A 2012-es BMC csapat, középen a német bajnok Moritz Milatz
Nemcsak az egyéni versenyzőket tekintve mondhatjuk, hogy napjainkban Svájc számít a mountain bike nagyhatalomnak a világon, immár csapatszinten is a helvétek tudhatják soraikban a legjobb xc-ridereket. A BMC gárdája iszonyúan megerősödött 2013-ra, méltó párjaként a Scott-Swisspower Team-nek.
A 2012-es BMC csapat, középen a német bajnok Moritz Milatz
A mountain bike cross country aktív legendája, a többszörös világ és olimpiai bajnok francia Julien Absolon (Orbea), az XC-eliminator világbajnoki címvédő svájci Ralph Naef (Multivan Merida) és honfitársa, az XCO vb-ezüstérmes Lukas Flückiger (Trek World Racing) is a svájci kerékpármárka, a BMC gyári csapatába igazolt jövőre.
Julien Absalon
A 2004 és 2008 között szinte verhetetlen, négyszeres világbajnok (2004-2007) és kétszeres olimpiai bajnok (Athén 2004, Peking 2008) Absalon azért vált el korábbi csapatától, az Orbeától, mert a spanyol gyár nem támogat jövőre világkupa-csapatot, de a francia idén bebizonyította, hogy még nagyon is számolni kell vele a világversenyeken.
Ralph Naef
Naef neve hasonlóan összeforrt a Meridával, mint Absaloné az Orbeával, de a svájcinak valahogy nem jöttek össze a dolgok az elmúlt két évben az idei vb-siker előtt, és mindenképpen jót tesz a váltás, továbbá a Merida is új koncepció szerint épít majd csapatot. Az XCE világbajnok ráadásul jó ismerősök közé kerül, a német Moritz Milatz volt csapattársa, Flückiger és a csapat fele pedig honfitársa.
Lukas Flückiger
A BMC Group feje, Thomas Bingelli a kerékpárgyártó szempontjából is fontosnak tartotta az erősítést. Szeretnék minél jobban kihasználni a rutinos versenyzők visszajelzéseit a cross-country bringák fejlesztéséhez, hogy hasonlóan a világ abszolút élvonalába kerüljenek, mint az országúti kerékpárok terén.
Utoljára 2010-ben igazoltunk le új versenyzőt a LiMiT Racing Team-be, akkor az éppen sérülésből felépülgető Lukács Rajmundot.
Rajmi azóta tökéletesen bebizonyította, hogy felépülése kiválóan sikerült, hiszen számos kiemelkedő eredményt hozott. 2011-ben az Országos Bajnokságon szerzett bronzérme mellett negyedik helyen végzett a Jasnán rendezett Szlovák Kupán, majd 2012-ben már Magyar Bajnok, illetve az Év Downhill Versenyzője lett. A jövőben is hasonló eredményekre számíthatunk tőle, de kihívói is akadnak bőven, tehát könnyű semmi esetre sem lesz az élen maradnia.
LiMiT Racing Team
Úgy gondoltuk, egy kis vérfrissítés nem árt a csapatnak és ha minden jól megy, akkor egy új tagot üdvözölhetünk a klubban. Fontosnak tartjuk, hogy folyamatos utánpótlásról gondoskodjunk, hiszen a hosszútávú sikereknek ez a kulcsa.
A rágós húsok mellé ideje már egy friss pipi a csapatba, és annak a friss pipinek is jót tesz egy kis gondoskodás, hogy finom ropogós vagy „omlósz” legyen. Na de a viccet félretéve nem mintha a többiek már bottal járó nagypapák lennének, de még nekik is jól jöhet egy pár évvel fiatalabb, ígéretes csapattárs, a hangulatról nem is beszélve.
És hogy ki lehet ő? Amint véglegesedik, azonnal eláruljuk, addig is várjuk a tippeket, hogy mi legyen a beavatása! 🙂
Nem csak kereskedelmi vagy egyéb cégek választják csapatépítő tréningnek valamelyik, erre az üzletágra szakosodott katonai kiképzőtábort, egyre több kerékpáros csapat is hasonló körülmények között tartja összetartását, így az Omega Pharma-Quick Step is.
Bjarne Riis csapata, a CSC majd a Saxo Bank volt korábban úttörő ebből a szempontból fuerteventurai (Kanári-szigetek) edzőtáborával, majd egyre többen követték a példájukat.
A jövőre Mark Cavendish-sel erősítő Quick Step bringásai nyugat-európaiak számára talán „egzotikus” helyszínen, Szlovákiában, a Velits-testvérek hazájában találkoztak a múlt héten. A programban csapatszellemet erősítő feladatok szerepeltek, csoportokra osztva versenyeztek egymással a kerekesek, volt paintball, mentőakció, stratégiai feladatok, különböző katonai technikák, ahogy az alábbi videóból is kiderül:
A 90 éves múltra visszatekintő jelenleg is 100%-ban Olaszországban készülő Salice napszemüvegek kedvező árat és széles színskálát kínálnak a sportolók számára.
