Július 26-án két kerékpáros szakág versenysorozata is folytatódik a Bakony szívében, Huszárokelőpusztán rendezik a Gravel Magyar Kupasorozat és a MTB Challenge következő állomását. Különlegesség, hogy mindkét verseny ugyanazon a pályán zajlik.
A Bakony régen fontos helyszíne volt a hazai MTB maratonos társadalomnak, de az elmúlt években sajnos nem rendeztek itt maratont. 2025-ben viszont újra visszatér a Bakonyba az élet és ismét lesz verseny ezen a környéken, ráadásul nemcsak MTB maraton lesz itt, hanem azonos napon a Gravel Magyar Kupasorozat 2. állomása is.
Gravel szempontból mindenképpen érdekesnek ígérkezik július 26-a, hiszen a Bakony egy gravel paradicsom, ezért nem volt nehéz pályát kijelölni itt. Régen amikor sokat jártam MTB maratonokra akkor a bakonyi verseny volt a kedvencem a sok kavicsos útjával és nem túl meredek emelkedőjével, ami mai szemmel nézve valójában többségében egy gravel pálya volt.
A 2025-ös gravel versenynek egy 37,9 km-es körpályát jelölt ki a KLND csapata, amin távtól függően 2, illetve 3 kört teljesíteni az indulóknak. Szintben gazdag lesz a pálya, körönként közel 700 méter fog várni a versenyzőkre. A Bakonyerdő Zrt. jóvoltából Huszárokelőpuszta fogja vendégül látni a kerékpárosokat, ami pazar környezetet biztosít a rajt-cél központnak. Ezen a héten mi is bejártuk a pályát, a Bakony hatalmas erdői még mindig gyönyörűek, mindig élmény itt bringázni. A kör első 20 km-e villámgyors gravel út, de a maradék részen is többnyire kavicsos utakon visz a nyomvonal.
A Bakony Gravel Magyar Kupán nemcsak a versenyzőket várják, hanem a túrázóknak is kínálnak lehetőséget a Magas-Bakony megismerésére, rájuk egy 70 km-es kör vár, ami szerintem szebb, mint a versenypálya 🙂 .
2 verseny 1 pálya
Érdekesség, hogy a MTB maraton pályája megegyezik a gravel versenyével, így a montisok is gyors versenyre számíthatnak, érdemes gyors gumikat és nagy áttételt feltenni nekik is. Náluk a rövid táv 1, a hosszú 2 kört fog megtenni a pályán.
Shimano teszt
Az MTB versenyt a Shimano támogatja, és ki lehet majd próbálni azokat a bringákat, amelyek az új Shimano MTB csúcsszettel, az XTR M9200 Di2 rendszerrel vannak szerelve.
A Bakony Gravel Magyar Kupa versenyére július 21-ig lehet előnevezni, de szintén lesz lehetőség az előnevezésre. További információk és nevezés: https://klnd.eu/bianchi-bakony-gravel/
A tókerülő kerékpártúrák mindig különleges kihívást jelentenek a bringás közönség számára. Talán azért, mert egyfajta speciális tudatállapotot jelent a tény, hogy a felvállalt penzum mindenképpen teljesítendő, nincs lehetőség rövidíteni. Mi magyarok szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy van választék a megkerülhető tavaink tekintetében. Kezdők számára ott van a Velencei-tó a nagyjából 30 kilométeres távjával. A következő lépcsőfok a Tisza-tó, mely mint tudjuk nem egy klasszikus értelemben vett tó, hanem a Tisza folyónk mesterséges felduzzasztása, ennek köszönhetően léteznek különböző verziók kerékpáros megkerülésére, a teljes köre nagyjából 65 kilométer hosszú. A valódi kihívást természetesen a Balaton jelenti 200 kilométer feletti távval, és a Tihany-Szántód közötti révnek hála szintén adottak a variáció lehetőségei.
A Podersdorfi világítótorony
Ebben a kínálatban a Fertő tó megkerülése több szempontból különleges minőségű alternatívát képvisel. A mintegy 125-130 kilométeres penzum több szempontból szerencsés. Hagyományos kerékpárral némi edzettség mellett teljesíthető és ezért komoly, de nem rémisztő kihívásként élhető meg, de ezt az edzettséget képes akár kompenzálni egy kitűnő elektromos kerékpár. A tempó függvényében a nyeregben töltött 6-8 óra a beiktatott szabadidős programokkal együtt képes egy rendkívül tartalmas, egész napos programot kiadni.
Látkép a dűlőútról Balfra tartva
Emellett a túra mintegy kétharmad részben Ausztria területén halad, ami egyúttal nyugati minőségű kerékpárút-hálózatot és kerékpáros infrastruktúrát jelent. Az infrastruktúra mellé pedig szinte magától értetődő, hogy a sógorok be vannak rendezkedve erre a fajta kerékpáros turizmusra már csak abból az okból is, hogy az osztrák nemzet sokkal inkább szabadidősport-centrikus, mint mi magyarok általánosságban. Mondhatni minden együtt áll annak érdekében, hogy nekünk más dolgunk ne legyen, mint szállást foglalni Sopronban, például az Erhardt Étterem és Panzióban, kerékpárjainkat felhelyezni a kocsink bringaszállítójára vagy felszállni vele a vonatra és nekivágni ennek a nagyszerű kalandnak.
Mitől különleges ez a túra?
A Balatont azt gondolom, hogy a magyarok nagy többsége jól ismeri a megszámlálhatatlan ott töltött nyaralás okán. Körben megannyi kisebb-nagyobb település: ide nyáron legtöbben elsősorban a strandolás miatt érkeznek. A Fertő tó más, itt inkább a természet a domináns, emiatt sokkal érintetlenebb hangulata van. A tó sekély és szikes emiatt jelentős a nádas területe mely komoly, kiépült csatornahálózattal rendelkezik. A Fertő tó megkerülése nem egy klasszikus tókerülő élményt ad, ahol az ember a kerékpárján szinte végig közvetlenül a tóhoz képest maximum pár száz méteres távolságban halad. Az itteni turizmusnak nem elsődleges eleme a fürdőzés, strandolás, sokkal inkább a természet szépségének megmutatására van hangolva és ennek a kerékpáros turizmus az egyik fő eleme. A tavat osztrák területen a B10-es jelzésű kerékpárút veszi körbe, ehhez kapcsolódik a Fertőrákos és Nyárliget között húzódó magyar oldali szakasz.
A természet és a kerékpár harmóniája
Mire számíthatunk a túra során?
A tókör nagy része aszfalton úton halad. Ha a B10 kerékpárutat követjük, akkor Podersdorf és Weiden között van egy pár kilométeres szakasz, ami nem aszfaltos, de bevállalható országúti kerékpárral is, így mondhatni a túra szinte bármilyen kerékpárral teljesíthető. Sopron és Fertőrákos között a kerékpárút az erdőben halad, melynek jelentős része nem aszfaltos, de van helyette alternatíva, így ez sem jelent problémát. Annak ellenére, hogy a tavat északnyugatról a Lajta-hegység határolja túra legnagyobb részében sík a terep, melyet néhány rövid, könnyed emelkedő tesz egy kicsit izgalmasabbá.
A Fertő tó elterülő látképe a keleti parton lévő kilátóból
A kerékpárút osztrák oldalon jól követhető, ahol elágazás van ott van tábla, és/vagy felfestés is az úton. Van pár hely, amikor kivezetik az úttestre a kerékpárutat, de ez semmilyen problémát nem jelent, mert kisforgalmú utak ezek, ahol megszokták a kerékpáros jelenlétet és odafigyelnek ránk. A magyar oldal eléggé egyértelmű, itt is van mindenhol táblázás ahol kell, de igazából nem kell, mert csak megyünk rajta egyenesen előre, nem keresztezi más kerékpárút.
