Egy kerékpár mindenre? Terepre, országútra, csomagos túrára vagy akár városi bringának? Nem sok ez egy kicsit? A Kellys Soot 50 gravel bringa tesztből megtudhatjátok a választ!
Az eddigiekhez képest egy kicsit rendhagyó teszt következik, mert a megszokott rövid tesztidőszakokhoz képest a Kellys Soot 50-et egy egész éven át tesztelhetem, ezáltal teljes körű képet kapva a kerékpárról és annak tulajdonságairól, ami egy gravel bringánál kifejezetten hasznos, hiszen egy széles körben használható kerékpártípusról van szó. És mivel ennyi ideig marad nálam a bringa, így már a gyári specifikációhoz is bátran hozzányúlok, teljes mértékben az igényeimhez és a stílusomhoz szabom, amit a teszt kerékpárok többségén nem szoktunk megtenni. A hosszú tesztidőszak miatt nem csak egyszer fogok írni a Soot 50-ről, hanem időről-időre megosztom veletek a tapasztalataimat, pl adott felhasználási területen hogyan viselkedett vagy egy-egy tunningról is beszámolok. Elsőként a gyári konfigurációt és az első néhány száz kilométer tapasztalatait mesélem el.
A Soot sorozattal 2018-ban találkozhattunk először a Kellys palettáján, ekkor mutatta be a szlovák gyártó az első gravel bringáját. Az első év sikere után a 2019-es évre a Soot modellek minimális változtatások mellett továbbra is elérhetőek maradtak, melyek közül a középső modellt, az 50-est tesztelem.
A Kellys Soot váza alumíniumból készült, mely technikai színvonalában megfelel a mai kor elvárásainak, a bovdenek rejtve futnak, a fejcső tapered kialakítású, átmenőtengelyesek a kerekek, a tárcsafék pedig flat mount rögzítésű. Ezenkívül geometriáját a Kellys mérnökei úgy tervezték, hogy kellően sportos legyen és széles körben használható. Nekem pl fontos, hogy egy gravel bringa is sportos geometriájú legyen, mert szeretem, ha alacsonyan van a kormány, akár annyira, mint egy országútin, ami a piacon kapható gravel kerékpárok többségénél csak -17 fokos stucnival vagy még azzal sem lenne megoldható. A Soot-nál viszont rövid fejcsövet kapunk, M-es méretben mindössze 150 mm-es. Előre egy a vázhoz illő karbonvilla került, szintén átmenőtengelyes és flat mount rögzítésű.
A vázban és a villában is elég szélesre szabták a sárférőhelyet a tervezők, 622-es méret mellett is elférne egy 47-es külső, de ilyen szélességű gumit inkább már 650b-nél lenne érdemes használni, hogy ne emelje meg nagyon a váz középcsapágyát. Tehát a Soot kompatibilis a keskeny országúti külsőktől kezdve a széles 650b-s gravel külsőkig mindennel, ami felhasználási területek spektrumát eléggé kibővíti.
Sokan már sejthetitek, hogy miért említettem a rövid fejcsövet és a nagy sárférőhelyet. Azért, mert így egy olyan bringát kapunk, ami akár egy komolyabb terepezős gravel bringaként is tud funkcionálni, de akár egy vékony gumival szerelve egy túrázósabb országútiként is használhatjuk. Természetesen a két véglet között is van bőven élet, klasszikus bikepacking gravel bringaként is tökéletesen ellátja a feladatát, vagy egy útburkolattól független túragépként is használható, de akár már sárvédős városi bringának sem rossz választás (vannak rajta a sárvédő rögzítéséhez konzolok), tőlünk nyugatabbra sokan fognák be erre a célra. A fent említettek miatt is nehéz egy ilyen kerékpárt tesztelni, hiszen különböző beállításokkal/gumikkal különböző felhasználási területeken kell kipróbálni, ami jelentős időt emészt fel.
