Csekkold a listát: több bringa, Scott, Trek, Merida, Wilier stb. féláron, ruházati cikkek akár 80%-os engedménnyel…
Óriási készletkisöprő akciót tart 2016. július 23-án szombaton, 10:00-16:00 óra között a Bringaland kerékpárüzlet a régi üzletében a Dózsa György út 64. alatt. Az akció során több száz termék vásárolható meg 30-70% kedvezménnyel.
A Bringaland nemrégiben nyitotta meg új, 400 nm-es kerékpárszalonját a Dózsa György út 78. alatt, ahová nem vittek át minden terméket, további raktározás helyett ezeket most egyetlen hatalmas akció keretein belül kiárusítják. A termékek a weboldalon keresztül nem rendelhetőek és csak készpénzes fizetés lehetséges.
Az akciós termékeket tartalmazó listát és árakat megtalálod IDE kattintva: lista
Talán szimbolikus is lehet a Tour de France 16. szakasza, Peter Sagan (Tinkoff) az idén visszavonuló Fabian Cancellara (Trek-Segafredo) felségterületén tudott győzni.
A jelen és a múlt klasszikus-királyainak utolsó nagy összecsapása lehetett volna a Moirans-en-Montagneés Bern (Svájc) közötti 209 kilométeres etap, ráadásul Cancellara és Sagan bár tisztelik, de nem kedvelik egymást. A harc elmaradt a svájci szülőföldjén, de ne szaladjunk ennyire előre…
A nap nagy részét az Etixx-Quick Step csapatából Tony Martin és Julian Alaphilippe töltötték szökésben, duóhoz képest hatalmas tempót diktálva, a mezőny nem is merte őket messzire engedni. Később Firenze (2013) világbajnoka, a portugál Rui Costa (Lampre-Merida) próbálkozott, de 5 kilométerre a céltól szerelték.
A mai domborzat néhány rövid, de meredek emelkedőt tartalmazott, ezekből kettőt az utolsó 5 kilométeren, ráadásul a cél előtti kaptató kockaköves szűk úttal kezdődött. Itt szétszakadt a mezőny és nem tudott ottmaradni minden sprinter a végjátékra, sőt, a klasszikus sprinterek többsége, Cavendish, Kittel, Greipel, Coquard is leszakadtak.
Cancellara ott volt, de nem tudott akciót indítani, a hajrához pedig nem volt elég gyors. Végül a klasszikusok leggyorsabb harcosai, Peter Sagan, Alexander Kristoff (Kathusa) és a Tour végére formába lendülő John Degenkolb (Giant-Alpecin) csatáztak. Sagan egyértelműen a tanítani való kerékpár-belökéssel verte Kristoffot. Az összetett állás nem változott, Froome őrzi a sárga trikót.
A KTM kínálatában és a 2017-es újdonságaik között is többségben vannak a pedelec kerékpárok. Lehet utálni ezt a trendet, lehet elfogadni, de lehet szeretni is. Egy valami biztos, a kerékpáripar helyzetének stabilitását jelenleg az évente szinte duplázódó ebike eladások garantálják. A KTM pedig annak idején elsőként nyúlt bele ebbe a piacba és komoly szeletet is szerzett meg magának a pedelec eladások terén. A Macina Fogo 650B+-os kerekekkel, unikális USD teleszkóppal és Bosch rendszerrel szerelt merev trail bringa. Na fejtsük ki ezt egy kicsit jobban!
A KTM szinte a teljes e-mtb szériáját megujította, de az új Bosch rendszer vázba integrálásán kívül vadonatúj modellek is napvilágot láttak. Ilyen a Macina Fogo is, melynek alumínium váza már az új Gravity Casting tervezési mód alapján készült, hiszen az aktív terephasználat rendesen igénybeveszi az elektromos bringákat.
Masszív váz, és hegesztések
A fő vázcsövek triplán húzott alumíniumból hydroforming eljárás segítségével nyerik el végső formájukat, a fejcső tapered, a nagyon masszív hátsó háromszög pedig közvetlen PostMount fékfelfogatást kapott. Mivel 650B+ kerekekkel készül, ezért a 29”-osat is bele lehet tenni, de értelme igazán nincsen, ez pont így jó ahogy kitalálták, meg amúgy sem egy univerzális maraton/trail bringa, hiszen elektromos.
Az alsőcsőbe integrálták az akkumulátort
A Bosch akkumulátora félig integrálásra került az alsócsőbe, melynek érdekessége, hogy közvetlenül a Bosch-tól érkezi készen, így a gyártóknak egyszerűbb a dolga, mert ez is sztenderdizálva lett. A Gravity Casting középrész nagyon merev építésű, pontosan a Bosch Performance CX hajtás miatt ami akár 75 Nm-es nyomatékkal is tudja csavarni a vázat. A váz további érdekessége, hogy még kulacstartó szemmel is rendelkezik, ami sajnos nagyon ritka a pedelec gépek piacán.
Számomra az új váznál is nagyobb döbbenetet okozott a tavaly már lefóliázva fotózott (és akkor FOX-nak hitt) Magura Boltron USD villa! Ez egyrészt egy mérnöki műremek lett, pedig megelőzte őt a Rock Shox RS-1, de mégis más liga kidolgozottságban a kettő. És a felhasználási területük is különbözik, hiszen a Magura inkább az all mountain kategóriába tartozik, míg az RS-1 abszolút XC/maraton villa. Nem csak, hogy merev lett a villa, amiben azért az RS-1 nem vitézkedett, hanem olyan szinten finom a mozgása, mint anno a Marzocchi Shiver-eknek. Lerakod a bringát a földre, és 1 mm-t már beül a villa. Eszméletlen! Eddig az abszolút etalonnak a Cannondale Lefty villák számítottak (a freeride, és downhill villákat kivéve), de ez most azoknál is egy hajszállal finomabb lett. Egyetlen hátránya, hogy a KTM (motoros) tulajdonában lévő White Power teleszkópgyártóval közös koprodukcióban készült el, ezért egy évig kizárólag KTM bringákban találhatod majd meg, aftermarket értékesítése nem lesz. A WP egyébként az Öhlins mellett az egyik legnagyobb név a telógyártásban, de ők is pénzügyi segítségre szorultak, amit a KTM adott meg nekik.
De nem állunk meg az érdekességekkel a váltórendszer esetében sem, ami a SRAM legújabb EX1 szettje kifejezetten elektromos rásegítésű kerékpárok számára. Elöl természetesen egy lánctányéros, hátul viszont 11-48-as 8! sebességes a sor. Hááátttt… meghallgattuk az év bullshitjét a SRAM marketingesétől erről a szettről… Lehet, hogy azoknak, akik alig rendelkeznek erőnléttel (láttunk ilyen bringásokat ezen a túránkon) azoknak szükséges lehet egy ekkora ugrásokkal rendelkező de csak 8 sebességes sor, én azonban nem szerettem meg. Már az Eagle-el is voltak fenntartásaim, de ez már tényleg a vicc kategória. Persze pontosan vált (mert egyszerre csak 1 sebességi fokozatot lehet vele…) de dinamikus bringázáshoz nem annyira alkalmas.
