A Mavic Cosmic Pro nadrág maximalista szemlélettel, profi országúti versenyzők bevonásával kifejlesztett csúcskategóriás viselet, méltó a francia márka fényes múltjához, illetve a kerékpáros ruházat terén ma elfoglalt prominens pozíciójához.
1965-ben a legendás francia kerékpárversenyző, az ötszörös Tour de France győztes Jacques Anquetil megnyerte a 8-napos Critérium du Dauphiné Libéré-t, majd autóba ült, és 6 órával később rajthoz állt akkori leghosszabb távú versenyen, a 557 km-es Bordeaux-Párizs klasszikuson. A mai napig páratlan módon ott sem talált legyőzőre! Pontosan egy fél évszázaddal később, a 2015-ös francia országúti bajnok, Nicolas Roux, tiszteletét tette a valaha élt legnagyobb gall kerekes előtt, hajnali egy órás indulással pontosan lekövetve a 1965-ös Bordeaux-Párizs útvonalát. Mindezt tette a Mavic egyik legfejlettebb ruházati kollekciójában, így a most bemutatott a Cosmic Pro kantáros nadrágban!
A Cosmic Pro nadrág bőven elegendő kényelmet nyújt 557 km egyhuzamban történő teljesítéséhez. Mindez köszönhető a több eltérő tulajdonságú fejlett technikai alapanyagnak, illetve a gondos, maximalista szemléletet tükröző tervezésnek. A kiváló nadrágmodell meghatározó alapanyaga egy magas légáteresztő képességű, gyors száradást biztosító, rendkívül rugalmas és könnyű „37.5” elnevezésű technikai szövet, amely emellett rendkívül hatékony nedvességelvezetéssel is fel van vértezve. Ötször gyorsabban vezeti el a bőrfelületen képződő nedvességet, mint a szokványos elasztán.Ha kíváncsiak lennétek a furcsa elnevezésre, a „37.5” azt a testhőmérsékletet jelöli, amely a sportoló esetében a legnagyobb teljesítményt biztosítja. A Cosmic Pro nadrág teljes UV-védelmet nyújt, így tökéletes választás a legmelegebb nyári napokban, akár versenyzéshez, akár edzéshez, teljesítménytúrázáshoz.
A Cosmic Pro szabása anatomikus, tökéletesen testhez álló, rugalmasságnak köszönhetően pedig alaktartó. Kényelmünket részben a rejtett lapos varrástípus és a lélegző, elasztikus hálós kantár fokozza, másrészt az új Ergo 3D Pro betét, amely a legfejlettebb a technológiákat alkalmazza. Hat különböző vastagsága és kétféle anyagsűrűsége a lehető legjobb kényelmet és rezgéscsillapítást teszi lehetővé, emellett természetesen antibakteriális kezelést is kap. Az Ergo Grip SL szilikoncsík gondoskodok arról, hogy a szár a legádázabb sprintek során is a helyén maradjon, egyben divatosan hosszúvá „varázsolva” a szabást. A lábszárnál alkalmazott Skin Power kompressziós panelek pedig hatékonyan fokozzák a combizmok vérellátását, így növelve a teljesítményt.
A Cosmic Pro kantáros nadrág tömegadata igen kedvező, köszönhetően részben a „37.5” alapanyagnak, amelynek négyzetmérete mindössze 85 grammot nyom a mérlegen. A versenyeken minden gramm számít! Mindent összevetve a Mavic Cosmic Pro-nál keresve sem találunk technikailag magasabb színvonalú, a kényelmet és a nedvességelvezetést elősegítő, az iparban egyedülálló szakértőcsapat által megtervezett modellt. Habár amatőr kerékpárosok számára jelentős befektetést képvisel, a felhőtlen kerékpáros élmények a kiadást bőven kompenzálhatják!
Rendkívül fejlett betééttechnológia: a Mavic Cosmic Pro esetében a párnázás „kifelé” néz, belül sima!
Jellemzők:
versenyorientált kantáros nadrág a Condor JTL csapat aktív közreműködésével fejlesztve
37.5 és Skin Power pillekönnyű alapanyag ok
anatómiai testhez álló szabás , alaktartó forma
ötször hatékonyabb nedvességelvezetés
Skin Power kompressziós panelek
lapos varrások
lélegző, elasztikus hálós kantár
lábszárnál rugalmas Ergo Grip SL szilikonsáv a felcsúszás elkerülése érdekében
Talán még az újonnan bemutatott Merida bringáknál is nagyobb meglepetés, hogy a Merida fejlesztő-, illetve tervezőrészlegén egy magyar mérnök is dolgozik, Röszler Csaba, aki részt vett többek közt az új Big Seven, Big Nine és a Big Trail megalkotásában. Az alábbi interjúból megtudhatod, hogyan lehet eljutni egy ilyen komoly pozícióba, milyen főnök a legendás Jürgen Falke, nem mellesleg megsúgja nekünk, milyenek lesznek a 2018-as Merida bringák!
Röszler Csaba Bécsben született, és már tőlünk nyugatra járt iskolába, de szüleinek köszönhetően tökéletesen beszél magyarul. Tanulmányait műszaki vonalon végezte, kedvenc hobbijának köszönhetően mondhatni egyenes út vezetett a világ egyik legnagyobb kerékpárgyártójához. Persze nem olyan könnyű Jürgen Falke csapatába bekerülni, de a cikkből látszik, hogy nem lehetetlen! Csaba a kerékpározás szinte mindegyik szakágát műveli, szereti, indul versenyeken (hazánkban is), de jelenlegi életét a tervezés tölti ki. Mi az albstadti XCO világkupa előtt beszélgettünk vele pályája alakulásáról, főleg a technikai részletekről, illetve a jövőről.
Bikemag: Milyen út vezetett a Meridához? Mennyire nehéz egy bringák iránt érdeklődő srácnak bekerülnie egy élvonalbeli kerékpáros cég tervező csapatába?
Röszler Csaba: Alapvetően a legtöbbet szüleimnek köszönhetem, mivel Bécsben nevelkedtem, ott az élsportolók középiskolájába járhattam, ahol marketing szakon tanultam. A tanulmányi vezető fölvetette, hogy főiskolán létezik sporteszköz-fejlesztés szakirány, ahová végül az érettségim után jelentkeztem. A hároméves mérnöki képzés alatt a Maguránál voltam gyakorlaton, a szakmérnöki képzést pedig már a Meridánál végeztem. Diplomamunkám egy vázszett tesztelő és mérő berendezés volt.
Bikemag: Feltétel volt-e az állás megszerzéséhez, hogy sportoló vagy?
Röszler Csaba: Igen, ez mindenképpen előnyös, amikor egy kerékpáros céghez jelentkezel. Én annak idején Magyarországon is versenyeztem, hazai edzővel dolgoztam, Bécsből ingáztam a versenyekre. Amikor rájöttem, hogy az élsporthoz nem vagyok elég jó, eldöntöttem, hogy a kerékpáriparban szeretnék elhelyezkedni. Végül is így közelebb vagyok a tűzhöz, mint versenyzőként! Megkerestem a Meridát, akik megadták a számomra a lehetőséget. A próbaidő alatt mindent magamnak kellett megoldani a bejárástól a lakhatásig. Kétszer három hónapig dolgoztam a Merida központban – egyszerre több projekteken is -, kollégáknál a kanapén aludtam, de végül szerencsére felvettek teljes állásba.
Bikemag: Ezek szerint a kezdetektől Jürgen Falke kezei alatt dolgoztál? Milyen feladatokat bíznak egy kezdőre?
Röszler Csaba: Igen, végig vele dolgoztam. Eleinte nem sok mindent bíztak teljesen rám, természetesen megmutatják hogyan működik a rendszer, át kellett látnom a folyamatokat. Közben megfigyelték, hogy szakmailag milyen szinten állok a CAD, 2D+3D tervezés és a végeselem analízis terén. Az első projektem a Smart Entry kábelvezetés megtervezése volt, ami persze egy csoportmunka eredménye. A legtöbb projektben többen dolgozunk, a Smart Entry esetében én végeztem a 3D tervezést, majd a szabványosítást.
Csaba aktívan bringázik, ami szükséges is a munkájához
Bikemag: Ahogy hallottunk, most már nyakig benne vagy az új XC gépek tervezésében, illetve a Big Trail megalkotásában. Mi a váz megszületésének folyamata?
Röszler Csaba: Igen, benne voltam három Merida bringa tervezésében is. A vázfejlesztő csapat 12 fős, de a kezdetekben öt fővel indult, az utóbbi években bővítették ekkorára az R&D-részleget. A csapat fiatal, az átlagéletkor mostanában már 30 alatt van. A legfiatalabb kolléga pedig mindössze 24 éves. A fejlesztésfolyamat első lépése, hogy az csapat összeül, a designerek és a tervezőmérnökök megbeszélik a célt, hol áll a Merida és hol a konkurensek…
Bikemag: Ilyenkor bringákat is begyűjtötök a konkurensektől? Kipróbáljátok, szétszeditek, szétvágjátok?
Röszler Csaba: Igen, van amikor begyűjtünk bicikliket, vázakat. Karbon modellek esetében kiküldjük Tajvanra a vázat, ahol a műgyantát kiégetik belőle. Így csak a karbonszálak maradnak, amiből meg lehet nézni a layup-ot, azaz a váz rétegfelépítését. Amikor már a fejlesztés célját meg tudjuk határozni, a designrészleg elkészíti a terveket, hiszen a váznak illeszkednie kell a trendekhez, illetve a cégimázshoz.
