A 2012. december 8-án megtartott rendkívüli közgyűlésen a Magyar Kerékpárosklub új elnökséget és új elnököt választott. Az 5 fős elnökség új tagjai Kürti Gábor, László János, Halász Áron, Veszelovszki Zsolt és Szilasi László lettek. Az ötfős elnökség azonnal meg is választotta az új elnököt Szilasi László személyében.
Szilasi László (balról második a képen) a Bringamédia Kft. ügyvezetője és a Bringaexpo, valamint több biciklis tömegsport esemény főszervezője. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy a szakmai tapasztalatait hasznosíthatja a klubban.
Az új elnök a tényleges irányítást január végétől veszi át, addig László János, jelenlegi leköszönő elnök viszi a folyó ügyeket. László János a jövőben kifejezetten a Kerékpárosklub szakmai érdekképviseleti munkájával kíván foglalkozni.
A rendkívüli közgyűlésre azért volt szükség, mert az elnökség két tagja, Braun Róbert és Erdős Zoltán lemondtak tisztségükről, és helyettük új tagokat kellett megválasztani. Viszont annak érdekében, hogy a jövő elnöksége még hatékonyabb és eredményesebb legyen, az elnökség úgy döntött, testületileg felajánlja lemondását. Ezáltal lehetővé tette a közgyűlésnek, legfőbb döntéshozatali szervének, hogy a teljes elnökséget újjáválassza.
Bár a kép némileg ellentmond, az emelkedőn könnyedén hagytak ott a cyclocross bringákkal
Visszatérő téma a SuperCross sorozat versenyein, vajon jelenthet-e akár előnyt a mountain bike kerékpár, hiszen ilyennel is lehet indulni a sorozatban. Mivel a Bikemag stábjából ketten is rendszeresen részt veszünk a futamokon (Tóth András és Takács Tamás, egyébként cyclocross bringával), adta magát az ötlet, hogy saját magunk járjunk végére a kérdésnek.
mountain bike vs. cyclocross
Takács Tamás:
Az időjárás előrejelzés egyértelmű volt: a Palóc Crosson havas, csúszós pályára számíthatunk, vagyis mikor jöhet ki a mountain bike előnye, már ha van egyáltalán? A széles kormánnyal biztonságosabban lehet ilyenkor kezelni a bringát, agresszívabban tartani az íveket. A másik mountain bike-nak kedvező terep a rázós nyomvonal, esetleg több meredekebb lejtővel – ilyen itt végül nem volt, a hó a rázatókat is elfedte. Lényeg a lényeg, arra jutottunk, most kipróbáljuk.
A képen is látszik, hogy nyomatás közben próbáljuk megtalálni az országúti pozíciót
Nem sokat módosítottam a Merida Big Nine Carbon Team 29-esen, mindössze a gumikat cseréltem le Continental 1,5-ös CycloXKing-ekre. A telót 70 mm-re leültetve használtam, a hidegben így sokat nem mozgott, de amúgy is elég lett volna egy merevvilla. A pályabejáráson úgy találtam, nem kell eszméletlen alacsony guminyomást használni, ahol jeges, szinte bármilyen nyomáson csúszik, amúgy pedig haladni is illene.
Több kanyarba érkeztünk lábletétellel, mint nem…
Érdekes volt, hogy a tesztkörök közben úgy tűnt, mintha nagyon jó választás lenne a monti, élvezet volt beledriftelgetni a kanyarokba, lábat kitéve, nem fenyegetett az esés veszélye, és a szintén pályát járó versenytársaknál mintha jobban is haladtam volna a kanyargós részeken.
Bizakodva vártam a rajtot annak ellenére, hogy a kerékpáron töltött órák száma télen nálam nagyon csekély, de ha már ott van az ember a versenyen, akkor menni kell… Tudtam, hogy a rajtegyenes kínkeserves lesz, gyorsításoknál azért érezhető hátrány volt a nehezebb felni és gumi. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy az első jobbos hajtűbe úgy be tudok farolni szűk íven, hogy biztosan több pozíciót is nyerek. Így is lett, páran zúgolódtak, de ez verseny, vagy mi.
A stabil „tankkal” érdekes alternatív pontokat lehetett választani előzésre…
Az első pályaszakasz egy széles úton vezető kacskaringózás volt, tulajdonképpen az egész pályából itt éreztem igazán előnyét a mountain bike-nak. Az apró kis megcsúszásokat büntetlenül lehetett korrigálni a széles kormánnyal, nagyon stabilan viselkedett a bicó egy koskormányoshoz képest. A depó után fontos volt sprintelni, hogy a kis emelkedőn lehetőleg senki ne előzzön meg, mert az egynyomoson nem lehetett kikerülni egymást.
Bár a kép némileg ellentmond, az emelkedőn könnyedén hagytak ott a cyclocross bringákkal
A következő, simább talajú egynyomos kacskaringón szerintem kb. hasonlóan mentem volna cyclocross bicóval, volt azonban egy két kis S-kanyarral megtűzdelt lejtő, ahol a 680-as kormánnyal nehezen fértem, bele is fékeztem sokszor. Egy visszafordító után jött a pálya „hosszú emelkedője”, na itt jött el a mountain bike halála (remélem nem én vagyok az ilyenkor szokásosnál is gyengébb): a verseny folyamán itt olyan könnyedén került ki bárki, akárki, hogy még arra sem vitt rá a lélek, hogy gonoszan megtörjem a lendületét kis rámozgással, békésen engedtem el, ha utolért valaki, közben meg megütött a guta.
Az erdei egynyomos csikicsukik a mezei kacskaringóval ellentétben már nem kedveztek a montinak, a nagy tengelytávú, széles kormányos bringával sokkal nehezebb volt bujkálni a fák között, kétszer az is előfordult, hogy egy jeges kombinációban egyszerűen lábletétel után elakadtam a bringával.
Az egyetlen palánkátugrás nem osztott nem szorzott a bringakérdés szempontjából
A cél felé közeledve több erőteljes kigyorsítást kellett abszolválni, ahol szintén a könnyű kerekekkel szerelt krosszbicó lett volna az igazi, majd jött a palánkugrás, ami itt nem osztott, nem szorzott, lévén csak egy dupla akadály volt az egész pályán. Mondjuk egyszer sikerült beleakadni, ami még soha nem történt meg velem krosszversenyen, de ez abszolút nem a bringa hibája volt. A legdurvább kínszenvedést minden körben a cél utáni pofaszeles egyenes jelentette, itt még azért is acsarkodnom kellett, hogy anschlussban menjek valakinek. Szinte érezni véltem a 10 mm-rel szélesebb gumi rettentő légellenállását…
Saját tempóval nyugodtan lehetett közlekedni, az esés veszélye nem fenyegetett mountain bike-kal
Összességében gondolom kiderült az írásból, hogy inkább hátránynak éreztem a mountain bike-ot (helyezés szempontjából nehéz megítélni, mert egy láncleesés, egy láncszorulás, majd kerékpárcsere is hátráltatott – ami nem a bicó hibája, hanem a slendrián beállításé), valószínűleg én nem fogom többet használni krosszfutamon.