A csúcskategóriás torzításmentes lencsék maximális UV védelmet biztosítanak és polarizált, valamint fotokromatikus típusuk is elérhető. Elérhető keretszínek: fehér, fekete, sárga, sárgászöld, fluo zöld, kobalt kék, piros, rózsaszín, króm.
Elérhető lencseszínek: normál iridium és polarizált lencsék színei: fekete, kék, piros, zöld („kívülről” látható színek); fotokromatikus lencsék: szürke, sárgás, bronz
Mit tud?
– UV szűrős, cserélhető lencsék
– kényelmes viselet
– igény szerint választható keretszín
A csomag tartalma:
– szemüvegkeret
– átlátszó és fekete lencse
– kemény szemüvegtok
– törlőkendő
A Ridley egy kevésbé közismert márka itthon, pedig a belga márkával hajt többek között az országúti Lotto-Belisol ProTour csapat is. Itthon a cyclocross futamokon találkozhatunk a Ridley-vel, nem is akármilyen versenyzők alatt: Dósa Eszter és Fejes Gábor a női és férfi master, valamint Kurilla Bence, az U23 kategória dobogósai hajtják ezeket a bringákat.
Ridley Helium
A hihetetlenül könnyű, 750 gramm körüli Ridley Helium váznak extrém magas, akár 60 tonna/négyzetmilliméter is lehet a teherbírása. A megnövelt csőátmérőkhöz a legmerevebb karbonszöveteket használják, így a merevség nem megy a tömeg rovására.
A váz természetesen már a belső bowdenvezetésre lett felkészítve, ráadásul úgy, hogy a hagyományos és az elektronikus váltáshoz is ugyanazokat a lyukakat lehet használni. A váz-villa kontaktus egy kicsit szokatlan módon 1 1/4 – 1 1/8-os, tapered ipari kormánycsapágyon keresztül kapcsolódik egymáshoz.
filigrán támvillák, jó komfortot biztosítva
A támvillák növelik a váz függőleges rezgéselnyelő képességét, komfortosabbá téve a bringázást, a hajtási merevség rontása nélkül. A vázat alkotó, egyébként nagy merevségű, űrhajózásban is használt karbont nanotechnológiás gyantával ragasztják a könnyűség és a merevség érdekében.
Ridley XFire
A Ridleynek komoly felhozatala van a cyclocross kerékpárok területén is, a Tiagrával és 105-össel szerelt alumíniumvázas X-Bowtól kezdve egészen a 4 világbajnokságot nyert csúcs X-Night-ig terjed a paletta.
A bringa BB30-as középrésszel és tapered kormánycsapággyal érkezik. A felhasználók pedig szabadon választhatnak a canti és tárcsafék közt.
Elegáns vázon belül vezetett bowden, ami csak „muszájból” bújik előRidley X-Ride
Az időfutamra készült Dean Team-nél UCI szabály megkerülési trükkök vagy fondorlatok nélkül törekszik a leghatékonyabb aerodinamikára. A gondosan megtervezett csőformák minden négyzetmillimétere az energiafogyasztás csökkentését célozza. Az F-Surface lakktechnológia 4,1%-os energiamegtakarítást ígér.
Az országúti versenyekre készült kerékpárok egyik fejlesztési irányát a Noah képviseli. A Heliummal szemben itt a merevség és az aerodinamika kapta a nagyobb hangsúlyt. Ez a robosztus csőméretekből is látszik, illetve néhány apró részleten, pl. a fék elhelyezésen és a magas peremes Fulcrum kerekeken.
Ridley Noah
Az egyik ilyen apróságnak mondható dolog, az F-fék (ami felépítésében kísértetiesen hasonlít a V-fékre), ami teljesen belesimum az első villába is és a hátsó támvillába, még tovább csökkentve az légellenállást.
A Lotto-Belisol sprintere, Andre Greipel is egy ilyen kerékpárt hajt. Erről részletesen a Sztárkerékpárok az Eurobike-on cikkünkben tájékozódhatnak az olvasók.
Magyarország egyik legjelentősebb kerékpáros szervezete, a Magyar Kerékpárosklub, valamint a Mozgásvilág.hu közös felmérésben járt utána, hogy mennyire ismerik a KRESZ-t a kétkerekűvel közlekedők.
A „Közlekedj okosan kerékpárral” elnevezésű, nem reprezentatív felmérésre 2012 őszén került sor. A kutatás célja annak kiderítése volt, hogy a kerékpárral közlekedők mennyire ismerik az alapvető kerékpáros közlekedési szabályokat.