A Merida Big Seven már az ő nevéhez kötődik
Bikemag: Ezek szerint a designer rajzolja meg a vázat, majd jöttök ti mérnökök, akik a műszaki tartalmat beletervezik?
Röszler Csaba: Igen: „function follows design”. Tehát a designerek megadják a területet, amiben mozoghatunk, és mi megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni.
Bikemag: Tehát akkor sem tervezhettek mondjuk hajlított alsócsövet, ha az technikailag indokolt volna?
Röszler Csaba: Ez nem ilyen egyszerű: ha technikailag szükséged van helyre, formára, akkor jelzed a designernek, aki e szerint átdolgozza a váz megjelenését.
Bikemag: De ezek szerint meg van húzva egy vonal, amibe mindennek bele kell férni. Tudtatok volna az adott vázba plusz technológiákat alkalmazni, de az már költségnöveléssel járt volna?
Röszler Csaba: Persze! Ezért alkalmaztunk a Big Nine esetében CF5-ös váztípust, ami nagyon könnyű, de drágább, mivel elkészítésében több a kézimunka, illetve drágábbak a karbonszálak. Mellette van a CF2 alapanyagú típus, ami kissé kedvezőbb árszintű karbonszálból készül, és a layup-ja is kevésbé összetett.
Bikemag: Gondolom itt mindössze dekákról beszélünk a két váz között?
Röszler Csaba: Körülbelül 200 gramm különbség van a két váz között. De a merevség, a menettulajdonság tekintetében az érzet lényegében ugyanaz, gyakorlatban a tömegen kívül nem veszel észre egyéb különbséget.
Bikemag: A vázméretek befolyásolják a tervezést? Arra gondolok, hogy egy XL váz esetében a 100 kilós bringás ugyanazt érezze mint egy 150 centis lány az S-es méret használatakor…
Röszler Csaba: Minden vázméretnél a layup egyedi. Ha megnézed az XL-es vázunkat, akkor láthatod hogy a felsőcső-fejcső-alsócső találkozásnál sokkal több az anyag. Persze ettől valamivel nehezebb is lesz, de a merevség és a komfortosság méretről méretre gyakorlatilag ugyanaz marad.
Bikemag: Az új Merida modellek bemutatóján szó volt arról, hogy Hermida is aktívan részt vesz a prototípusok tesztelésében. Már az elejétől fogva bevonták a versenyzőket? Miként zajlott a közreműködésük?
Röszler Csaba: Mivel a Meridának saját gyára van, rendkívül gyorsan le lehet gyártani a meglévő csőszettekből az új geometriának megfelelő prototípusokat. A geometria meghatározásához a termékmenedzserek megadják, hogy milyen villát, szettet, kormányszárat akarnak alkalmazni, majd ehhez igazítjuk a terveket. Nem mindegy, hogy egy olyan agresszív versenygépet kell készíteni, mint a Big Seven/Big Nine, vagy játékosat mint a Big Trail. Mikor a vázak megérkeznek, két három gépet a végleges alkatrészekkel összeépítünk, majd ketten-hárman mérnökök elmegyünk tekerni. Cserélgetjük a gépeket, így első körben mi szűrjük a prototípusokat, majd ezután kerül a versenyzők alá. Mindig megmondjuk nekik, hogy csakis ilyen alkatrészekkel, stucnihosszal használják, mivel ehhez lett tervezve, így kerül majd forgalomba! Hermida a legtapasztaltabb ezen a téren, és nyíltan megmondja szerinte mi a jó, és mi nem.
Bikemag: Jürgen Falke mennyire ad szabad kezet a tervezésben? Meghallgatja a legmerészebb ötleteket is, vagy azért vannak határok?
Röszler Csaba: Az első brainstorming-on Jürgen még nincsen jelen, ott még a legvadabb elképzelések is felmerülnek! Mivel a célt ismerjük, nagyon nem szoktunk mellé lőni. Természetesen Jürgen a kulcsember, ő adja meg a zöld utat.
Bikemag: Karbonszöveteket is terveztek, vagy azokat a Merida készen veszi a Toray-től, a Toho-tól vagy a Mitsubishi-től?
Röszler Csaba: Természetesen a szövetet a legújabb fejlesztésekből az élvonalbeli szövetgyártóktól szerezzük be. Brutálisan drága a karbonszövet gyártása, gépészete, de még a lamináló gyanta is. Mi meghatározzuk, milyen típusú szálakat hová rakjanak, vagyis megadjuk a layup-hoz szükséges összes információt. Ők elkészítik, FEM- (Final Element Method, azaz végeselem) analízissel megnézik milyen az alapanyag szakítószilárdsága, illetve mennyire merev, milyen egyéb tulajdonságokkal rendelkezik. Két hétig tart, mire egy vázméret esetében ki tudjuk számolni az adatokat. Ezért van az, hogy a fejlesztés időtartama az első 3D-s rajzoktól számítva hozzávetőleg fél év!
Bikemag: Hogyan alakul a tervezés folyamata egy aluváz esetében? Mennyi a különbség időben?
Röszler Csaba: Az alu sokkal gyorsabb folyamat, elsődlegesen a házon belüli gyártásnak köszönhetően. Évente 5-6 alkalommal átrepülünk a tajvani gyárba, így megismerjük az alkalmazandó csövek tulajdonságait, paramétereit, azaz meddig mehetünk el hydro- vagy techno-forming esetében.
Az új Big Nine-ban is benne volt már Csaba keze 🙂
Bikemag: Mikor kezdtétek el például a Big Nine tervezését, amivel imént próbáltunk ki, és ősztől már kapható is lesz?
Röszler Csaba: 2014 novemberében volt az első megbeszélés. Bár ez a szokványosnál kissé hosszabb folyamat volt, a tömeget tervezéskor nagyon lenyomtuk, majd többször optimalizáltuk, újraterveztük, mire megkaptuk a véglegeset.
Bikemag: Ezek szerint most már a 2018-as modelleket tervezitek?
Röszler Csaba: Igen, már a 2018-2019-es szérián dolgozunk.
Bikemag: Kvázi ki kell találni, mi lesz 2-3 év múlva a trend, a menő!
Röszler Csaba: Kicsit „varázsolni” kell, de azért a beszállítóinktól sok mindent előre tudunk. A gyártók részére speciális bemutatókat tartanak, illetve vannak a kapcsolattartóik, akik az új fejlesztéseikkel megkeresnek, bemutatják azokat. Megtudjuk, merre veszik az irányt, mutatnak egy-két képet, tervet, és erre reagálni tudunk. Például így zajlott ez a 650B+ kerekek esetében is: amikor a Big Trail ötlete megszületett, még csak egy gyártó volt, aki ilyen kerékméretű típussal rendelkezett.
650B+ a jövő?
Bikemag: Szerinted a „plusszos” szabvány a jövőben elterjed?
Röszler Csaba: Minden gyártónál több ilyen modell lesz, és az elektromos kerékpárok terén is biztosan nagy teret fog hódítani. A plusz tömeget a motor felviszi, de közben növekszik mind a stabilitás, mind a tapadás.
Bikemag: Tehát a Meridánál is várható a hosszabb rugóutas össztelósok „plusszosodása”?
Röszler Csaba: Mi inkább abba az irányba mennénk – vagyis inkább azon gondolkodunk -, hogy akár a jelenlegi 29”-os kerekű One-Twenty-be is bele lehet tenni a 650B+ kereket, bár ezt a specifikációban még nem tüntetjük fel. Ha kipróbálod, jól működik ilyen felállásban is. A jövőben biztosan lesz több ilyen modell, többféle alkatrész is rendelkezésre áll, a kerekek és a gumik súlya is csökkenni fog.
Bikemag: Mi a helyzet a dropper post-okkal? A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy már a Big Seven és Big Nine váz is fogadja őket, sőt a belső kábelvezetés is megoldott. Az XCO szakágban is elterjed ez a funkció?
Röszler Csaba: Ma már jó pár gyártó van, aki rövidutas állítható nyeregcsövet készít, a Specialized is kijött egy 90 mm-es kivitellel, Julien Absalon mostanában azzal megy. A Focus csapatnál is láttam, Florian Vogel ugyancsak dropperral próbálkozik. A súly az egyetlen hátráltató tényező. 400 grammosak a legkönnyebbek, ami azért jelentős többlet a karbon „merevcsövekhez” képest. Mi egyelőre inkább a rugalmas cső felé mentünk el, amit Ti is próbáltatok, mivel a Merida csapat sem igényli a „leengedhető” csöveket.
Bikemag: Az elektronikus dropper fog elterjedni vagy a mechanikus/hidraulikus kivitelek?
Röszler Csaba: Az elektronikussal az a baj, hogy a szelepnyitó motor nehéz, és működése is lassabb a mechanikusnál. Mikor a Maguránál az első szakdolgozatomat írtam, éppen a most megjelent Vyront fejlesztettük. (Ez éppen most van teszten a BikeMag-nál! – szerk.) Az tapasztaltam, hogy vagy a motor túl gyenge, hogy nagyobb nyomásnál a kevés hely miatt a szelepet átfordítsa vagy túl lassú. Ez idővel biztosan változni fog, hiszen a technika fejlődik, maga az elektronika működik. Már régóta van Shimano Di2, és most itt a SRAM eTap, a FOX iRD-ről nem is beszélve!
