A kerékpározás sokunk életének szerves része, legyen szó napi munkába járásról vagy hétvégi terepezésről. A fenntarthatóság, a szabadság és a sport élménye mellett azonban időnként szembesülünk azzal, hogy a kétkerekű nem minden helyzetre nyújt ideális megoldást. Ilyenkor lép színre a mobilitási mix: a különböző közlekedési módok tudatos kombinálása, amely lehetővé teszi számunkra, hogy minden úti célt a lehető leghatékonyabban érjünk el.
A bicikli mint elsődleges közlekedési eszköz
Sokan használjuk a kerékpárt elsődleges közlekedési eszközként, különösen városi környezetben. A dugók elkerülése, a gyors helyváltoztatás, valamint az egészséges életmód előnyei miatt egyre többen választják a bringát – nem csupán szabadidős tevékenységként, hanem napi szinten is. Ráadásul a városok is egyre inkább bringabaráttá válnak: nő a bicikliutak és a kerékpártárolók száma, de egyre elterjedtebbek az elektromos rásegítésű bringák is, amelyek megkönnyítik a hegyesebb útvonalakon való közlekedést.
Terepen más szabályok érvényesek
Aki szereti a természetet, az jól tudja: egy terepkerékpáros túra más típusú rugalmasságot kíván. Itt már fontosabb a jármű szállíthatósága, a megfelelő felszerelés, és nem utolsósorban a kiindulási és végpontok közötti távolság. Nem ritka, hogy autóval kell eljuttatnunk a kerékpárt egy túra kezdőpontjáig – vagy éppen hazatérni onnan. Ebben az esetben válik igazán értékessé az autóbérlés lehetősége: egy kényelmes, tetőcsomagtartós autóval egyszerűen és biztonságosan juttathatjuk el bringánkat a kívánt helyszínre.
A mobilitási mix előnyei
A mobilitási mix lényege, hogy nem ragaszkodunk egyetlen közlekedési formához, hanem helyzettől függően választunk. Reggel bringával megyünk dolgozni, napközben tömegközlekedést használunk egy belvárosi ügyintézéshez, hétvégén pedig akár autót is bérelhetünk egy hosszabb, bringás kirándulás lebonyolításához. Ez a hozzáállás nemcsak rugalmasabbá tesz bennünket, hanem tudatosabbá is: így csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat anélkül, hogy le kellene mondanunk a kényelemről.
Mikor lehet indokolt az autóbérlés?
Bár a legtöbb bringás örömmel hagyja ki az autózást, vannak olyan helyzetek, amikor praktikus megoldást nyújt az autóbérlés. Például ha többnapos túrát tervezünk egy távolabbi régióban, és nem szeretnénk órákat bringával utazni a startig. Ugyanígy hasznos lehet, ha csapadékos idő várható, vagy ha családdal, több biciklis felszereléssel szeretnénk mozogni. Az autóbérlés előnye, hogy nem kell saját járművet fenntartanunk, mégis bármikor rendelkezésünkre áll egy kényelmes megoldás.
Digitális segítőtársak az úton
A mobilitási mix összehangolása ma már sokkal egyszerűbb, mint néhány éve. Különféle applikációk segítségével tervezhetjük meg útvonalainkat, összevethetjük a közösségi közlekedés és a bringázás idejét, sőt, akár autóbérlésre is találhatunk közeli lehetőséget néhány kattintással. Az ilyen digitális eszközök nemcsak gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a közlekedést, hanem elősegítik a környezettudatos döntéshozatalt is.
Szabadság kompromisszumok nélkül
A kerékpáros mobilitás nem jelenti azt, hogy mindenhová csak két keréken juthatunk el. A tudatosan összeállított mobilitási mix révén váltogatni tudjuk az eszközeinket – igény és helyzet szerint. Legyen szó városi ingázásról, túráról vagy vidéki hétvégéről, a megfelelő közlekedési forma kiválasztásával nemcsak időt és energiát spórolhatunk, hanem élményekkel is gazdagodhatunk. És ami a legfontosabb: nem kell választanunk a szabadság és a praktikum között – hiszen a kettő remekül megfér egymás mellett.
Az életünk egyre összetettebb, nem véletlen, hogy sokan keressük az egyensúlyt a munka, a család, a társasági élet, a sport és a pihenés között. Az aktív életmód támogatásához azonban nemcsak az időbeosztásunkat kell optimalizálni, hanem az otthonunkat is úgy érdemes kialakítani, hogy az tükrözze az életstílusunkat, és támogassa a mindennapi tevékenységeinket. Az inspiráló otthon nemcsak a szemnek kellemes, de a lélekre is pozitívan hat – és ha jól van kialakítva, a lendület és a motiváció fenntartásában is segít, még a legpörgősebb napokon is.
Az otthon energiát ad
Lakásod nem csupán a pihenés és az elvonulás helye – ez lehet a kiindulópontja egy energikus, tudatos életvitelnek. Egy inspiráló otthonban könnyebben megy a reggeli ébredés, a koncentrált munkavégzés, de a kikapcsolódás és a testmozgás is, ehhez azonban tudatos tervezésre, okos helykihasználásra, megfelelő berendezésre és személyre szabott dekorációkra van szükség.
Sokan élnek apró lakásokban, garzonokban – ha veled is ez a helyzet, törekedj a multifunkcionális terek kialakítására. A nappali sarkában elhelyezett jógaszőnyeg nem csak esztétikai elem, hanem a rendszeres mozgásra is ösztönöz; egy jól felszerelt otthoni iroda nemcsak praktikus, hanem a mentális fókusz megtartásában is segíthet. Ha otthonodban minden a helyén van, ha a színek, formák és fények összhangban állnak az egyéni igényekkel, az az egész életvitelre kihat – lássuk, hogyan.
A mozgásbarát otthon
Az aktív életmód egyik alappillére a rendszeres testmozgás. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta edzőterembe járjanak, egy jól kialakított otthonban azonban bőven van lehetőség az aktivitásra. Egy kihasználatlan sarokban elférhet egy szobabicikli vagy egy súlyzókészlet, hiszen az edzésekhez használt eszközöket nem kell elrejteni: ha ízlésesen vannak elrendezve, szinte dekorációként is funkcionálnak, ráadásul ha szem előtt vannak, az esti mozgásról sem fogsz megfeledkezni.
Inspiráló színek és anyagok
Az otthon hangulatát nagymértékben befolyásolják a különböző árnyalatok, egy jól megválasztott színes falfesték tehát nemcsak szép látványt nyújt, hanem a kedélyedre is kihat. A meleg árnyalatok, mint a terrakotta, a sárga vagy a narancs energiát adhatnak, míg a hideg színek, így a kék vagy a zöld nyugalmat árasztanak.
Ha az edzéseidet rendszerint otthon végzed, az adott helyiségben egy kicsit bátrabb is lehetsz a színes falfesték kiválasztásakor: egy élénk színű fal amellett, hogy karaktert ad a térnek, ösztönzően is hathat rád, ezáltal növelve a teljesítményedet.