A kérdéseket a Magyar Kerékpárosklub és a Mozgásvilág.hu közösen fogalmazta meg. A 12 kérdésből álló kérdőívet több mint 2200, rendszeresen kerékpározó személy töltötte ki online módon. Az adatbázist az aegondirekt.hu és a mozgasvilag.hu biztosította. A téma iránti érdeklődést a kommentelők száma is jól mutatta; a válaszadók közt ajándékokat sorsoltak ki. Az eredmények azt mutatják, hogy a válaszadók 20%-a tudta valamennyi kérdésre a helyes választ.
A legtöbben (95%) arra a kérdésre tudták a helyes választ, hogy 12 év alatti gyermek főútvonalon kerékpározhat-e (nem kerékpározhat); de sokan azt is jó tudták, hogy tilos a kerékpáron ülve állatot vezetni (93%). Hogy kerékpáros közlekedésnél a lámpa ajánlott, de nem kötelező, ezt 93% ítélte hamisnak (helyesen, mert a lámpa kötelező). Arra a kérdésre, hogy kerékpározás közben a bukósisak használata lakott területen kívül, 40 km/h felett kötelező, a válaszadók 56%-a tudott helyesen válaszolni. A Budapest belvárosi gépkocsik átlagos haladási sebességét, ami 13-15 km/h – legkevesebb helyes megoldásként -, 38 % találta el.
A mai napon két magyar versenyző, Deli Anett és Dorogházi Gábor is indult egy cyclocross futamon London közelében. Penshurst városában egy brit regionális versenyen jártunk, amit egy Bike Parkban rendeztek, meg is lepődtünk, hogy DH-gépeket pillantottunk meg először krosszbringák helyett…
A mountain bike és cyclocross szakágakban is felnőtt magyar bajnoki címeket szerző Deli Anett egy éve él Londonban, a kerékpárra azonban csak nemrég ült vissza, a választás pedig egy cyclocross gépre esett, amivel országúton kezdett újra edzeni, majd a krossz-szezonba becsatlakozva versenyeken is elindult.
Anettnek a Ritte-CycleLab színeiben a negyedik futama volt ez a regionális sorozatban, elmondása szerint nagyon hiányzott a bringázás, nemrég állt edzésbe, és így teljesen felszabadultan tud versenyezni, nagyon jól érzi magát.
A bringa is abszolút „anettes”, egy belga színekben pompázó Ritte Crossberg karbongép, ami azonban a látszat ellenére amerikai márka. London környékén remek dombos útvonalak vannak edzésre, Nagy Britanniában pedig élénk krosszos élet, ami jó versenyzési lehetőség.
Dorogházi Gábor, vagy ahogy a legtöbben hívtuk régen, „Spanyol”, a Postás SE egykori versenyzője, az ezredforduló hazai cyclocross futamainak gyakori dobogósa már hosszabb ideje él Angliában, egy gyümölcs-szállítmányozó cége van, aminek nevét saját mezén is olvashatjuk: Fruit 4 London.
„Spanyol” már régebben hódol a Szigetországban is régi szenvedélyének, és természetesen a cross-szezont is kihasználja a sportolásra, de mountain bike vonalon is komoly megmérettetéseken indul, benevezett például csapattársávsal a februári Andalucia Bike Race-re, ahol idén Módos Gabi és Dósa Eszter is indult párban.
A kenti Penshurst Off Road Bike Parkban rendezett cyclocross futam egy szeptemberben induló regionális sorozat, a London Cross League 10. állomása volt.
A sorozatban elsősorban amatőr versenyzők vesznek részt, a mi SuperCross sorozatunkhoz hasonlóan krossz és mountain bike kerékpárral is lehet nevezni.
Az inkább montis jellegű pályán a fő nehézséget az árnyékos oldal sáros szakaszai jelentették, de Spanyoltól megtudhattuk, hogy ez semmi ahhoz képest, ami az angol pályákon tapasztalható, nem véletlen, hogy még amatőr szinten is a legtöbben készülnek tartalékbiciklivel.
A népes, közel háromszáz fős mezőny a férfi és női kategóriákkal egyben rajtolt egy órakor, az Angliában szokatlanul hűvös idő miatt fagyott talaj ekkorra már kellően sárossá, csúszóssá változott, a szakághoz illő körülményeket teremtve. Ezen kívül még farönk átugrás és egy hosszabb felfutás jelentette az akadályokat.
Anett eleinte a dobogóért volt csatában, próbált ragadni a későbbi ezüstérmes brit hölgyre, elérve a 188-as maximális pulzusszámot is, de néhány kör alatt kiderült, hogy többet kell még edzeni az érmekért.
A hosszú küzdelem az ellenfél kerekén viszont annyiból hasznos volt, hogy már hátulról sem veszélyeztette senki a 2008-as magyar bajnoknő 4. helyezését.
Dorogházi a férfiak között az élmezőnyben tekert, és sajnos egy előtte bukó versenyzőn átesve csúnyán megütötte lábát, majd a távnak több mint a felét vérző sípcsonttal nyomta végig, ami a 12. helyre volt elég. Szerencsére a sérülés elsőre sokkal komolyabbnak nézett ki, mint a seb kitisztítása után.
