Alig két hónapja számoltunk be nektek az új 1×12 sebességes SRAM XX1 Eagle szettről és máris sikerült megkaparintani tesztelésre, mégpedig Merida tesztbringán, mivel a sajtótáborba már hoztak 1-2 gépet ezzel szerelve, miközben egyelőre csak a profi világkupa csapatok juthattak hozzá!
Főszerkesztőnk már értekezett látatlanban a szimpla lánctányéros „soksebességes” szettekről és igazából csak megerősíteni tudom az itt leírtakat. Nézzük meg először, miből is áll a szett:
Sok cucc nem kell hozzá, mivel nincsen bal oldali váltókar, nincsen csak egy lánctányér, és az első váltó is feleslegessé vált. Érdekesség, hogy még mindig kapható Grip Shift markolatváltó a rendszerhez, de igazából senkinél sem láttuk még ezt a „sima” 11 sebességes XX1 szett esetében sem. A váltásról Trigger váltókar gondoskodik, ami MatchMaker kompatibilis, így SRAM fékkarokkal egy bilincsen tudod használni. 124 grammot nyom mindössze ez az egység. A szimpla rendszer egyik nagy előnye, hogy a dropper post karját, vagy a telók lockoutját fel tudod tenni a bal oldalra, közel a markolathoz, és nem néz ki úgy a kormány, mint egy karácsonyfa.
A hátsó váltó 265 grammos, ami negyvennel több az aktuális M9000-es XTR-nél, az viszont „csak” 11 sebességes. Eléggé ipari kinézete van, de jellemzően a SRAM rendszereket vásárlók pontosan ezt igénylik. Az alsó X-Sync görgő 14 fogas lett hogy bírja a 10-50-es átfogást, és persze rendes csapágyakkal készül, nem csúszócsapágyas. A kanál karbon, ezzel is faragva a hátsó váltó súlyából.
Az X-Dome lánckeréksor már az XX1-nél is egy mérnöki műremek volt, mivel egy darabból készül számítógép vezérelt marással. Szerencsére a 11 sebességes XD Driver Body kazettatesttel kompatibilis, így nem kellett újabb kerékrendszert készíteni hozzá, hanem használható az eddigiekkel. Mármint azokkal, amik a 11-es SRAM sorokhoz készültek, ugyanis a 11-es Shimanóval továbbra sem megoldott az átjárás. A sor kiosztása 10-12-14-16-18-21-24-28-32-42-50-es és 360 grammot mutat alatta a mérleg. Ugyan nehezebb kicsit mint a 328 grammos XTR sor, de gondolj bele, csak az 50-es tányérban mennyi anyag lehet és egy az egyben pluszban van rajta a 11-es sorhoz képest! Ami viszont kemény, hogy ezért 142 000 Forintot kell letenned a bringaboltban a pultra… És ugye nem tudod a gyakran használt lánckerekeket külön cserélni.
A hajtókar szintén karbonból készül, de belül üreges kialakítású és nagyon merev cucc. 493 grammot nyom 32-es tányérral szerelve, ami fényévekre van még a szimpla tányéros XTR kartól is, ami lánctányér nélkül 472 gramm. Mivel a sorból nincsen csak egyféle, ezért egyedül a lánckerék cseréjével tudod a pályához/erőnlétedhez hangolni a szettet. 30-as, 32-es, 34-es, 36-os és 38-as kapható hozzá, így választék van bőven. A baj csak annyi, hogy minimum kétfélére lesz szükséged. Az X-Sync lánckerék fogkialakítása biztosítja azt, hogy a lánc fent maradjon első váltó nélkül is a lánckeréken, bár több versenyző világkupán használt bringáján láttunk kifejezetten XC-re tervezett láncterelőt ami megakadályozza a lánc leesését.
A lánc minden egyes millimétere legömbölyített, ezzel is elősegítve a stabil futást, ami nem árt hiszen még ideális láncvonal esetében is extrém módon keresztben fut akár az 50-es akár a 10-es hátsó lánckeréken. 260 grammos a lánc gyári hosszban, ami majdnem pontosan megegyezik a konkurens csúcs láncának adatával.