A természetes és mesterséges megvilágítás összhangja
Az inspiráló otthon egyik legfontosabb eleme a természetes fény. A nagy ablakok, a világos falak és a tükrök okos elhelyezése mind segíthet abban, hogy a lakásba minél több napfény jusson, ez pedig rendkívül fontos szempont, hiszen javítja a hangulatot, serkenti az éberséget és hozzájárul a cirkadián ritmus szabályozásához is.
Este azonban a mesterséges megvilágításé a főszerep. Többféle fényforrás – olvasólámpa, állólámpa, mennyezeti fény – kombinálásával igazán egyedi terek hozhatók létre, amelyek mindig az adott tevékenységhez igazíthatók. Edzéshez szükséged lesz élénkebb, hideg fényre, a pihenéshez vagy a meditációhoz pedig egy melegebb, tompított fényforrás lehet a nyerő.
Harmónia kívül-belül
Az aktív életmód és az inspiráló otthon nem ellentétes fogalmak – épp ellenkezőleg, kiegészítik, támogatják egymást. A jól kialakított belső tér segíthet fenntartani az energiaszintet, erősítheti a motivációt és támogathatja a testi-lelki egyensúlyt, otthonodat tehát próbáld ennek megfelelően berendezni. A színek, a fények és az okos elrendezés segíthet abban, hogy olyan életteret alakíthass ki, ami nemcsak a pihenést, hanem az aktivitást is támogatja – kezdj bele még ma.
Nincs is annál kellemesebb, mint egy kis kerti játék, sportolás után megpihenni a teraszon. Elfogyasztani egy hideg italt, hidratálni, mielőtt folytatjuk a mozgást. Ehhez azonban az is kell, hogy a külső tér tökéletes állapotban legyen. Ha már egyszer minőségi teraszt álmodtunk meg, azt fenn is kell tartani.
Minden teraszt gondozni kell
Az ÁlomTerasz szolgáltatásai segíteni tudnak abban, hogy egyrészt álmaink teraszát hozzunk létre, másrészt megtudjuk, hogyan lehet az fenntartani, gondozni.
Természetesen arra is figyelni kell, hogy pontosan milyen anyagból készült a szerkezet. A porfestett alumínium például nem igazán igényel klasszikus értelemben vett karbantartást. Nem kell az újrafestéssel bajlódni, nem fog rozsdásodni, vetemedni, és még az UV-sugárzásnak, esőnek, hónak is hatékonyan ellenáll.
Ennek ellenére a por, a pollen, a falevelek és más szennyeződések hatással lehetnek az esztétikára, de még a funkcionalitásra is. Befolyásolhatják a tolóajtók gördülékenységét például, idővel akadozhat a nyitás-csukás, vagy akár be is ragadhat az ajtó.
Hogy ezt megelőzzük, a tolóajtó síneket tisztítani kell, aminek a legérzékenyebb pontja a sínszerkezet. Ez felel azért, hogy könnyedén mozgatni tudjuk a nagy felületet. Sajnos akár egyetlen apró kavics, néhány falevél vagy a felgyülemlett por is akadályozni tudja a sínek működését. Havonta legalább egyszer el kell végezni a sínek takarítását, ehhez érdemes egy keskeny fejű szívófejjel ellátott porszívót használni, majd áttörölni nedves ronggyal.
A zárak és a mozgó alkatrészek kenése sem maradhat ki, mivel állandóan munkában vannak, így idővel a kopás nagy veszélyt jelent. Időnként meg kell kenni bizonyos pontokat, ezt évente egyszer ajánlatos, amihez szilikon spray-t vagy teflontartalmú kenőanyagot kell használni.
A legérzékenyebb részek kezelése: az üveg
Még az ESG edzett üvegnek is szüksége van némi törődésre. A szennyeződések, az ujjlenyomatok, a vízkőfoltok is zavaróak tudnak lenni. Fontos, hogy ne használjunk súrolószivacsot vagy karcos felületű eszközt. A legjobb választás egy mikroszálas kendő.
A makacs foltokkal szemben 1:1 arányú ecet-víz oldatot is bevethetünk. Az ablaktisztítót ne használjuk napsütésben vagy felforrósodott felületen, mivel gyorsan elpárolog és csíkokat, foltokat hagyhat maga után. Egy vízlepergető autóüveg-kezelő szer csodákat tud tenni.
Komolyabb tisztításra is szükség van legalább évente egyszer
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mégis mi lenne az ideális, a szezon elején akár profi segítséget is hívhatunk. A szakemberek minőségi terasztisztítás szolgáltatást nyújtanak, amit környezetbarát módon, 100%-ig vegyszermentesen hajtanak végre. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a felületek új életre keljenek, esztétikailag egész évben gyönyörű legyen a külső tér és még a funkcionalitás is megfelelő lesz hosszú távon.
Tihany, Hungary - Aerial skyline view of the famous Benedictine Monastery of Tihany (Tihany Abbey) with beautiful colourful sky and clouds at sunrise over Lake Balaton
Szeptember 24-26. között Balatonfüred egy nemzetközi kerékpáros konferenciának ad otthont, amelyen közel ötven előadó osztja meg tudását, vízióit és a legfrissebb trendeket. Érkezzenek a turizmus, a területfejlesztés vagy a digitalizáció irányából, közös metszéspontjuk a kerékpározás iránti rajongás. Regisztráljon az EuroVelo és Kerékpáros Turisztikai Konferenciára, hogy részt vehessen az év egyik legizgalmasabb szakmai eseményén!
Világszínvonalú előadók, inspiráló beszélgetések
A konferencia fő témája a fenntarthatóság, így a szakmai program a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságot vizsgálja a kerékpározás szemüvegén keresztül. Az előadók inspiráló példákat hoznak Európa minden szegletéből, amelyeket színvonalas előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok során lehet megismerni.
A változatos programterv már elérhető a konferencia honlapján. Egy kis ízelítő belőle: dr. Babai László életmódorvos és Nino Sharashidze, a WHO szakértője a kerékpározás és a testi-lelki egészség kapcsolatát boncolgatja majd. Tilman Sobek, aktív turizmusért és desztinációfejlesztésért felelős szakember, valamint Agathe Daudibon, az ECF EuroVelo igazgatója az aktív turizmus üzleti lehetőségeit mutatják be egy közös előadás keretében.
Révész Máriusz, aktív Magyarországért felelős államtitkár és Csendes Olivér, a Visit Hungary igazgatója előadásaiból kiderül, merre tart Magyarországon az aktív turizmus, mit mutatnak a számok, és milyen lesz a jövő turizmusa. Princzinger Péter, a VisitBalaton365 turisztikai vezetője a vizek menti kerékpárutakról fog beszélgetni európai partnereivel.
A konferencia exkluzív sztárvendége Lael Wilcox, a világhírű amerikai ultra-kerékpáros lesz, aki 2016-ban megnyerte az amerikai kontinenst átszelő TransAm kerékpáros versenyt, 2024-ben pedig megdöntötte a földkerülő kerékpározás Guinness-rekordját. Előadásában az inkluzív kerékpáros közösségek építéséről és a szemléletformálás szerepéről beszél majd.
