Home Blog Page 304

Kerékpározás-technikai videósorozat indult!

A Superior Racing Team egy új YouTube csatornát indított, ahol a különféle kerékpáros szakágak hazai képviselői mutatják be adott technikai elemek végrehajtását, melynek köszönhetően a nézők is elsajátíthatják az ezek végrehajtásához szükséges tudást. Egyelőre a MTB szakág videói kerültek fel Búr Zsoltnak és Dancsuly Dávidnak köszönhetően, de hamarosan a többi szakág is a terítékre kerül. A csapat közleményét alább olvashatjátok.

„Örömmel tudatjuk a bringások közösségével, hogy a Superior Racing Team elindította az új ingyenes YouTube csatornáját, mely kifejezetten a különféle szakágak kerékpáros technikai tudás szakszerű bemutatására jött létre.
Első körben a MTB-os technika kisfilmjeivel indult a csatorna, de rövidesen követik az országúti, BMX, Triál, Cyclo-Cross, DH stb. szakágak technikai videói is.

Az élet szülte ezt a típusú programot edző és tanítvány között, hiszen március közepe óta nincs lehetőség a hagyományos kontaktusokkal járó edzések megtartására. A Superior csapat szakemberei, edzői az első naptól kezdve, napi rendszerességgel adnak feladatokat a különböző korosztályoknak erőnléti, állóképességi és technikai videók keretében, melyek elvégzéséről folyamatos visszajelzést kapnak, hogy azt értékelhessék egyénre lebontva… Az eltelt 1 hónap gyakorlata alapján nagyon pozitívok a visszajelzések gyermektől, szülőtől egyaránt.

Más egyesületek megkeresésén és a belső sikereken felbuzdulva döntött úgy a Superior szakmai csapat Búr Zsolt, Dancsuly Dávid vezetésével, hogy tudásukat minőségi videók keretében megosztják mindenkivel. A csatorna hetente 2-3 új technikai videóval bővül folyamatosan.

Jelen nehéz helyzetben óriási segítség ez minden kerékpárosnak, de elsősorban az utánpótlásnak, hogy otthon is gyakorolhassák a technikai alapokat, feladatokat immáron hazai, elismert instruktorok segítségével… Természetesen a hagyományos edzéseket, edzőkkel-szakemberekkel semmi nem pótolhatja, de elősegítheti, hogy a motivációját senki ne veszíthesse el…

A BikeNet csatorna fontos célja, hogy az egyes szakágakhoz kapcsolódó technikai videókat, minden esetben a szakág leghitelesebb képviselői mutassák be, így találkozhatunk majd a csatornán több neves sportemberrel is.
Remélhetőleg minél több gyermek -a videók láttán is- kedvet kap a bringasport kipróbálásához és jelentkezik a hozzá legközelebbi utánpótlás csapatnál…

Iratkozz fel a BikeNet csatornára, hogy rendszeresen értesítést kapj az új technikai videók feltöltéséről!”

 

Szeptemberre halasztják a Tour de France-t! – Frissítve

Délelőtt még arról számoltunk be, hogy a Dauphiné Libéré információi szerint augusztus 29. és szeptember 20. között rendeznék idén a Tour de France-t, ami most már biztos, az UCI bejelentette, hogy akkor lesz a világ legnagyobb körversenye és ezenfelül információkat kaptunk bizonyos versenyek időpontjáról.

Már írtunk arról, hogy a Tour de France-t szervező ASO május 15-ig vár a döntéssel, hogy elhalasztják-e az idei Francia Körversenyt, de a napokban megjelent hír miatt biztos, hogy az eredeti időpontban nem fogják tudni megrendezni a versenyt, ugyanis a francia elnök bejelentette, hogy július közepéig nem lehet tömegrendezvényeket rendezni Franciaországban, így 100 % hogy június 27-én nem fog elrajtolni a Tour de France.

A francia újság, a Dauphiné Libéré információ szerint augusztus 29. és szeptember 20. között rendeznék a versenyt, ami abból a szempontból érdekes, hogy a Tour utolsó napja ütközne a VB első napjával, ami nem túl szerencsés, viszont az UCI ma bejelentette, hogy a Tour de France-t valóban akkor rendezik és a VB időpontján sem változtatnak.
Ezenkívül azt is megtudtuk, hogy a VB-t követni fogja a Giro d’Italia, majd az Olasz Körversenyt a Vuelta. Érdekes lesz a hegyiszakaszok sorsa, ugyanis őszre már megeshet, hogy a magasabb hegyeket már hó fogja borítani.

Fontos információ még, hogy a nemzeti bajnokságokat június helyett az augusztus 22-23-i hétvégén fogják rendezni és május 15-ig az UCI bemutatja a frissített 2020-as versenynaptárat.

Annyi biztos, hogy nem lesz egyszerű összerakni a versenynaptárat és nem a megszokott versenyeket láthatjuk idén…

 

Miért bringázunk kint a járvány idején?

Fotó: Müller Tamás

Az elmúlt egy hónap a kerékpáros társadalmat is megosztotta, sokan továbbra is kint – erdőn, mezőn, országúton – tekernek, míg mások bezárkóztak és maximum csak görgőn bringáznak. Én most elsődlegesen az első kategóriával foglalkozom, és megpróbálom megválaszolni a címben feltett kérdést, hogy egyesek vajon miért bringáznak kint a koronavírus-járvány idején.

Fotó: Toldi Tamás

Most már hetek óta nem kérdés, hogy a járvány megváltoztatja életünket, egyrészt a korlátozó rendeletek nem engedik, hogy minden a megszokott kerékvágásban történjen, másrészt a magunkból, belülről érkező félelmek vagy pusztán a józan ész is változtatásra sarkall minket. A kerékpározás szempontjából még viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen olyan sportként, amit egyedül a szabadban lehet végezni, csak minimálisan korlátozza a rendelet, így gyakorlatilag szabályosan tudjuk űzni a kedvenc sportunkat. Tehát, ha jogi oldalról nézzük a kérdést akkor nagyon egyszerűen lehet válaszolni a „Miért bringázunk kint a járvány idején?” kérdésre, „Mert szabad!”. Ha a szabályokat alkotók úgy gondolnák, hogy a járvány szempontjából veszélyes kerékpározni vagy futni akkor betiltanák azt.

Fotó: Sebők György

De érdemes a kérdést a szabálykövetésen túl is nézni, és ez az igazán lényeges dolog. Több oldalról fogható meg a kerékpározás – de írhatnék futást, vagy más a szabadban végezhető állóképességi sportot – , nagyon sok embernek ez a szabadság, elmegy pár órát tekerni egy stresszes nap/hét után és végül tiszta fejjel, nyugodtan ér haza. Olvasóink közül biztosan sokan ismerik ezt az érzést, például én is ebbe a kategóriába tartozom, bringázás vagy futás közben az elmém szabad, a gondolataim szárnyálnak és teljesen feltöltődök mentálisan egy ilyen sporttevékenység alatt (és úgy a legjobb ha közben nem találkozom senkivel).
Viszont velem ellentétben sokan nem fordulnak be kerékpározás közben, hanem a tájat nézik, élvezik, ha eljutnak egy gyönyörű helyre, de akár a tavaszi kék ég látványa a szántóföld felett is lélekemelő tud lenni. Ezt jól mutatja, hogy milyen képeket küldenek olvasóink a facebook oldalunkon heti rendszerességgel feltett „Merre bringáztál az elmúlt héten?” kérdésünkre… csodás helyekre jutnak el. Számukra ez a béke és a szabadság.

