Május 17-én, szombaton immár negyedik alkalommal foglalhatták el a kerékpárosok a Hungaroring aszfaltját.
A világhírű versenypályán, ahol máskor nagy teljesítményű motorok dübörögnek, most több mint 500 bringás tekert körbe az Opel Legendák Találkozása program keretén belül. A biciklisták alaposan bemelegítettek a versenypálya tesztelésére, hiszen Gödöllőről és Budapestről már egy kellemes kerékpártúrával érkeztek a mogyoródi rendezvényre. Bár az időjárás egész héten semmi jót nem ígért, hétvégére megkegyelmezett a résztvevőknek, akik szerencsére szép számban választották a Vuelta Sportiroda és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub szervezésében zajlott Miénk a Pálya! kerékpáros rendezvényt hétvégi programnak.
A bringások hétvégéhez mérten már korán reggel gyülekezni kezdtek Gödöllőn és Budapesten, hogy 9 órakor már a Hungaroringen kezdhessék az egyedi élményt nyújtó biciklizést. Az egy órás „pályabejárás” után sorsoláson vehettek részt az indulók, majd 12 órakor visszaindultak Mogyoródról a karavánok.
Akit nem kizárólag a kerékpározás érdekelt, az egy színes programokban gazdag napot tölthetett el a Hungaroringen, ahol az autós eseményeken kívül mindenféle családi és kulturális szórakozási lehetőségeket biztosítottak a szervezők. Többek között koncerteket is, ahogy a nap záróeseménye is a Tankcsapda jubileumi koncertje volt.
Saját fedett fapályás országos csúcsát is megdöntötte ma a Millenáris rossz állapotú betonteknőjében Szalontai Sándor.
Előre bejelentett csúcskísérlet során, ma kora este rió-i olimpiai reménységünk, Szalontay Sándor (FTC, edzője: Kis István, Hóbor Lajos) 10,38 másodpercre javította a 200 méteres repülőrajtos időfutam fedett és nyitott pályás országos csúcsát a Millenáris Kerékpárpálya betonteknőjében.
A korábbi csúcsokat szintén ő állította be a tavalyi évben (korábbi fedett pályás csúcs: 10,402 mp Bécsi Kerékpárpálya, korábbi nyitott pályás csúcs 10,64 mp Millenáris Kerékpárpálya). A versenyzőnek gratulált a csúcsbeállítás során neki szurkoló Katona Kálmán MKSZ és Törzsök Zsolt MKSZSZ elnök is.
Szombaton rendezik Újkígyóson a kritérium országúti bajnokságot (eredeti kiírás ide kattintva olvasható), amivel kapcsolatban új információkat kaptunk a szervezőktől.
Eszerint az egy futamban rajtoló amatőr V-X. korosztályokban az értékelés országúti szabályok alapján történik! A versenytáv15 kör lesz, azaz 21 km, a lekörözött versenyzőknek el kell hagyni a pályát!
Logisztika: A művelődési ház parkolója és füves területe van kijelölve parkolónak a versenyzők számára, Öltözők a művelődési házban és a Felföldi István Sportcsarnokban vannak kijelölve. Tusolási lehetőség is a sportcsarnokban!
Petőfi Sándor Művelődési Ház: 5661, Újkígyós, Arany J. u. 42.
Felföldi István Sportcsarnok: 5661, Újkígyós, Petőfi S. u. 45.
És Uran a rózsaszínű trikós (Fotó: Stefano Sirotti)
Végre megkaptuk a választ, hogy milyen formában van a favoritok közül a kolumbiai Rigoberto Uran, aki az eddigi versenyeken még nem villantott nagyot idén. Egészen a mai napig.
Uran rózsaszínben (Fotó: Giro d’Italia – RCS)
Barbaresco és Barolo között egy 42 kilométeres egyenkénti időfutam várt ma a mezőnyre, a táv elején és a végén is egy elég nehéz emelkedővel, melyen már a nagyobb testű kronóspecialisták nem tudtak volna izomból átrongyolni. Az időjárás is bonyolította a helyzetet, az előbb indulók még esőben versenyeztek, majd mire sorra kerültek az összetettben legjobban állók, már száradt a pálya.