A konferencia harmadik napján a gyakorlaté a főszerep. A kerékpározás különböző lehetőségeire és problémáira keres választ a három tematikus túra. A vezetett túrákon a Balaton-felvidék csodás tájain tekerhet közösen a konferencia résztvevőivel. Ez kiváló alkalom további szakmai kapcsolatok építésére, tapasztalatcserére.
2025-ben ismét augusztus első vasárnapján rendezik meg az egyik legjobban szervezett hazai amatőr országúti versenyt, a Brigetio Országúti Mezőnyversenyt, mely a verseny történetében már a 11. alkalom lesz. A kerékpáros eseménynek immáron 3. éve a Gerecse szívében található Péliföldszentkereszt ad otthont, mely a dombos útjaival tökéletes helyszín egy országúti verseny számára. A verseny természetesen idén is a Magyar Kerékpáros Amatőr Bajnokság hivatalos fordulója, de idén is lesz hobby kategória, csapatverseny, és újdonságként Strava különdíj és Széchenyi István Egyetem különdíj is.
Az idei nyár sem múlhat el a Brigetio Országúti Mezőnyverseny nélkül, az AKESZ sorozat stabil fordulóját 2025-ben augusztus 3-án rendezik meg. A versenynek ezúttal is a Gerecsében található Péliföldszentkereszt ad otthont. 2 évvel ezelőtt költözött ide az esemény és mindkétszer jól vizsgázott, egyszer esős körülmények között, egyszer pedig augusztusi forróságban. Fontos megemlíteni, hogy az aszfalt a pálya szinte egészén tökéletes minőségű és kátyúmentes, ezért élmény rajta bringázni.
Két távon rendeznek idén is versenyt, a rövidtáv 1 kört tesz meg a 20,5 km-es 265 méter szintet tartalmazó körpályán, míg a hosszútávosokra 4 kör, azaz 82,5 km és 1060 méter szint vár. A megszokott AKESZ kategóriákon felül az idei évben is lesz hobby kategória mindkét távon, így korosztálytól függetlenül is lehet távot választani a versenyen, például egy kezdő elit korú bringásnak nem feltétlenül kell hosszútávon indulnia.
Az előző évekhez hasonlóan lesz csapatverseny a minimum 6 fős csapatoknak, újdonságként idén debütál a Strava különdíj a leggyorsabb emelkedős szegmensre, és lesz Széchenyi Egyetem különdíj is az egyetem (ex-)hallgatói és munkatársai részére, hiszen az idei verseny fő támogatója a Széchenyi István Egyetem.
Már megszokhattuk, hogy a Brigetio Mezőnyversenyen mindig egyedi díjakat kapnak a dobogósok, ez idén sem lesz másképpen, például a férfi és női rövid és hosszú táv abszolút 1-3 helyezettjei kézműves mester által készített kupákat vehetnek át.
Az idei versenyen minden résztvevő kap 1 db Brigetio KSE kulacsot, 1 db Brigetio Országúti Mezőnyverseny nyakba akasztót és 1 db vászontáskát a Széchenyi István Egyetem felajánlásából! Ezenfelül minden induló részt vehet a tombolán, ahol 1 db MET bukósisakot és 1 db MUC OFF Ultimate kerékpártisztító készletet sorsolnak ki a Peter’s Bike felajánlásából.
Kedvezményesen előnevezni 2025. július 29-ig lehet és érdemes is, mert utána már csak a helyszínen lesz lehetőség nevezésre drágábban.
Naplementében futni a Naszályon egy jól szervezett terepfutóversenyen, ez a Sunset Trail.
Július 18-án egy különleges terepfutó eseményen vettünk részt, a Naszály lábánál először rendezték meg a Sunset Trail terepfutó versenyt, ahol a 12 km-es és 22 km-es távok közül választhattak az indulók. Mindkét táv pályája tartalmazta a Naszályt, így szintben egyik távon sem volt hiány. A versenyt a nyári forrósághoz hangolva este rendezték meg, úgy hogy a többség még szürkületben beérjen, természetesen a fejlámpa a kötelező felszerelések listáján szerepelt, hogy véletlenül se maradjon kint senki az erdőben a sötétben.
Adrival mi a hosszabb távon álltunk rajthoz, ami 18.20-kor rajtolt Kosdról, a helyi általános iskola elől. Korán érkeztünk, a rajt előtt 1,5 órával, hogy biztosan elkerüljük a nagy budapesti dugót, ezért volt időnk mindenre. A rajtszámátvétel kb 10 mp alatt megvolt és meglepődve néztem, hogy tettek ki enni és innivalót a versenyzőknek a tornateremben a verseny előtt. Múltkor a Triton Trail-en is volt, de ott nem volt a pályán a bázison kívül frissítőpont, ezért a verseny előtt fel lehetett tankolni a rajtban, most viszont volt 2 frissítőpont is a pályán. Én úgy számoltam, hogy saját frissítővel végig fogok menni, az új Salomon Adv Skin 5 futómellényembe (tesztelés alatt, de eddig szuper jó) hátra a tartályba 7 dl vizet tettem, előre meg betettem egy 5 dl-es soft kulacsot izotóniás itallal feltöltve, plusz 3 gélt is bedobtam az első zsebekbe a fejlámpa mellé. Ennyivel mindenképpen végig kell érnem a tervezett 2:15-2:30-as teljesítési idő mellett.
A rajtba valahová középre álltam, tanulva abból, hogy a legutóbbi versenyen hátulról rajtolva beszorultam az egynyomos ösvényen a gyaloglók mögé. Nem ismertem a pályát, ezért biztosabbnak éreztem a középről rajtolást, meg kb úgyis ott fogok végezni a végén is. Adri persze beállt az első sorba és a képek alapján ő volt a leggyorsabb az első 10 méteren. 🙂
Gyorsan jött az első emelkedő, először aszfalton, aztán kavicsos úton, majd földúton futottunk felfelé. Nagyon ki volt száradva a talaj, jó hogy nem a ritkább mintájú terepcipőt vettük fel, hanem maradtunk a gravel cipőben (Aero Glide 3 GRVL), ami csillapítottabb mint a terep párja és talán dinamikusabb is valamennyivel. Kiszáradt keréknyomok és vízmosások mindenhol, semmi nyoma nem volt a hétközi esőknek. Felfelé a szokásos forgatókönyv zajlott, a pulzusra figyelve előzgettem azokat akik túlságosan bekezdtek az elején. Volt egy bottal futó srác, aki furcsán hátrafelé kalimpált a botjával és nehéz volt megelőzni, de azért kis szentségelés mellett összejött. Nagyjából végig futható az első hegy, csak pár métert kellett belesétálni. Egy ideig egy ismerős mögött futottam felfelé, akit még a bringázásból ismerek Fehérvárról, sőt találkoztam olyannak is akit a jégkorongból ismerek… kicsi a világ… mindenki tudja hogy milyen jó sport terepfutás. 🙂
A lejtő nem volt nehéz, de próbáltam figyelni rá, hogy ne fussam el rajta a lábaimat, az utána következő hosszú síkon is mérsékelt tempóban haladtam, mert tudtam, hogy még hátra van a nagy hegy. Ennek megfelelően jó páran visszaelőztek ezen a szakaszon. A mezőn futás nem tartozott a kedvenceim közé, nem szeretek és nem is haladok jól félig kitaposott nyomban a gazt rugdosva. 9,7 km-nél többen megálltak az első frissítőpontnál, én továbbfutottam, de nem sokáig, mert ráfordultunk egy meredek emelkedőre, itt kezdődött a második hosszú hegyünk. A hegy első felében többnyire lehetett futni, de voltak benne rövid meredek szakaszok is ahol maradt a gyaloglás. Az egyik legnagyobb meglepetés számomra egy függőhíd volt. Életemben nem futottam még át ilyenen, most is inkább sétáltam, úgy biztonságosabbnak éreztem.