A Kellys Soot 50 a modellcsaládban a középső, bár ha felszereltségét nézzük akkor csak árban a középső, a 429 990 Ft-os árával 40eFt-tal olcsóbb, mint a 70-es típus, a két modell között mindösszesen annyi a különbség, hogy az 50-est 2×11-es Shimano rendszerrel szerelték, míg a 70-esen 1×11-es Sram szett teljesít szolgálatot és kapott egy dropper nyeregcsövet. És persze még színben különböznek.
Egyébként itt megjegyezném, hogy én szerettem volna a 2×11-es Shimano rendszert, melynek az az oka, hogy sokkal sokrétűbben használható a dupla hajtás (és ha mégis szimplát szeretnék akkor át lehet építeni utólag), aszfalton is használható áttételeket kapunk és terepen sem szenvedünk vele hátrányt (az áttételekről még írni fogok).
Nézzük a felszereltséget!
Első-hátsó váltóból és hajtóműből a Shimano új 105-ös alkatrészei kerültek a Soot 50-re, míg fékváltókarból és fékből az RS505 alkatrészei dolgoznak. Az új 105 szett nagyon szép és az eddigi tesztek alapján jól is működik, az RS505 is teszi a dolgát, bár a többség szerint nem feltétlenül szép a fékváltókar formája. Az utóbbival én is így voltam, jobban örültem volna egy 105 fékváltókarnak, de Bence kollégám is megnyugtatott, hogy jó lesz az RS505, ráadásul könnyű légteleníteni, ami nem utolsó szempont.
A kerekek masszív darabok, sajátmárkás Kellys Grind Disc felnikbe fűzték az átmenőtengelyes Novatec agyakat. Kellően erősek a gravel felhasználáshoz, sőt ha pár évet visszamennénk az időben, amikor még nem 24-es méretnél kezdődtek a mtb felnik, akkor azt mondanám, hogy akár montira is bőven bevállalhatóak lennének. A 17-es belső szélességű felnire 25-ös gumitól 47-es méretig bármilyen külső felrakható, ráadásul a felni kialakítását figyelve belső nélkülivé is átalakítható megfelelő szalaggal (ezt a kérdésemre a gyártó is megerősítette). Gyárilag 42-es Schwalbe Smart Sam-ekkel érkezik a Soot 50, ami egy univerzális felhasználású gumi.
A kormány, a kormányszár, a nyeregcső, a nyereg mind saját márkás (KLS) darabok, igényesen válogatta őket a Kellys, pl a kormányszáron látszik, hogy minőségi darab. A nyereg erőteljesen hasonlít egy bizonyos Fizik modellre, és vélhetőleg túl sokban nem is különbözik tőle, mert az említett márka tulajdonosa óriási számban gyárt más márkáknak is nyerget azonos formákkal. A kormány számomra elég érdekes, de erről szintén majd a menettapasztalatoknál írok.
Menet közben
A beállítás nagyon gyorsan ment, használatra készen kaptam, csak a nyerget és a kormányt kellett beállítanom, és szerencsére nem kellett azon gondolkoznom, hogy milyen -17fokos stucnit tegyek majd fel, mert le lehetett normális magasságba rakni a kormányt, sőt még maradt egy centi távtartó a kormányszár alatt (amit tartós országúti használat esetén kivennék).
Az első próba nem hétköznapira sikeredett, ugyanis éppen nem volt üzemképes a montim, amikor Gunn-Rita Dahle-val mentünk montizni a Hármashatár-hegyre, így Soot-tal voltam „kénytelen” menni. Kicsit izgultam, hogy országúti áttétellel és 3,5 barra fújt gumikkal milyen lesz felmenni a köves részeken, de abszolút nem lehetett panaszom rá, a 42-es Smart Sam-ek terepen is elboldogulnak. Meg merem kockáztatni, hogy ahol döngölt földút volt, ott nekem volt előnyöm a többiekkel szemben.
