyeregszár, a fékek aero pozícióban és a kábeleket is elbújtatták a levegő elől. Csak a Lampre Team változat épül a CF4 jelzésű karbonvázra, a többi karbon modell a CF3-ra, és 2015-re kínál a Merida alumínium Reactót is.
A hátsó fék a középrész mögött
Nincs nehéz dolgom, ha arról szeretnék írni, hogy kinek ajánlom Magyarországon a Reacto DA LTD-t. A váz kimondottan merev, még a rugalmasabb „biokarbonszálakkal” átszőtt és alacsonyan bekötött támvilla, valamint az S-Flex nyeregszár sem varázsolja igazán komfortossá a hátulját. Az alacsony kormányfogást és profi sprinterpozíciót garantáló rövid homlokcsővel ezt a kerékpárt aktívan versenyző bringások vegyék meg! Nagy előnye, hogy kormány és kerékcserével teljes értékű időfutambringává alakítható, vagyis kettő az egyben, triatlonistáknak, akik olimpiai- és ironman-távokon is indulnak szintén nyerő választás, a geometria alapján is!
A vázon az aero profilok mellett több érdekességet is megfigyelhetünk, például a váltóbowdenek elvezetését, melyek a felsőcső tetején csatlakoznak a vázba. Egyszerűen és esztétikusan megoldható az elektronikus kábelek bújtatása is ugyanitt gumiadapter cseréjével, ráadásul a váltóbowden semmiképpen nem ér hozzá a homlokcső oldalához, esélyt sem adva a festék lekoptatására. Fontos figyelmesség az egyedi rögzítésű nyeregszár csatlakozásánál a gumitömítés is, bár kell ügyeskedni a visszagyömöszöléséhez. A nyeregszár tetején „flip-flop” fejet találunk, amivel jelentősen befolyásolhatjuk a geometriát, akár triatlonosan előre kerülhet a nyereg. Ide tartozik még, hogy a nyereg állításánál nagy könnyebbség, hogy nem kell piszmogni az egyenesbe állítással.
Rotor hajtókar
A felszereltségre áttérve először a Dura Ace váltórendszerről szólnék, ami mint tudjuk, maga a tökély, és menő is. A Rotor hajtóművel is szinte ugyanazt a váltásteljesítményt adja elöl is, mint a szetthez tartozó lánctányérokkal, szóval szép is, jó is, cool is, semmi panasz. A Tektro fékek kicsit kilógnak a sorból, de csak kedvező árukkal, mert a teljesítményükre nem lehet panasz, ehhez hozzátesz kicsit az elhelyezés, hiszen valóban nem lehet merevebb ponton rögzíteni egy féket, mint a középrésznél. Szerelhetőség, állíthatóság szempontjából már nem annyira kedvező ez az elhelyezés, de őszintén a teszt során nekem egyszer sem kellett állítgatni.
FSA Trimax T42 kerék
A kerékszett FSA Trimax T42, egy ilyen kerékpárnál már nincs értelme azt boncolgatni, hogy szükségünk van-e a magas, aerodinamikus felnire, mert egyszerűen hülyén nézne ki anélkül. Ebben az árkategóriában nyilván nem olyan könnyű egy alumínium felnis kerék, de legalább hasítja a levegőt és a suhogása is kellemes a fülnek. A kerékszetten a személyes kedvencem a Continental Grand Prix 4000 külső, ami egy igen jól tapadó gumi szárazon és még nedves úton is, viszonylag tartós, jó a defektvédelme, szerintem szuper.
Merida Reacto DA LTD
Összességében komoly versenygépet ismertem meg a Merida Reacto DA LTD kerékpárban, amit én elsősorban olyan amatőr versenyzőknek, triatlonistáknak ajánlanék, akik időfutam üzemmódban is szeretnék használni a bringájukat, az egyetlen bringájukat.
Infobox:
A Merida kerékpárok forgalmazója: Bikefun Hungary Kft.
Web: bikefun.hu, a kerékpár IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: élettartam-garancia
Vázméretek: XS(47)-S(50)-SM(52)-ML(54 – tesztelt)-L(56)-XL(59) cm
Ajánlott fogyasztói ár: 990 000 Ft
Műszaki adatok:
Váz: Reacto CF3
Méretek: XS(47)-S(50)-SM(52)-ML(54)-L(56)-XL(59) cm
Dina Marci (PCCC-Kross) a SuperCrosshoz hasonló osztrák cyclocross-versenyen próbált szerencsét, ahol nagy mezőnyben együtt indulnak elitek, nők, amatőrök. Lássuk, hogyan sikerült előreverekednie magát…
Vasárnap reggel 7 órakor indultunk el a bécsi Bernhard Kohl kupára Buzsó, Viki, Dani, Csergabi és én felállásban. A nevezés elég körülményes volt, mert a versenyközponttól kb. 1 kilométerre egy eldugott kis kávázóban volt, de nagy nehezen sikerült megtalálni. Ezt követően megnéztük a pályát, ami tulajdonképp a bemelegítés is volt egyben, mert már 11:30 kor elit rajt volt.
A verseny a Dunaparton egy parkban volt kijelölve. Talán ez volt a legjobb cyclocross pálya, amin valaha versenyeztem. Nagyon hajazott egy igazi belga Superprestigere, vagy BPost Bank Trofee-ra. Gátoldalba srégen fel, majd le, félig le a gáton, majd vissza fel, szóval rengeteg ilyen nehéz és technikás rész volt benne. Ettől függetlenül mindenkinek megoldható volt és élvezetes. Mint megtudtam, ezt a versenyt megrendezik egy szezonban többször, legközelebb 2 hét múlva, ugyan azon a helyszínen, természetesen egy teljesen új nyomvonallal.
A rajt már nem volt ennyire jó. Kb. 140 fős mezőny jött össze az 1 órás elit futamra. Ebben helyet kaptak Masterek, Amatőrök, Nők, Juniorok, U23-sok és természetesen az Elit Felnőtt férfiak. Kb 20 embert be is szólítottak, amivel be is telt az első három sor. Na, itt félre is tettem minden udvariasságomat és megpróbáltam minél előrébb sunnyogni. Végül az ötödik sorból rajtoltam el, és az első két körben előrejutottam az első nyolcba. Sajnos még az első körben elgurultak öten, és utánunk keletkezett egy nagy rés ami már pont elég volt arra, hogy ne érjek fel. Egyébként érdekes módon az itthoni mezőny gyorsabb, mint az osztrák. Kint az első két körben kb. öttel lassabban gurulnak, mint itthon Fejes Gabiék.
