Egy országúti kerékpárverseny már csak azért is sok furcsasággal szolgálhat, mivel a civil élet mindennapi helyszínein rendezik meg, nem egy elkerített, zárt sportlétesítményben. Az időjárási viszonyok is gyakran közbeszólnak, máskor meg csupán az emberi viselkedés produkál különös helyzeteket. Az év legfurcsább pillanataiból válogattunk. De ha elindul a vonat…
A 2015-ös Párizs-Roubaix-n 2006 után ismét sorompóval kellett szembenéznie a kerékpárosok egy csoportjának. A szabályok értelmében ilyenkor a közúti közlekedési előírásoknak megfelelően kell viselkedni, azaz megvárni szépen, míg a vonat elrobog. Ám ahogyan látható, többen – köztük Sir Bradley Wiggins is – türelmetlenül kikerülik, átbújnak a sorompó alatt. Aztán pár másodperc múlva érkezik egy TGV.
Lomha ellen-peloton
Warren Barguilnek (Giant Alpecin) nem volt szerencséje a Tour de France 11. szakaszán. Bukott, így kénytelen volt magányos felzárkózási harcot vívni az esélyesekkel teletűzdelt főcsoporthoz. Ráadásul még a helyi „lakosokat” is kerülgetnie kellett a Pireneusokban, akik nem sokat törődtek azzal, hogy a világ egyik leghíresebb sporteseménye zajlik épp megszokott sétaútvonalukon.
Geraint Thomas szaltója
Kétségkívül az év egyik legkülönlegesebb versenye volt a Gent-Wevelgem tavaszi egynapos klasszikus, erről már előző visszaemlékező cikkünkben is írtunk. Az eső és a szél nem könnyítette meg a versenyzők dolgát, sőt akadt, aki felett az utóbbi egyszerűen átvette az irányítást. A látványosan szaltózó Geraint Thomas (Sky) végül második helyet ért el a versenyen.
A híd alatt, a híd alatt
Amíg Európában a hó és a fagy, addig az Arab-félszigeten rendezett versenyeken a forróság és a homokvihar volt az év elején a legkomolyabb probléma. A februári Tour of Oman 5. szakaszán a rossz versenykörülmények miatt a kerekesek sztrájkba léptek, majd egy autópálya-felüljáró alá bezsúfolódva várták, míg Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) gyakorlatilag leüvölti a szervezésben közreműködő Eddy Merckx fejét.
Én nyertem?
A spanyolok nem igazán jeleskedtek idén a versenyek szervezésében, a Clasica San Sebastian esetében is történt többek között motoros kísérős incidens is, viszont a hab a tortán kétségtelen az volt, amikor a győztes Adam Yates (Orica GreenEdge) meglepődött azon, hogy ő ért célba elsőként a versenyen.
Kerékpárosok a nyakizomzat nyújtására különös tekintettel legyenek!
Sok remek országúti kerékpárversenyt láthattunk idén, 2015-ben kevesebb panasz lehetett a rendezés vagy a mezőny színvonalára, mint a megelőző szezonban. Nehéz a választás…
Még ha volt is több motoros baleset és egyéb nyalánkságok, összességében elmondhatjuk, hogy színvonalasabb küzdelmeket hoztak a GT-k, azaz a háromhetes „Grand Tour-ok”, mint a megelőző esztendőben, a klasszikusokon több volt az izgalom, nem voltak egyeduralkodó „királyok” (kivéve Kristoff egy rövid sorozatát), a világbajnokság pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy feltette az i-re a pontot.
A mi választásunk azon alapul, hogy jobbára a legmagasabb szinten jegyzett versenyek közül válogattunk, de nyilván voltak a szezonban hasonlóan emlékezetes, vagy izgalmas pillanatok. Egyetlen eseményt nehéz lett volna megjelölni, így öt verseny között osztjuk meg az első díjat, olvasóink talán majd eldöntik, melyik volt a valódi leg-leg-leg.
Kezdjük kedvenc klasszikus-győzelmünkkel, ami – sajnos a Touron kokainra pozitív teszt miatt bajba került – Luca Paolini (Katyusa) nevéhez fűződik. Az idei Gent-Wevelgem borzasztó nehéz körülmények között zajlott és óriási csatát vívtak a legjobbak, köztük Paolini bebizonyította, miért tartja a kerékpáros szakma a világ egyik legokosabb, legfifikásabb versenyzőjének:
Azért van itt még egy hasonlóan okos győzelem, egy hasonlóan látványos, izgalmas küzdelemben, a Paris-Roubaix szinte mindig az év egyik legjobb versenyét hozza. John Degenkolb és a Giant-Alpecin taktikailag a helyzet magaslatán volt, észrevették, hogy nem szabad elengedni Greg Van Avermaet-et még ha sok van hátra akkor sem, ráadásul úgy sikerült felugrani a spiccre, hogy sakk-matt volt, a németnek csak fel kellett tenni a pontot az i-re a sprinten:
Bár a Tour de France messze felülmúlta színvonalában a tavalyit, a háromhetes körversenyek közül idén is a Vuelta a Espana volt az, mely során oda lehetett ragadni a képernyő elé, sőt, sietni haza, hogy láthassuk a napi szakaszt. Remekül felépítették a szervezők a verseny ritmusát, kár, hogy sok rendezői malőrök adódott. A Vuelta óriási meglepetését a fiatal holland, Tom Dumoulin szolgáltatta, aki gyakorlatilag megfelelő összetételű csapat nélkül, az utolsó Wattig kontrolláltnak tűnő, okos versenyzésével az utolsó pillanatig harcban volt a piros trikóért.