Pusztaság Illmitz után a háttérben a tóval és a túlparti Lajta-hegységgel
A tó környezetében megannyi kerékpáros pihenőhely, illetve turistalátványosság van kialakítva, egy részüknél megtalálható ivóvizes kút is. Ezek a kutak elsősorban a nyugati oldalon gyakoriak és szinte minden kerékpáros pihenőhelyen, néhány kilométerenként ott vannak, a keleti oldalon közvetlenül a B10-es nyomvonalán egy ilyennel találkoztam, viszont a területen működő vízmű oldalán található térkép ezekről a kutakról. Ellenben az útvonal mentén rengeteg kerékpáros turizmusra berendezett vendéglátóhely található, így van bőven lehetőség arra, hogy az ember igyon vagy egyen valamit.
Indulás, az első kilométerek.
A mi esetünkben Sopron a kiindulási pont, és mint minden körtúrán két irányba is el lehet indulni. Én úgy döntöttem, hogy először a magyar szakaszt teljesítem – mely utólag is jó döntésnek bizonyult. Ez az errefelé uralkodó, északnyugati szélirányhoz mérten szerintem praktikusabb, mert egyrészt segít Fertőd irányában megtalálni a lendületet, másrészt segít hazafelé a nyugati parton, amikor az ember már túl van a 80. kilométeren és fáradtabb.
Indulás az Erhardt étterem és Panzió elől
Sopronból először el kell jutni a tó környezetébe, én erre a Szárhalmi erdőn keresztül vezető kerékpárutat választottam. Az Erhardt Étterem és Panziótól kiindulva az út szembe felfelé a Szeder utcán vezet, majd egy jobbos-balos kombináció után a Hegy utcán, mely végén egy balos-jobbos után a Szent-Mihály templom mellett eljutunk a “körzős” körforgalomig. Innen a Tómalom után gurulunk lefelé mely autóval zsákutca. A játszótér után következik egy utolsó jobbos-balos kombináció, és ezután irányba vagyunk, az M85 alatt átgurulva meg is kezdődik az erdős rész. Egy rövid emelkedőt itt le kell küzdeni, de az erdő szépsége és hangulata és az út makulátlan minősége is megéri ezt a kis mászást, hogy aztán némi lejtmenet után a Soproni borvidék legjobb dűlői közé megérkezve szemünk elé táruljon a tó látványa, innen pedig a szőlők között elindul az utunk Balf felé, melyre a kitáblázott kerékpárút visz.
Megérkezés a Fertő tó partjára
Egy másik alternatíva lehet a Fehér út, amelynek az útminősége nem annyira jó, ellenben az Erhardttól indulva a Balfi utcán végigmenve az M85 autóútnál újrainduló kerékpárút egyenesen rávezet. A Sopron-Balf közötti országutat nem ajánlom, mert forgalmas, kanyargós és keskeny, emiatt veszélyesnek gondolom kerékpáros túrára.
A Fehér út és a kerékpárút találkozása
A magyar szakasz látnivalói
A Fertő-parton Balfra érkezve balra található a Zsolnay ivókút, melynek különleges, kénes vízéből újratölthetjük a kulacsunkat. A falun átmenve a Halászcsárdánál balra visz utunk, melynek végén elindul külön nyomon a kerékpárút, melyen egészen a pamhageni határátkelőig haladni fogunk.
A Zsolnay ivókút Balfon
Itt az első település Fertőboz, ahonnan a domboldalt (gyalog) megmászva feljuthatunk a Gloriette kilátóig, melyet a Széchényi-család építtetett, és ahonnan pazar kilátás tárul elénk a Fertő tóra. Innen továbbindulva végighaladunk Hidegség, Fertőhomok, Hegykő településeken, innen ismét egy kis domb következik ami után Fertőszéplakra gurulva érkezhetünk meg.
A Gloriette kilátó feljárata Fertőbozon
A vasúton áthaladva már Fertődön találjuk magunkat, melynek különleges látnivalója Magyarország egyik legpompásabb kastélya az Eszterházy kastély, melyet Magyar Versailles-nek is neveznek. A barokk stílusú épületet az 1700-as években építtette Eszterházy Miklós, és fénykorában európai rangú kulturális központként működött. A kastély parkja, dísztermei és a híres Haydn-terem ma is látogathatók, gyakran adnak otthont koncerteknek és rendezvényeknek. A kastélytól továbbindulva északnak vesszük az irányt, és mintegy 8 km-nyi tekerés után elérjük az osztrák határt.
Az Eszterházy kastély kertje FertődönA Hanság-főcsatorna a határon
A szafari-hangulatú keleti oldal
A határ után megérkezünk Pamhagenbe. Innen északnyugat irányába fordulva indulunk a tó megközelítésére, Apetlon irányába. A két település között van egy nem túl magas kilátópont, ahol megállhatunk és szemügyre vehetjük a tájat. Létezik egyébként egy másik útvonal, Fertődről Sarród és Fertőújlak érintésével is eljuthatunk Apetlonba, de ez összesen 1 km megtakarítást jelent.
Látkép a Pamhagen és Apetlon közötti kilátópontról
Következő állomás Illmitz, ahonnan indul a szafari. Ahogy a magyar oldalon, úgy itt is működik nemzeti park, mely a tó keleti oldalán a terül el, és azért egyedülálló, mert félsivatagos, sztyeppés, nádasos, sós tavas, és mocsaras élőhelyek mozaikos keveréke. Itt mind az állat, mind a madárvilág rendkívül gazdag, többek között 300 madárfaj fordul elő.
A “Hölle” Illmitz és Podersdorf között
Illmitz és Podersdorf között kötelező megálló a kilátó, ahonnan az egész környéket szemügyre vehetjük. Ide fellépcsőzve elénk terül a tó kéklő vize déltől északig, a véget nem érő természet látványa a zöld növényekkel, a puszta fakóságával, a távoli szélkerekekkel valamint a megannyi bárányfelhő és a kék ég játékosságával.
Kilátó Illmitz és Podersdorf között
Innen továbbindulva már nem kell sokat tekerjünk Podersdorf irányába, és pár száz méter karikázás ismét praktikus megállnunk egy kisebb kilátónál található ivóvizes kútnál a kulacsunkat megtölteni. Podersdorfba érve a kerékpárút elvezet minket a strandhoz, mely talán a tó legnagyobb strandfürdője, és kialakítását, valamint hangulatát tekintve talán ez van a legközelebb ahhoz, amit a Balaton partján megszokhattunk. Itt található az ikonikus világítótorony, mely a tó egyik legnagyobb nevezetessége, turistalátványossága.
A podersdorfi világítótorony és a tó
Podersdorf után következik egy rövid szakasz a tó közvetlen közelében Weiden am See-ig, mely nem aszfaltos, de ez túl sok kényelmetlenséget nem okoz. Itt is található egy kisebb kilátó, ahonnan még egy utolsó pillantást vethetünk a tóra a keleti oldalról.
Egy rövid rész Podersdorf és Weiden között ami nem aszfaltozott
A tó “tetejéhez” érve előbb Weiden-, aztán a német nyelvű “névadó”, Neusiedl am See településeken át halad az út. Mindkét település rendelkezik strandfürdővel és innen indulva egészen Mörbischig (és Fertőrákoson is, ha egyszer újra megnyílik) ahol strand van, az a településtől egy kicsit arrébb, a nádasokat átszelve egy külön vízitelepen található. Ha egy kicsit elidőznénk a tó mellett, akkor Neusiedl kikötője szélesebb gasztronómiai kínálatot ad, Weidenben pedig a csendesebb, nyugodtabb hangulat kedvelői számára ajánlott kitérő.
A Lajta-hegyalja szőlői mentén
Neusiedl am See a tó legészakibb települése. Innen húzódik a Lajta-hegység, mely egészen Eisenstadtig tart – a mi utunkat viszont Donnerskirchenig fogja kísérni. Abból szempontból ez a rész hasonló a Balaton-Felvidékhez, hogy itt is egy kisebb hegyvonulat határolja a tavat, és mindkettő kiváló borok szőlőinek ad táptalajt.
Szőlők a Lajta-hegység és a tó között valahol Jois környékén
Jois és Winden am See településeket érinti a B10-es kerékpárút, de leginkább csak áthaladóban. Ha szomjaznánk egy jó fröccsre, akkor Jois településen érdemes megállni. Ausztriában nincsen zéró tolerancia, ami azt jelenti, hogy mértékletesen büntetlenül megkóstolhatjuk a kiváló helyi borokat – praktikusan fröccsben vagy hosszúlépésben kérve, hogy frissítsen minket a sporttevékenységünk közepette.