A negyedik kör környékén már az ötödik helyen mentem, mikor felért rám valaki hátulról. Olyan tempót ment, ami nekem nem igazán esett jól, sőt nem is tudtam tartani. Kicsit meg is rogytam ebben a körben, úgyhogy fel is értek rám hátulról ketten. Mentem mögöttük két-három kört, de éreztem, hogy gyorsabb vagyok, szóval az utolsó két körben kicsit elgurultam előlük, így sikerült az abszolút 6., U23 3. helyen bejönni. Csergabi a 11. abszolútban, Masterben 3. Buzsó sajnos már rögtön az első fél körben eltörte a nyergét és kiállt, pedig Neki nagy esélyei lettek volna harcolni a győzelemért is. Daninak már majdnem sikerült körbemennie, egyszer, de neki a változatosság kedvéért a nyeregcsöve tört el.
Következő hétvégén Veszprémben indulok a Supercrosson ahova pár osztrák versenyző is bejelentkezett. Úgy tudom, hogy az abszolút 5. és 7. srác is jön, szóval már várom nagyon!
A belga Wouter Cleppe első Magyarországon szerzett győzelmének örülhetett tavaly - fotó: Molnár Tibor
A Tablónkban most egy igazán nagy létszámú csapat került górcső alá, amiről az egyesület titkárával, Nedjalkov Balázzsal beszélgettünk, aki maga is aktív sportoló.
A Mecsek Maraton Team SE tagjai még csak rövid ideje „vannak a porondon” mégis számos sikeres eredményt tudhatnak magukénak. Egy igazi sportegyesület, akik nem csak a kerékpár, de a futó vagy akár a triatlon versenyeken is odateszik magukat.
Az egyesület bemutatása:
Bikemag: Kérlek mutasd be néhány mondatban az egyesületeteket! (Mióta, hányan, hogyan, miből, milyen konstrukcióban működtetitek a csapatot?)
Nedjalkov Balázs: A Mecsek Maraton Teamet 2014 januárjában alapította egy Pécsen és környékén élő, sportolni szerető baráti társaság azzal a céllal, hogy minél több embert buzdítsanak az egészséges és sportos életmód folytatására. Bár az egyesületet mindössze tizenhárman alapították, a lelkes hozzáállásnak köszönhetően mindössze egy hónapon belül 45-re nőtt a tagok száma, 2014 év végére pedig elérte a 146 főt, jelentősen túlszárnyalva az eredetileg kitűzött, 80 fős célt.
Túlszárnyalva az év elején kitűzött céljainkat, 2014-ben 95 rendezvényen indultunk összesen 495 résztvevővel. A Nagyatád ExtremeMan Országos hosszú távú triatlon bajnokságon rekord számú, 41 fős nevezéssel képviseltük az egyesületet. A hazai események mellett 13 külföldi hegyi- és országúti kerékpár, terepfutás, illetve triatlon versenyen is jelen voltunk.
A sportegyesület elsősorban a kerékpár, futás, úszás, valamint duatlon és triatlon sportágakat fogja össze. A kerékpár esetében a hegyi (XCM, XCO, downhill és four cross), az országúti (időfutam, maraton és hegyi), valamint a cyclocross szakág is képviselteti magát, míg a futók közt aszfalt és terepfutók is megtalálhatók.
Bikemag: Milyen sporteredményeitekre vagytok a legbüszkébbek? 2014-ben és a múltban?
Nedjalkov Balázs: 2014-ben 95 rendezvényen indultunk összesen 495 résztvevővel.
Pár kerékpáros eredményünk:
Országúti hegyi OB 2014 Vörös Ferenc (elit) 3. hely, Medve Tamás (szenior1) 2. hely; Tour de Pécs 2014: összetett Vörös Ferenc (elit) 2. hely, Medve Tamás (szenior1) 3. hely. Salzkammergut Trophy 2014: Ultra táv: Nedjalkov Balázs (master1) 28. hely, – másodszor legjobb magyar, Surján László all mountain táv (master2) 14. hely – legjobb magyar, Koch Márton all mountain táv (felnőtt) 28. hely – legjobb magyar. XCO Magyar bajnokság Vörös Ferenc (master2) – magyar bajnok; Bianchi Balaton Felvidék Maraton: Magyar Kinga (master2) 1. hely. III. Cube Velencei-tó MTB maraton: Keresztes József (master2) 1. hely, Nedjalkov Balázs (master1) 2. hely, Kisfali Attila (master1) 3. hely; Nyugat Maraton Kupa 2014 összetett Szabó Melinda (master2) 3. hely.
Triatlonban és futásban is sikerült szép eredményeket elérni idén:
Nagyatád Hosszú távú triatlon OB Jakus Gábor kategória 6. hely, The North Face Ultra-Trail du Mont-Blanc Sár Cecília kategória 4. hely, Keszthelyi Kilométerek Jakus Gábor ½ maraton 3. hely, Kerekes Bukta maraton 3. hely.
Bikemag: Mivel foglalkozik az egyesületetek? (Például: utánpótlás nevelés, válogatott versenyzők kitermelése a hazai kerékpársport számára, részvétel hazai vagy nemzetközi versenyrendszerben, részvétel tömegsport rendezvényeken, versenyszervezés, stb. Prioritások a felsoroltak között?)
Nedjalkov Balázs: Saját versenyünk: VanNet Mecsek Bike and Trail (III. Hosszúhetényi Maraton): A Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-vel együttműködésben augusztus 9-én VanNet Mecsek Bike and Trail néven megszerveztük a harmadik alkalommal megrendezésre kerülő kerékpáros és terepfutó fesztivált. A hosszúhetényi rendezvénysorozathoz erős a kapcsolódásunk, hiszen a korábbi években egyik alapító tagunk, Dr. Ember Ágoston szervezte azt.
Az idei esemény újdonsága volt, hogy mountain bike mellett már terepfutó, valamint duatlon számban is indulhattak a versenyzők, emellett downhill mountain bike országos bajnoki futam is volt. A rendezvényen 200 fő feletti résztvevőt fogadtunk.
Közös felkészülés: Az egyesület tagjai rendszeresen közösen készülnek a rájuk váró kihívásokra. Ennek keretében kedden, csütörtökön és szombaton országúti kerékpáros és tererpfutó edzésre, heti két alkalommal az állóképesség javítását célzó crossfit edzésre, heti két alkalommal a nyújtást elősegítő jógára, heti egy stretchingre és piláteszre, míg vasárnaponként közös spinningre és hegyi kerékpáros edzésre várjuk tagjainkat. Ezen túl a triatlonosok felkészülését heti két úszóedzés segíti.
Bikemag: Milyen versenyrendszerben versenyeztek/versenyeznétek(amennyiben jelenleg nincs ilyen) szívesen?
Nedjalkov Balázs: Csapatunkból a kerékpársport majdnem minden szakágában indul versenyző (XCM, XCO, SuperCross, országúti), de emellett jelen vagyunk szinte minden triatlon, duatlon, aszfalt és terepfutó rendezvényen is.
Bikemag: Ha van ilyen, mi a legfőbb hiányossága a magyarországi versenyrendszereknek?