A top5-be választott szakasz mégis a huszadik, annak ellenére, hogy biztosan sokan voltunk, akik összeszorított ököllel szurkoltunk a Giant-Alpecin kapitányának. A Team Astana, Aru, Landa, León Sanchez és a többiek kegyetlenül kivégezték Dumoulint, ami ha ellentmondásosnak is tűnik, de megmutatták ennek a sportnak a szépségét, és a vak is láthatta, miért csapatsport az országúti kerékpározás. Mindemellett egy óriási egyéni küzdelmet is láthattunk, Ruben Plaza (Lampre-Merida) 100 km-es szólóját és győzelmét:
Azért a Tour de France-ról is kiválasztottunk egy szakaszt, ami szintén a kerékpársport komplexitását szemlélteti. Ez pedig a Team Sky és Chris Froome győzelme a 10. etapon. A britek tudták, hogy a legtöbb ellenfél nem a verseny elejére időzíti a csúcsformát és kiválasztottak mindjárt az elején egy hegyi befutót, amire mindent feltettek. Ellentmondást nem tűrő taktika, csúcsra járatott segítők, Froome pedig perceket osztott, utóbbi ritkaság a mai GT-versenyzésben:
Aztán itt volt a világbajnokság és Peter Sagan, az ember, akinek mindenki tehet egy szívességet… De úgy is fogalmazhatunk, hogy megmutatta, ki a Király. Egyre fokozódó feszültség, az utolsó két körben már folyamatos akciók és a felejthetetlen finálé:
A 2015. legjei sorozat folytatódik az ünnepek alatt…
A Tour de France WorldTour-státuszának megszüntetését bejelentő ASO-közleményére természetesen reagált az UCI, de látszik, hogy a diplomácia nyelvén meglehetősen óvatos a közlemény. Nem véletlenül, hiszen hatalmas a tét:
Brian Cookson UCI-elnök széke is függhet az ügy végkimenetelétől… (Fotó: Vanik Zoltán)
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) tudomásul vette, hogy az Amaury Sport Organisation (ASO) a jelenleg WorldTour-besorolású eseményeit a 2017-es versenynaptárban HC – kiemelt kategóriába regisztrálja.
A profi országúti kerékpársport reformját – ami ésszerűen és fokozatosan teszi majd lehetővé sportágunk ezen szegmensének fejlődését – júniusban a Profi Kerékpársport Tanácsa (PCC), majd szeptemberben az UCI igazgatói bizottsága is jóváhagyta. Ezt a reformot két éven keresztül, nagyon részletesen előkészítettük, nyílt párbeszédben és egyeztetve az érdekelt felekkel, beleértve a versenyszervezőket, csapatokat és versenyzőket.
A reform mindenki számára stabilitást kínál és lehetővé teszi sportágunk számára a folyamatos növekedét, miközben védi a felek érdekeit. Az UCI továbbra is elkötelezett a reformok végrehajtása szempontjából, ami egy párbeszédre alapozott folyamat eredménye, és az UCI meggyőződése szerint egyensúlyt teremt a profi kerékpársport szereplőinek érdekeit figyelembe véve.
Brian Cookson UCI-elnök tehát egyelőre óvatos, erősebben fogalmazva nem mer olyat kijelenteni, aminek komoly súlya van, tudja, hogy ennek az ügynek a végkimenetele az elnöki székébe is kerülhet, ugyanakkor meghatározó lehet a profi kerékpársport jövője szempontjából. Gyakorlatilag annyit nyilatkoztattak most ki az UCI részéről, hogy „megkapták a hadüzenetet”.
A helyzet egyébként nem bonyolult, és érthető, hogy az ASO miért vállalhatja fel a kvázi „zsarolási pozíciót”: a legismertebb – WorldTour besorolású – eseményei az UCI versenyrendszerében HC kategóriásként is megállják majd a helyüket, média- de még sportszakmai értékük sem csökken. Ha valaki nem tudná, a HC kategóriás UCI-versenyeken a résztvevő csapatok maximum 70%-át adhatják a WorldTour gárdák (meghívásos alapon), a mezőny maradék részét (szintén meghívásos alapon) Pro Continental csapatokkal, vagy a szervező nemzeti válogatottjával, vagy az adott ország kontinentális csapataival tölthetik fel.
Üzleti szempontból a Tour de France-on kívül a Vuelta a Espana, a Párizs-Nizza, a Paris-Roubaix, a Fleche Wallonne, a Liege-Bastogne-Liege és a Criterium Dauphine is sikeres lehet egy kicsit más összetételű mezőnnyel, az ASO-nak nem kell különösebben aggódnia. Ha viszont sorba vesszük a felsorolt versenyeket, ezek több mint 60 napot tesznek ki a teljes WorldTour-naptárban ami a versenynapok több mint 40%-a. Nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag a legjelentősebb versenyek. Egy ilyen változás sokkal jobban felforgathatja magát a WorldTour rendszerét, mint amennyire befolyásolná az ASO eseményeinek sikerességét. Magyarul az UCI-t sarokba szorította az ASO, nagyon meg kell gondolni a nemzetközi szövetségnek a következő lépését…
Télen a legtöbb kerékpáros – kénytelen vagy szívesen – görgőn, indoor, azaz beltéri edzéseket is végez, melyek során extrém körülménynek minősül testünk felhevülése. Kulcskérdés tehát egy ilyen kerékpáros edzés során a megfelelő hidratáció, ami az alábbi cikkből kiderül, hogy nem nagy hókuszpókusz…
Mindegy, hogy egy spinning órára térünk be a gym-be, komolyabb alapozó edzést végzünk a traineren, vagy csak a szimulátor, esetleg a TV előtt görgőzünk koncepció nélkül, alkalomszerűen egy-két órát, ami közös: a sós izzadtságtócsa a szőnyegen (vagy máshol, amivel felitatjuk ezt a nagy mennyiségű nedvességet).
Vajon csak megtéveszt, hogy ott látjuk nagy mennyiségben a sós izzadtságunkat, vagy valóban többet verejtékezünk, mint normális körülmények között egy edzésen a szabadban? A kérdés megválaszolásához értsük meg először, miért izzadunk, a kulcsszó a hő.
A hő hatása
Amikor testhőmérsékletünk egy bizonyos ponton túl emelkedik: izzadunk, mivel életfunkcióink csak meglehetősen szűk hőhatárok között tudnak működni és testünknek fent kell tartani, hogy belül maradjunk ezeken a határokon.
Amivel sok ember nincs tisztában, hogy a belső testhőmérsékletet leginkább a dolgozó izmok befolyásolják sportolás közben. Vagyis az, hogy mennyit izzadunk, szinte kizárólag azon múlik, mennyire intenzíven nyomjuk, nem pedig más faktorok felelősek, mint például alapvető tulajdonságaink. Egy nemrég végzett kutatás azt is kimutatta, hogy az olyan dolgok, mint mennyi a testzsírunk, testméretünk, testtömegünk, csak minimálisan befolyásolják az izzadás mértékét.