Az emelkedő második felére begorombult a Naszály. Láttuk előzetesen, hogy lesznek benne meredek szakaszok, de éppen akkor rosszul esett a hosszú gyaloglás. Aztán amikor végre sikerült leküzdeni a meredeket és örült volna az ember, hogy futhat, jött a féloldalas, köves, gyökeres szökdelés vagy valami futószerű mozgás, amiben sokszor nem tudtam, hogy hova lépjek. Ez abszolút nem volt az én terepem, többen meg is előztek ezen a szakaszon akik mellett még elfutottam a hegy elején. Az egyik kedvenc emlékem erről a szakaszról, amikor megkérdeztem egy hátulról érkezőt, hogy elengedjem-e, amire azt válaszolta, hogy „nem tudom”. 😀 Persze elengedtem, mert nem akarok feltartani senkit. A tető előtt pár száz méterrel beöltözött lányok irányítottak minket a csúcs felé (ezt most furcsán hangzott 🙂 ).
A csúcson várt minket a második frissítőpont és egyben az ellenőrzőpont, ami után már többnyire csak lefelé kellett futni. A kulcsszó a többnyire, mert voltak benne még meredek emelkedők is. Bár nekem inkább a lejtők okoztak most kihívást, felfelé még tudtam futni, de lefelé nem igazán pörögtek a lábaim. Ebben részben benne volt a köves terep, de többnyire a combjaim adták meg magukat, jobb lett volna ide alám egy nagyobb csillapítású cipő (ami lehet, hogy a mezőn és a féloldalasan dőlő részekre nem lett volna a legjobb választás). Lassan teltek a kilométerek, pedig csak 6 km volt hátra a tetőtől, sokan megelőztek a lejtőn. A lemenő nap fényében minden elkezdett sárgulni, kicsit olyan volt az érzésem mintha a világvége jönne. 🙂 Az alsóbb szakaszokon már megszelídült a lejtő, ott újra elkezdtem normálisan, nem fékezve futni, a faluba visszaérve már értelmezhető tempóban haladtam. A befutó egy rövid emelkedő tetején volt, ahol még az utolsó métereken megelőztem egy másik futót, aki nem igazán ellenkezett, pedig lefelé jobban haladt mint én.
A célidőm 2:19:07 lett, amivel pár perccel a hivatalos naplemente után értem be. Adri viszont jól haladt és megnyerte 2 órán belül idővel a 22 km-t a nők között.
Az első utam a tornaterembe vezetett, ahol 2 soft kulacsnyi kólát bedöntöttem, éreztem, hogy verseny közben az étkezést elszúrtam, többször mozogtam az eléhezés határán, na meg nem kellett volna ennyire kívánnom a cukros innivalót a célban. Kis üldögélés után az almás sütik felé vettem az irányt, az jött be legjobban a frissítő kínálatából (a sok sütiből és mindenféle finomságból), a Trailrun.hu eseményein mindig nagyon jó a frissítőpont a célban. Aztán lementem a kocsihoz átöltözni, mert már fáztam az izzadtságtól teljesen elázott ruhákban, még a cipőm is tocsogott. Sietni kellett, mert az eredményhirdetés hamarosan kezdődött. Utána még bedobtunk pár sütit aztán elindultunk hazafelé. Sokaknak már kellett a fejlámpa, mert amikor indultunk haza már teljesen sötét volt és még akkor is voltak célba érkezők.
A következő terepfutóverseny amire megyünk a Szavanna Trail lesz augusztus 10-én.
Szőnyi Ferenc magyar ultratriatlonista sikerrel teljesítette a 12 500 km-es TransCanada Ultra kerékpáros kihívást, és 45,5 napos teljesítményével új rekordot állított fel ezen az embert próbáló versenyen. Az eddigi leggyorsabb idő 51 nap volt – Feri ezt több mint öt nappal múlta felül.
A 60 éves sportember 12 500 kilométert tett meg egyhuzamban, önellátóan, Kanada nyugati csücskétől a legkeletibb pontig, hat időzónán keresztül, Whitehorse-ból indulva, a Yukon hegyein, a Sziklás-hegységen, a préri végtelen síkságain, Ontario tavain, Quebec dombjain és Új-Fundland szeles szirtjein át egészen az Atlanti-óceán partjáig.
A verseny szintemelkedése annyi, mintha 11-szer megmászta volna a Mount Everestet. A táv pedig az Egyenlítő hosszának majdnem a harmada, kb. 60 Balaton-körnek felel meg, vagy több mint 3,5-szer a teljes Tour de France.
Ez a teljesítmény önmagában is példátlan, de a körülmények csak még inkább kiemelik a bravúrt. Szőnyi Feri teljesen egyedül teljesítette a versenyt – nem volt kísérőautó, nem volt csapat, sem technikai segítség. Minden nap maga gondoskodott a szállásáról, étkezéséről, javításokról, útvonaltervezésről – valódi önellátó expedíció volt ez:
vadállatokkal teli vadonon kellett áthaladnia, az első 3000 km-en medvékkel, farkasokkal is találkozott;
extrém időjárás: volt, hogy 37 fokban égett a napon, máskor 3 fokban sátorban alva, esőben vacogott;
számtalan technikai probléma: defektek, elromlott váltó, egy tucat gumicsere
logisztikai kihívások: szálláshiány, zárva tartó boltok, napi 8-10 liter vízfogyasztás akár patakból és benzinkutakról; elhagyatott szakaszokon 200 km is eltelhetett település nélkül; napi 10 000 kalóriát pótolva
fizikai megpróbáltatások: iszonyat megterhelés, Achilles-ín fájdalom, izomhúzódás, esésből adódó sérülések, és a teljes testi fáradtság
kialvatlanság, napi 4-6 óra alvás ekkora fizikai aktivitás mellett.
És mégis – nap mint nap felkelt, és továbbindult. Volt, hogy 490-520 km közötti távokat teljesített alvás nélkül. 60 évesen, 45,5 napon át, napi 14-16 órát kerékpározva, teljes egyedüllétben vitte végig a küldetését. Ez már önmagában világszínvonal.
