Kezdjük a 2013-as esztendő LEGjeit a legjobb mountain bike XC-versenyzővel, Nino Schurter-rel. A svájci versenyző dominanciája határozta meg az MTB világkupák idei versenyeit. Hat megmérettetésből ötön dobogós helyezést ért, közülük hármon diadalmaskodott. Ezen felül megőrizte világbajnoki címét, nemzeti bajnok lett és hazájában az év kerékpárosának választották. Rajongók ezrei kedvelik, amit az eredmények mellett bevállalós stílusának is köszönhet. A következő összeállításban megismerhetik Nino Schurter-t és visszapillantunk idei szezonjának legjobb pillanataira.
Nino 1986. 05. 13-án született a Baseltől 50 km-re levő Lugnez nevű településen. Bevallása szerint gyerekként rengeteg időt töltött a természetben szüleivel és testvéreivel. Az aktív életforma részeként, már kisiskolás korától kezdve különböző versenyeken vett részt, mígnem édesapja és bátyja hatására beleszeretett a mountain bike világába. Ebben az időben kezdődtek meg a Thomas Frischknecht vezette Swisspower csapat által szervezett versenyek, ahol Schurter rendre kiváló eredményeket ért el. Ennek köszönhetően Nino 2003-ban az alakulat tagja lett, 2007-től profiként versenyez, csak a kerékpározásból és a kerékpározásnak él.
2008-ban Európa- és világbajnok lett U23-as kategóriában. A Val di Sole-ban megrendezett világbajnokság hatalmas küzdelmet hozott közte – és az azóta tragikus balesetben elhunyt – Burry Stander között, amelyből végül Nino került ki győztesen. Pekingben, az olimpiai játékokon bronzéremig jutott Julien Absalon és a manapság országúti versenyzőként ismert Jean Christophe Peraud mögött.
2009-ben – első évében a felnőttek között – világbajnok lett. Teljesítménye láttán nyilvánvalóvá vált, hogy a későbbiekben is komolyan számolni kell vele az élmezőnyben. Sikere a canberrai vb-n abban is rejlett, hogy a technikás pályán kamatoztatni tudta ügyességét.
2010 és 2011 is hozott pár kiemelkedő eredményt, de a mostani sikerekhez képest két viszonylag szerényebb szezon készítette elő a győzelmekben gazdag időszakot.
Schurter karrierjében a nagy áttörés tavaly következett be. Az évet egy szenzációs sikerrel indította Dél-Afrikában. A dolog érdekessége, hogy ezzel a győzelmével történelmet írt, hiszen ő volt az első versenyző, aki 27,5”-es bringával nyert világkupát. Mindenki a kerékpárra volt kíváncsi, a szaksajtó az egész világon úgy kezelte, mintha valami csoda lenne – az egyébként már régóta létező – „új” kerékméret.
Azóta bebizonyosodott a 650B kerékpárok létjogosultsága, de nem szabad elfelejteni, hogy Schurter azt a bizonyos versenyt valószínűleg egy 26”-os, vagy egy 29”-es bringa nyergében is megnyerte volna. A nemzetközi megmérettetéseken remekül teljesítő Nino esélyesként indult a londoni játékokon, ahol végül be kellett érnie az ezüstéremmel. A győzelemért az utolsó méterekig harcban volt Jaroslav Kulhavy-val, de végül meg kellett elégednie a második helyezéssel. Elmondta, hogy mindent megtett a győzelemért, de ennyit tudott. Szeptemberben azért egy világbajnoki címmel vigasztalódhatott.
Az idei év a Cape Epic megamaratonnal indult a svájci versenyző számára, ahol csapattársával, Florian Vogel-lel párban versenyeztek.
Florian egészségügyi problémái miatt végül nem szóltak bele a győzelemért folyó harcba, de Schurter egyedi stílusával új színt vitt a Cape Epic amúgy sem szürke mindennapjaiba.
Az első világkupa forduló Albstadtban nem hozott szerencsét a svájci versenyzőnek, technikai problémák miatt csak a 18. helyen ért célba. Öröm az ürömben, hogy legfőbb riválisa – a franciák ikonja – Julien Absalon sem tudott nyerni, mert bár hatalmas előnnyel vezettet, a technikai problémák őt is utolérték.
A második világkupa már az előzetes várakozások szerint alakult. A cseh versenyen Schurter a rajttól kezdve hatalmas tempót diktált, egyedül a francia legenda volt képes tartani vele az iramot. Végül a folyamatos támadásoknak és tempóváltásoknak köszönhetően az utolsó körben Nino magabiztos előnyhöz jutott és szép sikert aratott.
