ROSE cyclocross kerékpárteszt: a 3 gépet hajtva nagyjából minden kiderült…
Adott volt három hasonló Rose cyclocross váz, majd következett egy szokatlanul hosszú kerékpárteszt. A német webáruház jóvoltából rendelkezésünkre álló három különböző felszereltségű kerékpár próbája után nem csak az adott márkával kapcsolatban derült ki minden, hanem számos kérdésre választ kaptunk, ami a cyclocross kerékpárokkal kapcsolatban egyáltalán felmerülhet…
Rose Cross
Ősszel még a Hajógyári szigeten próbáltuk a ROSE bringákat az érdeklődő olvasókkal együtt. A ROSE hazai képviselőivel közösen szervezett tesztnap jó alapot adott a későbbi tartós teszthez, felvetve pár konkrét kérdést is. A kerékpárok név szerint a ROSE Cross Pro RS 3000 (kantifékes, Ultegra 11 felszereltség), a ROSE PRO DX CROSS-4400 (hidraulikus tárcsafékes, SRAM Red 11/Sram Force felszereltség) és a ROSE PRO DX CROSS-3000 (mechanikus tárcsafékes, Ultegra 11 felszereltség) voltak.
ROSE Cross Pro RS 3000
A megszokott tesztjeinkhez képest ezeket a kerékpárokat versenyekre is rendelkezésre bocsátotta a ROSE, ebből tanulva nyugodtan mondhatjuk, olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, melyekre szárazon nem derült volna fény, hiszen ki megy ki magától bringázni őszi hidegben, zuhogó esőben, különböző módon sáros talajviszonyokat keresve? Na persze, mondhatnák egy lelkiismeretes tesztelő… A ROSE bringákat most elsősorban cyclocrossos szempontból próbáltam, de azért időközben teljesítettek jó pár kilométert aszfalton, „országúti gépként”, valamint könnyű terepen, „fun bike”-ként is.
ROSE PRO DX CROSS-3000
Végül teljesen különböző jellegű versenyeken is futottak a ROSE cyclocross kerékpárok, a SuperCross ózdi és veszprémi futamán (ROSE Cross Pro RS 3000), az ominózus salgótarjáni versenyen (ROSE PRO DX CROSS-3000), Balassagyarmaton (ROSE PRO DX CROSS-4400), és Pósteleken, a nemzeti bajnokságon (ROSE PRO DX CROSS-3000). Lássuk a tartós teszten tapasztaltakat!
ROSE PRO DX CROSS-4400
Az alumínium Rose cyclocross váz
Kezdjük a közös pontokkal, a három bringa hasonló vázra épül, a két tárcsás nem tér el jelentősen a kantistól. A csöveket minden esetben a bevált, T6 7005-ös alumíniumból húzták. A kantis változaton más a felsőcső keresztmetszete, és értelem szerűen a villáknál is más a kialakítás, lévén nincs tárcsafék konzol. A kantis váz így könnyebb is, a komplett bringa súlya alapján versenyben van egy karbonnal, mellesleg a nagy keresztmetszetű csöveknek és a szépen csiszolt, eldolgozott varratoknak és a belső bowdenvezetésnek köszönhetően messziről hozzáértők is azt hitték, modern karbonvázat látnak… A csövek egyébként kivételesen vékonyak, hangra a „kólásdoboz”-Cannondale országútikat idézik.
Szépen eldolgozott illesztések
Pár szó arról, hogy miért alumínium. A ROSE-nál úgy gondolták, 2014-re, amíg nincs kellő mennyiségű visszajelzés a tárcsás crossvázakról, inkább alumíniumból készült vázat rendelnek, hogy biztosra menjenek. Mellesleg ez kedvezőbb árú megoldás, valamint érdemes vásárlói szemszögből is nézni a kérdést. A „vásárló” ugyebár nem profi versenyző, nem alá teszik, hanem megveszi a kerékpárt, a cyclocross pedig sáros körülmények között olyan sport, ahol rengetegszer kerül kapcsolatba a kerékpár komoly sárral. A karbonvázak nagyon könnyen sérülhetnek olyan módon, hogy a sár bizonyos helyeken (például villaszáraknál, hajtómű környékén) lecsiszolja a lakkréteget, ami után a karbonszövet is könnyebben sérül, sokkal könnyebben, mint az alumínium, és ehhez nem is kell komolyan odaverni valahová. Egyszerűen bizonyos helyeken a sár képes „megenni” a vázat.
