Home Blog Page 305

Szezonstart júniusban? Hogy készüljünk fel? Egy elismert belga edző válaszol!

Fotó: Pascal Vande Putte

2020-ban egy teljesen új, váratlan helyzettel szembesülnek a kerékpárversenyzők: hivatalos bejelentés szerint biztosan nem rendeznek semmilyen kerékpárversenyt június 1-ig.

Magyarországon és Belgiumban a kerékpárosok még szerencsés helyzetben vannak. Megengedett a kinti sporttevékenység, de szigorú higiéniás szabályokkal (például tilos a szokásos bringás orrfújás vagy köpés edzés közben, stb.) és kizárólag egy háztartásban élők edzhetnek együtt. Mindeközben Olaszországban, Franciországban vagy Spanyolországban a legszigorúbb kijárási tilalom van érvényben egyelőre májusig. Tilos kerékpározni. Mindenkinek.

Olyan nevek mint Alejandro Valverde vagy Philippe Gilbert felkészülése jelenleg kizárólag az otthoni görgőzés, hosszú heteken keresztül.

Júniusban, ha egyszercsak elkezdődnek a különböző szintű kerékpárversenyek, hogy álljunk oda magabiztosan a rajtvonalhoz? Mit tehetünk meg annak érdekében hogy például a Nemzeti Bajnokságokon minél jobb formában legyünk? Versenynapok híján, közös csapatedzések nélkül?

Bikemag megkereste napjaink egyik legelismertebb belga edzőjét.

A 32 éves Sander Cordeel 7 éven keresztül volt World Tour versenyző. 2018 óta kerékpáros edző.
Belgium egyik leghíresebb sportlaborjában végez teljesítményteszteket, a Vitori Sport Medical Centerben.

Fotó: Sander Van Nieuwenhuyse

Bikemag:
Sander, köszönjük hogy elfogadtad a felkérést. Hogy látod ezt a rendkívüli helyzetet jelenleg a kerékpársportban?

Sander Cordeel:
Nagy kihívással nézünk szembe mindannyian. Nem csak a versenyzők, a csapatok és versenyszervezők, de mindenki akinek a megélhetését jelenti a kerékpársport. A sportág működése általánosan a szponzoroktól függ. A támogatók nagy része szintén krízishelyzetbe került és át kell tervezniük kiadásaikat…
Mindannyiunk érdekében remélem, hogy előbb-utóbb beindulhat a szezon. Inkább előbb, mint utóbb!!

Bikemag:
A lehetséges versenynaptárunk pillanatról pillanatra változik. Hogy edzed jelenleg a versenyzőid?

Sander:
Szerencsére a legtöbb versenyzőm elhagyhatja otthonát az edzés elvégzése érdekében. Ez egy nagyon nagy előny.
A mentális állapotuk, motiváltságuk függvényében fegyelmezetten követik az edzéstervet, amely most úgy fest, mint egy téli alapozó időszakra készített program. Az általános kilométer gyűjtés mellett most több időnk van foglalkozni a gyenge pontokkal és egyúttal fejleszteni az erősségeiket.

Bikemag:
Mint tudjuk, a gyakorlatban is nagy előnyt élvez aki szabad levegőn sportolhat. Remek feltöltődés fizikálisan és szellemileg egyaránt, ilyen szorongással teli időkben. A versenyzők egy része viszont nagyon rosszul viseli ezt a bizonytalanságot. Esetleg nehézséget okoz nekik az edzésre koncentrálni. Mit tanácsolsz nekik?

Sander:
Igen, természetes a bizonytalanság okozta céltalanság érzet. A motiváció hiánya. De az élsport sosem volt / lesz egyszerű. A kerékpársportban a legeredményesebb versenyzők mind nagyon erős karakterek, akik túl tudnak lendülni szinte bármely akadályon, élethelyzeten. Nincsenek kifogásaik a kemény munka elvégzéséhez.
Mindig van rá lehetőség elveszni a jelen problémáiban, ugyanúgy, ahogy lehetőség van kihozni a maximumot a helyzetedből és abból dolgozni „amit a gép dobott”. Az erős versenykarakter az utóbbit választja. Azért vált bajnokká, élsportolóvá, mert ő kifogások nélkül, minden helyzetben képes összpontosítani.
Azt tanácsolom állítsa fel mindenki a saját céljait (akár ha szükséges ezt most újra és újra áttervezni) és folytassa a kitartó munkát. Tűzze ki egy helyi emelkedőn a legjobb idejének a megdöntését, kövesse nyomon ahogy emelkednek az adott szegmensre a Wattjai vagy esetleg versenyezzen mások ellen a Zwift-en.
Én mint edző, figyelem a versenyző teljesítményének fejlődését az edzés Watt értékei alapján.
Mivel nem tudjuk pontosan egyelőre, hogy mikor kezdhetünk versenyezni idén, fontos hogy most ne terheljük túl intenzív edzésekkel magunk. Adjunk elegendő teret a regenerálódásnak.

Fotó: Pascal Vande Putte

Bikemag:
Fel lehet építeni egy csúcsformát versenynapok nélkül is? Akár júniusra?

Sander:
Előfordult már számos esetben, hogy a versenyzők remek formában szerepelnek a legelső megmérettetésen. Rohan Dennis hosszú ideig versenynapok nélkül időfutam világbajnoki címet szerzett! Lehetséges.
Sőt, elméletben még ideálisabb is lehet a felkészülés! Ha kizárólag edzéssel készülsz, jobban tudod kontrollálni a paramétereket, mint versenyzéssel, ahol mindig sokkal több a rizikófaktor és a kérdőjel. Ugyanakkor képes kell hogy légy megszenvedtetned magad ahhoz, hogy szintet tudj lépni. Sok versenyző nem tud olyan mélyre ásni magában egy edzésen mint egy versenyen.