A megállás az XT fékek kezében van
A fékrendszer Shimano XT amit viszont üdvözlünk, mert azért ekkora bringa megállításához kell a stabil fék. És a masszív 27.5”x2.8”-os 650B+ gumikkal együtt nagyon durva lassulást lehet velük produkálni. A kanyarodásról nem beszélve! Schwalbe Nobby Nic gumik kerültek rá, amikkel élvezet volt az alpesi lejtőkön száguldozni. A teszteléshez felhasznált Lisi Osl Trail rengeteg szűk kanyarból áll, mellette sok köves, gyökeres szakasz tarkítja, tehát a gumikat is próbára teszi, de elvéreznek benne a rossz geometriával ellátott bringák is.
A Bosch CX hajtás a paletta legerősebbje!
Felettébb érdekes volt a Macina Fogo-val bringázni, főleg lejtőzni. Nemrég teszteltem a Merida új Big Trail nevű bringáját, ami nagyjából ugyanez, csak hagyományos bringa kivitelben. Ott valahogy ez a merev trail bringa feeling nem jött át, túl merev volt a hátulja, de jön majd a teszt erről is. A KTM ellenben élvezetes volt, pedig a guminyomások beállítására, és finomhangolásokra hasonló(an kevés) idő állt rendelkezésre. Lehet, hogy más elvárásokkal álltam egy pedelec bringához, mint egy hagyományos montihoz. Lefelé ez a villa – ahogy már írtam – álom módon működött, kimozgott mindent, és a 650B+ gumikkal kombinálva nem nagyon kellett gondolkozni, hogy be mered-e vállalni az akadályokat. Hátul persze nem árt jól belőni a guminyomást, mivel nincsen rugózás, de valószínűleg a motor súlya miatt nem pattog el.
A már megszokott kijelző mindent mutat amire szükség lesz.
A geometria rendben van, régmúlt már a csuklósbusz hosszúságú kanyarodásra, és technikás lejtőzésre képtelen pedelec monti. Érzed ugyan a súlyát, de közel sem vészes a dolog, sőt kijelenthetem élvezetes volt! Ami lefelé előnye ennek a villának, az kicsit hátránya fölfelé. Nincsen benne lockout, ezért a kiállva tekerést nagyjából el lehet felejteni, iszonyatosan hintázik ilyenkor. Persze ennél a bringánál nincsen gond, hiszen a gumik tapadnak mint a disznó, ha meg fogyna a lendület, akkor átpöccinted ECO-ból Tour-ba, vagy Sport-ba esetleg Turbo-ba a rásegítés mértékét, és „problem solved”.
Masszívan körbe van építve a hajtás
A Bosch rendszereket istenítettük már a pedelec tesztjeinkben és ezek közül a CX a legdurvább verzió, melyet szintén továbbfejlesztettek. Viszont így a 25 km/h-s korlátozás lassan a vicc kategóriát fogja jelenteni. Síkon másodpercek alatt eléred, és már meg is kapod a bringa plusz súlyát, de fölfelé is hamar limiten vagy akár Tour módban is. Szerencsére van már megoldás a szenzor „átverésére” amivel megoldódik a 25-ös limit, persze ezt azonban sosem ajánlanánk 🙂 Szóval a CX motorral simán feltekersz akár a downhill pályán is, annyi tartalék van benne, hogy el sem hiszed. Csak óvatosan a rásegítéssel, mert azért le lehet meríteni hamar ha fullon használod, ellenben ECO-ban akár 2000 m szintet is le tudsz vele küzdeni.
Kilövésre készen!
Az ára még nem ismert, de látva az előző évek tapasztalatait, jobb ha már most előrendeled, mert márciusban már lehet késő lesz ezen gondolkozni, ugyanis a KTM-nél is nagyon hamar elfogy a teljes készlet a pedelec bringákból, hiába gyártanak minden évben többet. A bemutatott gép a Macina Fogo 271-es tehát a csúcs felszereltségű, lesz két kedvezőbb árú modell is 272 illetve 273 néven.
A Topeak kerékpáros táskamodellek rendre valamilyen plusz innovatív funkcióval szolgálnak, a jelen bemutatóban szereplő MondoPack Hydro a terjedelmes űrtartalom és a praktikus többfakkos kialakítás mellett szabványos hétdecis kulacsot vagy hasonló méretű palackot, illetve termoszt is fogad!
A számos nemzetközi díjat kiérdemelt Topeak I-Glow esetében „fénycsöves” hátsó LED-világítást kerül beépítésre, más nyeregtáskák térfogata harmonikaszerűen növelhető vagy oldalirányból is pakolható, esetleg speciális aerodinamikus kialakítással rendelkeznek, vagy a kerékpáron történő elhelyezésük rendhagyó, mint a nemrég bemutatott TriBag esetében.
A Topeak fejlesztőközpontjában a magasan kvalifikált mérnökök sorra „temelik” az újabb és újabb remekművek, amelyek más gyártó kínálatában egyáltalán nem szerepelnek. A rendelkezésre álló funkciók integrációja a legtöbb esetben célba talál: praktikus megoldások keletkeznek, amelyek növelik a kerékpározás élményét, egyben könnyebbé teszik a bicajosok életét. Egy olyan hasznos, többfunkciós kiegészítő, mint a most bemutatott MondoPack Hydro nyeregtáska elkísérhet minket a mindennapos kerékpáros közlekedés során, biztosíthat eggyel több kulacsnyi folyadékot a forróságban vagy eposzi túrák esetén, de jelenthet praktikus megoldás egy olyan kerékpár esetében, amely nem rendelkezik hagyományos kulacstartó konzollal.
Praktikus többfakkos pakolás
Stabil rögzítés, köszönhetően a Topeak QuickClick TM F25 konzolrendszernek…
1,7 liter űrtartalom, illetve három külön fakk már komoly mennyiségű kellék számára nyújthat otthont. Kerülhet bele egy teljes utazó szerszámkészlet, emellett elfér benne egy napra való energiaszelet vagy -zselé, és MondoPack Hydro még az összehajtható széldzsekit is simán elnyeli. Az benne tárolt cuccok biztonságáért és vízmentességéért az ellenálló 1200 Denier poliészter alapanyag felel.
