Home Blog Page 1350

Pilisi túra a kerékpározás szerelmeseinek

A Vuelta Kft. idén indította útjára a háromállomásos Kerékpáros Túra Sorozatát, amelynek első két állomása egy-egy tóhoz kötődik. Az első, a Tour de Tisza-tó május 10-én a Tisza-tó körül, a második, a Tour de Zalakaros július 26-án a Kis-Balaton körül zajlott.
A sorozat harmadik, egyben befejező állomásán, szeptember 27-én, szombaton a hegyekbe várják a kerékpározás és a természet szerelmeseit. A fővárostól nem messze, Budakalász és Pomáz után érhető el a Pilis-hegység, amelynek legnépszerűbb pontja Dobogókő.

Talán nincs is olyan budapesti túrázó, aki ne fordult volna meg itt gyalogosan, kerékpárral vagy akár autóval. Innen, a dobogókői nagy parkolóból indulnak, majd ide is érkeznek az első Tour de Pilis kerékpáros esemény résztvevői. A profik, és a rendszeresen sportolók mellett ide várják azokat is, akik csak hobbiszerűen, kirándulásaikon ülnek fel kétkerekűjükre. Ők a 16 és a 40 km-es túra távok közül választhatnak.
A szervezők a sportosabbakra is gondolnak, hiszen a 40 km-es (egy körös) versenyen külön kategóriákat írtunk ki a mountain bike-kal, és az országúti kerékpárral érkezők számára. Akik pedig igazán felkészültnek érzik magukat, elindulhatnak a két körös versenyen, amely 70 km-es.

Bővebb információ: www.kerekparinfo.hu

Országúti világkupán az ifi válogatott

A magyar ifjúsági országúti válogatott hat tagja Somogyi Miklós vezetésével az Istriai Körversenyen állt rajthoz szeptember 19-én. A 49. alkalommal kiírt Kroz Istru-n rendkívül erős mezőny gyűlt össze, a viadal egyben a korosztályos világkupa-sorozat egyik állomása is volt.

A versenyt 2002-ben olyan kerekes nyerte, mint a szlovák Matej Jurco, aki 2004-től profi, jelenleg a Milram Pro Tour-csapatban teker. Korábban, 2003-ban U23-as időfutam-világbajnok és Tour de Hongrie-dobogós volt, ma többszörös Giro- és Vuelta-menő. A magyar kerekesek közt jeleskedett itt korábban Eisenkrammer Károly illetve Haiszer Ákos. Az idei startlistán 22 nemzet – köztük olasz, spanyol, amerikai, balti országok, szlovák, cseh, svájci, dán, belga, holland, osztrák – közel 130 kerékpárosa szerepelt.

A magyar válogatott Bajcsi Balázs – Bischof Bálint – Durucz Miklós – Pawlik Attila – Simon Péter – Támer Kolos összeállításban állt rajthoz. Kolos a pálya Eb-ről hazaérkezve, nem állóképességi felkészülés után, utolsó pillanatban „ugott be” az utazó keretbe, így számára hamar véget ért a viadal. Simon Péter a középmezőnyben zárt, a végig hullámzó istriai terepen, a rendkívül erős mezőnyben – többen világkupapontokért utaztak Horvátországba – azonban a többi fiatal is helyt állt, értékelhetően fejezték be a háromnapos versenyt. A tapasztalatok szerint a bulgár, a török és az észt kerekesekkel vannak a srácok egy szinten. A hazai viszonyoknak és lehetőségeknek megfelelően ők minden tőlük telhetőt elkövettek, azonban igen messze vagyunk az évtizedes hagyományokkal rendelkező, komoly technikai és kiegészítő hátteret felmutató olasz, spanyol (elég arra gondolni, hogy utóbbi nemzetnek 2008-as Giro-, Vuelta- és Tour győztese, illetve olimpiai bajnoka van), szlovák vagy a „kis rabobankos” holland bringások alkotta élmezőnytől. Elég a rajt vagy a cél területén egy-egy hasonló versenyen a parkolóban, a csapatautóknál körbe nézni…

A három szakasz körbevitte a karavánt az istriai félszigeten: Pulából indulva, Buje-n, Umag-on, Labin-on és Rabac-on átkerekezve, majd’ 300 kilométert tekerve értek vissza Pulába. Az összetett versenyt végül a montis berkekben is jól ismert 2008-as junior világbajnok, szlovák Peter Sagan nyerte az olasz Fabian Felline és az országúti világbajnok, szivárványos mezben teljesítő francia Johan Le Bon előtt.