A legtöbben az indoor kerékpáros edzés során inkább minőségi, mint mennyiségi munkára törekszünk, csak egy igazi mazochista képes élvezni a hosszú beltéri tréningeket. Ebből kifolyólag az indoor kerékpáros edzés átlagos intenzitása magasabb egy normális kültéri kerékpározáshoz képest, így az időegység alatti izzadás is több.
A légáramlás és a hőmérséklet
Van két további ok, ami megmagyarázza a több izzadtságért indoor edzés közben, mint a szabadban:
Először is a légáramlás. A szabadban a menetszél mindig éri a bőröd, hűti a bőrfelületet, a mozgás következtében a hő hatékonyabban távozik a nagyobb légáramlásban könnyebben párolog az izzadtság, ami hűti a tested. Egy nem mozgó bringán vagy futópadon elveszted ennek a légáramlásnak a jótékony hatását, az izzadtság csak le tud csöpögni, ezzel figyelmeztet, hogy meleged van. S mivel nincs természetes hűtés, még többet izzadsz a kompenzáció miatt.
A másik ok a szoba hőmérséklete és a páratartalom. A tested próbál megszabadulni a hőtől, kivezetni a környezetedbe edzés közben. Minél nagyobb a különbség a hőmérséklet szempontjából és minél kisebb a páratartalom, a termelt hő annál könnyebben párolog el. Viszont a legtöbb helyen, ahol indoor-edzést végzünk, már eleve meleg van és a páratartalom is magasabb, mint kint, kevésbé hatékonyan szabadulunk meg a hőtől, nehezebben párolog az izzadtság, és ez tovább nehezíti a hőszabályozást és még több izzadáshoz vezet.
Mindent összevetve tehát nem kéne szükségszerűen sokkal többet izzadnod beltérben, mint a szabadban, de megvannak az okai, miért magasabb mégis a folyadékveszteség.
Öt lépés, hogy ne száradj ki indoor kerékpáros edzés közben:
A továbbiakban öt egyszerű lépést mutatunk be, amivel biztosíthatod, hogy megfelelően hidratált maradhass a napi edzés során.
Ülj fel jól hidratált állapotban!
Mivel a legtöbb indoor kerékpáros edzés rövid és intenzív, először is az nagyon fontos, hogy megfelelően hidratált állapotban kezdj neki. A hőszabályozási képességed az izzadás által akkor lesz a legjobb, ha jó állapotban kezded az edzést. Próbálj meginni 5-7,5 dl vizet vagy sportitalt a tréninget megelőző egy-két órában, hogy a testednek legyen ideje feldolgozni és hasznosítani, amire szüksége van és megszabadulni a feleslegtől.
Ne vidd túlzásba!
Nincs szükség rá, hogy „túlidd” magad az azonnali eredmény érdekében. Csak próbálj kialakítani egy jó folyadékháztartást, a mindennapos rutinodban.
Plusz egy kis nátrium
Ha úgy találod, hogy ki vagy száradva edzéshez közeledve, csalhatsz kicsit ha hozzáadsz nátriumot az italodhoz pár órával azelőtt, hogy bringára ülnél. Így maximálisan felszívódik az a folyadék, amit elfogyasztasz.
Az indoor edzés közben akkor igyál, ha szomjas vagy!
Ne zavard meg azt amit éppen csinálsz azzal, hogy megpróbálsz fölösleges mennyiségben folyadékot venni magadhoz.
(Ide tennénk egy kis magyarázatot, hiszen biztos sokan hallották kerékpáros edzésekkel kapcsolatban, hogy már akkor is kortyolgass a kulacsból, amikor még nem vagy szomjas. Nos utóbbi szabály a hosszú, több órás bringázásokra vonatkozik, amikor érdemes az első egy-két órában, alacsonyabb intenzitáson is pótolni a folyadékveszteséget, hiszen az edzés második felében nem fogjuk tudni hirtelen visszajuttatni. Beltéri egy-másfél órás edzéseken ez a helyzet nem áll elő, itt értelem szerűen annyit kell csak inni közben, ami jólesik – a szerk.)
Miután befejezted az edzést, továbbra is annyit igyál, hogy oltsd a szomjad, talán érdemes nátriumot is adni az italodhoz vagy az ételhez.
Ha úgy érzed, hogy elveszítetted a harcot az izzadással szemben, nem tudod pótolni, amit kiizzadtál, segíthetsz ásványi sókat tartalmazó tablettákkal, sótablettával. Így megadod a testednek a legjobb esélyt a teljes rehidratációra, feltöltődésre a következő edzésig.
A Tour de France-t szervező ASO hivatalos közleményben jelentette be, hogy 2017-ben nem kívánja a WorldTourba sorolni a Francia Kerékpáros Körversenyt és egyéb eseményeit.
A Touron kívül a Vuelta a Espana, a Párizs-Nizza, a Paris-Roubaix, a Fleche Wallonne, a Liege-Bastogne-Liege és a Criterium Dauphine is csak a kiemelt kategóriás (HC) versenyek között szerepelne – erről küldött ma hivatalos levelet az ASO a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek (UCI).
Döntésüket azzal indokolták, hogy az UCI aktuális reformjai teljesen zárt rendszer irányába viszik a kerékpársportot és a WorldTour-hoz képest kiemelt kategóriás versenyként olyan csapatokat hívhatnának meg, akiket akarnának, nem lenne kötelező minden WorldTourgárda részvétele. Ez nem befolyásolná a versenyeink sportszakmai színvonalát, hiszen a nagy bajnokok mindig ott akarnak lenni a nagy versenyeken – tette hozzá Christian Pudhomme, a Tour de France versenyigazgatója.
A jelenkori kerékpársport egyik legtechnikásabb lejtőmenője és a tavaszi klasszikusok királya tegnapi nyilatkozata szerint úgy fejezi be profi pályafutását, hogy nem kér az országúti tárcsafék versenyeken történő teszteléséből.
Fabian Cancellara
Fabian Cancellara és az olasz Segafredo hároméves szponzorációját konfirmáló Trek-Segafredo csapata a minap tartotta prezentációját Treviso városában, ahol a svájci klasszis – amellett, hogy megerősítette, 2016 az utolsó profi szezonja lesz – arról is beszélt, hogy pályafutása alkonyán már nem kíván áttérni az országúti tárcsafék használatára.
