Tűzzel vassal irtottam a „védénegyvenezést” a mai napig, mivel sokan mint valami mindenre jó csodaszert használták a bringájukon, pedig ez messze nem így volt. Most végre bringás vonallal bővült a „kéksárga” angol cég kínálata és bizony ezek a cuccok már teljesen rendben vannak!
Ötféle cuccot kaptam a nyár végén tesztelésre:
WD-40 Bike Degreaser (3.790 Ft)
WD-40 Bike All Conditions Lube (2.290 Ft)
WD-40 Bike Dry Lube (2.990 Ft)
WD-40 Bike Wet Lube (3.190 Ft)
WD-40 Bike Cleaner (4.490 Ft)
Nézzük mik is ezek részletesebben! A Degreaser kvázi a féktisztítónak felel meg, de hivatalosan zsírtalanító. Használhatod a koszos láncon, hajtómű lánckerekek, lánckeréksorok, agyak, racsni mechanizmusok tisztításához (csak szétszedve!), vagy féktárcsa, féknyereg takarításhoz. Nyom nélkül szárad, de a kezedet durván kiszárítja (mivel ugye zsíroldó) ezért viselj szerelő kesztyűt! A képen is látható, hogy pikkpakk leszedi a láncról a dzsuvát, de nagyjából minden alkatrésszel így jártam. Természetesen a láncot ne a bringán takarítsd, hanem leszedve, kis edényben, mert a nagy nyomású permet ráfújja a kerékre a leszedett olajos koszt. Egyet nem értek csak, hogy egy bárhol kapható féktisztítóhoz képest miért kerül ennyivel többe?
Eddig, ha meghallottam a lánc spray megnevezést, kirázott a hideg. A kenőanyagot mindenhová spriccelő flakkonos borzalmakat még motoron sem szeretem, nem még bringán ahol sokkal közelebb van egymáshoz minden. A WD-40 megoldotta, hogy ne 3000 baros nyomással jöjjön ki a permet belőle és valószínűleg maga az olaj is sűrűbb. Ezzel simán be mertem fújni a láncot a bringán és még csak nagyon óvatoskodni sem kellett. Nem mondom, hogy innentől csak ezt fogom használni, de aki spray fetisiszta, annak végre egy rendes alternatíva az All Conditions Lube. Érzésre a benne lévő olaj a Wet Lube sűrűségével egyezik meg, tehát inkább az esős időszakokban ideális.
Ha már említettük, akkor következzen a csúnya időkre használható anyag. A Wet Lube sokkal sűrűbb olajat tartalmaz mint a Dry Lube, éppen ezért esőben is tovább keni a láncot. A flakkon csőre tökéletesen zárható, így mondjuk sáros monti maratonra mezzsebben is magaddal viheted, mert bármennyire tartós is, esőben-sárban egy hosszú távot nem fog kiszolgálni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig nem találkoztam olyan láncolajjal, ami kibírt volna 80-100 km-t terepen a dzsuvában. Persze használhatod szép időben is, így országútin nem kell kb. 200 km-ig olajoznod a láncot, cserébe viszont kicsit jobban összeszedi a koszt. Aszfalton ez közel sem olyan vészes, de terepen én Wet Lube-ot csak tényleg rossz időben használok.
A Dry Lube nagyon „vékony” olaj és a Wet Lube-al ellentétben PTFE tartalmú. Szakmai nevén polytetrafluoroethylene van benne, aminek a súrlódási tényezője mindössze 0,05-0,1 között van. Talán sokkal ismertebb DuPont teflon néven, ami egy súrlódáscsökkentő adalék. A fenti kis házi videón látható, hogy mennyivel folyósabb, éppen ezért sokkal jobban bejut a lánc görgői közé. Ahogy az lenni szokott, egyetlen hátránya, hogy hamarabb el is „fogy” a láncról, viszont legalább nem szed össze annyi koszt. Országúton nagyjából 100-150 km-t bír ki, terepen száraz időben talajfüggően olyan 80-100 km volt a hatótávolsága. Nekem ez volt a személyes kedvencem. Ugyan nem reprezentatív az összehasonlítás, mert erősen szubjektív, de az általam eddig használt Holmenkol Lube Extreme olajnál mintha kisebb ellenállással futott volna a lánc a Dry Lube-bal kenve. Érdekes lenne egyszer az itthon elérhető láncolajokat valami hiteles tesztberendezéssel megmérni.
