A 2015-ös Specialized kerékpárokat bemutató leogangi teszttáborban alkalmunk nyílt pár menetpróbára az új bringákkal, melyek között merőben új konstrukcióval is találkoztunk.
Ahogy azt első Specialized 2015 cikkünkben már leírtuk, mountain bike fronton a fő változás a 26-os kerékméret cseréje 650B-re (650B-re, nem 27,5-esre, hangsúlyozta ki többször is a termékmenedzser, szóval a Speci-cikkeknél maradjunk ennyiben). A 29-es kerékméretet bevezető „nagyobb jobb” – szlogent pedig oly módon egészítették ki az amerikaiak, hogy „kérdés mennyivel”…
Bence egy 29-es szuperkönnyű Specialized S-Works Epic össztelós bringát választott próbakörre, ami fölött csak a Brain-nel felturbózott RS-1 villás cúcsmodell helyezkedik el a palettán. Persze a Brain-es Sid-del szerelt Epic-nek is megvannak a maga előnyei, például többféle kerékszett közül válogathatunk hozzá. A Specialized mostanában az apró részleteken próbált javítani, hiszen az FSR felfüggesztést a terepviszonyokhoz alkalmazkodó Brain csillapítással szinte tökélyre fejlesztették az elmúlt évtized során. Már tavaly debütált, a SWAT-rendszer, ami a rugóstag fölé, védett helyre bepattintható szerszámkészletet és a kulacstartó mögött kis boxban kialakított defektszerelő készletet jelenti. Aki utálja ezeket a cuccokat mezzsebben cipelni, lehet pont ezért választja majd az Epic-et.
Lássuk, hogyan muzsikált élesben a méregdrága maraton-fully:
Próbára az 1X11-es XX1 szettel szerelt World Cup változatot vittem ki, az új Brain-es RS-1 villás típus mind foglalt volt. Mászással kezdtünk, aszfalt majd murva következett. Ez bizony nem mozog, állapítottam meg gyorsan, annak ellenére, hogy a Brain teljesen nyitott állásban volt. Felfelé ez kifejezetten örömteli, gyakorlatilag merevfarúnak érződik a gép. Ki kell még emelni a kerekeket, ezek is Specialized fejlesztésű Roval típusok. Készítésüknél egyszerű volt az elv, mindenből a legjobb kell. Karbon felnik, húzott DT Revolution küllők alu anyákkal, és DT agyak elöl 15 mm-es, míg hátul 142X12-es átmenőtengellyel, az etalon star ratchet racsni mechanikával.
Menet közben érezni is, hogy egy könnyű, de merev kerék van alattunk, végig lett gondolva, hogy miért pont ilyen kerül a gépbe. Azt előzetesen is sejtettem, hogy az emelkedőn jó lesz, de valahogy olyan előérzetem volt, hogy majd lefelé nem lesz élvezhető. A tesztpálya ráadásul tele volt szűk fordulókkal, nem éppen 29”-es bringáknak való terep. Gondoltam, ha itt tetszik, akkor nincs olyan helyzet, ahol ne lenne jó. Mondanom sem kell, bejött. Tökéletes az összhang a mozgást tekintve a villa és a tag között, a szűk kanyarokban is jól kezelhető, egyszerűen a kezelhetőséget tekintve nincs semmi, amit változtatnék rajta. Egyedül a Magura MT8 fékek helyére kerülne más, de ez egyéni dolog. Kijelenteni erősnek érezném, hogy a világ legjobb XC fullyja, de ha belegondolunk és végigpróbálnánk még 10-et lehet tényleg ez a csúcs. Van ötlet arra, hogy mi lehet jobb?
A további menetpróbák közös pontja tulajdonképpen az országúti hidraulikus tárcsafékes rendszer lehetne, de három homlokegyenest más bringán. Kezdjük azzal a kategóriával, ahol a legtöbben képesek értelmezni ezt az alkatrészt: a cyclocross gépekkel. Azt most felejtsük el, hogy a profi versenyzők még mindig szívesebben használják a kantis változatot, aminek két oka van. Az egyik, hogy a kantis könnyebb, és cyclocrossban kimondottan grammániások a profik. A másik, hogy ha megnézünk egy profi versenyt, ott igen keveset húzzák a féket, esetleg a rövidebb fékutaknál lehetne csak kiaknázni a tárcsafék előnyeit. A mennyiséget viszont nem profiknak adják el a gyártók, és a cyclocross kerékpárt hobbibringaként, vagy amatőr versenyzésre is használó vásárlók számára igenis hasznos a hidraulikus tárcsafék.