A QuickClick TM F25 rendszer
Tehát mindenki maga döntheti el, hogy mivel tömi meg az 1,7 liter kapacitással rendelkező Topeak MondoPack Hydro nyeregtáskát. A kerékpár irányítását ez a modell sem befolyásolja, a két nyeregszárra csatlakozó tépőzárral kiegészítve stabilan rögzül a Topeak szabadalmát képező QuickClick TM F25 tartókonzolon. A 3M fényvisszaverő elemeknek köszönhetően a biztonságot is fokozza, cipzárja minőségi darab, praktikus húzófüllel kiegészítve. Kapunk ezen felül egy lámpatartó konzolt is a hátsó villogó számára – pontosan ilyen figyelmes részletek miatt szeretjük a Topeak termékeket!
Ez mind belefér!
Jellemzők:
1,7 L űrtartalom
ellenálló 1200 Denier poliészter alapanyag
magas frekvenciával hegesztett varrások
külső zseb akár 0,7 literes kulacs vagy palack számára
3M fényvisszaverő elemek
hátsó világítás számára rögzítőfül
ø25.4 – ø34.9 mm nyeregszárhoz alkalmazható
Méretek: 32 X 20 X 13 cm
Tömeg: 312 g
Javasolt fogyasztói ár:
MondoPack, Fixer F25 gyorsrögzítő konzol, kulacstartó kiegészítés nélkül – 12 500 Ft.
Habár a nemrég megjelent Trendelő „tesztkiadás” az éles bevetés során szerzett tapasztalatokat tartalmazza, a modellek egymással való összehasonlítása csakis egy összefoglaló írás keretében lehetséges. Ennek megfelelően a jelen cikk felhasználás és típus szerint csoportokra bontja a tesztelt szemüvegeket, kiemelve azok előnyös és hátrányos tulajdonságait. Remélhetőleg a modern szemüvegtechnikát ismertető és vásárlási tanácsokkal szolgáló írással kiegészítve, az alábbiak alapján az olvasó jobban informálva, céltudatosabban keresheti fel a kereskedést, ahol – ha minden igaz – lecsaphat a számára legmegfelelőbb modellre!
A szemüvegkörképben szereplő „felhozatal” a magyar piacot figyelembe véve reprezentatívnak mondható. Helyet kapnak benne mind kedvező árfekvésű, mind prémium modellek, a népszerű cserélhető lencsés szemüvegek mellett a korszerű, fényre szűrésfaktort váltó optikát alkalmazók egyaránt. A felhasználás szempontjából pedig lehetőségünk volt kipróbálni az országúti felhasználásra tervezett típusoktól az MTB sport speciális igényeit figyelembe vevőkön keresztül egészen a mindennapos használatra is alkalmas modelleket. Nincsenek merev határok a kategóriák közt, sok az átfedés, mindazonáltal az összehasonlítást és az átláthatóságot a kisebb csoportokra bontás remélhetőleg elősegíti.
Mielőtt még elmerülnénk a részletekbe, egy gyors áttekintést adnánk a tesztelés menetéről, illetve az általános érvényű tapasztalatokról. Minden egyes modellt több órán keresztül és legalább két alkalommal próbáltunk. Egy bő hónap alatt a szemüvegek elkísértek minket az edzésre, túrákra, illetve az egyéb kerékpárral történő közlekedésre. Emellett a lakásban is folyt a tesztelés: a párásodást például hűtőgépbe tárolással, illetve egy kiadós zuhanyzás során összegyűlt párával ellenőriztük, a lencséket cserélgettük, próbálgattuk, és még otthon is viseltük, hogy még több tapasztalatot gyűjtsünk. Destruktív módszereket viszont nem alkalmaztunk, így a tartósság kérdésében kizárólag a már hosszabb ideje saját használatban lévő modellek esetében tudtunk véleményt alkotni.
Nem kérünk feliratot, kiváltképp a bal lencse alsó sarkába!
Ha már írni kell, legyen a logó az orrnyereg felett…
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
Habár a szemüvegtechnika látványos fejlődésének köszönhetően a tesztelt szemüvegek általában magas színvonalat képviseltek, volt néhány visszatérő hiányosság, amire szerintünk vásárlás során érdemes odafigyelni. Egy igazán idegesítő, felesleges hiba a márkanév vagy a technológia lencsén történő szerepeltetése. Számos modell használati értékét csorbítja, hogy a gyártó a periférialátást ily módon korlátozza, rosszabb esetben a felirat nagyméretű, és a bal lencse alsó sarkába kerül, pontosan oda, amelyen keresztül a forgalomban folyamatosan hátrapillantunk. A gyors és pontos helyzetfelismerés helyett a mögöttünk lévő gépjárművek elmosódottan jelennek meg, távolságul, méretük így nehezebben azonosítható. Természetesen a másik lencsén sem kívánatos a periféria korlátozása, így ha már mindenképpen írni kell valahova, az legyen az orrnyereg felett, mert oda természetes körülmények közt nem nézünk. MTB kerékpározás, utcai viselet és egyéb sporttevékenység esetén a probléma nem annyira súlyos, de vegyük figyelembe, hogy minden kültéri tevékenység bizonyos része a forgalomban történik!
A keretszín nemcsak esztétikai kérdés, az optikai teljesítményt is befolyásolja!
A legtöbb gyártó az adott modellt több keretszínben biztosítja…
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
A másik vesszőparipánk a keretszín – és nem elsősorban esztétikai értelemben. Minél világosabb a keret vagy az orrtámasz, annál valószínűbb, hogy bizonyos fényviszonyok közt a lencsébe tükröződést okoz. Persze a vékonyabb vagy a lencse síkjából kevésbé kiemelkedő keret vagy a fejlett tükrözésmentes bevonattal rendelkező lencse esetében a probléma lehet akár elhanyagolható, de a keretszínválasztásnál mindenképpen számolni kell az esetleges problémával. Lehet, hogy ez a bolti próba során, esetleg az utcára kilépve a tükröződés még nem jelentkezik, de lesz az a napállás, amikor a látómezőben a keret szellemképét „csodálhatjuk”!
Az egyik hármas besorolású lencse lehet sokkal sötétebb, mint a másik!
A lencsék szűrésfaktorát vásárláskor mindenképpen érdemes ellenőrizni…
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
A Trendelő sorozat első körképtesztjének további fontos tanulsága, hogy a gyártók által megadott értékeket és technológiai jellemzők nem tekinthetők szentírásnak. A fényszűrés mértéke számos esetben jelentősen eltért a szubjektív tapasztalattól, illetve kaptunk polarizált lencsés modellt, amely alig mutatott a típusra jellemző működést, míg egy nem polarizált modell meglepő mértékben kékítette az eget, és kínált belátást a gépjárművek utasterébe! A fotokromatikus technika esetében pedig a szűrésváltás sebessége, illetve az átfogott fényintenzitás mutat nagy szórást, bizonyos esetben megkérdőjelezve annak valódi hasznosságát. „Caveat emptor” – mondták a rómaiak, vásárló óvakodj!