Kroz Istru folytatás – minden bizonnyal – jövőre, a félszázadikon…

Eurobike 2008 – KTM (videó)

Visszatérünk ismét az Eurobike kiállításra, mivel közel sem mutattunk be Nektek még mindent, amiről anyagot készítettünk. A Bianchi standjában akadtun bele a KTM felé tartva, ahol megállunk egy szép acélvázra, majd továbbmegyünk az osztrák márkához, végignézni, mivel is rukkolnak elő jövőre…

Karbon a fő jelszó, és fejlesztésirány, az új Myroonon még a tárcsafék-felfogatás is ebből készül, így fordulhat elő, hogy merev montivázzal 1 kg körüli tömeggel tudnak kirukkolni. Megtudjuk, hogy magyar hölgy is együttműködött a női vonal kialakításában.

(x)

Magellan Polar-X Manual DSP

Szeretem a folytonosságot. Szeretem a tudatot, hogy minden év elején kijön egy újabb verzió a Polar-X-ből. Idén sem csalódtam. Lassan egy évtizede található a Magellan palettáján ez az extrém megpróbáltatásokra tervezett kerékpár. Már megjelenése óta rajongok érte, pedig lassan már benő a fejem lágya. Lássuk hát az idei olcsóbb modellt.

Alapvetően a váz maradt a tavalyi. A fejcső alsó része igencsak túlméretezett, 22 mm hosszan 7 mm vastag anyag fogadja a csapágycsészéket, amit közhírré is tesznek a fejcsövön „22 x 7” felirattal. Ugyanitt megtalálható a rotor előkészítése is. Rotorra utaló nyomokat a felsőcső alján is találtam. Az alsócsőről inkább nem írok semmit, engem nem zavar hogy ilyen. A legszebb részének továbbra is a nyeregvázcső, felsőcső és támvilla találkozását találom. A láncvillára applikált felülhegesztés bizonyára olcsóbb mint egy jó YOKE, ennek ellenére nem tudok panaszkodni a merevségre középtájon. Hátul a gyári láncfeszítők tökéletesen pozícióban tartották a vízszintes papucsban a kereket. A hegesztett csőkötések kivitelezését pedig az elvárható legjobb szinten teljesítettek.

A kerekeket rendhagyó módon 2,35 mm vastag küllőkkel fűzték, ez nagyban megnövelheti a kerekek élettartamát, ami a borzalmasan széles felnit figyelembe véve amúgy sem éppen rövid. Ráadásul mindezek tetejébe még 2,35-ös gumit is kapott. Legény legyen a talpán az, aki véletlenül összecsukja!

Merev villával szerelni egy dirt gépet igencsak előrelátó tervezést jelent, és az álmoskönyv szerint alacsony árat és nagyobb piacot ígér. Konkrétan kivettek kb. húszezer forintot a bringa árából, így megkíméltek minket egy nagyon csattogós, egyáltalán nem oda való villától, amit persze két elrontott ugrás után úgyis hajíthatnánk a kukába. Szóval merevvilla van benne. Bizonyára nehéz volt lenyomni a marketingesek torkán ezt a döntést. Mert ha Pistike bemegy anyuval a boltba, anyu a pénzéért a lehető legtöbbet akarja megkapni. Szóval bizonyára a kereskedőnek beletelik néhány percébe megértetni, hogy a kevesebb miért több. A villa amúgy nagyon frankó, bár kicsit érdekes ez a hajlított szár – ezt betudjuk Uri Geller magyarországi tartózkodásának. Szerencsés, hogy van rajta tárcsafék előkészítés, igaz fék az nincs hozzá.

Kiegészítők terén nagyon sok gond nem volt az összeállítással. Ami lehet Bike Positive, tehát eleve nem a gagyi kategóriából való, sőt, ezúttal trendi fehérben tündökölnek rajta ezek a cuccok. A hajtás cseppet rugalmas, de ezt kisebb lánctányérral és erősebb karral könnyen lehet orvosolni, vagy netán kisebb testsúllyal is… A nyereg nagy és kényelmes, pont ilyennek kell lennie. Ezek elmondhatóak a kormányról is. Megnyerő a V-fék, ami szintén az olcsósítást szolgálja, de (száraz időben) bőven van olyan jó, mint egy olcsóbb tárcsa.

Tulajdonképpen ezzel végeztem is a gép kivesézésével. Próbáltam rövidre fogni, hogy maradjon hely leírni, hogy milyenek a menettapasztalatok. Három részre bontom a beszámolót, ugyanis mindhárom helyen keményen teszteltem (DSP: dirt, street, park).

Városban hosszú nyeregcsövének köszönhetően teljes mértékben ki tudja szolgálni akár a BKV sztrájkok miatt egyre gyarapodó számban munkába tekerő tömegeket is. Áttétele kicsit pörgős, inkább az egymás mellett tekerős, beszélgetős tempó kényelmes vele. Nem mondanám, hogy visszafogott a fényezése, de a teleszkóp- és tárcsafék-mentessége miatt nem kifejezetten a kerékpártolvajok célpontja, így lelkiismeret-furdalás nélkül kötöttem le a közösségi tárolóban.