Végül de nem utolsó sorban itt a Cleaner ami pumpás működésű tisztítószer. Lecsapatod a sarat, koszt a bringáról slaggal, aztán jöhet a Cleaner, aminek összetételében nem találtam nyomát szilikon származéknak, de tény, hogy visszaadja a „fényét” a matt festésű vázaknak is. Akinek ilyen bringája van az tudja, hogy hiába mossa le alaposan, száradás után borzalmasan néz ki és utólagos „fényezőszer” kell hozzá. A Cleaner megoldja ezt, aminek külön örültem, mert havi néha tucatnyi tesztbringát kell gatyába ráznom visszavitel előtt és megspórolt nekem egy újabb kört. Egy valamire kell vigyázni. Meleg, napos időben hamar szárad a vázon és főleg a matt illetve selyemfényű vázak esetén csúnya foltokat hagy, amit nem tudsz szárazon eltüntetni, csak ha újra fújsz rá a Cleanerből.
Összességében meg voltam elégedve a WD-40 bringás termékeivel, végre a márkanév nem csak a kicsit mindenre jó, de nagyon semmire sem spray-t fogja jelenteni, hanem valódi bringásoknak való cuccokkal bővült! A Dry és Wet Lube kifejezetten az ajánlott kategóriába került nálam, akárcsak a Cleaner. A fújós lánc spray még mindig nem az én világom, a zsírtalanítónak meg „kicsit” sokallom az árát.
A WD-40 termékeket a Bikeline Magyarország Kft. biztosítta számunkra, a cuccokat pedig keresd a bringaboltokban!
Az idei szezonra a touring/trail felhasználásra készült 650B-s Lycan Performance Carbon váza geometriailag ugyanazokon a módosításokon esett át, mint a Scarp. Persze a kisebb kerékátmérő hosszabb telóutat kíván, ami a Lycan esetében hátul 125, elöl pedig 130 millimétert jelent.
A Lycan a Scarppal megegyező, merev hátsó háromszöges StraightLineLink rendszert alkalmazza – természetesen már az új, merevebb, 148×12 milliméteres Boost tengelykapcsolattal – ami 21%-kal növeli a merevséget, akárcsak a merevfarú Myroon és a 90 millimétert mozgó Scarp esetében is! 
A Straight Line Link rendszer lényege, hogy a támvilla és a felsőcső egy vonalban van és ezzel azonos síkba igazodik a hátsó rugóstag is. Ezzel a megoldással a hátsó kerék felől érkező erő egy egyenes vonal mentén hat, ami csökkenti a támvillákat érő stresszhatást, sokkal érzékenyebb rugózást eredményez, javítja a rezgéscsillapítást, és lineárisabb mozgást biztosít. 
Az SLL rendszer strapabíróbb is, ugyanis a hátulról érkező erőhatásokat a felsőcső nyeli el saját hosszanti irányában, ami növeli a váz élettartamát!
Az adatokat tovább vizsgálva kiderül, hogy a láncvilla 7 milliméterrel rövidebb lett, ami jelentősen javít úgy a gép kanyarodási képességein, mint az agilitásán.
Hátulról előre haladva feltűnik, hogy az első váltó E-type Direct Mount rögzítése a hátsó lengőkar tövénél, a fő forgáspontnál kapott helyet, ami szokatlannak tűnhet, a KTM mérnökei szerint azonban ez kiegyensúlyozottabb, csendesebb működést tesz lehetővé. Akárcsak a felsőbb kategóriákban az XC gépeknél, a nyereg-vázcső szögén is változtattak, ami 1,5 fokkal lett meredekebb. Ebből a megoldásból két előny is származik rögtön – a rájder kihúzott nyeregrúdnál is a könnyedén a nyereg mögé tud csusszanni meredekebb lejtőszakaszokon, plusz a bringás pozíciója közelebb kerül a középcsapágy függőleges síkjához, javítva ezzel az erőátvitelt és hatékonyabbá téve a hajtást. 