A megannyi világbajnoki-, olimpiai- és klasszikus sikerei mellett háromszoros Paris-Roubaix- és Tour of Flanders-győztes Cancellara eddig is a konzervatívabbak közé tartozott a mezőnyben – már ha elfelejtjük az elektromotorral kapcsolatos gyanúsítgatásokat. Ő az egyik olyan versenyző, aki még az elektromos váltóból sem kért és a tárcsafékes országúti kerékpárra sem vágyik.
„hagyományos kerékpárral” a prezentáción
A Trek-Segafredo sztárja a csapatprezentáción is direct-mount konzolos mechanikus fékekkel szerelt Trek Madone kerékpárral mutatkozott, annak ellenére, hogy a laza téli edzések során sokat használta terepen Trek Boone tárcsafékes cyclocross bringáját. A profi szinten új alkatrész bevezetéséről így nyilatkozott:
Nem tervezzük, hogy a klasszikusokon bevetjük a tárcsafékes kerékpárokat, aminek technikai és személyes okai is vannak. Én vagyok az egyetlen versenyző, aki még mindig mechanikus Shimano váltórendszert használ, ami az én döntésem. Nem fogok változtatni az utolsó évemben, nem gondolom, hogy a tárcsaféktől gyorsabb vagy lassabb lehetek. Nem lenne jó, ha marketing okokból születnének a döntések, hiszen mi vagyunk azok, akik az országúton tekernek, a versenyzők, nem a sportigazgatók vagy a beszállítók, vagy az UCI szakértői. A versenyzők viselik a következményeit, hogy mennyire biztonságos valami, a mi húsunkba vág bele a tárcsafék, vagy a mi bőrünket égeti meg. Csak ez számít és remélem, hogy az emberek a versenyzők véleményét fogadják majd el.
Írtunk már a spinningről, mint alternatív kerékpáros edzés a téli hónapokban, de sok bringás gondolja úgy, hogy ő hasonló tréningeket szeretne megvalósítani a négy fal között is, mint a szabadban. Számukra mutatjuk be az indoor cycling egy fejlett formáját, mely során Watt-alapú intervall-edzéseket végezhetnek.
Kőbánya és Kispest határán, a KÖKI Terminálban található Megafitness teremben tart edzéseket Kiss Áron, óráin azok is megtalálhatják számításukat, akik mérhető fejlődést szeretnének produkálni az offszezonban, FTP-teszttel, Watt- és pulzus alapú résztávokkal az órákon. Kipróbáltunk egy ilyen edzést és valóban más volt, mint a klasszikus spinning, butaság kijelenteni olyat, hogy jobb, vagy rosszabb, de nagyobb mértékben hasonlított egy kerékpáros edzésre.
Ha valaki rendszeresen (ez alatt heti kettőt azért illik érteni) szeretne járni ilyen alternatív kerékpáros edzésekre, a következő metódusra számítson: Mindennek az alapja egy FTP-teszt, ahol meghatározásra kerül, hogy az órák közben használt intenzitási zónákhoz milyen Watt-értékek tartoznak adott személynél. A zónákat egy jól áttekinthető laminált lapra nyomtatják, amiről eleinte lehet puskázni az edzések alatt.
Az órák tulajdonképpen kerékpáros domborzatot is szimulálnak, nyilván bemelegítéssel kezdődik minden, melynek célja a felpörgetés megfelelő fordulatra és intenzitásra, majd ezek után hegyi intervallok következnek erőfejlesztő jelleggel vagy magasabb fordulaton is. Hogy éppen hol tartunk, nagy kivetítőn követhetjük, de az órán résztvevők aktuális pulzusértéke is megjeleníthető a falon.
Természetesen a pulzuskontroll is fontos, főleg a pihenő percek közben, hiszen így tudjuk ellenőrizni, visszaesett-e pulzusunk olyan tartományba, hogy felkészülve várjuk a következő résztávot. Amit kiemelendő, hogy a pulzus- és Wattméréshez szükséges kellékeket a teremben biztosítják, sőt, az edzések elmenthetők, így az edző segítségével később elemezhetjük fejlődésünket. Mobiltelefonos applikáció segítségével menthetjük el magunknak az órákat.
Visszatérve az edzés menetéhez, az órán, melyen részt vettem, megfigyeltem, hogy a felépített penzum egy kezdő és egy haladó kerékpáros számára is ugyanúgy hasznos sportfoglalkozást jelent, már ha betartja pontosan az instrukciókat a saját zónáinak megfelelően. Nem csak arról van tehát szó, hogy „na most aztán állj ki a nyeregből és forgasd ahogy csak bírod még egy percig”. Mindehhez a zeneválasztás is jó volt, figyelve, hogy a BPM passzoljon az intervallhoz. Az óra végén nem marad ki a nyújtás sem, akinek pedig kérdése volt, felteheti az edzőnek
Érdemes szólni a gépekről, a technikáról, háttérről is, hiszen a Watt- és pulzusmérés lehetősége, valamint az adatok eltárolhatósága eleve fontos egy olyan kerékpárosnak, aki nem csak ad-hoc, hanem teljesítménycentrikusan edz, valamint ebből a szempontból fontos az edző személye is, aki képes kiértékelni a teljesítményt és tanácsaival hozzájárulhat a fejlődéshez.
A Keiser gépekkel kapcsolatban a monitorozáson kívül pozitívum a nyeregmagasság fokozatmentes állíthatósága, valamint a mágneses ellenállás, aminek köszönhetően érzésre közelebb áll egy valódi kerékpárhoz, mint sok más spinner. Ami nekem még fura, a hajtókarok szélessége, no meg a nyereg sem volt éppen kényelmes, de egy órán – vagy egy duplaórán – keresztül ez még negatív gondolatok nélkül elviselhető és biztosan nem befolyásol kártékonyan.
Kiss Áron
Továbbiakról – ami feltehetően a legjobban foglalkoztatja a témával kapcsolatban a kerékpárosokat – Kiss Áront kérdeztük:
– Hogyan ismerhet magára, akinek leginkább ajánlod ezeket az edzéseket? Kik fordulnak meg ezeken az edzéseken?