Vagy ott van még az a típus, aki a kihívást látja a hétvégi bringázásokban, megküzdeni a heggyel, letekerni egy adott távot, amire egész héten tud fejben készülni, enélkül üresebb lenne az élete. De akár a három fenti három típus keveréke is lehet az adott bringás.
Mindenki számára könnyen belátható, hogy alapvetően erősen káros mind mentálisan, mind fizikálisan egy rendszeresen szabadidős céllal kerékpározó személy (és környezete) számára, ha elmaradnak ezek a bringázások, mert elmarad a pozitív töltés, a feszültséglevezetés és lassan, de biztosan ingerültté válnak, ami az élet minden területére rövid időn belül kihat. Arról nem beszélve, hogy egy stresszes ember immunrendszere gyengébb, mint egy nyugodt, kiegyensúlyozotté. Így érthető, hogy sokan amíg lehet kitartanak a kerékpározás mellett. Valószínűleg sok olvasónk is ebben a cipőben jár, hiszen a kutatásunk szerint egy olvasónk átlag heti háromszor ül kerékpárra és hat és fél órát tölt nyeregben egy héten.

Fotó: Müller Tamás

És ha nem csak a szabadidős jellegű sportolás oldaláról nézzük ezt a kérdést. Rengeteg kutatás született már arról, hogy az állóképességi sportok komoly függőséget okozhatnak, konkrétan elvonási tünetei vannak a sportolóknak, hogyha kimaradnak az edzések. A mentális tünetek akár rosszabbak is lehetnek, mint a fizikálisak, extrém esetben az edzések kihagyása bűntudatot és depressziót okozhat, ami eléggé a mélybe tudja taszítani az adott egyént, és itt nem a profikra kell gondolni, hanem az amatőrökre… sajnos edzőként már én is találkoztam ilyen bringással. Természetesen a fizikális tünetek sem kellemesek és a keringés is széthullhat az adott egyénnél, de ez legalább más jellegű sporttal akár kompenzálható is lehet. Nem kérdés, hogy egy ilyen sportoló kint fog bringázni amíg lehet.

Egy fontos dolgot viszont ne felejtsünk el, tartsuk be a kijárást korlátozó rendeletben foglaltakat, nincs benne semmi teljesíthetetlen. Bringázz egyedül vagy a háztartásodban élő személlyel!

Csúcsforma doppingmentesen

A magaslati edzőtábor az egyik legelterjedtebb felkészülés a profik körében a csúcsforma eléréséhez. A képlete egyszerű. Amikor tengerszint közeli lakhelyünk elhagyjuk és magaslatra utazunk, pár nap alatt alkalmazkodik testünk az oxigénhiányos levegőhöz. Gyakorlatban ez 1800- 4000 méter magasságot jelent a tengerszint felett, ahol a leghasznosabb élettani hatások érvényesülnek a sportolónál.

Kutatások bizonyítják, hogy a magaslat hatására szervezetünk – egészen pontosan a vesénk – serkenti az Erytropoetin hormon természetes úton termelődését. Ez a hormon EPOként ismert. Ezen hormon felelős a vörösvérsejtek termelődéséért. A megnövekedett hemoglobin érték magasabb oxigén-felvevő képességet (VO2 maximum értéket) eredményez. Az Erytropoetin hormon fokozott termelését követően nő a sportteljesítményünk maximális küszöbe (a fittségünkkel arányosan).

Livigno egyik kapuja

Mi pontosan az EPO?

Az epo egy természetes úton előforduló hormon az emberi testben, melyet a vesénk termel. Ha a vér oxigénszintje lecsökken – például amikor magas hegyekbe megyünk – felserkenti az epo hormon termelődését a szervezetünk. 3 eltöltött nap után magaslaton, a vérünkben természetes módon magasabb lesz a vörösvérsejtek száma (nő a hematokrit értékünk) és alkalmazkodik szervezetünk a kevésbé oxigéndús magaslati levegőhöz.

A magaslati edzőtábor egy kulcsfontosságú felkészülési forma a profi sportolóknak a szezon során a célversenyükre. Amikor visszatérnek magaslatról a tengerszintre, kb. egy hónapon keresztül tart ki a megemelkedett oxigénfelvevő képesség a szervezetükben.

Egyúttal egy kitűnő kikapcsolódás és edzési lehetőség a kerékpársport bármely szintjén versenyzőknek, mely természetes úton hatalmas ugrást eredményezhet a teljesítőképességükben!

Miért választja sok profi versenyző Livignot?

Van egy különleges kerékpáros úti cél az olasz Alpok szívében. Livigno Lombardia északi részén, 1816 méterrel a tengerszint felett terül el. Olaszország egyedülálló adómentes övezete adottságai miatt vonzza a profi és amatőr kerékpárosokat.
Annemiek van Vleuten, Remco Evenepoel vagy épp Victor Campenaerts mind-mind itt készültek világbajnoki teljesítményük megelőzően.

Természetesen a magyar kerékpársport legjobbjai is megfordultak már a csúcsformájuk elérése érdekében Livignoban, például Benkó Barbara, Vas Kata Blanka vagy Dina Márton… Főként július és augusztus a legnépszerűbb időszakok.

Az 1910 méter magasan fekvő Alpen Village Hotel Livigno minden nyáron számos profi kerékpárosnak nyújt edzőtábor helyszínt. Szponzorálják a Quick-Step és a Lotto-Jumbo NL csapatát is. A hotel folyosóin dekorként legendás versenyzők bajnoki trikói lógnak, de sok más trófeával is büszkélkedhetnek a kifejezetten kerékpárosokra specializálódott hotel tulajdonosai.

A háromszoros magyar elit időfutam bajnok Kormos Veronika edzőtáborának is az Alpen Village Livigno Hotel adott otthont.

„Azért választottam a magaslati edzőtábort július végén, mert szerettem volna kipróbálni milyen hatással lesz az augusztusi versenyeimre. Az edzőm úgy ítélte meg, hogy készen állok egy ilyen edzőtáborra. Ugyanis magaslatra csak akkor érdemes menni, ha megfelelő az alapvető fittséged. Belgiumban ezt mindig egy ház építéséhez hasonlítják: ha megvannak a kellő stabil alapok, elkezdhetsz dolgozni a tetőn.”

Stelvio hegytető

A saját tapasztalatáról így mesélt:
„Már a második nap sok változást érzékeltem. Állandóan szomjas voltam és az alvás nem ment annyira jól, az ébredési pulzusom is átlagosan 10-zel magasabb volt. Ez mind normális. Pláne, ha először mész magaslatra. A kerékpáron igyekeztem betartani az alacsony intenzitás elvét az első 5 napban. Ezt követően már egész jól éreztem magam és az összes 50-60 kilométeren belüli legendás hegy aszfaltozott csúcsára eljutottam edzéseim alatt. A Stelvio-t követően persze már nem kellett altatni. 🙂 Livignoból oda-vissza 110 km volt, 3050 méter szintkülönbséggel.