Dörtön a tőle elvárható teljesítményt hozta, de a merev villával a keményebb leérkezések igencsak kerülendőek. Csakúgy, mint a kifékezett nyomok és a rázós szakaszok. Viszont a ritmusos trails-ek kifejezetten feküdtek a gépnek. Minimalista felszereltsége erre teszi leginkább alkalmassá. Könnyedén röppentem ívről ívre vele, a szél ellenére is irányban tartható maradt. Többek egybehangzó véleménye szerint alig észrevehető hogy 24”-os kerékkel szerelt gépről van szó.

A Parkban bepróbáltam néhány forgást vele, de a teljesítményt itt is csak a tudásom határolta be. A merev váz-villa szerkezet könnyebben használhatóvá varázsolta a pálya íveit, pumpáláskor nem veszett el szinte semmi erő. Ez fontos, mert a pörgös áttétel miatt nem lehet könnyen nagy sebességet elérni – az pedig igencsak jó barátja a kerékpárosnak.

Azoknak ajánlom, akik megunták a hetente szerelést követelő feltuningolt áruházi bringákat. Azoknak, akik megunták, hogy valami mindig recseg, zörög, csattog vagy nyekereg. Azoknak, akik extrém bringázásnak nem azt tekintik, hogy húszkilós összTE(le)SCOpos bringával „felugratnak” a padkára, majd gyökkettővel rágurulnak a dörtre, hogy aztán az ív teteje előtt 5 centivel elfogyjon a bringa sebessége, és a nagy szerencsétlenkedésében szétzúzza az ugrót. Jó hír, hogy a magazin megjelenésekor már kapható a PRO verzió is, könnyebb kerekekkel, jobb fékkel, luftalarm hajtóművel és WTB nyereggel.
[poll id=”63″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. májusi lapszámában.

Forgalmazó: Cseke Zrt.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméret: S; L (tesztelt)
Ajánlott fogyasztói ár: 95.000 Ft

Vázanyag: 7005 AL
Villa: Cr-Mo; TF előkészítéssel
Hajtómű: TruVativ Ruktion; 34 fog
Középcsapágy: TruVativ Ruktion
Lánckerék: NN singlespeed; 14 fog
Lánc: KMC 810
Fék: Shimano BR-M420
Fékkar: AVID FR5
Első agy: Bike Positive TF Country Disc
Hátsó agy: Bike Positive Denver II; kétoldali menettel
Felnik: Weinmann 24” DH 39; 36 furat
Küllők: 2,35 mm; rozsdamentes acél
Külsők: Duro Buffalo Black Hawk; 24 x 2,35 (504-58)
Kormány: Bike Positive Rising; 25,4 mm / 680 mm / 38 mm
Kormányszár: Bike Positive Flame; 25,4 mm / 35 mm
Markolat: Bike Positive BMX
Kormánycsapágy: Cane Creek Defend
Nyeregcső: Bike Positive 30,9 mm / 450 mm
Nyereg: Bike Positive Jump
Pedál: Bike Positive Tunning Jump

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 73 fok
Nyeregvázcső-szög: 74,5 fok
Tengelytáv: 1020-1040 mm
Láncvillahossz: 385-405 mm
Felsőcső-hossz: 540 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 560 mm
Fejcsőhossz: 120 mm
Tömeg: 13,05 kg

Kona Kula 2-9

Nos, ez egy meglepetésjószág. Bizony igen izgatottan vártam az érkezését. Éreztem, hogy ez most valami egészen új lesz. Kicsit úgy néz ki, mint a „big foot”, az amerikai óriáskerekű terepjáró. Mára a jelentősebb gyártók nagy részének kínálatában megtalálhatók a 29-es kerekű gépek, ám óhatatlanul felrémlik bennem a 24-es kerékszabvány példája, melyet leginkább DH, street gépekben erőltettek, ám a kezdeti lelkesedés dacára mára szinte teljesen eltűntek. Valóban tudnak ezek nagy gurigák valamit, vagy csak újabb divathullámról van szó?

A gép összképét alapvetően meghatározzák a nagy kerekek. Kissé eltér a geometria a szokványos, már kiforrott Kona geometriától, de nem néz ki olyan bután, mint az első 29-esek. A fejcsőhossz is a szokásos, nem az a korai 29-esekre jellemző ultrarövid. A gép koncepciójába belevették az egysebességes felhasználást is, így tárcsakonzollal egybeépített állítható papucsokat kapott az amúgy papírvékony csövekből készült Scandium váz. Bizony puszta kézzel is benyomható az alsó- és felsőcső! Az említett csövek egyébként négyszög keresztmetszetűvé válnak a fejcső környékén, és minőségi varratokkal kapcsolódnak egymáshoz. A szín már más kérdés, erősen megoszlottak a vélemények a barna-fehér színkombinációval kapcsolatosan. A 29-es kerékméretű gépek vázánál neuralgikus pont a láncvillák középcsapágy-házba csatlakozása. Itt ezt a problémát egy szép CNC-zett yoke-kal oldották meg úgy, hogy maradt még elég sárférőhely is. Amúgy csak tárcsafékkel használható a váz, mivel V-fék tüskéket nem találunk rajta. Szintén a nagy kerekek miatt elég magasra sikerült a középcsapágyház is, viszont így legalább nem kell aggódni amiatt, hogy a lánctányér a nagy nyomulás közben leér valahol. Szóval az egész váz nagyon véggondolt, profi darab, méltó alapja lehet a gép komolyabb továbbfejlesztésnek.