A világon eddig mindössze három embernek sikerült teljesítenie ezt a versenyt – ők 51, 52 és 61 nap alatt tették meg a távot. Szőnyi Ferenc most új korszakot nyitott: nemcsak teljesítette, de meg is döntötte a korábbi rekordot.
Ez a történet azonban nem csak Feriről szól. Rólunk is. Arról, hogy mit jelent kitartani, hinni, tenni, és végigmenni az úton. Hogy lehet 60 évesen is világklasszis formában lenni, és túlszárnyalni azt, amit fiatalon se könnyű.
Feri ezzel példát szeretne állítani, és bízik benne, hogy ezzel másokat is inspirál: hogy vegyük észre, hogy a sport milyen sokszínű, és minden színében végtelen lehetőségeket tartogat, csak csinálni kell.
Feri nemcsak magyar hős, hanem a világon is példaértékű, amit képvisel. Az, amit ő csinál, szó szerint magyar hungarikum, de példa is mindannyiunknak, hogy a lehetetlen nem létezik.
Odamész, felemeled, mosolyogsz egy óriásit és nem akarod elhinni, hogy ez egy e-bike. Kb ezt éreztem a CUBE AMS Hybrid ONE44 C:68X SLT tesztjénél amikor először megfogtam a bringát. Persze az alkatrészeket jobban megnézve nem feltétlenül kellene meglepődni a 15,74 kg-os tömegen hiszen egy nagyon fullos e-bike-ról van szó, amiben a Bosch SX rendszere is segít alacsonyan tartani a kerékpár súlyát. De vajon érzetre olyan egy ilyen e-bike-kal menni, mint egy normál all mountain bringával? Lássuk!
CUBE AMS Hybrid ONE44 C:68X SLT
Idén folyamatosan érkeznek hozzánk a könnyű CUBE e-bike-ok tesztelésre, konkrétan a német márkától ebben az évben mást nem is próbáltunk eddig. Először egy karbon vázas Kathamandu Hybridet teszteltem, ami a városi és trekking e-bringák között nálam mindent vitt, könnyű, cipelhető és egy valódi kerékpár élményét adja. Aztán egy Nuroad Hybridet vittem el pár körre, ami szintén egy normál gravel bringa érzését hozta azzal a különbséggel, hogy az emelkedőkön kicsit megtolta az embert ha 25 km/h alá lassult. Az e-bike-okhoz való hozzáállásomat megváltoztatták ezek a könnyű elektromos rásegítéses kerékpárok, az eddigi dögnehéz, alig mozgatható, motorszerű e-bike tapasztalatok után most valódi kerékpáros élményt kaptam ezekkel a kerékpárokkal.
Amikor jött az újabb lehetőség, hogy tesztelhetem a CUBE AMS Hybrid ONE44 C:68X SLT-t, egyből lecsaptam rá, nem húztam a számat, mint általában az e-bike-oknál szoktam. Az AMS Hybrid is a fent említett könnyű e-bike vonalról származik, ráadásul az egyik top modellt vihettem el, amiből tényleg mindenből szinte a legjobb van a bringán és igazán könnyű.
Nézzük miből épül fel az CUBE AMS Hybrid ONE44 C:68X SLT!
A könnyű e-bike projektnél a CUBE tényleg ügyelt a tömegre a AMS Hybrid ONE44 (az összes többi AMS Hybridnél is – szerk.) tervezésekor, a legjobb karbon vázanyagot választották a kerékpár alapjának, ami a CUBE-nál a C:68X névre hallgat. Könnyű, erős, merev, a top versenyzésre fejlesztett bringáikat is ebből az anyagból készítik. A CUBE-nál már túlléptek azon, hogy úgyis tol a motor, mindegy az pár plusz kg az e-bike-on. Az összes modern technológiát belepasszírozták a vázba, UDH, BOOST 148, integrált akkumulátor, integrált bovdenezés, amik egyébként már alapkellékek egy ilyen bringánál.
A geometria táblázatot megnézve látszik, hogy a trendeknek megfelelően elég „trailes geót” kapott a tervezőktől, lapos szögek, hosszú felcsőcső, ami nem meglepő, hiszen a célközönség (én is 🙂 ) ezt szereti. A fejcsőszög egyébként állítható a kormánycsapágyhoz adott inzerttel, így akár pályához vagy felhasználáshoz is tudjuk állítani. A váz 144 mm-t mozog, de ezt már sejthetjük a modell nevének elolvasása után. 🙂
A rásegítést a Bosch Performance SX rendszere végzi a CUBE AMS Hybrid ONE44-ben is, mint az összes többi idén tesztelt könnyű CUBE e-bike-ban. 10-ből 9 felhasználó azt mondja róla, hogy szenzációs ez a rendszer, amit az eddig tapasztalataim alapján én is meg tudok erősíteni. Könnyű, a méretéhez képest nagy erős és a valódi kerékpározáshoz közeli élményt ad. A száraz adatok alapján a motor 55 Nm nyomatékot tud, amihez az energiát egy 400 Wh-s akkumulátor biztosítja, amit a vázba rejtettek. A minimalista dizájn és minimalista tömeg jegyében a rásegítést a kormányon található, egyszerűen kezelhető pici távirányítóval tudjuk vezérelni. Kijelző nélkül használva mindössze a +/- gombok nyomogatásával a rásegítési fokozatok között tudunk lépkedni. A felsőcsőben találunk egy szintén minimalista, de informatív visszajelzőt, ami mutatja az akku töltöttségét és a rásegítési fokozatot. A motor ugyanitt tudjuk bekapcsolni, illetve kikapcsolni.
Felső kategóriás bringaként felső kategóriás teleszkóp dukál az AMS Hybrid ONE44 SLT-be, ezért a CUBE mérnökei egy Fox 34 Float Factory FIT GRIP2-t választottak ebbe az e-bike-ba, melyhez 140 mm-es rugóút és kashimás becsúszók járnak, és kb minden fontos dolog állítható rajta. Párjaként a vázban egy Fox Float Factory rugóstag dolgozik 210x55mm-es szemtávval, melyen állítható az alacsony sebességű kompressziócsillapítás, illetve az „open” és a „firm” pozíció között egy karral tudunk változtatni. A tag szintén kashimás és kifejezetten e-bike-okhoz hangolták.
A váltást és a fékezést sem aprózták el ezen a bringán, komplett 1×12 sebességes XTR 9100 szett dolgozik az AMS Hybrid ONE44 SLT-n, mindössze a hajtómű „csak” egy e*thirteen karbon modell 32-es lánckerékkel. Olyan hajtást kapunk, amit bármelyik normál monti megirigyelne. A fékeknél elöl-hátul 180 mm-es tárcsával szerelik ezt a kerékpárt, ami jól illeszkedik a könnyű e-bike projekthez.
A Newmen Advanced SL A.30 kerekein gurulhatunk az AMS Hybrid ONE44 SLT nyergében, melyek kicsivel vannak 1500 gramm fölött, ebben a kategóriában elég jó súlyban vannak és elég strapabíróak. Előre Maxxis Rekon Maxxterra 2,4-es, hátra Maxxis Rekon Race 2,4-es gumikat szereltek, amik a jó tapadás mellett jól gurulnak és gyors haladást tesznek lehetővé. Nem állunk bele velük a hegybe mint egy DH gumival.