Bukásoknál, rosszul sikerült ugratásoknál talán más a helyzet, szerintem az alumínium nagyon vékony falvastagsága nem garancia a hosszú távú tartósságra. Ráadásul a kantifékes bringa felsőcsövének inerciáját sem tartom túl szerencsésnek a terhelés szempontjából (a kör keresztmetszet helyett háromszög forma, ami felül lapos). Design szempontjából viszont kétségtelen, hogy remekül néz ki, és meglepően könnyű is az Ultegra szettel, mondhatjuk: ready to race. A tárcsafékes verziók már inkább univerzális hobbikerékpár benyomását keltik, nehezebbek, de cserébe masszívabbnak is tűnnek. A csövek itt mindenhol kör keresztmetszetűek a fő háromszögben, a papucsoknál pedig yoke-ok teszik erősebbé, szilárdabb alapot adva a tárcsafékhez is. A karbonvilla is nyilván más, a kantis ROSE-é könnyebb.
A három közül talán a fehér alapú design a legmutatósabb
Érzésre a három váz hasonló menettulajdonságokkal rendelkezik, kimondottan jók cyclocross versenyzésre! Ebből a szempontból egyáltalán nem crossbringáknak látszó tárgyakról van csupán szó, hanem a váz merev, de nem túl rideg rázós terepen sem, és a geometriának köszönhetően rendkívül fordulékony! A belga iskola szerint a váz viszonylag magas a hosszához képest, az 55-ös méretekhez 54-es felsőcső társul. Míg mountain bike-nál ugyebár előny az alacsonyabb átlépési magasság, itt ez kevésbé számít, ellenben az akadályoknál jól jön, hogy magasabban van a felsőcső. Palánkugrás előtt például én (179 cm) pont kényelmes magasságban tudtam rá támaszkodni a jobb kezemmel, és lépcsőnél a vállra vételhez is ideális volt a méret. Egy sloping váznál például túlságosan le kéne nyúlni, ami megtörheti a lépések lendületét.
Ha valaki túrakerékpárként akarná esetleg használni a Rose crossgépeket, jó hír, hogy a tárcsás vázakon megtalálhatja a különböző szerelékek(csomagtartó, sárvédő) felfogatásához szükséges szemeket. A kantis ROSE Cross Pro RS 3000-ről ezek hiányoznak, illetve hátul a támvilla merevítésnél és a középrésznél rögzíthető sárvédő, elöl a villavállon is, de a papucsok környékén nincs furat, ha valaki „télibringásítani” szeretne, a kantis változatra barkácsolni kell pántot. Mindhárom modell esetében különböző festések közül választhatunk, ahogy az alkatrészeket, a színeket is variálhatjuk a ROSE online konfigurátorában. Szintén jó hír, hogy viszonylag sok, hétféle méret áll rendelkezésre, 51-től 63 centiméterig.
sárvédő felfogatási lehetőség a középrésznél, de a papucsoknál ugyanez hiányzik a kantifékes változaton
Ultegra kontra Sram Red/Force
A felszereltség szempontjából essünk túl röviden az egyszerűbb témán. A váltórendszerekkel maradéktalanul elégedett voltam, esőben, sárban is. A 11-es Ultegrát jóval többet hajtottam, szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, amit szerintem mindenki megerősített a közös tesztnapon is. A váltórendszert igazán megterhelő crossversenyeken sem akart az Ultegra hibázni, és külön jól jött, hogy az új kart nagyon kis erővel lehet mozgatni, ahogy fáradtam a futamon, ezt is tudtam értékelni. A folyós saras ózdi futamon, a helyenként agyagos salgótarjánin és a helyenként ragadós sáros pósteleki pályán, a bajnokságon is az Ultegrával mentem, minden esetben zéró (!) váltásprobléma nélkül! Rendkívül magabiztosan pakolja a láncot az átdobó is, ami fontos, mert cyclocrossban a hirtelen váltakozó terepviszonyok között gyakran az első váltóval váltunk hirtelen. Az elöl 46-36, hátul 12-25, illetve 12-27 kiosztások ideálisak a ROSE cyclocross gépeken, utóbbi több lehetőséget ad “hegyikerékpározásra”, előbbin pedig mesésen finomak az ugrások.