Alpen Village külön ajándék vacsoránál

Az edzések között kitűnő ellátásban részesültem. Az Alpen Village olasz konyhája sportolókra specializálódott. Az éttermükben megismerkedhettem Remco Evenepoel-lal, az olasz cyclo-cross bajnok Alice M. Arzuffi-val (akivel később együtt is lazítottunk pihenőnap előtt a Bivio clubban) és más profi versenyzőkkel. Még ha egyedül is utazol ide edzőtáborozni, sosem fogod magányosnak érezni magad.

Amikor visszatértem Belgiumba 1-2 nap pihenőt követően remekül éreztem magam az első versenyeken. A vérképemben pedig szembetűnően megugrottak a hematokrit, hemoglobin értékeim”.

Livigno Bivio Club kerékpárosokkal

A 26 éves belga Loïc Vliegen (Circus-Wanty-Gobert) a nyár végi csúcsformáját Livigno-ban szerzi meg.
„A szervezetem mindig nagyon jól reagál a magaslati edzőtáborra. A teljesítményem legmagasabb szintjét érem el egy-egy livigno-i tartózkodást követően. Az edzések mellett nagyon szép úti cél Livigno, ahol sok ismerőssel tudok együtt edzeni. Fontos, hogy a tábort megelőzően és alatta is jó mentális állapotban légy, készen állj minőségi edzésmunka elvégzésére. Az edzések között kellemes kikapcsolódást nyújt ez a gyönyörű kisváros és környéke.” – mondta el a Circus-Wanty-Gobert csapatkapitánya Bikemagnek.

Loic Vliegen, Fotó: Alessandro Volders, Cycling Media Agency

Megkérdeztük arról is, hogy ő hány napra utazik el a magaslati edzőtáborra a kívánt csúcsforma eléréséhez és hogy mit tapasztal saját magán.
„Minimum 12 nap, de akár 20 is lehet az az időintervallumot amit eltöltök Livignoban. Az első napokon fáradtnak érzem magam. A legelső 5 nap szigorúan alacsony intenzitással kerékpározom, semmi komolyabb erőfeszítés. Ezután kezdődhet egy kicsit megterhelőbb edzésprogram. Amikor visszatérek Livignoból azonnal érzem a magaslati edzőtábor hatását. Remekül kamatozik a kerékpáron, már a legelső versenyekre kijön a forma. Nekünk belgáknak a hosszú hegymenetek Livigno körül (például a Stelvio, a Berninapass) is egy kiváló lehetőség erősödni.”

Bernina Pass

Néhány Livigno környezetében kerékpárral meghódítható legendás hegycsúcs:

– Passo dello Stelvio 2758 m
– Passo di Gavia 2621 m
– Passo di Foscagno 2291 m
– Passo Forcola 2315 m
– Passo d’Eira 2208 m
– Passo del Mortirolo 1852 m
– Bernina Pass (Svájc) 2253 m

A magas hegyek bűvöletében

Alpen Village kerékpáros hotel Livigno: https://www.biviolifelivigno.it/en/hotels-apartments/alpen-village-hotel-livigno

Downieville Classic, a legenda, 1500 m szint lefelé egyben

Lake Tahoe-tól északnyugatra haladtunk, erre még sosem jártam, az meg ugye mindig ad egy kis extrát. Ez Kalifornia mélye és legjava. Hatalmas hegyek, érintetlen vadon. Lélegzetelállító természet, hatalmas fenyők, szebbnél szebb tavak és olyan trailek, amiken járva, ha még nem lenne feltalálva biztos, hogy feltalálná az ember újra a montizást.

A cél a bő száz km-re fekvő legendás Downieville Classic trail volt. Erről hallottam már itthon is, de a túrám során több bringás is az erősen ajánlott kategóriába sorolta, de még inkább kihagyhatatlannak jellemezte.

Amcsi léptékben ez épp csak egy dombbal arrébb volt…

A legendás trail 22,5 km lejtő, 1477 m szintvesztéssel, igaz 202 m emelkedéssel sunyin, részletekben. Ez pont elég fárasztó ahhoz, hogy egynél több kört akarj rajta menni egy nap alatt. Nem mondom, hogy lehetetlen csak épp kell hozzá egy komoly kondi. Bár szerencsére a legmagasabb pontja is csak 2200 körül van. Ami azért sokkal könnyebb, mint ha 3000 méterről indulna.

Késő délután érkeztünk, az előző napokban kinézett kicsi, de gyönyörű Snag Lake partjára, itt volt egy kijelölt, ingyenes kemping placc, fantasztikus luxussal, azaz pottyantós wc-vel, igaz más semmi, de ez már így is messze átlag feletti szolgáltatás. Kell is ide, mert sokan vannak ezen a kicsi fás területen. Nagyon le lenne sza… akarom mondani gyalázva, ha csak a bokrok lennének…
Az ilyen kijelölt, kicsit felkapottabb helyeknek van egy nagy hátránya, sokkal nehezebb elbújni mosakodni, de azért megoldottuk. Gyors vacsi, majd menekülés a kocsiba a hideg elől. Rá kell pihenni a legendás trailre.

 

Jó ilyen környezetben ébredni

 

Ez a tó is szép volt

 

 

Reggeli hangulatkép, indulásra készen

 

Reggel hideg, viharos szél fogadott, de szokás szerint szikrázó napsütéssel, gyorsan kicsit körbenéztem a parton, majd finoman felmértem a szomszédságunkban táborozó bringás csapatot. Egy jól összeszokott baráti társaság volt Santacruzból, átlagban negyven felett. Próbáltam váltani velük pár szót, mennyire ismerősek erre, mit ajánlanak, merre tartanak, meg hasonló bringás témák. Ők meg, mint errefelé mindenki, szintén nyitottan és érdeklődve fogadtak, így kb 5 perc alap információ csere után annyira összespanoltunk, hogy felajánlották elvisznek a Downieville Classicra, ha már ők is oda tartanak.

Pár perccel a találkozásunk után, már vittek is bringázni

 

Pedig nem volt könnyű dolguk, a nem kicsi pick up már tele volt bicajjal, de a tetőre még fel bírtuk kötni az enyémet.