A B10 kerékpárút és a települést a stranddal összekötő út találkozása Breitenbrunnál
Következő településünk Breitenbrunn, melyet ugyan áthaladóban nem érint a B10, de az egyik különösen izgalmas pontja a nyugati oldalnak. A város híres óratornyáról, hangulatos, szűk utcácskáiról és borospincéiről. A strandja viszont a közelmúltban az alapoktól kezdve megújult mely modern, de mégis természetközeli élményt kínál.
Szőlők és napraforgók
Innen Purbach és Donnerskirchen következik, mely településeken, majd pedig a Wulka folyócska hídján áthaladva elbúcsúzunk a Lajta-hegységtől. Valahol ezen a részen a századik kilométer is belekerül a lábunkba, hogy aztán ráfordulhassunk a fináléra.
Egy kis ízelítő a vízből Purbachnál
Egy nagy lendület a határig
Rust főterén
Innen már csak három település van hátra a határig – és Oggau-n egy nagy lendülettel át is gurulhatunk. Szükség is lesz rá, hiszen főutcája ebből az irányból emelkedik melyet abszolválva a szőlőkön keresztül megérkezhessünk egy igazi ékszerdobozba, Rustra, mely hajdanán a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt, és ahol a hagyomány szerint minden kéményen gólya fészkel. A település fő tere és óvárosa magával ragadó látványosság, ahol megannyi vendéglátóhely és borászat is várja az erre járó turistákat, de ha vágynánk a vízpartra, akkor utolsó előtti lehetőségképpen a strandját is meglátogathatjuk.
Utcakép Rustról
Továbbhaladva Mörbisch irányába folyamatos látkép nyílik a tóra – és természetesen a szőlőkre is. A messziségben megpillanthatjuk a strand mellett elhelyezkedő vízi színpadot, amely nyaranta operett és musical előadásoknak ad otthont. Lassan készülhetünk a búcsúra a tóval, hiszen Mörbischre érkezve, és onnan a határon áthaladva, már nem sokáig élvezhetjük látványát. Addig is Mörbisch fő utcáján áthaladva élvezzük ki annak hangulatát, és esetleg álljunk meg egy utolsó frissítőre, ugyanis egy rövid emelkedő után elérjük a határt.
Mörbischi hangulat
Fertőrákos és visszajutás Sopronba
A határt átlépve néhány kilométer és némi emelkedő megtétele után Fertőrákosra érünk, annak kőfejtőjéhez, mely korábban mészkőbánya volt, ma pedig turistalátványosság, valamint barlangszínház, ahol a nyári szezonban különféle színházi előadásokat és koncerteket rendeznek.
A határ Fertőrákosnál
A városba való visszajutásra két opció kínálkozik. Én országútis lévén Sopronkőhida irányába az országúton mentem, ezt azonban a balfi úthoz hasonlóan annyira nem ajánlom, ha valaki kevésbé rutinos bringás, és “legalább” Gravel, vagy cross/trekking bringával teljesíti a kört. Ez esetben praktikus a kerékpárutat választani, mely jórészt nem murvás és földes úton halad az erdőn át, ehhez a kőfejtő jobbján haladva találhatjuk meg “kiindulópontot”, hogy a Patak-sorra leereszkedve az erdőn keresztül a soproniak közkedvelt fürdőtava, a Tómalom mentén elhaladva további néhány kilométer és némi szintkülönbség megtétele után megérkezzünk Sopronba. Ez a kerékpárút egyenesen felvisz a Tómalom utcán, ahol megérkezünk a Szent Mihály dombra, innen pedig visszagurulhatunk immár közeli szálláshelyünkre, az Erhardt Étterem és Panzióba, hogy egy kellemes vacsora és a kiváló soproni borok társaságában méltó lezárását adhassuk meg a napunknak.
Mit tegyünk egy esetleges műszaki hiba esetén (illetve ennek megelőzésére)?
Mivel a Fertő tó közkedvelt kerékpáros turistacélpont, ezért több kerékpárszerviz is található a tó környezetében. Ha olyan probléma adódik a kerékpárral, amit nem tudunk magunk orvosolni, akkor felkereshetjük például Apetlonban a Zweirad Weinhandl-t, Podersdorfban a Radsport Waldherr-t, vagy Ruston a Fahrrad Migschitz-et. Azonban a túránk során nem fogunk rájuk szorulni, hogy ha jól felkészített kerékpárral vágunk neki a kirándulásnak.
Szántó, szőlők és malom Podersdorfnál
Ha megterveztük a látogatásunk idejét, és a szállásunkat is lefoglaltuk Erhardtéknál, érdemes akár az érkezés napjára időpontot előjegyeztetni a MangoBike Shimano Service Centerében. Mondhatni kellemeset a hasznossal, ugyanis amíg mondjuk átnézik a kerékpárunkat, finomítanak a fék- és váltóbeállításon és újrakenik a láncot addig akár mi tehetünk egy kellemes, akklimatizálódó sétát Sopron belvárosában – már ha el tudunk szakadni a boltból. Ugyanis a MangoBike mint méretét, mint színvonalát tekintve egyedülálló kerékpárbolt az országban, úgyhogy bringakedvelőként egészen biztosan el lehet tölteni a szerviz időtartamát a boltban nézelődve is.
Térképek, útvonalak
Az általam bejárt útvonalat elkészítettem két közismert platformon, a Komoot-on és a Stravan is. Ezekhez egy pici magyarázat tartozik.
Látkép Fertődről a határ felé tartva
A Komoot hazafelé Fertőrákosról a kerékpárutat követi az erdőn át a Tómalom érintésével és a városba visszatérve nem pontosan azt az útvonalat javasolta, mint amire én gondolok. Az ő javaslata eggyel lankásabb, mint ahogy én leírtam, vissza fel a “körzős” körforgalomig, végig a Tómalom utcán. Ezek közül választhatunk kedvünkre.
Szőlők és a tó Rustról Mörbisch felé haladva
A Strava útvonala mondhatni az országútis verzió, és Fertőrákosról Sopronkőhidán át az országúton halad. Azonban sajnos nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a túra legelején a Tómalom utca teteje autóval egy zsákutca, és itt úgy szintén egy kis kerülőt javasolt – itt a zebrán a kerékpárunk áttolva nyugodtan guruljunk le az edzőterem jobbján a Tómalom utcán.
Kinek ajánlható ez a túra?
Én azt gondolom, hogy elég sok mindenkinek. Aki rendszerességgel túrázik kerékpárral és/vagy folytat más rendszeres sporttevékenységet, azt meg tudja csinálni. A táv nem kevés, 125-130 km, de ha rászánjuk a napot és elindulunk reggel 8 óra magasságában akkor mondjuk egy este 7-8 órai érkezést betervezve a kerékpározás mellett juthat bőven idő másra is. Egy kiváló hosszú hétvégés programnak ígérkezik ez, mondjuk pénteki érkezéssel, városnézéssel, egy gyors kerékpár-átnézetéssel és akklimatizálódással, de a szombati túra után bőven találhatunk programot Sopronban és a környéken vasárnapra is.
Kilátópont Pamhagen és Apetlon között
Mentő megoldásnak jó ha tudjuk, hogy szezonban vannak hajójáratok, például Mörbisch és Illmitz vagy Rust és Podersdorf között átkelhetünk hajóval. Emellett kiépített vasúti hálózat veszi körbe a tavat, Donnerskirchen és Neusiedl am See között vonatra szállva Wulkaprodersdorfi átszállóval eljuthatunk Sopronba, a keleti oldalon pedig Neusiedl am See-től indulva – ugyan nem szorosan a tó mellett halad a Fertővidéki HÉV vonala, de – Pamhagent érintve Fertőszentmiklósra visz, ahol átszállva szintén Sopronba vonatozhatunk.
Emellett azt gondolom, hogy minden kerékpározást kedvelőnek érdemes megtapasztalni azt, amit az osztrák rész nyújthat: a kiváló utat, a megannyi különböző pihenőhelyet és látni azt, hogy a sógoroknál mennyien választják a kerékpárt hétvégére.
