Niner Ros és Open O 2014: 29”-es MTB csemegék próbája a Demo Day-en
Egy kompromisszummentes versenygép és egy igazi „rosszfiú”. Egy high-end karbonváz és egy stílusos acél remekmű. Egy Open és egy Niner! Ismerősek ezek a márkanevek? Utóbbi valószínűleg több olvasónknak beugrik, itthon is találkozhatunk pár elhivatott „deviant” montissal, aki ilyen bringát hajt. De az első vajon milyen márka? És miként teljesítenek ezek élesben? A Demo Day alkalmával volt szerencsénk kipróbálni őket, jöjjenek a tapasztalatok!
A tesztnap délelőttje országútizással telt, így a nap második felére egyre erősebb vágyat éreztem egy MTB kerékpár kipróbálására. Már előzetesen szemet szúrt, hogy az egyik standon kifejezetten tetszetős 29”-es bringák vannak, és az Open név is rémlett korábbi külföldi cikkekből, ezért egy ilyen típusra esett a voksom. Főszerkesztőnk se sokat bíbelődött a választással, a szembe standon ugyanis talált egy kedvére való, újdonságnak számító X01 szettel szerelt Niner élménybringát, így nagy elánnal vágtunk neki a kissé csöpögő esőben a kijelölt tesztpályának.
Open O-1.0 Unlimited
Az értékét nem a csiriráré neon színű fényezés adja…
A 650B trend ellenére úgy éreztem, ezt a 29”-es bringát ki kell próbálni. Gerard Vroomen és Andy Kessler a tavalyi Sea Otter Classic-on mutatták be új MTB márkájukat. Előbbi név az országúti szakág szerelmeseinek biztos beugrik, ugyanis 1995-ben Vroomen alapítója volt az azóta méltán elhíresült Cervélo cégnek. Mai napig szlogenként használják a Vroomen White Design kifejezést. Kessler sem tegnap kezdte, ő korábban a BMC vezérigazgatója volt. Ilyen háttérrel és tapasztalattal, az volt az elképzelésem, hogy csak kiváló nagykerekűt adhatnak ki kezeik közül, ami be is igazolódott.
Váz a lelke mindennek
A rövid fejcső az egyik kedvenc részletem, ha hozzám kerülne “repülnének” a stucni alól a hézagolók
Az O-1.0 a legkönnyebb nem egyedileg készített 29”-es váz a piacon. L-es méretben mindössze kb. 875 grammot nyom. A mérnököknek ezt a hihetetlen tömegadatot úgy sikerült elérniük, hogy a váz különböző pontjain – terheléstől függően – különböző karbonszöveteket használnak. Az alsócső esetében, ami kulcsfontosságú a merevség szempontjából, például az Open rendelkezik a legmerevebb szénszálas alapanyaggal. Természetesen nemcsak a szövet változó, hanem a „csövek” (monocoque kialakítás) átmérője is. A váz egyenes fejkialakítású, 27,2 mm-es nyeregcsövekhez lett tervezve, és a nyeregvázcső is – ésszerű korlátok között – csillapítja a talaj egyenetlenségeit.
Post Mount fék rögzítés
A támvillák bőséges sárférő helyet hagynak a hátsó guminak, mindemellett a hajtás- és oldalirányú merevség sem szenved csorbát. A csúcs vázakra jellemzően ez is Tapered (kúpos) fejcsővel, Post Mount-os hátsó féknyereg rögzítési lehetőséggel valamint belső kábel elvezetéssel rendelkezik. A speciális S3 első váltókonzolra Shimano és SRAM váltók is könnyedén felszerelhetőek. Különleges a középcsapágyház is, mivel a Cervélo országútikról ismert, 30 mm-es átmérőjű tengelyekkel készülő hajtóműveket fogadó, BBright rendszert vették át. A cég filozófiája szerint, ha egy váz elhagyja az üzemüket, azt többé nem szeretnék látni, csak ha tulajdonosával bringázás közben találkoznak. Ennek érdekében a legkomolyabb terheléses teszteket végzik el rajtuk. Akit még részletesebben érdekel a technológia, annak ajánlom, hogy keresse fel az Open weboldalát.
