Hát… ez volt a a verseny, amit annyira nem vártam. Na nem azért, mert nem tartogatnak kihívást a Kőris-hegy meredek kaptatói, vagy mert a Cuha-patakon való sokszoros átkelésnek ne volna különleges varázsa, hanem mert egyszerűen teljesen “kipurcantottam” magam a héten, s az elmúlt hetek eseményei sem “ülepedtek” le még az agyamban. És hát itt volt még a hetek óta tartó cudar idő…
Akkor mégis mire volt ez jó? Magamtól úgysem visz rá a lélek a sarazásra… 😉 Néha pedig be kell áldozni kisebb dolgokat egy nagyobb cél érdekében…
Egyébként, bármily hihetetlenül hangzik is, a körülmények ellenére – amelyek, hozzáteszem, egyáltalán nem voltak olyan szörnyűek, mint amire az előzetes híresztelések alapján számítottunk (a középtávon, legalábbis) – nem volt hiány az élvezetes és izgalmas pillanatokban sem!
Ahogy említettem, nem igazán szeretek masszív esőben kinn edzeni, így evidens volt számomra, hogy a keddi montizás után fénysebességgel görgőre váltok, s a következő napokon szobában nyomom a 3 és fél óra körüli edzéseket.
Tudom, tudom, biztos elgurult a gyógyszerem, de amellett, hogy jól bírom, még kedvelem is a hosszú görgőzéseket. Aki kinn járt a BringaExpo-n februárban, láthatta, kábé hogy is megy ez nálam, valahogy így:
A laptop segítségével bejártam a Fekete-erdő vidékét illetve Hollandiában is tekertem egy 120-as karikát – kicsit túl is lőve a célon… A péntek reggeli masszázzsal mentettük a menthetőt, de azért éreztem, hogy a combikáim igencsak mellőznék a szombati heveskedést…
Jajj, de a legjobbat még nem is mondtam! Persze nem tartozik szorosan a témához, max. annyira, hogy a gondolataim még a bringázás közben is oda-odatévednek: szóval nemrég 4 kis jövevény érkezett hozzánk, 4 álomszép kistigris:
Szóval nagy az öröm! 
Na de visszakanyarodva a bakonybéli versenyhez: szombat hajnalban négyen (Viktor, Marci, Gombi és jómagam) útra keltünk, hogy szembenézzünk a vihar tépázta Bakony-béli tereppel, hárman versenyzőként, Viktor pedig segítőként.
A reggeli kellemes idő bizakodásra serkentett minket – mindaddig, amíg Veszprém magasságában meg nem láttuk a ködös “Albion”-t. Sebaj, de legalább a eső nem esik…
Sátorállítás, nevezés, készülődés… akkor kéne melegíteni, nem csak a krémmel. Bakker mindjárt rajtolunk! Akkor inkább még egy kétbetűs kitérő…
A hosszútávosok (köztük Gombi és Marci) után hamar rajtunk is volt a sor, s 10.15-kor nekiveselkedtünk a ránk váró 69 km-nek.
A tempó nem volt gyilkos, amit ki is használtam, hogy minél jobban pörgetve ráébresszem a lábaimat, hogy kemény meló következik. Ekkor kezdett a gyanú kúszni előre a tudatom mélyéből: ha sztrájkra nem is fog sor kerülni (szerencsére nem szoktak görcsölni az izmaim), de a kemény megindulásokon se törjem a fejem nagyon.
Először próbáltam elhessegetni ezt zavaró gondolatot, de rá kellett jöjjek, ma nem fogok robbantani. Miközben kaptattunk fel a Kőris-hegy felé, csak úgy cikáztak az érvek a fejemben, hogy miért is nem fogok én itt menni, mint a rakéta… Hé, ez így nem ér! Mi a fenének küzdök itt magammal, mikor itt van az én kedvenc Poór Brigim, aki a fejemet akarja! Inkább vele kéne meccselnem!
Hát igyekeztem takarékra tenni az agyam, s bárhogy is lesz, elsőként felérni a Kőrisre! Hát, ilyen küzdelmesre is rég sikeredett hegymászásom, de lényeg a lényeg, csak sikerült Brigi előtt becserkésznem a Kőrist, még ha futni is kellett az utolsó métereken.
Utána, a lejtő elején hanyagoltam is a felszállást, éreztem, hogy sok a fejemnek. A necces részt elhagyva azonban csak visszaszállok, s különben is, ha Brigi és a fiúk is le tudnak menni, csak nem lehetetlen számomra sem…
Majd jött a zseniálisnak vélt tervem: ha már úgyis sietősebb a fiúknak mögöttem, szépen kihúzódok a csalánosba, a csípés úgysem zavar, ők meg szépen elmennek. Igen ám, csak azt az apróságot nem vettem számításba, hogy a térdig érő csalán alatt kisebb-nagyobb kövek is lapulnak. Sok időbe nem tellett, míg ez számomra is kiderült: már buktam is át a kormány felett. Szerencsére komoly bajom nem lett, de úgy kiterültem, mint a béka, s beütöttem pár baloldali bordám.