2025-ben a Ring sorozat részeként ismét megrendezik a Zemplén Ringet, a sorozat 7. állomására ezúttal augusztus 16-án kerül sor, ahol 63 km-es és 95,5 km-es távokat teljesíthetnek az indulók.
Már nevezhettek a Ring sorozat 7. állomására, a Zemplén Ringre!
A rendezvény az Aktív Magyarország Program támogatásával a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) , valamint a Kisvárda és Környéke Bringások SE szervezésében valósul meg.
Idén nem csak egyéni, hanem 3-5 fős munkahelyi (céges) csapatok nevezését is várják! Céges csapatok a rövid és hosszú távon érmes és érem nélküli kategóriában indulhatnak, számukra külön nevezési kategóriákat hoztak létre!
Távok:
• Hosszú táv: 95,5 km, 1300 m szintemelkedés
Frissítőpontok: három frissítőpont (izo, víz, gyümölcs, sós és édes rágcsálnivaló):
40. kilométernél,
71 .kilométernél
• illetve a célban 1 adag étel (húsos és húsmentes). https://connect.garmin.com/modern/course/339224159
• Rövid táv: 63 km, 700 m szintemelkedés
Frissítőpont: a 40. kilométernél, ahol kettéválik a rövid és hosszú táv (izo, víz, gyümölcs, sós és édes rágcsálnivaló), illetve a célban 1 adag étel (húsos és húsmentes). https://connect.garmin.com/modern/course/373597187
A frissítés során saját kulacsot szükséges használni, műanyag poharat a szervezők nem tudnak biztosítani!!!
Az útvonalat a szervezők biztosítják legfeljebb forgalomkorlátozás mellet, de útzár nem lesz! A rendezvényen bukósisak viselése mindenki számára kötelező!
Az útvonalak végig szilárd burkolatúak. Indulni bármilyen típusú (országúti, mountain bike, trekking, cross, e-bike, stb.) kerékpárral lehet. Országúti kerékpár használata esetén fokozott óvatosággal kell közlekedni, kiváltképp a nevezési felületen lévő útvonal leírásban jelzett rosszabb minőségű szakaszokon!
Kevesebb mint két hét, és újra együtt csillogtatjuk a régi acél országúti versenykerékpárokat a Vasi Hegyháton, Olaszfán. Az idei Olasz Bringák Olaszfán találkozó pénteken indul, és minden eddiginél gazdagabb programot kínál.
Pénteken 12:00 órától megnyitjuk a veterán kerékpáros és alkatrészbörzét. Bízunk benne, hogy idén még többen hoznak és cserélnek olyan alkatrészeket, amiket máshol már alig lehet fellelni.
Külön öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy idén is elfogadta meghívásunkat az olasz Officina Battaglin Manufaktúra, akik jelenlétükkel évről évre emelik eseményünk színvonalát.
Péntek késő délután egy rövid bemelegítő tekerésre hívunk mindenkit: Olaszfa – Bérbaltavár – Olaszfa útvonalon (16 km).
A Csehi emelkedőt, amely a tavalyi résztvevőknek biztosan ismerős, most is megérezzük – de utána annál jobban fog esni a helyben sütött kolbász.
Este 19:30-kor élő koncerttel folytatjuk a napot: Kiss Péter harmonikaművész, a firenzei konzervatórium hallgatója, négy olasz zenésztársával közösen egy különleges, jazzy hangulatú estét varázsol majd Olaszfára.
Szombat reggel a Szívügyünk Egyesület házi kiflivel, kaláccsal, dzsemmel és kávéval fogadja a korán érkező bringásokat. 8 órától nyitjuk a regisztrációt.
9:45-kor kezdődik a III. Olasz Bringák Olaszfán hivatalos megnyitója.
A túraútvonal az idei évben: Olaszfa – Gersekarát – Körmend (Mjus Hotel) – vissza, összesen 84 km.
Gersekarátnál frissítőponttal várnak minket a zalaegerszegi Pödör Kerékpár jóvoltából, majd a körmendi Mjus Hotel frissítőpontja várja a résztvevőket. A cukrászdájukat fagyiért, kávéért is jó szívvel ajánljuk!
13:00-kor indulunk vissza, a mezőny érkezését 15:00 órára tervezzük. Ekkorra az ebéd is elkészül, amelyet közösen fogyasztunk el a célban.
Ezt követi a tombolasorsolás, a legszebb veterán kerékpár díjazása, és a napot baráti beszélgetések zárják.
Van veterán bringád? Hozd el. Nincs, de szereted a hangulatát? Akkor is várunk. Ez nem csak bringázás – ez életérzés.
2025-re a Shimano végre elkészítette az első teljesen wireless montis váltóját. Az első éles teszt nem is váratott sokat magára, hiszen rögtön a bemutató hétvégéjén Leogangban volt XC, enduro és DH világkupa. Ennek apropóján a kiemelt hazai kereskedőknek és médiának saját termékbemutató eseményt szerveztek, ahol az előadások mellett igazán színvonalas helyszínen volt alkalmunk kipróbálni az új szettet, illetve élőben nézhettük meg, hogyan teljesítenek a világ legjobb versenyzői alatt.
A debütálás a Shimano szempontjából meglehetősen jól sikerült, XCC, XCO, enduro és DH szakágakban is értek el Shimano szponzorált versenyzők dobogós helyezéseket. Kell ennél több bizonyíték, hogy jól sikerült a fejlesztés? A hétvége során bemutatásra került minden lényeges termékinformáció: az alkalmazott (új) technológiák, a különböző funkciók, anyaghasználatok, műszaki finomságok, végül pedig még a gyakorlati tapasztalatokról is szó esett, hiszen mint megtudtuk, bizonyos versenyzők már a bemutatás előtt egy éve elkezdték használni a termékeket, hogy még időben kiderüljenek a potenciális problémák. Ennek a megfontoltságnak ára van, hiszen így sosem lesz a gyártó piacvezető innováció tekintetében, cserébe minimalizálják a későbbi potenciális problémákat.
Nézzük is meg, hogy az egyes alkatrészek terén mik a fő újdonságok. Ami a váltót illeti, a gyártó célja egyértelmű volt: elektromos működés és maximális megbízhatóság. Mit jelent ez a gyakorlatban? Egyrészt a régről ismerős két különböző kivitelben érhető el: hosszú kanál (SGS) – 10-51-es sorral, és közép kanál (GS) 9-45-ös sorral. A figyelmes olvasók emlékezhetnek, hogy már az előző szériában is volt két különböző kivitel, ugyanakkor a gyakorlatban sem a 2×12 sebességes, sem a rövidebb kanalas 11 sebességes váltóra nem mutatkozott túl nagy igény, mivel sem az első váltó, sem a szűkös (450%-os) áttételtartomány nem vált a felhasználók kedvére – érthető módon. A mostani két verzió azt gondolom sokkal élet- (és piac)képesebb, hiszen mindössze 10 % áttételtartomány beáldozásáért cserébe kaphatunk egy elektromos mércével tényleg kifejezetten kompakt váltót, illetve a kisebb lánctányérnak köszönhetően jóval nagyobb hasmagasságot (illetve kb 70 gramm megspórolását, a gramm-mániások nagy örömére).Azt gondolom, ez már abszolút megfontolandó alternatíva, hiszen agresszívabb felhasználás esetén a feláldozott áttételtartományt bőven kompenzálhatják a fent említett előnyök. Amit itt még fontos megjegyezni, hogy a 9-45-ös sor leszedéséhez és feltevéséhez egy új szerszámra van szükség, mivel itt a kisebb fog miatt egy másik kialakítású záróanyára volt szükség (a Microspline rotor kompatibilitást viszont mindkét esetben megtartották).
Kanálmérettől függetlenül is kiemelt szempont volt a formatervezés során a sérülékenység minimalizálása – kíváncsiak vagyunk, az idő és valós tapasztalatok mennyire fogják ezt igazolni, ugyanakkor a kivitelezés valóban ígéretes. Ultrásoknak jó hír lehet, hogy a gyártó szerint más rendszerekhez képest közel 1,5x annyit bír a váltó egy töltéssel, úgyhogy még igazán hosszú tekeréseknél sincs szükség pótakkumulátorra.
