Tovább folytatódik az Egyesült Államokban Lance Armstrong „szisztematikus kivéreztetése”, a bukott Tour de France-királyt az év antisportolójává választotta az amerikai Sports Illustrated.
Miután az amerikai antidopping ügynökség leleplezte Armstrong csapatán, a U. S. Postalon belül éveken át zajló szisztematikus doppingolást, tiltott szerek terjesztését, csalást és korrupciót, most hasonlóan „szisztematikus” hadjáratnak lehetünk tanúi, melynek keretében egy évtized távlatából a sporttörténelem egyik legnegatívabb figuráját kívánják faragni a hétszeres Tour-győztesből. Ennek okát sokan politikai ellenérdekekkel magyarázzák, ami a rák ellen (és az egészséges életmódért) küzdő Livestrong Alapítvány és Armstrong megerősödéséhez kapcsolható.
A Sports Illustrated nem csak a megtisztelő címmel tüntette ki Armstrongot, de visszavonta a 10 éve adott „Év Sportolója” címet is a pellengére állított bringástól. Az elmúlt hetekben egyébként több hasonló eset is történt, egy hete például a massachusetts-i Tufts Egyetem visszavonta a texasi tiszteletbeli diplomáját, amelyet elsősorban a rák ellenes küzdelemért kapott.
Komikusabb esetek is történtek, Nagy Britanniában, Edenbridge határában például november elején9 méteres Armstrong bábut égettek. A rituálé keretein belül minden évben alágyújtanak a „leggázabbnak” választott celebritás bábujának (nem csak sportolók közül választanak), ahogy egyes közel-keleti országokban szokás az amerikai elnök képmásával…
Van, hogy kedvez valakinek egy pálya, jó formában érkezik, de mégsem jönnek össze a dolgok. Buruczki Szilárdot, a Merida Kőbánya TC versenyzőjét defekt, bukás, géphiba is hártáltatta a SuperCross 4. fordulóján, no meg a szlovák versenytársak, akiket hál’ istennek mostanában már nagy csatákra kényszerítenek a magyar srácok. Minden kiderül Szilárd legfrissebb blogjából:
Sziasztok!
A hétvégén a SuperCross negyedik, salgótarjáni futamán vettem részt. Nagy célokkal, de mégsem úgy alakult, ahogyan terveztem. Tavaly a 2. futamon kezdtem az SC sorozatot, itt Salgótarjánban az első Merida Carbon gépemmel. Akkor még kevés volt az idő az új gép megszokására és egy technikai probléma hátráltatott. Most több időm volt mindenre, de mégsem jött össze. Csak simán nem volt szerencsém vagy valami salgótarjáni átok kísért még mindig? 🙂
Kezdjük az elején: Reggel nyolckor indultunk a kőbányai Balusztráda irodaház elől. Peti, Gábor, Karcsi és Én mentünk együtt. Új klubtársunkkal, Arnolddal ott találkoztunk a csapatsátornál, remélem majd a következő versenyeken több idő lesz megismerni. Rita most is, mint minden vasárnap hajnalban fáradhatatlanul készítette el a fincsi elemózsiás zsákot nekem, amit nagyon köszönök Neki! Az utazás jó hangulatban telt, időben megérkeztünk Karcsi vezetésével a KTC-s csapatbusszal. Sajnos a Meridá-s csapatsátrat csak a stadionon kívül tudtuk felállítani, öltözők kicsit messze voltak, de az enyhe idő kedvezett nekünk.
A futamok előtt még tudtam menni a pályán 5 kört, s gyorsan megbarátkoztam a montis jellegű pályával. Nekem nagyon tetszett az egész, főleg a lépcsősor és a fenyőerdős rész. Az „erőzabáló”, meredek beton emelkedő tette fel az i -re a pontot. A lejtős rész is nagyon élvezhető volt, kicsit ki lehetett fújni a meredek emelkedőtől kapott sokkot. A bemelegítésnél is éreztem, hogy nagyon jól fog menni a verseny, szépen forogtak a lábaim a szabad görgőn. A rajt előtti szokásos XX Force gél + RQmax kombó is biztos recept volt a jó menéshez. 😉
A rajt egy rövid emelkedővel kezdődött, ahol kicsit beragadtam, de még jó pozícióból kezdtem meg az első kört. A második kört Gajdosik, Fejes, Gajza, Buzsó kezdtük meg és hátulról Haring Martin közeledett hozzánk. A harmadik körben már csak négyen maradtunk elől, mert Buzsó megúszott mögöttünk. Az 5. körben Haring felért ránk, előre állt és próbált leszakítani minket. Én is mentem utána, így a felső salakos részre egyenként értünk fel. A 6. kör elején sikerült felzárkózni Haringra, de a lejtőt már defektes kerékkel kezdtem meg. Majdnem félkört futottam végig, hogy ne üssem szét a karbon kereket.