Persze nyilván lehetett volna tuningolni könnyű felnivel, nagyon könnyű gumival egy olyan gépet, amivel a kigyorsítások is könnyebben abszolválhatók (amilyenből nagyon sok van egy krosszversenyen, a legtöbb minden szakág közül).
A lényeg, hogy élmény volt
Ami nekem fontos tanulság még, hogy nem lehet (illetve én nem tudom) „nem verseny körülmények” között kipróbálni, hogyan működhet majd egy kerékpár versenyen, és hiába örvendeztem még pályabejáráson, a verseny teljesen máshogy sült el. Versenykörülmények között minden pályán annyira elkezdi érezni az ember a krosszbringát pár kör megtétele után, hogy a technikás részeken is ugyanolyan sebességgel képes uralni (vagy legalábbis megkockáztatja), mint a szélesebb kormányú mountain bike-ot, fürgeségben pedig gondolom nem kell ecsetelnem, melyik a jobb…
És végül a lényeg: verseny közben szinte folyamatos konfliktushelyzeteket teremt, hogy vannak szakaszok, ahol a krosszbicó a gyorsabb, néhányon viszont a monti. Iszonyú idegesítő egyik és másik fél számára is, ha például olyan részen tartják fel, ahol nem tud előzni, és mondjuk egyértelműen a különböző bringák okozzák ezeket a helyzeteket. Összességében nem lettem tehát a mountain bike híve krosszversenyeken…
Tóth András:
Ahogy Tamást, úgy engem is foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon milyen lehet mountain bike-kal indulni a cyclocross versenyen. A SuperCross sorozat futamain kerékpár megkötés nélkül vehet részt bárki, ami jó, mert az első időkben ez hozta a népszerűséget és biztosított lehetőséget mindenkinek a versenyzésre.
A tuningolási kedv most erősebb volt a harci kedvnél
A hét közepén kezdett körvonalazódni bennem, hogy ez a cross futam lesz az, ahol kipróbálom magam mountain bike-kal. A pályafotók alapján úgy gondoltam, hogy a füves-rázós részek lesznek többségben és ott majd előnyöm lesz, majd miután a havas fotók is megjelentek szinte biztosra vettem, hogy jó döntés lesz.
A 26″-os kerekek helyére tárcsafékes országúti kerekek kerültek, 30 mm-es terepgumikkal. Pusztán csak a kíváncsiság kedvéért lett ez a felállás, ki akartam próbálni ezt is.
A széles kormány lehet stabil, de a singletrailen túl széles
Az elgondolásom az volt, hogy mivel szélesebben fogom a kormányt, mint a cyclocross bringán, ezért stabilabban tudom tartani magam. Ami ellene szólt, az a magasabb súlypont.
Mivel a pálya végig havas és jeges volt, sokszor biztosabb volt úgy közlekedni, ha egyik lábamat kiakasztottam a pedálból. A magasabb üléspozíció miatt egyértelműen hátrányom volt a cyclocross bringákkal szemben. Ahol előnyét éreztem az rázósabb részek és a kicsivel nagyobb útegyenletlenségek, amiket a teleszkóp csillapított. Szerencsére csak egy akadály volt a körben, ahol emelni kellett a kerékpárt, mert ezeknél is néhány plusz kilót cipeltem.
Már saját tempóban
A száraz pályákon, ahol sok a rázós rész, bizony előny a mountain bike. Főleg a vastag gumik, amik tompítanak és a tapadásuk is jobb lehet.
Írásunk apropója az volt, hogy ezzel néhány mountain bike-os igazságtalan előnyhöz juthat És ezúton szeretnénk javasolni a SuperCross jövő évi szabálymódosítását, mégpedig úgy, hogy az Elit, U23 és Master 1 kategóriákba csak szabályos cyclocross kerékpárral lehessen indulni.
Dina Márton nagyon jó kerékpár-kezelési készségekről tett tanulságot Balassagyarmaton, mely győzelmet ért számára
A legutóbbi salgótarjáni SuperCross fordulóhoz képest Balassagyarmaton, egy csúszós, havas pályán most fordult a kocka, sikerült visszavágni a szlovák vendégeknek. Az elit kategóriákban Buruczki Szilárd (Merida-Kőbánya TC) és Benkó Barbara (Focus MIG) voltak a legjobbak.
Az amúgy is kanyargós pályát még technikásabbá tették a jegesre fékezett ívek, mesterséges akadályokra nem is nagyon volt szükség, mindössze egy palánkugrás volt a nyomvonalon. Szilárd kivárásra játszott, együtt tekert sokáig két legjobb szlovák vetélytársával, majd az utolsó két körre Stefan Gajdosikkal maradtak együtt. A Merida Kőbánya TC versenyzője csak a palánkátugrás után, a legutolsó kacskaringón vitte döntésre a dolgot, és nagyon boldog volt, hogy végre sikerült itthon is legyőzni szlovák kollégáit.
Benkó Barbi magabiztosan nyerte a női futamot, mögötte kiemelendő Orosz Anita (Trek SE) teljesítménye, aki idei legjobbját nyújtotta a havas pályán, megverve a szlovák Zuzana Vojtasovát. A juniorok között Dina Márton (PCCC) vágott vissza szlovák ellenfelének, David Zverkónak.
Benkó Barbara magabiztos győzelmet aratott
A mastereknél Reitinger Gábor (Vitalitás SE) és Szabó András (Merida Maraton Team CST) meccseltek egymással, előbb Reitinger esését követően került előnybe Bakter, majd az utolsó körben utóbbi technikai problémáját használta ki Reitinger, megnyerve a futamot. A master 2-ben Specziár Viktor (Cube Balaton Team) kamatoztatta rutinját, U23-ban pedig Fenyvesi Péter (Bringabanda) most sem talált legyőzőre.