Az alkatrészek terén is megtalálunk minden elvárható korszerű megoldást: integrált tengelyes FSA hajtókar, az új XT Shadow hátsóváltó, 31,8 mm-es kormányátmérő, hidraulikus tárcsafékek. A kormány egyébként meglehetősen széles, ami jól jön a nagy kerekek nagyobb tehetetlenségének ellensúlyozása gyanánt. A pedál a már bolti forgalomban régóta nem kapható 505-ös Shimano modell, mondhatnám jól bevált darab, gond nélkül működött.

Már amikor először mozdítottam meg a gépet, érezhető volt a tetemes súly, Scandium váz ide, új XT váltó oda. Ezzel elértünk a 29-es kerékméret fő negatívumához: jelentős többletsúllyal jár az új szabvány. Nem is beszélve a nagyobb átmérő miatt a felnik és gumik jelentette komolyabb tehetetlenségről, gyorsítani bizony ezekkel sokkal combosabb mutatvány. Nem egyszerű sprintelni sem vele. Ennyit a szabvány árnyoldalairól. És mit kapunk cserébe?

Már a városban megtett első méterek során feltűnt valami furcsaság. Történetesen mintha újraaszfaltozták volna valamennyi fővárosi utunkat egyik napról a másikra. Pedig nem. Ááá! A nagy kerekek kisimítják az útegyenetlenségeket, feleannyira érezni minden kátyút, gödröt. Ez már előrevetítette a terepen várható teljesítményét. Igen, a köves, gyökeres, vízmosásokkal súlyosbított ösvényeken van igazán elemében a gép! Tank módjára megy át mindenen… Egy-egy eső után sokkal bátrabban mentem le vele a vízmosás szaggatta ösvényeken, mivel tudtam, úgyis átgurul minden akadályon, ott is, ahol a normál monti kereke meg-megakad. A süppedős, sóderes utakon szintén érezhetően jobban, stabilabban gurul. Szóval itt mutatja meg igazán, mit is tud. Lépcsőzni is már-már élmény vele. Csak felfelé ne kelljen sokat hajtani! Síkon ha sikerül felpörgetni, akkor már nem olyan gáz. A Hayes új Stroker fékei a bekopást követően a nagy kerekekhez társuló csupán 160 mm-es tárcsák ellenére is igen hatásosan tudták lassítani a gépet. Szerintem csak 80 kilós testsúly felett kellhet egy 180-as tárcsa előre. A 29-es Tora villa is szépen mozogva egészíti ki a nagy kerekek már említett csillapító hatását.

Itt kell megjegyeznem, hogy a nagy kerekek az áttételre is hatással vannak. Mivel a meghajtás érintett elemei – tehát lánckeréksor és a hajtómű – ugyanazt a fogkiosztást használják, mint a 26-os gépek esetén, így a 29-esen mindig egy-két fokozattal eltérő áttétellel hajt az ember.

Mivel a tervezők az árat próbálták elérhető szinten tartani, így gyárilag olcsóbb, 780 grammos acélperemes külső feszül a kerekeken. Utólagos tuning gyanánt egyből adódnak is a könnyebb kevlárperemes külsők, mellyel sokat dobhatunk a gép menettulajdonságain.

Mindent összevetve a gép javasolt felhasználási területe a kényelmes all-mountain tekerés. Nekem kicsit amolyan „össztelós pótléknak” tűnik, bár annyira azért nem simítja ki a terepet, mint amaz, de nincs is bonyolult karbantartást igénylő rugóstag és forgáspontok. Tehát újdonságokra fogékony, amolyan mindenen átmegyek montisoknak javaslom akár hétvégi, akár mindennapos nyomulásra. Biztosan nem fognak benne csalódni!
[poll id=”62″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. májusi lapszámában.