A depóban Tóth Peti adta a csere bringát és Ottó elvette a defekteset. Először szokatlan volt a tárcsafékes Merida karbon bringa és a ritka mintázatú gumi. Jobban csúszkáltam a kanyarokban, mert inkább sárban van előnye az ilyen ritkább mintázatú szingónak.
Az utolsó kör elején a depó utáni kanyaroknál már csak néhány kanyarral volt előttem Fejes Gabi. Még húztam egy full gázt, de az egyik visszafordító kanyarba túl gyorsan mentem bele és hirtelen kicsúszott az első kerék. Nem tudtam kompenzálni, így megízleltem a salakos tarjáni anyaföldet. Erre vérszemet kaptak mögöttem és megelőzött Buzsó Gajzával.
Próbáltam utánuk lódulni, de az esés közben behajlott váltó tartó papucs miatt ugrált a láncom minden áttételben, és mivel már nem akartam megállni visszahajlítani tovább nyomtam. Nagy nehezen, recsegő lánccal kielőztem Buzsót, de Gajzát már nem tudtam befogni a célig. Drámai csatában lecsúsztam a dobogóról, de muszáj volt kicsit kockáztatni a jobb eredményért. Most nem jött be, de remélem a következő megméretetésen vissza tudunk vágni a szlovákoknak.
Nagyon jó hangulatban telt a verseny. A lépcsősor tetején a világbajnoki szurkolás hatalmas élmény volt. Köszönöm mindenkinek a szurkolást, nagyon nagyok vagytok, rajtatok már nem múlt! 😉 Csapatomnak, a Merida KTC-nek köszönöm a verseny lehetőséget és Petinek a depóban végzett munkát! Roninak köszönöm a rajt előtti segítséget!
Azt vettem észre, hogy egyre közelebb kerülünk a szlovák cx menőkhöz, pedig nekik komoly verseny lehetőséget biztosít a szlovák szövetség.
A következő versenyünk vasárnap egy osztrák UCI nemzetközi kategóriás C2 verseny lesz, ha sikerül mivel kijutnunk. Az ilyen nemzetközi versenyeken tudunk jobban felzárkózni, hogy a VB-n talán majd tisztességes helyen végezzünk.
Egy magashegyi hiking-túrán tragikus balesetet szenvedtek a svájci Scott-Swisspower Mountain Bike Team tagjai a Svájci Alpokban.
Erwin Wildhaber
A csapat szerelője, Erwin Wildhaber, Thomas Frischknecht és Andreas Seeli a Chöpfenberg csúcsa felől ereszkedtek már visszafelé, amikor Erwin megcsúszott egy letörésen, és zuhanni kezdett, magával sodorva két társát. Mindhárman tehetetlenül forogtak lefelé, de Frischknecht és Seeli 200 méter után meg tudtak állni. Sajnos Wildhabernek nem volt szerencséje, eszméletét veszítve átzuhant egy párkányon és szörnyethalt. Frischknecht a lábát törte, Seeli súlyosan sérült, több csontja is eltört.
Wildhaber a legjobbak bringáiért volt felelős, és ő volt az, aki ösztökélte, és sokat segített a világbajnok Nino Schurternek valamint Florian Vogelnek, hogy ráérezzenek a 27,5-es kerékméretű bringákra. Többek között a londoni olimpián is ő volt a svájci csapat szerelője. Schurter tegnap este a svájci kerékpáros díjkiosztó gálán megrendülten búcsúzott Erwintől, és neki ajánlotta az év legjobb svájci kerékpárosának járó díjat, amit sikerült idén elnyernie.
A spanyol GT-menő, Alberto Contador, a 2013-as Tour de France-ról is lemaradhat, ugyanis a jelen helyzet szerint csapata, a Team Saxo-Tinkoff korántsem biztos, hogy megkapja az első osztályú (WorldTour) licencet a következő szezonra.