BBright szabványú Rotor hajtókar
A dizájnra leginkább a letisztultság jellemző. Személy szerint nekem bejön a matt fekete fényezés fehér feliratokkal, ezt már az Ausztriában próbált Kuota esetén is említettem.
A geometria táblázat adatait megnézve elsőre nincs semmi kirívó. Azt viszont nem árt tudni, hogy az Open nem a megszokott, nyeregvázcső hossza alapján meghatározott, sablon méreteket használja, hanem a stack és a reach kombinációjával adja meg, hogy mekkora az adott váz. A láncvilla nem extrém rövid (440 mm), ellentétben a fejcsővel, ami S-es méretben mindössze 90 mm. Egy 29”-es gépnél ez nekem például kifejezetten előnyös, tudniillik így nem kerül magasra a bringa eleje és nem kell emiatt – a már oly sokszor emlegetett – negatív dőlésszögű kormányszárat használni. Alapos összehasonlító munkát végezve látható, hogy a megszokott versenyzésre szánt vázakénál picit meredekebb a fejcsőszög (72°) . Ennek pozitív hozadékát a menetpróba során tapasztalt viselkedés egyértelműen igazolta.
A felszereltség szóra sem érdemes, annyira tökéletes
Annak ellenére írom ezt, hogy az Open-ek közül a legkedvezőbb árú, Unlimited felszereltségű modellt hajtottam. A jelenleg futó SRAM X.0 váltás szett hibátlan, trigger váltókarral már korábban személyes kedvencem lett. Magura MT6 fékekhez most volt először szerencsém. Teljesítményükkel, adagolhatóságukkal és a karok ergonómiájával is meg voltam elégedve.
A hátul 10 sebességes X.0 szett most is remekelt
Kerekek terén a DT Swiss márka garancia a minőségre, az X1600 Spline szett sem hazudtolta meg a svájci cég hírnevét. Gumi szempontjából is jó hírű, már sokaknak bevált Schwalbe Racing Ralph-ok kerültek a gépre. A Spanyolországban készülő Rotor 3D+ hajtókar az egyetlen BBright kompatibilis MTB kar, így létjogosultsága a bringában nehezen kérdőjelezhető meg. A hagyományos, kerek tányérok 38-24 fogszámmal pont jó kombinációt adnak a 11-36-os sorral. Rotor a kormánycsapágy is, ami szerencsére kellően alacsony felső csészével rendelkezik. A Rock Shox Sid RCT3 teleszkóp remekül mozog, sok állítási lehetőséggel rendelkezik, a kormányról zárhatóság nekem nem hiányzott. Legalább letisztult marad a 3T kormányból és stucniból álló irányítópult. Nem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani a markolatnak, de a tesztgép Lizzard Skins típusai nagyon bejöttek. A nyeregcső a harmónia jegyében szintén egy 3T modell, ami a jól ismert Fi’zi:k Tundra 2 nyerget tartja.
Letisztult vázhoz letisztult cockpit kell
A komplett kerékpár össztömege 9,1 kg, ami figyelemre méltó. A kiállításon persze láttunk jóval könnyebb ilyen vázra épített bringát AX-Lightness kerekekkel és kiegészítőkkel, XX1 szettel és karbon Lefty villával.