Halálpontos 11-es Ultegra váltórendszer
A SRAM Red/Force mix váltórendszerrel szerelt gépet azért nem mertem bevetni több versenyen, mert kicsit féltem, hogy oxigénhiányos állapotban kevés leszek ahhoz fejben, hogy mindig úgy nyomkodjam a Double Tap kart, ahogy kell, így csak Balassagyarmaton mentem a fekete bringával. Ehhez képest meglepően könnyen sikerült átállnom agyban, nem volt gondom ebből a szempontból. A rendszer pedig szintén pontos volt, elöl és hátul is. Mondjuk a gyarmati pálya nem támasztott nagy kihívást váltás terén, kevésszer kellett mozgatni a kart, és a felszedett sár sem bonyolította a helyzetet. Érdekes módon a SRAM korábbi bizonytalankodásának az átdobónál nyoma sem volt, úgy tűnik, valóban sokat dolgoztak a mérnökök az új szetten. Hiába, itt már csúcstechnikával van dolgunk, az lenne a meglepő, ha váltásproblémákról kellene beszámolnom…
A Double Tap SRAM-váltástól tartottam kicsit, hogy versenyen “elfelejtem” kezelni, de nem volt gondom végül
A teljesen más kerekek
A ROSE Cross Pro RS 3000 kerékpárban átlagos súlyú országúti edzőkerekek vannak, a DT Swiss RS 1550 1,7 kilogrammot nyom párban, a tárcsafékes CX gépekbe viszont a Mavic CrossOne-t szerelték. Utóbbi közel két kilogramm súlyú kerékszett, amit 29-es mountain bike bringákba terveztek, kicsit „túl sok” egy cyclocross gépbe, amivel el is mondtam a legfontosabb különbséget. Akinek számít a versenyeken elérhető eredmény, az nem fogja választani a CrossOne-t, ebből a szempontból még a DT is a „szódával elmegy” kategória, ráadásul a Racing Ralph külsők sem számítanak könnyűnek.
A DT RS 1550 átlagos edzőkerék, a tekergetős patentszár megoldásukat én nem csípem, de ízlések és pofonok…
A DT-vel ettől függetlenül hobbi szinten simán lehet jól teljesíteni, például egy SuperCross szériában, de a CrossOne-nal – hogy finoman fogalmazzak – nagyon meg kell szenvedni. Cyclocrossban ráadásul a rengeteg kigyorsítás miatt különösen megérzi az ember a kerék tömegét. Univerzális (egy kis országút, egy kis könnyű terep) használatra viszont tökéletesen jók a nehezebb tárcsafékes kerekek is. Számos mountain bike útvonalon csapattam a ROSE PRO DX CROSS-3000 bringával, és teljesen más élményt adott, mint egy mountain bike, sokkal fürgébb egy vastagkerekűhöz képest, a tárcsafék pedig olyan lejtőkön is biztonságos, ahol a kantival már nem állunk meg hamar. A fokozott felütésveszély miatt egyedül a köves szakaszokat kell kerülni.
A yoke-kal, a Mavic aggyal, tárcsával ez a kép egy mountain bike-ról is készülhetett volna
A tárcsafék kérdés
S ezennel megérkeztünk a tesztelés egyik legérdekesebb témájához, hogy kanti, avagy tárcsafék, illetve mechanikus vagy hidraulikus tárcsafék? A hajógyári tesztnapon még egyöntetűen lelkendeztünk, milyen kiválóak ezek a tárcsás bringák, versenyeken azonban kicsit más képüket mutatták. S ez egyben végkövetkeztetés is lehetne, egyelőre cyclocross versenyeken maradnék a kantiféknél, ha viszont egy vagány, univerzálisan használható sportbringát raknék össze, akkor a tárcsaféket választanám. Persze a jövő valószínűleg a tárcsaféké, ezt a vonalat fogják a tervezőmérnökök továbbfejleszteni, de mi most maradjunk még egyelőre a jelenben…
Shimano BR CX 70
Mindjárt az elején szögezzük le, hogy a cyclocross kantifékek közül talán a legharapósabbat, az Ultegra szintű Shimano modellt (BR CX 70) szerelték a ROSE Cross Pro RS 3000-re. Versenyeken, országúti és könnyed terephasználat mellett teljesen elegendő az a fékerő, amit kapunk. Versenyen egyszerű a helyzet, mert nagyon durván nem fékezünk, lévén a lehető leggyorsabban akarunk menni, és cyclocrossban még a komoly nemzetközi pályákon sincsenek olyan lejtők, ahol ne lehetne meglassítani a bringát kantifékkel és megfelelő betéttel, akár sárban is.