A dán Bjarne Riis vezette gárda jelenleg a tehetséges fiatal német sprinterek csapatával, az Argos-Shimano-val van harcban az utolsó WorldTour licencért, ami automatikus meghívást jelent a háromhetes körversenyekre (Giro, Tour, Vuelta) és a klasszikusokra is.
Miután a Saxo-Tinkoff főmenőjének, Contadornak az eredményeit korábbi eltiltása miatt törölték, a csapat kiszorult a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) csapatrangsorának első 15 helyezettje közül, akik automatikusan ott lehetnek a WorldTourban, amennyiben futó licencük van, vagy új licencért/hosszabbításért folyamodnak.
A további csapatok sorsáról az UCI licencbizottsága dönt, a csapatok financiális hátterét, szervezetét bemutató dokumentáció, valamint sportszakmai és etikai kritériumok alapján. Nos, az anyagi háttérrel valószínűleg nincs gond, de az „etikai” kritériumok szerint finoman szólva nem biztos, hogy jól áll Riis és Contador szénája…
Riis-t még az UCI dán képviselői is támadták a napokban sötét múltja miatt (a csapatvezető az elsők között volt még az Operación Puerto doppingbotrány idején, aki nyíltan vállalta, hogy 1996-os Tour sikerét tiltott szerek használatával érte el), Contadort pedig a 2010-es Tour-győzelme során fogták meg klenbuterollal, majd kapott utólag kétéves eltiltást.
Az UCI elvileg december 10-éig dönt az utolsó licenc sorsáról, amennyiben az Argos Shimano lesz a befutó, a Team Saxo-Tinkoff másodosztályú (Pro-Continental) státuszba kerül, és versenyzői ha akarják, felbonthatják szerződésüket, s eligazolhatnak más csapatokba.
A nagy körversenyekre a 18 WorldTour istálló kap automatikus meghívást, a maradék helyekre szabadkártyákat osztanak a szervezők Pro Continental csapatoknak. A Tour de France szervezői nem ígérnek kivételes elbánást, amennyiben Riis csapata kiszorul az első osztályból, az ASO részéről Fabrice Tiano a Sporten.dk-nak így nyilatkozott:
„Egyelőre nem tudunk sokat mondani, Az UCI-tól függenek a dolgok. Ha Alberto Contador csapata megkapja a licencet, automatikusan meghívást nyer a Tourra, de mi Alberto Contadorra való tekintettel nem fogunk változtatni az eddigi gyakorlatunkon a meghívók további elosztását illetően.”
Contador a francia televízióban beszélt a jelenlegi helyzetről:
„Nagyon szeretnék a Touron indulni, de 100%-os garanciára van szükségem, hogy a csapatom ott lesz. Ha csak két hónappal a verseny előtt derül ki, hogy indulhatok-e, szerintem nem indulok. Időre van szükségem a felkészüléshez, mert a Tourra nyerni mennék. Ha nincs elég idő, hogy a lehető legjobb edzésmunkát végezzem el a csapattársaimmal együtt, nem leszek ott a rajtnál.”
Befejeződött a Mountainbike Challenge hegyibringás versenysorozat második évadja, amely nagy reményekkel, bátor elképzelésekkel és egy névadó támogatóval vágott neki a 2012-es esztendőnek.
Nagy reményekkel, hiszen a sorozat nem titkolt célja volt, hogy lehetőséget adjon erősebb rendezvényei támogatásával a kevésbé ismert vagy új események népszerűsítésére. Bátor elképzelésekkel is, hiszen kilenc verseny összefűzésével ez idáig nem próbálkozott senki, és nem utolsósorban névadó támogatóval, a TakarékPont Hálózattal, amely meglátta a fantáziát az egymástól – térben, időben és jellegüket tekintve – igen eltérő rendezvények kínálta koncepcióban.
Tekintve, hogy a sorozat minden eseményét lelkes bringabarátok, és nem főállású szervezőcsapatok gondozzák, elmondható, hogy minden esemény az elvárásoknak megfelelve, vagy azokat magasan túlteljesítve szerepelt.
A 2012-es évet lezáró Challenge esemény azonban még hátra van: hasonlóan a korábbi szezonindító és szezonzáró alkalmakhoz, ezúttal is egy kötetlen összejövetel keretei között, kerülnek díjazásra a sorozat legkitartóbb résztvevői. A december 1-én megrendezésre kerülő záró buli két részre oszlik, 19 órától a díjátadóra kerül sor némileg nyugodtabb körülmények között a Veranda Étteremben, míg a zajosabb folytatás – a bringás buli -, 21 órakor veszi kezdetét a Könyvtár Klubban.