A láncfeszességet a korábban ismert kuplungos kialakítás helyett immár két masszív rugó biztosítja. A korábbi rendszerek egyik fő gyenge pontja volt ez, mivel a felhasználók nem mindig voltak tudatában annak, hogy időnként igényel némi karbantartást. Az új kialakítás teljesen igénytelen, további előnye pedig, hogy össztelós bringáknál a felfüggesztés is finomabban tud vele dolgozni a progresszív helyett konstans láncfeszítés miatt. A régi rendszernél a rugó feszessége egy kis karral állítható volt, az újnál ezt a lehetőséget elhagyták.
További érdekesség, hogy a váltók kanalai teljesen csereszabatosak, így bármikor meggondolhatjuk magunkat az áttétel vs kompaktság kérdésében, a kanál átszerelése pedig nagyjából 1 percet vesz igénybe.
Végül, de nem utolsó sorban a váltógörgőkben nincs semmilyen furat, amibe beleakadhatna bármilyen tereptárgy, illetve teljesen egységesítették az alsó és felső görgőt (beleértve a szerelési irányt), amivel ismét nagy mértékben egyszerűsítették mind a szerelhetőséget, mind a pótalkatrészek beszerzését. (További jó hír, hogy az XT és Deore Di2 is ugyanezt a váltógörgőt használja, kizárólag a 11 sebességes verzió tér el).
Ami a váltókart illeti, itt a valóban ergonomikus (meglévő Shimano felhasználóknak maximálisan intuitív, de konkurenciához képest merőben eltérő) kialakítás és széles körű személyre szabhatóság mellett a plusz harmadik gombot emelném ki, mely remek példája a praktikus tervezésnek: ezt ugyanis az országúti Di2 rendszerek felső, harmadik gombjához hasonlóan programozható finomállításra és számos egyéb funkcióra (pl. komputer vezérlés, lámpa ki-be kapcsolás stb).
A fékeknél a fő változás az új, széles hőmérséklettartományban konzisztensen alacsony viszkozitású fékolaj, ami télen-nyáron garantálja a nyomáspont stabilitását. Sajnos az új olaj a korábbi fékekkel nem kompatibilis (lehet vele kísérletezni, de nem fogja hozni a kívánt hatást). Emellett az enduros fékkar nagyobb áttervezésen esett át (fékkar ergonómiája, rejtett kialakítást támogató fékcsőelvezetés, új dizájn), illetve némileg változtattak a fékbetéteken is a csendesebb működés érdekében.
Amivel a fékeknél lehet még kísérletezni, hogy a fékkar cseréjével kétdugattyús fékek erejét is lehet növelni kb 10 %-kal, jó átmenetet képezve a standard kétdugattyús XC és négydugattyús enduro fékek között (itt 18 % a különbség).
Kerekek tekintetében az XC szett lett igazán nagy durranás: a 30 mm belső szélességű szett mindössze 1200 grammot nyom, aminél bár léteznek könnyebb szettek is, de főleg textil vagy karbon küllőkkel. Mindkét alternatív anyag eltérő menetdinamikát kölcsönöz a keréknek: a karbon küllők igen jelentős merevséget biztosítanak, a textil küllők pedig extra kényelmet, de alacsony oldalirányú merevséget. A titán küllők az ideális kompromisszumot ígérik a merevség és kényelem között, az acél küllőknél jelentősen alacsonyabb tömeggel és nagyfokú tartóssággal.
Extra még a rendkívül sűrű reteszelés: már a korábbi széria is 6,7 fokonként zárt, amire már nem lehetett sok panasz, de most ehhez képest is léptek egy nagy szintet, 3,5 fokos reteszeléssel, ami a gyakorlatban szinte instant erőátvitelt jelent minden helyzetben. Ez különösen előnyös lehet például e-bike-oknál, hiszen ott a hajtókarnak is van egy x fokos reteszelése, amihez még hozzáadódik az agy reteszelése is, így összességében egészen nagy holtjáték is összejöhet.
Végül elengedték a kónuszos csapágyazást, így már ezekben az agyakban is a jól megszokott ipari csapágyazás működik. Bár a kónuszos csapágyakat tényleg a tökéletességig lehet hangolni, a tapasztalat az volt, hogy a montisok többsége nem foglalkozik túl sokat ezzel, a beállítás hiánya pedig idő előtti elhasználódáshoz vezetett, így logikus volt a döntés, hogy igazodjon a gyártó a felhasználói szokásokhoz. Az agynak a tömítettsége is jelentősen javult, hogy jobban bírja az igénybevételeket.
Végül lett enduro kerékszett is, 24 db titán helyett 28 db acél küllővel és jóval masszívabb karbon felnikkel.
E-bike vonalon több lehetősége is van a gyártóknak (felhasználóknak): használhatják a korábban bemutatott, standard Di2 rendszert, vagy választhatják a dedikáltan e-bike-hoz készült 11 sebességes, Linkglide alapú változatot, végül a 12 sebességes Hyperglideot – mindkét verzió közvetlen az e-bike akkumulátorához köthető, így ezekben az esetekben nincs szükség a váltóban külön akkumulátorra, viszont mindkettő tudja a tavaly bemutatott Autoshift és Freeshift funkciót.
Első benyomások
Szombaton ragyogó időben volt lehetőségünk egy kb 24 km-es, 1000 méter szintkülönbséggel bíró körön tesztelni az új alkatrészeket. Klasszikus alpesi terepként a körben egy jó hosszú, változó meredekségű mászás, és egy hosszú lefelé volt különböző épített pályákon.
Ami az első pár méteren azonnal feltűnik, az a váltó sebessége és pontossága. Teljesen eltérő a koncepció, mint a konkurencia legfrissebb rendszere, így viszonylag egyszerű a döntési kérdés: szeretnél a lehető leggyorsabban váltani és reflexből nem a váltás pillanatában mész maximális nyomatékon, vagy nem érdekel a váltás sebessége, csak egyszer rakja át még akkor is, ha turbó rásegítéssel sprintelsz? Ha ezt megválaszolod tudni fogod, melyik rendszer passzolna jobban hozzád.
A váltókar extra érzékeny, kell egy kis idő, hogy átálljon fejben rá az ember, mert mindig duplát váltasz vele lefelé, ha a mechanikus verzióhoz vagy szokva. Persze a jót hamar meg lehet szokni 🙂
A fék harapós, de nem a végtelen fékerő volt a gyártó fő prioritása. Az ideális fékerő amúgy egy érdekes kérdéskör, hiszen mostanában több gyártó is jött ki eszetlenül erős fékekkel, amik tényleg a legkisebb húzással is bárhol fejre állítanak, a kérdés csak az, hogy valóban mindenkinek erre van-e szüksége? Elméletben persze jól hangzik, és a parkolóban gurulva is menő, de egy szinten túl nem biztos, hogy ezzel lesz gyorsabb az ember lefelé. Ahogy a legtöbb helyzetben itt is azt gondolom, hogy az optimális pont megtalálása a kulcs, ami persze teljes mértékben testsúly, felhasználás és bringafüggő.
A fékerő nekem bőségesen elég volt, és teljesen stabil maradt a nyomáspont, hiába a végtelennek tűnő lefelék.
Az új szett tehát az elvárásoknak megfelelően kifogástalanul teljesített, pedig a tesztkörben volt egészséges mennyiségű mászás és lejtőzés is, így minden alkatrészt szépen megdolgoztattunk. Kétségtelen, hogy műszakilag a Shimano végre újra ott van a montis csúcs szettek világában, a kérdés már csak az, hogy mennyire fog elterjedni, hiszen a konkurencia már nagyon régóta kínál vezeték nélküli elektromos szettet. Azt gondolom a helyzet hasonló lesz, mint anno a mechanikus 12-es szetteknél: a Shimano ott is elég későn érkezett, de olyan minőségi szettel, ami aztán kivívta magának a kellő piaci részesedést. Az Eurobike-ot megjárva kijelenthetem, hogy hosszú idő után végre újra kellően sok csúcs modellt fognak ismét Shimanoval szerelni.