A Northwave kiváló keretet fejlesztett az Evolution modell számára…
Az etalon ma kétségtelenül a Rudy Project Tralyx!
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
Kezdjük a szemüvegek szisztematikus kivesézését a kerettel. A tesztből során azt a tanulságot szűrtük le, hogy a kerettechnológia-fejlesztésbe érdemes plusz energiát fektetni. Ahol a gyártó törekedett erre, mind a kényelem, mind a stabilitás biztosítása terén jelentős előrelépést tapasztaltunk. A Rudy Project Tralyx esetében ez fokozottan áll: végtelen állíthatósága bárki számára tökéletes illeszkedést és kényelmet nyújt, már-már megszámlálhatatlan szellőzőnyílása a kiváló szemvédelem mellett valóságos huzatot teremt a lencsén belül, megelőzve a befülledést és a párásodást. A Northwave Evolution nemcsak a szárat gumírozta, hanem egyfajta felfüggesztést is alkalmazott, így az illeszkedés mellett a vibráció okozta mozgást is kiiktatja, az állítható orrtámasszal kiegészítve csodálatos illeszkedést biztosít. Érdekes kivágott szármegoldást alkalmaz az UVEX Sportstyle 202, a szár így egyszerre stabil és hajlékony, felveszi a fej formáját, de mégsem nyeklik-nyaklik.
A keret lehet egyszerre stabil és „simulékony”…
Az orrtámasz még a kedvező árfekvésű modelleken is állítható…
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
A keret négy ponton érintkezik a fejjel, ideális esetben ezek állíthatók, személyre, pontosabban arcra szabhatók. A tesztelt szemüvegek hozzávetőleg fele alkalmaz állítható orrnyerget, viszont a szárvég csak néhány modell esetében formálható. Ennek hiányában a keret egy arcméretre optimalizált, bár ha a szárak hajlékonyak, többféle fejformán nyújthat kényelmes illeszkedést. A rugalmasság hátulütője a stabilitás valós vagy szubjektív hiánya. Ezt a gyártók a keret szerkezeti elemeinek merevítésével, illetve a szár- és orrgumírozás tapadóssá tételével tudják kiküszöbölni. A tesztelt modellek közt van, ahol ez jobban sikerült, máshol kevésbé. A harmadik stratégia, a szár meghosszabbítása, amely szerintünk nem célravezető: a szárvég így gyakran már a fejvédő állítómechanikáján fekszik, többlet tapadást nem biztosít. Az UVEX Sportstyle 202 két keretméretben kapható, így kerülve el a kompromisszumos megoldásokat, a Rudy Project Tralyx pedig kétféle lencseszéleséggel érhető el.
Népszerű kategória a „háromlencsés” kerékpárspecifikus kiszerelés…
Kedvező áron is elérhetők, nem járunk rosszul a Bikefun Target-tel sem!
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
Van-e értelme a cserélhető lencsés szetteknek – teszik fel sokan a kérdést. A tesztelt modellek majd’ mindegyike ilyen rendszerű, hozzávetőleg 2/3-a többlencsés kiszerelésben kapható. Edzések vagy napi túrázás során kevesen fognak lencsecserével bajlódni, még akkor sem, ha a fényviszonyok gyakran jelentős változást mutatnak. Montisok sem állnak le minden tisztáson a sötétebb lencsét behelyezni, majd az árnyas ösvényen a sárgát visszatenni. Ez nem életszerű. Bár ha borús-borongós napunk van, akkor eleve nem kell a sötét lencsében gondolkodni, télen sem gyakran kerül elő a „füsttükör” vagy polarizált optika. Következésképpen jó ha a kerethez van legalább egy általános használatú lencse – kerékpározási szokásainkhoz, terephez és szemünk fényérzékenységéhez igazítva. Számomra például ez egy hivatalosan kettes besorolású, enyhén barnás, meleg tónusú, így szubjektív „másfeles” szűrést biztosító minőségi optika. Jól funkcionál az erdőben, borús időjárásban, de ha kisüt a nap, akkor sincs vele komoly gond, ráadásul a színtónust sem befolyásolja zavaró mértékben.
A Rudy ImpactX technikailag az egyik legfejlettebb fotokromatikus…
A Casco Photomatic+ már kissé elavult, a gyártó prémium modelljei már a Vautron technológiát alkalmazzák!
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
A másik kézenfekvő megoldás a fény intenzitásra szűrésfaktort váltó fotokromatikus lencse alkalmazása. A technológiát a bevezető cikkben ismertettük, a kivitelezés viszont nem minden gyártó esetében egyformán hatékony. Egyik tényező a váltás sebessége, a másik az átfogott fényintenzitás. A teszt egyik fotokromatikus lencséje sem mondható sötétnek, a Salice 006CRX a legnagyobb szűrésfaktorral rendelkező, viszont eleve sötétebbről indul, és a működése sem tekinthető különösen gyorsnak. Emellett az UVEX Variomatic, a Casco Vautron, illetve a Rudy ImpactX és a polikarbonát alapú Photoclear technikája az élvonalban van, a Casco régebbi Photomatic+, illetve a Northwave Photochromic technológia viszont kissé elavultnak mondható. A fotokromatikus technika tehát döntően árfüggő, a régebbi megoldások sok előnyt nem jelentenek, legfeljebb MTB használat során jön jól, hogy az árnyas ösvényeken – előbb vagy utóbb – teljesen kivilágosodnak. A Casco esetében a sárgából barnába átívelő meleg tónus mindenképpen dicsérendő.
Visszatérve a többlencsés szettekre: a sportos, kerékpáros használatra optimalizált dizájn és a háromlencsés kiszerelés igen népszerű a gyártók körében. A következő modellek tartoznak ebbe a körbe: UVEX Sportstyle 114, Bikefun Target EL, Merida 861, Northwave Team és Casco SX20. Az ár tekintetében a szórás 9000-18000 ezer forint, amely az optikai minőséget jelentősen befolyásolja. Szerintünk három modell emelkedik ki: a Merida 9000 Ft-ért jó vétel, a 14-ezres UVEX már minőségi optikával rendelkezik, illetve a lencsecsere is pofonegyszerű, viszont egyértelműen a 18 ezret kóstáló Casco SX-20 a kategória győztese: ráadásul fotokromatikus vagy polarizált változatban egyaránt elérhető.
Ha a lencse nem cserélhető, ügyeljünk, hogy általános használatra megfelelő legyen!