– Elsősorban nem a kerékpárosokra építünk, mivel nem ők a nagy tömeg számunkra. A teremben megforduló vendégek nagy része nem versenysportoló, inkább rekreációs célokról beszélhetünk. Természetesen amatőr sportolók is érkeznek hozzánk, ők inkább egyéni program szerint készülnek akár labor teljesítménydiagnosztikára, akár a nálunk is elvégezhető FTP tesztre építve a munkát. Ezért is tartom fontosnak, hogy a nálunk dolgozó edzői team jelentős része kerékpáros edzői képesítéssel, megfelelő szaktudással rendelkezik. Ebből következik, hogy tudják mikor, melyik egyénnél, melyik küszöböt, tartományt kell fejleszteni és miért.
– Hogyan követitek végig valakinek a fejlődését?
– 6-8 hetente igyekszünk mindenkit rábírni, hogy izzadjon végig egy FTP tesztet, amely egy maximális fenntartható intenzitást takar, melyet egy órára vonatkoztatunk a megfelelő képlettel. Ha ez a teljesítmény-érték megvan, ebből számoljuk ki a csak őrá jellemző intenzitás-tartományokat. Az újabb tesztekkel tudjuk követni a fejlődés irányát, szükség szerint korrigálni az addigi edzésprogramot és természetesen a zónákat is újrakalkulálni. Ezt a tudatos munkát pulzus alapon nem tudnánk megvalósítani.
– Milyen fejlődésre számíthat, aki részt vesz az órákon? Levetítve egy kezdőre vagy akár egy versenyzőre is!!!
– Jó példa erre egy lelkes amatőr bringás hölgy, aki a második téli alapozását tölti nálunk. Az egy év alatt mérhető különbség +25% volt az FTP-ben, amely természetesen az outdoor edzésmunkának is köszönhető. Mivel nincs wattmérője, ezzel elég jól tudta követni, hogy mi történt egy év alatt. Ha tisztán a teremben töltött edzésmunkáról beszélünk, akkor sem ritka a 10-20% egy szezon alatt, de pár százaléknyi javulás a rutinosabb menőknél is kimutatható. Ez nagyban az edzéskor, életkor, korábban elvégzett munka minőségének a függvénye is.
– Egyáltalán mennyi ilyen foglalkozást ajánlasz beépíteni a téli programba? (szintén kezdőre és komoly bringásra vonatkoztatva is)
– Kezdőknél heti 3 alkalom, egyelőre blokk-képzés nélkül, tehát egy nap pihenőket közbeiktatva. Haladóknál a görgős edzések, a hétvégi hosszú tekerések, egyéb sport, tehát az edzésprogram függvénye. Akár a teljes görgős sztori kiváltható, legalább nem hajlítgatod a berögzített vázadat, megúszhatod az alkatrészek amortizációját is. A hosszabb távok cseréjét nem javaslom a teremre, mert kb. 2,5 óránál húzható meg az a határ, ahol az elvégzett edzés befektetett munka/eredmény/hatékonyság mutatói még a legjobbak. A pihenőnapot követő rövidebb intervall munka edzésnapjához pedig extra motivációt ad a csoport, vagy egy jól megválasztott zenei anyag. Általánosságban azt mondom, hogy heti kettő edzés kiváltható egy 5 napos program esetén – valaki szezonban is megfordul nálunk.
a Keiser trainer
monitor
mágneses ellenállás
– Milyen edzéseket vált ki, vagy helyettesít mondjuk a heti két foglalkozás, hol van a helye egy edzéstervben?
– Mindenképp a rövid intenzív intervallokra alkalmas ez az edzésforma. A wattmérés lehetőségével kiegészítve egy pulzus alapon gyakran nem is mérhető, rövid terhelésekkel tarkított, effektív munkát tudsz megvalósítani. Kevésbé viszik el a körülmények az adott napi edzéscélt, a másik oldalról viszont sérül a kerékpárkezelés, ezért sem javaslom a teljes edzésprogram kiváltását. Ha valamilyen szinten követjük a modern edzéselméletet, a hozzánk hasonló éghajlaton sokkal több haszna van annak, ha télen próbáljuk az intenzívebb (sweet spot, threshold, VO2max, anaerob kapacitás, sprintképességek) tartományokat megőrizni és a jó idő közeledtével tesszük mellé az alapállóképességet. Ez egyfajta ’fordított’ alapozás, amelynek különösen akkor van nagy jelentősége, ha nincs mögöttünk egy csapat, aki elutaztat bennünket Mallorcára, Gran Canaria-ra télen. 🙂
A közelmúltban Magyarországon méltatlanul mellőzött, de a Bringaland kerékpárüzletben már elérhető, Európában etalon minőségi szintet képviselő 3T termékek közül az ARX II Team kormányszárat és a Tornova Team karbon kormányt teszteltük.
3T ARX II Team stucni és 3T Tornova kormány cyclocross kerékpárban tesztelve
Az olasz eredetű, több mint 50 éves gyár már holland többségi tulajdonban van, de a tervezőközpont még mindig Milánó közelében működik, ez meg is látszik a designon. Ha kezdhetem személyes vonatkozással, saját tűzpiros bringámhoz nehezen találhattam volna olyan alkatrészt, ami hasonló ékszerként is funkcionál…
A 3T ARX II stucniból és a Tornova kormányból is a Team verziót kaptuk tesztelésre, amely a piros díszítésről könnyen felismerhető (de egyes Team modelleknél van Stealth, azaz matt fekete, „lopakodó” verzió is). A 3T rendszerezési logikája könnyen megérthető, szerencsére, mert igen sok verzió szerepel a kínálatban még akkor is, ha a különböző méretekről nem is beszélünk.
3T logika
Kezdjük a minőségi kategorizálással. A 3T rendszerében a Pro verzió az alap, és a név nem véletlen, mert ezek valóban profi módon megtervezett kiegészítők, csak a kormányok esetében alumíniumból, nem karbonból – semmiképpen nem tekinthetők tehát a szó szoros értelmében „alapkategóriás” alkatrészeknek, ilyeneket a 3T nem gyárt.