A Limited AXX1 felszereltséggel a 7kg-t közelíti a bringa
Menet közben
Hiába a könnyű váz, az etalon felszereltség, ha nem kedvünk szerint viselkedik a kerékpár terepen. De az Open kimagaslóan jól teljesített! Egyike azon kevés 29”-es bringáknak, aminek a használatát kifejezetten élveztem mindamellett, hogy megmaradtak a nagy kerék nyújtotta előnyök. „Túnájner” létét meghazudtolóan agilis és halálpontos volt a kormányzás. A könnyű kerekek és a kimagasló hajtás irányú merevséget adó váz miatt a gyorsíthatóság is példás. A csúszós, sáros, meredek emelkedőn kijöttek a 29”-es kerék előnyei. A száraz körülmények között optimális Racing Ralph gumi ellenére sem pörgött el folyton a hátsó kerék. A kanyarstabilitás is remek volt a nagy kerekek miatt, viszont nem éreztem azt, hogy ez a játékosság rovására ment volna. A kis össztömeg miatt remekül lehetett ugrani is a géppel. Amit még kiemelnék, hogy a váz tényleg rendkívül merev, de nem rideg. Talán az eddig próbált hardtail-ek közül ez volt az, ami legjobban csillapította a talaj egyenetlenségeit.
Élmény volt, tényleg…
Összességében sokat vártam az Open MTB-től, a Cervélo-s gyökerek és a korábban olvasott tesztek alapján. Kicsit féltem is, hogy ezek az elvárások nem fognak teljesülni, de maximálisan elégedetten szálltam le a bringáról mikor visszavittem a sátorhoz. Ha lenne 6500 dollárom, akkor a tesztelt S-es méret helyett valószínűleg az M-est választanám. Tudom, rengeteg pénz ez egy kétkerekűért, „amit még hajtani is kell”, mégis korrektnek érzem az árat. Ha felmerül az olvasóban, hogy miért, érdemes az elejéről elolvasni még egyszer a beszámolót.
…és amivel hasonló a helyzet, de teljesen másképpen: Az acél Niner:
Nem erősségem a tervszerűség, elvszerűség, koncepciózus hozzáállás a dolgokhoz, de szokás szerint a véletlennek köszönhetően már akkor összeállt egy 29-es mountain bike hardtail összehasonlítás érdekes koncepciója, amikor még nem is sejtettem…
A Demo Day-re idén úgy mentünk ki, hogy minden nyomás nélkül spontán válogatunk, nincsenek kötelező márkák. Tesztnek amúgy sem érdemes nevezni ezeket a próbákat (az egyetlen igazi teszt félnaposra sikerült, de erről majd máskor), hiszen még hozzá sem szokik az ember a bringához, már viheti is vissza… Bence ennek ellenére tudatosan kiválasztott egy figyelemre méltó twentyninert, amihez gyorsan párt kellett választani.
A Niner Ros9 Sram X01-gyel
A párválasztás abszolút a külsőségek alapján történt, gyakorlatilag körbenézve az Open sátor sarkából. Megakadt a szemem a Niner standon, szépek, színesek és azért benne is volt már a koponyám hátsó szegletében, hogy egyszer jó lenne kipróbálni egyet. A Ninerről érdemes tudni, hogy rövid idő alatt amerikai kult-márkává nőtte ki magát, pedig csak 2005-ben alapították a céget. A Niner a 29-es kerékméret újkori megjelenésének egyik úttörője volt, és szimpatikus módon továbbra is vállalják a sarkos arculatot, kizárólag nagykerekű bringák szerepelnek a palettán. Szokták mondani például a Specialized gépekre, hogy “na, ezeken érződik, hogy a cég alkalmazottai mindnyájan bringások, van valami plusz a kerékpárokban…” Nos, a Ninerre ha lehet még jobban illik ez, s azt hiszem ezzel megspórolhatjuk a gyártó részletes bemutatását.
Hasonlóan acél, hasonlóan 1×11, mégis teljesen más bringa a standon: Niner Sir9
A kezdetektől gyártottak acél, titán, alumínium, majd karbon twentyninereket, kizárólag magas minőségi szinten. A nagykerekűek rajongóit már akkor kiszolgálták, amikor legtöbben itt Európában még nem is hallottunk a 29-es méretről. Azonban nem álltak meg, és ők nem is tehetnék meg, hogy a pár éves nevükből éljenek, az innováció folyamatos, tavaly karbon fullyjukkal pont az Eurobike-on nyertek nagydíjat. Minden bringájuk egyéniség, és minden alkatrész a helyén van, mondom ezt azután, hogy a Niner Ros9 próbája után elidőztem kicsit standjukon a kiállításon is.