400 ezer forint alatti e-bike? A Decathlonból? Tényleg van ilyen? És működik? Ezek a kérdések foglalkoztattak amikor a Rockrider E-Actv 100 tesztjére kértek meg legutóbb. A válaszokat a cikkben megtaláljátok. 🙂
Elsőre kicsit megijedtem amikor megtudtam, hogy mit kellene tesztelni, belépő kategória ritkán fordul meg a kezeink között, a gyártók általában nem ezeket szeretik mutogatni, és hát az árát meglátva sem egyből pozitív gondolatok fogtak el. Hogyan lehet ennyiből egy használható e-bike-ot összerakni? Ez lett a cikk kulcskérdése, de kicsit utánajárva megtudtam, hogy a Decathlonnál is ez volt a projekt kulcseleme, megtervezni egy 1000 euró alatti működő e-bike-ot.
A Rockrider E-Actv 100 a belépő modell a Decathlon e-trekking kínálatában, melyről májusban már írtam. Többféle kerékpárt kínál a francia áruházlánc ebben a szegmensben, pl a feljebb említett fokozatmentes automata váltós modellt is, ami a paletta csúcsa, de van középkategóriás modell is, illetve a tesztünk alanya, ami azoknak készült, akik elsőre nem akarnak sokat költeni egy e-bike-ra, nem feltétlenül használnák ki egy drágább kerékpár tudását. A Decathlonnál ez egyébként megfigyelhető minden területen, mindenhol van belépő-, közép- és felső kategória, ahol a belépő az adott sporttal ismerkedőknek vagy az adott sportot ritkábban űzőknek szól.
Nézzük mit tud egy 400 ezer forintos e-bike!
A Rockrider E-Actv 100 egy sportosabb geometriájú alumínium vázra épül, ami elérhető alacsony- vagy normál felsőcsővel is, mondhatnánk, hogy létezik belőle női és férfi vázas modell, de az alacsony átlépésű felsőcső már nemcsak a női kerékpárok sajátja, egy idősebb vagy kevésbé hajlékony ember is ezt fogja inkább preferálni, illetve csomagtartós, kosaras használat során is sokkal praktikusabb az alacsony felsőcső.
Ebbe az árkategóriába természetesen csak a hátsó agymotor fér bele, melyből egy 45 Nm-es nyomatékkal rendelkező került az E-Actv 100-ba. A 356 Wh-s akkumulátort az alsócsőbe rejtették, ami az árkategóriához képest szép teljesítmény, igényesen oldották meg ezt a feladatot, mindössze annyi kompromisszumot kell kötnünk, hogy az akku csak a vázból kivéve tölthető, a töltőnyílás már nem fért bele ebbe az árba. A gyári adatok szerint kb 70 km a hatótáv gazdaságos üzemmódban használva, persze ez nagyban függ a felhasználó erejétől is.
A rásegítést a kormányon található vezérlővel tudjuk állítani 3 fokozatban. A használata egyszerű és innen tudjuk felkapcsolni a világítást is. A rendszer összekapcsolható a Decathlon erre a célra fejlesztett alkalmazásával, amivel az alapadatokat tudjuk követni.
Teleszkópot is kapunk ezért az árért, egy 60 mm-t mozgó, acélrugós Rockrider trekking teleszkóp simítja az utat az E-Actv 100 elejében. Egyszerű szerkezet, viszont a kátyús utakon kifejezetten hasznos. Váltóból egy 6 sebességes sajátmárkás Btwin markolatváltókarral fért bele ebbe az árba, ami egy 14-28-as soron tologatja a láncot. Elöl egy 44-es lánckerékkel szerelt hajtómű található. Annyi biztos, hogy ezzel az áttétellel nem fogunk óriási sebességgel száguldani, de nem is arra találták ki ezt a kerékpárt. Tárcsafék is belefért a 400 ezer forint alatti árba, persze csak egy bovdenes Tektro, de az is meg tudja állítani a bringát. A kerekek egyszerű darabok, de erősek, amiket 45-622-es sajátmárkás Rockrider trekking külsőkkel szereltek.
Világításból elsőt és hátsót kapunk a Rockrider E-Actv 100-hoz, melyek a kerékpárban található akkumulátorról üzemelnek. Ezenkívül sárvédő is jár a bringához és csomagtartót is tudunk rá felszerelni. A csomagtartónál fontos megemlíteni, hogy létezik kifejezetten hozzávaló típus, amit a speciálisan kialakított konzolokra tudunk rögzíteni, viszont bármelyik szabvány csomagtartóval is kompatibilis az E-Actv 100. A teszt kerékpáron található kitámasztó, de ez gyárilag nincs benne az árban, fizetnünk kell érte, de érdekességként megemlíteném, hogy a váz teljes mértékben elő van készítve a kitámasztó fogadására és csak fel kell csavaroznunk rá.
Menet közben
Ezt a modellt is Budaörsön teszteltem az áruházból kitolva, hiszen a környéken rengeteg emelkedő van, ahol meg lehet nézni, hogy mit bír a kerékpár, bár Rockrider E-Actv 100 leírásában az szerepel a honlapon, hogy ideális közepes emelkedőkre, maximum 10 %-ig, de úgy voltam vele, hogy megnézem hol a határ.
Az első pár méter után meglepően nyugtáztam, hogy hiába olcsó ez a kerékpár a geometriája jól eltalált, jól kormányozható, tényleg rendben van. Jó régen használtam már ilyen markolatváltót, először kerestem, hogy hol a kar amit nyomkodni kell, de aztán hamar rájöttem, hogy ezen nincs olyan 🙂 . Teljesen jól működött a 6 sebességes névtelen váltó, persze kevésbé finoman tette át a láncot, de nem is azt vártam, hogy olyan lesz mint egy csúcskategóriás modell. Hátsó agymotor esetén a váltónak nem kell megküzdenie a motor teljesítményével így sokkal könnyebb dolga van váltáskor, mint egy középmotoros rendszerben használva. Az egyszerű bovdenes tárcsafékek is tették a dolgukat, nem hittem, hogy ilyen jól fognak fogni, de simán megállítottak a 10% feletti lejtőkön is, persze nem egy ujjal húztam a fékkart, hanem hárommal, de ettől még abszolút működképes darabok.
Gondolom mindenkit az érdekel, hogy a rásegítés milyen volt, hiszen attól e-bike az e-bike. Síkon pillanatok alatt feltolt 25 km/h-ra, nem lökött rajtam óriásit, a csúcs modellek gyorsításától messze van, de azért érezhető volt, hogy megy a rendszer, kényelmesen, minimális erő befektetéssel lehet vele haladni. Az emelkedőkhöz érve kellett használnom a váltót, érezhetően gyengébb ez a motor, mint mondjuk az LD920-as modellben, de a közepesen emelkedőkön még tempósan fel tudtam vele tekerni, dombos környékre abszolút optimális. A meredekeken (15 %) viszont elértem a határt, a legkönnyebb áttételen is kellett taposnom rendesen, hogy fel tudjak tekerni vele. Ezeknél már tényleg érezhető, hogy nem ide tervezték az E-Actv 100-at.
Kinek ajánlom?
Ha valakinek szüksége van egy kis segítségre kerékpározás közben, legyen szó túrázásról vagy mindennapi városi használatról, de nem szeretne sokat költeni egy e-bike-ra, ezenkívül nem fog nagyon meredek emelkedőkön bringázni és nagy távokat megtenni akkor a Rockrider E-Actv 100 jó választás lehet számára. Aztán ha beleszeret a bringázásba és többre vágyik akkor lecserélheti egy jobb modellre.
Július 18-án péntek este egy nem mindennapi terepfutóversenyt rendeznek a Naszályon, ahol az indulók naplementében futhatják le a 12 km és 22 km-es távokat.
A júliusi hőségben amikor szinte éget nap kevesen szeretnek sportolni, legyen szó akár futásról vagy kerékpározásról, a többség ilyenkor próbál a reggeli vagy az esti órákban edzeni, mert akkor valamivel hűvösebb van. A Trailrun.hu csapata ennek megfelelően egy új terepfutó versennyel jelentkezett a idei évben, ahol az indulók a naplementében teljesíthetik a távot és a jobbak akár még hamarabb célba érkezhetnek, mint ahogy lemegy a nap.