A befutón nem hiányzott a kockás zászló, azonban a chipes időmérés igen, csak hogy hazabeszéljünk kicsit, a SuperCross sorozat ilyen szempontból előtte jár a brit szériának (bár mint megtudhattuk, az eddigi állomások többségén volt csippanó rendszer).
Összességében egy hangulatos, családias versenyt láthattunk, mellesleg egy nagyon szép helyszínen, ami egész évben Bike Park-ként üzemel, DH-nyomvonallal is. Látszott, hogy a szervezőknek nem okozott nehézséget helyszínt találni, rengeteg sok jó hely van bringázásra és versenyzésre Nagy Britanniában.
Az Alpinbike Team Giant versenyzője, Búr Zsolt nyerte a Róna utcai Postás Sporttelepen rendezett Cyclo-Cross Budapest Bajnokságot, a szorosan mögötte közlekedő Vígh Zoltán (Bianchi). A hölgyek között Benkó Barbara (Focus MIG) lett a bajnok.
Fagypont közeli hideg és havazás fogadta ma a versenyzőket a sokak által kritizált saras és csúszós postás pályán. Sajnos sem a nézők, sem az indulók száma nem közelítette meg a Supercrosson megszokottat, de ez a nem szegte kedvét a versenyzőknek és nagy motivációval álltak rajthoz.
Alább néhány beszámolót olvashatunk az Elit bajnokoktól, Búr Zsolttól és Benkó Barbarától, a bronzérmes Reitinger Gábortól és a Bikeexpress SE edzőtől, „Ottótól”:
Búr Zsolt (Alpinbike Team Giant): „Sajnos le kellett mondanom a mai C2-es versenyt egyéb okok miatt, de nem szerettem volna verseny nélküli hétvégét, így a tegnapi Mountainbike Challenges buli után ma a postás pályán a Budapest Bajnokságon indultam. Kemény derbire lehetett számítani, mert két fő ellenfelem kivételével szinte mindenki megjelent a megmérettetésen. Legjobban Vígh Zolitól tartottam, mert tavaly nagy csatában maradtam itt alul az Országos Bajnokságon. A 60 perces verseny első felében Pelikán Janival haladtunk, mögöttünk Reitinger Gabi és Szalai Peti. Jani műszaki hibája után kirajzolódott a “meccs”. Zoli 10-20 mp-es különbségekkel haladt mögöttem. Oda kellett figyelni, mert a pálya saras volt, a sok akadály pedig szívta az ember energiáját. Sikerült kontrollálnom a versenyt, az ellenfeleim nem tudtak közeledni, így nem forgott veszélyben az elsőségem. Szuper volt a hangulat, amit köszönök Mindenkinek, a verseny pedig egy nagyon kemény “edzés” volt!”
fotó: Zudor Imre Gyula
Benkó Barbara (Focus MIG): „Abszolút nem vagyok elégedett annak ellenére, hogy sikerült győznöm, mert rendkívül erőtlenül és rosszul mozogtam ma és úgy is éreztem magam… Ez nyilván annak is köszönhető, hogy szombat este egy szerencsétlen baleset ért, amin igazából már én is csak nevetni tudok, hogy ilyenek velem történnek. Nagyon csúnyán elvágtam a lábam este a fürdőszobában és csak nyomó- meg szorító kötéssel tudták elállítani a vérzést. Annyira rossz helyen vágtam el az achillesem, hogy pont egy vénás gócpontot sikerült eltalálnom, azért ügyes vagyok… Bevallom, én is megijedtem és még most is fáj, de szerencsére verseny közben nem zavart maga a seb, bár nyilván a sok vérvesztés nem tett jót! Remélem jövő héten a gyógyulás útjára lépek és újult erővel érkezem Balassagyarmatra, bár ez nem lesz egyszerű, hisz 6 vizsga vár rám a következő napokban, amitől jobban félek, mint bármilyen versenytől! Pláne, hogy mindeközben előadásokra is kell járnom. Viszont a túledzéssel nem lesz gond… Gratulálok Buzsónak is, aki a fiúknál lett Budapest Bajnok!”