Bikemag:
Fel lehet építeni egy csúcsformát kizárólag beltéri – görgős edzésekkel?

Sander:
A görgőzés minden esetben egy nagyon hasznos edzésforma. Néhány edzést még ideálisabb is görgőn elvégezni mint kint országúton / terepen.
A legnagyobb különbség az a mentális szegmens, ami jóval nagyobb kihívás a görgőn mint kint országúton.
Természetesen egy kerékpárversenyzőnek kiváló alap-állóképességgel kell rendelkeznie, hogy arra ezután felépítsük a forma csúcsát intenzitással. Az alap-állóképességi edzésekhez elengedhetetlen a hosszú időtartam a kerékpáron. Ez a legnagyobb nehézség fejben, ha ezt a görgőn kell elvégezni. Manapság az „okos” görgők már javarészt megkönnyítik ezt, összehasonlítva a 10 évvel ezelőtti lehetőségeinkhez.

Bikemag:
Más edzéstervet készítesz most egy Master-korú versenyzőnek, női és férfi sportolóknak, illetve utánpótláskorúaknak?

Sander:
Természetesen, minden versenyzőnek személyre szabott tervet kell írjak. Nem csak férfi és nő, de korosztály és képességek, fittség alapján is specifikus programot kell készíteni. Néhány sportolóm több alternatív edzésmunkát végez, például futás vagy más kardiomozgás. Szükségük van ezekre a tevékenységekre a kerékpározással párhuzamosan.
Más sportolóimnak van most lehetősége most napi 6 órákat kerékpáron ülni és ezt nagyon szívesen teszik. Van akinek most viszont a 2 óra is megterhelő, a csapattársak hiányában. Nem kategorizálhatom a versenyzőim, mindenkinek más-más programra van szüksége.

Forrás: Sander Cordeel

Bikemag:
Mi fog történni szerinted az első World Tour versenyen a koronajárvány elcsendesedését követően?

Sander:
Szerintem ugyanolyan lesz mint a korábbi fontos egynaposok. Talán egy kicsit több akcióval, próbálkozással, mert mindenki friss lesz a mezőnyben és nagyon akarnak majd mutatni valamit. Kevesebb verseny lesz 2020-ban és néhány versenyzőre nagyobb nyomás helyezedik, hogy bizonyítson. Főleg, akiknek idén lejár a szerződésük a csapatukkal. Egy-egy versenyre bekerülni a szelekcióba szintén nagy harcot hozhat a csapatokon belül is, hisz kevesebb a lehetőség.

Bikemag:
Mire számítasz a Tour de France-on (vagy bármely első háromhetes körversenyen idén)?

Sander:
Pillanatnyilag 2 csoportra oszthatjuk a kerékpárversenyzőket. Vannak akik edzhetnek országúton és vannak akik nem hagyhatják el otthonukat. Nyilvánvaló, hogy mekkora előnyük van a kijárási tilalom alól mentesülő sportolóknak. A csapatok pedig az alapján fogják megválogatni a sorukat egy körversenyre, hogy milyen felkészülés van mögöttük. Az elmaradt Giro d’Italia-ra fókuszáló elsőszámú klasszisok most minden bizonnyal megkapják az esélyt a Tour de France-ra kárpótlásul a csapatuktól. Sok-sok nagy névre számítok így az első háromhetes versenyen az idei szezonban.
A kolumbiaiak formáját a magaslat adta edzéslehetőségekből kifolyólag elöljáróban jobbnak gondolom, mint például a francia versenyzőkét. Nagyon remélem, hogy lesz idén Tour de France. A legfontosabb versenynek tartom személy szerint a kerékpársportban. Persze, csak ha biztonságban meg lehet rendezni.

Bikemag:
Mennyire fontosak most a kiegészítő edzések, mint a core tréning és egyéb erősítések?

Sander:
A core fejlesztése mindig nagyon hasznos. Sok versenyző télen rendszeresen elvégzi ezeket, de a versenyszezonban nem foglalkoznak vele.
Nagyon fontos hogy folytassuk a core tréninget (amit sosem késő elkezdeni sem akár a nulláról). Ugyanez igaz az erőfejlesztő gyakorlatokra.
A jelen időszakot kihasználhatjuk arra, hogy a kiegészítő edzésekben is szintet lépjünk. Ki vagyunk éhezve a sikerélményre.

Bikemag:
A Pro Tour karriered alatt mi volt számodra a bevált edzésmódszer a csúcsforma eléréséhez?

Sander:
Mindig nagyon érdekelt az edzéstudomány, de nekem csak akkor lett saját edzőm amikor profi csapatszerződést kaptam. Ekkorra már jól ismertem a szervezetem. Kitapasztaltam, mit kell tegyek hozzá hogy elérjem a csúcsformám. Philippe Gilbert szerint, csúcsformában lenni az az állapot, melynek ellentettje lebetegedni. Érzed, amikor be fog következni.
Fontos, hogy legyen egy edződ aki arra hivatott hogy javítson a teljesítményeden, de még fontosabb hogy ne kövess minden tervet vakon. Hogy észre tudd venni saját magadon mire van épp szükséged.

Forrás: Sander Cordeel

Bikemag:
Melyik a kedvenc versenyed? Versenyeztél már Magyarországon?

Sander:
Nagyon szeretem a macskaköves klasszikusokat. A Paris-Roubaix a kedvencem.
Magyarországi versenyen csak nézőként vettem részt.

Bikemag:
Hol szeretsz a legjobban edzeni? Mi a kedvenc kerékpáros úti célod?

Sander:
Nagyon szeretem Flandria dombos vidékét, az ikonikus rövid emelkedőket. Kedvezőbb időjárási körülmények szempontjából Spanyolország, Valencia a kedvenc úti célom.

Bikemag:
Mi az általános napi rutinod most így a koronajárvány időszaka alatt?