Július 18-án (pénteken) rendezik a Sunset Trail-t, ahol két táv közül választhatnak a terepfutók. A rövid táv 12 km-éhez 553 méter szintemelkedés tartozik, míg a hosszú táv 22 km-éhez 587 méter szint. Mindkét táv Kosdról indul és érinti a Naszályt. A rövid táv 19:30-kor, míg a hosszú táv 18:20-kor rajtol, tehát sietni kell ha valaki még világosban szeretne beérni. Éppen ezért minden versenyző számára kötelező felszerelés a fejlámpa, hogy senki nem maradjon fény nélkül a hegyen.
Futóként kifejezetten jó ötletnek tartom a Sunset Trail megrendezését, mert pl mi is naplementében járunk ki futni terepre nyaranta. Csak kevesen vannak, akik bevállalják a kánikulai körülményeket, bár a Szavanna Trail is népszerű verseny szokott lenni. 🙂 Egyébként a verseny elnevezésének ötletét a Sunset eTrail instant teljesítménytúra adta, ahol a Vértesben kell napfelkelte és naplemente között teljesíteni a távot (mi idén januárban futottunk rajta végig).
Fontos még kiemelni, hogy a Trailrun.hu versenyein mindig fantasztikus a hangulat, akár szurkolóként vagy önkéntesként is érdemes rajtuk részt venni. Számomra versenyzőként pedig a célban lévő frissítőpont, ami mindent visz a sok finomsággal, amik közül választhatok a futás után és teletömhetem a hasam.
Nevezni kedvezményesen július 7-ig tudtok, utána még július 16-ig lehetséges vagy amíg be nem telik a létszámlimit (nem árt sietni).
Legendás pályán futottak versenyt az idővel a világ leggyorsabb downhill versenyzői. A black snake idén sem hazudtolta meg magát. Na meg persze a szervezők is vittek egy kis csavart a történetbe, ugyanis a pálya kapott egy teljesen új szakaszt, és a nyomvonal is merőben eltért a tavalyihoz képest. Ahogy az tavaly is történt, úgy idén is az új szakasszal gyűlt meg a versenyzők baja. De kezdjük inkább az elején.
Trentino, Olaszország. Nem messze a Garda tó. Idilli környezet, bár az olasz vendégszeretetet itt már csak az elbeszélésekből ismerik. Aki tervezi, hogy egyszer élőben nézné meg ezt a versenyt, annak ajánlani tudom, hogy ne közvetlen az esemény helyszínén próbáljanak meg szállást foglalni, pár kilométerre sokkal olcsóbban remek szállásokat lehet kifogni. Aki pedig kempingezni szeret, annak remek híreim vannak, közvetlen a verseny helyszíne mellett van egy kijelölt hely. De a település két végén is hatalmas parkolókat alakítanak ki. Ezek persze ingyenesek. És ezekben is nyugodtan lehet kocsiban aludni. Ami hátrány, hogy a rendezvény minden estéjén party van. Így az alvás nem túl pihentető az autókban. Én idén Vermiglioban találtam szállást, gyönyörű hely, közelben a Passo del Tonale. 8 km kocsikázás oda- 8 km vissza, de abszolút megérte.
A verseny helyszíne tehát könnyen megközelíthető, jó a szervezés. Nincs gond a parkolással. Maga a pálya szalagozása is ez egyik legjobb nézői szemszögből. Sok helyen relatív közel lehet kerülni a pályához. És ezen a pályán, higgyétek el, van is mit nézni. És ott van a klasszikus por, ami már pár versenyző után betölti a levegőt, majd mindent befed. Konkrétan mintha púderben bringáznának. Ami nagyon jól néz ki a képeken, de a versenyzők annyira nem repesnek az örömtől miatta.
Az egyenlet egyszerű. Meredek, hosszú pálya + brutál mennyiségű por x új szuper technikás szakasz + sebesség / látási viszonyok = rengeteg esés, és sérülés. A mi kis fekete kígyónk csakugyan egyhamar múltidőbe tette a versenyzők egy részét.
Edzés napon még nem minden jött elő a por alól, ami később sajnos igen. De már ezen a napon szedte a pálya az áldozatait. Oliver Davis például törött kézzel zárta a napot. Amaruy Pierron pedig az utolsó körében esett hatalmasat. Őt még pont láttam visszatolni a bringáját. Valamit nagyon be akart gyakorolni. De amikor viszontláttam egy pár perc múlva, már a földről szedték össze a mentősök. Ott még azt rebesgették, hogy nincs nagy baja, de másnap nem állt rajhoz. Sajnos kulcscsonttörés lett a diagnózis. Megesik, hogy Pierron elesik, általában felpattan, de most nem így történt. Ő egyébként híres arról az eséséről, amikor megrepedt az egyik nyaki csigolyája. Persze ezt akkor még nem lehetett tudni. Ő ilyen állapotban egyszerűen rajthoz állt, és sikeresen kvalizott, majd a szűnni nem akaró fájdalom miatt kivizsgálták, ott derült ki mennyire súlyos sérülést szenvedett valójában. Azt nem felejtem el, hogy ezután Lenzerheide-ben az egyik ausztrál versenyző nagyot esett. De készült utána indulni a versenyen. Amikor megkérdezték, hogy jó ötlet-e versenyezni sérüléssel, ő csak annyit válaszolt: „Pierron törött nyakkal kvalizott. Persze , hogy elindulok.” Ilyen az ő mentalitásuk.
Kvali napján a pálya már kezdett darabokra esni. A futamok előtti edzés körök azzal teltek, hogy újra tervezzenek néhány nyomvonalat a versenyzők, mert a pálya rengeteget változott. Megszenvedtek a srácok, maradjunk annyiban. Az eredmények nőknél meglepetést tartogattak. Vagyis hát lehetett volna számítani rá. Reggel pont azon gondolkodtam a pálya szélén ülve, hogy hol is láttam hasonlóan poros pályát. Vagyis ilyen körülményeket. És eszembe is jutott, hogy Maribor volt ilyen. Na és kinek a hazai pályája Maribor? Monika Hrastnik. A szlovén versenyző mindenki meglepetésére behúzta az első helyet a kvalifikációs futamon. Az egyik nagy esélyes, Anna Newkirk, nem tudott indulni sérülés miatt. A férfiaknál pedig Jackson Goldstone lett a leggyorsabb. Itt a kvali második futamán is nagy volt a verseny, ismét nagy nevek kerültek ide. Mint például Luca Shaw, Matt Walker, Jordan Williams. Idén először a közönség kedvence, a kolumbiai Juanfer Velez is bekerült a top 30-ba.
A verseny mindkét éjszakáján hatalmas vihar érte el a térséget. Szerencsére ebből már másnap reggel semmit sem lehetett felfedezni. Nyakig érő porban ment a verseny. De legalább a körülmények nem változtak a verseny napjára.
A versenyt egy szóval tudnám jellemezni. DRÁMA. Már a junior kategóriában történtek is átfordultak dramaturgiába, ahol például az Arlan testvérek küzdöttek első helyért. A kevésbé sikeres Till Arlan fosztotta meg a tróntól a bátyuskát, Max Arlant. Csak képzeljétek el a szülőket. A halál para után ment is a sírdogálás, amikor mindkét gyerkőc dobogón állt. Junior nőknél ismét az osztrák Rosa Zierl nyert, 5 mp-vel a második helyezett, Kate Hastings előtt.