Gyönyörű ívek, gyönyörű kidolgozás
Szóval ott tartottam, hogy párt kerestünk a versenyzésre teremtett 29-es Open mellé, és kikötöttem a Niner standon. Hohó, ott virított a bringán az új Sram X01 1×11-es szett, amit amúgy is ki akartam próbálni, legyen Ő. “Véletlenül” minden stimmelt az összeálló koncepcióhoz: két szokatlanul drága 29-es merevfarú, melyek ezen kívül szinte minden tekintetben homlokegyenest eltérnek egymástól, kivéve, hogy sikerült bebizonyítaniuk: nem véletlenül szerepel aránylag magasabb összeg az árcédulán, mint egy átlagos márka hasonló felszereltségű bringáján.
Mókás kupak a villaszár tetején, mert ez egy mókás bringa
A Niner Ros9 nem versenygép, ő egy “funbike”. Mielőtt felülsz rá, megfogalmazódik benned pár kérdés, például: hogy lehet egy ilyen drága hardtail ilyen nehéz? normálisak ezek, hogy 780 mm-es kormányt tesznek egy merevfarú 29-esre, meg all-mountain kerékszettet Noby Nick gumikkal? Az a villa tényleg olyan lapos szögben áll, vagy csak a talaj nem sík? – Rossz hozzállás. Mert felülsz, elindulsz, és nem hiszed el… Az előbb vetettem fel, hogy mit lehet tesztelni 20 perc alatt egy kerékpáron? Nos odáig mindenesetre sikerült eljutnom, hogy kéne a gép. Acélvázas mountain bike-okkal nem nagyon jártam az utóbbi években, és ha mindenképpen osztanom kéne az észt, azt mondanám, hegyikerékpáron nincs is akkora jelentősége a vázanyagnak, úgyis inkább a guminyomás, stb. befolyásolja a komfortot. – Te hülye vagy! Ha nem próbáltad, hülyeségeket ne beszélj…
A Ninerekre jellemző excenteres középrész
A Ros9 5 perc alatt bebizonyította, hogy pontosan ugyanolyan markáns különbséget mutat ugyanolyan felszereltség mellett egy modern acélváz a többi vázanyaghoz képest, mint országútik esetében. Nagyon kényelmes! Ugyanakkor megvan az a jótékony – úgy szoktam mondani, hogy ritmusos – hajlékonysága terhelés közben is, aminek következtében nem pörög ki a kerék, de nem is érezzük úgy, hogy elveszne az erő. Sőt, miután felültem, többet eszembe sem jutott, milyen nehéz gépet hajtok. A Demo Day tesztpálya enyhe lejtővel kezdődik, valahogy tudtam, hogy hiába szemerkél az eső, hiába sodrós a kanyar, ezt a bringát semmi nem téríti le majd az ívről. A lüke persze azt kérdezte még 10 perce, hogy miért olyan lapos az a homlokcsőszög…
Ami ott nagyobb átmérőjű, mint a féktárcsa, az egy 42-es fog
Lefelé gyakorlatilag pár perc után nagyobb biztonságban éreztem magam, mint számtalan már tesztelt 29-es fully nyergében. A merev acélvázzal tulajdonképpen sikerült megvalósítani a kontrollálhatóság optimumát, amikor kell, hajlik kicsit, de nem idegeskedik vagy remeg be, nyoma sincs a ridegségnek, ami miatt például egy alumínium bringával könnyebben kicsúszik a kerék a kanyarban. Mondjuk az American Classic all-mountain kerékszettre szerelt Noby Nick külsők is nagyban hozzájárulnak ehhez a karakterhez, nehezek, de nem egyszerű feladat kimozdítani őket a pályájukról. Felfelé nyilván nem egy fürge jószág, kicsit emelgetné is az orrát, ha hagynám, de felmegy bárhol. A széles kormány is vicces volt, mondjuk leszögeztem, hogy egy-egy centit azért vágnék a végébül (persze még akkor is pont 10 centivel lenne szélesebb, mint amilyet használok).