Hangsúlyoznám a hidraulikus tárcsaféket, hiszen a mechanikussal nekem és másoknak is voltak már negatív tapasztalatai cyclocrossban. Az sem mindegy azonban, milyen hidraulikus rendszerről van szó, jelenleg úgy tűnik, hogy csak a Shimano nyerő, a SRAM még a télen szégyenszemre visszahívta az első szériáit. Jelzésértékű, hogy a SRAM-mal nagyon szorosan együttműködő Specialized is inkább a Shimano alkatrészekkel szereli az országúti jellegű tárcsafékes bringákat, így a cyclocross gépet, a Crux-ot is. Nem véletlenül, hiszen az elektromos Ultegra váltórendszer kombinálva a hidraulikus tárcsafékkel teljesítmény szempontjából fantasztikus, innentől kezdve a fejlesztőknek már csak a megbízhatóság javítása lebeghet a szeme előtt különböző körülmények között, valamint ezzel egyidejűleg a grammok faragása. Nincs mese, a hidraulikus tárcsafékek pár éven belül óriási teret hódítanak majd országúton, cyclocrossban, sőt, új kategóriák megjelenéséhez járulhatnak hozzá – de ne szaladjunk ennyire előre.
A Specialized Crux karbon cyclocross bringa tehát jövőre tárcsafékkel érhető el, lehet, hogy már a világbajnok Zdenek Stybart is ilyen géppel láthatjuk a pályán, ha megjelenik krosszversenyeken (a vb-t még kantissal nyerte). A rövid menetpróba során elsőként a kényelem tűnt fel, amihez a különleges nyeregcső is hozzájárul, a komplett bringa csillapítása tökéletes. Másodszor a sportos geometria, ez cyclocross gép, nem erdei utakon is jól használható hobbikerékpár. Alacsony homlokcső, az országútinál kicsit laposabb szögek, ugyanakkor kiváló hajtáshatékonyság, alig éreztem a hoszabb láncvillákat. Ez nem komfortbringa, ezzel meg lehet rakni bárhol, bárhogyan. Érdekesség, hogy a Speci nem állt be a sorba, és nem alkalmaz átmenőtengelyeket a krosszgépen, ami a kerékcserét azért gyorsabbá teszi. Jól jött ki a tesztkör, ugyanis közvetlenül a Diverge után ültem fel a Cruxra, és lejöttem ugyanazon a gyors sotteres szerpentinen, kimondottan koncentrálv a két tengely közötti különbségre. Nos, csak minimális különbséget éreztem, nem olyan markánsat, mint például mountain bike-oknál a hagyományos és a 15 mm-es átmenőtengely között. De hozzáteszem, nem is tudtam olyan erőhatásoknak kitenni a villát, hiszen teljesen más volt a gumi csúszáshatára.
Szóval a Crux egy nagyon speciális Speci – kinyilvánítottan is crossozásra készült – ami egy igen szűk felhasználási terület, abban viszont minden igényt kielégít. Amatőr versenyzők imádni fogják azt a biztonságérzetet és a remek adagolhatóságot, fékerőt, amit a tárcsás rendszer kínál pluszban. Mindehhez az össztömege is alacsony marad, bár mtb cipőben nem próbáltam, de minden bizonnyal könnyen felkapható, mozgatható. Kimondottan tetszett a Specialized gumi, mindenféle talajon jól tapadt, s ránézésre a minták is elég ritkák ahhoz, hogy a sarat kidobálja. Az elektromos váltást minden krosszos szereti, külön előnye, hogy az elektromos vezetékek nem tudnak sárral eltömődni, mint a bowdenek.
Nem kell búslakodni azoknak sem, akik terepen is használható országúti hobbibringát szeretnének, nekik készült a Diverge, ami egy merész húzás az amerikai márkától… Ez ugyanis egy csúcskategóriás bringa, abszolút szabadidős célokra. A prezentáción a termékmenedzser azt játszotta, hogy végigkérdezte tőlünk, mutassuk be, írjuk körül azt az embert, akinek a Diverge készült.
Az én verzióm: Egy jómódú amerikai, akinek fogalma sincs milyen bringát szeretne, csak bemegy az üzletbe és szeretne egy nagyon cool gépet. Első körben alapkérdés, hogy milyennel teker a Tour de France győztese. Ja, hogy az országúti, ő viszont a farmon is akar mászkálni, meg a szomszéd lovardáig? Akkor mi legyen? Hát itt ez a Diverge, ez úgy néz ki, mint az országúti, de azokon a terepeken is megállja a helyét, ami az egyszeri cowboyunknak útjába kerül. Mégis ott van rajta ugyanaz a Specialized felirat. Plusz az elektromos váltórendszer, amivel sosem kell trimmelni, a hülye is tudja kezelni, csak ne felejtse el néha feltölteni. Ráadásul ha már a kocsiban is évtizedek óta automata váltó van és elektromos ablakemelő, akkor nehogymár bowdennel húzogassák a váltókat. A hidraulikus tárcsafékekkel könnyedén megáll bármilyen körülmények között, nem mintha szeretné használni sárban vagy esőben.
