A februári Merida Press Camp-en idén a gyártó legjobb országúti kerékpárjait teszteltük, a Reacto EVO-t és a Ride PRO-t, melyeket a Lampre-Merida profijai hajtanak 2014-ben.
Mallorca… A világ egyik legideálisabb bringás terepe kedvenc szerpentinjeimmel, ritkaságszámba menő meleg, napsütéses idő február elején, és két-két nap két csúcs országútival, melyek annak ellenére, hogy ugyanaz a villany Dura Ace váltórendszer és ugyanaz a Rotor hajtókar alkotta a felszereltséget, homlokegyenest más képet mutattak. Így érdemes tesztelni…
A teszteléshez biztosított körülményekre nem lehetett panaszunk
Erre a kerékpártesztre azonban nem az ideális körülmények miatt fogok elsősorban emlékezni, hanem azért, mert lebontott bennem egy előítéleteken alapuló gátat, aminek egyáltalán nem a márkához van köze, hanem a szikárabb versenykerékpárok és a komfort országútik összevetéséhez. A sportoló iskola megspékelve némi országútis sznobizmussal mindeddig kiváltott bennem egy alapvető idegenkedést a pár éve terjedő „kényelmes” országúti vonal ellen. Ami tulajdonképpen hülyeség, mert úgy, hogy nem vagyok versenyző, azt próbálom erősíteni magamban, hogy versenyzői szempontok szerint válasszak magamnak bringát, szinte tudomást sem véve más hasonlóan fontos ész-érvekről. Ok, hogy elindulok országúti versenyeken, és a maximumra próbálok törekedni eredmény szempontjából, de ennek ellenére nem feltétlenül biztos, hogy azzal a bringával fogom tudni kihozni magamból a maximumot a legtöbb megmérettetésen, amivel a leggyorsabban lehet haladni 50 km/h körüli vagy fölötti sebességszinten. Ugye ellentmondásnak hangzik? Remélem kiderül majd az alábbiakból, hogy miért nem az mégsem.
Merida Reacto EVO
Tulajdonképpen mindkét bringa, a Merida Reacto EVO és a Ride Pro is tökéletesen követi az egyik jelenleg futó trendet az országúti kerékpárok piacán. A Reacto az aerodinamikus vázra épült, alacsony leültetést garantáló bringa, magasfelnis, aero-karbonkerekekkel és egyéb légellenállást csökkentő alkatrészekkel. Az aero-kerékpárok elsősorban azért terjedhettek el az utóbbi időben, mert az egyre könnyebbé váló vázakkal, alkatrészekkel manapság könnyedén építhető csúcskategóriás kerékpár az UCI-limit (6,8 kg) alatt. Egy 900 grammos váz SRAM Reddel, könnyű kiegészítőkkel, s még csak nem is szuperkönnyű kerékszettel alig lépi túl a 6 kilogrammot. Ezzel viszont nem lehet hivatalosan UCI-versenyen indulni. Akkor mégis milyen irányba fejlesszenek a tervezők? Zászlajukra tűzték, hogy milyen jó, ha csökkentik a kerékpár légellenállását, mert annak köszönhetően gyorsabb lesz a bringás, mintha lefarag pár grammot… Na persze az aerodinamikusra formált elemekből épülő váz, a magasfelnis kerekek, néhány kapcsolódó alkatrész nehezebb az eddig használtaknál, így az ilyen csúcsgépeknél újra kihívás lett a 6,8 kg-os súly elérése.