A srácok közben érdeklődtek, minden oké-e (ez jól esett), igen, persze, megmaradok. Feltápászkodtam, s folyattam utam lefelé: gurulva, rollerezve, ahogy épp adta magát. Közben Balázs is utolér, mondja, defekt. Jól kezdődik neki is a nap…
Amikor végre túl voltam ezen a részen, jól esett egy kis vonatozás Borzavár felé. Csak egy kis bibi volt: nem igazán bírtam… Közben pedig azon morfondíroztam, vajon mennyire mély (és hideg) a Cuha vize… jajj, csak legyen előttem valaki, amiből be tudom lőni, milyen tempóban kell (ha lehet) nekimenni, hogy ne fürdőzés legyen a vége.
Sajna egyedül kellett nekiveselkednem, de, mivel nem tűnt túlságosan mélynek, csak nekilódultam. Az első átkelés lassúnak bizonyult, nem sokkal a széle előtt bal lábbal kénytelen voltam lökni párat magamon – brrr, tényleg friss ez a víz!
A többi már ment, bár szegény bringa középrésze is vígan víz alá került… S meglepően erős volt a patak sodrása, rendesen arrébb tessékelte a bringát, ha nem volt meg a kellő tempód.
Szerencsére a láncnak nem lett baja – ez mondjuk nem is a szerencsén, hanem a jó kis Squirt láncwaxomon múlott: egyszerűen nem tudja kimosni a víz, hisz a viasz makacsabb, mint az olaj… Szóval gond nélkül folytathattam utam Vinyén keresztül.
A második Kőris-hegy bevételénél már több fronton is szabotálódott a Brigi becserkészésére tett tervem. A pulzusom 160-nál megállt, sehogy sem bírtam felverni… a teló viszont teljesen sztrájkba lépett, s nem igazán mocorgott. 
Mint utólag kiderült, nem nagyon kellett volna ki-be kapcsolgatom a lockout-kart, mert nem nagyon komálja víz és sár esetén… én persze minden aszfaltos átkötésnél serényen merevítettem a telót… Igazából ez csak akkor kezdett zavarni, amikor a hátam is kezdett jelezni, hogy nem nagyon díjazza a full merev bringával köveken való száguldást.
A Kőrisre felérve Viktor 3 perces hátrányomról számolt be Brigi mögött. Igazából nem bosszankodtam (spórolni kellett a energiával), inkább higgadtan tudomásul vettem, hogy oké, ma így fogok menni, meglátjuk, mire lesz elég.
Szerencsénkre az eső ugyan nem esett, viszont igencsak hideg volt: 5-7 C fok körül fenn a hegyen. A első szakaszon pedig a hatalmas köd-pára miatt nem sok mindent lehetett látni:
A pálya második felében éreztem, hogy tovább lassulok, kiváltképp akkor, amikor hosszú időn át teljesen egyedül haladtam. Tudtam magamról, hogy ez fog történni, ha egyedül maradok, de utolsó mentsvárként a pulzusmérő órát vizslattam: na jó, akkor legalább a 160-as pulzust próbáljam meg tartani, ha már versenyző hiányában vérszemet nem tudok kapni…
Az órát nemcsak a pulzus miatt, hanem a frissítés okán is hasznos volt figyelni, hisz ebben a hideg időben is szépen ki lehet száradni, ill. el lehet éhezni, ha az ember nem figyel oda magára. Így szépen kúsztak le a gélek, s a púpomból is iszogattam az izómat. Az ilyen vacak időben nem hülyeség egy kisebb ivópúpot vinni, így nem kell a sarat szürcsölni…
Így teltek-múltak a km-ek, amikor egyszer csak az 5km-es táblát vélem felismerni. Szuper, akkor nemsokára jön a kedvenc részem, a cél előtti katlan!
Amolyan “minden jó, ha a vége jó”-érzés kelt így életre bennem a célban, s tudva, hogy kipasszíroztam magamból,amit bírtam, állhattam végül a dobogó második fokára. Abszolútban Cseh Roni érkezett utánam, az elit női dobogó pedig Mankával lett teljes.
Nem mondanám, hogy hátba veregethetem magam, s mindent szuperül csináltam, azonban csalódott sem vagyok, hiszen az EB-n és a VB-n szeretném majd feltörni a malacperselyem, addig pedig rakosgatni kell még bele egy-két keményebb blokkot.
A fiúknál a bírói döntés értelmében Blazsó Marci helyett Wouter Cleppe nyakába került az aranyérem, az abszolút második Buzsó lett, míg harmadikként Vas Peti érkezett. Az elit férfi kategória harmadik helyezettje Reznik Sanyi lett.
Marci sajnos nem tudta befejezni a távot, Gombi pedig nagy küzdelmek árán a 9. helyen gurulhatott át a célon.
A verseny a bringát szerencsére nem amortizálta le (engem jobban), de azért a levezetés után Viktor megmutatta a “csini” szétvágott külsőmet… Még jó, hogy latex belsővel mentem, ami kitartott a célig!
Vasárnap Szilvásvárad Maraton, remélhetőleg kissé nyáriasabb időben!
Eredménylista
Fotók: Kenyeres Zsolti, Káldi Tomi, Szász Viktor, Tóth Donald Laca és Georgesport – köszi!