Bikemag: Eddig csak a montikról beszéltünk: de mi a helyzet országúton? Miként osztja fel a Merida a tervezőcsapat munkáját a monti, országúti, pedelec modellek közt?
Röszler Csaba: Tudjuk milyen projektek jönnek, és ki mihez vonzódik, miben érzi jobban magát. A feladatokat, projekteket egymás közt felosztjuk, ezt még az év elején eldöntjük. Én jelenleg többet országútizom, tehát az országúti fejlesztéseken fogok dolgozni.
Bikemag: Meddig lehet még lemenni a súly tekintetében? Néhány éve döbbentet néztünk a 800 grammos országúti vázakra, most meg ezek a jobb montivázak tömegadatai…
Röszler Csaba: Most éppen a fejlesztés iránya, hogy az epoxigyantába nanorészecskéket kevernek, ebben még sok potenciál van. Ma a váz esetében a gyenge láncszem nem a karbonszál, hanem a gyanta. A cél az, hogy minél kevesebb gyantatartalom legyen benne. Nemrég jelent meg a 2D Graphene, amit érdekes módon véletlenül fedeztek fel. Ezt is megpróbálják a gyantába alkalmazni, de iszonyatosan drága, így ma még főleg a komputerchipekben kap szerepet. Sajnos rendkívül instabil anyag, ipari mennyiségben elég nehéz elkészíteni.
Bikemag: A bemutató videóban látható az új tesztberendezés. Ha jól értettem, ez volt a diplomamunkád?
Röszler Csaba: Igen, ez volt anno a szakdiplomám témája. Sokat használjuk, de egy dolgot nem tud: ahhoz, hogy egy bringát el tudj adni Európában, ISO-minősítés is szükséges. Tehát hiába csinálunk egy ugyanolyan, vagy akár többet tudó gépet, minden esetben ISO-minősítésre is el kell vinni a bringákat.
Bikemag: Meddig tesztelitek a vázakat, bringákat? Ameddig el nem törik, vagy meg van adva, hogy ennek mondjuk 100.000 ciklust kell kibírnia?
Röszler Csaba: Mindkét teszttípust alkalmazzuk. Elvégezzük egyszer a szabványos 100.000-ciklusos ISO-tesztet, majd végrehajtunk magunknak egy totális tesztet is, amely a legvégsőkig elmegy. Van amikor tovább növeljük az erőket, súlyokat, egészen „eszement” határokig. Akkor tudjuk, tényleg hol a vége a terhelhetőségnek. Mi simán elmegyünk az országútikkal az ösvényekre, és megnézzük ott mit bírnak. Ez a fajta tesztelés számunkra a hab a tortán. A cég Stuttgart mellett van, egy régi vulkanikus hegy aljában, így a környék adott az ilyen kalandokhoz.
Bikemag: Beszállítói alkatrészeket is teszteltek: telókat, fékeket, kerekeket?
Röszler Csaba: Minden beszállítótól minden opciót kipróbálunk. Például a múltkor volt egy kellemes meglepetés: az RST-től teszteltünk teleszkópokat, és sokkal jobbak voltak mint amire számítottunk. A dolog árfüggő, nem lehet bármit belerakni a gépekbe. Arra is figyelni kell, hogy a csapatnak milyen szponzorai vannak, így azokkal szorosabb együttműködésben vagyunk.
Bikemag: Az olimpiára lesz valami érdekesség a versenyzői gépeken, vagy egy az egyben mostaniakkal mennek?
Röszler Csaba: Lesz, illetve már van is!
Bikemag: A versenyzőiteknek lehet egyedi kérése? Ugyanazzal megy Gunn Rita Dahle és Hermida mint amit mi a boltban meg tudunk venni, vagy egyéni igények alapján készülnek a vázak?
Röszler Csaba: Ugyanazzal mennek, a Big Nine Team XX1 Eagle szettel és új RS SID villával az ősszel a boltban így ahogy van megvásárolható lesz. Egyszer egy országúti versenyzőnek egyedi karbonvázat, de az nagyon drága darab volt. Öt váz készült, de vázanként 30.000 euro volt a költség, mivel egy szerszám 50-60.000 euróba kerül! Főleg a munkaidő a drága benne, nem az alapanyag.
Bikemag: Végül de nem utolsó sorban: jól érzed magad a cégnél és hosszú távra tervezel?
Röszler Csaba: Jól érzem magam, nagyon jól kijövök a többiekkel, és mivel kicsi a csapat, gyorsan lehet döntéseket hozni. Jürgen ajtaja mindig nyitva áll ha kérdésem van!
A főnök-Jürgen Falke
Bikemag: Milyen főnök a Jürgen Falke?
Röszler Csaba: Az irodánk megújult, Jürgen szobája középen van, balra tőle a termékmenedzserek, jobbra a mérnökök és a designerek. Az övé átjárószoba, így egy kávé mellett szinte bármikor lehet vele beszélni. Az ajtaja szó szerint mindig nyitva van, csak ha fontos telefonja vagy meetingje van, akkor zárja be. Nem kell semmi egyeztetés.
Bikemag: Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk!
A stílusos vagy akár extravagáns kerékpáros felszereléseket kínáló olasz Northwave sokáig az országúti és a cross country szakágakban diktálta az aktuális divatot, magas szintre fejlesztett technikai megoldásokkal párosítva. A legendás extrém MTB kerékpáros, Cedric Gracia „leigazolásával” immár az enduro vonalon is beleerősített: az Enduro Mid a bevált, fejlett technikát igazítja a manapság igen népszerű enduro stílus igényeihez.
A francia „sztármontis” Damien Oton-nal és Cécile Ravanel-lel kiegészítve fontos tanácsokkal látta el a Northwave fejlesztőket, majd az Enduro Mid végső kialakítását is az ő visszajelzéseik alapján végezték. Az eredmény egy a szakág igényeit maximálisan kielégítő versenyorientált cipőmodell SPD-kompatibilitással, gyalogláshoz alkalmas rugalmas talpszerkezettel, illetve rendkívül hatékony lábvédelemmel. Ez utóbbi külön említést érdemel, mivel a cross country stílushoz képest az enduro-ban lényegesen nagyobb a sérülésveszély: a kövek felverődnek, az ágak csapkodják a bokát, a bukás pedig óhatatlan velejárója a szakágnak. Ezen felül maga a gyaloglás is nagyobb kihívást jelent a gyakran köves-sziklás terepen. Így az Enduro Mid bokarésze magasított, az orr-része pedig hatékony megerősítést kap. Továbbá a sarok alatt a tervezők bőséges párnázást alkalmaztak, amely a lábletételek során biztosít kíméletesebb talajfogást.
Az endurocipőnek természetesen ugyanolyan stabil lábtartást kell biztosítani, mint a hajtáshatékonyságot előtérbe helyező kerékpárstílusok esetén, így az olasz fejlesztők az Enduro Mid esetében a már jól bevált, kiváló SLW2 mikrometrikus csatrögzítést alkalmazzák. A SLW2 a biztos rögzítés mellett a pontos beállítást és a kényelmet egyaránt szolgálja, amely a hosszú endurotúrák vagy -versenyek során ugyanúgy elengedhetetlen, mint az MTB maratonok esetében. Az SLW2 itt egy apró „tuningot” is kapott: finom mechanika védelme érdekében opcionálisan védőburkot húzhatunk rá.
Amiről még mindenképpen szólni kell, az az Enduro Mid talpszerkezete. Ezt a Michlein szállítja, az X–Fire talpmodell kétféle gumiösszetételt alkalmaz, így egyesítve a maximális tapadóképességet az ellenállósággal. A mintázat ugyancsak kifejezetten eme két tényező szempontjából lett kialakítva, a Michelin itt a gumiköpenyek gyártásában szerzett évszázados tapasztalatát kamatoztatta. A tervezők figyeltek a stopli körüli kialakításra, hogy a belépés és kioldás minél gyorsabb legyen, ezzel elősegítve az enduroban nem ritka lábbal végzett manővereket. Visszatérve Cedric közreműködésére, a fejlesztőcsapat elmondása szerint a talpszerkezet majdnem teljes egészében az ő „műve”, élversenyzőként a francia ilyennek képzeli el a tökéletes enduro cipőt!
Jellemzők:
enduro szakág számára profi sztárok közreműködésével tervezett versenycipő
Michelin X–Fire talp
kettős gumiösszetétel a legjobb tapadásért
dokkolást segítő talpkialakítás
extra bokavédelem
megerősített orr rész (kiemelt védelem a lábujjaknak)
Thermowelded konstrukció
varrásmentes szabás
Thermowelded külső és belső megerősítések
gyalogláshoz kényelmes rugalmas talp
sarok alatti párnázás
Powerstrap tépőzár kiegészített SLW2 System rögzítés levehető védőburkolattal
Egy nagyobb szökevénycsoport játszotta a főszerepet a Tour de France 10. szakaszán, ami a nevek alapján akár egy világbajnokság végjátékára is kialakulhatott volna. Nem volt nehéz megjósolni, hogy az elmenésből kerül ki ma a győztes, azt annál inkább, ki lesz az az egy.
Escaldes-Engordany és Revel között 197 kilométer volt a penzum, a táv elején magasodó hegy kedvezett a szökevénycsoport kialakulásának. Ennek megfelelően egyre többen elszakadtak a mezőnytől és még a későbbiekben is voltak felzárkózók. Végül egy 15 fős elmenés formálódott, Sagan, Matthews, Nibali, Costa, Cummings, Landa, Gorka Izagirre, Sam Dumoulin, Caruso, Boasson Hagen, Gallopin, Durbridge, Impey, Chavanel és Van Avermaet részvételével.