Fent kipakoltunk és indult is a hosszú csapatás lefelé. Kb. 6-an voltunk így természetesen nem volt mindenki azonos szinten, de a csapatuk fele hihetetlen gyors volt. Nagyon össze kellett szedjem magam, hogy tartsam a tempót. Ok, nekik segített kicsit a jobb bicaj a jobb gumi és a pálya ismerete, de akkor is fura érzés volt, hogy minden tudásom összevakarva küzdök az elemekkel és nem igazán közeledek, ha meg egy picit is hibázok, azonnal megúszok. Ez azért is volt fura, mert volt köztük, akin egyértelműen látszott, hogy nem annyira pro, de nem félt, eresztette mintha egy Grizzly elől menekülne. Mondanom sem kell ez így azért elég fárasztó is, mikor már nem teljesen a saját ritmusodba mész, hanem nyélen, és nem 3 percet, hanem vagy másfél órát, kisebb pihikkel persze, mikor összevártuk egymást.
A trail maga kicsit más volt, mint amiket Lake Tahoe-nál megszoktam, olyan DH-sabb, mesterségesebb volt. De még nem volt túl tolva, így nagyon élvezetes és változatos maradt. Volt benne minden: panoráma, patak, hatalmas fenyők sziklás részek, rengeteg kanyar, és amit csak el tudsz képzelni. Jó mondjuk nagy ugratók nem, de az pont nem is hiányzott nekem.
Itt egy videó a teljes trailről (nem saját): https://www.youtube.com/watch?v=nf_fbBHfc9U

A tetőre fért már csak fel a bicajom

 

Mire leértünk már kicsit továbbléptünk a „kellemes fáradtságtól”, „a nem tudom fogni a kormányt” stádium felé. Nekem is oda volt picit a karom, pedig valami csoda folytán nem vagyok alkar fáradós típus szerencsére. A lábaim inkább kivoltak, de mégis energikus voltam még. Így a többiekkel ellentétben nem vártam meg a felszállító buszt, ami elég soká jött volna, ezzel spóroltam is jó pár dolcsit, meg valahogy valami perverz októl vezérelve kívántam még a mászást. Itt persze nem egy fél János-hegynyi visszamászás várt rám, hanem úgy majd 1500 m egyben 2000 m fölé egy Trance-szel. Valahogy akkor mégis jó ötletnek tűnt. Igaz akkor még nem tudtam, hogy tökös gyerekekkel van dolgom, és ha fölfelé nem is akarnak menni, de lefelé még van betervezve mára.

Szerencsére a feltekerés, ami egy sima szűk hegyi aszfalt volt egy nagy hegyi patak partján az olyan szép volt, hogy minden kínom feledtette volna, ha lett volna, de tényleg jól esett így, kimondottan jól esett. Olyannyira hogy bár sorra előztek a bicajos kocsik és felszállító járművek, direkt nem is próbáltam lestoppolni őket (korábban volt már mikor annyira kikészültem, hogy lestoppoltam egy kocsit, hogy ugyan vigyen már vissza a kocsimhoz mielőtt megpusztulok.) Aztán jött egy kisbusz, ami magától megállt, segíteni akart, felajánlotta, hogy elvisz. Ekkorra már kezdtem azért némi vágyat érezni valami hasonló fuvarra így belementem. Jó, ok, tudom az álmos könyvek és a néphiedelmek szerint nem az a leghosszabb élet titka, ha amcsiba beszállsz egy idegen kocsiba, aki magától ajánlja fel neked a fuvart. De egyrészt ugye már tudom, hogy az amcsik nagyon közvetlen és segítőkész emberek és nem kell bedőlni a filmekben látottaknak, másrészt tök szimpatikus fickó volt, kb. egy 60-as hobó. Volt is a furgonban minden, szörfdeszka kettő is, ágy, mászó cucc, bicaj, meg minden földi jó, ami egy ilyen szabad léleknek kellhet, bár ötletem sincs hol szörfözött vele arrafelé… Később, ahogy beszélgettünk kiderült, hogy már nyugdíjas, de korábban a helyi erdészetnek dolgozott és sok trail építésében részt vett. Természetesen ajánlott is párat az én legnagyobb örömömre. Sajna nem tudott végig vinni, másfelé ment, így a végén még tekernem kellett egy szűk órát, na akkor már éreztem, hogy jobb ez így ahogy alakult, nem volt már őszinte a mosolyom.

Patak az út mellet

 

A táborba visszaérve gyors és sok kaja, kis pihi, napozás és már érkeztek is az új barátok, némi kalória bevitel után már invitáltak is a következő körre, illetve körökre, merthogy most saját kocsival tudunk még két kört is menni. Volt, aki már elfáradt az vállalta sofőr szerepet ehhez.

Ezúttal másik trailt https://www.mtbproject.com/trail/7006093/mills-peak-shuttle-run választottunk, ez még kövesebb, porosabb és durvább volt. A felső fele kimondottan nehéznek minősített öt csillagos trail volt.

A mély por annyira száraz és poros volt egymás mögött haladva, hogy konkrétan nem lehetett rendesen látni. Tartani kellett vagy 100 métert hogy lássak annyit, ami a tempóhoz kellett. Nagyon melós volt, de pont ezért nagyon jó. Mire leértünk már nagyon alacsonyan voltak a nap sugarai, ami tovább rontotta a látási viszonyokat. Sietni kellett vissza, hogy beleférjen még egy kör. Ugyanonnan indultunk, de részben más trailen mentünk. Na ott már tényleg gyakorlatilag alólunk sütött a nap, jóformán semmit nem lehetett látni a talajból, az egyik srác szét is csapta a hátsó gumiját, de nagy nehezen megjavítottuk. Így viszont tényleg alkonyodott mire leértünk. Hatalmas élmény volt. Ez így az igazi, ahogy spontán alakulnak, persze klasszikusan eltervezve, fizetve a felszállításért is hatalmas lehet, de mikor közben barátokra lelsz és az egész napot együtt csapatjátok akkor az megfizethetetlen.

Az idő szorít, lassan alkonyodik, medvék a nyomunkban

Az idő jól lehűlt, ahogy lement a nap, siettünk vissza a táborba, hogy még 10 fokban mosakodjunk, ne 3-ban. Ahogy haladtunk fel a szerpentinen egyszer csak egy medvebocs nyargalt át előttünk, ennek még ők is örültek, vagy nem, de nem mentek el mellette szó nélkül.

Persze a nap ennyivel nem ért véget, miután mindenki tisztába tette magát, hatalmas grillezés, sörözés, gitározás alakult, még egy torta is előkerült. Kiderült az egyiküknek most van a 60. szülinapja. Alig tudtam követni… elképesztő. Ránézésre is letagadhatott legalább 10-15 évet.

Közben kiderült, hogy az egyikük Santacruz legjobb ösvényei lábánál lakik, a másik hobbiból építgeti őket, szóval nagyon benne vannak a helyi bringás életben. Na és a legjobb hogy a srácok meghívtak, hogyha megyek pár nap múlva feléjük akkor mindenképp szóljak és megmutatják a legjobb ösvényeket.

Nem lehet okom panaszra, ami a szerencsét illeti, maga a főnyeremény, mikor helyi bringások guide-olnak.

Hosszú, fárasztó, de tökéletes nap volt. Ahogy ők mondtak, ez az igazi Kalifornia. Ezt szerintem egyszerre értették a napunkra és a környezetre.

Sajnos másnap mentünk is tovább, így utólag már nem is tudom miért, de mentünk, talán jobb lett volna még maradni kicsit…
A következő állomásunk a Volcanic Lassen Nemzeti Park volt, itt ugyan nem bringáztunk, de gyönyörű tavak közt túráztunk itt is, ha érdekel, itt találsz több fotót:
https://www.facebook.com/…
https://www.facebook.com/…

 

 

 

 

A szélárnyék titka: Mekkora a biztonságos távolság?