Kormányból is elég fullos darab jár ehhez az e-bike-hoz, pontosabban egy integrált „CUBE Stereo Carbon Cockpit” rendszert kapunk, ami brutál jól néz ki és emellett a tömegre is jótékony hatással van. A nyeregcsőnél szintén a FOX termékét kapjuk egy kashimás dropper cső személyében, amit a kormányról tudunk vezérelni. A nyeregnél sincs olcsósítás, mert a saját márkás Natural Fit Nuance SLT Carbon is top kategóriás darab.
Menet közben
Ahogy a bevezetőben már írtam, az első találkozásunkkor odasétáltam a CUBE AMS Hybrid ONE44 SLT-hez, hogy felemeljem és megfordítsam ahhoz, hogy ki tudjam vinni az épületből. Egy e-bike tömegét vártam, erre kb egy kézzel felemeltem a bringát. A mozdulatom közben megállt és elmosolyodtam 🙂 . Ha nem tudtam volna, hogy ez e-bike akkor biztos nem hittem volna, hogy azt emeltem éppen fel. Ezek után az autóba könnyedén bedobtam és máris vittem haza tesztelni. Persze a lépcsőn is simán felvittem, mindössze a nagy tengelytáv és a széles kormány okozott problémát, de ez a normál kerékpároknál is megvan.
Otthon az első dolgom az volt, hogy ráakasztottam a mérlegre, ami 15,74 kg-ot mutatott (pedál nélkül), könnyebb mint a gyári adat és nem mellesleg alig nehezebb mint egy középkategóriás motor nélküli trail bringa (visszaemlékezve pár évvel ezelőtt még 13 kg körül volt az első 29-es merevfarúm 😀 ). Betekertem az spd pedálokat, – mert egy ilyen kerékpárhoz már nem turista taposó pedálok valók – , felfújtam a teleszkópokat és a gumikat a súlyomhoz és nekivágtam a hegynek.
Az elején nem kapcsoltam be a rásegítést, kíváncsi voltam, hogy milyen vele menni így, mert az előző két könnyű CUBE teszt e-bike-ot rásegítés nélkül sem éreztem tekerhetetlennek (mint egy normál e-bike-ot), csak olyanok voltak mint egy nehezebb kerékpár, viszont az AMS Hybridnél azért nagyobb gumik vannak amik jobban foghatnak. Az AMS Hybrid sem volt érzetre egy klasszikus e-bike, könnyedén indultam el vele és szenvedés nélkül tudtam vele haladni. A motort bekapcsolva persze egyből feltolt 25 km/h-ra, de síkon motor nélkül is 20 fölött tudtam vele menni simán, egyáltalán nem volt vele nehéz a haladás. Természetesen országúton nem jó vele menni síkon, mint a legtöbb e-montival, mert ki-bekapcsolgat a rásegítés 25 km/h körül – bár ezzel a bringával legalább lehet haladni – , de valahogy ki kell jutni vele terepre ha nem autóval viszi ki az ember (az e-montik többségét kocsival szoktam kivinni, mert elunom az életem egy e-bike-on abban a 30-35 percben amíg eljutok a terepig).
Ahogy lekanyarodtam az aszfaltról egyből életre kelt alattam a bringa. Egy hosszú, vízmosásos, homokos emelkedővel kezdtem és nagyon durván jól kezelhető volt rajta az AMS Hybrid. Olyan volt mintha egy normális all mountain össztelóssal mennék felfelé, de lenne egy „kis” extra erőm. Kellett figyelni, hogy milyen nyomot választok (pont mint egy normál montinál), hol megyek át a vízmosásokon, volt vele az emelkedőben kihívás. Érzetre nagyon hasonló mint egy normál montival menni, nem lök hatalmasat ha jobban odalépek neki, nem pörög ki emiatt a gumi, nem akarok lerepülni felfelé a kanyarban, nincs az az átmotorozok mindenen érzés, egyszerűen valódibb kerékpáros élményt nyújt. A könnyű bringán pluszban könnyebb a súlypontáthelyezés is, ezért bizonyos akadályokon könnyebb átmenni vele, mint egy nehéz e-bike-kal. Összességében nekem jobb volt vele mászni, mint egy erősebb motoros, nagy akkumulátoros e-bike-kal.
Felfelé is jó volt vele menni, de lefelé még jobban éreztem magam rajta. Könnyű volt mozgatni, beforgatni az ívre, stb, egyszerűen velem jött a bringa, nem kellett vele küzdenem. Igazából olyan volt, mint egy nem rásegítéses trail bringa. Én mindig azt mondom, hogy akkor jó ha nem a kerékpáron utazunk, hanem a kerékpár jön velünk, ott kezdődik a kerékpározás. Na, ez a nehéz e-bike-oknál nehezebben megvalósítható, meg persze a kezdők, turisták, stb, általában csak ülnek a bringán és ezért is szeretik jellemzően jobban a nagy e-bike-okat, mert azok viszik magukkal az embert.
A környékünkön lefelé nekem mindenhol elég volt ez a rugóút, a lapos szögek és a hosszú váz miatt a meredekeken is jól irányítható maradt, a fékek is bőven elegendőnek bizonyultak, sőt még a gumikat sem éreztem kevésnek, pedig felénk sok a homokos laza talaj. Arról nem beszélve, hogy minden tökéletesen tette a dolgát a bringán, persze ez egy felső kategóriás e-bike-tól már elvárható.
Nekem ennél a bringánál többre biztosan nincs szükségem, pedig régebben sokat gondolkoztam azon, hogy miért vannak ezek a rövidebb rugóúttal rendelkező e-mtb-ok mikor egy 160-at mozgóval nagyobb élmény lefelé menni, felfelé meg úgysem számít a tömeg, mert úgyis feltol a motor. Ez még akkor volt amikor nem kezdtek a gyártók a könnyű e-bike-ok gyártásába, most már másképp látom a helyzetet. A könnyű e-bike-okkal eljött az az idő amikor a normál bringákról átülhetnek azok is egy ilyen e-montira, mint az AMS Hybrid, akik eddig nem voltak hajlandóak e-bike-ozni a túlságosan nagy tömeg és a motorozós érzés miatt. Egy ilyen kerékpár nagyon közeli élményt tud nyújtani a valódi bringázáshoz.
A hatótáv mindig felmerül kérdésként. Én egy 40 km-es kört simán lenyomtam úgy, hogy nem merült le az akku, pedig elég magas fokozatokban használtam. Persze nem mindegy, hogy milyen terepen használjuk, illetve mennyire erős a kerékpáros. Egy 50 kg túlsúllyal rendelkező bringásnál már esélyes, hogy kevés lesz ez az akku kapacitás, míg egy edzésben lévő sportos rider lehet a világból is kiteker vele. Mondjuk szerintem a klasszikus, eredetileg nem bringás e-bike-osok, akik csak az e-bike miatt kezdtek bringázni nem feltétlenül ezeknek a könnyű e-bike-oknak a célpontjai. Bár ki tudja… sokat lehetne erről beszélgetni.