Az utolsó 20 kilométerre aztán megbomlott az egység, kivéve az Orica-BikeExchange csapatét, akik közül a 7 főre redukálódott csoportban hárman is ott voltak: Michael Matthews, Luke Durbridge és Daryl Immpey. Peter Sagan (Tinkoff), Edvald Boasson Hagen (Dimension Data), Greg Van Avermaet (BMC) és Samuel Dumoulin (Ag2R) ellen kellett megvívni a csatát az ausztráloknak, kétségtelenül a szlovákok világbajnoka volt a legnagyobb falat.
A cél előtt 4 kilométerre még magasodott egy domb, melyen Durbridge beáldozta magát és tempót ment, a végén már sem Sagan, sem Bosasson Hagen nem tudott veszélyes akciót indítani. A sprintre hatan érkeztek, legkorábban Van Avermaet indított hátulról, de csak annyira futotta, hogy Boasson Hagent szorítsa ki kedvezőtlen helyzetbe. Mögülük Matthews robbantott, akit már Sagan sem tudott kikerülni, nyert az ausztrál. Sagan 2. helyével átvette a ponttrikót Cavendishtől, az összetettben nem változott semmi, Chris Froome (Sky) vezet.
Még a specialista ruházati márkák kínálatában sem mindig szerepel külön hölgyek számára tervezett kesztyűmodell, a KTM viszont ügyel az ilyen hiányosságok elkerülésére. A Factory Lady II kesztyű többféle felhasználásra egyaránt alkalmas, akár az ízléses színes változatban, akár a minden passzoló „monokróm” dizájnnal egyaránt kapható, azaz nem feltétlen a „lányos” megjelenés teszi különlegessé, vonzóvá.
A KTM Factory Lady II magas minőségi szintet képviselő, fejlett alapanyagból készült hölgyspecifikus bringás kesztyű, amely 2016-ra megújult. A méretezés és a szabás igazodig a megcélzott közönség igényeihez, illetve anatómia sajátosságokhoz, például a kisebb kézméret mind az elhelyezés, mind a vastagság tekintetében eleve eltérő párnázást igényel, lévén máshol találhatók a tenyéren futó idegek. Mindenképpen kívánatos, ha a bringázás során kisebb nyomás nehezedik a tenyérre, amit a Factory Lady II esetében a tervezők puha, zselés betéttel biztosítanak, emellett a tenyérrészt kiválóan tapadó tulajdonságokkal látták el, ezzel egyrészt növelve a biztonságot, másrészt elősegítve a pontos irányítást.
Legyen szó országúti kerékpározásról, túrázásról vagy terepbicajozásról, a KTM Factory Lady II kesztyű a a célközönség kívánalmaknak maradéktalanul megfelel, ráadásul az osztrák márka egyik kedvező áron elérhető modellje. Hosszú távolságok teljesítéséhez is alkalmas viselet, emellett pillekönnyű, kiváló szellőzést biztosít, a kopásnak kitett részeken erősebb, a többi helyen puhább, a lehető legkényelmesebb szövetalapanyagot alkalmazza. A felhasznált alapanyagok légáteresztő tulajdonságokkal is rendelkeznek, a kesztyűn ezen felül hálós paneleket is találunk, így a kéz még nagy melegben sem izzad. A puha mikroszálas törlő jól jön mind a meleg, mind a hideg napokon, a fényvisszaverő dizájnelem pedig a biztonságot hivatott fokozni.
Az alkalmazott technológiák – főleg az ár függvényében – figyelemre méltóak, valójában nem is gondolnánk, hogy a tervezők mennyi szempontot vesznek figyelembe egy ilyen egyszerűnek tűnő kerékpáros kesztyű megtervezésekor. Például a Velcro záródás mellőzése kiiktatja a nyomáspontokat, a fel- és lehúzás a rugalmas alapanyagoknak és az ujjak között diszkréten „megbújó” füleknek köszönhetően felettébb egyszerű. A varrások szépek, szolidak, megfelelő elhelyezésüknek köszönhetően nem nyomják a bőrt. Összefoglalva a jellemzőket, szerintünk pontosan ilyennek kell lenni egy nyári bicajos kesztyűnek, továbbá dicséretet érdemel, hogy a KTM ruházati palettán a hölgyek számára külön modell áll rendelkezésre.
Jellemzők:
többféle kerékpározáshoz és alkalomhoz illő rövid ujjas női kesztyű
speciális kisebb (és rövidebb) kézméretre optimalizát kialakítás
zselés betétek a kényelemért és biztos fogásért
szellőzést biztosító alapanyagok
puha törlőrész
rugalmas alapanyagok a pontos illeszkedésért
tépőzár nélkül a nyomáspontok elkerülése érdekében
10-07-2016 Tour De France; Tappa 09 Vielha - Andorra Arcalis; 2016, Team Sky; 2016, Movistar; Froome, Christopher; Quintana Rojas Nairo, Alexander;
Kilenc szakaszt és a Pireneusok hegycsúcsait is magunk mögött hagytuk a 103. Tour de France-on, és ami igazán örömteli nézői szempontból, hogy minden nyitott még…
Bár lenyűgöző, amit műveltek az elmúlt években, de az összetett győztes személyét illetően a Team Sky unalomba fullasztotta a Tour de France-t. Bradley Wiggins, majd Chris Froome dominálta az év legnagyobb háromhetesét, közbecsúszott Vincenzo Nibali győzelme, amikor a Cápa fantasztikusan versenyzett, de a legfőbb ellenfelek, Froome és Contador kihullottak a túl látványos és túl veszélyes szakaszok után.
A bevett forgatókönyv szerint a Sky már az első komoly hegyi etapokon gyakorlatilag eldöntötte a versenyt, idén ez nem sikerült. Bár most is dominálják a Tour de France-t és a két legnehezebb szakaszt a Pireneusokban a britek irányították, mégsem sikerült megtörni az ellenfeleket. Egyelőre verseny van, egy percen belül a top10 és van egy Nairo Quintana (Movistar), akivel egyelőre nem tud mit kezdeni Froome.
Sokatmondó, hogy a 8. szakaszon „hadicselre” volt szükség, az utolsó opciót kijátszva sikerült előnyt szereznie Froome-nak, keményen megdolgozva a 13 másodpercért és az időjóváírásért is. Quintana jelenleg ezzel a 23 mp-vel áll mögötte a 4. helyen és jelenleg borzasztó értékes ez az időkülönbség. A hétvégén kialakult az élmezőny dinamikája, Froome és Quintana láthatóan egymást figyelik, érződik, hogy ők a legerősebbek a mezőnyben.
Az is árulkodó, hogy Froome az akcióit követően mindig visszavesz, amikor Quintana ottmarad a kerekén, pedig elmehetnének ketten, hogy időkülönbséget képezzenek a többiekkel szemben. Froome azonban nem kockáztatja, hogy a végén esetleg a kolumbiai kínálja meg, ami érezhetően benne van a pakliban. A fordítottjára sem volt példa, Quintana nem a Pireneusokban akart támadni, csak védte a pozícióját. Mindez mutatja, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok.
Chris Froome és a Team Sky azonban nem ülhetnek a babérjaikon a 23 másodperccel, ugyanis a kolumbiai az utóbbi években mindig az utolsó héten volt a legerősebb, erősebb a kenyai-brit sárga trikósnál is. Tavaly gyakorlatilag az első hegyi etapon szedte be a hátránya döntő részét, amiből Froome és a Tema Sky végül jól sáfárkodott.
Ezen a héten a Mont Ventoux hegyi befutója és egy időfutam lesz terítéken. Ha a jelenlegi sárga trikós, Chris Froome lesz az idei Tour győztese, sanszos, hogy utóbbi döntheti el javára a versenyt. Ha nem változik számottevően a mutatott formájuk, ebben a diszciplínában verheti meg a kenyai-brit a kolumbiait, akár perces, vagy nagyobb különbséggel is.
A Mont Ventoux érdekes lesz, hiszen egy szeles emelkedőről van szó, ahol nagyon nem mindegy, merről fúj a szél, ez mindenképpen befolyásolja majd a taktikát, nem lehet jósolni előre. A másnapi időfutam józan ész szerint azt sejteti, hogy Froome inkább a kronóra tesz fel mindent, de ez csak okoskodás, hiszen a mögöttünk álló hétvégén is meglepték az ellenfeleket, hiszen nem az Arcalis kemény emelkedőjén, hanem lejtmenetben sikerült megszerezni azt a 23 másodpercet.
A nyilatkozatoknak ilyenkor már nem érdemes komoly hitelt adni, hiszen annyira kiélezett a küzdelem, hogy a versenyzők nyilván nem fogják kiteríteni a kártyákat. Mégis hihetünk Froome-nak, amikor azt mondja, hogy ez lehet eddigi legnehezebb győzelme, már ha összejön egyáltalán. És nem szabad megfeledkezni a többiekről sem, hiába esett ki a nagy hármasból Alberto Contador…
Üde színfolt Dan Martin (Etixx-Quick Step) szereplése, sokan vártuk már, hogy a hegyen borzasztó erős ír fiú rámenjen az összetettre is egy nagy háromhetesen. A két fiatal, Adam Yates (Orica) és Louis Meintjes (Lampre-Merida) szereplése is bíztató, utóbbi végre megvillantja tehetségét az olasz ProTour gárdában is. Richie Porte talán a legerősebb Quintanáék mellett, kár a defekt miatt összeszedett hátrányért, de nem lenne meglepő, ha ő állna fel a dobogóra Párizsban a két topfavorit mögé.