Benkó Barbara, a női elit futam győzelme után így nyilatkozott:
„Jól sikerült elkapnom a rajtot, ez volt a cél, mert szerettem volna legalább 1-2 kört menni a junior fiúkkal, de legalábbis megpróbálni… Ez a terv sajnos a második kanyarban kardba is dőlt, mivel belekeveredtem egy bukásba, de igazából azt hiszem még a Pelikán Jani járt a legrosszabbul, mert engem csak feltartottak, ő viszont esett is. Itt el is mentek a fiúk, de amilyen tempót a Marci diktált, nem hiszem, hogy sokáig mentem volna velük.
Respect Marci, oktattad a szlovákokat is! Janival megpróbáltuk a felzárkózást, de az ő tempója kicsit sok volt nekem, így szinte végig egyedül mentem, mert nem igazán találtam olyan embert, akivel húzni tudtuk volna egymást. Viszont nem estem egyszer sem, amivel gyakorlatilag majdnem egyedül voltam a mezőnyben!
Btw, jobbulást a sérülteknek, volt egy-két csúnya bukás… Én élveztem ezt a havas pályát, feküdt nekem és szerencsére semmi nem veszélyeztette az elsőségem, örülök nagyon neki, főleg egy vizsgák miatt rázós hét után!
Nagy-nagy gratuláció Szilárdnak is, végre megtört az átok és okos versenyzéssel elverte a szlovákokat!”
Bővebb beszámoló – a SuperCross sajtóközleménye:
A SuperCross Sorozat kapcsán talán szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy a százhuszonkettő fős nevezői létszám már nem okozott meglepetést a Palóc Cross vasárnapi futamán. Arra azonban idáig nem volt példa, hogy északi szomszédjaink jelenlétében hazai győzelem születik: ezúttal Buruczki Szilárd (Merida Kőbánya TC) állhatott a dobogó tetejére a férfiaknál Stefan Gajdosik (Bikepro Banská Bystrica) és Lukas Bátora (CK Banská Bystrica) előtt.
Az időjárás-előrejelzésekkel ellentétben Nógrád megye már nem kapott újabb havazást az országot hétvégén elért csapadékzónából, így igazi fagyos téli reggel köszöntötte a Balassagyarmatra érkezőket. A szervezők meleg teával, forralt borral és pizzával próbálták (hatásosan) javítani a résztvevők hőérzetét, míg a nevezésnél minden induló egy Nuttrixxion szeletet is átvehetett. Az indulókra váró pályát a rendező Vitalitás SE tagsága a szombati délutánon a lehetőségekhez képest járhatóvá tette, azonban a hosszú felfutás kikerült a végig havas, majd a nap során egyre jegesebb nyomvonalból.
Dina Márton nagyon jó kerékpár-kezelési készségekről tett tanulságot Balassagyarmaton, mely győzelmet ért számára
Az U17-esek között ismét csak Zathureczky Márk (Bikeexpressz SE) tudta tartani a lépést a szlovák ellenfelekkel, ezúttal a dobogó harmadik fokára ékelődött be az első kilenc helyet egy híján elfoglaló külföldi fiatalok közé. U15-ben a győztes Jakub Varhanovsky (Bikepro Cycling Team) mögött Dian Ábel (Bikeexpressz SE) és Béla Dávid (Vitalitás SE) tudott felkapaszkodni a dobogóra. A master 3-asok között ismét feküdt a nyomvonal Kármán Józsefnek (Giant Gyömrő), a dobogós helyezéseken megszokottan Huszár Lászlóval (Karbona) és Zsingor Attilával (ASE Kerékpár) osztozott.
A 11:45-ös futamra már a nap is kisütött, a süvítő szél következtében azonban messze nem lehetett enyhülésről beszélni. A hölgyek között az összetettben élen álló Dósa Eszter (Vitalitás SE) egy bukás következtében nem tudta befejezni a versenyt, Benkó Barbara (Focus M.I.G.) így lényegében senkitől sem zavartatva gyűjtötte a köröket és zsebelte be a győzelmet. Kiemelendő Orosz Anita (TREK SE) teljesítménye, aki mindösszesen két perces hátrányban érkezett a második helyen, megelőzve Zuzana Vojtasovát (CK Banská Bystrica) is!
Az U19-es mezőny ezúttal is szolgáltatta a megszokottan izgalmas csatározást, azonban Dina Márton (Pilis CCC) lényegében az első körtől kezdve jelezte a többiek felé, hogy a mai napon a kategóriagyőzelmet ő fogja elvinni. Ebbe sem David Zverko (SaVS CK Ziar nad Hronom), sem Pelikán János (CUBE Balaton Team) nem tudott ezúttal beleszólni.
A master 2-eseknél az eddigi négy futamot megnyerő Jordán Pétert (CUBE Balaton Team) letaszították a dobogó tetejéről, csapattársának Specziár Viktornak feküdt leginkább a pálya és a körülmények. Az utolsó körben a végig vele haladó Rónaszéki István (Bikeland – Merida) is megelőzte, melynek eredményeként Jordánnak ezen a napon a harmadik hellyel kellett megelégednie.
A master 2-es kategóriában jelenleg még nyitott a dobogó kérdése, mivel nagyon szoros a pontverseny az élen állók közt. A most a dobogóról épp csak leszoruló Kis József (Merida Maraton Team – CST) így látta a versenyt:
„Már a pályabejárásnál láttam, hogy a havas-jeges pálya főleg a csiki-csukis kanyaroknál lesz nehéz az ott kialakult jégbordák miatt. Közvetlenül a rajt utáni kanyarban egy kisebb bukást sikerült elkerülnöm és kikerülnöm is, de jelentősen vesztettem a tempómból. A kanyarokban azért óvatosan haladtam (lehet nagyon is), majd a harmadik körben amikor már kezdtem közelíteni a kategóriám 2.és 3. helyezettjére egy ártalmatlan kanyarban elestem. Szerencsére nem volt nagy, de megtört a lendület.
Innentől elúszni látszott a dobogós helyezés is és inkább úgy voltam vele, hogy nem akarok nagyobbat esni, hogy valami bajom legyen. Miután láttam, hogy Dósa Esztert ketten támogatják a pálya szélén, saját tempóban végigtekerve célba értem.”
Gajdosik hibáját Buruczki Szilárd könyörtelenül kihasználta
A hideg időjárás okán a szervezők 50 perc időtartamú versenyt kínáltak fel az U23-as, felnőtt és master 1-es versenyzőknek, mellyel kapcsolatos ellenvetés nem érkezett – tekintve vélhetően az igencsak télies körülményeket. A délutáni rajtra jelentős jegesedés volt tapasztalható, ami mellett egy-két napsütötte szakaszon az olvadás okozott tréfás helyzeteket. U23-ban Fenyvesi Péter (Bringabanda SC) magabiztosan tartotta otthon a győzelmet az ezúttal igen gyér, háromfős kategóriában.