Sander:
A napi rutinom nem sokat változott. Sok időt töltök Trainingpeaks használatával, melyen keresztül analizálom és tervezem a versenyzők edzéseit. Jómagam is szeretnék formában lenni, ezért mindennap sportolok. Sokat olvasok edzésmódszertanról és az emberi testről. Az edzéstudomány hihetetlen gyorsasággal fejlődik, változik, úgyhogy igyekszem naprakész maradni.

Sander, nagyon köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!

Edzőtáborban Tenerifén két hónapon át a RideHard.hu-val

Évről-évre egy nagyobb magyar kontingens gyűlik össze a napfényes Tenerifén, hogy amikor Magyarországon hóhelyzet és kemény fagyok uralkodnak, stabil jó időjárásban gyűjtsék a kilométereket és az élményeket. Idén a koronavírus-válság már érintette az utolsó márciusi turnusokat, de még mindenki időben és egészségesen hazaért. Akik kint voltak, maradéktalanul el tudták végezni az edzésmunkát, még akkor is, ha az ezt követő versenyszezon gyakorlatilag véget ért, mielőtt elkezdődött volna.

A RideHard csapata január végétől-márciusig szolgálta ki a turnusokat, melyek között a junior válogatott országútis fiúk, a Kőbánya Cycling Team még fiatalabb reménységei és az elmúlt évek legeredményesebb utánpótlás-műhelye, a CCC profiját, Valter Attilát kinevelő Cube-Csömör csapata is szerepelt. De idén sem hiányoztak az amatőr bringások, akiknek nem csak arról szól a vulkanikus szigeten eltöltött egy-két hét, hogy minőségi edzésmunkát végezzenek, hanem a 2000-es magasságban fekvő „holdbéli táj”, a Teide-fennsík és egyéb csodaszép tájak felfedezéséről is. A tenerifei edzőtáborban idén olyanok is akadtak, akik nemcsak jövőre térnek vissza a szigetre, hanem két héten belül újra repjegyet váltottak.

A junior válogatott fiúk január végétől február elejéig töltöttek kint két hetet, Árvai Kristóf és Mészáros Bence így számolt be a táborról:

Árvai Kristóf: Az edzőtábor nagyon tetszett, és nagyon fontos/hasznos volt a felkészülés szempontjából. Az apartman teljesen okés volt, semmi belekötni valóm nincsen, az útvonalak és maga az egész sziget nagyon szép volt. Nagyjából össze tudtuk egyezteni az edzést Bencével, de külön is sokat mentünk. Az étkezés is jól ki lett találva: reggel és délben mi főztünk, este meg lementünk az étterembe, ahol nagyon finom kaják voltak. Nagyon jó érzés volt találkozni a profikkal (és meglószolni őket), már ha a résztáv úgy jött ki! Összességében nagyon kellemes és hasznos két hetet töltöttünk kint, és semmi negatívat nem tudnék mondani, minden szuper volt!

Mészáros Bence: Január 24-én érkeztünk meg, miután összeszereltük a bicikliket még aznap mentünk egy rövid kört a városban. Az időjárás nagyon jó volt, minden nap rövidben mentünk, csak lefelé kellett egy mellényt felhúzni. Sok síkot nem lehetett menni a szigeten, bármerre edzettünk hegyek voltak (kb. minden edzésen 1500-3000 méter szint összegyűlt) a szállás jól felszerelt volt. Az étkezések általában úgy álltak össze, hogy reggel magunknak csináltunk reggelit (müzli, zabkása, szendvics), ebédre főztünk egyszerűbb ételeket és vacsorázni elmentünk a szomszédos étterembe. Mivel alapozás végén voltam, ezért hosszú edzéseket végeztem többségben, de már voltak rövidebb résztávok is. Minden edzést tökéletesen meg tudtam csinálni, csak az utolsót nem, mert edzőtábor végén elestem lefelé és ezért nem tudtam edzeni, de szerencsére nem lettek nagy sérüléseim. Összességében nagyon jó volt a tábor, két hét alatt majdnem 45 órát tudtam edzeni, ami szerintem jó alap lesz a szezonra.

Az élsportoló és az amatőr bringások kényelmi elvárásai különbözőek lehetnek, ezért a táborok szervezői már többféle megoldással készülnek, nagyobb apartmanos elhelyezéstől kezdve a szállodáig, de a legfontosabb, hogy sokszor még a profikat is végig kell kalauzolni a legérdekesebb útvonalakon, attól függően, hogy ki, milyen edzésmunkát preferál. Persze találkozhatunk Tenerifén sok visszatérő világsztárral is, a WorldTour csapatok legjobbjai is régóta itt szokják a hegymenetet, amiből 30-40 kilométeren folyamatosan emelkedő útvonal is akad. És nyilván itt a napfényes utakon jól megférnek egymás mellett a különböző kerékpáros nemzetek:

A Kőbánya Cycling Team fiatal csapatából többen először vettek részt hasonló edzőtáborozáson, Pakot András és Kárpáti Bálint Így emlékeztek vissza a kint töltött 10 napra:

Pakot András: Szerintem még ilyen nem volt, hogy a saját egyesületed visz el edzőtáborba és nem is akárhová… Így történt, hogy az év végi értékelőn felvetette a szüleinknek az edzőnk és az egyesület vezetője, hogy mi lenne, ha pár napot (10 napot) egy mediterrán edzőtáborban töltenénk. Én és az edzőtársaim is mérhetetlenül boldogok és izgatottak lettünk. Már csak a szüleinket kellett meggyőzni és végül sikerült! Bécsből indultunk Tenerifére Takács Tamás szervezésével. Nekem nagy élmény volt, mert nem ültem még repülőn, vagyis csak olyan kicsi koromban, hogy nem emlékeztem rá. Izgultam!