Kinek ajánlom?
Elsősorban azoknak ajánlanám a CUBE AMS Hybrid ONE44 C:68X SLT-t, akiknek eddig problémája volt az e-bike-oknál a nagy tömeggel és ezért nem vettek e-bike-ot vagy nem szerettek e-bike-ozni. Olyanoknak érdemes egy ilyen bringát megvenni, akinek fontos, hogy az e-bike hasonló érzetet nyújtson, mint egy hagyományos kerékpár, könnyen kezelhető, könnyen irányítható legyen, ne motorra emlékeztesse őket. Ráadásul az SLT modell elég fullos felszereltséggel rendelkezik, ezért minden területen elég top bringa. Jó hír, hogy alacsonyabb felszereltséggel is kapható jelentősen olcsóbban, ahol persze extra tömeggel kell fizetnénk ezért, de még mindig a könnyű e-bike-ok előnyeit megkapjuk azokkal a modellekkel is.
Miért járnak a bringások a Hungaroringre versenyezni?
Rendszeresen készítek versenybeszámolókat és többnyire arról írok, hogy az adott eseményt milyen jól összerakták a szervezők, most viszont egy finoman szólva is gyengén szervezett versenyen vettünk részt, ami hihetetlen, hogy már sok éve fut, de valahogy nem sikerül megütnie a minimálisan elvárható szintet és kicsit olyan érzéssel távozik innen az ember, hogy ő van a versenyszervezőkért…
Idén ismét elmentünk a Tour de Ringre, pontosabban annak a 24Kör Kritérium versenyére, amit július 20-án vasárnap rendeztek. A múltbéli tapasztalatok alapján nem terveztük, hogy idén indulunk a Hungaroringen, de az egyik barátunk a 24 órás versenyen vett részt solo-ban éppen és megkért arra, hogy menjünk el érte és vigyük haza őt és az autóját a verseny után, mert ő nagy valószínűséggel nem lesz képes hazavezetni. Ezután jött az ötlet barátnőmtől, hogy mi lenne ha már ott vagyunk akkor elindulnánk a 24 körös versenyen, mert 2 évvel ezelőtt az volt az első közös versenyünk és neki jó emlékei vannak róla. Nekem kevésbé voltak jó emlékeim, rossz kommunikáció, nagy meleg, extrémen lassú helyszíni nevezés, gyenge frissítés, de aztán igent mondtam, hátha idén jobb lesz.
A rajtunk 14 órakor volt, mi 12.15-re értünk a Hungaroringre, megcsodáltuk az új épületet és az új parkolókat. Végre nem a napon kell hagyni az autót egy betonteknőben, hanem fedett helyen tudunk megállni. Elindultunk felfelé a nevezéshez, a WC előtti hosszú sorban ismerősökkel találkoztunk. Először azt hittem, hogy ez a nevezés sora, de aztán mondták, hogy ez nem az, de az sem lesz jobb. Így is volt, jó sokan álltak a nevezésnél. Érdekes volt, hogy az előnevezők sorokban senki nem volt, a kassza sorban pedig tényleg sokan. 12.25-kor álltunk be a sorba, viccnek szánva barátnőmnek mondtam, hogyha 13 óráig nem kapjuk meg a rajtszámainkat akkor hazamegyünk és kihagyjuk a versenyt. Álltunk, álltunk és csak álltunk, szerencsére haladt valamennyire sor. Közben kinyílt még egy kassza sor, de nem voltak a helyzet magaslatán a szervezők, elég lassan ment minden.
13 óra előtt 1-2 perccel került ránk a sor, de nem találták a nevünket a listán. Akkor esett le, hogy előtte egy másik sorba is be kellett volna állni, ahol nevezünk és utána be a kasszába. Jelzem, hogy a kasszán kívüli sorokban nem állt senki, ezért átálltunk, gyorsan neveztünk és vissza oldalról a kassza sorba. Ezután szólt barátnőm a sorban álló embereknek, hogy aki még nem nevezett az álljon be a nevezési sorba, mert addig nem tudja kifizetni a nevezését, amíg ez nincs meg. Egyik szervező sem szólt volna, hogy hogyan működik a rendszer, hanem gond nélkül hagyták, hogy a versenyzők mind álljanak a kassza sorban. 13.01-kor jutottunk a fizetéshez, ekkor hibáztam, hogy nem tartottam magam a szavamhoz. A sor egyébként még akkora volt, mint amikor mi érkeztünk, sajnáltam szegény sorban állókat. Évek óta gond van a helyszíni nevezéssel, valamit szervezői oldalról nem ártana kezdeni vele…
404, az oldal nem található
Érdekesség még, hogy az egyik előnevező szerette volna átvenni a saját és a férje rajtszámát mellettünk, de nem adták oda a férjéét neki, mert személyesen kell aláírni a listát 2 helyen, ÁSZF-et és még valamit, viszont a verseny után gyorsan felmentem a Tósport honlapjára megnézi az ÁSZF-et és 404-es oldal nem található hibát dobott ki, szóval amit ott aláírtunk az lehet nem is létezik már (jogilag érdekes helyzet). Továbbá a versenykiírás az MKSZ versenyszabályzatára hivatkozik, csak hát nem a bringasport.hu-ra mutat, ami már közel 10! éve az MKSZ honlapja, hanem egy rég nem létező mksz.com-ra. Láthatóan gyakran frissítik a versenykiírást és nagyon képben vannak a szervezők.
Nem létező MKSZ oldal
A verseny előtt fél órával kezdődött a gyülekezés a boxutcában, már ha addigra végzett az adott személy a nevezéssel 🙂 . A tűző napon nem a legjobb állni fél kettőkor, ezért inkább a körözés mellett döntöttünk a boxok mögötti területen, hogy a menetszél kicsit hűtsön. 13.40-45 között megmozdult a tömeg, ezért mi is odagurultunk. Ekkor tájékoztatott minket, az indulókat, a főszervező, hogy fordítva fogunk menni a pályán azért, mert a célegyenes utáni első kanyarban a belső ívet lebójázták. Volt egy kis felháborodás, mert senki nem erre készült, plusz akinek volt frissítő embere az már valószínűleg kiment a szokásos emelkedőre a kulacsokkal, ami fordított kör esetén lejtő és most teljesen át kellene mennie a célegyenes másik felére, amiről még nem tudott. Persze a szervező az elnézéskérés helyett elkezdett támadólag fellépni a reklamálókkal szemben, hogy mit mentek ki már a segítők engedély nélkül a pályára (segítek, ez egy kerékpárverseny ha eddig nem tűnt volna fel és ott így szokás 😉 ), egyébként meg annyira hiányos a versenykiírás és a verseny kommunikációja is, hogy az ég tudja hogy hol van ez szabályozva benne (sehol?). Igazából ez az egész probléma megelőzhető lett volna, ha a nevezés átvételénél már szóltak volna, hogy „úgy készüljetek, hogy a bójázás miatt fordított kör lesz a pályán” és akkor senki nem mondott volna egy rossz szót sem. Ha meg csak a verseny előtt ennyivel találták ki, hogy fordított kör lesz az óriási baj, ugyanis éjszaka volt a baleset abban a bójás kanyarban és azóta lett volna bőven idő kitalálni, hogy mi legyen a 24 körös versenyen.