A következő szint a Team, a kormányok esetében itt már karbon alapanyagról beszélünk ás nagyon könnyű modellekről. Fontos megjegyezni, hogy az általános jelenséggel ellentétben a 3T-nél fordítva nem stimmelt a gyári tömegadat. A Tornova Team karbon kormányt 44 cm szélességgel 210 grammosnak mértem, szemben a 40 cm-es méret gyári 215 grammos súlyával.
3T Tornova Team karbon kormány
Az LTD a csúcs, ezeknél a termékeknél minden lehetséges grammot lefaragtak, ami még nem megy az egyéb funkciók rovására. Megemlítendő, hogy még a BMC profijai is a Team modelleket használják a BMC bringákon, a csúcs Cervelo kerékpárokat is jórészt 3T Team cuccokkal építik, az LTD kategória talán a milliomos gramm-mániás amatőrök világa.
A következő bontást a forma szerint alkalmazza a 3T. Az Aeronova név abszolút aero formát (szárnyszerű felső részt), belső bowdenelvezetést és ergonomikus hajlítást takar. Az Aerotundo a klasszikus hajlításban tér el az Aeronovától. A többi országúti kormánynál az Ergo- előtag jelöli az ergonomikus hajlítást, mindegy, hogy a kormánycső végig kör keresztmetszetű, vagy felül lapított. A végig kör keresztmetszetű kormányoknál a Rotundo a klasszikus hajlítást jelöli.
belső kábelezés
A tesztelt Tornova Team a felül enyhén lapított, belső kábelezésű és klasszikus hajlítású verzió. A kormány esése 139 mm, elsősorban ezért választottam ezt az ergonomikus hajlítású párjával, az Ergonova Team-mel szemben, aminek esése csupán 123 mm. A cyclocross bringámba építettem be, melyen alapvetően magasabban fogom a kormányt felső fogásban, viszont ha meg kell ragadni alul egy sprinthez, vagy országúton haladós tempóhoz, jól jön az alacsonyabb pozíció.
A stucniknál egyszerűbb a helyzet, először is kapható ARX néven a klasszikus modern 3T kormányszár, egy BMC Teambringát el sem tudnánk képzelni mással, mint 3T ARX Team-mel (az LTD karbon változat). Aztán friss verziója a tesztelt ARX II, melyet egy csavar rögzít a villanyakra. Az Integra (csak alumínium Team és karbon LTD modell) azoknak készül, akiknek a lehető legmerevebb és aero formájú kormányszárra van szükségük.
3T ARX II Team stucni
A továbbiakban maradjunk a kipróbált modelleknél, a legfőbb érdekességet talán az egycsavaros 3T ARX II Team stucni hordozza magában. Nyilván mindig szükséges valami „újdonság”, amit a katalógusokban a termékcsoportokat megelőző első oldalon ki lehet tárgyalni, nos az egycsavaros rögzítés szerintem pont ilyen.
A szlogen szerint ezzel a megoldással nem fordulhat elő, hogy a különböző nyomatékkal meghúzott két csavar miatt nem oszlanak el egyenletesen az erőhatások a stucni és a karbon villanyak viszonylatában. Higgyük el, hogy a gyakorlatban a tized Nm-(ek)ben mérhető különbségnek valóban van káros mellékhatása, amit kiküszöbölhetünk így.
egycsavaros rögzítés
Mondjuk én bevallom, fordult már elő velem, hogy egyszerűen elfelejtettem egy stucniban meghúzni az egyik csavart, miután felvettem egy telefont, vagy akármi… Ilyen szempontból ez egy „hülyeálló” megoldás, hiszen ha az egy csavart nem húzzuk meg, azért azt hamarabb észlelni fogunk, az előbbi mulasztás viszont lehet csak egy kritikus szituációban okoz bajt.
A másik oldalon viszont felvetődik a kérdés, mi van, ha az egyetlen csavar elpattan menet közben? Korábban ez volt az egyik oka a kétcsavaros megoldás elterjedésének. A gyártó ajánlása szerint az egy csavart nagyobb nyomatékkal, 8 Nm-rel is meghúzhatjuk, ez bizalomgerjesztő, de ha éveken át használjuk, talán nem árt néha csavart cserélni biztonsági okokból.
ergonomikus lapítás felül
Az összeszerelést követően, cyclocross terephasználat mellett engedett kicsit a szorításából, kellett utánállítani a kormánycsapágyat, de nem többször, mint bármilyen más kétcsavaros stucninál. Ha ez a jelenség tartósabban fennáll, sokat segíthet a karbonzsír, melyben az apró szemcsék smirgliként viselkednek, viszont mégsem koptatják el az alkatrészek felületét.
klasszikus hajlítás
A stucni merevsége átlagos, ami az alacsony tömeg mellett jobb megvilágításba kerül, hiszen általában a 100-120 grammos kormányszárak jobban hajlanak a nehezebb csúcsmodelleknél. Jegyezzük meg, 120 grammosnak mértem a 120 mm-es stucnit, a gyár honlapján ugyanez az adat szerepel a 110 mm-esre vonatkoztatva. A forma nagyon tetszett, pár nap múlva azzal is megbarátkoztam, hogy az egyik oldalán fejjel lefelé van a 3T felirat, végül is vicces, aki meg nem érti a viccet, annak meg kell mutatni a stucni másik oldalát (mellesleg így +/- 6 fokos stucniként is funkcionál).
Térjünk át a 3T Tornova Team karbonkormányra, melyet egészen addig csodálva nézegettem, amíg nem követtem el azt a hibát, hogy – a teszthez kapcsolódó munkaköri kötelesség miatt – magam szereltem fel a bringára. Szóval kézre álló forma, tökéletesen eltalált keresztmetszet felül, csodás ívek meg minden, ráadásul belső kábelezés… Na az utóbbinál kezdődnek a gondok…
El is feledkeztem róla, hogy a belső bowdenelvezetésű kormány cseréjénél újra kell fűzni az összes váltó- és fékbowdent, újraállítás stb. Ráadásul a befűzést segítő kis csövecskék ellenére magába a kormányba sem egyszerű beleerőszakolni a bowdenházakat… Valahová felírtam, mennyi idő volt a teljes kormánycsere, sajnos elkeveredett, nem tudom pontosan idézni, de nem egy és nem két óra.