Uran repült a pályán (Fotó: Stefano Sirotti)
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Quick Step menői kiemelkedtek a mezőnyből, a top 10-ben négyen végeztek, valamint volt egy meglepetésember is: a kétszeres szakaszgyőztes Diego Ulissi sokáig vezette a versenyt fantasztikus idővel. Úgy tűnik, a Lampre-Merida csapat a fiatal Ulissit hegyezte ki idén az összetettre, ez az eredmény nem véletlen, és most bánhatják igazán a tegnap elveszített négy és fél percet.
Evans-nek ma nem ment (Fotó: Stefano Sirotti)
Nairo Quintana (Movistar) az utóbbi napokban látott kissé beteges formáját hozta, játékban maradt, de értékes másodperceket hagyott el. Domenico Pozzovovivo (Ag2R) jól ment, de valamiről talán lemaradtak a kamerások, lehetett valami komoly gondja a lejtmenetben (elfékezés, utána benne maradt a félsz, vagy más probléma), mert elképesztően sokat veszített. Felfelé talán ő volt egyedül partiban Urannal, de összességében ő is hátrányt szenvedett.
Uran a szakaszgyőztes (Fotó: Stefano Sirotti)
A papírforma szerint Cadel Evans-nek (BMC) meg kellett volna tartania a Maglia Rosa-t, de az ausztrál elég rossz napot fogott ki, Pozzovivóhoz hasonlóan szenvedett lefelé, és több mint másfél percet szedett össze Urantól. A fiatal összetett menők közül a lengyel Rafal Majka (Tinkoff-Saxo) é a holland Wilco Keldermann (Belkin) is kihozta az időfutamból a maximumot, jól teljesítve megszilárdították pozícióikat.
És Uran a rózsaszínű trikós (Fotó: Stefano Sirotti)
A legtöbbet ma Rigoberto Uran nyerte, akinek minden összejött, és ki is hozta a mximumot az „áldott állapotból”, a ma megszerzett másodpercek rengeteget érhetnek majd a végelszámolásnál. Legfőbb ellenfeleinél talán a lejtmenetben volt sokkal jobb, de ahogy lenni szokott, ha elkapja valaki a ritmust, az fölfelé, síkon és lefelé is megmutatkozik. A győzelem a rózsaszínű trikó megszerzését is jelentette egyben, innentől kezdve nincs mese, védeni kell a végsőkig. Uran szerencséjére, ahogy ma is bizonyították, egy remek csapat lesz a segítségére ebben.
A hétvégén Mariborban került megrendezésre az idei Európa Kupa első fordulója, mely a magyaroknak válogató verseny is volt egyben. Az esőzésektől, majd a kopástól és gödrösödéstől gumicsatává váló versenyt a legjobb fizikumúaknak találták ki, így a döntőkre az ezer fekvőtámasz futamának is hívhattuk már.
David Trummer
A 2014-es világbajnokságra öt versenyen át tart a válogató kvalifikáció, melyből a nemzetközileg legrangosabb zajlott épp le a Pohorje-n. Az Európa Kupa évek óta már úgymond „kis-világkupaként”, üzemel, ami annyit jelent, hogy 20-30 nagyobb név mögött óriási daráló következik, szoros mezőny és sokkal több résztvevő, mint világkupán. Nincs hobby kategória, csak Elite Férfi, Női, Masters és U17, azaz csupa gyors bringás, a világ szinte minden országából. Ezúttal kicsit talán kevesebb volt a „nagy név”, de azért így is láthattunk párat. A teljesség igénye nélkül Cam Cole, Markus Pekoll, Robin Wallner, David Trummer, Thibaut Ruffin, Joe Connell, Harry Molloy, Johannes Fischbach…
Így aztán 380 induló vetette rá magát a pályára pénteken, először gyalogosan, majd a délután folyamán bringával is. A szemerkélő és az előző napi esőnek csak a sípályás szakaszok kezdték megadni magukat, a többi erdős rész még csak épp gyurmás volt. Ettől nagyon vegyes volt a kép gumik terén, a száraz köpenyektől a teljes sárgumikig volt minden.
Szombatra viszont már egyértelmű lett a helyzet, rengeteg eső esett és folyt a sár a pályán. Ettől beadta a derekát a kőkeményre döngölt bikeparkos talaj is, egyre mélyebb gödrök és vályúk kezdtek kialakulni, miközben a világhírű sziklakert pedig teljesen barnára színeződött.