Nedjalkov Balázs: A hegyikerékpáros rendezvények színvonalával szerintem minden rendben van, viszont az országúti versenyekről ez már nem mondható ki ilyen egyértelműen. Az országúti versenyeken jobb időmérésre és nagyobb bírói odafigyelésre lenne szükség. Plusz valahogy vonzóbbá kéne tenni a kerékpársportot a nézők számára, ez talán segítene nagyobb külső források elérésében.
Bikemag: Milyen hosszú távú céljaitok vannak az egyesületben?
Nedjalkov Balázs: Szeretnénk minél színvonalasabb szolgáltatást nyújtani az egyesületünk tagjainak és egyre több emberrel megszerettetni az egészséges és sortos életmódot.
Bikemag: Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessétek?
Nedjalkov Balázs: Sok lelkesedés és kitartás!
Bikemag: Milyen forrásokból működtetitek az egyesületet, milyen forrásokból tervezitek a jövőben működtetni?
Nedjalkov Balázs: Idén és jövőre is a tagdíjakból és a Szponzoraink segítségével működtetjük az egyesületet. Tagja vagyunk a Magyar Kerékpáros és Magyar Triatlon Szövetségnek is, de új egyesületként még sok segítséget nem kaptunk a szövetségektől.
Részvétel a kerékpáros közéletben:
Bikemag: Tagegyesületként részt vettetek-e az utóbbi években a szövetség munkájában, részt vesztek-e a közgyűléseken? Mi jut eszetekbe először, amit megemlítenétek, hogy a ti nevetekhez fűződik a hazai klubéletben/versenyrendszerben?
Nedjalkov Balázs: Mivel idén alakultunk így eddig csak egy közgyűlésen vettünk részt. Egyelőre kíváncsian várjuk, hogy hogyan alakul a Szövetség sorsa.
Bikemag: Véleményed szerint egy kerékpáros szövetségnek miben kellene segítséget nyújtani számotokra, hogy az egyesület céljai könnyebben elérhetők legyenek nektek? Vagyis konkrétan a szövetségtől mit vártok el, mit tegyen a ti egyesületetekért?
Nedjalkov Balázs: Nehéz erre válaszolni így új tagként, de átlátható egyszerűen elérhető támogatási rendszer. És a kerékpársport népszerűsítése.
Bikemag: Mi az a három legfontosabb dolog szerintetek, ami az ismert keretek között fő céljaként fogalmazhat meg a kerékpáros szövetség?
Nedjalkov Balázs: –
Bikemag: Egy működő kerékpáros szövetség tevékenységével kapcsolatban miről szeretnétek folyamatos tájékoztatást kapni?
Nedjalkov Balázs: Mindenről, ami a szövetség tagjait érinti!
Bikemag: Mi a véleményetek egy jövőbeni egyszövetségi rendszerről, külön adminisztrációval működő szakági szövetségek nélkül?
Nedjalkov Balázs: Támogatjuk a rendszert, hiszen nálunk az egyesületen belül sincsenek szakágak, így mindenki egyenlő esélyekkel indul.
Bikemag: Egyéb fontos közlendő, amit szeretnétek megosztani a nyilvánossággal?
Szerkesztői lábjegyzet: A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-n szeretnénk lehetőséget adni mindazoknak, akik aktívan dolgoznak, értéket teremtenek a kerékpársportban. Aki tehát minderről a munkáról be szeretne számolni weboldalunkon keresztül, nyitott kapukat dönget, bármikor megkereshet a megadott elérhetőségeken. Miután a napokban komoly erősítés történt a Bikemag stábjában, 2015-re tovább gondoltuk az egyesületek bemutatását, és szeretnénk újra felpezsdíteni a fórum-életet is, külön felületet adva ennek a bizonyos “Tablónak”. Addig is a “Tabló: a magyar kerékpársport körképe”-sorozat cikkeit a Tabló menüpont alatt kereshetitek majd vissza, szólhattok hozzá. Ha valaki kimaradt, de úgy érzi ott lenne a helye a Tablón, ne habozzon írni nekünk!
Meghódította Ausztriát is a világklasszis magyar triálos: Hegedűs László társával bejutott a legnagyobb televíziós tehetségkutató élő show-jába.
A triál magyar világklasszisa, Hegedűs László – aki jelenleg tízedik a 146 nevet tartalmazó világranglistán – az elmúlt hetekben a show világában is bizonyította, immár mestere a sportágának. A legnépszerűbb osztrák kereskedelmi televízió, az ORF által szervezett tehetségkutatón arattak hatalmas sikert, egyetlen külföldiként bejutva a legjobb húsz versenyző közé. A közönség felállva ünnepelte Hegét és társát, miután az élő show-ban bemutatták lélegzetelállító produkciójukat.
Filmen, vagy élőben, mindenesetre sokan csak szájtátva bámulják a triálosokat, akik nyereg nélküli kerékpárjukkal bámulatos dolgokra képesek akár az utcán, akár az erre a célra kialakított pályákon. A világszerte egyre népszerűbb sportág egyik legjobbja Hegedűs László, aki a 10. helyen áll az aktuális világranglistán, és legutóbb a showbiznisz világában is bizonyította klasszisát.
Hege és társa, Loranth a legnagyobb osztrák tehetségkutató, a „Die Grosse Chance” válogatójára jelentkezett, melyet a legnépszerűbb osztrák televíziós csatorna, az ORF szervezett. A magyar triálos nem akármilyen fába vágta a fejszéjét, hiszen több mint 719 ezer ember ment el a válogatóra, ahonnan a legjobb 1500 került tovább a következő fordulóba. Természetesen Hegéékkel együtt, akik aztán nagy sikert aratva bejutottak a legjobb húszba, azaz a televíziós élő show-ba.
„Bécsben élő sporttársam értesült a válogatóról, és amikor említette nekem, azonnal éreztem, itt a nagy lehetőség. A selejtezőket simán vettük látványos bemutatónkkal, és az utolsó, a legjobb húszba való bejutásról döntő válogatón is sikerült a maximumot kihoznunk magunkból. A zsűri is fantáziát látott bennünk, így bekerültünk az élő show-ba, melyet az ORF főműsoridőben közvetített. A szervezők nagyon készségesek voltak, és egy olyan színpadképet állítottak össze számunkra, amely abszolút alkalmas volt egy látványos triál bemutató megtartására” – elevenítette fel Hegedűs László.
Az élő televíziós show hatalmas sikert hozott Hegééknek, hiszen a zsűri ismét maximálisan támogatta őket, és a közönség pedig felállva tapsolt bemutatójuk után. Ám ennek ellenére nem sikerült végül a legjobb tíz között végezniük, mert egyetlen külföldiként messze nem rendelkeztek olyan méretű szavazó táborral, mint a hazai vetélytársaik. A magyar világklasszis így sem panaszkodik, hiszen az élő műsornak hála, rengeteg felkérést kaptak szerte Ausztriában.