Minden kicsit többet kerékpározó ember tudja, hogy egy másik bringás mögött könnyebb haladni, hiszen szélárnyékban vagyunk. Rengeteg kutatás született már ezzel kapcsolatban, hogy mekkora az a távolság, ahol már érezhető a „segítség”, most egy belga-holland kutatás is ezt használta fel a kórokozók terjedésével kapcsolatban. Nézzük mire jutottak!

Az említett kutatás azt vizsgálta, hogy gyalog, futva, kerékpáron mekkora az a távolság, ahol már nem érkezik ránk az előttünk haladó kilégzett levegője, mely nyál- és különböző váladékcseppeket tartalmaz. Ez azért volt érdekes a tudósok számára, hogy megtudják a jelenlegi járványhelyzetben ajánlott 1,5-2 méteres távolság mennyire fedi a valóságot, tehát mennyire képes megakadályozni a fertőződést. Rutinos kerékpárosként könnyű megmondani, hogy a 1,5-2 méteres távolság a valóságtól nagyon, de nagyon messze van, ennek a sokszorosával kell számolni. Hiszen elég csak arra gondolni, hogy bolyban tekeréskor a 2-3 emberrel előttünk bringázónak az izzadságcseppjei is gyakran az arcunkra kerülnek, vagy egy oldalszeles orrfújáskor a komplett bolyt be tudja teríteni a váladék, a kilélegzett levegő pedig ennél jóval messzebbre jut.

A kutatás is hasonló eredményre jutott, sport tempónál minimum 20 métert javasolnak, de inkább többet, míg futás közben a 10 méter ajánlott. Sőt még az is szerepel a tanulmányban, hogy egymás mellett kerékpározva a legkisebb az esélye a fertőződésnek (lehet újra kellene írt a járvány idejére a KRESZ-t? 🙂 ). Kicsit megmosolyogtató, hogy előzéskor is hasonló távolságot javasol, mert gyakorlatilag egy autópálya is kevés lenne ahhoz, hogy kikerüljük az előttünk haladót.

Annyi összességében elmondható, hogy ahol érezzük, hogy könnyebb tekerni a másik mögött, ott már bőven abban a távolságban vagyunk, ahol az előttünk haladó váladékcseppjeiből kaphatunk.

 

How to prepare the race season of 2020 during the coronavirus restrictions?

Fotó: Pascal Vande Putte

Cyclists from different competition levels are facing a very strange and new situation this year: certainly no any races or sports events before 1 June 2020.

Luckily, Hungary and Belgium are countries where you can do outdoor sports alone and you are not forced to spend all your ride hours on an indoor trainer.

But still, how can we jump into the very first races (let’s hope in June) without any races this springtime? Without any intense group trainings?

Bikemag had the chance to talk to one of the most respected cycling coaches in Belgium.
Sander Cordeel competed 7 seasons as a professional cyclist.
Since 2018 he is a specialized cycling coach and he works at Vitori sport medical center.
Vitori is one of the most well known sports-science laboratories in Belgium, testing many professional and amateur riders.

Bikemag:
Hi Sander, thank you for accepting our invitation for an interview. How do you see the situation of professional cycling in 2020?

Sander Cordeel:
These are challenging times for everyone, so also for cycling. Not only riders but teams, race organizers, staff,… Sport in general always depends a lot on sponsors. So for sure some sponsors will have to cut their budget. So let’s hope we can race more sooner than later!

Photo: Pascal Vande Putte

Bikemag:
The possible race calendar is changing nearly day by day. How do you work with your athletes at this moment?

Sander:
Luckily most of my riders can still continue training outside, which is a big advantage. So most of them are capable to continue the normal training programme. Depending on their motivation, they are following a plan that looks like a training schedule they do some weeks before the season starts. There is also more space to work on weak spots or improving the strong points.

Bikemag:
It is a quite common knowledge, that practicing outdoor sports alone is very good for your body and mind. However, some riders suffer to stay motivated and with all the insecureness, negative news, they have a bad feeling to train harder on the bike. Can you give them any advice?

Sander:
It’s normal some riders have motivation problems, which I understand. You work for a goal and suddenly the goal is gone and there are no specific dates for new goals.
So it’s not easy to stay motivated, but topsport will never be easy. You always have options: you can sit down and complain. Or you can try to make the best out of it and work with what you have. The champions of our sport always choose the second option. They became a professional because they have a strong ability to keep focusing. The advice I can give is to set goals for yourself and to keep pushing once in a while. Try to beat a record on a climb, try to improve your power profile, win a race on Zwift,…
As a coach I can follow the evolution of the shape truly by the power outputs, which is a good thing. Of course – because we don’t know how long this period will last – it’s important to give yourself some small breaks in between training blocks. To recover mentally and physically.

Bikemag:
Is it possible to build up a peak condition for the first races (for the season start) in June, with only trainings on the road, alone?

Sander:
There are a lot of nice examples of riders doing great races without any competition. Rohan Dennis won the Time Trial World Championships without any competition for a long time. So it’s possible! Pure theoretically it’s even better, because in training you can control much more parameters compared to a race, where you never know what you will get. But on the other hand you need to suffer to get yourself to a higher level. Some athletes can suffer harder in the races then on a training. These riders in general need some competition to get to their best shape. But if you can make yourself suffer hard on training it’s perfectly possible to be good in your first race.

Photo: Sander Van Nieuwenhuyse

Bikemag:
Is it possible to build up a peak condition with only indoor trainings?

Sander:
Training on the rollers are always good. Even when you can go outside some training are better done indoor instead of outdoor. Roller training can be excellent for a high intensity training.
The big difference is the mental aspect: To get in a good shape you would have to spend a lot of time on the rollers which is mentally hard, especially if you have to stay inside for a long time. A cyclist needs a good endurance, so you need some long training sessions. Those ones are the hardest mentally on the rollers. Nowadays the smart rollers make it already much more attractive compared to the possibilities from 10 years ago.

Bikemag:
Do you make a big difference at this moment in the training plan of a Master / Senior rider, women and men athletes, Under age riders?

Sander:
It’s important that every rider has a specific planning, each athlete is different. Not only the gender, age or level. Some of my athletes are doing more alternative training like running or other cardio trainings. Because they need it mentally. Other cyclists love to ride their bike so much and they can go out every day for 6-hours-long now. Then there are athletes with difficulties to go out even for 2 hours in these times. So I don’t put athletes in a certain category but see it case by case what’s the best option is for them.

Bikemag:
What do you think will happen in the first one-day World Tour races of this season?

Sander:
I think it will be a race like every other race. Maybe more intense because everybody is fresh and even more motivated. There will be less races and some riders don’t have a contract from their team for the next year. So more riders will feel they need to show themselves. The pressure will be higher on them.
Also the teams adapts race selections. There are less races for the same number of riders so within teams there can be a fight to get in a selection.

Bikemag:
What do you expect in the Tour de France of 2020 (or in the first Grand Tour race they organize in 2020)?

Sander:
At this time you have 2 groups: the riders who can train outside and the riders who must to stay inside. Obviously the first group has an advantage. Teams will select their riders based on the preparation they had. Also riders who had the Giro as a goal will now be in the Tour. So the teams will come with there biggest names. I’m expecting good Colombian riders who are now all on altitude training. They will have probably a better preparation than most of the French riders. I really hope there will be a Tour de France in 2020. I consider as the most important race on the road season calendar. But only if it’s safe of course.