fotó: Káldi Tamás
Reitinger Gábor (Vitalitás SE): „A mi futamunk 12:30-kor rajtolt. Még mindig igen hideg volt. Nem lőttem ki a rajtnál, ennek ellenére második helyre sikerült besorolnom. Két kanyar után Pelikán Jani megelőzött, de külső íven szépen visszaelőztem és Buzsó után eredtem. A hátsó részen sikerült is megelőznöm és olyan 60-70 méteren keresztül vezettem is. A lépcső utáni felszállásnál a nadrágom beakadt az ülésbe és kibillentem a egyensúlyomból. Innen visszaestem egészen a 4. helyig. Itt összetalálkoztam Szalai Petivel, akivel jókat szoktunk versenyezni a SuperCross fordulókon. A futam során több technikai gondom is akadt, aminek következtében folyamatosan váltogattuk a helyezésünket Petivel. Egészen az utolsó körig együtt voltunk, amikor az első akadály után sikerült gyorsan a pedálba találnom. Tudtam most mennem kell. Kikerültem Petit és kemény áttételben haladtam. Kanyarban nagyon finoman, de az egyeneseket meghúzva. Végül sikerült a harmadik helyen célba érkeznem, Petit 6 másodperccel megelőzve. Buzsó magabiztosan ment, Vígh Zoli 12 másodperccel lemaradva ért be a második helyre. Jó erőfelmérő verseny volt, a jövő heti PalócCross előtt.”
Elit férfi dobogó (balról jobbra) Vígh Zoltán – Búr Zsolt – Reitinger Gábor
Garamszegi László, „Otto” (Bikeexpress SE): „A csúszós pálya miatt főleg a lépcsősor előtti leszállásnál kellett figyelni, ezért a versenyzőim gondosan figyeltek, hogy csak rövideket lépjenek a sáros kövön. A cél előtti klasszikus meredek visszafordító számított még kritikus résznek, ahol kiderült hogy ki az aki tud valóban biciklizni és leszállás nélkül lendületből abszolválni a feladatot. Itt többen elcsúsztak és csak a sportszert felrángatva tudtak megbirkózni vele. Először az Amatőrök indultak ahol az én U15-ös U17-es ”fiaim” és U17-es „lányaim” cyclocross gép híján mountain bike-kal indultak. Itt összesen 5 dobogósunk lett: 1. Karl Ádám, 2. Dian Ábel, 3. Német Ákos; lányoknál pedig Karl Bianka győzött Oetl Netta elött. Ezután a licencesek között U17-ben Zathureczky Márk magabiztos versenyzéssel győzött, néhány kört Benkó Barbival együtt haladt, mielőtt meglépett tőle és még a 2 bringacsere is belefért, amit nagy rutinnal hajtott végre. Az U19-eseknél már előzetesen is sokkal nagyobb harcra számíthattunk, ami be is igazolódott és Rózsa Balázs (KSI), valamint Dina Márton (PCCC) elhúztak Karl Dávid elől. Ők ketten nagy taktikai harcot vívtak egymással. Végül Dina Márton nyert, a mi Karl Dávidunk 3., Ferencz Sománk pedig 5. helyen zárt. Összességében sok éremmel és jó tapasztalatokkal zártuk a napot, levontam a konzekvenciákat, hogy kinek és miben kell még fejlődni akár fizikailag, akár taktikailag, technikailag vagy mentálisan. Ezek a tényezők nagyon fontosak, mert ebben a korban a legjobb elsajátítani. Örömmel tölt el, hogy már most több hozzáértő ismerősöm is megdicsérte egy-egy versenyzőmet. Ez nekem mindennél többet ér, ilyenkor érzem biztosan, hogy van értelme annak amit csinálunk.”
A 2000-es szezonra Hamiltont már Dr Ferrari készíti fel, és eredmény nem is várat magára: Armstrong előtt megnyeri a Tour felkészítő versenyét, a Dauphine Liberét…
Tyler Hamilton és Daniel Coyle könyve a profi kerékpársportban folytatott szisztematikus doppingolás eseményeit dolgozza fel 1996-tól 2004-ig. Sorozatunk végigveszi a könyv fontosabb mozzanatait, lehetővé téve, hogy a jelenleg folyó doppingbotrányt, illetve a profi kerékpársport ebből következő átalakulását az olvasó jobban átlássa, megértse. Az előző részben Lance Armstrong megnyeri az első Tour-t a 7-es sorozatból, amelyben oroszlánszerepet kap a magát a végletekig kihajtó U.S. Postal csapat, illetve a Motoros becenevű EPO-szállító. Óriási ünnepség Párizsban, kitörő lelkesedés Amerikában, és innentől ömlik a szponzori pénz a postás csapatba…
A hirtelen megszaladt büdzsé nyomán az egész U.S. Postal brigád Nizzába költözik, ahol Lance már előző évben letelepedett. A hírességek és milliomosok társasága Lance-nek egyre fontosabb, imádja a luxust, a hírnevet, illetve a fontos emberekkel való közvetlen kapcsolatot. Gyűjti is ezeket, mellette mindent, ami ezzel az életstílussal jár. Ráadásul most már Michele Ferrari is mindössze néhány órára lakik a sztárrá avanzsált amerikai bicajosoktól.