„Fantasztikus érzés volt, amikor a zsúfolásig megtelt stúdióban állva tapsolt a közönség. Ezt egyedül mi tudtuk elérni… Őszintén sajnálom, hogy a végső helyezésekről közönségszavazás döntött, így esélyünk sem volt a legjobb tízbe bekerülni. Ezzel együtt elértük a célunkat, hisz egyrészt megélhettük, hogy állva ünnepelnek bennünket, másrészt számos felkérést kaptunk különféle ausztriai bemutatókra, és kiderült, egyre nagyobb a rajongótáborunk. Úgy vélem, ezzel felkerült a korona az idei, remek szezonomra, hiszen nemcsak a Világkupa-versenyeken, hanem az Európa-, és világbajnokságon is döntőbe kerültem, továbbra is a TOP 10 tagja vagyok a világranglistán. Ráadásul az utolsó, belgiumi vk-versenyen hatodik lettem, ami óriási áttörés a karrieremben. Mindeközben a Hegeshow is egyre népszerűbb, csapatunkat egyre több helyre hívják határainkon belül és kívül egyaránt” – fogalmazott a Cegléden élő világklasszis.
Az idei nemzetközi versenynaptár
1. Világkupa: Lengyelország, Krakkó – 2014. 05.30-06.01. – összetett 9. hely
2. Világkupa: Franciaország, Pra Loup – 2014. 07. 25-27. – összetett 9. hely
3. Világkupa: Franciaország, Meribel – 2014. 08. 21-23. – összetett 14. hely
4. Világkupa: Svájc, Moutier – 2014. 09. 19-20. – összetett 9. hely
5. Világkupa: Belgium, Antwerpen – 2014. 09. 26-28. – összetett 6. hely
Világbajnokság: Norvégia, Lillehammer – 2014. 09. 01-07. – összetett 8. hely (döntő)
Európa-bajnokság: Lengyelország, Walbrzych – 2014. 06. 14-15. – összetett 8. hely (döntő)
Az Armstrong-bukásról nem a Stop at Nothing (A csalások királya: A Lance Armstrong story) az első film, de mindenképpen a legjobban sikeredett próbálkozás. Az 1972-es müncheni olimpián történt terrortámadásról készült film több nemzetközi díjat is kiérdemelt producer/rendező párosa a klasszikus dokumentumfilmek igényességével látott neki a feladatnak, rengeteg olyan videó- és hanganyagot megszerezve, amelyet a publikum mindez idáig nemigen ismert. A sztori felfűzése magával ragadó, dinamikus, nem csak a téma iránt érdeklők számára lebilincselő.
A film végigköveti Lance Armstrong karrierjét az első kerékpárversenyektől a hihetetlen tündöklésen és népszerűségen át a verem sötétségéig. Mivel a történet szereplői adottak, a fantasztikusan összeállított kép- és hanganyag mellett ők mesélnek: azaz Betsy és Frankie Andreu, Tyler Hamilton, a két megszállott újságíró David Walsh és Paul Kimmage, az egykori masszőr Emma O’Reily, illetve a bukás jogi menetében részt vevő hivatalos személyek, cégvezetők. Számos olyan történet kerül napvilágra, amely még egyetlen könyvben vagy filmben sem szerepelt, továbbá még a témával behatóan foglalkozó (lásd a BikeMag-ban megjelent cikksorozat szerzője) is számos összefüggést a filmben értett meg.
Ilyen például a milliárdos szponzor Thomas Weisel szerepe, aki minimálbéren vette be a US Postal csapatba Armstrongot óriási bónuszokkal, így a fifikás texasi kerekesnek érdekévé vált a szerződésben kikötött célok elérése, a Tour de France-ra való szakosodás, a hozzá szükséges csapat megszervezése Bruyneel-lel, Ferrarival és a többi cinkostárssal. Ezzel el is érkeztünk a film központi kérdéséhez, a hazugsághoz. Armstrong a világ egyik legjobb félrevezetője, kevesen tudnak olyan kiválóan hazudni, mint ő. Ezt a film producere mondja, és való igaz, a rengeteg interjúban és egyéb nyilvános szereplésben még így utólag sem láthatóak a hazugság nem verbális jelei, Lance legtöbbször improvizál, és azt is tökéletesen csinálja. Ritka tehetség, a kerékpáros képességekkel párosítva pedig tényleg egyedi figura…
1999-ben elindul a lavina, amely során Armstrong végig képes irányítani az események folyását, olyan kapcsolatrendszert épít ki, amely megvédi a gyanúsítgatásoktól, az esetleges leleplezéstől. Persze rossz döntéseket is hoz: nem vigyáz eléggé a hozzá közel állók örök elhallgattatására, feldühít olyanokat, akik potenciálisan árthatnak neki, nem veszi elég komolyan a két újságírót, akik bámulatos kitartással, megszállottként próbálják a csalást rábizonyítani. Elgondolkoztató, hogy a szakmabeliek – ismervén az ezredforduló táján a profi kerékpáros mezőnyben elhatalmasodott doppinghasználatot – jól tudhatták, hogy mi van a háttérben, ennek ellenére a több ezer újságíróból csak néhány akad, aki meg meri kérdőjelezni a győzelmek tisztaságát. Erre jó példa a történet, amelyet a háromszoros Tour-győztes Greg LeMond idéz fel a filmben:
„Az 1999-es Tour sestiere-i befutóján a VIP-páholyban ültem, az óriáskivetítőn követtem a versenyt, mellettem egy legendás francia versenyző. Extázisban voltam, annyira magával ragadott Lance teljesítménye, ahogy Züllét és Escartint lerázva kilőtt a cél felé, ezzel bebiztosítva a Tour-győzelmet. Odafordultam a franciához:
– Hát nem fantasztikus?
Egyhangúan, rezignáltan csak ennyit mondott:
– Sur le jus.
– Ez mit jelentsen?
– Dzsúszon van. Fel van töltve, nem érzi a fájdalmat.”
Mindenki látta és tudta. David Walsh ugyanezt a pillanatot hasonló történettel meséli el:
„A legendává vált szökés pillanatában a sajtószobában mindenki elcsendesedett. Amikor otthon a tévé előtt a legtöbb néző üdvrivalgásba tört ki, a kollégák elhűlten figyelték az eseményeket. Mellettem egy francia újságíró csak annyit mondott: Extra Terrestrial”
Ha már belekezdtem az idézetekbe, jöjjön itt az egyik gyöngyszem, amely tudtommal még sehol nem szerepelt. A filmkészítők számára Michele Ferrari is megerősítette, hogy Armstronggal történt első találkozása során az amerikai ezzel búcsúzott:
„Te leszel Frankenstein doktor, és én leszek a legjobb szörny a világon.”