Bikemag:
How important are the side trainings (like core stability) next to riding the bike at these days in our preparation?

Sander:
Core training is always important. A lot of riders start working hard on there core during the winter but during the season they pay less and less attention to it.
So in these times it’s important to keep training your core stability and even take it to a higher level! The same is true for power training.

Bikemag:
Most riders who know well their body, they know what they need to reach their best shape. What was your key work-schema to reach your top condition in the right time?

Sander:
I was always highly interested in training and I never had a trainer until my first professional contract. So I knew my body very well. And I knew what to do to get in my best shape. Philipe Gilbert once said to be at your a peak condition is the opposite of being sick. You feel it coming and you feel when you are in top shape.
As a rider it’s important to have a coach but it’s even more important not to follow everything blindly. To listen to your body and to recognize certain signals.

Bikemag:
Which is your favorite race? Have you ever raced in Hungary?

Sander:
I like cobbles a lot so all the races with cobbles. If I have to choose one, my favourite is Paris – Roubaix. Once I saw a race in Hungary but I never raced myself.

Bikemag:
Which is your favorite bike destination to do hard trainings?

Sander:
In Belgium I like to train in the Flemish Ardennes.
To escape from the bad weather, I went to Valencia.

Bikemag:
What is your usual daily routine during the corona virus danger?

Sander:
My routine didn’t change a lot now. I’m spending a lot of time on Trainingpeaks. It is the software I use to plan and analyse the trainings. I try to stay in shape myself. I do some sport activities every day.
I like to read about training and the human body. The science around training is constantly developing so it’s important to keep myself up to date.

Sander Cordeel, thank you very much to share your knowledge and advice with the readers of 185.80.49.65/teszt-uj-wp/!

Kerékpáros GPS vagy multisport okosóra? – Garmin Edge 530 vs Garmin Instinct Tactical

Érdekes feladat egy multisport okosórát összehasonlítani egy kifejezetten bringázáshoz fejlesztett gps-es komputerrel, hiszen nagyon más szegmenst céloz meg a két eszköz, már-már „almát-körtével” kategória, de mégis van benne kihívás, és a végeredmény is egyesek számára meglepő lehet. Na, de nézzük, hogy kinek érdemes a kerékpáros gps Garmin Edge 530-at választani és kinek a multisport gps-es okosóra Instinct Tacticalt!

A fenti kérdést még a télen tette fel nekem kollégám, és örömmel mondta, hogy ebben a kérdésben kellene cikket írnom. Én kapásból rávágtam a választ, hogy kerékpározáshoz egyértelműen bringás GPS, az okosóra maximum cyclo-crossra lehet jó, aztán persze kicsit árnyalódott a kép. Elég rutinosnak számítok ebben a témakörben, mert multisport órából és kerékpáros gps komputerből is van otthon több, és mindegyiket használjuk rendszeresen, így akár több évnyi tapasztalat alapján is megírhattam volna a cikket, bár akkor kimaradtam volna az igazán jóból, mert a cikk megírásához kaptam egy közel azonos árban levő Garmin Edge 530 kerékpáros komputert és egy Garmin Instinct Tactical multisport okosórát a Garmin hazai forgalmazójától, hogy a legújabb termékek alapján tudjam elkészíteni a cikket.

Garmin Instinct Tactical:

A Garmin Instinct családba multisport, azaz többféle sportoláshoz is alkalmas, gps-es okosórák tartoznak, a Tactical ennek a sorozatnak a legizmosabb tagja, de tényleg szó szerint, mert kapott egy pár a katonáknak és a vadászoknak kifejezetten hasznos funkciót a normál modellekhez képest. De inkább térjünk vissza a sportokhoz, van benne minden, olyan sportok is, amikhez nem is gondoltam volna, hogy kellhet gps-es okosóra. Persze ilyenkor ébred rá az ember arra, hogy nem csak a pulzusmérés körül forog a világ egy sportóránál, nem mindenki állóképességi sportokat űz, a pontos gps koordináta, a magasság és az irány is lehetnek mind fontos értékek.

A sportok terén azért próbáltam normál mederbe terelni a tesztet, mert egyrészt én biztosan nem tudnám letesztelni ejtőernyőzés közben 🙂 és nem valószínű, hogy az olvasóinkat is ez érdekelné a legjobban. Így maradtam a saját sportjaimnál, a kerékpározásnál, a terepfutásnál és a túrázásnál. Itt megjegyezném, hogy februárban és március elején teszteltem az okosórát, így ebben az időszakban konkrétan többet használtam az Instict Tacticalt, mint a kifejezetten kerékpáros komputert, mert a hidegben inkább választom a futócipőt a kerékpár helyett.

A régi Garmin triatlon órámhoz dizájnban az Instinct Tactical nem is hasonlítható, abszolút egy utcára is hordható sportos okosóra megjelenését nyújtja, kényelmes szíj, kellemes tapintású anyaghasználat, egy rossz szavam nem lehetett rá, viszonylag sokat is hordtam utcára, mondjuk nem sokat néztem rá, mert általában nem használok órát. Bár volt egy-két eset amikor jól jött, hogy egy gps-es okosóra van rajtam, például amikor Dubajban a kísérőkocsiban mérni kellett a pontos versenytávot, mert a szervezők kommunikációja hiányos volt.

Viszont most már tényleg a belsőre térek rá, elsőként a futófunkciókat néztem át, gyakorlatilag mindent tud, ami kellhet egy terepfutás során. A kijelzőn az adatok száma szűkös, pont úgy mint az összes okosórán (limitált a kijelző mérete), de teljesen személyre szabható minden adatmező és több oldalt is tudunk magunknak csinálni, így lényegében minden szükséges adathoz hozzá tudunk férni sportolás közben. Ami kifejezetten tetszett, hogy alapértelmezetten a jobb felső sarokba került a pulzus, ami így nagyon jól elválik a többi adattól. És ha már a pulzusról beszélünk, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az óra hátoldalában van egy beépített pulzusmérő szenzor, ami csuklóról képes mérni a pulzust. Bár itt megjegyezném, hogy ez a technológia még nem teljesen forrott ki (ha egyáltalán valaha ki fog), mert rázkódás (pl lejtőn futás vagy akár rázós talajon bringázás) közben hajlamos sokszor tartósan félremérni, viszont használható hozzá mellkaspánt is, amivel pontosan mér.

A Instinct kezelése nagyon egyszerű, ami futás és más sportolás közben nagyon fontos, hiszen nem nézhetjük és nyomogathatjuk a gombokat percekig, mert abból könnyen esés lehet, ezt mindig is szerettem a Garmin termékekben, minden teljesen egyértelmű, és az összes funkció alatt a gombok szerepe nem változik.
Bár szinte csak ismert ösvényeken futok (és alapvetően jól is tájékozódok), de a navigáció, legalábbis az útvonalkövetés soha nem árt egy gps-es okosórában, mert megeshet, hogy szükségünk van rá, pl előfordult már, hogy fáradtan, erdészeti munkák miatt futottam pár száz méterrel többet egy 76 km-es futás során, szóval jó ha van és az Instinct Tacticalban szerencsére van. Az útvonal rátöltése nem bonyolult és az okosóra is alapszinten végigvisz a kiválasztott útvonalon, arra pont elég, hogy ne tévedjünk el.