Izgalmas lesz tehát a hét közepe, a jövő heti alpesi etapokról ne is beszéljünk…
A Bulls hazánkban ugyan kevésbé ismert márka, de akik a maraton versenyzés területén otthon vannak, vagy csak egyáltalán érdekli őket a hegyikerékpározás azok biztosan hallottak már a híres/hírhedt Karl Platt/Stefan Sahm párosról akik nagyjából mindent megnyertek amit párosban meg lehetett, a Transalptól a Cape Epic megamaratonig.
De a Bulls csapat tagjai között van Tim Böhme német maraton bajnok, és Urs Huber kétszeres svájci maraton bajnok vagy éppen Thomas Dietsch, a franciák négyszeres maraton bajnoka! De említhetnénk Timo Scheider DTM (német túraautó bajnokság) bajnokot, aki nem csak a fizikai felkészülését végzi Bulls bringákkal, hanem sikeresen teljesítette a Cape Epic maratont is Afrikában. A BULLS csapat már 2007 óta közreműködik a fejlesztésekben, tesztelésekben amellett hogy számtalan érmet zsebeltek be az évtized folyamán. Ennek köszönhetően a paletta – főleg az xco/maraton szegmens közép és felső kategóriás gépei – jól átgondoltak, gyakorlatilag sport felhasználásra és versenyzésre kész modelleket tartalmaz.
Versenyzői tapasztalatból tehát nincsen hiány az 1995-ben alapított cégnél. Óriási kínálatuk a kerékpározás minden szakágát tökéletesen lefedi a 12″-os futóbringától az elektromos kerékpárokon át a high-end karbon össztelósig. A BULLS csapat már 2007 óta közreműködik a fejlesztésekben, tesztelésekben amellett hogy számtalan érmet zsebeltek be az évtized folyamán.
Képesek olyan perverz akciókra is, mint az idei Cape Epic-en történt forgatás. Itt a Karl Platt/Urs Huber párost (akik megnyerték egyébként a versenyt) Stefan Sahm követte egy fullra bekamerázott E-Stream EVO FS pedelec nyergében és nem csak ez a nagyszerű videó született Project Zebra néven, hanem a verseny alatt élőben tudtad a kamerák által közvetített képet nézni! Ennél intenzívebb élményt nehéz lenne a rajongóknak nyújtani virtuálisan.
A több mint egy milliárd EUR-s árbevételű BULLS hagyományos struktúrában kínálja a kerékpárokat, bár online is rendelhetőek. Jelenleg 12 országban több mint 1000 kereskedővel vannak jelen, közte most már hazánkkal is a Speed-Way kerékpárüzlet jóvoltából.
A BULLS a ZEG csoport tagja, ami az egyik legnagyobb kerékpárgyártó Európában
A BULLS a ZEG csoport tagja, ami az egyik legnagyobb kerékpárgyártó Európában! A kölni központi raktárból 48-72 óra alatt megérkeznek a kerékpárok a hatalmas árukészletnek köszönhetően. Ami viszont még ennél is szokatlanabb, hogy a hagyományos értékesítési modell ellenére azonos, vagy kedvezőbb árakat tudnak nyújtani, mint a kizárólag online csatornákon árusító boltok!
Bringáik a legmagasabb minőséget képviselik, legyen szó cross trekking kerékpárról, vagy karbon össztelós maraton gépről. Monti vonalon nagyon erős a kínálat méghozzá egészen kicsi kortól! Már a 24”-os kategóriában is vannak versenyzésre való gépeik, sőt azon ritka gyártók egyike a BULLS akik nem csak 26”-os gyerekeknek méretezett hegyikerékpárokat gyártanak, hanem 650B-s is van a palettán.
Az mtb paletta csúcsán a merevfarúak között a Black Adder modellek találhatóak, továbbá két maratonra tervezett fully-t is kínálnak Wild Edge néven. A versenyzők visszajelzései alapján az utóbbi években alaposan újragondolták ezen bringákat. A megváltozott profilú XCO és maraton pályákra hangolták át a kerékpárokat, a több technikás szakaszt, nyomvonalat rövidebb láncvillahosszal és rövidebb „orral” – meredekebb homlokcsővel és rövidebb kormányszárral követték le. A kerékpárok kezelhetősége és agilitása jelentősen megnőtt. A karbon vázak saját tervezésűek, szintén a versenyzői visszajelzések segítségével kialakítva. Jellemző, hogy a nyugati szaksajtóban az utolsó Cape Epic győzelem óta több tesztben is megfordult Wild Edge modellek esetén a vissza-visszatérően kiemelik, mennyire jól teljesítenek a technikás trail jellegű szakaszokon, és elismerést vívnak ki a trail/enduro szakágak profétáinál is annak ellenére, hogy továbbra is csúcs maraton fully-ról van szó.
A Black Adder modellcsalád elérhető egy extra specifikációval is: kevés gyári felszereltségű, teljes értékű mtb kerékpár érhető el 7.9 kg tömeggel. A Black Adder SL ezt hozza XTR alkatrészekkel, Tune és FSA SL-K kiegészítőkkel, de ami miatt igazán unikum ez a modell, az a benne található LAUF villa. A néhány éve megjelent karbon furcsaság a kezdeti gyengesége után egyre merevebb lett anélkül, hogy átlépte volna az 1 kg-os határt. Persze ne várjuk tőle az átmenő tengellyel megturbózott 32 mm-es becsúszókkal rendelkező modern villák merevségét, de ha áthangoljuk tudatunkat egy más karakterisztikájú viselkedésre, maraton jellegű versenyeken vagy élménybringázásokon a 29-esünk egyedi érzést fog nyújtani ezzel a villával. És persze ezzel nem gurulsz végig sehol anélkül, hogy furcsálló/érdeklődő/elismerő tekinteteket ne kapnál.
A csúcskategória alatt található a Bushmaster család. Vázuk megegyezik a nagytestvér, Black Adder modellekével. A Bushmaster SL – a csoport csúcsán – a 3000 Euro-s ajánlott fogyasztói ára ellenére minden elemében a prémium kategória alkatrészeit kapja meg. A villa: Kashima bevonatos Fox Float Factory CTD. Az 1×11 teljes XT meghajtás, váltás, XT fékek és Ice-Tech tárcsák mellé csakis igazi finomságokat és nagy odafigyeléssel kiválasztott kiegészítőket találhatunk rajta. Itt jegyezzük meg, a középkategóriás modellek túlnyomó többsége a Wtb felniknek köszönhetően szintén Tubeless Ready-k! A kerékpár „M” méretben is 8.9 kg! Ezt az SL modellt láthatjuk egyébként a hazai versenyeken idén rendkívül sikeresen szereplő Borsos Benedek alatt is.
A sport és hobby versenyzés kategóriát a Copperhead család uralja. 20 db különböző modellje a kezdő terepezőktől akár versenyzésre is alkalmas sporteszközig tartalmaz mindent 650b és 29” kerékméretekkel. A drágább eszközök karbon, a család többsége viszont alumínium vázas. A Copperhead 29 RS nagy odafigyeléssel kialakított alumínium váza első ránézésre hagyományos külsőt kapott, ami lehetne unalmas is, de közelebbről megnézve igen harmonikus a matt fekete és fényes fehér színek aránya, amelyek igen jó minőségű fényezéssel jelennek meg, kiegészítve néhány egyéb színnel. RS Reba RL teleszkóppal szerelik. A váltás és meghajtás az XT 8000 szériából van, 2×11 kivitelben. Shimano BR-M615 fékek, szintén Ice-Tech tárcsákkal. A kerekeket itt is XT agyakra fűzött WTB XC-21 felnikkel kínálják, Rocket Ron Evolution gumikkal. A modell 1.599,- Euros ára ezek fényében igen kedvező.
Az mtb-k között a 29” kerékméretre váltást nem betonozta be a szabványokat újabb 20 évre, sokkal inkább előfutára volt a paletta színesedésének. Bullsnál is válogathatunk belőlük, hisz a korábban említettek mellett a 27,5+ vagy 26×4.0 fatbike modelleket is kínálnak. A fat vonal elérhető 24” és 20” átmérővel, hogy ne csak apa élvezhesse a duci külsőket. És ha hozzátesszük, hogy minden kerékméret és külsőgumi szélességi osztály rendelkezik elektromos rásegítéses verzióval, akkor lesz teljes a kavalkád.
A közelmúltban erőre kapó Gravel kategóriában 3 modellt kínálnak. A három megegyező paraméterű – alumínium alapanyag karbon villával – de eltérő festésű váz geometriáját a kategóriához, a festését és fényezését pedig a kellemes megjelenéshez és jó ízléshez hangolták. Geometriájuk egy egészséges mix a cyclocross és komfort országúti vonalról. A drágább modellt Shimano Ultegra, az olcsóbbat 105-ös szettel szerelték fel, mindegyiken a kategóriára jellemző hidraulikus tárcsafék, Formula agyakra fűzött WTB felnik és Schwalbe G-One Performance 40 mm külsők találhatóak. A csoport harmadik modellje Daily Grinder egy speciálisan, ingázásra, ill. túrázásra kialakított darab gyári csomagtartóval, sárvédőkkel, világítással.