A film érzelmileg is magával ragadó, de nem Armstrong bukása rázza meg a nézőt – a szociális érzékenység eme szegmense nem éppen erőssége – hanem azok lelki vergődését, akik nem akartak a hazugságban részt venni. A főszereplő itt egyértelműen a csapattárs és legjobb barát Frankie Andreu és felesége Betsy, aki ugyancsak Lance és nejének legjobb barátja. Képtelen hazudni és képtelen elviselni a hazugságot. Kiáll az igazságért, Armstrong őt tiporja meg a legcsúnyábban, az Ophra-interjú során kizárólag az ő rá vonatkozó kérdésekre nem válaszol. Az FBI-kihallgatás és szembesítés során (erről is minden jelentős videofelvételt látható) még a késélen táncoló férjét is hazugságba sodorja, és a náluk ezerszer befolyásosabb Lance-oldal jogi csűréscsavarásainak emberfeletti próbáját is kiállja. Frankie ugyancsak elmondja a kamerának, hogy milyen őrlődésen ment keresztül, hogy tartsa magát a profi sportolók íratlan, kőbe vésett szabályához, az omertához, de ne haragítsa magára azt az embert, aki a legjobban szeret a világon.
Habár szomorú a masszőr, Emma O’Reily története, a film az ő esetében nem megy ilyen érzelmi mélységekbe. Tyler Hamilton hozza formáját, de nem ismétli el a könyvében szereplő lelki tusát. Ellenben elhangzik a következő mondat szájából:
„A CSC-ben és a Phonakban sokkal nehezebb volt a dolgom, hisz magamnak kellett szakembert keresni, a találkozókat megszervezni, és a szereket beszerezni. Lance csapatában ezeket a vezetés bonyolította le, semmi más dolgom nem volt, mint befecskendezni az anyagot, illetve itt-ott megjelenni a találkozókon.”
A 2010-es jogi hercehurcát is ebből a filmből lehet a legjobban megérteni. Miért ejtették az FBI-nyomozást, és tették lapátra a sztárügyészt, Jack Novicky-t? Obama választási kampánya kellős közepén volt, az amerikaiak döntő része imádta Lance-t, így megbuktatása számára egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolta volna a szavazást. Emellett Lance szponzorai is többnyire Demoktrata párti támogatók… Ezt Lance óriási sikerként könyvelte el, innentől érinthetetlennek tekintette magát, „ellenségeit” felhívta, gúnyos megjegyzéseket téve. Aztán jött Travis Tygart, az USADA (amerikai antidopping-szervezet) igazgatója, akit még a politika sem tudott megfékezni! Tudta, hogy kik és mit vallottak az FBI-nak (talán éppen a vérig sértett Noviczkytől?), majd saját módszereivel göngyölítette fel a szálakat.
Tehát nekem tetszett a film, ezt érdemes volt elkészíteni, nekem meg megtekinteni. Lényegesen jobb próbálkozás, mint a nemrégiben bemutatott The Armstrong Lie, amely – mivel a film Lance visszatérésének megörökítésével kezdődik – leginkább a neves hollywood-i rendező, Alex Gibney csalódásáról szól, mint a tényleges történetről.
[divider scroll_text=”A csalások királya: A Lance Armstrong story”]
Tablónk mai bejegyzésében az egyik legfrissebb hazai kerékpáros egyesületet mutatjuk be, ami Újbudán tölt be hiánypótló szerepet. Az egyesület történetéről Sós Sándorral, az egyesület alelnökével beszélgettünk.
Az újbudai kerékpáros sportélet fellendítésére jött létre, amit csupaszív vezetők irányítanak és áldozatkészségük is kimagasló. A cél nem csak a versenysport, hanem egy igazán jó közösség kialakítását is fontosnak tartják.
Egy edzésnap a Kamaraerdőn
Az egyesület bemutatása:
Bikemag: Kérlek mutasd be néhány mondatban az egyesületeteket! (Mióta, hányan, hogyan, miből, milyen konstrukcióban működtetitek a csapatot?)
Sós Sándor: Köszönjük a megszólalás és a bemutatkozás lehetőségét!
Egyesületünk bejegyzése még folyamatban van a cégbíróságon, ezért nem szerepeltünk eddig az MKSZ taglistáján. Régi álmunk volt társammal, Stefler Balázzsal, hogy létrehozunk egy baráti társaságot, melynek minden gondolata megmozdulása a kerékpározáshoz kapcsolódik! A negyedik X után úgy gondoltuk csináljunk végre valami fontosat, hasznosat, ami nem csak a szűk környezetünknek, hanem akár egy egész térségnek a javára szolgál. Ebben lett partnerünk a XI. kerület Újbuda Önkormányzata és szponzorunk a Superior kerékpár.
Szeptemberben nekünk is becsengettek és egy felejthetetlen nyári edzőtábort követően megkezdtük a napi munkát kiváló edzőnk Molnár Markó irányításával. Az internetes felületek segítségével könnyen és gyorsan gyarapszik immáron nemcsak az újonc, hanem a felnőtt és szenior létszámunk is. Nemrégiben a Magyarországi downhill válogatott versenyzője, Király Ármin csatlakozott hozzánk, hogy a 2015-ös évi versenyekre a mi irányításunk alatt készüljön fel. Tudjuk, hogy egyesületünk nagy hiányt pótol a dél-budai és budai régióban elsősorban a mountain bike sport vonatkozásában. Aki egyszer kipróbál nálunk néhány edzést, az örökre megfertőződik a kerékpársport szeretetével. Nincsenek veszekedések, széthúzás és a vitás kérdéseket is sportemberhez méltóan tudjuk tisztázni. Ezért is érdemes a rengeteg munkát és energiát a csapatra áldozni, hiszen JÓ EMBEREK között vagyunk!
Molnár Markó – a csapat edzője
Az edzéseket hétfőtől-péntekig a felnőttek is látogatják (ha megtehetik munka mellett), ilyenkor igazán szuper a hangulat kicsik és nagyok együtt, mindenki figyel mindenkire, egymást tanítják és segítik… A szakedzéseken külön csoportot alkotnak az újoncok 8-11 évesek, az utánpótlás 12-18 évesek és a felnőttek 19 éves kortól.
Szombatonként nagyobb túrákat szervezünk, melyre várjuk a családok többi tagját is. Nem hárul minden feladat az edzőnk nyakába, hiszen a legtöbb edzésen mi alapítók és a többi felnőtt is segít neki. Jelenleg 20 fiatal és 10 felnőtt alkotja a csapatot az alapító 10 tagon kívül, akik nagyon sok önkéntes munkával támogatják az egyesületet. Bejegyzésünkig csupán az edzésdíjjal kalkulálhatunk, mely 100%-ban a gyerekek edzésére, téli időszakban az uszoda, spinning és tornaterem bérletre megy el. Elsősorban a szülőknek kell megköszönnünk az áldozatos támogatást, amely ennél a sportnál sem filléres dolog!