Alapjába véve a nem cserélhető megoldás is beválhat…
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
Kétlencsés „miniszettben” kaphatók a következő szemüvegmodellek: Salice 006CRX, Salice 006ITARWP, Salice 012RW, Casco SX21 és Casco SX30. Itt az egyik lencse(szett) általában „víztiszta”, amely borús időben, télen, illetve napnyugta után ideális választás – főleg mivel a másik kivétel nélkül jelentős szűrőfaktorral rendelkezik. Ésszerű kombináció a Salice RW+áttetsző „kombó”, nem túl drága, az optikai színvonal magas, ellenben a lencsecsere nem a legegyszerűbb feladat. Hasonlót mondhatunk el a Casco SX-21 esetében, a meleg tónusú lencséknek köszönhetően viszont inkább MTB használatra alkalmas modell.
Az „egylencsés” kínálatban van cserélhető típus és fix, illetve utcai felhasználásra tervezett, montis és vérbeli csúcsmodell egyaránt. Az utóbbinál kezdve, a Rudy Project a cserélhető lencsés opció mellett megadja a lehetőséget a számunkra ideális „felállás” kiválasztására – és a Rudy-nál van is miből válogatni! A kiváló kerete miatt már említett Northwave Evolution lényegében ugyanezt a szemléletet követi: választhatjuk Photochromic vagy kétlencsés kiszerelésben, szerintünk az utóbbi az ésszerűbb. A Bikefun Pole egylencsés, de kétféle szűrésfaktorral kapható. Az UVEX Sportstyle 703, a Rudy Spinhawk, a Salice 014RW és a Casco SX-61 esetében a lencse nem cserélhető, de több változat áll rendelkezésre. Alapjába véve a nem cserélhető megoldás is beválhat, ha egy általános használatra, számunkra optimális lencsét választunk, viszont a csere lehetősége jól jöhet a lencse sérülése esetén, illetve az autógumik mintájára lehet téli és nyári lencsénk!
Az utcai viseletre tervezett szemüvegek beválhatnak a kerékpározáshoz is, de…
egy specifikus modell azárt számos előnyt kínál a bicajozás során!
[divider scroll_text=”teszttapasztalatok”]
Az utcai viseletre tervezett modellek a következők: Salice 014RW, Rudy Project Spinhawk, Bikefun Spy, Casco SX-61, esetleg még a montis UVEX Sportstyle 703 is ide sorolható. Ezek a lencsét teljesen körbefogó keretet alkalmaznak, így a kerékpáros használat a periférialátás szempontjából valamelyest korlátozott – bár a probléma döntően közúti forgalomban jelentkezik. A Bikefun modellt kivéve mindegyik kiváló optikával rendelkezik, általános viseletre, egyéb sporttevékenységekhez bármelyik beválhat, de kizárólag kerékpározáshoz nem ajánljuk. Ha ilyen céljaink vannak, válasszunk kerékpár-specifikus „szemcsit”, mivel az jobban véd, nagyobb perifériát biztosít és általában stabilabban, pontosabban illeszkedik a fejformához.
A a Northwave Evolution korrekciós adapterrel érkezik, amelyhez viszonylag olcsón lehet +/- 2 dioptriás lencsét csiszoltatni…
Végezetül nézzük a dioptriás lehetőségeket: a Northwave Evolution korrekciós adapterrel érkezik, amelyhez viszonylag olcsón lehet +/- 2 dioptriás lencsét csiszoltatni. Fejlettebb és kétségtelenül esztétikusabb megoldás a Rudy Project által biztosított magas szintű dioptriás lencsekínálat.
Mi is sokat tanultunk a Trendelő szemüvegtesztből, reméljük sikerült a tapasztalatok nagy részét az olvasónak átadni! Dióhéjban:
a sportszemüveg 20-30 grammig terjedő tömegével nem érdemes foglalkozni, lévén a keret pontos illeszkedése a szó szoros értelmében többet „nyom” a latba,
a keretet fejméretünk és -formánk alapján válasszuk ki, az esztétikai szempontok szerintünk másodlagosak,
a lencsék optikai tulajdonsága fontosabb, mint az alkalmazott technológia, egy nagy kontrasztot, részletgazdagságot, „ragyogást” biztosító lencse élvezetesebb, mint a szerény tartományban sötétedő fotokromatikus vagy „képeslapkék” eget festő polarizált,
figyeljünk a valódi szűrésfaktorra, illetve a lencse tónusára, amely a használhatóságot nagyban meghatározza,
a szemüveget boltban válasszuk ki, és ne csak beltérben próbáljuk ki!
A lencseszín általában meghatározza a szűrésfaktort…
A Multivan Merida Biking Team immár 12 éve a profi sport csúcsát képviseli, ami már önmagában vonzóvá teszi a tajvani világmárka kerékpáros ruházatát. A 376 kódszámú csapatszín-dizájnnal ellátott rövid ujjas Merida mezmodell fejlett technikai alapanyagból készül, vérbeli csúcsmodell, amelyre bármely specialista ruhagyártó büszke lehetne.
A Merida nem bízta a véletlenre a Multivan Merida Biking Team csapatruházatot, a montis csillagok igényei szerint itt Európában készül, a cross country és maraton versenyzéshez legoptimálisabb kialakítást kapja. A könnyű és gyorsan száradó technikai CoolMax Fire alapanyag kiváló nedvességelvezetést és szellőzést biztosít, az utóbbit a terepkerékpározásra jellemző tempóhoz jobban illő teljes hosszban alkalmazott Camlock cipzár emeli a lehető legmagasabb szintre. Még a legforróbb napokon vagy a kopár napperzselte terepen sem lesz gond a mezzel. A klasszikus három hátsó zseb, illetve a zsebre nyomtatott fényvisszaverő csík teszi teljessé a funkcionalitást.
A kerékpáros mezek esetében döntő, hogy az anyag a bőrfelületről elvezesse az izzadságot, így a kellemes közérzet mellett csökken a testhőmérséklet is. A szabás pedig legyen testhez álló, de ettől függetlenül kényelmes, illetve a mez rendelkezzen a szükséges praktikumokkal, figyelmes részletekkel, mint például könnyen a kezelhető cipzár vagy felcsúszást megakadályozó derékkialakítás. Ez a Merida rövid ujjas mez esetében maradéktalanul megvalósul: a cipzár minőségi YKK-típus, a derékrészen praktikus szilikoncsíkot találunk, a könnyű és gyorsan száradó CoolMax Fire alapanyag pedig kétségtelenül az egyik legjobb választás.
A profi szabás, a kellemes közérzet és a funkcionalitás ebben az esetben stílusos viselettel párosul. Az idei Multivan Merida Biking Team design kis eltéréssel – az egyéb szponzorok feltüntetése nélkül -, a Merida márkát jobban kihangsúlyozva köszön vissza. Mi biztosan ezt választanánk az „autentikus” változattal szemben, de lényeg nem is ez, hanem a mez által nyújtott teljesítmény, ami lényegében azonos szintű a versenyhasználatban lévővel. Összefoglalva a most bemutatott mezmodell egyértelműen „fullextrás” választás, méltó a „Multivan” csapat és a Merida kerékpárok hírnevéhez!
