Veterán rovatunk keretein belül évek óta igyekszünk ráirányítani a figyelmet az öreg kerékpárokban rejlő értékekre, illetve a magazin oldalain keresztül minél többet bemutatni a régi magyar kerékpárgyártók munkáiból. Akad azonban valaki, aki még nálunk is nagyobb fába vágta a fejszéjét e téren – Varsa Endre kerékpárgyűjtővel és szakíróval beszélgetünk.

Interjúalanyunk – aki foglalkozását tekintve építőmérnök, hobbija pedig a kerékpárgyűjtés – évekkel ezelőtt azt határozta el, hogy mindeddig feldolgozatlan témakörben tesz le az asztalra egy összefoglaló jellegű munkát. Varsa úrral gyűjtésről, restaurálásról és régi kerékpárokról beszélgettünk, no meg persze nemsokára megjelenő könyvéről… (A könyv megrendelésével kapcsolatosan részletes információk a cikk végén olvashatók)

– Honnan eredeztethető a kerékpárok iránti vonzalom, volt-e olyan meghatározó élmény, amely jóvoltából elindult ez a gyűjtőszenvedély?

– Gyermekkoromból ered a vonzalom tulajdonképpen. Hat-hét éves lehettem, amikor egyszer elmentem az egyik osztálytársamhoz, aki egy 24 hüvelykes örökhajtós gyerekbiciklivel körözött az udvaron. Megkérdezte, hogy tudok-e biciklizni, mert akkor esetleg mehetnék én is a bringával. Rávágtam, hogy igen, pedig valójában nem is tudtam. Felszálltam rá, aztán elindultam valahogyan… talán ez volt az első meghatározó impulzus.

– Mikor kezdett el kerékpárokat gyűjteni, melyik volt az első szerzemény?

– Gyűjteményem első darabja tulajdonképpen Édesanyám 1939-es Steyr Waffenradja volt. Azon tanultam meg kerékpározni, jelenleg is megvan. Aztán később építettem a feleségemnek és a gyerekeimnek is bicikliket. Olykor egyben vásároltam, máskor pedig magam szereltem össze alkatrészekből őket. Gyűjtőszenvedéllyé mindez a nyolcvanas évek közepén érett, ekkor kezdtem el immár előre megfontolt szándékból összeszedni régi kerékpárokat.

– Idehaza körülbelül hány önhöz hasonló gyűjtő létezik? Milyen a kapcsolat a gyűjtők között?

– Összesen nem lehetünk többen tíznél. Ezek az emberek nem mind ismerik egymást személyesen, illetve nem járunk össze, nem tömörülünk semmiféle szervezetbe. Nemzetközi szinten egy szövetség fogja össze a gyűjtőket, ennek én is tagja vagyok.

– Milyen jellegű gépeket gyűjt, melyik a kedvenc korszaka?

– Egy gyűjtő esetében meghatározó ilyen tekintetben, hogy a legelején milyen kerékpárokhoz volt módja hozzájutni. Egyik első szerzeményem egy Adler háromsebességes középrészbe szerelt váltóval rendelkező kerékpárváz volt, innentől kezdve vonzódom a különleges kerékpárokhoz. A másik kedvenc szakterületem a magyar gyártmányú kerékpárok világa.

– Gyűjteményének darabjai alapján milyen színvonalúnak tartja a hajdan volt hazai kerékpárgyártást a nemzetközihez képest?

– Minden tekintetben világszínvonalon álltak a hazai gyártók, kisipari és sorozatgyártás terén egyaránt. Ez főleg a két világháború közötti időszakra igaz, de később is akadnak erre példák. Birtokomban van például egy a Csepel Kísérleti Műhelyében készült versenykerékpár, amelyet Belán és Rajczy vázépítők készítettek 1958-ban, az egyiptomi körversenyen vendégszereplő válogatott számára. A csövek Reynolds gyártmányúak voltak, bár az átlag Csepel kerékpárok vázai saját gyártású csőből készültek. Emellett egyedül az ötsebességes szabadonfutó, a lánc, nyereg és a gumik voltak készen beszerzett darabok, amúgy minden egyes alkatrész helyben készült. Csepelen egyébként a kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy minél több saját gyártású alkatrészt építsenek be a kerékpárokba. A Weiss Manfréd gyár 1929-ben kezdett el kerékpárokat gyártani, ehhez a licencet a Puchtól vásárolták meg. Később megvették a Torpedo agyak gyártási jogát is, ebből született a Gránát, majd később a Super Gránát agy. Érdekes a névválasztás. A Torpedo eredetéről nincsenek információim, viszont a Gránátra két megfejtés lehetséges. Egyrészt a Weiss Manfréd gyár történetesen az ipari tevékenységet a XIX. század második felében gránátok szerelésével kezdte meg. Második magyarázat az lehet, hogy talán valami hasonló hadiipari nevet kereshettek…