Európa Kupáról lévén szó, szombat délután már az időmérők következtek és addigra a technika is kialakult mindenki alatt. Világszínvonalon óriási kérdés jelenleg a 26 vs 27,5 kerékátmérő, ami az első két vk-n egyértelműen a nagyobbik felé hajlott. Azonban Mariborban sok a kanyar, sok a technikai elem, így a legtöbben visszarakatták a „régi”, jól bevált kerekeket. Némelyik váznál furcsa látvány volt a 650B-re tervezett lánc- és támvillák között a kisebb kerék, de így még a sárférőhely is nőtt.
Palotai Gábor
A magasabb rajtszámosok rajtoltak először a száradó pályán, majd a világranglista szerinti legjobbak jöttek a végén. A magyarok közül Kántor Miklósnak volt a legelőkelőbb száma, a 39-es, aki mondhatni így a legkevésbé sárosan érhetett le, azonban a legnagyobb gödröket és vályúkat is ő kapta. Miki a pálya végén esett egyet, de ígyis második magyarként zárt, mögötte pedig Palotai Gábor, Gács Péter, Gyulai Csaba, Káposzta Dávid, Ettingshausen Máté, Jelenszky Bálint és Hóbor Zoltán sorrendben a többiek. A legjobb magyar időt Keresztes Péter futotta az időmérőn, ami összetettben a 92. helyet jelentette.
Ahogy várható volt, a mezőny nagyon szoros, egy másodpercen belül átlagosan három-négy ember volt, így egy kis hiba is sok-sok helyezést jelent hátrafelé. A lista élére két osztrák kvalifikálta magát, az első a 2011-es világbajnokság junior ezüstérmese David Trummer, a második a Mondrakeres, regnáló Európa Bajnok Markus Pekoll lett. Pekollt az idei világkupákon eddig az uj prototipus 27,5-es géppel láthattuk, de a maribori pályán ő is a 26-os Summummal indult. Közel sem eldöntött még ez a kerékátmérő kérdés, még ha a piac a váltást is szorgalmazza.
Junioroknál mindössze két honfitársunk indult, Décsi Zoltán és Király Ármin. Utóbbinak öt másodperccel mutatott kevesebbet az óra, de a legjobb magyarhoz képesti másfél perc hátrány több mint elgondolkodtató. Na de itt még semmi nem dőlt el, az időmérő a válogató tekintetében lényegtelen, a pontokat a vasárnapi döntők alapján osztják.
A szombati időmérők után egyértelmű volt a helyzet, az átmeneti/száraz gumikat kell feltenni, ami a LiMiT-es srácoknál egyértelműen a Schwalbe Muddy Mary-ket jelentette. Azonban míg a mezőny a döntők előtti álmát aludta, ismét megeredt az ég, amitől újra egy sárcsíkká változott a pálya azzal a különbséggel a korábbiakhoz képest, hogy már gödrös és vályús is volt. Ezek persze tovább mélyültek és egyre fizikálisabbak lettek a gyors nyomok. Mivel a futamok délutánjára már napsütést mondtak, így a sárban is maradtak az átmeneti gumik, amitől még látványosabbá vált a közel 400 versenyző edzése. Méretes driftelések, hatalmas mentések, elég volt csak egy kicsit megállni a pálya szélén és máris láthattunk valami rendkívülit, valami érdekfeszítőt.
Szokás szerint az időmérő fordított sorrendjében érkeztek a versenyzők a döntőben, így először a magyar juniorok között dőlt el a párharc. Király Ármin tudott többet javítani, így megtartotta az időmérős helyezését.
Kántor Miklós
Elite Férfiak között már jóval szorosabb küzdelem volt, történt is néhány átrendeződés. Jelenszky Bálint lépett előre, míg Káposzta Dávid vissza az időmérőhöz képest. Ettingshausen Máté ismét technikai gondokkal küszködött, jelen esetben futva a bringájával érkezett a célba, így a maximumot hozta ki a helyzetből, vagy még annál is többet. Azt hiszem erre mondják, hogy példás! A legnagyobb meccs végül a képzeletbeli dobogó alsó két fokáért alakult ki, melyekért Kántor Miklós és Palotai Gábor küzdött meg. Gábor érkezett először, rengeteget javított időmérőjén és 4:02-es idejével magasra tette a lécet. Nem sokkal később Miki rajtolt el és a speaker hamarosan mondta, hogy nem jó a részideje, valami volt, de jön a pályán. Megnyomta az alsó szakaszt és mindössze egyetlen másodperccel jött be Gábor mögé. Ezután tudtuk meg, hogy mi is történt vele. A felső falapos ugrató érkezője konkrétan egy fékút a következő kanyar előtt, így hatalmas gödrök alakultak ki ott. Miki ahogy földet ért, már repült is át a kormány felett, szerencsére semmi komolyabb baja nem lett, gyorsan összeszedte magát és már hajtott is tovább. Három küllője bánta és egy párnapos kézfájás lett az eredménye, de ígyis harmadik magyar lett. Keresztes Péter volt már csak fent és tudni lehetett, ha nem ront nagyot vagy nem lesz valami technikai probléma, akkor bejön első magyarnak, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Rendesen elfáradva, de teljesen egészben ért be a célba, egyedüli magyarként négy perc alatti idővel, igen komoly időkülönbséggel a többiekhez képest. Abszolútban a 102. helyen végzett (a részidőnél még 90. volt), de a lényeg inkább az, hogy öt másodperccel kevesebbet kapott az elsőtől, mint az időmérőn.