Az ózdi sárban bőven elég volt a kantifék lassításra
A könnyebb össztömeg és a cyclocross tárcsafékek kiforratlansága egyértelműen a kanti mellett szól (egyelőre), ha valaki elsősorban versenyzésre szeretné használni a bringát. A ROSE Cross Pro RS 3000 kerékpárt száraz időben (Veszprémben), és esőben (Ózdon) is próbáltam, a kantifék mindkét esetben jól működött, az éles kanyarokban is tudtam elég rövideket fékezni. Átlagos hegyi terepen viszont kijöttek a kantifék korlátai. Ha egy chillride-ra megyünk ki az erdőbe, akkor hosszabb lejtőn kimondottan fárasztó markolászni a fékkart, ráadásul nagyobb sebességnél a fékhatás is jóval gyengébb a tárcsafékhez képest. Aki mountain bike-on megszokta már a tárcsást, az nem fogja biztonságban érezni magát a kantival. A Red-del szerelt ROSE PRO DX CROSS-4400 ellenben egészen újszerű bringás élménnyel ajándékoz meg terepen…
A Shimano CX 77 tárcsafék
A tárcsafék ereje ide vagy oda, Salgótarjánban mégis betlizett a mechanikus tárcsafék, erről bővebben beszámoltunk korábban. A ROSE PRO DX CROSS-3000 kerékpárra szerelt Shimano CX 77 fékről van szó, amit pedig – ahogy nevéből is kiderül – cyclocrossra terveztek. A gond túlmutatott a konkrét modellen, a jelenleg rendszeresített mechanikus tárcsafékek működési elvükből adódóan nem felelnek meg maradéktalanul cyclocross versenyzésre. Röviden összefoglalva az egyik legfőbb probléma, hogy a mechanikus tárcsafék egyik oldala fix, csak a másik oldalon mozgatja a bowden a betétet. A másik tényező pedig az, hogy az országúti fékkarok kevesebb bowdent húznak, mint az MTB fékkarok, amikhez kifejlesztették a korábbi mechanikus tárcsafékeket. Salgótarjánban viszont egy harmadik, extrém körülmény is adódott, aminek kulcsszerepe van a történetben: az agyagos és homokos híg sár, ami összekeveredve, majd a tárcsákba, fékbe ragadva valósággal csiszoló szerszámként funkcionált.
Nincs mit szépíteni, ilyen körülmények között biztosan nem tesztelték ezeket a fékeket, a betétek drasztikus mértékű kopásából adódóan (hozzátéve, hogy a teljes körben mindössze kétszer kellett erősebbet fékezni!) a fékerő teljes elvesztése megengedhetetlen egy ilyen rendszernél. Egy verseny pedig verseny, amatőr szinten sem szeretne senki megállni, hogy állítgassa a betéteket. Tegyük még hozzá, hogy Salgótarjánban a műgyantás és a szinteres alapú is hamar elfogyott. A Shimano fékek egyébként az alap tárcsás modelleknél még fejlettebbek is: a bowden feszességén kívül állítható egy kis csavarral, hogy mennyi bowden húzása után kezdjen fogni a fék, de a fékkar sajnos olyan keveset húz, hogy ezzel a módszerrel sem előzhető meg a hirtelen fékerő vesztés. Ehhez a jelenséghez nagyban hozzájárul, hogy a fékbetétek kopásával a fixen befogott betét egyre messzebbre kerül a tárcsától, és hiába húzzuk a másik oldalit a bowdennel, egyre kevésbé harapós.
Elöl hatalmas sárférőhely marad, a tárcsafékes kialakításnak is köszönhetően
Ha valaki nem versenyez a bringával, és néhanapján ilyen körülmények közé kerülne, valószínűleg belefér némi állítgatás, szerelgetés, tehát hangsúlyozni kell, hogy a fenti hiba azoknak érdekes igazén, akik cyclocross futamok rendszeres résztvevői. Hobbikerékpárként használva a ROSE PRO DX CROSS-3000-t nehezen tudom elképzelni, hogy sokat bosszankodna valaki emiatt. Szintén mostoha körülmények között, de nem a salgótarjánihoz hasonló, különleges összetételű (homok, agyag) sárban például nem is jelentkezett ez a fékprobléma: a pósteleki cx-bajnokságon nem volt gond a sűrűbb sár és az eleredő eső kombinációjával. A fékerő pedig kiváló volt, hasonlóan az adagolhatósághoz.