A sziget nagyon változatos és nagyon szép volt, főleg a Teide-vulkán. A tíz teljes nap alatt minden nap edzettünk. Kemény volt, mert tele volt emelkedőkkel. A laposabb részeken pedig lehetett pörgetni. Legnagyobb élmény a profi országútisokkal (Jumbo Visma) való tekerés volt. Még fotó is készült róla. A szállásunk 2 perc biciklizésre volt az óceántól, szinte minden nap fürödtünk, vásároltunk, főztünk és mostunk. Nem csak edzőtábor volt, hanem kiképzőtábor is… Takács Tamás nagyon jó fej volt, mindig jött velünk. Mindenkinek köszönöm a lehetőséget és remélem, hogy lesz még ilyen edzőtábor.

Kárpáti Bálint: Az első edzőtáborom nagyon jól telt el. Majdnem minden nap 100 km-t tekerünk, ami sok erőt kivett, de néha elmentünk fürdeni az óceánba. Nagyon nagy hullámok voltak, aminek örültem, de elég hideg volt a víz. A kilátás gyönyörű volt a hegyekről. A szállás kényelmes volt és közel volt a bolthoz is. A kimerítő edzések után nagyon jól esett ledőlni a kanapéra. A szálláshoz tartozott egy medence is, ahol minden nap fürödtünk. Olyan meleg volt az idő, hogy végig rövidujjúban lehettem. Az edzések fárasztók voltak és az edzőtábor végre nagyon sokat fejlődtem. 

Nyilván az idei tenerifei tábor is kapcsolatba került a koronavírus-helyzettel, tőlünk nem is olyan messze, a H10 Hotelt karanténba tették az első fertőzött vendég megjelenése után. Március 15-én még szerencsére mindenki hazarepülhetett és arról számolhatunk be, hogy mindenki megúszta a fertőzést is. A szigeten március elején még nem uralkodtak kritikus állapotok, voltak, akik átfoglaltatták a visszautat korábbi időpontra, az utolsó turnus pedig az utolsó olyan járattal repült haza ami még felszállási engedélyt kapott, de reális veszélyben egy percig sem érezték magukat a kint tartózkodók.

Reméljünk minél hamarabb találkozhatunk újra a hazai utakon és a versenyeken is rövid mezben, jövőre pedig veletek, ugyanitt…

Az edzőtáborozásról videó-összeállítás is készült, ami a Magyar Televízió Bringasport Magazinjában került adásba, ebben Takács Tamás szervező is nyilatkozik:

Szájmaszkok az 575-nél: Nem csak a járvány idejére

A magyar sportruházat gyártó, 575 gyorsan reagált a koronavírus-járványra, gyors termékfejlesztést követően pár nap után már orvosi szájmaszk gyártásba kezdtek ezzel segítve a hazai egészségügyet, emellett egy speciális, a fertőzésvédelem mellett egy városi közlekedésre is alkalmas maszkot is kifejlesztettek, mely hamarosan elérhető lesz.

Fotó: Kurucz Árpád

A koronavírus-járvány gyakorlatilag mindenki életében változást hozott, az elmúlt hetek egyik központi témája a védekezés, a járvány lassítása, megállítása lett. Az emberek maszkokat, kesztyűket kezdtek viselni az utcákon és a munkahelyeken is biztosítani kellett, hogy az ott dolgozók ne fertőzzék egymást. Viszont a védekezést biztosító eszközök nemhogy a civil lakosság számára hiánytermékek lettek, hanem az egészségügyi dolgozókat sem tudták kell védőeszközzel ellátni. Itt került a képbe az 575 sportruházat gyártó, aki a helyzetre reagálva először a saját alkalmazottjai számára kezdett el szájmaszkokat gyártani (hiszen beszerezni nem lett volna egyszerű őket), hogy továbbra is biztonságban tudjanak dolgozni, majd jótékonysági célra (pl kórházak, idősotthonok, stb számára) is felajánlottak napi 100 db maszkot, a maradékot pedig sportolóknak kezdték árulni. Ezek a maszkok orvosi alapanyagból készülnek, egy sebészi maszknál nagyobb védelmet jelentenek, de az FFP2-es szintet nem érik el, ennek ellenére kellő távolságot tartva megfelelő védelmet nyújtanak és 90 fokon mosással lehet őket fertőtleníti és többször használni.

Fotó: Kurucz Árpád

Ezekre a zöld szájmaszkokra akkora igény támadt, amit az 575 nem tud kielégíteni, egyrészt kapacitás, másrészt alapanyaghiány miatt, ezért hogy segítsenek a maszkhiánnyal küzdőknek külföldről is elkezdtek FFP2 szájmaszkokat beszerezni, hogy legyen mivel védekezni az embereknek. Így került a webshop kínálatába a „Mi értetek, ti értünk FFP2-es Szűrőmaszk”, melynek részleteit ide kattintva elolvashatjátok.

Ezenkívül egy speciális maszk is hamarosan a kínálat részét fogja képezni, egy olyan maszkot fejlesztett ki a gyártó, ami a jelenlegi koronavírus-járványos időszakban védőmaszkként viselhető, ugyanis FFP2-es szűrű van benne, viszont miután újra normalizálódik a helyzet használható lesz kerékpáros maszkként is.

Hogyan néz ki az átlag Bikemag olvasó? – Ti megválaszoltátok

A tavaszi kerékpáros kutatásunkra minden várakozásunkat túlszárnyaló mennyiségű válasz érkezett, melynek köszönhetően számos érdekes információ birtokába kerültünk. Természetesen ezek az információk nem titkosak és a jelentős részüket meg is osztjuk veletek cikkek formájában. Elsőként egy számunkra és reméljük számotokra is nagyon érdekes témát dolgozunk fel, ami nem más, mint hogy „Hogyan néz ki az átlag Bikemag olvasó?”. Lássuk!

Kezdjük a nemek eloszlásával! Nem meglepő módon az olvasóink 90% fölötti arányban férfi, hiszen a tartalmaink jelentős része is inkább a férfias témákból áll, bár próbálunk nyitni a nők felé is, de egyelőre nem sok sikerrel.