Merida Ride Pro
Mit jelent tulajdonképpen, ha valaki aerodinamikus kerékpáron teker? A gyártóknak erre megvannak az így, úgy, amúgy kiszámolt adataik, bringás nélkül, bringással, mozgó bringással mérve szélcsatornában, oldalszelet vagy pofaszelet szimulálva. Valahogy a legnagyobb márkák marketingesei mindig megtalálják azt a kombinációt, hogy az ő bringájuk legyen a leggyorsabb. A legjobb légellenállású bringa persze “megéri az árát”: fel lehet mögé sorakoztatni fejlesztési költségként a szélcsatornás kísérleteket, szimulációkat stb. Így megy ez. Viszont abban a pillanatban, hogy valakinek a szélárnyékában tekersz a mezőnyben, lópikulát sem számít az aerodinamikus váz, vagy a rejtett bowdenvezetés egy hagyományoshoz képest. Ellenben még a ProTour-szerelők arcán sem őszinte a mosoly, amikor küszködnek a rejtett kábelezéssel. A szigorú valóság az, hogy ha mondjuk egy centivel lejjebb állítod a kormányt, vagy behúzott nyakkal tekersz, azzal lényegesen több Wattot spórolsz, mint a vázformával, vagy a bowdenekkel okozott turbulencia megszüntetésével (bár valóban számokban kifejezhetőek az aerodinamikus kerékpárral 100 km-en megspórolható másodpercek). Például egy eltérő kormányfogással (nem időfutam pozícióval) 40 km/h körül is spórolhatunk 20 Wattot, ezzel szemben ha a bringát nézzük, a mallorcai prezentáción elhangzott adatok szerint a Merida Reacto és a Merida Scultura kerékpár között 50 km/h-nál jön ki ugyanez a különbség. Ráadásul a Reacto és a Scultura a februári Tour Magazin felmérése alapján (amelyben 24 bringát hasonlítottak össze) a számegyenes két ellentétes végén helyezkedik el légellenállás szempontjából.
A Rotor “Power” működésének szemléltetése prezentáción
A divatos aerodinamikus kerékpárok mögött álló ideológia után nézzük meg röviden, igazából mitől mehet gyorsabban a bringa! (Leszámítva az egyszerű receptet, hogy legyél minél erősebb) Mivel nagyobb sebességnél már főleg a légellenállással szemben dolgozol, állítsd be úgy bringán elfoglalt pozíciódat, hogy minél vízszintesebb legyen a hátad, és tartsd minél alacsonyabban a fejed! Tedd mindezt úgy, hogy ne csökkenjen a leadott erő a kifacsart testhelyzet miatt. Kifacsart testhelyzetet akkor fogsz tudni elviselni, minél erősebb és egyben lazább az izomzatod. A gépet tekintve nagyon fontos részlet az aero kerék, sokkal nagyobb különbség van légellenállás szempontjából egy hagyományos 32 küllős kerék és egy aero kerék, mint egy hagyományos és egy itt-ott lapított váz között. Fontos az is, milyen gumit használunk, milyen nyomáson, mert egy alacsony gördülési ellenállású szingó 11 baron sokkal jobban gurul, mint egy “aszfaltba ragadó” gumi 6 baron. És ha már ellenállásról beszélünk, sokan megfeledkeznek például a hajtásrendszerről, hiszen egy megfelelő kenésű lánc és fogaskerekek sokkal gördülékenyebbek, mint egy száraz, már-már csikorgó rendszer. És igen, valóban számít valamennyit egy aerodinamikus bringa is.
Érdemes azonban megnézni azt is – és ez Mallorcán most kiderült a bőven 150 kilométer körüli, hegyeket tartalmazó menetek során – hogy mikor vagy TE gyorsabb egy-egy bringával? Például elég erős-e ahhoz a törzsizomzatod, hogy még az 5. órában is kompenzálja azokat a megpróbáltatásokat, amiket egy kőmerev gép okoz?
A Merida Reacto EVO gépek megérkeztek Sa Calobra-ba, ahonnan csak felfelé vezet vissza út
Az elméleti felvezetés után lássuk, hogyan muzsikáltak a bringák élesben, az “ideális környezetben”, kezdjük a Reactóval!
