A magyar hegyikerékpáros sportban október első hétvégéjén történelmi esemény tanúi lehettek a Hosszúhetény feletti Kövestetőre kilátogatók, ugyanis a FRO Racing endurós egyesület és a szlovén SloEnduro sorozat szervezői ott bonyolították le hazánk első hivatalos enduró versenyét.

A FRO Racing egyesület már a két évvel ezelőtti alapításakor is célként tűzte ki maga elé, hogy ne csak támogatói hátteret nyújtson az itthon még hivatalosan nem is létező enduró kerékpáros szakág – jobb híján külföldön versenyző – tagjainak, hanem megszervezze az első hazai futamot is. Mivel a csapat magját adó tagok már évek óta egyre jobb eredményekkel versenyeznek az idén már 5 ország területén zajló SloEnduro sorozatban és a szervezőkkel is jó kapcsolatot ápolnak, ezért kézenfekvő volt, hogy az enduró versenyek legkritikusabb elemét, az időmérést, a rutinos szlovén csapat biztosítsa. A magyar futam így pedig része lett a 4Fun sorozatnak, ami a nagy SloEnduro sorozat mellett egy kimondottan a sportágat népszerűsítő és megismertető mini sorozat, könnyebb és rövidebb pályákkal.

A hazai szervezők számára azonban az előkészületek nem voltak egyszerűek, ugyanis egy a hivatalos szervek, az erdészet, de még a hazai kerékpáros ipar egy része számára is ismeretlen versenyformátumot kellett elmagyarázni az engedélyek és a támogatások beszerzése során. Szerencsére a legtöbb helyen pozitív volt a hozzáállás, így a verseny előtti hetekben már jobbára csak a pályák végső kijelölése és a kitakarítása volt a fő feladat, amelyért külön köszönet illeti a FRO Racing csapat komlói és pécsi tagjait.

De mi miatt is bonyolult az enduró versenyformátum? Alapvetően amiatt, hogy nincs és talán soha nem is lesz egy egységes szabályozása, ugyanis nagyon sokféle módon lehet felfogni, mert vannak sorozatok, ahol minden pályán vakon, azaz előzetes bejárás nélkül kell végigmenni, vannak olyan versenyek, ahol ugyanazon a pályán lehet egy adott időn belül bármennyiszer menni és a legjobb idő számít. Van, ahol egy nagyon hosszú szakasz dönt, pl. Megavalanche. A legelfogadottabb formátum viszont a több szakaszos verseny, ahol a verseny szakaszokat transzfer szakaszokkal kötik össze, amelyeken vagy önerőből, vagy felvonóval, vagy ezek kombinációjával kell feljutni. Az akár 50 kilométeres távolság miatt ez versenyszervezői szempontból egy igazi rémálom tud lenni, hiszen a szakaszonkénti 20 másodperces indítást nagyon jól meg kell tervezni és össze kell hangolni.

Hosszúhetényben a szombati edzésnapon végül 3 különböző versenyszakasz várta a 4 országból érkezett majdnem kereken 80 fős mezőnyt. A Kövestető Vendégház előtti mező pedig ideális helyszínt nyújtott a versenyközpontnak, a kiállítóknak és a nézőknek egyaránt, akik gyakorlatilag a szálló szobáiból is ráláttak a versenyre.

A vasárnapi főversenyt szombat este megelőzte a bemelegítő, bő egy pereces hosszúságú prológ, amelyen a szabályok értelmében nem volt kötelező az indulás, mert a mezőny a 33. embertől egy átlagolt idővel fordulhatott a másnapi versenyre. Ennek ellenére gyakorlatilag minden jelenlévő versenyző elindult. Nemes Dániel pedig már itt megmutatta, hogy ha valaki a Mecsek Enduró Bajnoka címre pályázik, akkor őt kell megvernie, ugyanis már ezen az alig egy perces szakaszon is 8 másodpercet adott a második helyezettnek.

A vasárnapi versenyen a mezőnyre egy nagyjából 22 kilométernyi és 8-900 méter szintemelkedésű tekerés várt négy versenyszakasszal összesen három pályán, amelyből a legtechnikásabb 2-es szakaszon kétszer kellett végigmenni. 10 órakor egy rövid szabályismertetés és eligazítás után Bíró Ádám „visszafogott” buzdításaitól és „andalító” zenéitől kísérve indult meg az első transzfer szakaszon a SloEnduro rangsor alapján sorba állított mezőny, hogy megkezdje a 2-2,5 órás versenyzést.

A kellően technikás és sziklás szakaszok a nagy por miatt helyenként különösen nehézzé váltak, főleg, ha valaki utolérte az előtte rajtolót, ami a 20 másodperces indítás miatt gyakran előfordult. Ennek ellenére nem a köves lejtők, hanem inkább a transzfer szakaszok átlagosan 25-30 perces mászásai tizedelték meg erősen a mezőnyt. Mindezt annak ellenére, hogy a szervezők az itthon ismeretlen formátum miatt Hosszúhetényben a Hosszú kávézóban még egy frissítő pontot is kialakítottak, illetve a depó területén a FRO Racing egyik támogatója a Squeezy is kitelepült egy sátorral, hogy ott energia itallal segítse a mezőnyt a mászás utolsó szakaszán. A sok késés miatt a rendezők a 3. szakasz után a plusz időbüntetések kiszabása helyett a depó területén megállították és összevárták a versenyzőket, hogy mindenki egy nagyot szusszanhasson és az utolsó körre már az előírt szintidő teljesítése nélkül érhessen fel. A pihenés jótékony hatása meg is mutatkozott az időeredményekben, hiszen a legtöbben javítottak az idejükön az előző körhöz képest.