Az átlag Bikemag olvasó 41 éves, amiből arra is következtethetnénk, hogy nem a legfiatalabb korosztályok olvassák a magazinunkat (ami egyébként így is van), de ha jobban belegondolunk akkor pont az a korosztály az, akik egyébként is aktívan kerékpároznak sport és szabadidős céllal, elég csak ránézni egy kerékpáros esemény korösszetételére. Így viszont már nem is tűnik annyira soknak az a 41.

 

A lakóhely szerinti eloszlás nem tér el jelentősen a magyarországi átlagtól, annyi mindenképpen látszik, hogy sok budapesti olvassa a magazinunkat, lényegében minden 3. olvasónk budapesti.

 

Tekerjünk érdekesebb témák felé! „Mennyit kerékpározik egy Bikemag olvasó egy héten?”
A kérdéseket feldolgozva megtudtuk, hogy egy héten  átlagosan 3,14-szer (vicces szám 🙂 ) ültök kerékpárra és átlagosan 6 óra 37 percet töltötök nyeregben, ami tényleg nem kevés. Ráadásul az is kiderült, hogy az átlag olvasó 13,4 éve kerékpározik rendszeresen…

 

 

Érdekes még, hogy olvasóink háromnegyede országúton használja a kerékpárját ha sportol, terepre csak kevesebb, mint a fele megy, az extrém felhasználók pedig 10% alatt vannak.

 

Vajon hány kerékpárja van az átlag olvasónak? 🙂
Átlagosan 2,36 kerékpárotok van, a háztartásotokban pedig átlagosan 4 kerékpár található.

Az előző kérdésből következik az a kérdés, hogy milyen kerékpárjaitok vannak otthon:
62,5 %-otoknak van mountain bike-ja, melyet 57,2 %-kal az országútik követnek, ami jól mutatja, hogy az elmúlt két évtizedben mennyit növekedett az országúti bringát használók aránya. Majdnem minden 3. olvasónknak van trekking kerékpárja, míg kifejezetten általános közlekedésre szolgáló bringája csak minden 6. olvasónknak van. Érdekesség, hogy a névben nem régóta létező gravel kategória is már 8% fölött található.

 

A legértékesebb kerékpárotok árát is megkérdeztük:
Az átlag olvasó legértékesebb kerékpárja 430 eFt-ba került… ezt a számot valószínűleg senkinek nem kell megmagyarázni…

 

 

Végezetül azt is megtudtuk, hogy az olvasóink 60%-a szokott kerékpárral közlekedni, de 55%-uk használ közlekedésre autót is, míg a tömegközlekedés csak 23%-ot kapott.

 

[message_box title=”A kérdőívünkhöz kapcsolódó cikkek listája:” color=”blue”]

Hogyan néz ki az átlag olvasó?

Kedvenc kerékpármárka

Kedvenc szemüveg- és sisakmárka

Kedvenc váltó- és fékmárka

[/message_box]

 

Új időpontban a 2020-as MAPEI Tour de Zalakaros: 2020. Szeptember 25-27.

A MAPEI Tour de Zalakarost is elhalasztják a koronavírus-járvány miatt, a szervezők az eredeti júniusi időpont helyett szeptember 25-27-én rendezik meg a zalakarosi kerékpáros eseményt, amikor várhatóan már korlátozások nélkül lehet nagylétszámú rendezvényeket szervezni. Az alábbiakban a szervezők közleményét olvashatjátok:

„Új időpontban a 2020-as MAPEI Tour de Zalakaros

A koronavírus járványra való tekintettel a 2020. június 19-21.-re tervezett MAPEI Tour de Zalakaros kerékpáros hétvégét elhalasztjuk. Próbáltunk olyan dátumot választani, ahol még biztosított a nyárias idő és jó eséllyel már lehet majd hatósági engedélyek tekintetében is nagylétszámú eseményeket is szervezni. Az új dátum: 2020. Szeptember 25-27.

A futamok kiírásaiban a dátumokat frissítettük. A távok és útvonalak, valamint a nevezési csomagok változatlanok maradnak. Azok, akik beneveztek már korábban, nekik nem kell újra nevezni, jelentkezésük a szeptemberi dátumra automatikusan érvényes. A befizetett nevezési díjak is természetesen automatikusan érvényesek a szeptemberi időpontra.

Ezúton is kiemelten köszönjük támogatóink,partnereink, szponzoraink bizalmát, akik a nehéz helyzetben is kivétel nélkül mind kitartanak a rendezvény mellett.

Jó felkészülést kívánunk, vigyázzatok magatokra és találkozunk egy gyönyörű őszi hétvégén Karosban.”

További információért keresd a MAPEI Tour de Zalakaros honlapját és facebook oldalát.

Kerékpáros kimenekítés Olaszországból

Igazi XXI. századi hőstörténet következik, amely biztosan egy a sok közül, de nekünk bringásoknak mindenképpen fantasztikus és szívmelengető. Áldozatkészségről, a sport iránti szeretetről, a kerékpáros család összetartozásáról szól. Solymosi János önfeláldozásával két magyar biciklist és egy kézilabdázót hozott haza a legveszélyesebb területről.

Mondják: a legnagyobb bajban ismerszik meg, kire számíthatunk igazán, de ameddig nincs baj, ez csak egy hangzatos frázis marad. A V4 Kerékpárversenyek magyarországi versenyigazgatója bizonyította, hogy a kerékpárosok számíthatnak egymásra. Sőt, a sport összetartó erejének újabb csodája, hogy egy segítség nélkül maradt fiatal magyar kézilabdázónak is sikerült így hazatérnie.