Merida Reacto – Sa Calobra szerpentinjén:
Naná, hogy a Reactót választottam az első két napon, és az első bringázás rögtön a világ egyik legszebb szerpentinje felé, Sa Calobra irányába vezetett. Ebben a tesztben nem sokat fogunk beszélni a felszerelésről, a Di2 Dura Ace magáért beszél. A 2000 euró értékű Wattmérős Rotor hajtómű azonban már megér egy misét. Kütyümániásoknak mindenképp… Engem azonban már 20 kilométer után annyira feldühített a nyolcféle szám, ami vibrált a GPS-szel kombinált Wattmérős Garminon (főleg amikor elkezdett nem működni), hogy hamar OFF állapotba kényszerítettem, pedig nem találtam meg a kikapcsoló funkciógombot…
Élveztük a suhanást
A Rotor Q-Ringek viszont nagyon megtetszettek. Gyerekkoromban a biopace-t már próbáltam a nem kör alakú tányérok közül, az inkább nyeklett hajtás közben, de a Rotor teljesen más volt. Nyilván attól függ minden, hogy kinek milyen a hajtástechnikája, de úgy tűnik velem kompatibilis az elképzelés. az oválishoz hasonlító forma miatt a hajtáskörnek azon a részén növeli a nyomatékot, ahol legerősebben dolgoznak az izmok, ahol pedig nem fejtünk ki nagy erőt, csökkenti az ellenállást. Főleg emelkedőn nekem markánsan kisimította a hajtást, élvezet volt vele forgatni. Ha a tesztek során nem dobálta volna le a láncot háromszor az 52-36 fogkiosztású hajtómű, és nem láttam volna a saját szememmel még két újságíró kollégát, akiknek ugyanígy ledobálta, akkor még el is gondolkoznék egynek a beszerzésén. Így azért nem volt annyira felhőtlen a Rotorral szerzett élmény, persze lehet, hogy még a csapat szerelőinek is új az alkatrész, és nem tapasztalták ki a helyes beállításokat.
Egy Rotor hajtókar amúgy így néz ki belülről
Amit szintén a Reactón próbáltam először menet közben, a Di2 opcionális váltógombja alsó fékkarfogásban. Zseniális cucc! Sprintelés közben, szorítva a kormányt alsó fogásban valóban múlhat azon egy győzelem, hogy tökéletes biztonsággal tudod lefelé pakolni a láncot, nem nyúlsz mellé. A jobb kéznél lefelé, a bal kéznél felfelé vált a rendszer, de nyilván fordítva is beszerelhető. Így még kesztyűben sem lehet téveszteni, ami egyébként a Shimano elektromos rendszerének egyik hátránya a Campával szemben: vastagabb kesztyűben nem biztos, hogy eltalálja a megfelelő gombot az ember a fékkaron.
Aerodinamika
A suhanás a Reactóval fantasztikus érzés volt. A karbonkerekek suhogása még akkor is lélekemelő, ha az erős szél néha cibálja a kezedben a bringát. Mondjuk a Sa Calobra-i szerpentin felső részén ez a jelenség már veszélyesnek bizonyult, jóval erősebben kellett fogni a kormányt, mint egyébként. Szerencsére a Conti szingó 9 bar nyomáson brutálisan jó tapadást adott a kanyarokban. Érdekesség, hogy a lejtő előtt hátranyúltam, hogy kicsit feszítsek a fékbowdenen, ami laza volt kissé, de rá kellett jönnöm, hogy nincs ott a fék… Ok, a bowdenre szerelhető feszítő a kormánynál megoldja a dolgot, de felfordítva a bringát és szemügyre véve a középrész alá száműzött féket, arra a megállapításra jutottam, hogy a rejtett bowdenvezetéshez hasonlóan ezt is rémálom lehet szerelni…
A szerelők rémálma: rejtett kábelezés, fék a középrész mögött
Az a hegyekben és síkon is kiderült, hogy a bringa geometriáját valóban versenyzőknek tervezték. Alacsony pozíció, gyors, precíz kormányzás, akár felső, akár alsó kormányfogásban. A váz pedig brutálisan merev, kiállva sprinteléskor határozott, egyre gyorsuló suhogás a válasz, nem mozog se a középrésznél, se a kormánynál, sehol, csak ellentmondást nem tűrően gyorsul. Amikor közösen bringáztunk Hornerékkel a második tesztnapon, a profik társasága mellett kimondottan jó volt hallani a sok aero kerékpár suhogását. A versenyzők amúgy dicsérték a Reactót a Sculturához képest, főleg a geometria, a hosszabb felsőcső, alacsonyabb homlokcső, valamint a merevsége miatt. És ne feledkezzünk meg a külsőről, hiszen a Reacto formája sokkal extravagánsabb egy hagyományos csövekből épülő vázénál!