Jellemzők:
MTB versenyhasználatra tervezett, fejlett technikai alapanyagot alkalamzó rövid ujjas mez
A hegyi királyi címért folytatott küzdelemről szólt inkább a Tour de France 15. szakasza, mintsem az összetett elsőségért vívott harcról. Jarlison Pantano győzelmével az IAM Cycling első Tour de France győzelmét ünnepelhette. Rafal Majka (Tinkoff) pedig visszaszerezte a múlt hétvégén elvesztett pöttyös trikót.
Várható volt, hogy sokan próbálnak szökni, s a nagy időkülönbségek miatt várható volt, hogy a jórészt a Sky által kontrollált főmezőny engedi is a szerencsés próbálkozókat. A mai csapat harminc fős volt, többek között Tom Dumoulin (Giant-Alpecin), Vincenzo Nibali (Astana) és Pierre Rolland (Cannondale-drapac) is benne volt a buliban. Nem volt viszont ott a piros pöttyös trikó aktuális viselője, Thomas de Gendt (Lotto-Souldal), így annál nagyobb volt a lehetőség másik nagy hegyi király aspiráns Majka számára a pontgyűjtögetésre.
A szakasz összesen 6 darab kategorizált emelkedőjéből természetesen az utolsó kettő volt az igazán fontos. Bár Dumoulin is próbálkozott támadással, a Grand Colombier-re már csak alig egy tucatnyi ember maradt, köztük Rafal Majka, Jarlison Pantano, Alexis Vulliermoz (Ag2R) és Sébastien Reichenbach (FDJ) mutatkozott a legagilisebbnek, és talán még Julian Alaphilippe (Etixx-Quick Step) de őt megfogta egy bukás az egyik felzárkózási kísérlete során.
Majka begyűjtötte a kiemelt kategóriás emelkedőért járó 25 pontot, majd aztán az 1. kategóriáért járó 15-öt is. A Lacets du Grand Colombier-ról lefelé tekerve érte be Pantano, akivel aztán az utolsó néhány száz méteren meccselhettek a szakaszgyőzelemért. A kolumbiai haladt végül át elsőként a célvonalon, úgy is mondhatjuk, így lett jó mindenkinek: Majkának meglett a pöttyös trikó (37 ponttal vezet de Gendt előtt), Pantano pedig megszerezte az IAM Cycling első Tour de France szakaszgyőzelmét. Sok lehetőségük már nem lesz megismételni ezt a sikert, a jelen állás szerint a csapat a szezon végén feloszlik.
A főmezőnyben, ahogyan az már megszokott, a Sky diktálta a tempót. Említésre érdemes támadással Fabio Aru (Astana) és Alejandro Valverde (Movistar), valamint nem sokkal később Romain Bardet (Ag2R) próbálkozott, ám ahogy várható volt: nem sok sikerrel.
Bár holnap hétfő lesz, még nem a pihenőnap következik, egy tipikus átmeneti szakasszal folytatódika Tour de France.
Top10 a szakaszon:
1
Jarlinson Pantano (Col) IAM Cycling
4:24:49
2
Rafał Majka (Pol) Tnkoff Team
3
Alexis Vuillermoz (Fra) AG2R La Mondiale
0:00:06
4
Sébastien Reichenbach (Swi) FDJ
5
Julian Alaphilippe (Fra) Etixx – QuickStep
0:00:25
6
Serge Pauwels (Bel) Dimension Data
7
Pierre Rolland (Fra) Cannondale – Drapac
8
Ilnur Zakarin (Rus) Team Katusha
0:01:30
9
Daniel Navarro Garcia (Spa) Cofidis, Solutions Credits
Az 1919-ben Vitaliano Salice által alapított márka Észak-Itáliában, a Comói-tó mellett készíti az egyedi dizájnnal rendelkező, technikailag fejlett modelljeit. A Salice szemüvegek a profi bicajosok körében igen népszerűek, a Lampre-Merida vagy a Colombia csapat kerekesei például ebben hajtanak, ezen felül számos sztár esküszik a három számjeggyel ellátott Salice modellek valamelyikére.
A Salice legnépszerűbb szemüvegmodelljei számos keretszínnel és megannyi lencseváltozattal egyaránt elérhetők. Így a 006 modellből kettő érkezett is a tesztbe, a polarizált lencsés, olasz nemzeti keretdizájn mellett a fekete keretes, füstszínű lencsés 006 CRX változat diszkrét, elegáns benyomást kelt, így akár így utcai használatra is alkalmas viselet. A kerékpáros szemüvegekhez képest a 006 keskenyebb profilt alkalmaz, mindazonáltal a lencse rendkívül nagy felületen véd, periférialátása kimagasló, továbbá szélesebb arcon sem tűnik „szűknek”. A jelentős hajlítás ellenére a lencse torzítást nem mutat – még a perifériák is élesek és helyzetileg pontosak. A keret hátul kapcsolódik a lencséhez, így a látómezőbe egyáltalán nem szerepel, a sötét keretszínnek köszönhetőn az „olaszos” modelltárs esetében tapasztalt enyhe szellemkép sem jelentkezett.
A Chromolex lencse fotokromatikus típus, UV-fényre sötétedő technikát alkalmaz, alapállásban füstszínű, amely a gyártó szerint a legintenzívebb fényviszonyok közt 3-asba megy át. A világos része a szűrésspektrumnak valóban nem teljesen áttetsző, napnyugta utáni kerékpározáshoz ezért nem is ajánlható. Viszont az árnyas ösvényeken a szűrés mértéke pont megfelelő, minden részlet jól kivehető, köszönhetően a zöld tónust világosító kellemes meleg színtónusnak és a kiváló kontrasztnak.
A fényviszonyokra a CRX Chromolex gyorsan reagál, a fényárba kihajtva pár másodperc elteltével a lencse már lényegesen sötétebb. A működés majdnem észrevehetetlen, csak a legnagyobb fénykontrasztok esetén – hirtelen az árnyas ösvényről egy tisztásra érkezve – világosodik ki a kép, mielőtt besötétedne. A ritkásabb lombkorona okozta világosodását egy az egyben le tudja reagálni. A spektrum vége azért szerintünk nem terjed a „hivatalos” 82-92% értékig, legalábbis számos 3-as besorolású lencsét próbáltunk, amely a CRX-nél lényegesen intenzívebb szűrésfaktorral rendelkezik.
Ezen felül megfigyelhető, hogy a három különböző Salice lencsetípusból – azaz a tesztben szereplő CRX, az RWP és a „sima” RW változatokból – az RW mutatja a legnagyobb részletgazdagságot, mondhatni kristálytiszta, semmilyen aberrációt nem okoz, nem homályosít. Habár a két fejlettebb bevonattal rendelkező lencse nem tudja ezt a „felbontást”, „ragyogást”, nincs messze tőle, a tesztben szereplő hasonló árkategóriában lévő szemüveglencséknél valamivel magasabb színvonalat képviselnek.