Forgalmazó: X-Factor
Vázgarancia: 4 + 2 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 16”; 18” (tesztelt); 19”; 20”; 22”
Ajánlott fogyasztói ár: 399.900 Ft

Váz: Race Light Scandium Butted
Villa: Rock Shox Tora 318 29; lock-out
Hajtókar: FSA Moto CK-7150; integrált tengely; 22-32-44 fog
Középcsapágy: FSA
Hátsó váltó: Shimano XT 2008 Shadow
Első váltó: Shimano Deore
Lánckeréksor: Shimano Deore CS-HG50-9; 11-32 fog
Lánc: Shimano CN-HG53
Váltókarok: Shimano Deore
Kormány: Kona XC 282 6061 alu; 660 mm / 20 mm emelés
Kormánycsapágy: TH Industries
Kormányszár: FSA OS-190; 2 + 4 csavaros; 31,8 mm
Markolat: Kona Race Light
Fékek: Hayes Stroker; 160 mm-es tárcsák
Első agy: márkajelzés nélkül
Hátsó agy: Shimano FH-M525
Felnik: Sun Equalizer 29er
Küllők: DT; 2 mm
Külsők: Maxxis Ignitor; 29 x 2,1
Nyereg: WTB Rocket V
Nyeregcső: FSA FR270; 2 csavaros fej; 27,2 mm / 400 mm
Nyeregcsőbilincs: csavaros alu
Pedál: Shimano PD-M505

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,6 fok
Ülőcsőszög: 73,6 fok
Felsőcsőhossz: 570 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 588 mm
Nyeregvázcső-hossz (tetejéig mérve): 455 mm
Láncvillahossz: 433-448 mm
Középcsapágy-magasság: 317 mm
Tengelytáv: 1086-1101 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Súly: 13,24 kg (pedállal)

Critical Mass – 2008. szeptember 22.

A Critical Mass az idén új formában (lezárt utak nélkül), de újra több tízezer kerékpárossal demonstrál a biciklis közlekedés népszerűsítéséért, és feltételeinek javításáért.

Európában Budapesten növekszik legdinamikusabban a kerékpározók száma, ráadásul a nyugati példákkal ellentétben a városvezetők segítsége nélkül. Hiába érte el a 4-5%-ot a kerékpározók részaránya, a főváros semmilyen érdemi lépést nem tett ennek követésére. A sok európai városban vágyott szemléletváltozáshoz a főváros hozzájárulása csupán a közlekedésfejlesztésre és útfenntartásra fordított pénzek ezrelékeiben mérhető. Az évek óta tartó kerékpáros PR kampány ellenére változatlanul feltöredezett, bozóttal benőtt, balesetveszélyes kerékpárutakon közlekednek az erre vállalkozók. Az új fejlesztések is ködbe vesztek a nyár végén elképesztő technikai hibák miatt elbukott milliárdos nagyságrendű EU-pályázatok miatt. Míg a főváros felnő az évekkel ezelőtt előre megjósolt kihívásokhoz, a civilek továbbra is teszik dolgukat. A mostoha körülmények ellenére is tovább népszerűsítik a kerékpározást, és ezzel egy időben megpróbálják maguk kezelni a rengeteg új biciklista megjelenésével járó feladatokat.

Az autómentes nap alkalmával például szakítanak az eddigi lezárt utakon haladó felvonulással, és csak két végpont között sok ezer fős, mégis szabadon választott útvonalon tekerő tömeggel hívják fel a figyelmet a vágyott amszterdami utcakép mellett a más közlekedési formákkal való együttélésre is. Az új forma újratematizálja az eddig csak a bicikli népszerűsítéséről szóló eseményt. Szóba kerül a KRESZ betartása, a gyalogosokat zavaró, járdákon biciklizés tarthatatlansága, és az „autós” ellenségkép ledöntése is.

A demonstráció csúcsidőben, szeptember 22-én, hétfőn este lesz megtartva. 18:30-kor a Hősök terén, majd 20 órakor a város minden más terénél borzasztóbb Moszkva téren találkoznak a résztvevők. Ezúttal nem lesz rendőri útlezárás, és a részvételt is csak azoknak javasolják, akik a főútvonalakon való önálló közlekedéshez szükséges kort már elérték, valamint a kellő közlekedési rutint is megszerezték.

Az esti akció szervezésével párhuzamosan megkísérlik a város lakóit rávenni az autó lerakására, és a tömegközlekedés vagy kerékpár használatára. Legalább az Autómentes Napon…

További információ:
www.criticalmass.hu

Specialized Pitch Comp

Egy külföldi MTB magazinban a sportág egyik nagy öregje, Thomas Frischknecht bejelentette, hogy az idei év végén visszavonul. Róla azt érdemes tudni, hogy még akkor is merev villával – igaz, rugós stucnival – versenyzett, amikor az ellenfeleinek zöme már rég telót használt, tehát nem vádolhatjuk azzal, hogy a kényelmet helyezi a hatékonyság elé. A visszavonulása apropójából készült interjúban elhangzott az a kérdés is, hogy milyen bringát képzelne el magának, amikor már csak az élvezet kedvéért fog tekerni. Erre ő csak annyit mondott, hogy egy 140 mm körüli rugóutas gép az ideálja…