Solymosi János Gilberto Simonival

Solymosi János 12 napja nem látta 5 éves kislányát, hatósági házi karanténban van. Otthon ugyan, de a családjától elkülönítve. 3 magyar sportolót menekített ki a legnagyobb veszélyből, kalandos úton, nehezen, és sok segítséggel. Azt mondja a hatósági ellenőrzéseknél kedvesek voltak az itthoni és a külföldi rendőrök, határőrök is, de nagyon szigorúak, így az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy sikerül a fiatal tehetségeket hazahozni Magyarországra. Ha ez nem történik meg, a kinti helyzetben nem lett volna garantálható a biztonságuk.

“Mikor felhívtak, habozás nélkül kivittem a ágyam és a ruháim a kerti kisházba, mert tudtam, hogy most hetekig nem lehetek a szeretteimmel. Kocsiba ültem és elindultam.” – mondta Solymosi, akit telefonon értünk el a karantén alatt:

Hogy tudtad meg, hogy bajban vannak a sportolók és miért Te mentél ki értük?

Mindkét sráccal folyamatosan tartottam a kapcsolatot, hiszen Hrenkó Norbert az én versenyzőm volt tavaly. Szarka Gergellyel szintén megvolt a kontakt, amikor március elején Olaszországban elrendelték a szigorításokat. Akkor Stubán Ferenccel – aki a Team Novak csapatigazgatója, és többek között segített tető alá hozni a fiúk olaszországi versenyzésének lehetőségét – szorosabbra fűztük a kommunikációt a kinti csapatokkal, hogy folyamatosan nyomon tudjuk követni a kinti eseményeket. Március 19-én vált kellemetlenné a helyzet, amikor az olasz Kormány még nagyobb szigorításokat vezetett be, így gyakorlatilag lehetetlenné vált a versenyzők kintléte. Még aznap dönteni kellett, hiszen óráról-órára változott a helyzet, így Feri felvette a kapcsolatot a két fiú csapatával, és elkezdtük a hazaút szervezését.

Felhívtam a római konzulátust, ahol tájékoztattak, hogy csakis közúton lehet megoldani a két magyar bringás hazahozatalát, de ezt is csak önerőből, mivel olasz állampolgár nem tudja felhozni őket a szlovén határhoz. Továbbá tájékoztattak arról, nem tudják, hogy ez a lehetőség meddig áll fenn a szlovén beutazási tilalom esetleges elrendelése miatt. A csapatokkal és a srácokkal való telefonváltások után délutánra tisztán látszott mi a tennivaló. Kértem még egy állásfoglalást a szlovén magyar nagykövetségtől. Mikor felhívtak, habozás nélkül kivittem az ágyam és a ruháim a kerti kisházba, mert tudtam, hogy most hetekig nem lehetek a szeretteimmel. Kocsiba ültem és elindultam.

Hogyan zajlott pontosan a kiutazás és kiktől kaptál segítséget?

Csütörtök este – épp amikor elindultam – felhívott a római konzulátus, hogy van még egy, szintén kint ragadt magyar, és megkérdezték tudnék-e segíteni az ő hazahozatalában is. Természetesen igennel feleltem. Kiderült, hogy szintén egy sportolóról van szó, Márton Balázs kézilabdázóról. Megadtam neki Szarka Gergely kontaktját, így a három fiú összeszervezte a vonattal való leutazást a szlovén határhoz. Én a szlovén-olasz határhoz Gorizia-ba péntek délután értem. Még reggel kértem egy igazolást, hogy Szlovéniában egy ellenőrzés estén tudjam igazolni, hogy magyar rendszámú kocsival kijárási korlátozás idején ugyan miért megyek az ellenkező irányba, Olaszország felé. Megjegyzem izgultam, hogy be tudok-e lépni még Szlovéniába.

Itt szeretném kiemelni Gergely talpraesettségét, hiszen a vonatjáratok, átszállások összehangolását, illetve a jegyvásárlásokat mind ő intézte, ami ebben a helyzetben korántsem volt egyszerű. Rengeteget segített a már említett Stubán Feri, aki 24 órában rendelkezésre állt, hiszen például a nyelvtudás egy ilyen esetben nélkülözhetetlen, amikor lépten-nyomon igazoltatásba botlanak a srácok. Ne felejtsük el, hogy ott nagyon szigorú kijárási korlátozások voltak már akkor életben. Köszönet illeti még a római, a milánói és a ljubljanai konzulokat, akik végig elérhetőek és segítőkészek voltak.

A srácok hogyan élték meg a hazajutás körülményeit?

A fiúk péntek reggel vágtak neki az útnak. Norbi Toszkánából, Geri Abruzzo tartományból, Balázs pedig Lombardiából indult. A terv szerint Bolognában találkoztak volna, és onnan együtt jöttek volna a határig. Csak hát a helyzet mást hozott. Norbi első vonata késett, így lekéste az átszállást, Balázs, illetve Geri első járatát pedig törölték. Így indult, és mind a hármuknál 5-6 átszállással folytatódott a lejutás a határhoz. Ráadásul az igazolásokat, amiket a római konzulátus küldött nekem, minden egyes igazoltatásnál elvették tőlük, így azokat pótolni kellett valahogy, mert a lelkemre kötötték, hogy ez feltétlenül legyen náluk.

A fiúk végül Bolognában találkoztak, és onnan együtt este 10 órára leértek a határhoz. Amikor a vonatról leszálltak jött a sokadik igazoltatás, ahol a rendőrök közölték velük, hogy szerintük nem fogják tudni elhagyni az országot, valamint csak az autópályán lévő határátkelő üzemel, így egy 6-8 km-es kerülővel, rendőri kísérettel neki vágtak gyalog az autópályának. Én akkor már 10 órája ott voltam a határátkelő szlovén oldalán, mikor éjfél után pár perccel megláttam őket, ahogy húzzák a kis kerekes bőröndöt az út szélén. Megható volt a megkönnyebbülésük. Biztonságban érezték magukat, amikor meglátták az autóm.

Mit láttál a határokon, az utakon, mik voltak a tapasztalatok a veszélyhelyzetben?