Kiemelt támogatónk a csapat arculatát is meghatározó Superior kerékpár márka, mely minket kért fel arra, hogy sportszereplésünkkel és sikereinkkel a márkát népszerűsítsük idehaza. Sokat köszönhetünk még a gazdagréti Bringa Bázis Kerékpárboltnak, mely egyben a csapat bázisa is. Köszönet a Pilisi Parkerdő és a Budapesti Erdészet munkatársainak is, akik a túl szigorú erdőtörvény ellenére igen megértők és segítőkészek velünk szemben!
A kamaraerdei versenyünk
Bikemag: Milyen sporteredményeitekre vagytok a legbüszkébbek? 2014-ben és a múltban?
Sós Sándor: Mivel csak most alakulunk még sok versenyen nem indultunk, így más tollával nem szeretnénk ékeskedni, ez nem lenne sportszerű! Viszont a gyerekek és felnőttek korábbi eredményei bizakodással tölt el minket a 2015-ös szezon vonatkozásában.
Első versenyünkön elért helyezések: Életfa Terepfesztivál terepduatlon: Sós Lilla 3. hely (Újonc lány2), Horváth Zsolt 4. hely, Sós Bendegúz 5. hely (MTB férfi junior), Sós Sándor 3. hely, Horváth József 19. hely (MTB férfi master).
Első általunk szervezett versenyünkön az Újbuda Superior Kupán három győzelmet is szereztek versenyzőink: Horváth Zsolt 1. hely (15 éves kor alattiak), Gérnyi Balázs 1. hely (15-20 éves korig), Molnár Farkas Gergő 1. hely (20-25 éves korig).
Bikemag: Mivel foglalkozik az egyesületetek? (Például: utánpótlás nevelés, válogatott versenyzők kitermelése a hazai kerékpársport számára, részvétel hazai vagy nemzetközi versenyrendszerben, részvétel tömegsport rendezvényeken, versenyszervezés, stb. Prioritások a felsoroltak között?)
Sós Sándor: Tökéletes a fenti felsorolás! Annyival egészíteném még ki, hogy számunkra nagyon fontos a környezetvédelem. Nap mint nap az erdőt, mezőt járjuk és ami a szemünk elé tárul a legtöbb helyen, az elszomorító! Szemét szemét hátán! Fotókat készítünk ezekről a szeméthalmokról és a felvételeket közöljük a facebook oldalunkon, valamint tájékoztatjuk a terület kezelőjét is.
Az egyesület vezetői
Bikemag: Milyen versenyrendszerben versenyeztek/versenyeznétek (amennyiben jelenleg nincs ilyen) szívesen?
Sós Sándor: Elsősorban az XCM, XCO, DH, SuperCross és országúti versenyeken indulunk. Célunk a terepduatlon és triatlon, valamint terepfutó versenyeken való indulás és ezek szervezése is.
Bikemag: Ha van ilyen, mi a legfőbb hiányossága a magyarországi versenyrendszereknek?
Sós Sándor: Sok tapasztalatunk még nincs, de úgy gondoljuk, hogy magasak a nevezési díjak!
Bikemag: Milyen hosszú távú céljaitok vannak az egyesületben?
Sós Sándor: Népszerűsíteni a csapatot és a Superior kerékpár márkát. Építeni egy igazi közösséget! A kerület, illetve a régió kisiskolásainak kerékpáros túrák és programok szervezése, biztosítása. Beindítani egy versenysorozatot Kamaraerdőn.
Stefler Balázs a Superior kerékpárral
Bikemag: Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessétek?
Sós Sándor: Egyesületünk anyagi biztonsága érdekében minél több szponzort bevonni a közös munkába. A jelenlegi lendületünk, lelkesedésünk megmaradjon és akkor minden téren növekedést érhetünk el, úgy a csapat finanszírozásában, mint a létszám növelésében és természetesen így a sikerek sem fognak elmaradni! A csapat továbbra is legyen összetartó, családi szemléletű.
Bikemag: Milyen forrásokból működtetitek az egyesületet, milyen forrásokból tervezitek a jövőben működtetni?
Sós Sándor: A gyerekek havi edzésdíjából, éves tagdíjból. Jelenleg szükség van az alapító tagok önkéntes munkájára és anyagi hozzájárulásukra. Szponzoraink a Superior kerékpár és a Bringa Bázis Kerékpárbolt aktív segítséget nyújt, de muszáj lesz a támogatói kör növelése.
Részvétel a kerékpáros közéletben:
Bikemag: Tagegyesületként részt vettetek-e az utóbbi években a szövetség munkájában, részt vesztek-e a közgyűléseken? Mi jut eszetekbe először, amit megemlítenétek, hogy a ti nevetekhez fűződik a hazai klubéletben/versenyrendszerben?
Sós Sándor: Még nem vagyunk jogilag bejegyezve, de azt követően aktívan részt kívánunk venni ebben a munkában is!
Bikemag: Véleményed szerint egy kerékpáros szövetségnek miben kellene segítséget nyújtani számotokra, hogy az egyesület céljai könnyebben elérhetők legyenek nektek? Vagyis konkrétan a szövetségtől mit vártok el, mit tegyen a ti egyesületetekért?
Sós Sándor: Folyamatos naprakész tájékoztatás minden téren! Mint szakmai vezetőszervezet segítségnyújtás a különféle kerékpáros rendezvények rendezésénél, engedélyeztetésénél!
Bikemag: Mi az a három legfontosabb dolog szerintetek, ami az ismert keretek között fő céljaként fogalmazhat meg a kerékpáros szövetség?
Sós Sándor: Tisztességes, a teljes tagság felé elkötelezett szakmai vezetés!
Bikemag: Egy működő kerékpáros szövetség tevékenységével kapcsolatban miről szeretnétek folyamatos tájékoztatást kapni?
Sós Sándor: Minden olyan dologról, ami a szabályzat szerint ránk is tartozik!
Újbudai rendezvényen a csapatunk
Bikemag: Mi a véleményetek egy jövőbeni egyszövetségi rendszerről, külön adminisztrációval működő szakági szövetségek nélkül?
Sós Sándor: Ám legyen!
Bikemag: Egyéb fontos közlendő, amit szeretnétek megosztani a nyilvánossággal?
Sós Sándor: Az „Aktív november” egy kiváló, építő ötlet! Kövesse még sok hasonló! Akár egy a konkrét műhelymunkát bemutató riportsorozatra is lenne igény, kisfilmekkel megspékelve! Így előtérbe kerülhetnének maguk a szakemberek és persze a csapatok, csapattagok is.
Szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzánk hasonló egyesületekkel, hogy meghívásos alapon közös edzéseket túrákat szervezzünk.