Sajnos jómagam közel sem vagyok egy Thomas Frischknecht fizikumú kerékpáros, de valószínűleg élvezem annyira a bringázást, mint ő. Downhill versenyzőként azonban ritkán jutok el a nagy gépemmel idegen helyekre. Bár cross country bicajommal gyakran feljutok ismeretlen tájak hegyeire, de cseppet sem élvezem a lejövetelt. Éppen ezért nagy örömömre szolgál, hogy a gyártók végre elkezdtek olyan hosszú rugóutas gépeket tervezni, amelyekkel egy átlagosabb bringás is kompromisszum-mentes módon, a legnagyobb élvezettel közlekedhet fel- és lefelé egyaránt. Mint az a fentiekből is kiderült, nem feltétlenül csak az átlagos sportolók vágynak erre. Amikor aztán tavaly megláttam az első fotókat a Pitchről, tudtam, hogy ez lenne az a gép, amit nekem találtak ki. Erre most itt pihen mellettem…

Idén a Specializedek felfüggesztési megoldásai látványosan átalakultak. Az enduro kategória tetején a névadó váz karbon domborulatokkal büszkélkedik. Az ő leszármazottja tesztünk szenzációsan szép kék színben pompázó alanya. Ez a váz létezik egy komolyabb felszereltséggel is (Pro néven), amelyet – a forgalmazó ígérete szerint – tesztbringaként ki is lehet majd próbálni az év folyamán. Előzetesen annyit javasolhatok, hogy ne hagyjátok ki a lehetőséget, mert egy nagyon klassz élményben lesz részetek. Nézzük, miért is!

Tesztvázunk M-es méretű ugyan, mégis a downhill bringák között is viszonylag hosszú tengelytávúnak számít a maga 1175 mm-es hosszával. Ez alapján egyértelmű, hogy lefelé szenzációs stabilitást várhatunk tőle, amelyre ráerősít a szemmel láthatóan lapos (67 fokos) fejcsőszög is.

Az alsó- és felsőcső formája szintén ismerős lehet a lejtőzős szakágak képviselőinek a Demóról vagy éppen az SX-ről, így igazi újítást csak a hátsó traktusban találunk. Az FSR rendszer megmaradt, csak egy új himbakar került a nyeregvázcsőre, és a tag is függőleges helyzetbe került. Ügyes megoldás, ahogy az első váltót a láncvillára csavarozták, így az együtt mozog azzal, illetve a lánccal – tehát minden helyzetben tökéletesen tudunk váltani.

A rugóstag ebben a modellben az X Fusion külföldi tesztekben már agyondicsért modellje, amely tényleg várakozáson felüli finomsággal mozog. A villa a Pike család egyik egyszerű példánya. Állíthatjuk a rugóútját – hogy könnyebben mászhassunk – és a csillapítását is. Mivel emellett összességében nagyon jó a mozgása, ezért ennyi tulajdonképpen elég is.

Egyéb alkatrészek terén sincs nagy feltűnés: olcsóbb Sram váltórendszer segíti a könnyebb haladást, kényelmünkről pedig a már sokszor dicsért Speci kiegészítők gondoskodnak. Talán csak a Hayes fékeket érdemes kiemelni. Soha nem tudtam megbarátkozni a cég fékkarjainak alakjával, de a Strokerek végre nekem is jól kézre álltak, és emellett még a fékhatással is elégedett voltam. Tulajdonképpen egy-két nagyobb fékezéssel be is koptak, és a nagy DH gépekre való tárcsáknak is hála, jól dolgoztak (erősek és jól adagolhatóak).

Első utam egyben az első igazi tavaszi napon esett meg, így felvettem a kis XC bukómat, a rövidnacit és a rövid mezt, aztán nekiindultam a hegynek. Ott természetesen belefutottam egy déhás csapatba, akikkel a No Comment felé vettük az irányt. Kissé aggódtam, hogy mi lesz a felső sziklás részen, meg úgy egyáltalán, védőcucc nélkül nem szeretek durva terepen közlekedni.

Amikor leértünk, akkor meg már egyenesen megijedtem, ugyanis minden erőlködés nélkül tudtam tartani a haverok nagy gépekkel diktált tempóját, én viszont nem voltam védőruhába öltözve. Szóval lefelé hihetetlen agresszív módon lehet haladni vele, mert vajpuha és bőségesen elegendő a rugóút, a hosszú tengelytáv megfelelő stabilitást ad nagy sebességnél is, a gumik pedig remekül tartanak mindenféle talajon (még keményre pumpálva is). A lassulással sincs gond, hiszen a lejtőző gépeken is ekkora féktárcsákat használnak.