Olaszországban jöhetett a visszavágó. Ismét Absalon és Schurter párharca, ismét végletekig kiélezett küzdelem, ismét svájci siker.
Nem így végződött viszont az Európa bajnokság, ahol Absalon végül le tudta győzni Nino-t. A dolog érdekessége, hogy Schurter pont hazai közönség előtt kapott ki a franciától, annak ellenére, hogy milyen hatalmas buzdítást kapott.
Mondhatnánk, senki nem lehet próféta a saját hazájában, de ez sem igaz, mert Nino svájci bajnok is lett idén. Gondolhatnánk, egy nemzeti bajnoki cím „nem olyan nagy szám” egy ilyen kaliberű versenyzőnek, de érdemes megnézni a világversenyek eredménylistáját, hogy mennyi svájci van a legjobbak között. Erre talán az egyik legjobb példa, hogy Christoph Sauser tavaly nem fért be az olimpiai keretbe, holott stabil top 10-es versenyző volt a világkupákon.
Az andorrai megmérettetés izgalmasra sikeredett. Schurter az első körben defektet kapott, így elszállni látszottak győzelmi esélyei. Jó versenyző lévén azonban nem adta fel, és klasszisát igazolva végül felért az élmezőnyre, majd az utolsó körben az élre állt, megelőzve az addig vezető Ondrej Cink-et. Ez a győzelem bizonyítja, hogy mennyire kiemelkedett idén a svájci a mezőnyből.
A világbajnokságra is a legnagyobb esélyesként utazott, ráadásul a dél-afrikai pálya egyike a kedvenceinek. Schurter rajt-cél győzelmet aratott, gyakorlatilag nem volt senki egy szinten vele aznap. Ebben szerepe van annak is, hogy Absalon törött bordákkal versenyzett, de ez semmit nem von le a győzelem értékéből.
Minek köszönhető Nino Schurter dominanciája?
Összetett dolog, több tényező is szerepet játszhat ebben. Az életrajzból kiderül, hogy Nino gyerekkora óta sportol, és talán a legjobb időben került a Swisspower csapatába. Egy olyan utánpótlás nevelő rendszer egyik első „fecskéje”, aki junior kora óta a megfelelő szakmai háttérrel készül. Technikai tudása szerintem a legjobb a mezőnyben, és ez napjainkban egyre inkább szerepet kap. A cross country futamokat így lehet látványosabbá, eladhatóbbá tenni. A versenyek időben alig haladják meg a másfél órát, így teljesen más az igénybevétel, mint az MTB hőskorában. Nino alkata kiváló az ilyen jellegű terheléshez, régebben legfőképp állóképességi gondjai voltak a hosszú versenyeken, de manapság ez már nem merül fel. A madárcsontú, hegyimenő alkatú cross-country versenyzők ideje lejárt, hatalmas szükség van a versenyeken az erőre és robbanékonyságra. A technikai háttér is adott, az Eurobike kiállításon mi is megcsodálhattuk Nino bringáját.
Ráadásul idén az ellenfelek valahogy kihullottak Schurter környezetéből. Jaroslav Kulhavy túledzettség miatt egész szezonban csak szenvedett, láthatóan nem volt képes a versenyek pörgős ritmusát felvenni. A mindig megújulásra képes Julien Absalon méltó ellenfél volt, úgy tűnik jót tett neki a csapatváltás, de technikai szerencsétlenségek és sérülések is sújtották. A Cannondale csapat fenegyerekei, Fontana és Fumic sem voltak a toppon, utóbbi az idény nagy részét kulcscsonttörés miatt kihagyta.
Ha ezek a srácok összekapják magukat jövőre hihetetlenül izgalmas versenyeknek nézünk elébe.
Nino a szezon utáni pihenőidőszakot is kerékpározással töltötte, indult például enduro világkupán és bringázott a Red Bull Rampage sztárjaival. A jövő évre való felkészülést már elkezdte, az alap állóképességi edzések mellett erőfejlesztő és koordinációs tréningeket is beépít a programba.
Kíváncsian várjuk mire lesz képes jövőre!
Névjegy:
Név: Nino Schurter
Lakhely: Chur
Születési dátum: 1986.05.13.
Magasság: 173 cm
Testsúly: 67 kg
Nyugalmi pulzus: 45
Max. pulzus: 199
Edző: Nicolas Siegenthaler
Fizikoterapeuta: Frank Holfeld
Menedzser: Giusep Fry
Hobbi: freeride, free ski, golf, techinkázás
Erősségek: downhill, gyors kezdő/jó rajtoló, mentális terheket jól viseli
Gyengeségek: állóképesség, fegyelem
Kedvenc verseny: Canberra
Kedvenc ételek: ázsai konyha
Csapat: Scott-Swisspower MTB-Team
.