Karbon országúti fronton a nagyon jól eltalált, agilis geometriájú, gyors és fordulékony Night Hawk modelleket találjuk, kompromisszummentes megoldásokkal. A Night Hawk széria mindent tud, ami egy modern, csúcs-karbon váztól elvárható. Könnyű, merev, kényelmes. Az enyhén eltolt, ívelt nyeregvázcső és az ultravékony támvillák kiváló komfortot eredményeznek, míg a széles press-fit középrész, az ívelt alsócső és a tapered fejcső a megfelelő merevségről gondoskodik. A bowdenek természetesen a vázban futnak és mindegyik modell kész a vázon belüli Di2 akku és kábel fogadásra. Az abszolút csúcsot a sokak számára már „álom” kategóriába sorolható, 6.9 kg-os elektromos Dura Ace Di2 szettel, hidraulikus tárcsafékekkel és DT Swiss karbon kerekekkel szerelt Alpine Hawk Team jelenti.
A BULLS országúti kerékpárokra jellemző, hogy nem vegyítik a szetteket, nem spórolnak szérián kívüli vagy más gyártók alkatrészeivel. Tehát a 105 vagy Ultegrával szerelt modelleken valóban komplett szettet találunk, a fékektől a hajtóműig. Az alu országúti palettájuk csúcsa a Desert Falcon, gyönyörűen kidolgozott részletekkel, Ultegra felszereltséggel, FSA SL-K karbon kiegészítőkkel, akár tárcsafékes verzióban is elérhető.
A klasszikus vonalvezetésű és letisztult megjelenésű Harrier 1 modell, könnyű alumínium vázzal, karbon villával komplett 11 sebességes Shimano 105 szettel és Shimano gyári kerekekkel, az 1.000 eurós kategóriában verhetetlen a konkurens márkák modelljeivel szemben. A Harrier 2, a 11 sebességes Shimano Ultegra szettjével és Mavic kerekeivel szintén kategóriája egyik legjobb ár/érték arányú modellje. Már ennél a kategóriánal megjelenik a vázon belüli bowdenvezetés és a nagyobb hajtásirányú merevséget adó press-fit középrész. Külön figyelmet érdemelnek a középcsapágyház mögé, a láncvillára rögzített Direct Mount fékek, melyek nem csak extra fékerőt, de a rugalmasabb támvilláknak köszönhetően kiemelkedő komfortot is nyújtanak.
Néhány gondolat a további modellekről. Merthogy összesen van vagy 500, és nem elemeznénk sorra mind, csak néhányat emelnénk ki. A gyermekeknek szánt modellek száma sem kevés, ezek közül kedvenc az ifjoncoknak versenyzésre szánt 26” Nova Team Race. Az alumínium vázra Reba telóval épített gép 1×10 hajtással, XT váltással és hidraulikus tárcsafékkel rendelkezik, súlya 10,5 kg.
A nők számára is széles a paletta, a kifejezetten számukra készült országútikat, montikat, trekking és city kerékpárokat nem csak a szín, hanem a felszereltség és nem utolsó sorban a rájuk szabott geometria is megkülönbözteti a férfi modellektől.
Bulls logóval ellátott ruhákat és kiegészítőket is kaphatunk. Amit külön említésre méltónak tartok: a DT minden felhasználásra készít kereket a Bulls szára, Bulls márkajelzéssel ellátva. A csúcs Bulls országúti kerékszett mindössze 1270 g! 20/24 Sapim CX-Ray küllőkkel, DT Ratchet System agyakkal és alumínium felnikkel készül, ára kedvezőnek mondható. 530 Euro
Mivel mostantól a Speed-Way kerékpárüzlet személyében hazai forgalmazója van a márkának, ezért akár személyesen is megnézheted a bringákat és hozzáértő segítséget kaphatsz a tapasztalt versenyzőktől akik a boltot üzemeltetik. Addig is böngéssz a bringák között a BULLS weboldalán!
Az amatőr szintű országúti kerékpározás nem igényel „rakétatechnológiát”: a kerékpárgyártók által kínált modern középkategóriás modellek a legtöbb esetben kielégítik a valós igényeket. Hasonlóképpen a kerékpározáshoz használt cipőnél sem kell mindenképpen a másodperceket üldözni: egy kényelmet biztosító, pontosan illeszkedő cipőmodell ugyanúgy eljuttat az edzőkör vagy a teljesítménytúra végére, mint az üreges karbon talpszerkezettel bíró. A Spiuk Rodda a fent vázolt pragmatikus hozzáállás etalon példája: a maga nemes egyszerűségével, modern kialakításával megannyi kellemes kerékpáron töltött órával ajándékozza meg viselőjét.
Mi amatőr kerékpárosok nem tudjuk a profik által leadott wattokat produkálni, így nemigen vesszük észre a különbséget a „hipermerev” talpszerkezet, illetve egy kissé hajlékonyabb típus között. A kényelem kérdése kétségtelenül „más tészta”: ebben a tekintetben a spanyol ruházati specialista a kedvező árfekvésű Rodda modell esetében sem köt kompromisszumot. A megfelelő szellőzésről tehát a csúcsmodellek által alkalmazott Airing Shell System gondoskodik, a csatmechanikákhoz képest egyszerűnek tűnő tépőzáras rögzítés pedig számos előnnyel bír, rendkívül finom lépésekben állátható és strapabíró megoldás. A három pánt alkalmazása mind a profi, mind az amatőr használatban egyaránt bizonyított és bevált: a nyomáspont a lábfejen kiválóan elosztható, az általuk biztosított stabilitás is a csatrendszerekével vetekszik.
Mit vesztünk, ha valamely cipőgyártó „zászlóshajó” országúti cipőjével szemben a Spiuk Rodda-nak szavazunk bizalmat? A tömeg terén nem sokat, az üvegszállal erősített nejlon talp az amatőr sportolók teljesítményéhez bőven elegendő merevséget biztosít, ráadásul általa elkerülhető a kellemetlen talpzsibbadás. A tartósság kérdésében sincs „egetverő” különbség, lévén a Rodda orr-része, a sarka, illetve a felsőrész kritikus területei a drágább cipőmodellekhez hasonló megerősítést kapnak. A Spiuk eme költséghatékony cipőjén a design terén sem találunk fogást: számos friss, modern színváltozatban egyaránt elérhető, diszkrétebb vagy éppen extravagánsabb megjelenést kölcsönözve használájanak.
Minden kerékpáros valaha kezdő volt, az országúti kerékpársporttal történő ismerkedését minden bizonnyal egyszerűbb felszereléssel kezdte. Egy részük megmaradt a pragmatikus, az igényeket pontosan kielégítő felszerelés mellett, hisz a „rongyrázás” ezen a szinten kézzel fogható előnyt nemigen jelent. A kilométergyűjtő lelkes amatőr kerékpárosok a Spiuk Rodda-ban minden bizonnyal megtalálják számításukat. Fogalmazhatunk úgy is: nem a gombhoz kell venni a kabátot!
Elsők között próbálhattuk ki a teljesen megújult Scott Spark fullyt az Eurobike Media Days-en. Ráadásul egyből a World Cup modellt egyéb 2017-es újdonságokkal.
A Scott cross country felhasználásra szánt kerékpárjai az utóbbi években összeforrtak Nino Schurter nevével. 2012-ben a svájci versenyző volt az első, aki 650B kerékméretű géppel nyert világkupát, az akkori Scale tulajdonképpen az ő győzelmének köszönhetően robbant be a köztudatba. A londoni olimpián az utolsó kanyarban szálltak el a győzelmi esélyek, Rióban viszont egyértelmű a cél: aranyérem. Ennek érdekében a kerékpárszponzor mérnökei sem tétlenkedtek és bemutatták az új Spark szériát.
Többször többen leírtuk már, hogy napjainkban az XCO pályák lejtői rendkívül gyorsak és technikásak, a gyökeres, köves, sokszor épített sziklakertekkel tűzdelt szakaszok komoly próba elé állítják a versenyzőket és a technikát is. Az új Spark alkalmazkodik az új kihívásokhoz, sőt annak érdekében, hogy minden felhasználó megtalálja a neki legjobban passzoló gépet a svájciak 3 különböző modellt kínálnak a szérián belül. A Spark 700 Plus a manapság teret nyerő 650B+ kerékméret előnyeit ötvözi, az RC modell dedikáltan versenyzésre szánt 100 mm rugóúttal és egytányéros hajtóművekkel, míg a hagyományos Spark 120 mm-t mozog és kompatibilis kéttányéros hajtóművekkel is. A választási lehetőségeket tovább bővíti, hogy utóbbi kettő elérhető 27,5”-es és 29”-es kerékméretben is.
Scott Spark 900 RC World Cup
Elsőként a Nino Schurter által is használt Spark 900 RC modellt vetettük próba alá. A World Cup felszereltség sok más egyéb 2017-es újdonságot is tartogatott, mint például a 12 sebességes X01 Eagle szett vagy az új Fox Step-Cast villa.
Váz
Az előző generációs Spark 2012. óta volt kapható, így igencsak elkelt már a frissítés. A fejlesztés gyakorlatilag a nulláról indult, így az idén bemutatott modell tulajdonképpen csak nevében hasonlít elődjére.
