A hajlított kormányról nyilván mindenkinek az országúti kerékpár jut először eszébe, pedig a kategóriák rendszerezésénél ide soroltuk a cyclocross- és gravel bringákat is. Most ezekről lesz szó.
Nyilván a legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti ezeket a bringákat a többi hajlított kormányú kerékpártól az, hogy terepen is használhatóak. A technika fejlődésével – kényelmes, de masszív vázak, könnyű tárcsafékek, tubeless vagy kiváló defektvédelemmel ellátott 28-35 mm-es terepgumik, kompakt áttételek – ezek a gépek már valóban közelítik sokak álmát, a „mindenre használható kerékpárt”. Cikksorozatunk első részében a következőket írtuk a kategóriáról:
„A hajlított kormányos kerékpárok között manapság be kell látnunk, hogy lassan teljes jogú, önálló kategóriává érett a „gravel kerékpár” kategória, így különböztessük meg mi is, egyelőre nem jutott eszünkbe jobb név, hogy magyarosítsunk, a terep-, dózer- és egyéb próbálkozások nem annyira egyértelműek, talán ha elterjed a gravel elnevezés, egy idő után pont az lesz a haszna, hogy jól körülhatárolja majd ezt a kategóriát. Röviden azokról a hajlított kormányos bringákról van szó, melyekkel rendszeresen letérünk a szilárd útburkolatról, vagyis nem jönnek zavarba a dózerutakon, esetleg nem túl rázós terepeken. Természetesen itt is megkülönböztethetünk alkategóriákat.”
Érdemes a cyclocross bringákkal kezdeni az ismertetést és rögtön rávilágítani egy kis ellentmondásra. Bár ha a terephasználat felől közelítünk, a cyclocross kerékpárok voltak előbb, ezek valószínűleg megmaradnak versenyzésre alkalmas eszközök egy szűkebb sportolói kör fegyvereként.
A cyclocross versenygépek geometriája ugyanis speciális. Egyrészt az üléspozíció szempontjából közelebb állnak a klasszikus országúti versenykerékpárokhoz, mint a komfort országútikhoz, így kevésbé kényelmesek. Másrészt a felsőcső – a vállra vételt segítendő – magasan fut, így magasabb az átlépési magasság, ez sem a komfort bringák jellemzője. Harmadrészt egy vérbeli cx-gép vázáról hiányoznak a különböző túra- és egyéb felszerelések rögzítését lehetővé tévő szemek.
A cyclocross kerékpár rendeltetése, hogy minél gyorsabban, minél hatékonyabban tudjunk haladni terepen is, nem túl technikás talajon – értsd nem köves, gyökeres ösvényeken, minél gyorsabb legyen a kanyarvétel, könnyű legyen a komplett gép, hogy ha versenyen fel kell emelni az akadályokon, ne zavarjon a tömege.
Egy cyclocross kerékpárt gyakorlatilag sportolásra használunk, nem véletlen, hogy például a profik között még mindig megoszlik a mezőny a kantifék-tárcsafék tekintetében is. Annyira a súlyra vannak kihegyezve a bringák, hogy sok versenyzőt nem érdekel, hogy például a gyakran előforduló sárban messze jobban fog egy hidraulikus tárcsafék, mint egy kanti, sok profi mégis utóbbival szerelt cyclocross kerékpárt használ, mondván egy verseny úgysem a biztonságos fékezésről szól…
A jelenleg rohamléptekkel fejlődő gravel kerékpár vonal azonban a tömegek, a nép bringája is lehet. Egyértelmű, hogy ezeket már terepen lényegesen hatékonyabb tárcsafékekkel szerelik, nincs is értelme a mini V-fékeknek vagy a tárcsáshoz képest – főleg sárban – gyakorlatilag semmit nem fogó hagyományos kantiknak. A gravel kerékpárok geometriája már inkább a kényelmes pozíciót adó komfort vagy túra országútikra hajaz, magasabb homlokcsővel, lejtő és rövidebb felsőcsővel. A villaszög laposabb, nem annyira a villámgyors kanyarvétel, mint inkább a stabilitás a cél.
A csúcskategóriás karbon gravel kerékpárokban rezgéselnyelő elemeket is találunk a kényelem fokozása érdekében. Ezekre a bringákra már általában sárvédőket, akár csomagtartót is szerelhetünk, két kulacstartót stb. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a cyclocross és a gravel bike összevetése hasonló, mint egy klasszikus aszfaltszaggató versenygép összehasonlítása a komfort országútikkal.
Fontos kiemelni főleg a magyarországi vásárlóerőt ismerve, hogy amíg egy alapkategóriás komfort országúti csak látszólag olyan kényelmes, mint a karbon verzió, addig egy belépő szintű gravel bike valódi komfortot adhat iszonyú rossz útviszonyok között is. Arról van szó, hogy egy alumíniumból készült váz még 28-as gumikkal is (a legtöbb patkófékes belépő komfort országúti ezt a kombinációt nyújtja) merev, ráz a kátyús harmadrendű aszfalton.
A gravel kerékpár viszont az eltérő vázkialakítás miatt 35, vagy akár 40 mm-es gumikat is fogad, és ezek már kellően ballonosak ahhoz, hogy 3-4 bar nyomáson sokat csillapítsanak az úthibákból. Aki pedig nem engedheti meg magának a drága bringát, az általában sok bringát sem tarthat, de egy gravel kerékpárt könnyen tuningolhat ízlésének megfelelően, akár városiasra, akár túrázósra stb.
Az alkatrészek szempontjából a verseny- és az általános felhasználás képezi a fő különbséget a cyclocross és a gravel bike-ok között. A komolyabb versenyzők szűkebb áttételeket és szingós kerekeket használnak, az alacsony nyomáson használt, jobban tapadó gumi sáros, csúszós pályán elképesztő előnyt jelent. Az ilyen gumik fenntartása viszont macerás egy hobbibringásnak, körülményes a felszerelés, csere.
Egyébként ahogy vannak mountain bike-osok, akik építenek aszfaltra használatos kerékszettet slickgumival egyetlen kerékpárjukhoz, úgy annak is érdemes két kerékszettben gondolkozni, aki egy gravel bike mellett tette le a voksot. Például általános használatra, túrázásra egy közel sima 32 mm-es semislick, ezzel simán lehet országútizni, néha letérni földútra. Terepre meg össze lehet dobni egy 35 mm-es tubeless rendszert univerzális terepmintás gumikkal, melyek flow-trailezésekkel kiegészített sportolásra is alkalmasak.
Egy gravel kerékpár testreszabásának lehetősége határtalan…