A keret tekintetében a sötét szín nemcsak esztétikai szempontból „jön be”, hanem az optikára is jó hatással van! A világos keret nem „ördögtől való”, de a 006 esetében a kialakítás miatt hajlamos tükrözést okozni a lencse külső vagy belső felületén, illetve kissé „bezavar” a látómezőbe is. Egyértelműen kevésbé zavaró, amikor egy sötét felületbe „ütközik” a tekintet, illetve arról kevesebb fény tükröződik a lencsefelületre.
A Salice 006 kerete mindenképpen széles, kerekebb arctípushoz ideális választás. A hosszúkás fejformámon sem „lötyög”, mindazonáltal a gumírozás tapadása nem kompenzálja a laza illeszkedést, kissé bizonytalan érzetet keltve. A méretkérdés főképpen az orrnyeregnél volt feltűnő, a szárak megfelelően tartottak. A meredek köves lejtők során éppen ezért több elmozdulást is tapasztaltam: bár hozzá kell tenni, hogy előtte rendesen megizzadtam a kaptatókon. A fejforma ugyebár eltér, ahányan vagyunk, annyiféleképpen értékelnénk a 006 illeszkedését, stabilitását. Ami objektíven megítélhető, hogy a keret maga minőségi Grilamid alapanyagból készült kellően merev szerkezet, jó fogással, finoman működő zsanérral, így minden bizonnyal tartós darab. Formája ebben a fekete színben – kiegészítve a viszonylag diszkrét oldalsó márkanév-felirattal – akár klasszikus modellé avathatja.
Habár egy szemüvegtesztben a két 006-osnak elvileg hasonló szubjektív értékelést kellene kapni, a papírforma itt nem érvényesül: a keretszín, a gyorsan reagáló CRX lencse (a PolarFLEX nem sokat pluszt adott a „sima” RW-hez képest) nálam egyértelmű választás szempont lenne. Ha a keskeny archoz jobban illeszkedne, a Salice 006 CRX minitesztből a lehető legtartósabb próba kerekedett volna!
Előnyök:
tetszetős, trendi keretdizájn
versenysportban bizonyított modell
magas szintű fotokromatikus optika
bőséges lencse és keretszín-választék
Hátrányok:
merev keretkialakítás korlátozhatja az illeszkedés pontosságát
Trentino és Veneto tartomány határán fekszik a Dolomitok egyik ékköve, a 3152 méter magas Piz Boé és a 3343 méteres Marmolada által közrefogott terület, amely a kerékpárosok igazi mekkája – legyen szó országútizásról vagy montizásról. Persze a családosok, a hegymászók, a terepfutók és a klettersteig fanatikusai is megtalálják a számításukat Arabba környékén, ahová egy hazai túraszervező csapatnak köszönhetően meghívásunk szólt. Íme az élménybeszámoló!
Nem mindenkinek a véres verejték jelenti a montizás sava borsát: mi kétségtelenül jól magunkat!
A Pedelecturak.hu kerékpártúrák szervezésével foglalkozik, legyen szó céges csapatépítő tréningekről vagy baráti társaságok hosszú hétvégés kikapcsolódásáról. Mivel a célcsoport nem feltétlenül aktív/edzett/profi kerékpárosokból áll, ezért a legmodernebb technikát felhasználva egy pedelec (elektromos rásegítésű kerékpár) flottával állnak az érdeklődők rendelkezésére!
Egy „átlagos” nap a „fogason” 🙂
A Haibike xDuro FS Pro bringák 120 mm-es rugóúttal rendelkeznek, ami a 27.5”-os ballonos gumikkal szerelt kerekekkel bármit kimozognak, amivel egy átlagos bringás a túrán találkozhat. Az emelkedők leküzdésével sem lesz sok gond, egyrészt a SellaRonda kör mászásait ki lehet váltani felvonóval, másrészt ott az 500Wh-s akkumulátorról táplált Bosch Performance hajtás a maga „nagymotornyi” 60 Nm-es nyomatékával.
Nehéz nem fotós helyet találni!
A Piz Boé csúcsát megkerülő SellaRonda kör az egyik legkedveltebb, olyannyira, hogy az útvonal jó része a híresen kemény SellaRonda Hero hegyikerékpárverseny része! Túránk kiindulópontja a kifejezetten aktív életmódot élőkre specializálódott, lenyűgöző Sporthotel Arabba volt. Innen indultunk helyi profi túravezetőink kíséretében a „clockwise” körre, melynek első állomása a 2089 m magasan fekvő Porta Vesovo csúcs volt. Ide egy nagyméretű kabinos felvonóval érkeztünk, de később „lenyomtuk” bringával is. Hát a felvonó mindenképpen kényelmesebb volt, mint a néhol 30%-os emelkedésű, murvás út, még az elektromos hajtással „rásegítve” is!
Itt-ott jól jött ez extra rásegítés 🙂
Mi szerencsére lefelé indultunk, ahol eleinte még nem volt nagy haszna a rugóútnak, lévén murvás útról van szó. Később az egynyomú ösvényen viszont már igencsak dolgoztak a telók! A csapat itt kétfelé vált: a kevésbé gyakorlott montisok inkább a murvás úton folytatták a Passo Pordoi hágó aljáig. Nekünk természetesen az ösvény dukált, vigyázva a tehénlepényekre…
Egy-egy lefelén nem ártott az önkontroll – vagy a tudás!
Az igazi kaland a Pordoi tetejéről indult, ahol egy szakaszon a két nappal később kezdődő Canazei Superenduro pályáján „verettünk”. Itt nem ártott figyelni, mert voltak trükkös részek, szerencsére a profi bringák még a kezdő bringásoknál is megoldották az bakizást. Technikás gyökeres vagy éppen meredek murvás ösvényeken egészen Canazei-ig folytatódott a száguldás. Nagyjából mindegy volt melyik településre érkeztünk: a már-már giccses tájkép garantált volt, és minden kanyar újabb „álljunk meg fotózni” felkiálltásba torkollott.
Nem tudod, hogy az ösvényre vagy a tájra figyelj…
Az első nagyobb szünetet a 2395 méter magas Col Rodella csúcs alatt tartottuk némi Kaiserschmarn és Almdudler társaságában. Innen kiváló kilátás nyílt a Piz Boé csúcsaira, illetve a híres Passo Sella hágóra. Ezek szerepelnek a Maratona dles Dolomites országúti maraton útvonalában is! A csúcs panoráma innen egészen Val Gardena-ig nyílt előttünk.