Scott Spark 900 RC World Cup – Trunnion mount és a lockout kábel csatlakozási pontja
Az első vázháromszög esetén azonnal szembetűnő a változás, a rugóstag bekötési pontja a felsőcsőről az alsócsőre költözött. A Scott mérnökei az új metrikus rugóstag szabvány alapján tervezték meg a vázat, méghozzá ezek közül a Trunnion Mount fantázianévre hallgató megoldást választották. Mi ennek az előnye? Bár a tag szemtávolsága marad 165 mm a rugóstag becsúszó szárának lökete 38 mm-ről 40/45 mm-re nő (100/120 mm-t mozgó hátsó háromszög esetén). Ezt úgy érték el, hogy a rugóstag, a Scott esetén alsó, bekötési pontja gyakorlatilag keresztülmegy magán a tagon. További előny, hogy a főforgáspont csapágyazása is szélesebb, így merevebb és strapabíróbb rögzítés érhető el. A fejjel lefelé beépített tagnak köszönhetően a lockout kábel bekötése is kifejezetten rendezett, továbbá a tömegközéppont is lejjebb kerül. Az alsócső középcsapágy körüli része amúgy is jelentős megerősítést igényel a hajtáshatékonyság érdekében, a rugóstag bekötési pontjai miatt fellépő anyagtöbblet sokkal kevésbé jelentős, mintha a felsőcsövet kellene megerősíteni, amit így át tudtak tervezni, jelentősen csökkent az átlépési magasság is.
Scott Spark 900 RC World Cup – a középcsapágy és a rugóstag környékén nem spóroltak a karbonnal
Szintén szignifikáns változás, hogy a hátsó vázháromszögből eltűntek a forgáspontok. Az előző modell esetében 18 darabból készülő egységet 3 darabbal helyettesítették, aminek köszönhetően 130 grammot spóroltak meg. Egy egységként karbonból készül a hajtás oldali lánc-és támvilla, ugyanez a tárcsafék oldalán, továbbá egy minimalista alumínium fékkonzol. A mozgást a támvillák elasztikus deformációja adja.
Scott Spark 900 RC World Cup – a forgáspont nélküli hátsó háromszög egyedi fékkonzollal
A teljesen átdolgozott felfüggesztés miatt a himbakar mérete és tömege is jelentősen csökkent, a 2016-os Spark esetén az alumínium himba 145 grammot nyomott, míg az új modell tömege 114 gramm (a karbon verzióé 77 gramm).
Scott Spark 900 RC World Cup – a karbon himba tömege közel fele a 2016-os változatnak
Az általam próbált RC változat kizárólag egytányéros hajtóművekkel kompatibilis. Ennek köszönhetően a láncvillák keresztmetszete megegyezik hajtás és fék oldalon, ami növeli mind a hajtásirányú, mind pedig a laterális merevséget. Az előnyöket tovább fokozza, hogy az új Spark már a 148 mm-es sarutávolságú, 12 mm-es átmenő tengelyt fogadó, Boost szabványnak megfelelő papucsokkal készül.
Scott Spark 900 RC World Cup – integrált kábelvezetés a láncvillákban
A váz már természetesen integrált kábelvezetéssel készül, a PressFit középcsapágy és a kúpos fejcső sem jelentenek újdonságot.
A Scott évek óta elsők között van a pehelysúlyú karbon vázak gyártásában, ezt a tudást a Spark esetén is felhasználták. 29”-es kerékméret esetén a HMX-SL karbon-kompozit váz tömege taggal együtt 1779 gramm. Ez az eredmény a részletes végeselem analízisnek köszönhető, amivel pontosan meghatározható volt az erőhatásoknak megfelelő lay-up.
Scott Spark 900 RC World Cup – 1x specifikius
A technikailag teljesen új váz geometriája is eltér az elődtől. A 68,5°-os fejcsőszög pár évvel ezelőtt még a az all-mountain és enduro bringák sajátosságának számított. Annak érdekében, hogy megmaradjon a versenyzős üléspozíció a nyeregvázcső-szög meredekebb lett, egészen pontosan 73,8°. Az RC modellek esetén a teljesítményorientált bringásoknak kedveztek, csökkent a stack és nőtt a reach, tehát az alacsonyabb kormánypozícióhoz sem kell extrém negatív kormányszár, viszont a trendeknek megfelelően rövid stucnival adja ki jól a geometria (M-es méret esetén 70 mm). 29”-es fullyhoz képest meglehetősen rövidnek számítanak a 435 mm-es láncvillák, ami jó hatással van a kezelhetőségre.
Scott Spark 900 RC World Cup
A World Cup változat fekete-fluo színkombinációja szerintem remekül sikerült, jól mutat az alapból letisztult vázon.
Felszereltség
Mivel 2017-es modellről van szó egyes alkatrészeket is ezen a bringán teszteltünk először.
Scott Spark 900 RC World Cup – Fox 32 Step-Cast villa
Újdonságnak számít a FOX Float 32 Step-Cast villa. A súlycsökkentés érdekében teljesen újratervezték a külsőségeket, új a villanyak és a láb is. Elsőre avatatlan vizsgálódóknak nem szembetűnő a változás, de közelebbről nézve feltárulnak a részletek. A tervezés során a koncepció alapja az volt, hogy XC felhasználásra felesleges 2,3”-as guminál szélesebb, így a becsúszószárak közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ennek köszönhetően filigránabb nyakrészt készítettek, amit jelentősen ki is könnyítettek a terhelésben nem kritikus helyeken. Annak érdekében, hogy ez megvalósítható legyen valamit lépni kellett a láb kialakításában is, viszont cél volt a 110 mm-es sarutávolságú Boost agyakkal való kompatibilitás is és a 32 mm-es átmérőjű becsúszószárakat sem akarták feláldozni, így született meg a Step-Cast kialakítás. Ezt úgy oldották meg, hogy az átmenő tengelytől kb. 10 cm távolságig a láb keresztmetszete leginkább egy félkörre hasonlít egy másik apró félkör formájú dudorral, amiben a csillapítás és a levegős egység nyomórúdjai futnak. Mivel a becsúszószár úgysem ér el odáig egyik teleszkópban sem, ötletes a megoldás, de emiatt maximum 180 mm-es tárcsát szerelhetünk fel a villára. Az új Fox Step-Cast legfőbb előnye a tömege, 29”-es kerékméret mellett mindössze 1380 grammot nyom a minimál kialakítású Kabolt tengellyel.
Belsőségek tekintetében nincs nagy változás, a Fox FIT4-es rugózási és csillapítási rendszerét örökölte a teleszkóp. Három fokozatba kapcsolható a kompresszió (firm-traction/medium-open), továbbá nyitott állásban tovább játszhatunk a beállítással. A jobboldali szárban található csillapítóegység aljára került a visszaút csillapítás tekerője, a konkurenciához hasonló piros tekerővel állíthatjuk. A levegős szárban kiegyenlítő szelepet találunk a pozitív és negatív légkamrák között, valamint a rugózási karakterisztikát változtathatjuk hézagolók (Volume Spacer) ki- és behelyezésével, amivel növeljük, vagy csökkentjük a kamrák térfogatát.
Scott Spark 900 RC World Cup – a remekül működö TwinLoc lockout kar
A Fox Nude rugóstag kifejezetten a Spark modellekhez lett kifejlesztve és remekül együttműködik a villával. A rugózási karakterisztikát a forgáspont nélküli hátsó háromszöghöz igazították, az érzékeny mozgás a rugóút 2/3-a környékén fordul át progresszívvé. A tag szintén három fokozatban állítható (Open 100 mm – Traction 70 mm – zárt), ezt a Scott bringákon évek óta megtalálható TwinLoc kapcsolóval vezérelhetünk. Külön öröm, hogy egyben ez zárja a villát is és mivel első váltót nem is szerelhetünk a vázra a kapcsoló a váltókar helyére került, ami ergonómia szempontjából telitalálat.
Scott Spark 900 RC World Cup – X01 Eagle váltórendszer
A World Cup felszereltség az új 12 sebességes X01 Eagle szettel kerül a boltokba, amit eleinte kissé szkeptikusan fogadtam, de a menetpróba során abszolút meggyőzött. Aki a korábbi XX1 Eagle tesztünket olvasta mindent tud a róla, az X01 változat működésre teljesen megegyezik, egyedül a súlybeli különbségek indokolják a kedvezőbb árat. Apropó árak, nemrégiben a kezembe került egy OEM katalógus és a SRAM meglehetősen agresszív üzletpolitikát folytat ezen a téren, nem csodálkoznék, ha az Eurobike kiállításon jó pár csúcs XC és enduro gépet látnánk Eagle szettel szerelve.
Scott Spark 900 RC World Cup – X01 Eagle váltókar
A váltókar formája kissé változott a 11 sebességes alkatrészcsoporthoz képest, de nincs számottevő különbség. A váltás határozott, a karok kézre esnek. A hátsó váltó az 1×11-es modellekhez hasonlóan X-Horizon kialakítású, 14 (narrow-wide) fogas kialakítású görgőkkel van szerelve a lánc stabilan tartása érdekében. A Cagelock új helyre került, ahol kevésbé van útban a kanálnak a gigászi áttételtartomány váltása közben.
Scott Spark 900 RC World Cup – 50!
A rendszer lelke a 12 sebességes sor, ami XD kazettatest kompatibilis. Tulajdonképpen a korábbi 10-42-es sort toldották meg egy 50 fogas lánckerékkel, így akinek az XX1 és később bevezetett kedvezőbb árú változatai bejöttek annak az Eagle is remek választás lehet. A 12 sebességes lánc és a patentszem szintén új fejlesztés a lekerekített oldallapoknak köszönhetően remélhetőleg kevésbé lesz jelentős a kopás.