Szerkesztői lábjegyzet: A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-n szeretnénk lehetőséget adni mindazoknak, akik aktívan dolgoznak, értéket teremtenek a kerékpársportban. Aki tehát minderről a munkáról be szeretne számolni weboldalunkon keresztül, nyitott kapukat dönget, bármikor megkereshet a megadott elérhetőségeken. Miután a napokban komoly erősítés történt a Bikemag stábjában, 2015-re tovább gondoltuk az egyesületek bemutatását, és szeretnénk újra felpezsdíteni a fórum-életet is, külön felületet adva ennek a bizonyos “Tablónak”. Addig is a “Tabló: a magyar kerékpársport körképe”-sorozat cikkeit a Tabló menüpont alatt kereshetitek majd vissza, szólhattok hozzá. Ha valaki kimaradt, de úgy érzi ott lenne a helye a Tablón, ne habozzon írni nekünk!
November 16-án harmadik alkalommal rajtol Veszprémben a LOcarGO-Bikemag Veszprém Cross terepkerékpár verseny a Gulya-dombon, az állatkert parkolójában.
A SuperCross sorozat harmadik állomását rendezi a hétvégén a Veszprémi Kerékpáros Egyesület, melyre ezúttal már osztrák érdeklődés is mutatkozik. A verseny védnökei Porga Gyula Veszprém város polgármestere és Tengerdi Győző a VERGA Zrt. vezérigazgatója, akik idén is a város előkelőségei számára rendezett, több mint 10 főt számláló Díszvendég futam meghívottjai között szerepelnek.
A három futammal 11 órakor rajtoló verseny pályáját a tavalyi visszajelzések alapján a résztvevők egy kicsivel hosszabbra és szélesebbre javasolták, így az idei mintegy 300 méterrel hosszabb lesz, továbbá ahol a terep engedi, a szűkebb részeket is szélesebbre jelölik. Az akadályok közül kikerült a homokágy, helyette egy szimpla palánk kerül majd be. A verseny szimbólumát is adó kamionátkelés (lépcsőn felfutás) és a dupla palánk akadályok maradnak. A pálya adottságainak köszönhetően egy 50 méteres szakasztól eltekintve esős időben is kiválóan járható marad.
fotó: Tamási Kerékpáros Egyesület
A nevezés az Erdei Étteremben lesz, ahogy az öltöző és mosdó is itt található. Az étterem alapjában véve nem üzemel, így az étkezési lehetőség ott csak a versenyzők számára biztosított. A kísérők a büfében tudnak apróságokat inni, de korlátozott számban van lehetőségük gulyásleves vásárlásra is.
Nemcsak versenyezni vagy a futamokat megnézni érdemes kimenni a veszprémi helyszínre. A nap folyamán a legkisebb gyerekeknek a parkolóban egy ügyességi pályán van lehetőségük kipróbálni magukat, míg a verseny ideje alatt kiállítóknál kerékpáros dolgok vásárlására is nyílik lehetőség.
fotó: Káldi Tomi
Tóth András főszervező ezt a gondolatot tette hozzá:
„Örülnék, ha minél több külföldi versenyző színesítené a mezőnyt, ami a versenynek és a szakágnak is az előnyére válna. A világviszonylatban is népszerű versenyformára szükséges lenne további figyelmet fordítani, ami egyelőre a sorozatunkat szervező hét egyesület erőfeszítéseiben merül ki.”
Az idei évben is jelentős szponzorok állnak a verseny mögött, ami hozzájárul a sikeres lebonyolításhoz. Ehhez a hátteret a stabil kapcsolatokon nyugvó viszony adja: a LOcarGO Kft., a Bikemag, az MTD, Veszprém városa, a Beurer, a High5, a Zerge.Info, a Kartago tours, a Rhodius Kft., a Haribo, az eplényi Bringaréna, a nass magnet Hungária és a Bellotto is régi partner.
A verseny részleteiről az érdeklődők a www.veszpremcross.hu honlapon tájékozódhatnak, ahol csütörtök éjfélig van lehetőség a kedvezményes előnevezésre is..
Egy végigbringázott szezonnal a hátunk mögött kicsit untuk a szokásos Mészégető-Dobogókőt, vagy a Flórián-kört, így egy őszi vasárnapi napon felültünk a kerékpározás egyik „új hullámára”, amit külföldiül gravel biking-nak neveznek.
gravel biking
Magyar megfelelője még nincs, de ha a mountain bike is része nyelvünknek, talán nem is kell erőltetett fordításban gondolkoznunk, persze lehet próbálkozni… A gravel biking – bár a tengerentúlon versenyeket is rendeznek ilyen néven – teljesen hétköznapi tevékenység: kerékpározás rekreációs, túra vagy edzés céllal változó burkolatú utakon, aszfalton vagy éppen dózerúton (gravel), bele-belecsípve képességeinkkel és kerékpárunkkal kompatibilis terepekbe.
gravel bike-ok (na jó, cyclocross bringák) és gravel riderek
A „gravel bike” a cyclocross bringákra hasonlít leginkább, ami tulajdonképpen tökéletesen alkalmas erre a tevékenységre. Egyes gyártók palettáján már szerepel speciális gravel bike, amit elsősorban geometriája különböztet meg egy cyclocross kerékpártól. Utóbbi versenyzésre kihegyezett eszköz, agilis geometriával, míg a gravel bike kényelmesebb testtartást ad magasabb homlokcsővel, nagyobb tengelytávval, laposabb villaszöggel, nagyobb menetstabilitást és kényelmet garantálva.
a gravel ride is a Flórián téren kezdődik
Egy gravel bike nyergében, amikor letérünk az aszfaltról, továbbra is haladhatunk nagy sebességgel, enyhén lejtő dózerúton ez 40-50 km/h-t is jelenthet, ilyenkor máshogy viselkedik a bringa, mint a csiki-csuki cx-pályákon. Éppen ezért egy ilyen kerékpáron előny a cyclocrossban tiltott ballonosabb (35-38 mm) gumi, ami általában semi-slick, hiszen az aszfalton ennek annyira jók a gördülési tulajdonságai, mintha országútin ülnénk. Egy gravel bike-on már előny lehet a tárcsafék is, ugyanis nagyobb sebességnél is adódhat olyan helyzet – nedves időben is – hogy szükség lehet a nagyobb fékerőre.
letérve az országútról
Két-három éve, amikor belekóstoltam a cyclocrossba a SuperCross-sorozatnak köszönhetően, rögtön adta magát, hogy télen a cx-bringával induljak el bringázni rekreációs céllal is. Akkor még nem is tudtam, hogy létezik a „gravel bike” kifejezés, egyszerűen csak változatosabbá tettünk pár ismert aszfaltos edzőkört azzal, hogy átkötöttük itt-ott a szántóföldeken vagy más terepen átvezető szilárd burkolat nélküli utakkal. Ilyenkor kitágulnak a határok, új ingereket kapunk, mégis valamennyire „országútis” marad a kerékpározás, nagy területeket járhatunk be.