Persze lefelé csak azért sem az egyszerűbbik utat választották a többiek, nekem meg menni kellett utánuk, így a gravel felhasználást már bőven meghaladta az, amit a Soot kapott ott azon a lejtőn, de minden nyikkanás nélkül lejött. Nagyon meglepő volt számomra is, hogy ilyen jól lehet vele lejtőzni is, bár utólag belegondolva, 20 évvel ezelőtt sem használtak ennél sokkal szélesebb gumikat és kormányt az XC versenyzők.
A csapadékos tavasz megnehezítette a tesztelést, pontosabban extrémmé tette. Sokat mentem sáros körülmények között a Soot-tal, néha már-már cyclocross versenyzőnek képzelve magamat. Mindig meglepett, hogy sárban is mennyire jól használható, másik gumival hobbi szintű CX versenyzésre is simán bevállalnám. Jóval többet tud egy ilyen bringa, mint amit hinnénk róla. Legjobban a döngölt vagy murvás utakon érzi magát a Soot, amire valójában tervezték, ha elfogy az aszfalt akkor sem akadály vele továbbmenni. Bár én személy szerint csak ilyen utakon mennék vele, elég nagy élmény koskormányos bringával földutakon haladni úgy, hogy nem aggódik az ember, hogy kicsúszik.
Klasszikus gravel használat mellett a mostani száraz, júniusi időben a gumikat én cserélném valamilyen kevésbé mintásra, amik jobban haladnak, sőt egy belső nélkülire történő átalakítás is sokat tudna dobni a menetteljesítményen, nem kellene félni a felütéses defektek miatt és a komforton is javítana, bár a Soot váza egyébként is elég kényelmes, jól veszi fel a talaj felől érkező ütéseket. Az átalakítást mindenképpen meg fogom lépni, amiről a következő cikkben írni fogok.
A kormányt említettem feljebb, nagyon érdekes, mert a szememet többnyire zavarják a kifelé nyíló gravel kormányok és nem is kényelmesek nekem, de a Soot-on lévővel abszolút nincs problémám. Fékváltókar fogásban és alsó fogásban is teljesen kényelmes, elérem a fékkart, egyáltalán nem zavaró a kialakítása. A fékváltókart fogva majdnem olyan, mintha egy országúti kormányt fognék, alsó fogásban pedig a lejtőkön nagyobb stabilitást ad a plusz szélesség.
Országúti áttétellel érkezik a Soot 50, az 50-34-es hajtómű 11-34-es sorral párosítva sok helyre elég, viszont az 50-es lánckerékre nem igazán van szükség egy gravel bringánál, egy 46-os bőven elég lenne. Persze a Kellys-nek túl sok választása idén még nem volt, mert csak most fog megjelenni a Shimano első kifejezetten gravel szettje, a GRX, 46-30-as hajtóművel, amit ezen kategória igényeinek megfelelően fejlesztettek. Természetesen, ha valaki országúton használja a Soot-ot slick gumival, akkor neki a jelenlegi hajtás lesz a jó választás. Én mindenesetre gondolkozom azon, hogy lecserélem a hajtóművet GRX-re vagy a nagytányért kisebbre.
Két „hibát” találtam a Kellys Soot 50-nél, az egyik a felniszalag, ami hajlamos elcsúszni ezáltal defektet okozva, ezt mindenképpen érdemes cserélni. A másik pedig a 42-es gumi 622-es felnin, olyan közel van az elsőkerék gumija a cipőnkhöz, hogy technikás terepen kormányzás közben bele tud érni a gumi a cipőbe. Ez nem egy óriási hiba, de érdemes azoknak figyelni erre, akik sziklákat akarnak vele kerülgetni.
Ahogy a címben említettem a Kellys Soot 50 egy igazi mindenes bringa, használhatjuk országútiként, gravelként, cyclocrossként, mindegyik területen meg fogja állni a helyét.
A további menettapasztalatokkal hamarosan jelentkezem.
Fogyasztói ár: 429 990 Ft
További információk a Kellys honlapján.