Az egyszerű texasi srác nagy jellemváltozáson ment keresztül az első Tour-győzelmet követően: ebben a luxus és a hírességek „begyűjtése” kapta a fő szerepet…
„Sokat tanultam Lance-től, miután feleségemmel Nizzába költöztem, de a legtöbb új ismeret mégis Ferraritól jött, aki kéthetente megjelent nálunk, ahol a rutintesztek és orvosi ellenőrzés mellett részletes oktatásban részesítette a tanítványokat. A kiadott edzési feladatok leginkább a katonai kiképzőtábor élményét nyújtották, borzasztóan keményen dolgoztam, hogy kipipáljam az összest. Addig csak a szokásos intervallumos edzéseket kombináltam a hosszú regeneráló körökkel, minél több kilométert gyűjtve a felkészülés során. Ez gyökeresen megváltozott 2000 tavaszán: innentől watt, pedálfordulat, intenzitászóna, kilojoule, tejsav és természetesen a hematokritszám játszotta a fő szerepet. Hatórányi meghatározott Ferrari-program kétszer annyit vett ki belőlem, mint egy szokásos hatórás edzés. Ehhez tényleg kellett az EPO és a tesztoszteron, nélkülük képtelen lettem volna akár egy hétig követni az edzéstervet.” (pp. 191-192)
A hírességek világa, amely rabul ejtette…
Ferrarit csak a számok érdekelték, kidolgozott egy rendszert, amelyben a végső mutató egy szám volt, amely a testtömegre kivetített teljesítményt mutatta. Aki ebben elérte a 6,7-es értéket, annak volt esélye megnyerni egy háromhetes körversenyt, alatta vállalkozása reménytelen volt. Mivel az EPO-val felturbózott vörösvértest-szám maximum 50 lehetett, a leadott teljesítményt nagyrészt az izomtömeg határozta meg, már csak egyetlen módon lehetett javítani az áhított értéken: a testsúlyból, azaz a testzsír-százalékból kellett faragni.
Vizsgálat vizsgálat hátán, Ferrari kezelése alatt a mérőszámok hatéroztak meg mindent…
„Akkor számunkra úgy tűnt, hogy Ferrari doktor döntően kiképzőtisztünk és dietetikusunk, lévén egymás után kaptuk a szadistábbnál szadistább programokat, illetve a grammra pontos étrendet, amit szigorúan követni kellett. De mint minden másban, Ferrarinak ebben is igaza volt: alig két hónap alatt 10%-os teljesítményjavulást értem el, messze felülmúlva azt, amire addig valaha képes voltam.”
A pontos számadatok:
március 30.: 63,5 kg; testzsír: 5,9%; Watt: 371; Watt/kg: 5,84; hematokrit: 43; Madone hegyi időfutam: 36,03 perc
május 31.: 60,8 kg; testzsír: 3,8%; Watt: 392; Watt/kg: 6,45; hematokrit: 50; Madone hegyi időfutam: 32,32 perc. (pp. 195-198)
Zárójelben: volt-e esélye valakinek az ezredfordulón, hogy EPO és más segédeszközök nélkül nyerjen profi kerékpárversenyt? – tehetnénk fel a kérdést. Hamilton szerint egynapost vagy maximum egyhetest elméletileg igen, háromhetest viszont semmiképpen sem, mivel a szervezet a második hét után törvényszerűen legyengül, a teljesítmény pedig drasztikusan csökken. A hematokritszint 40-es értékről akár 35 alá süllyedhet a 3. héten, amely a már említett varázsmutatót borzasztóan lerontja. Az EPO nem annyira felturbóz egy ilyen nagy erőpórba estén, hanem segít csökkenteni a törvényszerű teljesítményromlást.
Csak Hamilton volt képes úgy végigcsinálni Ferrari edzéseit, mint Armstrong, és 2000-ben egyértelműen ők ketten magasodtak ki a csapatból…
Az EPO-beszerzés Hamilton számára továbbra is a megszokott módon történt: titkos telefonok, hamis receptek, utazgatás Valenciába. A beszerzett szereket Tyler nagyon óvatosan tárolta, nem úgy, mint Lance, aki egyszerűen dobozostúl tette be a hűtőbe a tej és a dzsem mellé: „Nem szerettem, hogy az AMGEN- vagy EPREX-felratú dobozok ott állnak a hűtőben. Paranoiásnak tűnik, de én a dobozt beáztattam, majd összegyúrtam és úgy dobtam a WC-be, az EPO-ampullákról is leáztattam a feliratot, majd azokat alufóliába becsomagolva tároltam a hűtőben, mintha maradék étel lenne. Ki akarna kinyitni valami kajamaradékot más hűtőjében? – vélekedtem. […] Az ampullákat pedig használat után kimostam, majd konyhai papírtörlőbe csomagolva kalapáccsal összezúztam, és így dobtam ki.” (p. 204)
Mindenki a Dauphine Liberét várta, amely megmutatja, hogy ki milyen formában van a Tour előestélyén…
Na, és mi lett volna, ha váratlanul felbukkan egy doppingellenőr, amikor a szervezetben valamely szer még kimutatható?
