Bár idén is jópár sajtóbemutatón vagyunk már túl, ennyire összevethető módon, ilyen töménységben sehol sem lehet találkozni a kerékpáripar következő évi termékeivel, mint az Eurobike-on, így jó alapot szolgáltat arra, hogy felderítsük az éppen bimbózásnak indult, vagy a nálunk könnyebb anyagi helyzetben lévő piacokon már felfelé futó trendeket. Ezekből csemegéznék most egy kicsit.
Színek. Körbejárva az expo egy részét nagyon hamar olyan érzésünk támadt, hogy mindenki ugyanabban a pár színben gyárt bringákat. A mindent elsöprő divatszínek a neonsárga, neonzöld, neonnarancs, esetleg élénk kék, egymással vagy matt feketével kombinálva. Persze megmaradt a full fekete is a karbon világában a letisztult, nyers profizmust sugalló megjelenésével. Ezek a színtrendek nem most indultak, már a korábbi években is konstatáltuk a jelenlétét, de magunk sem számítottunk a trend ilyen mértékű további erősödésére.
Fat bike. Minden bizonnyal ez volt a legszembetűnőbb trend idén. A nagyok mellett – akik számára szinte kötelező ilyen modellt bemutatniuk – sok kisebb gyártó is előállt a saját verziójával. Sőt volt, aki mindjárt variálta is a dolgot, mint például a Bulls. E tekintetben alighanem ők viszik a prímet: a „sima” fat bike mellett gyerek fat bike többféle méretben, össztelós fat bike, elektromos rásegítésű fat bike, össztelós elektromos fat bike is van már a kínálatukban. Több gyártónál láttunk mindjárt karbonvázas fat bike-okat is. Egy monocoque karbonváz előállításához pedig ugye specifikus sablonra van szükség, ami nem filléres móka, ami azt jelenti, hogy komoly fantáziát látnak e termékvonal jövőjében.
A 27,5 colos kerékméret igazából a legáltalánosabb trend jelenleg, de a fat bike-ok jellegükből adódóan egyszerűen jobban szemet szúrtak. Mellette még egyelőre tartja magát a 29-es is. Nagyon sok gyártó állt le egész egyszerűen a 26-os kerékméretű bringák gyártásával, némelyek egyik évről a másikra. Egyeseknél a 29-es lett pl. XC vonalon az egyeduralkodó, mint az ismertebbek közül például a Rocky Mountain vagy a Specialized esetén, és vannak cégek ahol a 29-es és a 27,5-es egyenrangú félként hasonló arányban jelenik meg a palettában sokszor minden egyes modellt mindkét verzióban kínálva (pl. Scott vagy Cube esetén). És nem csak XC vonalon hódít a 27,5, rengeteg all-mountain, enduro, sőt több downhill gépet is láttunk ezzel a kerékmérettel. A képen a rengeteg Eurobike Award díjat is begyűjtött német Silverback 140-et mozgó 27-es trail bringája.
A 26-os kerékméret már-már egy újabb gyerekkerékpár méretté kezd átértékelődni. Ezt szemléletesen mutatja a német Bulls gyerekkerékpárok között kiállított 26-os bringája.
Rendszerintegráció. Noha a Cannondale már régóta követi ezt az irányt, egyre többen csatlakoznak hozzá. Egyrészről mert így sokkal egyedibb, egyben letisztultabb megjelenésű bringákat lehet tervezni, meg sokszor egyszerűen a praktikum is ezt kívánja, illetve bizonyos esetekben olyan teljesítményt, funkcionalitást lehet elérni, amilyet egymástól függetlenül tervezett alkatrészekkel nem. Kormányba, vázba, nyeregcső-bilincsbe integrált lámpák, vázba illeszkedő kormányszár, nyeregcső-rögzítés, mostanában leggyakrabban talán az országúti fékek süllyednek a villába, vázba, mint ahogy ennél a DemoDay-en tesztelt Look 795-ön is.
És ha már rendszerintegrációról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a váltásrendszer egyik meghatározó trendje mellet, amit a Pinion testesít meg. Noha nem új a találmány – már évekkel ezelőtt is beszámoltunk róla -, ám úgy tűnik mostanra ért be. Ez főleg amiatt lehetséges, mert a Pinion bizony komoly módosítást igényel a vázon, tehát a kerékpár-, vázgyártók meggyőzése nélkül a rendszer csak hamvába holt ötlet maradna. Nagyon sok gyártónál láttunk Pinionnal szerelt bringákat. Szkeptikusan persze mondhatnánk, hogy valaki újra feltalálta az agyváltót, de az ötlet lényege tényleg nem más, mint az agyváltó középrészbe integrálása gyakorlatilag ideális súlyelosztást eredményezve. A Pinion rendszer gyártója ígéri a kevesebb fokozatú és a még könnyebb változatok piacra dobását is.