A magyarok közötti abszolút sorrend tehát így alakult: 1. Keresztes Péter, 2. Palotai Gábor, 3. Kántor Miklós, 4. Gács Péter, 5. Gyulai Csaba, 6. Ettingshausen Máté, 7. Jelenszky Bálint, 8. Káposzta Dávid, 9. Király Ármin, 10. Hóbor Zoltán, 11. Décsi Zoltán, 12. Nagy Sándor. A válogatóba számító 20%-on belül a 8. helyig kaptak pontot a srácok. Zámbó Dávid és Liszi Attila sajnos sérülés miatt nem tudott rajthoz állni a versenyen, de mivel egy futamot el lehet dobni, így még minden nyílt, még a felénél sem tartunk!
A válogató jelenlegi állása
Abszolút értékelésben az időmérő után a döntőben is David Trummer bizonyult a legjobbnak, az előnye azonban négy másodpercre nőtt, ami mondhatni űridőnek számít! Második a lengyel Slawomir Lukasik, harmadik a korábbi Európa Bajnok svéd Robin Wallner.
Top 20
A következő válogató verseny már a hazai OB, a GravityHall Downhill és Fourcross Országos Bajnokság lesz Eplényben július 25-től 27-ig, mely duplaszorzósnak számít a pontrendszerben.
Ha egy nemrég tesztelt 27,5-es merevfarú mountain bike-ra azt mondtam, hogy a szükséges minimum, akkor a Merida Big.Seven CF 3000-et röviden úgy jellemezném: pontosan az, amire szükségem van…
Merida Big.Seven CF 3000
A hegyikerékpározási szokásaimnak pont megfelelő 27,5-es merev karbonváz, az etalon full XT-szett, Fulcrum gyári kerekek átmenőtengellyel, könnyű kiegészítők hozzájárulva a komplett bringa alacsony tömegéhez, mindezek akár amatőr versenyzésre is alkalmassá teszik.
„pontosan az”
A 27,5-es Merida:
A Big.Seven név 2014-ben széles palettát ölel fel a Merida 2014-es kínálatában, tulajdonképpen a 26-os merevfarú XC/maraton/verseny/sport/túra mountain bike-ok közepes kerékméretű utódjai sorolhatók ide. A Merida középkategóriától felfelé már nem kínál 26-os kerekű gépeket ezekben a szegmensekben, csak 29-est és 27,5-est. Ha tehát azt halljuk, hogy Big.Seven, lehet szó másfél millió Ft-os karbon team bringáról, de alumínium vázas, Alivióval szerelt hobbikerékpárról is.
Új formák, vázkialakítás a Meridánál
A Big.Seven CF 3000 nevét tovább fejtve a „CF” a karbon modelleket jelöli, ezek már komoly sporttevékenységre alkalmas bringák, különböző felszereltséggel. Profi versenyzőknek a SRAM XX alkatrészekkel szerelt Team verziót szánja a Merida, míg a 3000-es szám általában az XT-felszereltséget takarja. Az én olvasatomban egy full XT szett a tökéletes választás, ha valaki semmilyen kompromisszumot nem akar kötni a minőség terén, és nem akar költeni még könnyebb alkatrészekre, melyek működésben korántsem biztos, hogy többet adnak az XT-nél…
egy kedvenc részlet: a minimális tömegű karbon bilincs
A Big.Seven megjelenése a Merida palettán egy kisebb arculatváltással is egybe esett, változott kicsit a logó is, újabb színek, díszítések jelentek meg, a karbonvázakon pedig új formák, szépen lapított felsőcső, belül vezetett bowdenek és fékkábel, a talaj egyenetlenségeit csillapító Flex-Stay támvillák formája is megváltozott. A Big.Seven geometriája egyértelműen a 26-oshoz áll közelebb, a tengelytávot és a láncvillahosszt tekintve is, utóbbit úgy sikerült 425 mm-esre kihozni, hogy mellette elegendő sárférőhely marad a 2,1-es gumikkal. A szögek a haladásnak kedveznek, 71 fokos fejcső, 73 fokos ülőcső, először felülve is rögtön éreztem, hogy ez a bringa hatékony fegyver lehet versenyeken is.