„Haven sokat segített a leleplezés megelőzésében, és azt hiszem ez minden párkapcsolatban élő U.S. Postal csapattárs esetében így volt. […] Utáltunk a doppingról beszélni, de félszavakból is értettük egymást. Ez egy játszma volt az ellenőrökkel, amelyben mi ketten egy csapatot alkottunk. […] A stratégia az volt, hogy ha valaki váratlanul becsenget, rám néz, hogy beengedheti-e az illetőt, azaz tiszta vagyok-e. Ezt a naponta mért hematokrit-szintből, az EPO vagy a tesztoszteron kitisztulási idejéből majdnem teljes biztonsággal tudni lehetett. Volt olyan, hogy pont a konyhában álltunk, amikor csengettek, én megráztam a fejem, és egyszerre vetettük magunkat a padlóra, hogy az ablakon bekukkantva se lássanak meg.” (pp. 208-210)
2000 júniusára Hamilton elmondása szerint már nem volt olyan összekovácsolt és egységes az U.S. Postal csapat, mint a 99-es Tour során vagy közvetlen utána. Lance fejébe szállt a dicsőség, nem csak parancsolgatott, de lekezelően viselkedett azok iránt, akinek sikerét köszönhette. Armstrong szavát megkérdőjelezni főbenjáró bűn volt, de még viccelődni sem szabadott kárára: végérvényesen feketelistára került a delikvens. Így járt Jonathan Vaughters, aki még a 2000-es Tour előtt a Cofidis-hez igazolt: bűne, hogy megkérdőjelezte a folyamatos doppingolás szükségességét, Ferrari doktor utasításait. Hamiltonnak pedig mástól is tartania kellett: a kiváló eredményei, amelyeket Ferrari tesztjei kimutattak, potenciális riválissá emelték Lance szemében, és sok esetben e szerint kezelte az egykori közeli barátot, megszemélyesített lelkiismeretét:
A rettegett hegycsúcs, a holdbéli táj: itt a Simpson emlékműnél robbantott Hamilton…
„A 2000-es Dauphine Liberén kirobbanó erőben voltam, végre Ferrari is elégedett volt teljesítménymutatóimmal. A Mont Ventoux szakasz következett, amely jól mutatja, hogy a versenyző mire lesz képes a Tour hasonló nehézségű kaptatóin. A szakasz előtt Lance-en volt az összetett vezetőnek járó sárga mez, és majdnem biztos volt, hogy ezt meg tudja őrizni riválisaival szemben. A csapatstratégia szerint nekem kellett minden támadásra mozdulni, semlegesítve azokat, majd Lance kisebb energiaráfordítással felzárkózik az élen haladókhoz. […] Félúton a Ventoux-csúcsra Haimar Zubeldia és Alex Zülle robbantott, én azonnal reagáltam, onnantól hármasban haladtunk, én szorosan a két szökevény mögött. Vártam Lance-et. Vártam.
Tovább vártam, majd helyette Johan Bruyneel autója ért mögém, aki kiordított: ’Tyler, Lance nem jön, tiéd a pálya!’ A Simpson emlékműnél, másfél kilométerrel a cél előtt támadtam meg Züllééket, minden erőmet mozgósítottam, és többé már nem is néztem hátra. Az extázisban kiabáló tömeg között önkívületben tekertem, leginkább csak arra emlékszem, hogy a célban a csapatmasszőr elkap, majd a buszhoz tol. Utána tudtam csak meg, hogy mennyi előnnyel nyertem meg a szakaszt, és mennyit vertem Lance-re: akaratom ellenére átvettem a sárga mezt.[…] Lance belépett a buszba, egy pillantást vetett rám, de nem szólt semmit. Johan se jött oda hozzám, helyette Lance vállára tette kezét, és valamit a fülébe súgott.” (pp. 216-218)
Hamilton győzelme után a baráti viszony fagyossá vált…Magyarul is olvasható…
Miután Hamilton megnyerte az összetettet a Dauphine Liberén, Lance és Johan odament hozzá, de nem mondtak semmit a történtekről, csak közölték, hogy két nap múlva Valenciába megy, ahol leveszik a vérét egy későbbi transzfúzióhoz. Furcsa, mivel a Dauphine Liberét olyan nagy versenyzők nyerték, mint Eddy Merckx, Greg LeMond, Bernard Hinault, illetve Miguel Indurain… És még egy további furcsaság: talán az olvasónak is feltűnt, hogy hivatalosan Lance Armstrong edzője egy bizonyos Chris Carmichael, aki a világszerte ismert Carmichael-féle edzésprogramot kínálja amatőr versenyzőknek az interneten, illetve több népszerű edzéssel foglalkozó könyv szerzője. Ha mindig csak Michele Ferrarit emlegetjük a felkészülés során, akkor ki volt valójában Armstrong trénere? Úgy tűnik, hogy Carmichaelnek nem sok köze volt a 7 Tour-győzelem elérésében, azon kívül, hogy Lance-szel a mai napig üzlettársak a Carmichael-edzésprogramot árusító vállalkozásban, azaz pénzzel segítette a felkészülést… amit aztán Ferrarinak fizetett ki a valódi edzői munkáért cserében.