A szervezők a kilenc versenyből álló mountain bike-os kihívássorozat kiírásakor nem gondolták, hogy lesz olyan versenyző, aki az összes eseményen részt vesz majd. Tekintve, hogy hat hónapot felölelő versenysorozat teljesítése mennyi pénz és energia befektetéssel jár, a futamokon való kiváló szereplésről nem is beszélve, kétség sem férhet hozzá, hogy a legkitartóbbak megérdemelten veszik majd át a jutalmukat, melyeket a főtámogató TakarékPont Hálózat, a MyActonCam és a VDO hazai forgalmazója a Boneshaker Bt. ajánlotta fel.
”A TakarékPont Hálózat a szervezők megkeresésekor örömmel mondott igent a 2012-es versenysorozat támogatásra. Az ország legnagyobb fiókhálózatával rendelkező pénzügyi szolgáltató elkötelezett támogatója az egészséges életmódnak, és a sportkultúra fejlesztésének. A rendezvény adottságai összhangban állnak a TakarékPont által képviselt értékekkel, ezért az együttműködés gördülékeny és lendületes iramban zajlott az év során. Jó volt hétről hétre azt tapasztalni, hogy mennyien hódolnak egy egészséges és szórakoztató sportnak, és milyen sok ember csalogatható a szabadba, hogy a hétvégét – sokan családosan – az aktív kikapcsolódás szellemében töltsék el.” – mondta Brezina Szabolcs a TakarékBank ügyvezető igazgatója.
A nyilvános díjátadóra 2012. december 1-én 19 órai kezdettel kerül sor a Veranda Étteremben (Bp. IX. Vendel utca 9.), az esti bulinak pedig a Könyvtár Klub (1088 Budapest, Múzeum krt. 4. – bejárat az Astoriánál) ad otthont, melyekre minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
A hétszeres Rolland Garros győztes spanyol Rafa Nadal számára a kerékpározást írta elő erőnléti edzője, amin kapva kaptak a Specialized márka képviselői, ellátva felszereléssel az ünnepelt tenisz-csillagot.
A kerékpározás nem csak az állóképesség megalapozása szempontjából fontos Nadal számára, de a makacs térdsérülése rehabilitációjában is, ugyanis ez az a sport, amellyel úgy lehet erősíteni, karban tartani az izomzatot, hogy közben nem terheli az ízületeket.
A mallorcai születésű teniszező egy nyilvános mountain bike edzésen is részt vett a baleári szigeten, barátokkal és a Specialized képviselő, akik egy Stumjumper FSR 29-es kerékméretű karbon összteleszkópos kerékpárral ajándékozták meg.
Nadalból hamar előjött a „versenyző” és a kis csoportot folyamatosan „támadta” az emelkedőkön, majd a bringázás végeztével elégedetten nyilatkozott: „Nagyon jól éreztem magam, az edzések szempontjából is hasznos lesz, és megtöri a konditerem monotóniáját.”
A SuperCross sorozat negyedik futamán, a salgótarjáni Karancs Kupán Dósa Eszternek újra sikerült a győzelem, erről ír legfrissebb blogjában:
Újabb izgalmas verseny = újabb SuperCross állomás. Ezúttal megyeszékhelyünk adott otthont a viadalnak, számomra eddig ismeretlen területen, az ún. Dolinkán. Nehezen indult a nap, nem estek jól az emelkedők, azonban verseny végén már egy mosolyra is futotta. Volt minek örülni…
A hétvége egyébként is az öröm jegyében tellett, ugyanis szombaton került sor a Mountain Bike Gálára, ahol az éves teljesítményünket ismerték el. Mivel idén mindkét szakágban ranglista- és kupasorozat- győztes is lettem, számítottak a jelenlétemre. Habár eredetileg középsulis osztálytalálkozó volt a tervezett szombati program, sajnos választanom kellett. Fene azt a jó dolgomat…
Egyesületünket Viktorral képviseltük; Balassagyarmatról Fenyvesi Petiék jöttek még el. Meg kell hagyni, impozáns „kupac” érmet és kupát vihettünk haza. Jó munkát végzett-végez a Vitalitás SE!