Az újabb meglepetés akkor ért, amikor a Sziklakert felé haladva fel kellett jutnunk a Hárs-hegyre a köves és meredek útvonalon, ahol az XC gépemmel is csak párszor sikerült folyamatos tekeréssel feljutnom. Kihasználtam a rugóút állításából adódó kormánysüllyesztést, illetve az aktív hátsó felfüggesztést, amely minden kőre rátapasztotta a gépet, így minden további erőlködés nélkül fel tudtam tekerni. A tetején már nagyon élveztem, hogy nem kell minden egyes követ kerülgetnem, mint a merev géppel. Egyszerűen csak egyenesen haladtam, és néztem, ahogy a gép feneke mindent könnyedén elnyel. Fent leültem, hogy megvárjam a bringákat tologató cimborákat, akik nagyon sötéten pillantgattak rám…

Egyetlen negatívumként a villa puhaságát tudnám felhozni, mert 90 kilóm alatt 140-es állásban a 95 mm-es jelzésig ült be, azaz a teljes rugóút egyharmada eltűnt. Ennek ellenére nem nagyon tudtam felütni. Szerencsére a komolyabb változaton már ez is orvosolható lesz, hiszen ott már az előfeszítésen is tudunk majd állítani.

Ha valaki olvassa a külföldi sajtót is, akkor bizonyára tudja, hogy a bevezetőben Thomas Frischknecht által megjelölt rugóút-tartomány az egyik légnépszerűbb és talán legtöbb élvezetet nyújtó bringákat takarja az all mountain és az enduro gépek határmezsgyéjén. Tesztünk alanya mindent tud, amit ebben a kategóriában elvárhatunk: hihetetlen jól mászik és lefelé is gyönyörűen végigmozogja a teljes rugóutat.

Leginkább azoknak ajánlanám, akik bármilyen durva terepen szeretnek (és mernek is) lefelé száguldani, de emellett a hegyre gyorsan és – a terepviszonytól függetlenül – tekerve kívánnak feljutni. A 186 centiseknek meg azt tudom javasolni, hogy akinek a mászás a fontosabb, az vegye az L-es méretet, akinek a lejtőzés, az pedig M-est. Végül meg kell említenem még azt is, hogy sohasem voltam nagy Speci hívő, de most ismét meggyőztek róla, hogy a tudás náluk van…
[poll id=”61″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. májusi lapszámában.

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 67 fok
Nyeregvázcső-szög: 72 fok
Felsőcsőhossz: 574 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 586 mm
Középcsapágy-magasság: 356 mm
Nyeregvázcső-hossz: 444 mm
Tengelytáv: 1175 mm
Láncvillahossz: 421 mm
Tömeg: 13,98 kg

Forgalmazó: Paul Lange Hungary Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázméret: S; M (tesztelt); L; XL
Vázgarancia: az első tulajdonosnak a regisztrációs kártya visszaküldésével élettartam-garancia
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 475.900 Ft

Váz: Specialized M4 alu; 150 mm út
Rugóstag: X Fusion 02R; 7,875 x 2,25”; levegős; állítható csillapítás és légnyomás
Villa: Rock Shox Pike 327 U-Turn; 95-140 mm; állítható csillapítás; Maxle tengely
Első váltó: Shimano LX
Hátsó váltó: Sram X7
Váltókar: Sram X5
Lánc: KMC HG73
Lánckeréksor: Shimano HG50; 11-34 fog
Hajtókar: Shimano M521; Hollowtech/Octalink; 22-32-44 fog
Középcsapágy: Shimano BB-ES25; Octalink
Fékek: Hayes Stroker Ryde; 203/185 mm-s tárcsák
Első agy: Specialized Stout; 6 csavaros tárcsarögzítés; 20 mm-es átütőtengely; 32 furat
Hátsó agy: Shimano M475; 6 csavaros tárcsarögzítés
Küllők: 1,8 mm; rozsdamentes
Felnik: Specialized/Alex RHD; alu; 32 furat
Gumik: Specialized Eskar Sport; 26 x 2,3”
Kormánycsapágy: 1 1/8”
Stucni: Specialized; alu; 31,8 mm; 6 csavaros; 75 mm
Kormány: Specialized; alu; 31,8 mm / 660 mm
Nyereg: Specialized
Nyeregcső: Specialized Enduro; 6061 alu; 30,9 mm / 350 mm

2008. szeptember-október

004 Transalp
010 MTB hírek
014 Shopping Guide
016 Eurobike beszámoló
036 Tartósteszek
046 Pintér Tamás interjú
046 Klikk
048 Hasa Race 7.0 D
050 Specialized HR XC Comp
052 Salzkammergut Trophy
056 Bükk maraton, Mátra maraton
062 Adidas Slopestyle
068 Bagolyirtás DH
070 Duncon Tosa Inu
074 Ironhorse Sunday Elite
077 Interjú: Niki Leitner
080 Karos Spa Kerékpáros Fesztivál
082 GKM – Bringázz a munkába!
084 Challenge Hurricane SL kontra Optima Stinger
088 Merida S-Presso 300
090 Europe Tour versenyek
092 Pálya OB
094 Road edzőkörök: Zala
096 Veterán: Bismarck
098 Civil oldalak

Árverésen az olimpiai kerékpár

A P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec csapata jótékony célú árverésre bocsátja Kusztor Péter egyénre készített kerékpárját, amellyel sikeresen részt vett a pekingi olimpia országúti mezőnyversenyében. Az árverés bevételét Kusztor egykori versenyzőtársának, Barkóczi Péternek a rehabilitációjára fordítják.