Scott Spark 900 RC World Cup – X01 Eagle kar és 1x specifikus láncvilla
Hajtómű tekintetében az X01 Eagle is karbon karokkal készül, de 30 grammal nehezebb az XX1 változatnál, ugyanúgy csillag nélküli Direct Mount tányérokat fogad. Érdekesség a Shimano lemaradása ezen a téren, akik továbbra is kitartanak az alumínium alapanyag és a 24 mm-es tengely mellett. A tradíció már csak ilyen, a Campagnolo is annak idején az utolsó (utáni) pillanatig húzta a négyszögtengelyes hajtóműveivel.
A lassítást Shimano XTR fékekre bízták a Scott termékmenedzserei. Alapvetően kedvelni szoktuk, ha valaki ilyen alaposan kiválogatja a legjobbnak vélt alkatrészeket a kerékpárra, a probléma ott kezdődik, hogy itt valószínűleg téves hipotézis alapján jártak el. A 9000-es szériába tartozó fék véleményem szerint messze alulmúlja a korábbi XTR féket, sőt a 785-ös XT is nagyságrendekkel jobb nála. Míg a japánoknál fék fronton hanyatlás mutatkozik, addig az amerikaiak az új Level és Guide szériával kifejezetten meggyőző termékeket dobtak piacra.
A Syncros kerekek a Scott saját márkás termékei, túlságosan sok érdekességet nem lehet elmondani róluk, bár gyári kerékhez képest meglehetősen könnyűnek számítanak. Az agyak DT Swiss mechanikával rendelkeznek és már Boost sarutávolsággal készültek, a felnik napjainkban viszonylag keskenynek számító, de tubeless ready Syncros típusok, míg a küllők szintén a DT-től származnak. A Schwalbe Rocket Ron gumikra viszont tényleg nehéz kifogást találni.
A kormány, kormányszár, nyeregcső hármas Ritchey WCS termékek akárcsak Nino Schurter világbajnoki gépén. A kormány és a nyeregszár karbonból készülnek, utóbbi a több hajlongást biztosító Link Flexi modell, de a 31,6 mm-es átmérő miatt, főleg egy össztelós gépben ebből vajmi keveset éreztem.
Scott Spark 900 RC World Cup – Syncros titán sínes nyereg
Az egyéb kiegészítők mind Syncors logót viselnek, kényelmes volt a titán sínes nyereg és a gumi markolat is.
Menet közben
Az előző Spark széria nem tartozott a kedvenceim közé, így kíváncsian vártam mivel készültek a svájciak a 2017-es modellévre.
Scott Spark 900 RC World Cup – felfelé rendkívül hatékony
Azt már az első métereken érezni lehetett, hogy egy kifejezetten jó gépet sikerült tervezniük, ami abszolút megfelel a napjainkban XC fullyk-tól elvártaknak. A tesztkör aszfaltos szakasszal indult, lockoutot bekapcsolva meglehetősen hatékonynak érződött a gép a sík szakaszokon. Az emelkedőn ez abszolút megerősítést nyert, a villát és a tagot lezárva zéró mozgás, vagy oldalirányú nyeklés tapasztalható, kifejezetten hatékony és jól gyorsítható a gép. Az aszfaltos mászást murvás út váltotta, így lehetőség adódott tesztelni a felfüggesztés hatékonyságát traction és nyitott állásban is. Remek munkát végeztek a Scott mérnökei, pedálozás hatására sem mozog jelentősen a hátsó háromszög, viszont érzékeny marad, az emelkedőben levő apró köveket könnyedén kimozogta. A csúcsra vezető út közben alkalmam volt próbálgatni az Eagle szettet és váltási érzet kifejezetten meggyőzött. Továbbra is érezhető a SRAM-os kattanós kapcsolás, de finom és precíz módon működik, tényleg műszerként viselkedik a váltókar. A lánckeréksor ugrásai nekem abszolút elfogadhatóak (sokat használtam 1×11-es Force1 szettet), nyilván nem időfutamon indul vele az ember, így kevésbé jelentős a folyton azonos pedálfordulat vagy tempó. Egyetlen kételyem a láncfeszességre vonatkozott, de megfelelő lánchosszal úgy tűnik, ezzel sincs probléma, a kis lánckerekeken is megmarad a váltó precizitása. Azt hozzá kell tenni, hogy a tesztkör után beszélgettem a szerelővel, aki elmondta, hogy a szett iszonyú akkurátus beállítást igényel, minden próba előtt pontról pontra átnézik, kipucolják és finomhangolják a váltót.
Scott Spark 900 RC World Cup – lefelé gyorsulnom kell
Felfelé tehát patent, nézzük, mit tud lefelé. A Lisi Osl trail szűk, kanyargós ösvénye XC pályákhoz hasonló, abszolút hazai pálya tehát az új Spark-nak. A rugózás itt is bizonyított, érzékeny megindulás majd a rugóút vége felé felkeményedő mozgás, pont ahogy kell. Egy dolgot viszont nem kedveltem meg. Szerintem XC bringához képes a fejcsőszög túl lapos. A lassú, szűk kanyarokban ez kifejezetten megmutatkozott, az agilis kormányreakció helyett inkább ívre döntésekkel volt irányítható a bringa. Itthon a számokat visszanézve ez abszolút megerősítést nyert, Thommey a Scalpel Si esetén hasonlóra panaszkodott, pedig ott 69,5°-os fejcsőszög mellé 55 mm-es villa előrenyúlás (offset/rake) tartozott. A Scott esetében ez 68,5°, 51 mm-es ofszettel, tehát a trail egyértelműen nagyobb, ami ugyan nagy tempónál jól jön, de a szűk fordulókban meglehetősen kellemetlen.
Konklúzió? Az új Scott Spark nagyságrendekkel jobb kerékpár, mint elődje volt, hajtáshatékonyság szempontjából remekel, a lejtőkön is jól teljesít az új felfüggesztés. A jól összeválogatott World Cup felszereltséggel elképesztően könnyű. Lefelé pedig úgy tűnik meg kell tanulnom jobban bringázni, a nagy tempó mindent megold!
Az 53. Trofeo Citta di Brescia 2016. 07. 05-én került megrendezésre Olaszországban, ahol Filutás Viktor remek versenyzést mutatott be az olasz közönségnek. A Szuper Beton Team versenyző az alábbiakban arról mesél, hogyan élte ezt meg belülről:
„Személy szerint nem láttam túl sok értelmét, hogy két nappal a Tour de Hongrie után fáradtan rajthoz álljak, főleg egy nagy múltú olasz egynaposon. Végül azonban engem is meglepett, hogy a 21 körből álló lámpafényes macskakővel tarkított versenyen már az első körben egy amolyan bemelegítő támadásból egy komolyabb elmenést tudtam összehozni. Így hát a második kört már egyedül kezdtem meg, ami azért is volt szerencsés, mert a várból felfelé vezető út végig macskaköves hajtűkanyarokból állt, amit egyedül sokkal gyorsabban tudtam bevenni. Majd egy hosszabb egyenes következett, amit csatornafedelek, körforgalmak, padkák, gödrök díszítettek, ahol egyedül szintén gyorsabban tudtam menni, így az előnyöm is növekedett.
Persze nem vagyok öngyilkos vállalkozó, ezért Stubán Ferenc tanácsára bevártam az üldözőim egy kis csoportját, majd velük közös erőfeszítéssel és remek csapatmunkával legközelebb csak a 78. kilométernél láttuk meg közeledni a mezőnyt. Onnantól kezdve megbomlott a csapategység és bekebelezett minket a peloton. Innentől kezdve ismét jöttek a támadások jobbról-balról és több komolytalan elmenés is kialakult, amikben én is ott voltam, vagy ha nem, akkor megpróbáltam felhúzni a sort.
Sajnos a győztes elmenésbe nem tudtam belekeveredni de sokáig küzdöttem utánuk. Mivel azonban minden számottevő csapatból volt elöl valaki, így nem volt segítségem felérni az elmenésre és onnantól kezdve csak a mezőnyhajrára koncentráltam. Móricz Dani körül mozogtam és pár bíztató szóval hajtottam előrébb, és ha nem defektel el az utolsó egy kilométeren akkor a mezőnysprinten segíteni tudtam volna neki. Így végül én érkeztem meg a szökevénycsoport után a 15. helyen. Úgy érzem több volt bennem, mint amit a végeredmény takar, de hát ilyen ez a sport. Jelenleg annak is örültem, hogy be tudtam fejezni az első olasz versenyemet és főlg egy egynapost.”
1965-ben a legendás francia kerékpárversenyző, az ötszörös Tour de France győztes Jacques Anquetil megnyerte a 8-napos Critérium du Dauphiné Libéré-t, majd autóba ült, és 6 órával később rajthoz állt akkori leghosszabb távú versenyen, a 557 km-es Bordeaux-Párizs klasszikuson. A mai napig páratlan módon ott sem talált legyőzőre! Pontosan egy fél évszázaddal később, a 2015-ös francia országúti bajnok, Nicolas Roux, tiszteletét tette a valaha élt legnagyobb gall kerekes előtt, hajnali egy órás indulással pontosan lekövetve a 1965-ös Bordeaux-Párizs útvonalát. Mindezt tette a Mavic egyik legfejlettebb ruházati kollekciójában, így a most bemutatott a Cosmic Pro kantáros nadrágban!