A határátkelők teljesen kihaltak voltak. Főleg az olasz-szlovén. Csak kamion forgalom, de az is csak rendőri felvezetéssel, 80-100-as konvojokban. Szlovéniában a személyautó forgalom minimális volt. Megesett, hogy 40-50 km-en keresztül csak kamionnal találkoztam.

Megérkeztünk hajnal fél 4 körül a magyar határhoz. Egy az egyben leterelték a két sávot egy parkolóba, ahol ellenőriztek mindenkit. Mi természetesen azonnal hatósági karantén alá kerültünk, hiszen Olaszországból hoztam versenyzőket. Már a kocsiból sem engedtek minket kiszállni.

Miután elmondták mi a teendő, a legrövidebb úton hazamentünk. Balázst a szülei az M7-es mellett az egyik benzinkúton vették át, Gerit pedig Pesten raktuk ki. Norbi jött tovább velem, hiszen ő is nyíregyházi, mint én. Jó volt látni a tekinteteket, amikor a fiúk végre hazakerültek.

Talán a legfontosabb kérdés, mi van most mindenkivel, hogy vagytok?

Mindannyian szépen kiraktuk a kis piros karantén matricát a bejárati ajtóra. Természetesen tartjuk a kapcsolatot azóta is napi szinten. Mindenki jól van, a fiúk görgőznek, én pedig home-office-ban dolgozom. Nekem hiányzik most már a család, hiszen én egyedül vagyok karanténban teljesen elkülönítve. De a lényeg, hogy a srácok itthon vannak a családjukkal, épen, egészségesen. Ha rendeződik a világ, akkor pedig remélem tudjuk onnan folytatni a munkát, ahol március közepén abbahagytuk!

(Forrás: bringasport.hu/Kádár Kristóf)

Szeptemberre halasztják a Sea Otter Europe Bike Show-t

A koronavírus-járvány miatt új időpontban, 2020. szeptember 25-27. között rendezik Európa egyik legnagyobb kerékpáros kiállítását, a Sea Otter Europe Bike Show-t.

A Sea Otter Europe Bike Show-val kapcsolatos információkról rendszeresen beszámoltunk magazinunkban (a híreket a kiállításról ide kattintva találjátok), most viszont egy szomorú és egyben örömteli hírt kell közölnünk Európa egyik legnagyobb kerékpáros kiállításáról. Sajnos a koronavírus-járvány a Sea Otter Europe-ot is érinti, és az esemény előtt két hónappal a bizonytalan helyzet miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy május végéről elhalasztják a rendezvényt őszre, pontosabban szeptember 25-27-re, amikor már várhatóan biztonságosan megtartható lesz a spanyolországi Gironában a kiállítás. Remélhetőleg ősszel minden újra a szokott kerékvágásban fog haladni és a kiállítás újra összehozza a legnagyobb kerékpármárkákat és a kerékpárosokat.

A 2020-as olimpia ütközik a 2021-es Tour de France-szal

Soha nem hittük volna, hogy valaha ilyen címet kell adnunk egy cikkünknek, de a jelenlegi helyzetben előfordult. Nézzük, hogy mi az oka annak, hogy a 2020-as olimpia ütközik a 2021-es Tour de France-szal.

Pár nappal ezelőtt arról írtunk, hogy elhalasztják a 2020-as tokiói olimpiát a koronavírus-járvány miatt, de új időpontja még nincs a a sport ünnepének, azóta viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy a 2020-as nyári játékokat 2021-ben rendezik, a tervezetthez képest egy évvel később, 2021. Július 23. és Augusztus 8. között ad otthont Tokió az olimpiának. Az eset különlegessége, hogy míg 2020-ban az olimpiához alkalmazkodva határozták meg a kerékpárversenyek időpontjait, addig 2021-ben nem, így hivatalosan a 2021-es Tour de France-t július 2. és július 25 között rendezik, ami azt jelenti, hogy a két esemény fedi egymást, és emiatt választania kellene a versenyzőknek, hogy melyik versenyre mennek. Bár valószínűleg a 2021-es Tour kapcsán is lesz időpontváltozás, hogy a két világesemény ne ütközzön, sőt az sem kizárt, hogy a 2020-as Tour de France-t 2021-ben rendezik meg.

Milyen egy bringás élete a kijárási korlátozás alatt? – Fehérvár Cycling Team blog

A Fehérvár Cycling Team versenyzői blogolnak magazinunkban, ezúttal Szabó Adrienntől olvashatjátok, hogy milyen számára az élet a kijárási korlátozás alatt.

Már három hete, hogy az én munkahelyemen is elrendelték a home office-t, bizonytalan ideig. Azon szerencsések közé tartozom, akik szinte semennyire, de legalábbis nagyon kis mértékben érzik meg a világban éppen zajló káoszt és bizonytalanságot.

Az előző hónapokban is volt lehetőségem itthonról dolgozni, persze nem állandóan. Március 12-én szóltak, hogy 13-tól otthonról dolgozhat mindenki, ezt alapos üzletfolytonosság biztosító felmérések előzték meg. A bejelentéstől függetlenül a szabadságom már be volt írva, 14-20 közé időzítettem a táborozást.

Mivel már hetek óta sejteni lehetett, hogy a határok idővel lezárulnak, plusz egyéb megfontolások miatt is végül úgy döntöttem, az idei edzőtábort belföldön, azon belül is a Mecsekben abszolválom. Az idő nagyon kellemes tavaszi volt, és noha hiányzott a brač-i panoráma, terv szerint végre tudtam hajtani minden edzést, a cél a nyeregben töltött órák maximalizálása volt. Orfű csodás hely, még tavaly szerettem bele, mikor a kartörésemet követően csak drukkolni utaztam oda a hegyi OB okán.