A fékkábel is belül fut
Váz, villa:
A vázra tekintve szinte minden modern, divatos fejlesztést megtalálunk, a már említett belül vezetett kábeleken kívül direct mount átdobó rögzítés, átdolgozott postmount fékrögzítés, a Flex-Stay támvillákhoz jobb rezgéselnyelő tulajdonságokkal bíró karbonszövetet használnak. A direct mount átdobó rögzítésnél azért megállnék egy szóra. Országúton szép és jó, de mountain bike-okon tud bosszúságot okozni. Itt nagyobb az esély, hogy kőfelkapás vagy sárban kiszámíthatatlanul működő erők hatására elmozduljon, deformálódjon az átdobó terelőlemeze. Nos, ha ez bekövetkezik, nem orvosolhatjuk olyan könnyen a problémát, mint a hagyományos bilincs lazításával és elfordításával. Mert ezt nem lehet elfordítani. De ez a divat, mindenki ilyet gyárt már…
Merev…
A váz 12 mm-es átmenő tengelyes papuccsal készül, a villa 15 mm-es tengelyt fogad, ennek örülök, hiszen ezzel a kerékmérettel ez a párosítás betonmerev, kanyarokban egyáltalán nem bizonytalankodik a gép, ez a Merida egyértelműen a sportosabb mountain bike-ok közé tartozik. Kerékcserénél sem feltétlenül hátrány az átmenőtengely, ugyanis lehet több idő a kioldás és a betekerés, de magabiztosabban tudjuk a helyére tenni a kereket. Pontosan ugyanabba a pozícióba, ahol volt, így nem változik tizedmillimétert sem a féktárcsa helyzete a betétekhez képest, vagyis nem fog kerékcsere után ciceregni a fék.
Fox Float, elöl 15 mm-es tengely
Előre a Fox Float 32 EVO100 CTD villát építették a bringába, aminek mozgására eddig sem lehetett panasz, mindenki könnyen beállíthatja ízlésének megfelelően. Ami nekem kellemes meglepetés volt – lehet Sass Józsinak volt igaza a Probike-ból – hogy a 2014-es szériának jobban eltalálták a CTD-vezérlését, mint a korábbi modelleknél. Itt jól elkülöníthető a Climb, Trail és Descend állás, a Climb valóban jól zár, és a Trail valamint Descend között is jobban kijött a különbség. Miért is? Vakargattam a fejem, aztán persze rájöttem, hogy ez mégsem ugyanaz, mint a korábban próbált korábbi szériás villa, ugyanis ez 27,5-es kerékméretű… Amit azért megtartott az elődök negatív tulajdonságai közül, az a minimális, de mégis érezhető „Fox-os kotyogás”, ami nem befolyásol semmit, nem rosszabbodik az idő előrehaladtával, együtt kell élni vele.
Direct mount átdobó-rögzítés
Felszereltség:
Az XT szettről úgy általában nem tudok sokat írni, mert jó. Leírom háromszor, hogy jó, jó, jó. (Csak hogy ne szoruljon háttérbe a teszten belül ez az információ.) Pontos váltás, harapós és jól adagolható, problémamentesen működő fékek stb. A kompakt 2×10-es áttételezés a 38-24/11-36 kiosztásban (XT a sor is, nem spóroltak!) a lehető legideálisabb kapható kombináció ehhez a kerékmérethez és felhasználási területhez. Személy szerint én bírom a keményebb áttételeket, így elgondolkoztam azon, hogy finomítani lehetne a fokozatok közötti átmeneteket: egy 12-32-es sor talán elég lenne a 24-es kistányérhoz.