Miután azonban összeállt a pilótafülke, újra csak a pozitívumokat tudom sorolni a Tornova karbonkormányról. kellően merev, ugyanakkor jobban csillapítja a talaj egyenetlenségeit az előzőleg beépített aluhoz képest. A klasszikus hajlítás erre a krosszbringára pont ideális, személy szerint egyébként nem vagyok „hívő”, kompakt kormányokat is használtam már megelégedéssel, de inkább alacsonyabb építésű országútin. Szerencsére a 3T kínálatból mindenki megtalálja azt a kombinációt, amit keres.
A tapasztalatok tehát egyelőre pozitívak, ha pontosan olyan kormány-stucni kombót szeretnél találni, amire szükséged van és ami ráadásul jól is néz ki, érdemes benézni a Bringalandba és böngészni a 3T elérhetőségeire kattintva:
3T ARX II Team kormányszár:
Tömeg: 120 g (110 mm)
Elérhető hosszok: 70, 80, 90, 100, 110, 120, 130, 140, 150 mm
Nyakcső: 1-1/8 ” ∅
Anyag: AL 7075 T6
Dőlésszög: ±6°, ±17°
Csavarok: titán Torx T25
Felületkezelés: homokszórt, fekete anódizálás
Minőségi igazolás: ISO 4210
3T Tornova Team kormány:
Tömeg: 215 g (40 cm)
Elérhető szélességek: 40, 42, 44 cm
Befogó átmérője: 31.8 mm ∅
Alapanyag: karbon
Drop: 139 mm
Reach: 83 mm
Kábelvezetés: integrált
Minőségi igazolás: ISO 4210
A profi országúti kerékpárosok számára elkezdődtek az edzőtáborok, tervezik a következő szezon versenynaptárát és lassan elkészülnek az új szerelések is…
Korábban trend volt, hogy egyre uralkodóbb „szín” volt a fekete, most picit visszafordult a folyamat, ugyanis azok között, akik eddig változtattak, ketten is a fehér mellett tették le a voksot.
Matteo Pelucchi az IAM Cycling új mezében
A svájci IAM Cycling felül teljesen kifehéredik, ami nekünk szurkolóknak is jó hír, hiszen az egyre gyorsabb olasz sprintert, Matteo Pelucchit könnyebben észrevehetjük a tömeghajrákon, ahol azért nem valószínű, hogy a képen látható módon láthatjuk majd célba érni.
A Trek csapata is teljesen fehér lesz felül
Világosodik a Trek Factory Racing is, a mez felül gyakorlatilag teljesen fehér lesz, majd nehogy pont Jasper Stuyvennel vagy Danny Van Poppellel keverjük össze Pelucchit azokon a bizonyos befutókon. Ráadásul az új, sprinter fronton Cavendish-sel az élen bombaerős WorldTour-gárda, a Dimension Data is fehér mezt jelentett le az UCI-nak, bár információink szerint fekete szettjük is lesz… Cancellarának mindenesetre már sikerült összekoszolni az új mezt, ahogy megkapták, feküdtek egyet közösen az edzőtáborban.
A Team Sky meze csak nagyon picit fehéredik
A Team Sky fekete szettjébe csak egy fehér csík kerül be pluszban, ideje lenne leigazolni az észt bajnokot is Froome mellé… A szemfülesek észreveszik valószínűleg a Rapha feliratot, érdemes lenne utánanézni, hogy csak 2015-ben gyártja-e még a 2016-os mezt a brit cég, hiszen ősszel arról olvashattunk, hogy jövőre szétválnak a Sky és a Rapha útjai.
Marcel Kittel már Etixx-Quick Step színekben
Az új Quick Step szerelés nem fehéredik, de megújul. Érdekesség, hogy a fenti képnél sem egyértelmű, 2015-öt vagy 2016-ot írunk-e, hiszen Marcel Kittel év végéig hivatalosan még a Giant-Alpecin versenyzője. Valószínűleg egyeztette a marketinghúzást a németekkel, és már legálisan fotózták 2016-os csapata szerelésében, amely minden bizonnyal a Lidl szponzoráció miatt kékült be, s talán Kittel érkezése is összefüggésben van az új támogató érkezésével. A Lidlben vásárolt bringás mez mindenesetre innentől nem ciki, vagy mégis?
Alexander Kristoff az új Kathusa mezben
Az oroszoknak most beírunk egy nagy fekete pontot, hiába a szép új piros mez… Újragondolhatjuk ugyanis, hogy az orosz ciril átírásából a Katyusa, vagy az új mezen látható Katusha csapatnevet használjuk-e a beszámolókba. Csak hogy tovább bosszantsák a szerkesztőt, jó nagyban odabiggyesztették azért a „ty”-betűért felelős ciril karaktert is a korábbi orosz logóból.
Még sok rutinos, százezernyi kilométert a lábaiban tudó kerékpáros is bajban van, ha olyan kerékpár lámpát akar választani, amivel valóban úgy fog látni a sötétben, ahogy szeretne. Kerékpár lámpa tesztünkkel úgy szeretnénk megkönnyíteni a választást, hogy egzakt képekkel és adatokkal szolgálunk a kipróbált modellekről!
Kerékpár lámpa tesztünkben a próbált modellek tényleges fényét mutatjuk be
Ennyi féle-fajta lámpát nem egyszerű rangsorolni… A tesztben bemutatott lámpák fényéről készült képek azt a valóságot mutatják, amit te is látni fogsz ha felülsz a bringára az adott modellel a kormányon. Persze azért ennél komplexebb képet kaptunk a nálunk járt lámpákról, még ha nem is használtuk mindegyiket hosszú időn keresztül, hogy kiderüljön az akkumulátorok élettartalma, vagy hasonló, csak hosszú távon mérhető tulajdonságok. A tapasztalatok alapján több kisebb halmazra bontottuk a lámpateszt szereplőit.
Az első csoportba a „nomen est omen” első lámpál kerültek, melyeket használva verethetsz terepen, aszfalton, akár 50 km/h-s tempóval is, mivel fényük és terítésük megfelelően nagy ehhez. A következő modellek kerültek ebbe a csoportba:
-BBB Sniper (73.600 Ft)
-Busch and Müller Ixon IQ (32.990 Ft)
-Cateye Volt 700 (46.990 Ft)
-Knog Blinder Road (27.490 Ft)
-Lezyne Mega Drive (41.900 Ft)
-Magicshine MJ-906 (57.990 Ft)
-Sigma Sport Buster 600 (34.990 Ft)
-Specialized Flux Elite (67.790 Ft)
-Trelock LS950 (39.990 Ft)
Knog Blinder Road 400 első lámpa
Ha megnézed a termékekhez kapcsolódó leírásokat (alább a lámpák nevére kattintva) akkor láthatod, hogy elég nagy a szórás mind kivitelben, mind árban közöttük.