Már az orfűi tartózkodás alatt sikerült gyakorlatilag nullára csökkenteni az interakciót más emberekkel, a hazatérést követően pedig bezárkóztunk a lakásba és csak a legszükségesebb indokokkal hagyjuk el a lakást: bringázás, élelmiszer vásárlás.

Az idei egyik fő versenyem a cseh Gracia Orlova 2.2 lett volna április végén, s annak ellenére sem kesergek, hogy már tavaly is ki kellet hagynom a fentebb említett sérülés miatt. Hír hírt követett és azonnal tudatosult bennem, hogy idén semmi nem úgy lesz, ahogy szeretném. Mivel állandóan rendszerekben gondolkodom és határidők szerint élek, magam is meglepődtem, hogy szinte semennyire nem viselt meg, mik a kilátások idénre. Orlova miatt erős forma volt időzítve április végére, ezen természetesen változtattunk az edzőmmel és mint sokan mások, visszatértünk az alapozáshoz.  Az itthonról dolgozás előnye, hogy nem ingázom napi másfél órát a lakhelyem és a munka között, így csomó időm felszabadult, amit esetenként bringa takarításra tudok fordítani.

Mivel nem csak tűröm, hanem kifejezetten szeretem is a monotóniát és az egyedüllétet, a jelenlegi helyzetben tökéletes alternatíva számomra a görgőzés is. Míg az időjárás és a kormányrendeletek engedik, a szabadban végzem az edzéseket, de ha erre nem lesz lehetőség, úgy is jó. Szerencsére a barátom is kerékpározik, így a hosszabb hétvégi edzéseket együtt tudjuk megejteni, a háztartásban pedig két okosgörgő is izgatottan várja, hogy rátegyük a bringákat.

A bringás edzések mellett heti két alkalommal jártam crossfit terembe magánedzőhöz, akinél nagyon jó erősítő, mobilizáló és nyújtó gyakorlatokat végeztem, külön hangsúlyt kapott a bal karom teljes szintre hozása, már ami a teherbírását illeti. A terem bezárásával sem állt meg az élet, az edzőm e-mailben küldi a heti penzumot én pedig igyekszem a lehető legszabályosabban végezni a gyakorlatokat. Minden eszköz még nem áll rendelkezésemre itthon, mert a webshopokat teljesen kifosztották, így a mai napon abban a remek élményben volt részem, hogy egy last minute vásárolt 20 kg-os kettlebellt a commuter bringán hoztam haza, nem volt őszinte a mosolyom.

Mivel nagyon szeretek Zwiftben edzeni, fel vagyok készülve fejben egy esetleges kijárási tilalomra is. Nem lehet 3-4 órás edzéseket a nappali közepén pótolni, de minőségi edzést otthon is lehet végezni. Minden edzést erg mode-ban végzek, épp emiatt egy kicsit közelebb is állnak hozzám a görgőn elvégzett edzések, mert minden edzésem tűpontos ilyenkor. A Zwift naptárába nagyon sok verseny is bekerült, ezekből szemezek a következő napokban, hetekben, hogy legyen azért egy kis megmérettetés is néhány alkalommal.

Élelmiszereket, wc papírt és vitaminokat sem halmoztunk fel, mindenből annyi van, mint a vészhelyzet kihirdetése előtt. Bár egyetértek a korlátozásokkal, a pánikkal már kevésbé. Ettől függetlenül úgy gondolom, olyan sportot választottunk, amit kiválóan lehet egyedül is űzni, emiatt rosszallóan nézem a még mindig csapatokba verődött baráti társaságokat az utakon. Türelemmel várom a járvány végét, készülök a szezon második felére. Nagyon jó érzés versenyzés közben a visszaigazolás, hogy jól sikerült a felkészülés, de alapvetően a kerékpározást imádom, nem kell a boldogságomhoz verseny minden hétvégére.

Kitartást és egészséget kívánok mindenkinek.

Adri

Elmarad a Tour de France is vagy nézők nélkül rendezik meg a versenyt?

A Tour de France-t szervező cég, az ASO május 15-ig vár a döntéssel a verseny 2020-as megrendezését illetően.

Bár még messze van a világ legnagyobb háromhetes körversenye, a koronavírus-járvány miatt veszélybe került a június 27-én rajtoló Tour de France rendezése is. Három hónappal a verseny előtt még semmi sem biztos, egyáltalán nem tudni, hogy meddig fog a járvány tartani, mikor függesztik fel a korlátozásokat, tehát megrendezhető-e a verseny. Pár nappal ezelőtt még úgy nyilatkozott a szervező, hogy a Tour de France-t meg fogják rendezni (tegyük hozzá a Girót is rendező RCS még a tavaszi olasz versenyei előtt egy héttel szintén úgy kommunikált, hogy megtartják a versenyt, aztán az olasz rendeletek lehetetlenné tették) és szóba jött annak az ötlete is, hogy akár nézők nélkül is megrendeznék a Tourt, hiszen a tv-ben mindenki nyomon tudja követni a versenyt és akkor minimális lenne a fertőzés kockázata. Az persze más kérdés, hogy milyen lenne a Tour nézők nélkül, hiszen ez adja a verseny hangulatát, erről beszélt a minap Julian Alaphilippe is, hogy elképzelhetetlennek tartja a Francia Körversenyt nézők nélkül. Ezenfelül elég kettős érzés lenne a nézőkben, versenyzőkben, hogy mindenki korlátozva van a mozgásában és közben megy a versenyen. Bár tudjuk az ókor óta, hogy „Kenyeret és cirkuszt a népnek!” és minden probléma megoldódik.

A legújabb fejlemény a Tour de France szervezésével kapcsolatban, hogy májusig kivár az ASO és legkésőbb május 15-ig döntenek arról, hogy elhalasztják vagy törlik a 2020-as Tourt.

Szerintetek meg fogják rendezni idén a Tourt? Jó ötletnek tartanátok egy nézők nélküli versenyt?