A kiegészítő Di2 váltógombok
Üljünk át a Ride-ra!
Persze, ugyanaz a felszerelés, kivéve a kerekeket… De hát ez akkor is csak egy komfort-országúti, amit azzal adnak el, hogy a profik ezt használják a Paris-Roubaix-n – gondoltam én marha…
Napfény, tengerpart, Merida Ride…
Ahogy idősödöm, rá kell jönnöm, hogy egyre kevésbé zavar a kicsit magasabb homlokcső adott vázméretnél. Nagyobb teret hagy a légzéshez, kevésbé veszi igénybe a hátizmokat, persze nagyobb a légellenállása is. A világ egyik legismertebb kerékpáros paradicsomában, négy heggyel a napi penzumban őszintén bevallom, egyáltalán nem zavart, hogy nem kellett görnyednem, sőt…
Merida Ride – Cura lejtőin:
Nem jellemző amúgy, hogy beálljon a derekam, a Reacto nyergében végrehajtott hosszú menet végén sem éreztem fájdalmat. A Ride-dal töltött első nap végén mégis azt konstatáltam, hogy bizony sokkal fittebb maradtam a 6. órára, mint két nappal azelőtt a Reactóval az 5. órában. Nagyon sietni kellett aznap, hogy visszaérjek hatig a szállodába, és a Ride-dal tudtam tartani síkon határterhelés közelében a stabil 40 fölötti tempót. Ugyanazon az úton, hasonló szélviszonyok mellett két nappal korábban messze nem forgott úgy a lábam. Hiába a 100 kilométeren „mittudoménhánymásodperccelgyorsabb” váz a Reactónál, a bringázás végén a Ride előnyeit éreztem. Ez pedig semmi másra nem vezethető vissza, minthogy a Reacto a maga merev karakterével folyamatosan, alattomosan gyilkolta a törzsizomzatot, sokkal inkább, mint az út recéit sokkal jobban csillapító Ride.
FlexStay támvillák, lecsúszásgátló bilincs a nyeregszáron
A Ride tám- és láncvilláját, valamint a villát is a komfort szellemében tervezték, elkanyarodtunk vele a Mallorcán ritkaságszámba menő rossz utakra is, és zongorázni lehet a különbséget. Ha már rázós utaknál tartunk, a nyeregcsőnél is megfigyeltem egy Paris-Roubaix-n alkalmazott fortélyt: kiegészítő bilincset húztak a csőre, ezzel megakadályozva a lecsúszást. Szintén a pavékon alkalmazzák a profik a felső kormányfogásból használható kiegészítő Di2 váltógombot. Ezzel azonban nem kötöttem barátságot. Ha ugyanis a gombok befelé álltak – úgy, hogy hüvelykujjal könnyen elérjem – akkor könnyen benyomtam néha térddel. Ha viszont felfelé fordítottam, akkor nem esett annyira kézre. Nem is kapcsoltam vele sokszor sebességet, hegymenetben sem. Ami tetszett még a Ride-ban, a nagyon jól guruló Fulcrum Racing Zero kerékszett, ami színben is tökéletesen passzol a bringába.