Másnap reggel eléggé feszült voltam, a kései indulás, az ismeretlen pálya, szlovák ellenfeleink, a nem igazán „top” egészségi állapotom, meg még a jó ég tudja, mi miatt. Okot sosem nehéz találni, inkább a gondolkodásomon kellene még alakítani, hogy ne „zavarjon” annyi minden.
A pályabejáráson örömmel konstatáltam, hogy szintes a pálya, mivel – habár elszoktam kissé az emelkedőzéstől – ez a lányok közül számomra fog kedvezni a leginkább. A biztonság kedvéért (illetve a helyszín közelsége miatt) elhoztuk a Scottomat is, azonban össztelós kis montim csak a depóban pihent.
Nem éreztem szükségét annak, hogy montira váltsak a terep miatt, Viktor egy gyors fogsorcserével segített abban, hogy ki bírjak tekerni minden emelkedőn. Mégiscsak ehhez a bringához szoktam mostanság…
A 11 órás első futamon egy 1., 4., 6., 8. és 10. helyet gyűjtöttek be fiataljaink: Vanessza, Dávid, Panna, Patrik és Goni. Csak így tovább! Majd 11.45-kor következett a második rajt, benne Szabinával, velem és Gombival.
Mivel a számomra legveszélyesebbnek ítélt Zuzka hátrébbról volt kénytelen rajtolni, a forgatókönyv relatíve egyszerű volt: menekülés! Ami körülbelül azt jelentette, hogy úgy kell majd hajtanom, mint aki az életéért küzd. Közben pedig nagyon odafigyelni, hiszen a gyökeres erdei szakaszon könnyedén kicsúszhattál egy rossz mozdulat vagy túl lassú tempó következményeképp.
A lábaimnak nem tetszett az emelkedő, így Nóri mögé soroltam be a depót követő kacskaringóban. A felfutásnál azonban minél előbbre kellett kerülnöm, hiszen ha Zuzka begyújtja a rakétáit, nem lesz sok időre szüksége, hogy a sarkamban legyen.
8 kör volt a penzumunk, tehát max. 40 percet kell „csak” kibírnom. Viktor szerint ennyi idő alatt nem fog sok erőt kivenni belőle az emelkedő sem, úgyhogy nagyon össze kell kapnom magam. Igaza is lett, már a 2.(!) körben felzárkózott: kb. 20 mp-re csökkent az előnyöm. Szerencsére a pályának 2 szakaszán figyelni, ezáltal tartani is tudtam az előnyömet, minden egyes körben. Sőt, a szurkolók közül többen is bemondták a különbséget – ez hatalmas segítség, köszönöm! Már csak hibázni nem volna szabad.
Azonban, ahogy ez végigfutott az agyamon, már adódott is egy újabb kihívás: a palánkot követő aszfalt emelkedőn több kör során is kiakadt a jobb pedálom. Nem estem pánikba, így nem is veszítettem sok időt. Lehet, pörgősebb áttételt kellett volna választanom…? Közben az abszolút első fiú utolért, így 7 kör után értünk célba a 8 helyett.
Viktor első szava a célban azonban a „levezetés” volt, így egy lazább 8. kört is csak sikerült abszolválnom. Ebből hamarosan adódott is egy kis félreértés, ugyanis Zuzkát is kiküldték még egy körre. Ekkor már nem tartottam szemmel, így „hátba is csapott” a cél előtt. Persze minden elrendeződött, úgyhogy nem volt harag.
Szabinával a bónusz körömben találkoztam csupán; ő a 10. helyen ért célba, míg Gombi kolléga a 15. helyen a Master 2-esek között. Az elit futamon most nem csak Fejes-Burucki csatát láthattunk, a szlovák cross-menő Martin Haring fél perces előnnyel érkezett.
Szilárdnak technikai gondja akadt, azonban a rutinos Robert Glajza mögött a 4. helyen célba tudott érni. Ebben a futamban Gabi és Viktor volt érdekelt, egy bronzérmet ill. egy 21. helyet szereztek meg.
A következő SuperCross állomás a balassagyarmati Palóc Cross – végre nem kell utaznom. Addig persze még sok munka, előkészület vár ránk. Havat, ha egy mód van rá, ne intézzetek!