Sár- és bogár-férőhely
A Fulcrum Red Power 27 XL kerekek is jó benyomást tettek rám elsőre, kellően merevek, könnyen gyorsíthatók, és támogatják a belső nélkülivé alakítást, ráadásul szépen illeszkednek a designba. A felszerelt Racing Ralph külsők kedvenceim, a lehető leguniverzálisabb gumik, és az EVO változat szintén használható belső nélkül, folyadékkal.
Cockpit-csere WCS-re
Az egyéb kiegészítők alapfelszereltségben PRC karbon nyeregszár, könnyű PRC stucni, FSA Afterburner kormány és Prologo Nago Evo X10 nyereg. A 27,2-es karbon nyeregszár kellően rugalmas ahhoz, hogy csillapítson is, és a befogás is tökéletes. Rövid időre bekerült egy másik PRC nyeregszár is próbaképpen a bringába, de végül visszaszereltem az eredetit, ami minden szempontból jobb, mint a képeken is látható univerzális befogójú változat. A stucnit és a kormányt tuningoltuk kicsit a hazai forgalmazó kínálatában szereplő Ritchey WCS cuccokra, így a méretek és a hajlásszögek is a helyükre kerültek. Hozzáteszem, hogy súlyban az eredeti PRC ugyanaz a kategória, mint a WCS. A Prologo nyereg bizonyította a katalógusokban olvasható „felsőbbrendűségét”, de nyilván a forma szubjektív, mindenkinek más és más jó.
DT 12 mm-es átmenőtengely a Fulcrum kerékben
Összegzés:
Összességében azt kaptam, amit vártam: egy nekem való bringát, ami robbanékony, geometriája támogatja a „haladós” használatot, élvezet vele a lefelé, könnyebb tenni-venni, mint egy 29-est, sziklakertekben meg úgysem vendégeskedek sokat. A méretválasztékot számomra kicsit jobban belőtték, mint a Big.Nine-nál, itt a 18,5-es (100-as stucnival) pont jó 179 cm-es magassághoz, a Big.Nine-nál a 19-es picit nagy volt. Tömege így alapfelszereltségben is elég alacsony (10,3 kg pedál nélkül) ahhoz, hogy versenyzésre is használjam, ha pedig tuningolnánk még egy pár könnyű tubeless versenykerékkel, őszintén nem is vágynék jobb bringára.
A Bruce Willis által alakított John McClane szokott hasonlóan kinézni a Die Hard-filmek utolsó negyedórájában, ahogy néhány kerékpárost láthattunk a célban tegnap, közel 250 kilométer megtétele után…
Chris Anker Sorensen
Még a szakasz első felében, egy lejtmenet során történt komoly tempónál egy bukás, többen az árokban kötöttek ki. Sajnos az összetettben igen előkelő helyet elfoglaló kétszeres szakaszgyőztes Diego Ulissi is szerencsétlenül járt, bombameglepetést már nem fog szolgáltatni az idei Girón… Cserébe – ha kipiheni sérüléseit – könnyebben elengedik majd szökésbe is újabb győzelemért.
Adriano Malori
Ulissi is heroikus küzdelmet vívott a fárasztó szakaszon, ahogy Chris Anker Sorensen (Tinkoff-Saxo) vagy Adriano Malori (Movistar) is, akikről a képek készültek. Csakhogy ez nem egy Die Hard –film, hanem kőkemény valóság. Érdemes megnézni, hogy ezek a srácok milyen sebekkel tekertek órákon át, tikkasztó hőségben, pakolásként pedig sós izzadtsággal keveredő sár jutott…
A szakaszt Mickl Rogers nyerte, csapattársa, Sorensen számára azonban más miatt marad emlékezetes ez a nap:
Az utolsó, amire emlékszem, hogy üldöztünk egy kis csoportot a lejtőn, és nagy sebességgel buktam a kanyarban, a törmelékes úton elszállt alólam a bringa. A sokk következtében minden kiesett a következő 25 kilométerről. A következő emlékem, hogy beszélgetünk a sportigazgatómmal. Mondanom sem kell, hogy mindenem fáj, attól féltem, eltört a kezem, de azt hiszem csak egy csúnya zúzódás. Egyébként horzsolások a szokásos helyeken, csípő, könyök, hát. Az időfutamon el szeretnék indulni, aztán meglátjuk, hogyan reagál a szervezet, remélem használható leszek a hétvégén.
Friss hír, hogy Sorensen ma feladta a Girót.