A master 1-esek között féltávig Szabó András (Merida Maraton Team – CST) állt az élen, előnye azonban tíz másodperctől nagyobbra nem tudott nőni Reitinger Gáborral (Vitalitás SE) szemben. A hazai pályán versenyző Reitinger előbb utolérte ellenfelét, majd végül a hetedik körben el is döntötte saját javára a küzdelmet a technikai hibával küzdő Szabó ellen. Harmadikként az igen kiegyensúlyozott teljesítményt – és egyben köridőket – produkáló Kovács István (Ózdi KE) futott be.
A felnőttek között már az első körben kialakult a végül dobogóra állók triumvirátusa. Buruczki Szilárd (Merida – Kőbánya TC), Stefan Gajdosik (Bikepro Banská Bystrica) és Lukas Bátora (CK Banská Bystrica) már ekkor leszakították Fejes Gábort (Dr. Bátorfi Agria KTK), aki bár a második körben még próbált rohamot indítani utolérésükre, de végül nem sikerült visszakapaszkodnia. Sőt, a verseny második körében még Vígh Zoltán (Bianchi) is rohamosan közeledett hátulról, de Fejes mindvégig tíz másodpercen kívül tartotta üldözőjét.
Az élen a hatodik körben Bátora úszott meg két útitársáról, innentől már látható volt, hogy Buruczki – Gajdosik harc lesz az első helyért. A verseny nagy részében inkább a szlovák ellenfeleket figyelő, támadásaikat jól lereagáló Buruczki az utolsó körben is végig nyomás alatt tartotta Gajdosikot, aki lényegében az utolsó háromszáz méteren belül követte el egyetlen jelentősebb hibáját egy kanyarvétel közben, melyet kihasználva Buruczki átvette a vezetést. Innentől a célig a begyújtott rakéták ellen már a dupla akadálynál sem tudott semmit tenni Gajdosik, így Buruczki Szilárd nyerte a Palóc Cross-t.
A(z elit) férfi felnőtt kategória dobogósai
A III. SuperCross Sorozat két hétvége szünetet követően, december 30-án folytatódik Kerekegyházán, ahol a Kiskun Cross várja a versenyzőket még az első pohár szilveszteri pezsgő legurítása előtt. A futamról részletesen a www.supercross.hu-n, vagy a SuperCross Sorozat facebook-profilján (www.facebook.com/supercrosssorozat) keresztül lehet tájékozódni, előnevezés a www.hegyibringa.hu-n lehetséges.
A szokásos év végi „Év Sportolója” szavazáson ismét egy bringás nyert Nagy Britanniában, természetesen a Tour de France-t megnyerő Bradley Wigginsről van szó, aki a leggyorsabb lábú sprintert, Mark Cavendisht váltotta a trónon.
A Team Sky színeiben Wiggins idén nem csak Tourt nyert, hanem félelmetes szezont produkált: Márciusban megnyerte a Párizs-Nizzát, majd a Romandiai Körversenyt, a Tour előtt a Criterium du Dauphiné-t (utóbbi három körversenyen az időfutamokat is nyerte). Majd következett a Tour de France, ráadásként pedig olimpiai bajnoki cím az országúti időfutamon.
Wiggins az ötödik kerékpáros, akinek Reg Harris (1950), Tommy Simpson (1965), Chris Hoy (2008) és Mark Cavendish (2011) után sikerült elhódítania a megtisztelő címet, és a BBC hasonló díjának is ő a legfőbb várományosa. A szavazáson Mo Farrah-t (atlétika) és Andy Murray-t (tenisz) előzte meg.
Sven Nys számára messze nem az elképzelései szerint alakult a belga cyclocross klasszikus, az antwerpeni Scheldecross hajrája, egy „visszatérő” malőr következtében elúszott a győzelem…
A szezon legjobb formában lévő versenyzője az elejétől kezdve kontrollálta a brutálisan nehéz homokágyakkal tarkított futamot, felőrölve legtöbb ellenfelét, köztük a világbajnok Niels Albertet is, aki a hajrában a homokban hibázott, végül harmadik lett.
Egyedül a tavalyi szezonban brillírozó Kevin Pauwels tudta tartani a lépést az utolsó körben, együtt fordulva a belga bajnokkal a célegyenesbe. Utóbbi nyitotta a sprintet, de kirántotta lábát a pedálból, ami után Pauwels könnyedén kikerülte. Nyst már érte hasonló blamász, amikor két éve Gietenben hasonló körülmények között letört a pedálja.
A Mont Ventoux-n friss vérrel minden klappolt, kivéve az emberismeretet…
Tyler Hamilton és Daniel Coyle könyve a profi kerékpársportban folytatott szisztematikus doppingolás eseményeit dolgozza fel 1996-tól 2004-ig. Sorozatunk végigveszi a könyv fontosabb mozzanatait, lehetővé téve, hogy a jelenleg folyó doppingbotrányt, illetve a profi kerékpársport ebből következő átalakulását az olvasó jobban átlássa, megértse. Az előző részben a U.S. Postal az 1999-es Tour-győzelem eufórikus hangulatában óriási tőkeinjekciót kap, és ezzel felvértezve megkezdi a felkészülést a 2000-es franciaországi megmérettetésre. Az út ismét rögös, ráadásul belső konfliktust szül az, hogy június elején Hamilton túl jó formába lendül, és Armstrong előtt megnyeri a legnagyobb felkészülő versenyt, a Dauphine Liberét.
A kerékpársportban a siker egyik záloga a pókerarc. Nem véletlen, hogy itt honosodott meg először a sportszemüveg-használat még a 30-as évek derekán: fontos, hogy a vetélytárs ne tudja meg, hogy milyen az erőállapotod, és mikor készülsz támadásra. Miguel Indurain annyira jól tudta palástolni a szokásosnál gyengébb fizikai állapotát, hogy a legendás 1996-os Tour-on az élmezőny egyszer csak azt vette észre, hogy az ötszörös győztes nincs velük. Semmi jele nem volt, hogy gondban van, úgy hajtott, mint máskor.
Lance, mint nemzeti hős..
Lance-nek és Tylernek is kiváló pókerarca van, de állítólag az érzelmek tökéletes palástolásában a király a Postal szakvezetője, Johan Bruyneel.