Elázni nem akar vele, ezért sárvédőket is szerelhet rá, emberünknek ez fontos szempont. Most ő ugyanis kitalálta, hogy a bringázás lesz az új hobbija, a bringára pedig ha úgy szottyan kedve, sárvédőket, csomagtartót, hasonlókat is aggatna majd. Természetesen nem akar úgy görnyedni órák hosszán át, mint a tarkabarka kerékpárversenyzők, így a boltból kitolva a bringát felül rá, s örömmel konstatálja, hogy kényelmes a testhelyzet. Nem szeretne feltűnő színű mezekben, tapinaciban bringázni, így annak is örül, hogy elegáns, matt fekete designt kap, ami még a pickupjához is passzol. És nagyon fontos, hogy nem egyszerű kerékpárt akar, hanem egy cool sporteszközt, amiért nem sokallja egy jó jetski árát, végül is hasonló célra kell. Szeretné megszeretni a bringázást…
A saját fantáziámat is megmozgatta a bringa, és csakis a végletek szintjén. Egyik pillanatban azt gondoltam, sosem kellene ilyen, hiszen van sok bringám különböző célokra. Másik pillanatban felismertem a nagyszerűségét, hogy ez tényleg lehet az a bizonyos egyetlen. És rájöttem, rengeteg hobbibringás van a világon, akinek a Diverge jelenthetné a csúcskerékpárt. Menet közben fantasztikusan gyors könnyed terepen is, olyan érzés hajtani, amit egy mountain bike-kal sosem érhetnénk el felfelé egy sotteres szerpentinen az Alpokban. Lefelé én kimondottan élveztem, hogy nagy sebességnél a látszólag kihívások nélküli terep is technikássá változik. Mindehhez az elképzelhető legjobb alkatrészeket társították…
Szóval kövezzenek meg, de nekem nagyon bejött, és tudnám sorolni pár ismerősömet, akiknek alapjaiban változtatná meg a kerékpározáshoz való viszonyát, illetve biztos vagyok benne, hogy rögtön beleszeretne a sportágba.
Montisként Bencének is bejött a Diverge, lássuk, hogy érezte magát a különleges Speci nyergében:
Országúton kellemes, komfortos élményt nyújt, ami fura, hogy ez megmarad könnyű terepen is. Szerintem mindannyian meglepődtünk, amikor a próba első pár métere után vezetőnk egy erdei ösvényre terelt minket, pedig utólag visszatekintve egyáltalán nem volt megrázó. Sőt, utána még többször is visszamentünk arra a párszáz méteres szakaszra, kicsit jobban megismerni a Diverge tulajdonságait. Ami markánsan megfigyelhető, hogy a talaj irányából érkező ütéseket, rázkódásokat kifejezetten jól tompítja. A nyeregcső érezhetően hajlik, de a ballonos gumik és a vázszett is sokat tompítanak.
A Specialized Tarmac régóta a kedvencünk, nem akar aero-, hiperkönnyű-, vagy kényelmes országúti lenni, egy lassan klasszikus versenygép, ami bármilyen országúti versenyen megállja a helyét. 2015-től minden további betűkód nélkül Tarmac néven szerepel, ezzel is utalva a megújulásra. Röviden össze tudom foglalni a tapasztaltakat: felülve a tárcsafékes változatra, a testride során otthon éreztem magam a nyergében. Kicsit bővebben: a középrésznél iszonyú merev, egyébként kényelmes, bár a környéken nem sok rossz úttal találkoztunk. Az irányítás, stabilitás, ülve, kiállva, sprintelve. lejtmenetben, mindenhogy jó, az a bringa, aminek egyszerűen nem tűnik fel semmilyen hiányossága.
A tárcsafék felszerelését erre a gépre én még nem tartanám indokoltnak, lévén ez egy versenygép, versenyezni pedig még nem szabályos az UCI szerint országúton. Egyébként jól működik, de ezt már leírtuk a Shimano-rendszerről. Ami az új Tarmac koncepcióban nagyon fontos, hogy itt minden egyes méretet külön kerékpárként átgondolva terveznek meg, és nem csak a dimenziókat, geometriát tekintve, hanem a felhasznált karbonrétegek, falvastagságok, csapágyazás, szóval minden eltér. Én átlagos testmagasságú vagyok, tehát nem éreztem nagy különbséget a régi Tarmachoz képest, de lehet, hogy két méteres testmagassággal valaki az XL-méretűre ráülve felkiáltana, hogy: Heuréka!
Lássuk, hogy esett Bencének a menet a kisebb méretű S-Works Tarmac-kal:
Milyen menet közben? Szerintem tökéletes, tényleg. Nem az a szokásos, nagyon jó, de lehetne egy kicsit agilisebb, jobban gyorsítható, vagy élénkebb kormányzású a kanyarokban. Hajtásirányban nagyon merev, minden megindulás élmény vele. Ennek fokozásában azért közrejátszottak a 40 mm-es peremes karbon Roval kerekek is, amiken új Gripton keverékű gumik feszültek. Azt próbálták elhitetni velünk, hogy ezek 30%-kal csökkentik a gördülési ellenállást egy hagyományos gumihoz képest. Ők biztos tudják, mindenesetre tényleg érezhetően finoman gurult a bringa, és nem azért mert túl voltak fújva a gumik. Valami olyasmi fogalmazódott meg bennem az új Tarmac kapcsán, hogy olyan csúcs eszköz, amit jelenleg az aktuális Tour győztes se használhat. Nyilván Nibali nem is akar tárcsafékekkel versenyezni, de lehet előbb-utóbb, eljön az idő, hogy eltűnnek a patkófékek a mezőnyből.
.