A 24 órás verseny indulói azt mesélték, hogy éjszaka valaki elesett a bójás kanyarban, és mentő ment be érte a pályára. Ezután a szervezők megállították a versenyt kb 1 órára és tettek ki több bóját abba a kanyarba, mert addig kevesebb volt ott, illetve szereztek lámpákat a versenyzőktől, hogy éjszaka ki legyenek világítva a bóják. Ami érdekes még, hogy nem volt kötelező az első lámpa használata a versenyen, így aki elég hülye ahhoz hogy első lámpa nélkül menjen az tényleg összetörhette magát (én kötelezően 2 első lámpát javasolnék a versenyszabályzatba).
Na, de visszatérve a 24 körös versenyre. Pontban 14 órakor elrajtoltunk. A célegyenesben hátszél volt, így egyből nagy lett a tempó. A Hungaroring egyik nagy előnye, hogy jól tapad az aszfalt és a minőségére sem lehet panasz – bár kicsit durva felületű, valószínűleg részben emiatt tapad ilyen jól – , ezért fék nélkül, gyakorlatilag végig tekerve lehet rajta bringázni, már ha nem bolyban megy az ember. 3 körig élveztem a pályát, aztán a célegyenes előtti emelkedő aljában összeszedtem egy defektet, valami kivágta az első gumimat, ami most ezen a versenyen nem volt annyira ritka, mert többen kaptak defektet. Lehet voltak autókból, motorokból leszakadtak darabok vagy bármi a pályán, ami peches helyzetben defektet tud okozni, ez benne van a Hungaroringben és kb minden autóversenypályában.
Először vissza akartam menni az autóhoz átöltözni, de aztán megláttam a célegyenesben az ismerősöket, akik frissíteni voltak ott, és inkább megálltam náluk és én is beszálltam kulacsot feladni, hiszen barátnőm versenyben volt. Lehet valaki számára furcsa, de ez volt a verseny legjobb része, több mint 2 órát beszélgettünk ott és néztük a versenyt. Érdekesség, hogy 3 db 7 dl-es kulacsot adtam fel a 2 és fél órás verseny alatt barátnőmnek, azaz 5 x 7 dl-rel (3,5 literrel) tekerte le a távot, a melegben nagyon sokat kellett inni. Itt megemlíteném, hogy a verseny központi frissítésén is lehetne javítani, sokat számítana a versenyzők szemszögéből, lehet következő évben is visszajönnének a versenyre.
Nem ártana arról is írnom, hogy mi történt a verseny közben. Bozsik Bence okosan megszökött még a verseny első felében, egyedül rótta a köröket és mivel a kb 2 tucat bringásból álló mezőny nem dolgozott össze, így viszonylag nagy előnnyel hazaért. A nőknél pedig Punk Adri nyert 1 kör előnnyel. Megjegyezném, hogy tényleg kevés versenyző volt ott a versenyen, valószínűleg okkal nem indulnak a Hungaroringen.
Az eredményhirdetés gyorsan lezajlott, mindössze 1 érmet kaptak a dobogósok, már nem járt semmi extra ajándék mint régebben. Közben részt lehetett venni a tésztaparty-n, ahol valami nem túl finom krumplis tésztaszerűt ehettünk. Belegondolva, hogy mi lett volna ha régebben a nagy mtb maratonok idejében ha ilyen ételt adtak volna a célban, lett volna óriási felháborodás a neten…
Visszajövünk még ide versenyezni? Ha egyszer összekapja magát a rendezvény akkor lehet, de addig biztosan nem, pedig a Hungaroring nagyon jó helyszín lenne verseny rendezésére, a versenyzőket és az egyszerű hobbi bringásokat is meg lehetne szólítani vele.
Végszóként egy dologgal még tartozom. A 24 órás versenyen a leggyorsabb csapat a vicces nevű „GONDOLOM NEM GYALOG – KARBONHÁTON” volt, akik 201 kört tettek meg.
Július 26-án két kerékpáros szakág versenysorozata is folytatódik a Bakony szívében, Huszárokelőpusztán rendezik a Gravel Magyar Kupasorozat és a MTB Challenge következő állomását. Különlegesség, hogy mindkét verseny ugyanazon a pályán zajlik.
A Bakony régen fontos helyszíne volt a hazai MTB maratonos társadalomnak, de az elmúlt években sajnos nem rendeztek itt maratont. 2025-ben viszont újra visszatér a Bakonyba az élet és ismét lesz verseny ezen a környéken, ráadásul nemcsak MTB maraton lesz itt, hanem azonos napon a Gravel Magyar Kupasorozat 2. állomása is.
Gravel szempontból mindenképpen érdekesnek ígérkezik július 26-a, hiszen a Bakony egy gravel paradicsom, ezért nem volt nehéz pályát kijelölni itt. Régen amikor sokat jártam MTB maratonokra akkor a bakonyi verseny volt a kedvencem a sok kavicsos útjával és nem túl meredek emelkedőjével, ami mai szemmel nézve valójában többségében egy gravel pálya volt.
A 2025-ös gravel versenynek egy 37,9 km-es körpályát jelölt ki a KLND csapata, amin távtól függően 2, illetve 3 kört teljesíteni az indulóknak. Szintben gazdag lesz a pálya, körönként közel 700 méter fog várni a versenyzőkre. A Bakonyerdő Zrt. jóvoltából Huszárokelőpuszta fogja vendégül látni a kerékpárosokat, ami pazar környezetet biztosít a rajt-cél központnak. Ezen a héten mi is bejártuk a pályát, a Bakony hatalmas erdői még mindig gyönyörűek, mindig élmény itt bringázni. A kör első 20 km-e villámgyors gravel út, de a maradék részen is többnyire kavicsos utakon visz a nyomvonal.
A Bakony Gravel Magyar Kupán nemcsak a versenyzőket várják, hanem a túrázóknak is kínálnak lehetőséget a Magas-Bakony megismerésére, rájuk egy 70 km-es kör vár, ami szerintem szebb, mint a versenypálya 🙂 .
2 verseny 1 pálya
Érdekesség, hogy a MTB maraton pályája megegyezik a gravel versenyével, így a montisok is gyors versenyre számíthatnak, érdemes gyors gumikat és nagy áttételt feltenni nekik is. Náluk a rövid táv 1, a hosszú 2 kört fog megtenni a pályán.
Shimano teszt
Az MTB versenyt a Shimano támogatja, és ki lehet majd próbálni azokat a bringákat, amelyek az új Shimano MTB csúcsszettel, az XTR M9200 Di2 rendszerrel vannak szerelve.
A Bakony Gravel Magyar Kupa versenyére július 21-ig lehet előnevezni, de szintén lesz lehetőség az előnevezésre. További információk és nevezés: https://klnd.eu/bianchi-bakony-gravel/