Érdekesség még, hogy a sportfunkciókon túl egy alkalmazáson keresztül a telefonunkkal párosítható és okos értesítések fogadására is alkalmas, például jelzi az okosóra, ha hívnak vagy üzenetünk érkezett, sőt még az időjárást is mutatja, ha éppen van mobilnetünk az erdőben. Valójában telefonon keresztül érhetjük el az összes funkciót, ezért mindenképpen érdemes letölteni a Garmin Connectet a mobilunkra. Egyébként van az Instictben hőmérő is, mondjuk az inkább a mi testhőnket mutatja, mint a levegőjét 🙂

A legpozitívabb élményem az Instincttel kapcsolatban, hogy kb 5 másodpercen belül van gps jel, ha kilépek az ajtón, pedig elég magas házak vesznek körül, míg az összes többi komputerem percekig küzd a jelért, ha egyáltalán talál. Valószínűleg ez egyrészt a fejlett csipnek, másrészt az összes nagy műholdrendszerrel való kompatibilitásának tudható be.

Kerékpáros magazinként a kerékpáros funkciókat sem szabad kihagyni, így most következzenek azok:
Pulzusmérővel, sebesség-, pedálfordulat-szenzorral kompatibilis, így az alap adatokat tudja mutatni, de pl wattmérővel sajnos nem, így akik komolyabb edzésmunkát végeznek, azok számára nem a legjobb választás. Egyszerre maximum 5 adatot képes mutatni kerékpáron, ami elegendő lehet azoknak akik kevés adattal beérik, bár ha csuklón hordjuk bringázás közben akkor ebből túl sokat nem fogunk látni. Kormányra téve meg nem az igazi, pici hozzá a kijelző és nekem még soha nem sikerült úgy felraknom kormányra karórát, hogy terepen is maximálisan stabil legyen. Tehát elég korlátozott a használata kerékpáron, ha minden pillanatban információhoz szeretnénk jutni, viszont az adatokat jól méri, ezért utólag minden visszanézhető. Ebből a pár mondatból valószínűleg már mindenki érzi, hogy számomra kicsit kényszermegoldásnak tűnik egy okosóra használata kerékpározás közben, de ezt még a cikk végén az összefoglalóban kifejtem kicsit bővebben.

 

Garmin Edge 530:

Az Edge széria már a kezdetek óta a kerékpáros komputerek neve a Garminnál, most már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza ez a modellcsalád. Az 5-össel kezdődő típusok, mint pl 500, 510, 520, 530 mindig is azok a modellek voltak, amik a magasabb szinten sportolókat is kiszolgálták, csak a térképes funkciók voltak szerényebbek a 8-as és a 10-es sorozat tagjaihoz mérten. Az 530 is ennek a jegyében készült, edzés- és kerékpárosfunkcióit tekintve gyakorlatilag mindent tud, nem véletlenül láthatjuk profi versenyzők kormányán is, nem beszélve a hihetetlenül sok hobbi bringásról.

Alapvetően talán nem is kellene említenem, de az összehasonlítás miatt fontos kiemelni, hogy a kormányszárra és a kormányra is feltehető, ráadásul a kormányra kétféleképpen, előrenyúló és normál konzollal, sőt nagyon sok gyártó készít hozzá speciális konzolokat is. A rögzítése a klasszikus Garmin-féle rögzítés, belepattintom a konzolban a komputert és elfordítom 90 fokot. Maga ez a rögzítés is elég biztonságos, de adnak hozzá egy külön kis pántot is ha véletlenül elengedné a konzol, így nem hagyjuk el a komputerünket.

Gyakorlatilag az összes ANT+ kompatibilis szenzorral (pulzus, sebesség, pedálfordulat, watt) párosítható az Edge 530, sőt pulzuspántban Bluetoothossal is, így minden adat a rendelkezésünkre fog állni bringázás közben. Egyszerre 10 adatot tud megjeleníteni a kijelzőn és 5 oldalt tudunk beállítani, ami a matematikát igénybe véve 50 adatot jelent… valószínűleg nincs az a bringás, aki ezt kihasználná. Természetesen teljesen személyre szabható a kijelző, adott oldalon hány adat legyen és melyik, hol, és a beállításuk sem nehéz, mert kategóriákba vannak szedve.

Ezenkívül külön kerékpározási profilok is találhatók az Edge 530-ban, mint például „műút”, „hegyi”, „beltéri”, de újakat is létrehozhatunk, valójában minden egyes kerékpározási típushoz külön adatmezőket tudunk beállítani, pl országúton és terepen teljesen különböző adatmezőket tudunk használni. A profilváltás egy gombnyomással elintézhető a mérés elindítása előtt, szóval abszolút nem bonyolult. De ez az egész komputerre igaz, a használata egyszerű, logikus, gyorsan meg lehet tanulni.

A Garmin Edge 530 tudása hihetetlenül nagy, nem is szeretném és valószínűleg nem is tudnám az egészet bemutatni, sőt annyit elárulok, hogy lesz egy Edge összehasonlító cikkünk is, ahol bizonyos funkciók jobban ki lesznek vesézve. Így a fontosabb funkciókról szeretnék beszélni, ami inkább a cikk címében szereplő kerékpáros gps-ekre igaz.
Azon már túl vagyunk, hogy rengeteg adatot képesek vagyunk egyszerre látni és kezelni a komputeren, sőt többféle kerékpározáshoz is tudjuk használni, de két fontos dolog még kimaradt, a navigáció és az okosfunkciók.

Az Edge 530 térképes navigációt biztosít, és még ha nem is kapcsoltuk be a navigációt akkor is a térkép oldalra lapozva láthatjuk, hogy éppen hol vagyunk, a navigációt használva pedig folyamatosan jelzi, hogy merre kell majd mennünk. Sőt számomra igazi érdekesség, hogy navigáció nélkül is jelzi, ha éles kanyar következik országúton (kikapcsolható). Navigáció közben a ClimbPro funkciót használva a komputer mutatja, hogy az adott hegyből mennyi van még hátra, ami egy kifejezetten hasznos funkció tud lenni, ha ismeretlen helyen tekerünk.

A navigációt és az okosfunkciót például jól ötvözi a Trailfolks alkalmazás, ami a mások által feltöltött traileken tud végigvezetni, bár a lakóhelyem környékén egy trailt sem találtam, de például a főváros környékén van pár darab.
Ezenfelül van benne balesetriasztás funkció, ami jelzi, ha történt velünk valami és túl sokáig állunk egy helyben, ilyenkor értesítést küldd a telefonunkon keresztül az adott telefonszámra, hogy baj van. Akárcsak az Instinctnél itt is érdemes kiemelni, hogy a Garmin Connecten keresztül mobilunkkal párosítva érjük el az összes funkciót, a hívás és üzenetkijelzés már alapszintű dolgok ezeknél a komputereknél.


Végül nézzük, hogy mik a főbb különbségek egy multisport okosóra és egy kerékpáros gps komputer között!