„Rezzenéstelen arccal csak ennyit mondott: ‘Valenciába mész Lance-szel és Kevinnel, ott leveszik a vért, amit a Tour-on visszajuttatnak a szervezetbe.’ Hallottam már erről a módszerről, a híres olasz sportorvos, Conconi is alkalmazta, és persze a kelet-európai versenyzők is rendszeresen éltek vele. Rögtön kapcsoltam, hogy a stratégiaváltás az új EPO-teszt bejelentése miatt van, amit a 2000-es olimpián kívántak bevezetni, és ezt megelőzően a Tour de France lenne a főpróba. Tehát Johan és Lance fejében már meg volt az új módszer, amely kiváltja a „motorosügynököt”. Kedden felszálltunk Lance magángépére, amelyet a Nike bocsájtott rendelkezésére. Máskor az Oakley vagy a Bristol-Myers Squibb kis gépén repkedett: ezek a cégek szabályosan versenyeztek azért, hogy milyen luxustárgyakkal vagy szolgáltatásokkal járuljanak hozzá a következő Tour-sikerhez. Nemcsak a csapat kapott jóval nagyobb költségvetést 2000-re, hanem maga Lance is rendesen ki lett tömve: otthon 100.000 dollárért mondott egy-egy beszédet, könyve hatalmas siker lett, havonta több milliót zsebelt be ezekből a forrásokból.” (pp. 226-227)
Mindenhova magángépen
A Cote d’Azurra letekintve gondolkodhatott el Tyler azon, hogy ez a fordulat miként fogja megváltoztatni pozícióját, és miért nem vonták be a döntésbe. Valenciába megérkezve a reptéren a csapatorvos, del Moral várta őket, majd útjuk onnan a „titkos laboratóriumba” vezetett. „A kocsiban Johan elmagyarázta a teendőket, de csak Kevinnek meg nekem mondta, Lance ezek szerint már tisztába volt a módszerrel. Gondolom nem először csinálta, és látszólag Johan is ismerte a vértranszfúzió minden csínját-bínját. A labor valójában egy kis szállodában volt, Les Gavinesben, a turista-holtszezon kellős közepén a környék teljesen kihalt volt. A legfelső emelet állt a rendelkezésünkre, az egyik lakosztályban voltak a berendezések, a többi szobát pedig megkaptuk mi vendégek. […] Rögtön el is kezdődött a transzfúzió, mindhárman lefeküdtünk, a könyökhajlatot az asszisztens fertőtlenítette, majd egy jókora tűvel megszúrta. […] Ez egy nagy fecskendőbe vezetett, amely a másik oldalán is nyitott volt, és így egy csövön át a műanyag tasakba juttatta a levett vért. Láttam a vér útját, mind a félliternyit szemmel követtem. Rossz érzés volt, hogy valami életbevágóan fontosat elvesznek tőlem. Miután készen voltunk, del Moralék alvadásgátlót adagoltak a vérhez, majd speciális hűtőbe tették. Elmagyarázták, hogy a vörös vértestek így négy hétig életben tarthatóak. Kaptunk B-vitamint és vaskiegészítőt, továbbá étrendajánlatot a következő hétre. Az EPO ellenben tiltó listán volt, mivel megakadályozza a természetes vörösvértest-képződést.” (pp- 229-230)
Kitalálták a tutit…
A vérlevétel nagyon rossz hatással volt az erőnlétre: sem Livingston, sem Hamilton nem volt képes normális edzésmunkát végezni. „Pár nappal azelőtt még én voltam a legerősebb bicajos a Mont Ventoux-n, most pedig a legkisebb emelkedő is borzalmasan rosszul esett. Bár Armstrongnak megengedték, hogy kihagyja a Tour előtti héten megrendezett négynapos Route du Sud versenyt, nekünk el kellett indulni. Továbbra is rosszul éreztem magam, majd olyat tettem, amit nem szeretek: a második nap után feladtam a küzdelmet. Rákérdeztem Johannál, hogy mi szükség volt erre a kudarcra, de érdemi választ nem kaptam. Kezdtem rájönni, hogy egy játszma részese vagyok, és mostantól nem szabad szolgamód teljesíteni minden csapatutasítást.” (p. 232)
A „Kalóz” racionálisnak nem mondható szökéseivel írta be magát a kerékpárversenyzés történetébe, és lopta be magát a romantikus hajlamú szurkolók szívébe…
A 2000-es Tour rendkívül szorosnak ígérkezett. Lance jól látta, hogy ha az 1999-ben nem történik tömegbukás a Passage du Gois-n, akkor mindössze 1:34 előnye lett volna Züllével szemben a Champs Elyséen, és ha a Sestriere-re vezető szenvedős menet néhány kilométerrel hosszabb, valószínűleg ez az előny is elveszett volna. Ráadásul az előző évvel ellentétben ott lesz a startvonalon Ullrich és Pantani, a 97-es, illetve a 98-as győztes is.
A hihetetlen lábizmok…
„Valamiért nagyon szerettem Ullrich-ot nézni, ahogy a kerékpáron ül. Hihetetlen testfelépítése volt, működés közben lehet megfigyelni az összes izmot, még a nadrág alatt is kirajzolódtak a combjában lévő erek. A kelet-német kerékpáros iskola hihetetlen versenyzőket nevelt ki! […] 1997-ben életem legnehezebb Tour-szakaszát nyerte meg a fiatal Ullrich, ott vette le Riis-ről a sárga trikót. ’Superman’ volt, de ennek ellenére nem robot: az egyik legközvetlenebb, legbarátságosabb figura az egész mezőnyben.” (p. 234)
„Pantani a a profi mezőny másik furcsa figurája volt, akit lelkileg nagyon megtört, hogy kirúgták az 1999-es Giróból. Teljesen kiszámíthatatlan, ésszerűtlen időben, helyen és helyzetben képes volt megszökni, egymaga pokollá téve a legjobban szervezett csapat versenystratégiáját. Tudni lehetett, hogy Johan tőle jobban tart, mint Ullrichtól: ha Lance-nek lesz egy rossz napja, akkor a kalóz nem ismer majd kegyelmet.” (p. 235)
Nem 2000 volt Ullrich legjobb éve, ennek ellenére Pantaninak köszönhetően közel állt Armstrong legyőzéséhez…
Lance is állandóan erről a két vetélytársról beszélt, rengeteg információt gyűjtött be róluk. Hamiltonnak néha úgy tűnt, mintha egy egész csapatnyi informátor dogozott a keze alá, akik nap mint nap hírekkel látták el a német és az olasz sajtóból, illetve a kerékpáros körökben közszájon forgó pletykákból. A 2000-es Tour nem Armstrongról és Ullrichről szólt, hanem ahogy Johan megjósolta: Pantani lépett elő első számú riválissá. Az Ullrichra mért csapást a következő sík szakaszokon lélektani hadviselés követte, amely a német izomkolosszust teljesen felőrölte. Az első nagyobb hegyi szakasz a spanyol síparadicsomba, a Hautacamba vezetett, ahol Ullrich végérvényesen megtört.