Ha már a nyereg-vázcsőnél tartunk, még egy hasznos újítás, hogy az új konstrukció DropperPostReady, tehát fogadja a teleszkópos nyeregrudakat is, és a nyeregrúd madzagolása – akárcsak a váltó- és fékkábelek – a vázban futnak végig rejtve, ami fogadja mind a mechanikus, mind az elektronikus váltórendszerek madzagjait.
A Lycan – akárcsak a Scarp – jövőre elérhető lesz teljes karbon változatban – Prestige&Prime, karbon vázzal és alumínium hátsó háromszöggel – mint az általunk is tesztelt Lycan Master is, 2×11 sebességes teljes Shimano XT szettel, de választható 12 sebességes SRAM XO1 váltórendszerrel is, valamint full alumínium változatban további négyféle felszereltséggel – természetesen mindegyik belső kábelvezetéssel. 2017-ben minden karbon modell a merev 148×12 milliméteres Boost hátsó tengely megoldást alkalmazza, míg az alumínium változatok a korábbi 142×12 milliméteres kerékkapcsolattal érkeznek. A hátsó háromszöget már eleve úgy alakították ki, hogy 3”-os gumival is kompatibilis legyen, ami már a 27+ szabványnak felel meg.
A teszt alá vetett KTM Lycan Masterünk karbon első és alumínium hátsó háromszöggel készül 2017-ben. Teljes 2×11 sebességes, Shimano Deore XT M8000 szettel szerelik, IceTec fékekkel és 11-42-es hátsó sorral. A hátsó rugóstag Fox Performance Elite Float, míg az első villa Fox Performance 34 Float 130 milliméternyi úttal és 15×110 milliméteres Boost–rendszerű elsőaggyal, ám a tesztpéldányunkban még egy F32-es FOX Float dolgozott. Mindkét teló a kormányról vezérelhető, egy közös kapcsolóval megy mindkettő, gyakorlatilag szinkronban állíthatók, ami kifejezetten kényelmes megoldás.
A kerekek egyenes küllővel fűzött 650B-s darabok a DT Swiss 1700 Spline sorozatából, amiket kifejezetten a KTM-nek készítenek trail felhasználásra. Elől 15×110 milliméteres, hátul pedig 12×148 milliméteres, merev, Boost-rendszerű agyakkal.
A szükséges beállításokat – nyeregmagasság, kerék- és teló nyomás – egy lankás emelkedő volt az első cél. A teleszkóp-rendszert keményebbre kattintva semmi nem akadályozhatott egy jó kis mászásban. A masszív közcsapágyház és a pressfit középrész a Shimano Hollowtech II hajtóművel hihetetlenül merev meghajtó egységet alkot együtt. A telók keményebb állásban finoman gördülnek át felfelé az akadályokon, energiaveszteség gyakorlatilag alig-alig érzékelhető és a kerekek is folyamatosan és biztosan tapadtak a talajhoz. 
A rugózás nagyon érzékeny és lineáris, épp olyan, mint amilyennek egy vérbeli trail-bringa esetében lennie kell. Finoman reagál az apró huplikra és nagyszerűen kimozogja a testesebb köveket, gödröket is. A sodrós, meredek csiki-csuki kanyarokba a bringa gyakorlatilag beleül, hihetetlenül stabil az oldaltartása, amiben persze része van a 2,35-ös Schwalbe Nobby Nic külsőknek is. Furdalt is menet közben a mohó gyermeki kíváncsiság, hogy 27,5+ külsőkkel meddig lehetne tágítani a Lycan határait! Visszafordítókban és gyors tempójú kanyarokban kifejezetten kezes a gép, nagyon érezni a rövidebb láncvilla eredményét, amit megfejel még a 740 milliméter széles kormány adta precíz irányíthatóság is.