P-29er, P-27.5 és P-Team (26") acél mountain bike vázak
Amikor Tom Ritchey messziről vigyorog bajsza és a 40 évet jelző display alól az Eurobike-on, nyugodtan gondolhatnánk, hogy a sportos úriember életkorát jelzi a fenti szám, pedig nem, Ritchey bácsi már 40 éve hegesztgeti acélvázait, s gyakorlatilag a mountain bike születésétől kezdve a meghatározó fejlesztők közé tartozik.
40 év alatt a lényeg nem változott
Az Eurobike-on a Ritchey stand legnagyobb sztárja a 27,5-es kerékméretű acél bringa volt, amivel kapcsolatban megtudhattuk, hogy Tom már 1977-ben épített hasonlót, de úgy tűnik, most érett „piacképessé”. A P-29er után tehát itt a P-27,5, amely annyiban letisztultabb lett a nagykerekűhöz képest, hogy nem állítható papuccsal készül, hanem klasszikus Ritchey ejtőpapuccsal, kizárólag váltós bringákhoz.
27,5-es acélbringa, karbon merevvillával, Sram XX-vel, WCS kiegészítőkkel
A kormánycsapágy a legújabb Ritchey acélvázaknál megszokott press-fit megoldás, vagyis a kereken két kilogrammos súlyadatot nem terhelik a plusz csészék. A váltóbowdenek felül, a fékkábel az alsócsövön és a láncvillán keresztül fut, a hátsó fék felfogatása is míves.
P-29er, P-27.5 és P-Team (26″) acél mountain bike vázak
A 29er és a 650B acélváz mellé – ha már lúd, legyen kövér – Ritchey bácsi vadonatúj 26-os acélvázat is kínál, amely hasonlóan triplán húzott Logic II csövekből készül, mint a nagytesók, a kábelek itt felül lettek vezetve.
A bajuszkormány, angolul Dive Bar
Az új 27,5-es bringán ott virít a Ritchey-bajusz – bocsánat, de nehéz másra asszociálni az egyik újdonság, a Dive Bar láttán. Persze a Mustache Bar hülyén hangzott volna, esetleg a latin nyelvterületről kölcsönvéve Bigote Bar, de abbahagyom az okoskodást.
Dive Bar oldalnézet
Dive, vagyis lenyúlunk a mélybe, ami nagyon hasznossá teszi ezt az alkatrészt – a 27,5-es mellett – pláne a 29-es bringákon. Sokunknak – főleg akik országútisként keressük az alacsonyabb fogást mountain bike-on is – fejtörést okoz a 29-esek magas orra, ez egy nagyon jó kompenzáció lehet, 20 milliméterrel kerül lejjebb a pozíció.
Az új Ritchey Tubeless kit
Az új formájú kormány egyelőre alumíniumből készül, és a súlyadatból (245 gramm) kitűnik, hogy biztonságosra építették, ami nem meglepő, hiszen ilyen hajlítású kormánnyal kapcsolatban még nincs sok gyakorlati tapasztalat. A Wet Black felületkezelésű 710 mm széles kormány egyébként 9 fokos hajlítású, tehát ilyen szempontból is passzol a nagykerekűekhez.
Komoly kerékválaszték 2013-ra, akár mountain bike, akár országúti
Adta magát, hogy ha szerepel a palettán 27,5-es váz, akkor kerékszettet, gumikat és karbon merevvillát is választhassunk hozzá Ritchey logóval. A WCS Vantage II alumínium kerekekkel is kompatibilis a Ritchey új Tubeless kitje, amivel belső nélkül is használhatjuk a szintén Tubeless-ready Ritchey külsőket.
Ritchey már 27,5-es kerékszettet is kínál
Szemet gyönyörködtető – a mérlegre helyezés után is – az új SuperLogic széria, egységes designnal. 260 fokos befogójú kormányszár, One Bolt (egycsavaros) nyeregcső, Rizer mountain bike kormány és Logic II országúti kormány alkotják az arisztokrata családot.
Ritchey SuperLogic karbon kormányszár
A Rizer kormány 660 mm-es hosszban 145 gramm, az országúti kormány 42 cm-es szélességgel 190 gramm, a nyeregcső 27,2-es átmérővel, 300 mm-es hosszban 148 gramm, a 110 mm-es karbon stucni pedig 125 gramm. Utóbbi ezzel még mindig nem győzi le a soványsági versenyben az alumínium C260 WCS-t, amely csak 103 grammot nyom a mérlegen.