Alul bukkannak elő a vázból a bowdenek
Ami viszont érdekes lehet azok számára, akik télen, mínuszok környékén is használnák a ROSE PRO DX CROSS-3000-t, az a hátsó fék befagyása, ami azonban megelőzhető. A hátsó fékbowden elvezetéséből adódóan a nedvesség, befolyó csapadék, víz össze tud gyűlni a bowden legalsó kanyarulatában, a láncvilla alatt, és hidegben meg tud fagyni, ami a fék húzásakor a fék szorulását okozhatja. Ez a jelenség azonban megelőzhető, ha nem feledkezünk meg a bowden gyakori kenéséről, ellenőrzéséről, és nem tároljuk olyan külső helyiségben a bringát mondjuk egy gőzborotválás után, ahol mínuszok röpködnek… Mindenesetre ez a hiba nem fordulna elő, ha a tárcsafék úgy helyezkedne el, hogy felülről érkezne a bowden, és kifolyna bármilyen összegyűlt nedvesség.
A ROSE PRO DX CROSS-4400-zal a balassagyarmati homokozóban
A ROSE PRO DX CROSS-3000-zal a bajnokságon, nem túl mély, de ragadós sárban
A SRAM Red hidraulikus tárcsafék más tészta, de hozzáteszem, hogy a PRO DX CROSS-4400-at versenykörülmények között csak Balassagyarmaton teszteltem, ahol nem kellett küzdeni a sárral. Legalábbis a fékeknek nem, mert a helyenként felolvadt talaj – bár csúszott – nem befolyásolta a fékek működését, nem került jelentős mennyiségű trutyi a fékezésben érdekelt felületekre. Szóval azt megelőlegezném a Red-nek, hogy a hidraulikus tárcsafék működési elve miatt – ha kopik is a betét, utánállítja magát – nem lett volna gond a salgótarjáni sárban egy egyórás CX-versenyen. A fékezés, a kontroll tökéletes volt minden terepen, élmény volt a bringázás nem versenykörülmények között is, egyedül a megbízhatósággal adódott kis gond, ugyanis egyszer fellevegősödött a hátsó fék. Sajnos ezt a saját SRAM XX MTB fékemnél már megszoktam, nem lepődtem meg. Ami érdekesebb, hogy a Red hidraulikus fékek a tengerentúlon megbuktak fagyban, a SRAM vissza is hívta a terméket, tavasszal várható pótlás.
Egyéb kiegészítők:
A ROSE kerékpárok esetében túl sok időt nem érdemes pazarolni a kiegészítők elemzésére, hiszen a konfigurátorban bárki variálhat kedvére. A könnyű Ritchey WCS kormányra, stucnira például nem hiszem, hogy bárki panaszkodna. A legtöbb terepre a Racing Ralph külsők is ideálisak, kivéve a sűrűbb sarat, amit menthetetlenül felszed a sűrű mintázat, egyre nehezebbé téve a haladást, és a bringa egyre jobban csúszik a kanyarokban. A Fizik Arione R7 nyerget bringázás közben én szeretem, speciálisan cyclocrossban viszont van egy hátránya, felugrásnál nem ideális, hogy hátul fölöslegesen túlnyúlik formájából adódóan.
A ROSE CROSS PRO RS-3000-zel szárazon, Veszprémben
Összefoglalás:
Most szándékosan nem szeretném végigvezetni, kinek, melyik ROSE cyclocross gépet ajánlanám, Szerintem ha valaki végigolvassa a szokásosnál hosszabbra nyúlt írást, el fogja tudni dönteni, hogy saját részre melyiket választaná, esetleg milyen alkatrészeket cserélne a konfigurátorban. Számomra a legérdekesebb konklúzió az volt, hogy egyre inkább olyan szintre fejlődnek a cyclocross gépek, hogy hobbi szinten egyre univerzálisabban használhatók, egyre nagyobb mértékben átlépik saját korlátaikat terepen is, gyakorlatilag már csak a felütésveszélyes köves lejtők tudják megtörni a lendületüket. Okosan konfigurálva egy cyclocross gépet ma már egy valódi mindenes gépet vásárolhatunk magunknak, amivel országútizni vagy terepen bringázni is élmény. A versenyzésről pedig most nem is beszélek, pedig egyre több bringást érdekelhetnek a ROSE gépek ebből a szempontból, hiszen hazánkban vitán felül a cyclocross legjobban fejlődő szakág jelenleg (még ha a rosszmájúak meg is jegyzik rögtön, hogy van honnan fejlődni).
Bővebb informácók ROSE kerékpárokról: http://www.rosebikes.hu/
ROSE cyclocross kerékpárok, akár egyénileg összeállított specifikációkkal: http://www.rosebikes.hu/products/kerekpar/orszaguti-kerekpar/crossbike/
RoseBikes Hungary a Facebook-on: https://www.facebook.com/RoseBikesHungary
.