11 sebességes XX1 szettel sokat mentem, maratonokon is, és ott is volt gondom a túl nagy fokozat ugrásokból főleg olyan helyeken ahol nem túl meredek, de hosszú mászások voltak. Az egyik fokozatban már nagyon leesik a pedálfordulat, a fölötte levő pedig túl pörgős. Na ez nem javult az Eagle esetében sem. Mitől is lenne másként, hiszen az alsó 11 sebességi fokozat egy az egyben megegyezik az XX1 és az Eagle esetében. Egyedül az 50-es lett hozzátoldva a 42-es mögé. Viszont ez nem minden esetben zavaró. Főleg XC versenyeken sokkal extrémebbek a váltások a lejtők és az emelkedők között, így ritkán van szükség az egyesével kattintgatásra. Sokkal inkább 4-6 fokozatot váltanak egyszerre a következő mászáshoz. Arról nem beszélve, hogy a versenyzők jó erőben vannak, és az első lánckerék cseréjével tudják finomhangolni a gyors szakaszokra a szettet.
Igazából hogyan tudnánk objektíven megítélni egy olyan szettet, amit Nino Schurterhez, meg Jaroslav Kulhavy-hoz méreteztek, csak éppen mi amatőrök is megvehetjük a boltban? Alig van olyan sportág a világon, ahol a világbajnokok technikáját egy az egyben meg tudod venni ha van pénzed. A kerékpár pedig ilyen. Ezért is kell átgondolni a kinek-mire témáját. Maga a váltási érzet hozza a szokásos SRAM-os kemény, határozott, hangos, de pontos szintet. Ez van akinek tetszeni fog, van akinek nem. Amit remekül megoldottak (már az XX1-nél is), az a nagy ugrások észrevétlen áthidalása. 4-6-8 fogakat ugrunk legfelül és mégsem lassú a váltás, vagy bizonytalan, és főleg nem pontatlan.
Manuel Fumic Scalpel Si gépén már az új szett figyelt!
Ha eltekintünk az élsporttól, hiszen a szett vásárlóinak 99%-a amatőr, akkor azt kell mondani, hogy a gyengéknek, kevésbé erőseknek kifejezetten jól fog jönni az Eagle. Sajnos komoly trend lett, hogy egyre kevesebb bringán van lehetőség az első váltó használatára. Ez néha technikailag nehéz (fatbike, enduro), máskor pedig a grammok lefaragása, vagy éppen a váz tervezésének optimalizálása vezet a szimpla rendszer használatához. Viszont veszel egy 140-et mozgó gépet, ami 13 kiló, és fel kell vele jutni a hegyre, de elöl 34-es tányérod van hogy lefelé is tudjál haladni, akkor azért már átlagos erőnléttel is lehet baj akárcsak pár száz méter szint megmászásakor. Ilyenkor áldás az 50-es tányér hátul. Azzal feljutsz még ha lassan is, de nyeregben bárhová.
De mondhatnám példának az Albstadt maratont, amin két hete részt vettem. Aránylag egyszerű a pálya, sok emelkedővel és gyors, de sima lejtőkkel. Az általam használt Merida Big Nine 32-es tányérral és 11-es XX1 sorral volt szerelve. Ezzel az emelkedőkön nem volt gondom, de a lejtőn rendre leszakadtam a dupla rendszereket használóktól, mert már 40 km/h alatt elfogyott az áttétel. Ok, most erre nem is lett volna lehetőségem, de hiába lett volna 36-os lánckerekem, azt nem tudtam volna felrakni, mert az én „erőnlétemhez” az emelkedőkre túl sok lett volna. Ha viszont van 50-es lánckerék a 42-es fölött, akkor nincsen probléma.
Ugyanezt nyilatkozták a napokban azok a versenyzők is akik Eagle szettet használnak. Pont Kulhavy írja egyik posztjában, hogy végre használhat 36-os vagy 38-as tányért XC világkupán. Hát igen, ott azért más wattok vannak a lábakban 🙂
Összefoglalva az egészet azt mondanám, hogy pozitívan csalódtam a szettben. Látatlanban eléggé leírtam magamban ezt az egész 12 sebességes „hülyeséget”, pedig igazából van létjogosultsága. Viszont eléggé horror egy ilyen szett megvásárlása, és fenntartása is. Át kell gondolnod érdemes-e váltani a már meglévő dupla vagy tripla rendszerről. Egy dolog, hogy a sor 140 000 Forint és csak egyben tudod cserélni. Maga a lánc is 30 000 Forint körül lesz, és bizony azt rendszeresen kell majd vásárolnod, ahogy eddig is, hiszen már a 10-es, 11-es láncok sem igazán húzták tovább 1500-2000 km-nél terepen. Persze amikor komplett csúcsmodellt veszel bringából, akkor egyre kevesebb esélyed lesz nem szimplával venni, főleg ha SRAM-mal van szerelve.
A SRAM cuccokat keresd a Probike-ban!