Kevin Livingston dolgozott sokat a Armstrongnak, róla manapság nem sok szó esik…
„Pantani [viszont] még sok borsot tört a U.S. Postal orra alá. Johan a 12., azaz a Mont Ventoux-ra vezető szakaszt nézte ki a döntő támadáshoz. A 11. szakasz végén a festői Saint-Paul-Trois-Châteaux-ba érkezett a mezőny, ahol a csapat a Hotel l’Esplanba szállt meg. Az aprócska szálloda pont jól jött, mivel ott más rajtunk kívül nem tartózkodott, illetve a szobákat lakosztályokká lehetett összenyitni. Kevin és jómagam egy ilyet kaptunk, szemben pedig Lance egyedül egy másik hasonlót. Délután megérkezett del Moral és segédje, a nagyméretű dupla szobákban bőven volt hely a kis labor berendezésére. […] Felakasztották a vörös műanyag tasakokat, amit az utolsó pillanatig jégen tartottak. Néztem, ahogy a vér lassan visszafolyik az ereimbe. Félelmetes látvány, de arra gondoltam, hogy más csapatok is minden bizonnyal pontosan ugyanezt teszik. Miután végeztünk, hidegrázást kaptam […] Amíg mindenki rövidnadrágban, pólóban ücsörgött, Kevinnel ketten ugyanekkor melegítőben dideregtünk.” (p. 236-237)
Már csak ketten a Ventoux kopár felső részén…
Estére már visszatért a jó hangulat, és Hamilton erősebbnek érezte magát, mint az előző napokban: „A Tour felénél érzi igazán a fáradtságot a versenyző, tompán csak egy pontra mered, mint egy zombi. Ezzel szemben aznap este izmaim ismét rugalmasak voltak, egészségesnek éreztem magam. A tükörbe nézve láttam, hogy visszatért ajkam eredeti színe. Másnap pihenőnap volt a Tour-on, átmozgató edzéseket végeztünk a vízválasztó Ventoux szakasz előtt.” (p. 239)
Armstrong nem vizsgázott jól emberismeretből: „szakaszajándéka” Pantaninak visszájára fordult…
A Ventoux holdbéli táj, nem kerékpározásra való hely. Emberéletet is követelt a népszerű angol világbajnok profi kerékpáros Tom Simpson személyében, de sokan véreztek el átvitt értelemben a kegyetlen, perzselő vagy a kellemetlenül szeles kősivatagában. Nem sok kerékpárosnak esik jó a küzdelem a közel 2000 méter magas csúcsra: Hamiltonnak a kivételes alkalom megadatott a tavaszi felkészülő versenyen, a Dauphine Liberén. Ott Armstrong csúnyán megrogyott, de a 11. szakasz utáni „vérfrissítés” most csodát művelt: Lance nemcsak tartani tudta a lépést a romantikus hegyi specialistával, Marco Pantanival, de az utolsó kilométereken látszólag frissebben hajtott. A texasi viszont szarvas hibát követett el azzal, hogy a győzelmet a béke jeléül átadta a „Kalóznak”, ezzel vérig sértve annak törékeny önérzetét.
Kis híján fordított sorrendben álltak fel a dobogóra….
Pantani a Tour második felében nemhogy megjuhászodott, hanem egyenesen életveszélyes, kamikáze támadásokat indított, amellyel rendre szétzúzta a Postal csapat egységét és erejét. A 16. szakaszon majdnem sikerült Armstrongot megfosztani az összetett győzelemtől: bár az eszeveszett tempó miatt maga Pantani is megtört, majd feladta a versenyt, az őt üldöző amerikai is rendesen megrogyott, így kis híján a nevető harmadik, Ullrich lett a 2000-es francia kör győztese.
A 16. szakaszon Ullrich otthagyta a Pantani által megrogyasztott Armstrongot, akinek fogcsikorgatva azért sikerült kontrollálni a veszteséget…
A szoros végeredmény tanulsága mindenképpen az volt, hogy a U.S. Postalnak kiváló hegyi specialistákra is szüksége lesz, akik minden győzelmet veszélyeztető attakra lépni tudnak. Bruyneel már ki is nézte magának a Kelmés sztárt, Roberto Herast, csapattársát Chechu Rubierát, illetve a kolumbiai Victor Hugo Peñát, a később elhíresült „Spanyol Amadát”.
Bár hivatalosan még mindig nem jelentették be a SRAM országúti hidraulikus tárcsafékét, legutóbb néhány fotót találtunk róla, most a Bikeradar.com jóvoltából még több részletet láthatunk.
A SRAM koloradói székhelyétől nem messze, a Castle Rock cyclocross versenyen már nemrégiben felbukkant az új hidraulikus Red tárcsafékjük és most már úgy tűnik, végleges formában láthatjuk. Korábban már írtunk róla, hogy a Sram egy hidraulikus országúti tárcsafék piacra dobását tervezi, amit először 2012 nyarára tettek, de végül év végére látott napvilágot.
Eddig még nem nyilatkoztak róla a Sram részéről, viszont most Paul Kantor, az Avid termékmenedzsere azt mondta, hogy még most sem akar igazán beszélni róla, viszont a tesztelése már zajlik, szükséges kipróbálni éles körülmények között (és nyilván ezt nem titkolhatják). A Bikeradar.com munkatársainak ugyan nem volt lehetőségük a kipróbálásra, de a fékkar meghúzásával és a többi részlet szemrevételezésével arra jutottak, hogy a fék készen van, több módosítás nem várható.
A jelenlegi DoubleTap fék-váltókarban nem sok hely jutna a hidraulikus olajtartálynak, így függőleges irányba megnövelték azt. A hagyományos fékkarforma valószínűleg csak elektronikus váltórendszerrel kombinálva valósítható meg, hiszen a Di2-nél vagy az EPS-nél nem foglal helyet a váltó mechanizmusa.
Arra nem derült fény, hogy mi zajlik a fékkarban, mert a takaró gumit nem húzták le a helyéről. Viszont a feltételezések szerint ugyanúgy működik, mint egy Elixir fék, tehát a fékkar húzáskor tolja a dugattyút (ezért is volt szükség a fék-váltókar megnövelésére). A fék-váltókar formára a hidraulikát rejtő „nyúlványtól” eltekintve megegyezik a jelenlegi DoubleTap-pel, tehát nem téveszthetõ össze semmivel, egyedül az olajtartály kiemelkedése más.