– Kit tart minden idők legnagyobb magyar kerékpárépítőjének?

– Sok jó kerékpárépítő volt Magyarországon, ezért könnyebb válaszolni, ha úgy módosítjuk a kérdést, hogy ki volt a legjelentősebb… Nos, szerintem Velvárt Nándor. Aranykoszorús mester volt, emellett pedig jelentős mennyiségű kerékpárt állított elő, ráadásul jó minőségben. Volt idő, amikor napi 10 kerékpár készült Velvártéknál, ez éves szinten 220 munkanappal számolva körülbelül 2200 kerékpárt jelent. Rajta kívül fontosnak tartom Varga Dezsőt és Bécs Ferencet is, akik kiváló kisipari versenyvázakat gyártottak. Varga például idehaza elsőként készített illesztékek nélküli vázakat.

– Minden kerékpár megszerzése és felújítása egy hatalmas kaland. Melyik volt a legizgalmasabb ilyen jellegű története?

– Sok ilyen történetem van, talán az egyik legelső szerzeményem összeállításának folyamata érdemes részletesebb ismertetésre. Arról az Adler típusú, középrészbe integrált háromsebességes váltóval rendelkező kerékpárról van szó, amelyet még a nyolcvanas években szereztem (egy ilyet mutattunk be magazinunk 2006. márciusi számában – a szerk.). Vázszettként került hozzám, hiányoztak a hajtókarjai, a lánckereke és még egy lényeges alkatrésze. Ennél a típusnál a jobb oldali hajtókar a lánckeréktől függetlenül van rögzítve, tehát a pedálmenettől eltekintve megegyezik a bal oldalival. Elmentem hát a Csepel gyárba, és szereztem onnan nyers, menet nélküli bal oldali hajtókart. Darabonként szedtem össze a többi alkatrészt is, akkoriban idehaza például nem lehetett kapni 26 hüvelykes abroncsokat, ezért lengyel gyártmányú kerekeket vásároltam a Felvidéken, és abból fűztem ki a felniket. Előre dobfékes agyat szereltem, hátra pedig egy háromsebességes Fichtel & Sachs agyváltót. Ennél az alkatrésznél érdemes megjegyezni, hogy a maga idejében majdnem annyiba került, mint egy kész kerékpár. Ez abból a szempontból érdekes, hogy egy nem túl drága átlagos kerékpár is 120 pengőt kóstált, míg egy napszám 1,00-1,20 pengő volt akkoriban. Tehát egy kerékpárért, illetve egy ilyen agyváltós hátsóagyért egyaránt körülbelül 100 napot kellett dolgozni a harmincas években…

Visszatérve az Adlerre, mindezek mellett különleges Victoria rugózott villát, klasszikus Wanderer nyerget és Bosch világítást szereltem rá. A végeredmény egy olyan kerékpár lett, amely ebben a formájában sosem létezett, de minden egyes alkatrésze korhű, és olyan, amit az adott korszakból nagyon kedvelek. Külön érdekesség, hogy a középrészbe szerelt váltó és az agyváltó kombinációjából egy 9 sebességes rendszer jött létre 8 valós fokozattal. Ezt a kerékpárt használom általános közlekedésre.

– Gyűjteményének minden egyes darabját használja, vagy csak ezt?