Ulissi mellett (a Lampre menője 4:31 percet kapott, és összetettben a 21. helyre csúszott vissza) a legrosszabbul talán a Movistar időfutammenője, az olasz Adriano Malori járt, aki hazai pályán a mai kronó egyik favoritjának számít(ott). Malori a bukás után még emberfelettit teljesítve nemcsak visszazárkózott a mezőnyre a 249 kilométeres etapon, de a Naso di Gatto emelkedőjén még Nairo Quintana segítéséből is kivette a részét. Ekkor azonban fájdalmai miatt leszakadt és hátránnyal ért célba.
Fotók: Stefano Sitotti és a csapatok twitter-oldalai
Ha a korábban bemutatott Puky LR futókerékpáron már nagy biztonsággal és hatékonyan halad a gyermek, páros lábbal hajt és a lendülettel az egyensúlyozás fortélyát már elsajátította, akkor érdemes elkezdeni a pedálozásra való tanítást. Ez történhet a futóbicajos közlekedéssel párhuzamosan, mikor melyiket választja a gyerek, illetve mikor van lehetősége a szülőnek, hogy segítse a haladásban.
A Puky ZL 12 a legkisebb méretű gyermekkerékpár, a 3-4 éves korosztály számára készül. Bölcsibe, oviba járhat vele a gyermek, a játszótérig is érdekesebb az út, ha azt nem gyalog vagy babakocsiban kell megtenni. Sajnos a gyermekkerékpárok döntő része a hazai kínálatban silány minőségű, ellenben a Puky német márka, ennek megfelelő minőségi termékeik megbízhatóak, strapabíróak és technikailag jól kidolgozottak. (Attól, hogy a bicaj kisebb méretű, azonos minőség és felszereltség mellett nem lehet lényegesen olcsóbb, mint a felnőttkerékpár!)
A Puky ZL 12 alacsony átlépéses, aluvázas, alufelnis, így lényegesen könnyebb, mint a „nevenincs” áruházban kapható modellek, strapabíró konstrukció, kidolgozása azokkal összehasonlítva kiváló, könnyen, precízen testmérethez állítható. (Az áruházi modelleknél sajnos gyakori az egybehegesztett kormány/stucni kombó.) Nem utolsósorban kerekei levegőnyomásosak és csapágyazottak, ami sajnos sok silány gyermekkerékpárnál tömör és csapágy nélküli. A hajtőmű pedig ugyanúgy négyszögtengelyes csapágyazást kap, mint a felnőtt kerékpárok esetében. A fékezés kérdését is lelkiismeretesen megoldotta a német gyártó: a gyermek egy első kantiféket kap, a fékkar kisgyermekek kézméretére szabott, működtetése könnyed és egyszerű, ezen lehet gyakorolni a kézifék használatát. Emellett hátul kontrafékes, amely intuitív és ugyancsak hatékony lassító eszköz.
Ezen felül számos kiegészítővel rendelkezik, opcionálisan felszerelhető támasztókerekekkel is, de ha a gyermek a futóbiciklin az egyensúlyozást már megtanulta, erre nem is lesz szükség. (Ellenben ha a Puky ZL 12 az első kerékpár, akkor szereljük fel, de idővel állítsuk egyre magasabbra, hogy dülöngéljen a bicaj, így elősegítve az egyensúlyi helyzet megtalálását.) Továbbá ott a csengő, az első-hátsó világítás, sárvédő, azaz „fullextrás” a kivitel. Már csak hab a tortán a strapabíró, ütésálló és rendkívül tetszetős porlakkfestés. Pont, amire egy gyermekkerékpár esetében szükség van!
Talán még néhány szó a gyermekkerékpár esztétikájáról: a kerékpározás elsajátítása, megszeretése a gyermek számára döntő részt a megfelelő eszköz megvásárlásával kezdődik, amelyben lényeges elem a motiváció. Ha a gyermek szereti a kerékpárt, gyorsabban tanul, lesz kedve gyakorolni, kísérletezni, szívesen megy rövidebb „túrára” szüleivel. A motiváció jó eszköze a gyermek számára vonzó kerékpárdizájn, a Puky ZL 12 esetében a „rajzfilmfiguás” szín és minta szerintünk (és gyermekeink szerint) telitalálat, kapható lányoknak és fiúknak készült változatban is.