Lance a mai napig társtulajdonosa a világhíres Carmichael edzésmódszernek…
Az először a Cannondale csapatnak kifejlesztett NineLine 29-es külső
Az amerikai WTB letisztult kollekciót mutatott be mountain bike kerékpárokhoz az Eurobike-on: felnik, gumik, markolatok, nyergek. Nem építettek most kerekeket, nem „kontárkodtak” bele az országúti alkatrészek világába, csak a cég tradícióival megalapozott, „őszintén vállalható”, jó minőséget jó áron kínáló termékekkel jelentkeztek.
Talán kevesen tudják az 1982-ben, Kaliforniában alapított cégről, hogy magukénak vallják az első igazi 29-es mountain bike külsőt, melyet Gary Fischer bringákon is láthattunk anno, 2007-ben pedig az első semi slick mountain bike gumi, a Vulpine fűződik a WTB márkához.
WTB nyereg kollekció
A 2013-as kollekcióban az ismert minták mellett figyelemre méltó a WTB saját belső nélküli rendszere, a TCS – Tubeless Compatible System. A TCS emblémával ellátott felnik íves profilúak, peremük kiképzése pedig elősegíti, hogy a Tubeless-kompatibilis külsők szorosan ráfeszülhessenek a felnire, felfújva minimálisra csökkentve a kockázatát, hogy „elszisszenjen a levegő.
Az először a Cannondale csapatnak kifejlesztett NineLine 29-es külső
A gyári Tubeless kerekektől gyakorlati szempontból csak a küllőfuratok miatt különbözik a TCS felni, de a furatok tökéletes biztonsággal leragaszthatók a WTB felniszalaggal. Az ívelt profil is a szalag minél jobb tapadását szolgálja a felnire, szemben a szögletes profilokkal, melyeken megtörik a legtöbb öntapadó csík.
WTB felniprofilok, balról a TCS kompatibilis Fequency, mellette a LaserDisc
A WTB tubeless kitet saját szelep és folyadék egészíti ki, más fórumokon olvasható vélemények szerint nagyon megbízható rendszert alkotva. A WTB TCS gumik egyébként a WTB TCS felniken kívül más UST felnikkel és szalagos átalakítós rendszerekkel is kompatibilisek, mint ahogy a WTB TCS felnikre is szerelhetjük más gyártók UST vagy Tubeless Ready gumijait.
WTB felnik, elöl a jól bevált Dual Duty
TCS kompatibilis könnyű XC felnijük a Frequency, melynek a 19 mm széles változata 26-os méretben 385-, 29-es méretben 430 grammot nyom, de kapható 23 mm széles verziókban is, ezek között 650B méretet is találunk. Nem TCS rendszerű, de duplakamrás kiképzésű a LaserDisc felni, amely szintén kapható 26-, 27,5- és 29-es méretben is. A SpeedDisc – ahhoz képest, hogy akár még versenyzésre is alkalmas – egy nagyon kedvező árú felni, a Dual Duty-t pedig az a mindenes, melyet talán a legtöbben ismernek Magyarországon is (továbbra is készül fékezőfelülettel, nem csak tárcsás verzióban).
WTB „Bronson” keményfiúknak
Sokan szeretik a WTB mintáit, talán a szárazabb talajra való gumijaik teljesítenek a legjobban, de a régóta változatlan, „brutális” mintázatú VelociRaptorok is szerepelnek még a kínálatban. 26-os, 27,5-es és 29-es köpenyeket is kínálnak, többféle szövetsűrűséggel, akár TCS technológiával, kevlár vagy drótperemmel. Egyik újdonságuk a Cannondale-nek kifejlesztett 2.0 inch szélességű 29-es NineLine, kimondottan alacsony gördülési ellenállással.
A legendás WTB Rocket V
Közkedveltek hazánkban is a WTB „V”-nyergei, élükön a Rocket-V-vel amelynek első ránézésre merészen egyedi a kiképzése, de sokaknak ez a felület jelenti a maximális komfortot. A WTB többféle stílust kínál, akár még az országútisok is választhatnak például a Valcon és a Silverado modellekből, előbbiből 165 grammos karbonpálcás nyereg is kapható.
WTB Silverado karbon sínnel: 170 gramm
És végszóként a „kaphatón” van a hangsúly, ugyanis az új forgalmazó jóvoltából hamarosan a magyar üzletek polcain is viszontláthatjuk ezeket a nyergeket (és természetesen a többi WTB alkatrészt), sőt, akár a tesztkollekcióból is választhatunk egy darabot kipróbálásra, mielőtt megvásárolnánk.