A versenyt és egyben a Mecsek Bajnoka címet végül egy perces fölénnyel Nemes Dániel nyerte. A kategóriákban viszont nagy verseny dúlt minden helyért, hiszen voltak versenyzők, akik között négy szakasz után is csak 1 másodperc különbség döntött. A szlovén versenyzők pedig a 10 állomásos 4Fun sorozat végső eredményét is itt döntötték el, ugyanis Miha Spruk és Nejc Cernilogar az itteni eredményével feljött az összetett dobogót érő 3., ill. 4. helyre. A hazai szervezők számára külön öröm volt, hogy ennyire fontos szerepe lett a hosszúhetényi futamnak a szlovén bajnokságban is, illetve, hogy a sokat tapasztalt szlovén srácok is nagyon dicsérték a pályákat és a zökkenőmentes lebonyolítást. Reméljük, hogy jövőre is ugyanezt mesélik majd rólunk és a verseny jó híre pedig még több versenyzőt vonz hozzánk! Annyi biztos, hogy a szervezők már beírták maguknak a jövő évi futamot ugyanerre a hétvégére.

Végezetül álljanak itt Péter Norbert gondolatai a szervezési háttérről, aki testvérével, Péter Tamással egyetemben a pályaépítők motorja volt:

Amikor először kimentünk bejárni a terepet, még bőven benne voltunk a télben, de már alig vártuk, hogy kitavaszodjon és a tettek mezejére léphessünk. Több esetben mentünk ki és jártuk be újra és újra az erdőt. Ahogy eljött a tavasz és elkezdődtek az egyeztetések a hatósággal és az első hírek megjelentek a Mecsek Enduró versenyről a Facebookon és néhány bringás oldalon, egyre nagyobb lett a megfelelési vágy bennünk, hogy tegyünk valami elképesztően jót egy új, hazai bringás életforma kialakításának érdekében.

Az engedélyek megérkezése után végre foglalkozhattunk a pályákkal, ugyanis azokon a nyomokon, amiken a verseny 4 szakasza ment 75%-ban semmi nem volt, csak teljesen érintetlen, és egyúttal járhatatlan erdei talaj. Rengeteget jártunk ki munka után estébe nyúlóan dolgozni és voltak nehéz percek, ezért a családjainkat is nagy köszönet illeti, hiszen elviselték az éjszakába nyúló messenger csoportos egyeztetéseket, ugyanis a fele szervező gárda a fővárosban, a másik fele itt Komlón él. Aztán a verseny eljött, és az utolsó éjszakai egyeztetésen valaki azt mondta: „gyerekek, kész vagyunk”. Ettől kezdve már a mezőnyön volt a sor.

Már pénteken jöttek a bringások, gyakoroltak kicsit, mi meg igyekeztünk figyelgetni a reakciókat, aztán szombaton még többen jöttek, ami eszméletlen jó érzés volt. Láttuk az örömöt, éreztük, hogy nem fogtunk mellé. Próbáltunk elvegyülve picit beszélgetni a versenyzőkkel és kideríteni, hogy elégedettek-e. Tisztában voltunk vele, hogy széles lesz a paletta abból a szempontból, hogy lesznek sokan, akiknek ez lesz az első enduró versenye, de lesznek szép számmal olyanok is, akik már több évadon is túl vannak, nemzetközi terepet megjárva, és nekik még nehezebb lesz a megfelelés, mert mi nem csak egy enduró versenyt akartunk csinálni, hanem egy új sorozatot teremteni.

A verseny végül sikeresen lezajlott és nagyon boldog voltam, hogy szuper dolgot tudtunk adni az indulóknak, magunknak és bízom benne, hogy az országnak is, mert ez valóban egy életforma, és egyre nagyobb teret követel magának.

Számos embert lehetne magasztalni a szervezők közül, de nem teszem, a siker és a büszkeség érzése ott van bennük, bennünk és ez elég köszönet kell, hogy legyen.

Hogy nekem mi tetszett a legjobban? Az, hogy rengeteg jó srácot ismertem meg az ország távolabbi pontjairól is, és a szomszédos városok bringásaival is sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Minden szempontból olyan kapcsolatok születtek, amikre érdemes és lehet is a jövőben építkezni. Számomra példátlan volt az érezhető tisztelet a másik iránt és a verseny, illetve a versenytársak iránti alázat. Ez annyira összehozott minket, hogy a 2017-es Mecsek Enduró szervezése már elindult. Várunk mindenkit jövő októberben is!

Eredmények:

A Mecsek Bajnoka: Nemes Dániel

Hobby:
1. Kolozsvári Tibor
2. Radnai Marcell

3. Pósa Péter

Junior:
1. Jan Balantic
2. Gyüker Szilveszter

Master1
1. Rózsavölgyi Péter
2. Miha Spruk
3. Gál Lukács

Felnőtt
1. Nemes Dániel
2. Nejc Cernigolar
3. Babarczi Balázs

Szerző: KGÁdám

Fotó: Bíró Ádám, Kóró Anna és Szabados Róbert