A féknyereg két darabból készült, kovácsolt alumínium házból és titán kiegészítőkkel. A fékpofa cseréjéhez nagy ablakokat hagytak, ami emellett még a jó hűtésért és a könnyebb kerékcseréért is felelős. A féknyereg direkt postmountos rögzítést biztosít, bár első ránézésre ez nem biztos, hogy kompatibilis a többi Avid tárcsafékkel.
A fékbetétek ránézésre nem kompatibilisek más Avid pofákkal, a rögzítésnél menetes csapszeg biztosítja a pozíciót. A tárcsa 140 mm-es, a design a két tónusú fényezéssel természetesen a Red szett színvilágához passzol.
A kiskereskedelmi árak, a tömeg és a piacra kerülés időpontja még ismeretlen, de 2013 áprilisánál tovább nem kell várni rá!
A balassagyarmati versenyzők a SuperCross tíz kategóriájából négyben élen állnak
A SuperCross Sorozat résztvevői az első szezon során már találkozhattak havas futammal a balassagyarmati Palóc Cross kapcsán, az előttünk álló vasárnap újfent ilyen körülményekre kell majd számítani az Ipoly-parti városban.
A verseny célterülete ezúttal kikerül majd az iskolaudvarból, így az első 1 kilométer megfelelően széles ahhoz, hogy kialakuljon egy erősorrend, a pályán pedig az új részeken könnyen lehet előzni, illetve lekörözni. A versenyközponthoz közel kerül majd elhelyezésre a dupla depo (a garázsoknál), valamint a dupla akadály is átkerül a célterület közelébe. Az iskola udvarán, az aszfaltos focipályán biztosítják majd a szervezők a parkolási lehetőséget, valamint – előzetes egyeztetés alapján – a csapatsátrak felállítását.
Az előzetes információk szerint ismét számolni kell majd a szlovák mezőny egy részével is
– A pályán jelenleg 5 – 7 cm friss vagy részben fagyott hó van, a nyomvonal végig tekerhető és alatta keményre fagyott a föld. A felfutás előtt az egyenes szakaszon néhol jég van a hó alatt, de ez is tekerhető (csak itt az irányváltásokkal óvatosabban kell bánni). Az előrejelzés további havazást is mond a térségre, így a pálya tisztításával, végleges állapotokkal szombaton foglalkozunk – erről szombat este készül majd egy helyzetjelentés is – kezdte a legfontosabb információkkal Szász Viktor versenyigazgató.
Az elmúlt két szezon során Milan Barenyi verhetetlen volt a gyarmati pályán
– A meleg étel amivel készülünk egészen rendhagyó lesz, bízom benne, hogy mindenkinek teszik majd, hiszen ezúttal nem kondérban, hanem pizza sütő kemencében készül (a Mozi pizza jóvoltából) – ennek okán is mindenkit kérünk, hogy regisztráljon előre, mert csak az előregisztrálóknak tudjuk garantálni az ételt. Minden induló továbbá Nutrixxion energiaszeletet is talál majd a rajtcsomagjában.
A futamokat a már ismert, egységes szabályrendszer, időrend, nevezési díj, elektronikus időmérés és további szolgáltatások jellemzik majd Balassagyarmaton is, melyekről részletesen a www.paloccross.amcomp.eu-n, a www.supercross.hu-n, vagy a sorozat facebook-profilján (www.facebook.com/supercrosssorozat) keresztül lehet tájékozódni. A Palóc Cross-ra csütörtök éjfélig lehetséges előnevezni a www.hegyibringa.hu honlapon.
A balassagyarmati versenyzők a SuperCross tíz kategóriájából négyben élen állnak
A III. SuperCross Sorozat félidején túl egyre jelentősebb az összetett állás, az eredményeket szemlélve jól látszik, hogy a legtöbb kategóriában még mindig több szereplős a dobogós helyeként vívott harc. A csapatversenyben sincsen olyan alakulat, aki meghatározó előnyre tudott volna szert tenni az elmúlt négy futam alatt. Az összetett eredménylistákban több helyen is találhatóak sajnos pontlevonások. A SuperCross Sorozat rendezői szeretnék megőrizni a sorozat családias, egyedi hangulatát, melyet egyes, az előző futamokon történt esetek veszélyeztetnek. A szervezők az eddigiekben mindösszesen szóban, kéréseikkel egybekötve figyelmeztették az egyes szabályokat be nem tartó versenyzőket, nem alkalmaztak hátrasorolást a rajtoknál, nem kapott senki időbüntetést, vagy került kizárásra egy-egy futamról. Most azonban a hét versenyszervező konszenzusos döntése alapján az összetett eredményekből való pontlevonással szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy ebben a közösségben nem megengedett az alapvető, lefektetett szabályok áthágása, melyek egyes esetekben az emberi méltóságot és a fair-play szellemét is (súlyosan) megsértették. A szervezők nem szeretnének egy túlszabályozott, büntetéseken alapuló rendszert életbe léptetni, de a létszám növekedésével az alapvető szabályok betartatása mindenki közös érdeke! A szabályok be nem tartását szervezők a hátralévő futamokon fokozottan ellenőrzik majd – így az előttünk álló vasárnap, Balassagyarmaton is.
Buruczki Szilárd és Fejes Gábor egy UCI minősítésű osztrák cyclocross futamon indultak a hétvégén, de mielőtt a Merida-Kőbánya TC versenyzője mesélne az eseményekről, nehéz elmenni amellett szó nélkül, hogy a két legjobb magyar krosszversenyzőnek nehézségekbe ütközött egy ilyen utazás is.
Pedig már a tavalyi szezonban is látszottak jelei, hogy fejlődésnek indult a magyar krossz-élet, versenyzőink is egyre többet kirándultak a szlovák vagy az osztrák kupafutamokra és a SuperCross sorozattal itthon is biztosított volt a folyamatos versenyzési lehetőség, ráadásul utóbbi versenyekre szintén eljöttek a szomszédok, ami ugyancsak jó fejlődési lehetőség.
Idén Buruczki, Fejes és Búr Zsolt megmutatta, hogy egy szintet léptek a közép-európai mezőnyben, többször is az érmekért csatázva a versenyeken, itthon pedig partiban vannak azokkal a szlovák kollégákkal, akiktől tavaly még látványosan lemaradtak. A juniorok közül Pelikán János, Dina Márton, Meggyesi Bercel és Rózsa Balázs ugyancsak megállják a helyüket. Ennek ellenére gondot okoz, legjobbjaink egyáltalán lejussanak egy-egy versenyre…
A kis kitérő után Szilárd tolmácsolásában, mi történt Ausztriában:
Sziasztok!