Elit kategóriában minden is megtörtént, meg majdnem mindenki is elesett, vagy nagyot hibázott. Joe Breeden esett, Matt Walker esett, Palazzari esett, Velez esett, Hauser esett, Antonie Pierron bár végig a leggyorsabb időt futotta, a cél előtt a utolsó érkezőn defektet kapott, Kolb már a pálya legelején hátsó defektet kapott, Ethan Craig pedig első defekttel kellett hogy befejezze a versenyt. Majd egy eszement menettel Troy Brosnan ült a Hot seat-re és várta az utolsó versenyzőt, Jackson Goldstone-t. Ismét megtörtént az, amikor mindenki azt hiszi, hogy lehetetlen gyorsabb időt menni, és mégis. Amit Goldstone Val di Sole-ban megcsinált, az hihetetlen. Közvetítésen is látványos, de élőben valami csoda. A tempó, a pálya elemeinek nagysága, a srác nyomvonala. Ilyenkor mindig szerencsésnek érzem magam, hogy élőben láthattam. Ők már tényleg életre-halálra versenyeznek. Goldstone 3 mp-vel gyorsabban szelte át a célvonalat, mint Brosnan.
Nőknél Monika Hrastnik bár első nem lett, idei legjobb eredményét zsebelte be, bronz éremmel fejezte be a versenyt. Vali Höll is küzdött, de az elvárt első hely most sem jött össze. Második helyen zárt. Marine Cabirou viszont nagyon is visszatért. Ez egy jó szezon a francia versenyzőnek. És végre a dobogó legfelsőbb fokára állhatott.
A közel-keleti konyhát mindenki ismeri, de gondoltál már arra, hogy mi teszi igazán különlegessé ezeket az ételeket? A csicseriborsóra épülő fogások, mint a humusz és a falafel nemcsak az ízlelőbimbókat stimulálják, hanem táplálóak is.
Ezek az ételek alapvetően egyszerű alapanyagokból készülnek: csicseriborsó, tahini, olívaolaj, fokhagyma és némi fűszer. Bár úgy tűnhet, hogy ezek a fogások bárhol és bármikor tökéletesek, a frissességükkel az élmény egészen új dimenziót nyithat. A hummusbar oldaláról étel kiszállítás is kérhető.
A humusz rejtélye
A csicseriborsóból készülő humusz nem csupán a közel-keleti konyha egyik legismertebb étele, hanem egy valódi táplálkozási csoda is. Miért olyan krémes és selymes, amikor frissen készül? A titok a hozzávalók gondos megválasztásában és az elkészítés módjában rejlik. Az igazán jó humusz puha, krémes és az ízek harmóniájában jelenik meg, ami frissen fogyasztva a legjobban érezhető. Idővel azonban kiszáradhat, és az ízvilág eltorzulhat, a fokhagyma vagy a citromlé íze kiemelkedhet, miközben elveszti eredeti krémes jellegét.
A friss falafel
A falafel, ez a fűszeres, ropogós golyó, szintén csicseriborsóból vagy babból készül. Mekkora különbség van egy frissen elkészített falafel és egy állott között? Tudni kell, hogy a frissen sütött falafel külső része ropogós, míg belül puha és ízletes. Amennyiben állni hagyják, a külső roppanó rész megpuhulhat, elveszíti a varázsát, és az ízintenzitás csökkenhet. Emiatt az éttermek a fogások azonnali fogyasztását javasolják, hogy a lehető legjobb élményt nyújtsák.
A frissesség élvezete
A közvetlen tálalás egyik legnagyobb előnye, hogy az ízek a legjobban érvényesülhetnek, ezzel garantálva a teljes ízharmóniát. Az ételek gondosan válogatott alapanyagokból készülnek, hogy a vendégek mindig kiváló minőséget kapjanak. Az alapanyagok frissessége kulináris szempontból is fontos, de táplálkozási szempontból is előnyös: a csicseriborsó például tele van rostokkal, fehérjével és értékes vitaminokkal. Az éttermek ezen elvek alapján működnek, ami már több országban is sikerrel valósult meg.
A gyors kiszolgálás és a minőségi ételek kombinációja lehetővé teszi, hogy az emberek munkából vagy sportolás után is gyorsan és egészségesen táplálkozhassanak. Ki ne szeretne egy könnyed salátát vagy ropogós pitát a humusz vagy falafel mellé?
Tökéletes kombinációk: pita, saláta és mártogatósok
A közel-keleti konyha egyik erőssége, hogy egyszerű hozzávalókból is nagyszerű dolgokat lehet kihozni. Vegyük például a frissen sült pitát: melegen, puha állaggal érkezik az asztalra, ami tökéletesen passzol a humuszhoz és a falafelhez. Az ízek harmóniáját tovább fokozzák a frissen készült saláták. Ki ne szeretné az uborka és a paradicsom roppanását, különösen, ha azokat az utolsó pillanatban állítják össze?
Sokan fel sem ismerik, de a mártogatósok is ugyanolyan fontos szerepet játszanak az étkezési élményben. Gondoljunk csak a mennyei baba ganoush-ra, labane-ra vagy a különféle tahini szószokra, amelyek frissen készítve a legízletesebbek. Ám ha túl sokáig állnak, az olaj kicsapódhat, és az ízük elváltozhat.
Eszedbe jutott már, milyen jelentős szerepet tölt be a nyomdaipar a mai vállalati világban? Míg sok szervezet már áttért digitális módszerekre, a fizikai nyomtatványok és csomagolások továbbra is elengedhetetlenek számos területen. Az utóbbi években óriási fejlődés tapasztalható ezen a téren, a technológiai újítások folyamatos megjelenésével és az igények növekedésével párhuzamosan.
Innovációk a nyomdaiparban
A nyomdai vállalatok állandóan keresik az új lehetőségeket, hogy minél inkább megfeleljenek az ügyfelek elvárásainak. Egy sportegyesület például gyakran igényel gyors és rugalmas megoldásokat különféle események, prospektusok vagy tagsági kártyák elkészítésére.
A Print Brokers Team például olyan egyedi módszerek alkalmazásával biztosítja a minőséget és a rugalmasságot, amelyek lehetővé teszik a megváltozott igényekhez való gyors alkalmazkodást. A környezettudatos megoldások is fokozatosan előtérbe kerülnek, az FSC minősítésű termékek és fenntartható technológiák révén a cégek csökkenthetik ökológiai lábnyomukat.
Rugalmas raktározási és szállítási lehetőségek
Mit gondolsz, egy nyomdai szolgáltatásnak nemcsak a nyomtatásban, hanem a logisztikában is támogatást kellene nyújtania? A modern nyomdák gyakran átfogó logisztikai szolgáltatásokat kínálnak, biztosítva, hogy a nyomtatott anyagok időben és gazdaságosan eljussanak a célállomásra.
A raktárkapacitás növelése lehetővé teszi az alapanyagok előzetes készletezését, megakadályozva az anyaghiány okozta fennakadásokat. Gondolj bele, milyen kényelmes, amikor minden szükséges nyomtatvány és kellék mindig időben elérhető!
A Print Brokers Team nemcsak nyomdaipari szaktudására, hanem európai és hazai iparági kapcsolataira alapozva nyújt széles körű szolgáltatásokat. Ez a kapcsolatépítés megkönnyíti a logisztikai megoldásokat is. Az 5000 raklapos raktárkapacitás pedig lehetőséget biztosít a termékek és alapanyagok folyamatos rendelkezésre állására.
Személyre szabott plasztikkártyák
A plasztikkártyák népszerűsége az elmúlt években ugrásszerűen emelkedett. A tárcádban hányféle kártya található, amelyek különféle kedvezményeket és hozzáféréseket nyújtanak? Ezek a kisméretű eszközök gyakran elengedhetetlenek egy vállalkozás számára. A technológia, a dizájn és a kivitelezés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kártyák ne csak funkcionálisak legyenek, hanem vonzó megjelenésűek is.
Az anyagok personalizálásának lehetősége elől nincs kibúvó: ma már az egyik legfőbb szempont az ügyfélkiszolgálás terén. A Print Brokers Teamnél például a kártyák tervezése, gyártása és akár egyedi grafikai megoldások is biztosítottak a partnerek elvárásai alapján.
Hosszú távú együttműködések és megbízhatóság
Szerinted egy hosszú távú üzleti kapcsolat során mennyire fontos a konzultáció és a folyamatos támogatás? Az olyan nyomdák, mint a Print Brokers Team, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ügyfeleik a legjobb kezekben érezzék magukat. A személyes kapcsolattartás és a szaktanácsadás garantálja, hogy a kliensek elvárásai maximálisan teljesüljenek.