Elektromos rásegítésű bringák. Már jó pár éve fut ez a trend, és egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Minden valamirevaló gyártónak van ilyenje, és maguk a bringák is jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt pár évben. Az átlagos kinézetű trekking bringára karácsonyfadíszként ráaggatott akkuk, vezetékek, motorok egyre inkább a múltat jelentik. Az elektromos részegységek egyre gyakrabban a vázba, egyes alkatrészekbe fészkelik magukat eltűnve a szem elől. Így egyre pofásabb, letisztultabb gépeket láthatunk és egyre több cég tekint e gépekre design kihívásként, többen neves formatervezőkkel terveztetik meg pedelec-jeiket, ahogy az autóiparban ez szokás. A kategória jelentőségét – az eladási számokon túl – az is mutatja, hogy olyan újabb nagyágyúk szállnak be az elektromos meghajtásba, mint a Shimano vagy a Samsung.
Ráadásul a rendszer fejlődésével, az elemeinek kicsinyítésével egyre többféle kerékpár építhető elektromos verzióban, köztük olyanok is, melyek jellemző megjelenését korábban aligha lehetett összeegyeztetni a bumszli akukkal és motorokkal. Erre jó példa az elektromos bringák terén igazi lelkes kísérletező kedvvel megáldott Electrolyte cég változatos próbálkozásai. Már a fixi kinézetű pedelec sem akadály. A gépen ott figyel a szintén terjedő Carbon Drive is.
Csajok. No nem a hostessekre gondolok, sokkal inkább a hölgyekre, mint kerékpáros célközönségre. Az említésre méltó márkáknak már évek óta van kifejezetten női modellpalettája, de ezek is egyre nőnek, a gyártók egyre nagyobb energiát fordítanak arra, hogy a szebbik nemet a divat világában megszokott módon minél jobban, minél változatosabban kiszolgálják. Erre a legszebb példa a Liv stand volt. Ez voltaképpen a Giant női vonalát takarja, mely mostantól már külön brandként él. Mind a kerékpár, mind pedig a ruházat terén hatalmas fejlesztésbe fogtak. Az ő standjuk egyébként nem csak ebből a szempontból volt említésre méltó, hanem minden egyéb szempontból példaértékű volt: áttekinthető, jól felépített tematikájú, érdekes, megragadó, ötletes, barátságos, üde, profin megvilágított, jól fotózható, úgy ahogy van minden tekintetben profi.
A négycsavaros lánctányér rögzítés országúti hajtóműveknél szintén megállíthatatlanul terjed. A Shimano kezdte, de szinte mindenki csatlakozik, a Campagnolo után olyanok is beálltak a sorba, mint amilyen a Miche vagy az FSA. Sajnos a rendszerek ezúttal sem mindig kompatibilisek egymással, alighanem a Shimano szabványa lesz a meghatározó a jövőben. Ezzel együtt terjed az az egyébként nem butaság változtatás is, hogy a karok csak compact tányérokhoz való lyukkör-átmérővel készülnek, és ehhez gyártanak hagyományos fogszámú, 53-as, 39-es tányérokat is, ily módon megteremtve a lehetőséget az áttételek szabadabb variálásának.
35 mm-es kormánybefogó. Amikor a Deda elkezdte néhány évvel ezelőtt az országúti kormányainál a normál oversized-nál is nagyobb kormányátmérőt erőltetni, valószínűleg a többség csak amolyan „mi csak azért is túlszárnyaljuk” morált vélt felfedezni a háttérben. És a fejlesztés évekig meg is maradt a sprinterek kelléktárában, de mára megtalálta létjogosultságát az extrém MTB világában. Sok neves gyártó standján köszönt vissza ez az új szabvány, köztük a RaceFace-nél is.
Szingó hegyre. Több tesztbringánál feltűnt, hogy a gumikon a tubular szó szerepel, mégpedig általában Shimano XTR kerekeken. Igen, a japán óriás is nyitott ebben az irányban, de erről részletesen majd egy külön cikkben megemlékezünk. Az egyik úttörő cseh Tufo mellett számos cég mutatott be hasonló kerékszetteket, illetve gumikat. A teljesség igénye nélkül csak pár példa: Ritchey, Shimano, Enve, DT. Kíváncsian várjuk, hogy az alapvetően élversenyzők számára kitalált rendszer mennyire tud elterjedni az amatőr hegyi bringásoknál.
Szöveg: gg
Fotó: gg
.