A hétvégén nagy nehezen sikerült kijutnunk Fejes Gáborral egy nemzetközi C2 kategóriás világranglista pontgyűjtő versenyre. Sokan visszamondták a részvételt és a segítséget hét közben. Végül, Karcsinak hála, megkaptuk a verseny reggelén a KTC-s buszt, amit még ki kellett pakolni az indulás előtt, mivel egy előző napi rendezvény cuccaival volt tele az autó. Segítőt nem sikerült találni, ezért párom vállalta el ezt a hálás szerepet. Azért tartottam fontosnak indulni a ternitzi C2 versenyen, hogy a Világbajnokságon jobb rajt pozícióban tudjak indulni, persze ha sikerül kijutni.
Aránylag gyorsan megtettük a 300 kilométert Ternitzig, hogy részt vegyünk egy igazi ciklokrosszos dagonya csatában. 🙂 A helyszínt nagyon szép, havas, fenyőerdős hegyek vették körül, bár az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, 1-2 fokban és hózáporban érkeztünk meg. Egy kört tudtunk menni az éjjel szétázott pályán. Az ellenfelek sem voltak piskóták: olasz, osztrák, cseh, szlovák és német bajnokokkal teli mezőnyben találtuk magunkat. A 2,5 kilométeres kör nehézsége és szintemelkedése hasonlított egy XCO pályához, de sok kanyar és akadály is nehezítette a nyomvonalat, a néhol bokáig érő sárban. A beszólítás a rajtpozícióhoz világranglista pontok alapján történt, de a nemzeti bajnokokat előre szólították. Én a 6. helyről indultam, az első sorból, Gábor mögöttem rajtolhatott el.
Pontban kettőkor dördült el rajtpisztoly. Nagyon jól ki tudtam lőni, a 3. helyen fordultam be az osztrák bajnok mellett. A szokatlanul sáros terepen nagyon csúszkált alattam a gép, néhány pozíciót veszítettem is. A táv feléig a 7-8. helyen tartottam magam, amikor a nyereg orrára ültem, s az lebillent. Megálltam, gyorsan visszapofoztam két kézzel, de addig három rider elment mellettem, és már csak az egyiket tudtam befogni a bringa csere után. Először a tárcsafékes géppel mentem a nagy sár miatt, s a ritkább mintázatú gumikkal, amíg Rita a leadott gépet lemosta nagynyomású mosóval. Aztán az utolsó három körben pedig visszaugrottam a canti fékes gépre, mert nem működött a váltás és kő nehéz lett a tárcsafékes bringa a sártól, bár előny volt, hogy nem szedte fel a füves sarat a féknél.
A verseny feléig nem igazán éreztem a csúszós pályát, szokatlan volt az itthoni száraz versenyek után. A végére kezdtem rákapni a sár ízére és egyre jobban tudtam irányítani a gépet. Gábor sem volt igazán a toppon, már a rajt után belekeveredett egy bukásba és tök utolsónak kezdte meg a körözést. Én végül a 10. helyen végeztem, így még pontszerző helyen értem be a brutális sárban. Gábor egy kör hátránnyal a 15. helyen végzett. A versenyt a többszörös olasz és Európa bajnok Silvestri nyerte két cseh rider előtt. A dagonyán kívül a szurkolásban sem volt hiány, jó forralt bor alapozta meg az osztrákok jó hangulatát. Nagyon profin közvetítette a speaker a versenyt, körönként sorolva a legjobb eredményeket rólam is, a rajt/cél területről.
Több hasonló nehézségű versenyre kellene eljutni, hogy tovább fejlődjünk és megálljuk a helyünket a VB-n. A sarazás is szokatlan körülmény volt, eddig itthon nem tudtam készülni rá, de majd most! 🙂 Nagyon köszönöm Ritának a segítséget, a nehéz körülmények között is ügyes volt, és Eisinek is köszönet az autóért, nélkülük nem jött volna létre a túra!
A következő versenyem a Palóc Cross lesz Balassagyarmaton, ha addigra elkészül a full generál a Probikeban. 😉
Szilárd
MERIDA Kőbánya TC
www.facebook.com/buruczki
www.buruczki.hu
Új, bringamegőrző szolgáltatással bővült a MOL bringaPROGRAM-ja. 2012. novemberétől 2013. április 30-ig a MOL őrzött, zárható és fűtött raktárban szakszerűen tárolja, továbbá az általános karbantartást is elvégzi a behozott bringákon.
A kerékpár-tulajdonosnak mindössze annyi dolga van, hogy nyitvatartási időben vigye el bringáját 1011 Budapest, Fő utca 14-18. szám alatt található bikeLAB szaküzletbe és szervizbe.
A boltból részletes átvizsgálás és 1990 forint kifizetése után elszállítják a biciklit egy biztonságos, fűtött raktárba, ahol szakszerűen tárolják. Mindezeken túl a szükséges karbantartást is elvégzik a megőrzött kerékpáron.
MOL_Bringamegőrző
„A tél közeledtével sokaknak gondot okozhat a kerékpár tárolása. Dohos pincékben, fagyos erkélyeken vagy védtelen gangokon vészelik át a holtszezont a bringák. Erre próbálunk megoldást nyújtani bringaprogramunk keretében.” – mondta Szollár Domokos a MOL magyarországi kommunikációs igazgatója.
A MOL bringaPROGRAMja keretében a MOL tavaly óta 125 benzinkúton működtetett bringaPONTokat. Ezen felül több nyári fesztiválon biztosított ingyenes szervizt és tanácsadást, illetve biciklikölcsönzést. Később a fesztiválokon nagy sikerrel használt, kiváló állapotú, folyamatosan szervizelt, alig pár hónapos 50 db biciklit a MOL az állami gondozásban élő és veszélyeztetett gyerekeket támogató Ágota Alapítványnak adományozta.
A MOL bringaPROGRAM részeként a MOL a fővárosban, az Erzsébet téren elindította a MOL bringamentőt is, ahol júniustól októberig ingyen szervizzel várták a kétkerekűeket, illetve a MOL nyáron bringaPONT nevű mobilapplikációt is készített a bicikliseknek. A mobilalkalmazás méri és térképen jelzi a kerékpáros által megtett útvonal fontosabb adatait. Ezen túl pedig segít összegyűjteni a Magyarországon belüli minőségi túraútvonalakat és megosztani az azokkal kapcsolatos tapasztalatokat a többi bringással. Az applikáció Android és iOS operációs rendszereken működik, letölthető a Google Play-ből, és az Apple App Store-jából.
A MOL bringaPROGRAM legújabb eleme a most bejelentett téli bringamegőrző is.