Di2 kiegészítő kezelőszervek a felső kormányfogásnál
A végkövetkeztetés tanulságos, főleg a hosszú távú fáradtság szempontjából. Egy átlag bringáshoz képest én gyakori látogatója vagyok az edzőteremnek, és ennek ellenére is kijött a két bringa közötti markáns eltérés a hatodik órára. Ha mindezt átvetítem mondjuk egy 200 kilométeres versenyre/országúti maratonra, akkor a képlet így néz ki: A Ride-dal van egy átlagosan jó, könnyű, merev, kevésbé aerodinamikus bringám, viszont képes vagyok a verseny végén is hatékonyan hajtani. A Reacto esetében pedig van egy elenyészően gyorsabb kerékpárom, sokkal inkább leharcolja a szervezetem az ötödik órára. Nyilván, ha egy profi versenyzőről van szó, akinek az a munkája, hogy az 5-6 órás versenyekre eddze a szervezetét, máshogy alakul a fáradtsággörbe, de még erről sem vagyok teljesen meggyőződve. Mindenki vonja le saját maga számára a következtetéseket, én saját részre, a saját élethelyzetemben biztosan a Ride-ot, vagyis az eddig méltatlanul lenézett „komfortkerékpárt” választanám a két csúcsgép közül.
Rotor 3D Plus hajtókar
Amit még végezetül hozzátennék a teszthez, hogy az utóbbi években egyre igényesebb lett a Merida. A vázak minőségi munkák, és komoly beszállítók (Fulcrum, FSA, Prologo stb.) látják el a team-színekkel a kiegészítőket, és ez a kerékpár összképében nagyon jól mutat. Ezt már tavaly is elmondhattuk: a Merida a legismertebb nagy gyártók szintjére lépett a high-tech kerékpárok piacán. Valószínű kell még pár év és pár győzelem Ulissitől, Modolótól Rui Costától és a többiektől, de ami késik nem múlik, idén már hatnál tartanak…
A héten zajló kerékpáros kiállításon a hazai forgalmazó, a BikeFun standján mindkét bringa megtekinthető lesz! …ja és meglepinek a WARP időfutamgép is!
Specifikációk:
Specifikáció – Merida Reacto EVO:
Váz: Merida Reacto EVO BB386 aero karbon
Villa: Merida Superlite S-taper
Első fék: Shimano Dura Ace (direct mount verzió)
Hátsó fék: Shimano Dura Ace (direct mount verzió)
Hajtómű: Rotor „Power” Q-Ring 52/36
Fogaskoszorú: Shimano Dura Ace 11
Lánc: Shimano Dura Ace 11
Hátsó váltó: Shimano Dura Ace Di2 11
Első váltó: Shimano Dura Ace Di2
Fékváltókar: Shimano Dura Ace Di2 (kiegészítő gombokkal)
Kerékszett: Fulcrum Racing Speed XLR 50mm
Gumik: Continental Competition 22 mm szingó
Kormány: FSA K-Force Lite
Kormányszár: FSA OS.99
Kormánycsapágy: FSA
Nyeregszár: FSA K-Force Lite
Nyereg: Prologo Nago Evo
Specifikáció – Merida Ride Pro:
Váz: Merida Ride Superlite BB386 karbon
Villa: Merida Superlite Ride SL S-taper
Első fék: Shimano Dura Ace
Hátsó fék: Shimano Dura Ace
Hajtómű: Rotor 3D Plus Q-Ring 52/36
Fogaskoszorú: Shimano Dura Ace 11
Lánc: Shimano Dura Ace 11
Hátsó váltó: Shimano Dura Ace Di2 11
Első váltó: Shimano Dura Ace Di2
Fékváltókar: Shimano Dura Ace Di2 (kiegészítő gombokkal)
Kerékszett: Fulcrum Racing Zero
Gumik: Continental Grand Prix 4000
Kormány: FSA K-Force Lite
Kormányszár: FSA OS.99
Kormánycsapágy: FSA
Nyeregszár: FSA K-Force Lite
Nyereg: Prologo
.