Kiegészítők is kaphatók, amely segít a kerékpározás elsajátításában…
Maratoni szakaszt, 249 kilométert kellett ma teljesíteni Collecchio és Savona között a Giro d’Italia mezőnyének, és a cél előtt 30 kilométerre lévő 2. kategóriás hegy remek alkalmat adott a támadásra…
Rogers a célban
A szintrajz szinte szimmetrikus volt, hiszen a táv első felében is meg kellett mászni egy 2. kategóriás hegyet, így nem csoda, hogy egy nagyobb szökevénycsoport alakult ki, köztük tekert az ír Nicholas Roche (Tinkoff-Saxo) is, akinek elszálltak az összetett reményei. A fárasztó, tikkasztó etapon az élbolyban nem maradt elég energia a cél előtti hegyre, még Roche sem tudta sokáig a mezőnyből támadó Julian Arredondo (Trek), majd Pierre Roland (Europcar) tempóját.
Pierre Roland-támadás
Cadel Evans csapata, a BMC, nem akarta kísérteni a sorsot, hogy elengedik az összetettben jól álló Rolland-t, így az esélyesek összezártak az emelkedő végére. A feladat Majka segítése volt a hegyen, s miután felértünk, a favoritok egymást nézték csak, így jó alkalom adódott a támadásra, és próbálkoztam is – mondta Michael Rogers (Tinkoff-Saxo) a befutó után. Jól tette a nemrég szerencsétlen doppingügyben felmentett ausztrál, ugyanis sikerült a szökés. A célig vezető nagyrészt lejtős szakaszon tudott annyi előnyt gyűjteni a háromszoros időfutam-világbajnok, ami elegendőnek bizonyult.
Videón az utolsó kilométerek:
Videó összefoglaló:
A beérkező kis mezőnyből tulajdonképpen Diego Ulissi (Lampre-Merida) hiányzott igazán, aki még korábban belekeveredett egy bukásba, s bár felért a mezőnyre, de a hegyen nem bírta a tempót, kiesett a top10-ből. A többiek között nem alakultak ki időkülönbségek, továbbra is Evansé a Maglia Rosa.
Giro d’Italia 11. szakasz eredménye:
1
Michael Rogers (Aus) Tinkoff-Saxo
5:48:07
2
Simon Geschke (Ger) Team Giant-Shimano
0:00:10
3
Enrico Battaglin (Ita) Bardiani-CSF
4
Wilco Kelderman (Ned) Belkin Pro Cycling Team
5
Gianluca Brambilla (Ita) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
6
Moreno Moser (Ita) Cannondale
7
Ryder Hesjedal (Can) Garmin Sharp
8
Matteo Rabottini (Ita) Neri Sottoli – Yellow Fluo
9
Fabio Andres Duarte Arevalo (Col) Colombia
10
Alexis Vuillermoz (Fra) AG2R La Mondiale
Összetett állás:
1
Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
48:39:04
2
Rigoberto Uran Uran (Col) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
0:00:57
3
Rafal Majka (Pol) Tinkoff-Saxo
0:01:10
4
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
0:01:20
5
Steve Morabito (Swi) BMC Racing Team
0:01:31
6
Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team
0:01:39
7
Wilco Kelderman (Ned) Belkin Pro Cycling Team
0:01:44
8
Nairo Alexander Quintana Rojas (Col) Movistar Team
A tegnapi nap egyik legfontosabb utózöngéje Michael Matthews távozása a versenyről. Az ausztrál még a 9. szakasz első felében esett nagyot, durván legyalulta a jobb oldalát. Az eset után még bíztak a pihenőnap jótékony hatásaiban, ám a tegnapi harmadik hely ellenére úgy gondolták a feladás a leghelyesebb döntés.
Vivianinak tegnap nem volt szerencséje (Fotó: Stefano Sirotti)
Ha már bukások, nem feledkezhetünk meg a tegnapi végjáték neves eseményéről sem, amelyről Viviani mesélt a Cyclingnewsnak:
„Nem értem mi történt. Egyszer csak megláttam magam előtt Farrart a földön és lehetetlen volt kikerülni őt. Aztán csak estek rám a többiek… Ha rossz napod van, akkor rossz napod van.” – mondta a Cannondale sprintere aki ráadásul napok óta láztól szenved.
Végezetül pedig egy Facebookra feltett kép a Tinkoff-Saxo-tól. A kép tanúsága szerint Oleg Tinkov végig tekert a tizedik szakaszon a versenyzők előtt. Képaláírás: „Merjük állítani, hogy ő a leggyorsabb csapattulajdonos a kerékpársportban„.