1. Az Instinct Tactical használható a kerékpározáson kívül több sporthoz és akár utcai viseletre is alkalmas okosóra, míg az Edge 530 nem.

2. Az Edge 530 sokkal több adatot tud megjeleníteni egyszerre és az adatok jól látszódnak kerékpározás közben.

3. Az Edge 530 használható watt-mérővel.

4. Az Edge 530-on van térkép.

5. Az Edge 530 tud kerékpáros okosfunkciókat.

Az 1. ponton kívül látható, hogy mindegyik pont az Edge 530 mellett szól, sőt akár a 2. pont is bőven elég lehet már arra, hogy rendszeres kerékpározóként az Edge 530 mellett döntsünk az Instinct Tacticallal szemben. Viszont akkor kinek ajánlott a multisport okosóra? Nem kérdés, hogy az adatokra éhes bringásoknak az Edge 530 a nyerő, amit még a térkép és az okosfunciók is megfejelnek, ebből a szempontból nincs egy súlycsoportban a két eszköz, de ha valaki több sportot űz, például fut, fitnesz terembe jár, kirándul, stb és nem feltétlenül a kerékpározás körül forog az élete, vagy bringázás közben nem feltétlenül akarja nézegetni az adatokat, akkor neki az Instinct lenne a jobb választás. Személy szerint én vennék magamnak mindkettőből egyet 🙂 , mert a futásaimhoz a Instict Tactical hasznos társ lenne, míg a bringázásoknál az Edge 530 tudását tudnám kamatoztatni.

A cikk a Garmin magyarországi forgalmazója jóvoltából készült el.

További információk:
Garmin Edge 530
Garmin Instict Tactical

Új időpontban a TOP Maraton sorozat versenyei

A TOP Maraton sorozat szervezői is a jelenlegi kiszámíthatatlan helyzet miatt változtatni kényszerültek a sorozat két versenyének időpontján, a májusi Balaton MTB Maraton augusztus végére került, míg a júniusi Crosskovácsi MTB Maratont szerptember második felében fogják megrendezni. A szervezők közleményét alább változtatás nélkül olvashatjátok.

„Tisztelt Sporttársak, Versenyzők!
Tisztelt Partnereink!

A Top Maraton sorozat rendezői alapos konzultáció, és egyeztetés után véglegesítették a 2020-as sorozat időpontjait a rendkívüli állapotra való tekintettel.
Sajnálatos módon a járvány helyzet nem javult, így nincs realitása, hogy a júniusi Crosskovácsi és a Balaton MTB Maraton biztonsággal megrendezésre kerülhet. Nem akartuk májusig halogatni a bejelentést, fenntartani a tőlünk független bizonytalan helyzetet.
Ez okból a Balaton MTB Maraton augusztus 30-án, a Crosskovácsi Maraton szeptember 19-én kerül megrendezésre.

A Top Maraton versenyeinek időpontjai a következőek:
Bükk Maraton 2020. augusztus 2.
Balaton MTB Maraton 2020. augusztus 30.
Mátra Maraton 2020. szeptember 6.
Crosskovácsi Maraton 2020. szeptember 19.

Döntésünk fő indoka, hogy a versenyzők ne legyenek bizonytalanságban a járvány helyzet meg szűnéséig, legyen lehetőségük felkészülni a versenyeinkre, melyeket szeretnénk a legbiztonságosabb körülmények között megrendezni.
Kiemelten figyelembe vettük az új időpontok kijelölésénél, hogy ne ütközzön más mtb maraton verseny időpontjával, a versenyzők és más versenyrendező kollégák érdekeire tekintettel.
Őszintén hisszük, hogy ezeken az időpontokon már nem kell változtatni, mert akkor mindenki igen nehéz helyzetbe kerül, ezért ilyen helyzetre nincs is B tervünk jelenleg.
Természetesen a nevezési határidőket is módosítani fogják a két verseny rendezői.

Mindenkinek jó egészséget! Vigyázzatok magatokra!
Maradjatok otthon, de ha bringázni mentek tartsátok be a rendelkezéseket!
Találkozunk augusztus 2. és szeptember 19. között a Top Maraton sorozat versenyein!

Eisenkrammer Károly, Harangvölgyi András, Mátyus Attila, Nagy Ádám”

Melyik a kedvenc kerékpármárkátok? – Ti megválaszoltátok

A tavaszi kerékpáros kutatásunkra minden várakozásunkat túlszárnyaló mennyiségű válasz érkezett, melynek köszönhetően számos érdekes információ birtokába kerültünk. Természetesen ezek az információk nem titkosak és a jelentős részüket meg is osztjuk veletek cikkek formájában. Az első “Hogyan néz ki az átlag Bikemag olvasó?” cikkünk után most a kerékpármárkákkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk, ami szintén nagyon érdekes eredményeket hozott. Lássuk!

Kezdjük is a címben feltett kérdéssel, „Melyik a kedvenc kerékpármárkátok?”: Nem meglepő módon a Specializedot választottátok a legtöbben, ráadásul nem kis különbséggel verte a második helyezett Treket, ami nem sokkal előzte meg a harmadik Bianchit, bár itt a mezőny már rendesen besűrűsödött, a 4. Cannondale, az 5. Merida, a 6. Canyon és a 7. Cube között már nincsenek hatalmas különbségek. Érdekesség, hogy az első négyben három amerikai márka is található, míg a TOP10-be csak két nagy olasz márka, a Bianchi és a Pinarello fért be.

Milyen márkájú kerékpárral rendelkeztek?
A Merida komoly fölénnyel nyerte ezt a kérdést, majdnem minden 5. válaszadónak van Merida kerékpárja hazánkban, a második helyet a Cube kaparintotta meg a történelmi magyar márka Csepel előtt. A Trek a 4. helyen nem sokkal előzte meg az 5. Specializedot, a 6. helyen pedig holtversenyben a Btwin és a KTM osztozik. A TOP10-be még befért a Giant, Kellys, Gepida hármas.

Melyik a legismertebb kerékpármárka?
A Merida itt is megszerezte az első helyet, a második helyen a Csepel végzett (itt jól látszik, hogy óriási hagyománya van a Csepelnek hazánkban), míg a 3. Specialized, 4. Bianchi, 5. Trek nem sokkal maradt le a magyar márkától. Az első 10-be szintén bekerült a Decathlon márkája a Btwin.

A márkák ismeretlenségét is mértük, itt értelemszerűen az a márka a legjobb, amit a legkevesebben nem ismernek. A KTM végzett ebben a kategóriában az első helyen, a második helyet ismét a Csepel csípte el, a harmadik helyet pedig a Merida szerezte meg. Érdekesség, hogy a KTM itt úgy érte el az első helyet, hogy mindössze a válaszadók 0,82 %-a mondta azt, hogy nem ismeri az osztrák márkát, a  Csepel is 1 % alatt marad, míg a Merida csak egy hajszállal lépte át ezt az értéket. A TOP10-ben mindenki 4,5 % alatt volt.

[message_box title=”A kérdőívünkhöz kapcsolódó cikkek listája:” color=”blue”]

Hogyan néz ki az átlag olvasó?

Kedvenc kerékpármárka

Kedvenc szemüveg- és sisakmárka

[/message_box]