Az új Ritchey Trail WCS alkatrészek
Az előbbi pillekönnyű alkatrészek mellett 2013-ban egy durvább igénybevételt is elviselő Ritchey kiegészítő családot is kapható lesz, Trail néven. Aki azonban azt gondolná, hogy ezek nehezek, csalódnia kell… A 220 fokos befogású Trail WCS stucni alig nehezebb az előbb említett súlyrekordernél, és 60 mm-es hosszban is kapható. Gyári adat szerint a 70 mm hosszú változat súlya 115 gramm. Lehajlása zéró, azaz 0 fok.
A Trail stucni 220 fokban öleli a kormányt
A WCS Low Rizer Trail kormányok karbon és alumínium verzióban is készülnek, 740 mm szélességgel is, 9 fokos hátrahajlással. Nyeregcsőből is van karbon és alumínium verzió is, Flex Logic rendszerű befogóval, 400 mm hosszúsággal, súlyuk: 181 (karbon) illetve 235 gramm (alumínium).
A szakág legnagyobb alakjával, a belga Sven Nys-szel
Nemrég számoltunk be róla, hogy Panyi János ritka lehetőséget kapott, a Meditech-ből a Melbotech-be, vagyis egy népes belga csapatba került, ahol a cyclocross „tudományával” ismerkedhet az őshazában.
A szakág legnagyobb alakjával, a belga Sven Nys-szel
A 20 éves Janó október végén utazott ki Belgiumba, s egyből a mélyvízben, Sven Nys, Niels Albert és a többiek társaságában találta magát. Bár itthon több bajnoki címmel (U19, U23) büszkélkedhet a szakágban, hamar kiderült, hogy mennyi tanulnivaló vár rá a cyclocrossban. Az élményekről, a tervekről beszélgettünk a fiatal versenyzővel:
Bikemag: Miért kaptál az alkalmon, hogy kimenj krosszozni?
Panyi János: Amikor Buruczki Szilárd megismertette velem a kerékpározás ezen szakágát, teljesen magával ragadott. Egyre több internetes oldalon kerestem rá a cyclocrossra. Hamar rájöttem, hogy ennek az őshazája Belgium, akár az ott megrendezésre kerülő versenyek számát, akár a belga versenyzők világviszonylatban elfoglalt helyét nézem. Ennek szellemében, nem lehetett nem jelentkezni erre a lehetőségre.
Kemény pályákon
Bikemag: Milyen élethelyzetedben talált meg a lehetőség? Idén talán kevesebbet találkozhattunk veledversenyeken, de a kiutazás most azt jelenti, hogy nagyon komolyan akarod venni a bringázást?
Panyi János: Az idén érettségiztem, ezért kicsit háttérbe került a bringázás. Így kevesebb versenyen vettem részt, illetve az eredményeim is szerényebbek voltak, mint ezelőtt. Papp Dénes segítségével szeptember közepén kezdtem a felkészülést a cyclocross szezonra, komoly terveket szövögetve arról, hogy az OB-n legyek majd a toppon.
Melegítés
Bikemag: Hogyan tervezed összeegyeztetni a versenyzést egyéb dolgokkal (munka, csajok, tanulás, stb.)?
Panyi János: A szüleim beleegyezésével kaptam még pár évet, hogy teljes emberként a sportnak élhessek, de természetesen mellette tanulok is, mert másik nagy célom az orvosi pálya. A csajok? Nemrég lett vége egy komolynak hitt kapcsolatomnak. Lehet, hogy a sors keze van benne, mert erre viszont itt most nincs idő.
Bikemag: Mi alapján választottak ki a jelentkezők közül?
Panyi János: Erről nem nagyon tudok nyilatkozni. Önéletrajzot küldtem Danny Gillis, a Close 2 vezetőjének felhívására – Stubán Ferenc közvetítésével – s rövid időn belül érkezett a telefonhívás, hogy ha valóban komolyan gondolom, indulhatok Belgiumba.
Pozícióharc rajt után
Bikemag: Mi volt a célja egy belga csapatnak azzal, hogy magyar versenyzőt keresett?
Panyi János: Tudomásom szerint a Melbotech-et egy nemzetközi csapattá szeretnék fejleszteni, így rajtam kívül más nemzetek versenyzőit is várják ide. Ebben nyílván szerepe van a Close 2-nak is, hiszen ők is szponzorálják a csapatot.
Bikemag: Mit kell tudni a csapatodról?