„Barkóczi Peti már több mint egy évtizede a legjobb barátom, ezt az árverést azért találtuk ki, hogy hozzájárulhassunk a mielőbbi felépüléséhez. Remélem sikerül közelebb kerülnie ahhoz, hogy újra járni tudjon, s valóra válhat az álma, hogy egyszer újra kerékpározhasson” – mondta Kusztor Péter.
A két Peti - a két jóbarát
Barkóczi Péter – akit az elmúlt évek egyik kiemelkedő tehetségű ifjú pályaversenyzőjének tartottak – 2005. július 23-án szenvedett súlyos balesetet. A fiorenzuolai pálya Európa-bajnokság scrach versenyszáma közben nagyot bukott, s igen súlyos sérüléseket szenvedett. Két csigolyája is eltörött, ez alsó végtagjainak bénulásával járt.

Csaknem egy hónapot töltött kórházban Olaszországban, ezek után hazaszállították Magyarországra, a budakeszi Országos Rehabilitációs Intézetben újabb négy hónapig gondozták. Munkát csak hosszas keresgélés után ebben az évben sikerült találnia, jelenleg a Vodafone-nál ügyfélszolgálatosként dolgozik.

Barkóczi Péter fiatal kora ellenére már ötszörös magyar bajnok, 2003-ban még junior korcsoportúként le tudta győzni a több mint 100-szoros magyar bajnok Pais Pétert, egy évvel később újra sikerült neki ez a bravúr. A juniorok között a Nemzetek-kupáján, Hollandiában ezüstérmet szerzett, az Európa-bajnokságon pedig nyolcadik lett az 1000 méteres állórajtos időfutamban. Jelenleg is ő tartja két versenyszám junior magyar csúcsát (1000 méteren 1:06:5; 200 méteren 11:33).

„Peti sohasem adja fel, mindig nagyon pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, és bízik benne, hogy egyszer újra nyeregbe szállhat. Remélem tudunk neki segíteni” – tette hozzá Kusztor Péter.

A kiskereskedelmi árakon számolva több mint egymillió forint értékű Corratec karbon kerékpár kifejezetten a pekingi olimpiára készült Kusztor Péter számára.

„A váz és a villa full karbon, a szett 2008-as Campagnolo Record – mutatja be a kerékpárt csapatunk olimpikonja. – A nyereg Selle Italia, a kormány klasszikus hajlítású ITM és a stucni is ITM. A vázon karbon Token kulacstartó található, s szerepel rajta a nevem is, de amitől még igazán egyedi, az a váz alján található OLIMPIADI felirat. Az egész kerékpár teljessen fekete, a Corratec feliratok pedig fehérek.

Az árverés 500 ezer forintról indul, felajánlásokat az info@pnivo.com e-mail címen vagy a 06 (70) 555-8726-os telefonszámon tehetnek, de akár személyesen is megtehetik a Bringavilág Kerékpáros Sportközpontban (Budapest V. kerület, Vadász utca 10.), ahol a jövő hétvégi országúti világbajnokság után (amelyen szintén szerepel majd a karbon masina) megtekinthetik Kusztor Péter kerékpárját.

Az árverés állását honlapunkon (www.pnivo.com) folyamatosan közöljük. A jótékony célú akciót október 12-én vasárnap éjfélkor zárjuk le, a kerékpárt pedig ünnepélyes keretek között, természetesen Barkóczi Péter, Kusztor Péter és a P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec kerékpárosainak jelenlétében adjuk át a legnagyobb összeget ajánló támogatónak.

Részletek, versenyzői beszámolók, eredmények és további érdekességek a klub hivatalos honlapján, a www.pnivo.com internetcímen találhatóak!

EUROBIKE – Fókuszban a Focus (VIDEÓ)

Újabb darab az Eurobike-os videó-sorozatunkban, melyben láthatjátok a legdrágább biciklit a kiállításon a BH-tól mindössze 3 millió 650 ezer forintos árban… és eljutottunk a Focus standjához, helyesebben külön épületébe, ahol részletesen végignéztük a palettát, meglátjuk ki is fogja jövőre támogatni a Milram csapatot…

Fő csapásirány az országúti gépek és az időfutam kerékpárok, de a montis vonalon is jónéhány érdekesség van a Focus házatáján, mely az idei évtől itthon is elérhető. Fejlesztés és német gyártás a jelmondat a cégnél, a komolyabb kategóriákban szerintük csak ez biztosítja az ellenőrizhető minőséget. Az alábbiakban a videót látjátok, de a magazin következő lapszámában a különlegesebb gépeket papíron is láthatjátok.

(x)