Elöl egy tányér, 30-as
A Sram X01 szettet talán nem véletlenül házasították rögtön ezzel a géppel, legalábbis én pont ezen a bringán láttam az első fotókat idén az új 1×11 sebességes alkatrészcsaládról, Mit ad Isten, az első menetpróba is hozzá kapcsolódik. Frissen, pontosan beállítva nem volt túl nagy meglepetés, hogy a váltásteljesítmény tökéletes, ilyen szempontból hosszabb távon kellene tesztelni. A láncot nem sikerült leesésre bírni (ehhez a szetthez gyárilag nem tartják szükségesnek a láncterelőt), persze ennyiből nem következtethetünk hosszabb távra, hogy az idő előre haladtával és a speciálisan kialakított fogak kopásával hogyan változik ez a jellemző.
American Classic agyak
Működés szempontjából tehát jeles, amit viszont én képtelen volnék megszokni egy olyan bringámon, ahol érdekel, milyen sebességgel közlekedek, az a rendkívül nagy lépés a fokozatok között. A kis fogszámú – 30-as – tányér csak tetézte ezt. OK, tudom, a montisok máshogy állnak ehhez a kérdéshez, de országútis múlttal ezt nem tudnám benyelni. Amikor kezd kicsit nehezebb lenni a hajtás, és felváltasz, egyből pörögni kezd a lábad, szinte kettővel pörgősebbet kapcsol, mint amilyet szeretnél. Nagyon furcsállom, hogy erőltetik az XC-gépeken is, sőt, a kiállításon sokkal több csúcs XC-bringát szereltek XX1-gyel vagy X01-gyel, mint mondjuk Shimanóval. Egy ilyen funbike-on, vagy egy enduró fullyn viszont teljesen rendben van ez a szett, kevesebb meghibásodási lehetőség, és előre komoly láncterelőt is felszerelhetünk, hogy teljesen biztosak legyünk benne, nem fog lerázódni a lánc.
Az Eurobike-on valahogy mindig kifogtuk a Formula fékeket, itt egy T1
A nem mindennapi élmény után persze otthon utánanézünk a geometriai adatoknak: 68 fokos fejcsőszög 120 mm-t mozgó villánál – jaaa… mert hogy kapható 140 mm-essel is… Figyelemre méltó a 427 mm-es láncvilla is, ami a vázanyagon és a gumikon kívül további magyarázat, hogy miért tapad félelmetesen pontosan az ívekre a kerék. Utóbbi adat persze változhat, lévén a Ros9 is a Ninerre jellemző excenteres középrészt használja, vagyis állítható plusz-mínusz pár milliméterrel a láncvillahossz. Ennek köszönhetően singlespeed kerékpárt is építhetünk a vázra, ami ugyanígy igaz a többi Ninerre, tehát a legkönnyebb karbon merevfarúra is.
A széles kormányt könnyű megszokni a keskenyebb után. Visszafelé ugyanez nem igaz.
Többször eszembe jutott azóta a bringa… és hát vágyom rá. (3800 dollárt kóstál, de hasonlót gondolok, mint Bence az Openről, megéri az árát.) Elszörnyedtem, amikor a Niner honlapon pontosan olyan képfeliratokat olvastam a slideshow-ban, mint ami beugrott róla. Lévén nem vagyok gravity-rider, nekem itthon ez lenne a kis DH-gépem. Úgysem értek a hosszú rugóutas gépekhez, nem kéne a technikával molyolni, ez a gép egyszerű, mint a bot. Minél többet vállalsz be vele, annál inkább rájössz, hogy még mindig van beenne tartalék. Fantasztikus, tényleg ki kell próbálni!
Kuntár Bence/Takács Tamás
.