Panyi János: Létszámát tekintve a Meditech után, a Melbotech, a maga 80 főjével nagy csapatnak számít. Találunk közöttük országútis, mtb-s és cyclocrossos versenyzőt is, majdnem minden korosztályban és nemben.
Depóban, cserebringával
Bikemag: Mit biztosítanak a versenyzőknek?
Panyi János: Itt Belgiumban, én is úgy, mint az élvonalbeli versenyzők, a versenyek alatt és a hétköznapokban maximális kiszolgálást élvezek. S ez mindenre értendő: ruházatra, bringára, szerelésre, szállásra, szállításra, étkezésre. A csúcson levők komoly anyagi juttatásban részesülnek.
Bikemag: Milyen a versenynaptárad? Mit várnak el tőled?
Panyi János: A Melbotech, az ezernyi belga versenyzési lehetőség közül, igyekszik a legrangosabbakra elvinni a sportolóit, beleértve a világkupákat is. Ezt az idényt itt töltöm. A folytatásról még korai beszélni. Patrick Tuerlinckx, a Melbotech managere és Danny Gillis nyilván minél gyorsabb fejlődést és egyre jobb eredményt vár tőlem,
Egy Eb is „becsúszott” a versenyprogramba
Bikemag: Gondolom nagy a lemaradás, milyen volt bekerülni a kőkemény darálóba?
Panyi János: Röviden szólva MÉLYVÍZ…!!! Már az első héten 3 versenyen vettem részt (amiből az egyik EB). Azóta is heti két verseny a menü. Ez fizikálisan nagyon megterhelő. Lelkileg pedig nehéz megemészteni, hogy otthon a dobogó valamelyik fokára mindig fel tudtam állni, itt pedig a közelébe se kerülök, egyelőre.
Bikemag: Milyenek az edzések, a felkészülés, hogyan tudsz fejlődni?
Panyi János: A csapattagok több városban laknak, így hetente csak egy alkalommal van közös edzés, ahol szakirányítás mellett tanulom a technikát. A többi napokon nagy segítséget nyújt Patrick édesapja Francis Tuerlinckx, aki belga bajnok volt országúton.
Homokágyban
Bikemag: Mik a legnagyobb különbségek a hazai versenyek után?
Panyi János: A legnagyobb különbség a versenyekbe fektetett pénz, a hatalmas reklám a médiában. A pályák, amik már néha XCO nehézségűek, nyakig sarasak a mindennapos esőtől. Változatos terepeken, többségükön csak természetes akadályokkal tűzdelt útvonalon zajlanak a versenyek. Az itteni versenyzők szerintem bringával együtt születnek.
mindenre kiterjedő kiszolgálás a versenyzők részére
Bikemag: Versenyeken milyen a hangulat?
Panyi János: A szurkoló közönség leírhatatlan. Szakadó esőben is ott állnak tömegesen a pályák szélén, pedig több tv csatorna és rádió is közvetít élőben. Kivétel nélkül mindenkinek drukkolnak. Már a harmadik versenyen a nevemen szólítottak, hihetetlen.
Bikemag: Eddigi legnagyobb élményed?
Panyi János: Természetesen a Niel-i verseny, ahol Sven Nys-szel indulhattam egy futamban. De a többi verseny is mind-mind hatalmas élmény a számomra, mert nem mindig kerékpározik az ember több ezer jelenlévő ember előtt.
Bikemag: Mit üzensz a hazaiaknak?
Panyi János: Hálával tartozom mindazoknak, akik segítették, hogy ide eljuthassak.
Nicolas Lau, a Cube gyári versenyzője nyerte hétvégén a világ egyik leghíresebb és legnehezebb mountain bike enduro versenyét, a Reunion szigeten 18. alkalommal megrendezett Megavalanche-t.
A dél-afrikai szigeten a versenyzőknek a kihűlt vulkán tetejéről kell megkezdeni az ereszkedést, ami még a legjobbaknak is több mint 40 percig tart, vagyis nemcsak tökéletes technikai tudást a DH-s pályaszakaszok miatt, hanem nagyon kemény fizikumot is igényel.
Lau a második helyen kvalifikált a tavalyi győztes Remy Absalon mögött, a döntő futamban pedig mindenkit állva hagyott a 20 kilométeres enduro pályán. Érdekesség, hogy a Cube versenyzője először vezette sikerre 27,5-es kerékméretű bringáját, a 2013-as Cube Stereo enduro gépet, melyet tegnapi cikkünkben mutattunk be.