– Minden kerékpárom üzemképes, a helyreállításnál számomra ez fontos szempont. Úgy restaurálom őket, hogy kész állapotban az eredeti funkciójukra alkalmasak legyenek. Egy túrakerékpár a túrázásra, a versenybringa a versenyzésre. Ennek ellenére természetesen nem használom mindegyiket, csak azokat, amelyeket direkt ebből a célból állítottam helyre – mint az előzőekben említett Adlert.

– Többféle gyűjtői hozzáállás létezik a helyreállítás tekintetében. Ilyen téren ön milyen nézeteket vall?

– Számtalan restaurálási metódus létezik. Az egyik szélsőség, amikor azt mondják, hogy a járművet úgy kell hagyni, és úgy kell bemutatni, ahogyan megtaláltuk, mert ez a gép történetéről mesél. Szerintem ez viszont semmi másról nem mesél, csupán a helytelen tárolásról, hogy mennyire volt dohos az a pince, ahol évtizedekig állt, vagy hogyan csorgott rá a víz a lyukas ereszről. A másik szélsőség – amit olykor a veterán autók gyűjtői alkalmaznak -, amikor olyan szépre újítják fel a járművet, amilyen még újkorában sem volt. A két véglet között számos fokozat található, én ezek közül válogatok.

Van a restaurálásnak egy másik fontos kérdésköre is, mégpedig az, hogy mennyire kell ragaszkodni az alkatrészek eredetiségéhez. Akad, aki teljes mértékben ragaszkodik hozzá, például egy reménytelenül rozsdás kerék esetében megjelöli pontosan, hogy melyik küllő hol helyezkedett el, és miután újrafényezte az abroncsot, minden egyes küllőt pontosan az eredeti helyére fűz vissza. Ezt én túlzásnak tartom, mert szerintem semmit nem javít a kerékpár megjelenésén, mint ahogyan az sem ront rajta, ha korhű, de másfajta küllővel pótolom a használhatatlanra rozsdásodott eredetit.

– Akkor jöjjön az érem másik oldala… Melyik volt a legfájdalmasabb története – amikor valamit nagyon nem sikerült megszerezni, illetve megmenteni?

– Élt a fővárosban egy kerékpárműszerész, az özvegye is műszerész volt, és amikor műhelyét felszámolta a kerékpáralkatrészek jelentős részét megvettem tőle. Volt a pincéjükben többek között egy hátsó kerék is, benne egy ritka, kétsebességes Sachs agyváltós, kontrafékes aggyal, így azt is megvásároltam. A hölgy fia felajánlotta segítségét a pakolásnál, ennek keretében a kereket kitette az utcára. Mire még egyet fordultunk, addigra elvitték… Annak ellenére, hogy ilyen agyam volt még ezen kívül is, mégis nagyon sajnáltam.

– Jelenleg is bővíti a gyűjteményét?

– Természetesen. Éppen most jutottam hozzá egy tandemhez, amelyik gyűjtői profilom mindkét ágába beleillik. Egyrészt magyar gyártmány, másrészt pedig különleges, mégpedig azért, mert a hátsó középcsapágyházba kétsebességes váltót építettek. Ezzel azonban még nem ér véget a különlegességek sora, ugyanis első agy gyanánt egy kontrafékes hátsó agyat építettek be az első kerékbe. Az agyon található lánckerékre rögzített láncdarab egy huzalhoz csatlakozik, ez pedig a fékkarhoz. A hatásfoka persze elmarad egy dobfékétől, de a koncepció hasonló.

– Átlagosan mennyi időbe telik egy-egy kerékpár helyreállítása?

– Azt szoktam mondani, hogy ha a beszerzéstől számítva két éven belül elkészül egy kerékpár, az már jónak mondható. Ez abból is adódik, hogy egy komplett kerékpár restaurálásához olykor 1-2 roncs is szükséges az adott típusból, így végül két-három bringából jön össze általában egy szép darab. Ez sok időt és utánjárást igényel.

– Van-e a gyűjtés és a helyreállítás témakörének hazai szakirodalma, ami segítséget nyújthat ehhez a munkához?