Itt aszfalton is beugrik néhány száz méternyi szint…
Ha a Dolomitokban emelkedőről van szó, akkor ne a hazai mércéket tekintsd alapnak. Itt egy felvonó lábáig is sokszor 10-20%-os meredekségű utak vezetnek, hiszen az elmúlt 100 évben a síelőké volt a terep. Manapság fogynak a hóval borított hónapok (hetek), így az infrastruktúrát részben a bringások fogadására állítják át – kivéve persze az utakat. A kaptatókat ki lehet tekerni „hagyományos” montikkal is – már ha jó erőben vagyunk – nekünk viszont jól jött a Pedelec rásegítés. Az ECO módban így is volt sportértéke a dolognak, hiszen a rendszer nyomatékérzékelős, tehát terhelni kell a pedálokat ahhoz, hogy haladjunk is!
Valahogy csak el leszünk itt!
A Rifugio Jimmy teraszáról egy jó pohár sör közben nézheted a Brunecker Turm klettersteig útjaira igyekvőket, a rengeteg gyalogtúrázót, illetve bringást. Nem kell azonban megijedni: mindenkinek megvannak a maga útvonalai, nem az van mint a Pilisben, ahol szombaton a Pilis-tetői szerpentinen sorban állás van, ahol mellesleg elvileg tilos is montizni! Minden lejtőn volt lehetősége a túra résztvevőinek választani a könnyebb murvás út és a nehezebb single track ösvény között. Az első defektemet a Corvara-ba vezető trailen sikerüt összeszedni, pedig éppen egy Bulls Monster-E pedelec fatbike-ot teszteltem a nap folyamán…
Jó lesz úgy is!
A következő felvonónál gyűlt is némi ránc a kezelő homlokára, mert az akasztó a széles felnihez csak nem passszolt. Ezek ugyebár olaszok, hiába mondtam, hogy nem gond, feltekerek, már tette is fel a kampóra „Va bene” felkiáltással! Ekkor már szabályosan vártuk a komolyabb mászást, ami azért az elektromos bringákkal sokkal vidámabb, és ugyanúgy kihajtod magad, ha azt szeretnéd. Végül meg is lett az örömünk a Pralongia kápolnájához vezető úton!
Azért mászni is kellett, még ha volt némi előnyünk a Bosch hajtásnak köszönhetően!
Csapatunk egy része innen egy kényelmesebb úton ereszkedett vissza Arabba-ba, túránk kiindulási pontjára. Mi a keményebb maggal azonban bevállaltunk még két komolyabb lejtőzést – bár a hátunk mögött lévő 2500 méternyi szint miatt kissé fáradtak voltunk – azért ki nem hagytunk volna. Mondta a túravezető, hogy „déndzsoröz” lesz, de azért annyira nem volt vészes. Maximálisan megérte, a Passo Campolongóról pedig a bikepark épített trailjein verettük vissza a völgybe, néhol tényleg kerékreülős meredekségű úton. Féktesztnek ideális volt!
Ez a szinttérkép…
Összességében 100%-nyi élményt adott a 65 km-es kör, közel 4000 méteres szintkülönbséggel lefelé, illetve 550 méternyi szinttel fölfelé. Természetesen a csoport adottságaitól függően sokkal több mászást is bele lehet tenni a körbe: a túravezetőink a legjobb ösvényeket úgy ismerik, mint a tenyerüket. Arra azonban nem árt figyelni, hogy bár a Haibike-ok a legnagyobb akkukkal rendelkeznek, ha „maxon” hajtod őket, akkor hamar el lehet fogyasztani a hatótávolságot. ECO/Tour módban viszont nem árt a jó erőnlét a sokszor 1000 m fölötti szintet rejtő mászásokon!
Kattints, és éld át az élményt!
Persze a Pedelecturak.hu csapat nemcsak ide szervez túrákat, hanem belföldi, szlovákiai, és osztrák ajánlatokkal is rendelkeznek, sőt akár egyedi kéréseket, igényeket is ki tudják szolgálni! Keresd őket bátran, ha olyan helyekre szeretnél eljutni, amelyről eddig csak álmodtál, viszont nem akarsz vesződni a szervezéssel, a bringákkal vagy éppen több hónapos edzéssel, ami ahhoz kéne, hogy önerőből bejárj egy ilyen útvonalat!
Trendelő sorozatunk első ízben kínál összehasonlító tesztet: a hazai kerékpáros sportszemüveg-választék reprezentatív keresztmetszetét próbálhattuk ki élesben, összesen 20 modellt veszünk górcső alá. A modern szemüvegtechnikát bemutató és vásárlási tanácsokkal szolgáló nemrég megjelent írással kiegészítve az alábbi tesztek tanulmányozása során reményeink szerint az olvasó teljes képet kap a kerékpározás eme fontos kellékéről.
A táblázatból elérhető leírások az éles bevetés során szerzett tapasztalatokat is tartalmazzák, viszont a modellek egymással történő összehasonlítása csakis egy összefoglaló írás keretében lehetséges, amely itt olvasható.
A szemüvegkörképben helyet kaptak mind a kedvező árfekvésű, mind a prémium modellek, a népszerű cserélhető lencsések mellett a korszerű, fényre szűrésfaktort váltók egyaránt. A felhasználás szempontjából pedig lehetőségünk volt kipróbálni országúti felhasználásra tervezett típusokat, az MTB sport speciális igényeit kielégítőket, illetve néhány mindennapos használatra is alkalmas modell is szerepel a „felhozatalban”.
A tesztprotokoll dióhéjban összefoglalva így festett: minden egyes szemüvegmodellt több órán keresztül, és legalább két alkalommal próbáltunk. Egy bő hónap alatt minden edzésre és egyéb kerékpárral történő közlekedésre elkísértek bennünket, emellett még a lakásban is folyt a tesztelés. A párásodást például hűtőgépbe tárolással, illetve egy kiadós zuhanyzás során összegyűlt párával ellenőriztük, a lencséket cserélgettük, próbálgattuk és még dolgoztunk is bennük, hogy több tapasztalatot gyűjtsünk.
Íme a 20 modell, a tesztek a linkre kattintva olvashatók! A cikk végén szereplő táblázat az összehasonlítást hívatott elősegíteni.
Várható volt, hogy sokan próbálnak szökni, s a nagy időkülönbségek miatt várható volt, hogy a jórészt a Sky által kontrollált főmezőny engedi is a szerencsés próbálkozókat. A mai csapat harminc fős volt, többek között Tom Dumoulin (Giant-Alpecin), Vincenzo Nibali (Astana) és Pierre Rolland (Cannondale-drapac) is benne volt a buliban. Nem volt viszont ott a piros pöttyös trikó aktuális viselője, Thomas de Gendt (Lotto-Souldal), így annál nagyobb volt a lehetőség másik nagy hegyi király aspiráns Majka számára a pontgyűjtögetésre.