A Knog Blinder például nagyon komoly fényerőt produkált és ehhez képest meglepően alacsony az ára, mérete pedig annyira kicsi, hogy szinte észrevehetetlen a kormányon. Viszont tölthető akkuja maximumon hajtva csak 1 órát bír, ami bőven elegendő ha csak néha-néha kell a nappali világosság, de kimenni ezzel hosszabb időre bringázni terepre, vagy edzeni nem nagyon tudsz.
Busch & Müller Ixon IQ első lámpa
Arany középútnak az Ixon IQ, és a Trelock LS950 számít. Előbbi az utóbbi évben nem kicsit növelte meg a fényerejét, így lenyomva fényességben az LS950-et, utóbbi viszont nagyon pontos, grafikus kijelzéssel rendelkezik, így nagyjából percre pontosan látod, az adott fényerőn mennyit világít még a lámpa. És ez bizony több mint 5 órát jelent maxra járatva is!
Azért is soroltuk egy csoportba őket, mert ez a két lámpa az (az AXA LUXX70, és BM Lumotec IQ2 dinamósak mellett), melyeknek a fénye nem vakít a foncsorra világító LED-ek miatt. Ez pedig a szemből jövők védelme szempontjából plusz pontokat ér a szemünkben.
A tesztgyőztes fényerő (megvilágítás) szempontjából:
Magicshine MJ 906 Combo lámpaszett
A Magicshine bőven kinőtte „kínaiságát”, és mára felnőtt a legkomolyabb modellek mellé, és ez látszik is az árcédulán. Viszont a legdurvább világosságot is ő állította elő az egész mezőnyből. Viszont ezt már külön akkuval teszi, és „csak” 3.6 órán keresztül amennyiben minden wattot ki akarsz csikarni belőle. 24 órás versenyzésre mégis ezt ajánlanánk.
A BBB Sniper egy nagyobbacska „ékszer”, kézbe véve ez teszi a legkomolyabb benyomást, de drágább a Magicshine-nál és fényerőben is „csak” második lett a teszten. Ellenben bizonyos szempontból – példáhul ha sötétbe nyúló országúti bringázáshoz tesszük fel – kompaktsága előny, vagyis nem külön akkumulátorral adja le hatalmas fényét.
BBB Sniper
A következő csoportba a „még használható töksötétben is” lámpák kerültek. Ezek már nem a nappali világosságot varázsolják az éjszakába, de még simán közlekedhetsz velük közvilágítás nélküli helyeken, főleg ha a tempót ehhez igazítod:
BBB Swat (28.990 Ft)
BikeFun Solar 3 (3.590 Ft)
Sigma Sport Buster 200 (14.990 Ft)
Cateye Volt 100 (11.990 Ft)
Cateye Volt 300 (18.990 Ft)
Bikefun Solar
Ahogy már a „hogyan válassz lámpát” cikkben is leírtuk, nagyon sokat számít az egyenletes fényerő és terítés. A BikeFun Solar 3 egy minőségibb pizza áráért alkalmas arra, hogy közvilágítás nélküli utakon elboldogulj vele!
Az általunk mért 50 LUX-os fényereje is lepipálja hajszállal a csoport többi tagját, és nagyon szépen terít! A lámpák képeit megnézve is látszik ennyiért nagyon beletalált a BikeFun ezzel a lámpával a tutiba!
Dinamósok:
AXA LUXX70 Plus Steady Auto dinamós első lámpa
A harmadik csoportba a dinamós lámpákat soroltuk, mivel működésük teljesen másként alakul, mint a külső vagy belső akkus modelleknek. Itt nem volt olyan széles a mezőny, csak az AXA Blueline, AXA LUXX70, és a Busch und Müller Lumotec IQ2 Luxos U indult.
Ebből fényerőben a Lumotec került ki győztesen és bizony az állófénytől a nappali menetfényen át az USB-s kütyütöltésig minden benne van mint egy luxusautóban. Ehhez mért áron persze. Ha viszont megelégszel egy picit kisebb (de még mindig sokszorosan a 10 LUX szabvány fölötti) fénnyel, és nincsen szükséged a nappali menetfényre, akkor az AXA LUXX70 árban szinte verhetetlen!
A villogókat is kipróbáltuk, sőt, egyes első villogóknak lefényképeztük az útra terített fényét is, milyen lenne, ha fényforrásként használnánk őket. Érdemes megnézni, hogy még a legjobb villogók is csak „hazabotorkáláshoz” szolgáltatnak elég fényt közvilágítás nélküli területen, a kevésbé erősek fényereje pedig szinte a nullához konvergál.
A Fibre Flare-t korábban teszteltük is, azóta is szolgál saját villogókéntRonhill Light Shoe Clip cipőre szerelhető világítás
A Fibre Flare újraértelmezte a hátsó villogó fogalmát, és az üvegszálas optikai megoldással közel fél kilométerről is látható már a fénye, ami kiemelkedő érték, és emellett 360 fokos láthatóságot biztosít amit eddig semmi más nem tudott!
A legvégére olyan hátsó lámpát hagytunk melyet igazi sértés villogónak degradálni, mert komplett kétzónás radaros figyelmeztető rendszer figyeli a hátad mögötti forgalmat akár 140 méteres távolságra is! Szintén komoly feature, hogy a Garmin Varia Radar összeköthető a Garmin EDGE 1000-es készülékkel is, aminek a kijelzőjén követheted a történéseket. Persze komoly ára (és tudása) van, de a Mercedes S-osztály Magic Body Control futómű felára sem 5 Ft. És ez kb. azt a szintet jelenti ma a kerékpáros komfort elektronikák területén.
Reméljük, a termékbemutatókkal és tesztfotókkal, valamint a konklúzióval sikerült segítenünk a választásban, és megtalálod a neked megfelelő modelleket a kínálatból!