Tegnap is ezt javasoltam a srácoknak, amikor elindultunk 11-kor a Flórián térről, hiszen mind a négyen cyclocross kerékpárral voltunk, úticélunk az új kilátó a Pilis-tetőn, adta magát a gravel biking. Mindenféle térkép vagy előzetes útiterv nélkül is 2 perc alatt kitaláltunk egy útvonalat, hogyan iktassunk be terep-szakaszokat, hogy eljussunk időben Pilis-tetőre és a teljes bringázás se vegyen igénybe sokkal több időt, mint egy országúti Dobogókő oda-vissza.
A Bécsi úton a Pilisborosjenő-tábla után fordultunk fel a meredeken, itt kicsit szívott, akinek 23-as fog volt a sor tetején, majd a gravel biking-hoz jobban illő kisebb kerülőút helyett a „montisabb” utat választottuk tovább egyenesen a település felé, csak hogy „felpörögjön a rendszer” mindjárt az elején. Legalább kiderült, hogy a 36-27 (28, esetleg 30) valóban szükséges egy ilyen bringára, illetve mindenkinek a képességeinek mérten érdemes tervezni a terepes átkötéseket.
„összefekvés” csapatképre az első kimerítő mászás után
Pilisborosjenőtől az „Egri vár” felé haladtunk, belecsípve a móka kedvéért a régebbi XC-pályába, majd a csobánkai temető felé haladtunk a széles döngölt úton. Sokkal ingergazdagabb volt ez a szakasz cyclocross bringával, mint mountain bike-kal, nagyobb sebességgel az „unalmas terep” is igényelt kis koncentrációt. Következett a hosszú-hegyi dózerút a maga enyhén köves szakaszaival, itt beiktattunk egy hosszabb résztávot is az emelkedőn, majd – hogy legyen idő pihenni – sor került az első defektszerelésre is…
Pilis-tető felé
Itt álljunk meg egy szóra, hiszen számomra a legrosszabb tapasztalat a korábbi gravel bike-ozásaim alapján, hogy a cyclocross gumit nagyon könnyű felütni, régebben alap volt az átlag egy defekt/bringázás. Szerencsére pár hete megoldódott a probléma egy cyclocross tubeless rendszerrel (speciális felni és külső defektmentesítő folyadékkal), azóta egyre merészebb vagyok vele, és eddig nemhogy defektet nem kaptam, még nyomást sem veszített útközben.
A szép kilátás a fehér folt helyére képzelendő
Pilisszentkereszttől következett egy kis laza pörgetés az aszfalton az Esztergom-Dobogókő elágazásig, majd balra a sorompón át a Pilis-tetőre vezető út. Bár a burkolat nagy része aszfalt, jól jött cyclocross gép, hiszen helyenként enyhén sáros szakaszok vártak ránk, a végén pedig a „strade bianche” a kilátóig. Sajnos a délelőtt még szép idő felhősre váltott, így a kék éggel, drámai felhőzettel díszített színes képek helyett inkább az egykori rakétasilók járataiban próbáltunk fotózkodni…
Hazaindulás előtt kortárs szipósok bölcsességeit olvashatjuk a rakétasilók betontömbjein
Lefelé és hazafelé az aszfaltot választottuk, a szokásos Szentkereszt-Pomáz-Budapest útvonalon, így időben sem nyúltunk túl egy átlagos országúti bringázáson.
Egy gravel bike-ban az is fantaztikus, hogy szinte teljes értékű országúti gép a maga gyorsaságával, emellett, hogy a megfelelő terepen teljesen más élménnyel is megajándékoz. Egy mountain bike-kal egy cyclocross/gravel kerékpárhoz képest tötymörgés az országúton haladás. Ahogy hűvösebbre fordul az idő, valószínűleg fordítva működik majd a dolog, fölfelé aszfalt, és hazafelé terepezve nem fogunk annyira fázni, mint egy dobogókői lejtmenetben 5-10 fokban.
A gravel biking során legtöbb defektet elszenvedő büntetést érdemel…
Hirtelen ennyit kedvcsinálóként a gravel biking-hoz, ha valaki kedvet kapott hozzá, csak ajánlani tudom, biztosan mi is foglalkozunk még a témával a Bikemagon…
A trail-bringázás egyik fő követelménye a megfelelő vázgeometria, illetve a felfüggesztés és a villa teljesítménye. A Merida One-Twenty a stabilitásra kihegyezett geometriával rendelkezik, intuitív módon irányítható, az átlépési magasság alacsony, tehát a nem versenyszerűen sportoló montisok számára ideális. Az új One-Twenty különleges csőformákkal készül, melyeket kizárólag hydrofroming eljárással lehet létrehozni. A Merida a HFS-alakított csöveket SMOOTH-WELDING technológiával hegeszti össze, amely varratmentes megjelenést és maximális szerkezeti erősséget és stabilitást eredményez. Erős és megbízható fékrögzítést kapunk, illetve a 180-as tárcsaméret minden körülmények között biztos kontrollt nyújt. Az X-Taper fejcső felül 1 1/8”, alul 1.5” méretű, lenyűgöző merevséget, precíz kormányzást és a minimális tömeget tesz lehetővé. A merevség fokozása érdekében a váz 12 mm átütőtengelyt fogad 142 mm-es sarutávolsággal, a kerék kiszereléséhez pedig nincs szükség szerszámra. A kiváló Fox 32 Float 650B CTD villa pedig távirányítású, fokozatos blokkolással egyszerűsíti a terepviszonyokhoz való alkalmazkodást.
A film érzelmileg is magával ragadó, de nem Armstrong bukása rázza meg a nézőt – a szociális érzékenység eme szegmense nem éppen erőssége – hanem azok lelki vergődését, akik nem akartak a hazugságban részt venni. A főszereplő itt egyértelműen a csapattárs és legjobb barát Frankie Andreu és felesége Betsy, aki ugyancsak Lance és nejének legjobb barátja. Képtelen hazudni és képtelen elviselni a hazugságot. Kiáll az igazságért, Armstrong őt tiporja meg a legcsúnyábban, az Ophra-interjú során kizárólag az ő rá vonatkozó kérdésekre nem válaszol. Az FBI-kihallgatás és szembesítés során (erről is minden jelentős videofelvételt látható) még a késélen táncoló férjét is hazugságba sodorja, és a náluk ezerszer befolyásosabb Lance-oldal jogi csűréscsavarásainak emberfeletti próbáját is kiállja. Frankie ugyancsak elmondja a kamerának, hogy milyen őrlődésen ment keresztül, hogy tartsa magát a profi sportolók íratlan, kőbe vésett szabályához, az omertához, de ne haragítsa magára azt az embert, aki a legjobban szeret a világon.