– Konkrétan kerékpárgyűjtésről szóló, illetve kerékpár restaurálást ismertető mű tudomásom szerint nincsen. Emellett nagyon kevés anyagot találni a magyar kerékpáriparról. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy évtizedes gyűjtői tevékenységem során felhalmozódott ismereteimet egy könyvben foglalom össze. Ez kifejezetten a magyar kerékpárgyártásról szól, és a kezdetektől egészen napjainkig fogja át. Gyűjtői munkásságom során sok olyan emberrel beszélgettem, akik ma már nem élnek, és tőlük olyan dolgokat hallottam, amelyeket mindenképpen szeretnék megőrizni az utókor számára. Emellett sikerült összeállítanom a csepeli kerékpárgyártás teljes történetét, valamint minden egyes jelentős kisipari gyártónak szentelek egy-egy szekciót. Ez a könyv remélhetőleg amellett, hogy segítséget nyújt majd a magyar kerékpárokra specializálódott gyűjtőknek, számot tarthat majd a kerékpárok és a kerékpáros múlt iránt érdeklődő nagyközönség figyelmére is, mert kis kor- és ipartörténet is helyet kapott benne.

– Mit érdemes még tudni erről a könyvről?

– Mintegy 400 színes fotóval és ábrával illusztrált anyagról van szó, amely várhatóan ez év októberében jelenik majd meg a Glória Kiadó gondozásában.

– Mi a további célja gyűjtői, illetve szakírói téren, milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve?

– Nem csak a kerékpárokat gyűjtöm, hanem a hozzá tartozó szakirodalmat és alkatrészeket is. Sokféle régi alkatrészem van, amelyek arra várnak, hogy egy napon a helyükre kerüljenek. Emellett a műhelyem felszerelése is majdhogynem muzeális darabokból áll össze. Mindebből szeretnék egyszer egy múzeum-jellegű állandó kiállítást létrehozni. Az épület már adott, a megvalósítás még hátravan. Még két-három életre elegendő kerékpár vár arra, hogy rendbe hozzam őket, tehát úgy tűnik, hogy nem fogok unatkozni. Hogy a restaurálások során szerzett további tapasztalataimból mit írok majd meg, az még kérdéses…

– Mindehhez kívánnék jó egészséget, köszönöm a beszélgetést!

Megvennéd a könyvet?

Varsa Endre „Magyar kerékpárok” című készülő könyve, egyedülálló és hiánypótló munka, amely felöleli a hazai kerékpárgyártás történetét a kezdetektől Yasecig bezárólag. A könyv igényes, nagyméretű, keménytáblás kiadásban 300 oldalon mintegy 400, zömmel színes fotóval illusztrálva örök darab lehet a könyvespolcodon melynek tartalma nem avul el, ezért 50 év múlva is szívesen forgatod majd. Megjelenési időpontja miatt karácsonyi ajándékként is kitűnő lehet biciklirajongó ismerőseid, na meg persze saját magad számára. A könyvet a Bikemagnál tudod majd megvásárolni, és ha gyorsan visszajelzel, a várhatóan 6.500 Ft körüli árból Neked, mint olvasónak és előrendelőnek 10% kedvezménnyel tudjuk előjegyezni a könyvet. Az előjegyzés nem jelent kötelezettséget részedről, mindössze arról szól, hogy amint a könyv elkészül, Téged értesítünk először, ekkor dönthetsz majd arról, hogy ténylegesen megrendeled-e az általunk kínált kedvezményes áron.

Tisztelt érdeklődők!

A könyv Bikemagos előjegyzését lezártuk. A „Magyar kerékpárok” című kiadvány előreláthatólag 2008. december 10-én kerül a könyvesboltotokba 6.490 forintos kiskereskedelmi áron.

A könyv bemutatójára és dedikálására 2008. december 16-án 16 órakor kerül sor a Bringavilág Kerékpárbolt és Sportközpontban. A helyszínen (1054 Budapest Vadász utca 10.) lehetőség nyílik a könyv megvásárlására és dedikálására, valamint megtekinthető néhány kerékpár a gazdag fotóanyagon szereplők közül. Azok, akik a Bikemagon keresztül rendelték elő a kiadványt, a könyvbemutató során is átvehetik 10%-os kedvezménnyel, akik nem tudnak jelen lenni, azoknak postázzuk a könyvet.